A numizmatika éremgyűjtés beszélgető fórum azzal a céllal nyílt meg, hogy a régi és új pénzérmék, bankjegyek gyűjtői tudjanak itt eszmét cserélni.
Az alaptéma a gyűjtés, rendszerezés, egyes darabok azonosítása, és egy kis pénztörténeti csevej.
Itt lehet bemutatni egyes kérdéses darabokat, kérni a hozzáértők segítségét a beazonosításban, esetleg hozzávetőleges értékelésben.
Miután a reklámozási tevékenység fizetős az index alatt arra legyünk különös figyelemmel.
A fentiektől eltérő, az egymást ingerlő hozzászólások topic rombolásnak minősülnek az ilyenekért tiltás jár.
A Numizmatika címszó alatt pénzekkel, pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudományt értünk legfőképp ehhez tartsuk magunkat.
A kétségbeesés és a remény sajnos érthető a jelenlegi gazdasási viszonyok között, és valóban sajnálatra méltó, fájdalmas dolog, amikor valakinek már az az utolsó szalmaszál, hogy a családi örökségből megmaradt apróságokat, érméket, bankjegyeket kell pénzzé tennie. Szomorú, hogy idáig jutott a világ.
Szerintem itt a fórumon nem is ez, hanem inkább az ezzel együtt járó gyanakvás, bizalmatlanság és az észérvekkel szembeni makacs ellenállás, meggyőzhetetlenség lett kidomborítva. Ha az orvos valakinek azt mondja vakbélgyulladása van, elhiszik. Ha a szerelő azt mondja ki kell cserélni egy alkatrészt, elhiszik. Ha a meteorológus azt mondja holnap gyönyörű napos idő lesz, elhiszik. Ha a numizmata azt mondja az érmének nincs értéke, nem hiszik el, mert biztosan be akarod csapni. A régi pénzekre valami szent misztikummal tekintenek az emberek évszázadok, évezredek óta... Kincs, gazdagság, vagyon, stb.
Tudom, hogy a csalódást, a valóságra rádöbbenést, az esetleges nagyobb összegű készpénzhez jutás reményének szertefoszlását mentálisan nehéz feldolgozni, de ez már inkább alkat, egyéniség kérdése. Azt is elismerem, ahogyan korábbi hozzászólásokban olvasható is, miszerint hozzájárul mindehhez a bizalmatlansághoz, gyanakváshoz, a gyakori rossz tapasztalat. Bizony előfordult már a történelemben, hogy a jóhiszemű, naiv eladót alaposan átverték. Tudunk ilyen esetekről, voltak-vannak ilyenek, persze. Viszont az emberek többsége akkor sem hiszi el a szakvéleményt, ha a hasonló esetek (értéktelen érmék) 99,99%-ban az értékbecslő egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy NINCS szüksége az érmékre, NEM akarja megvenni őket, NEM kell neki még "ingyen" sem. Véleményem szerint ez már elég meggyőző érv kellene, hogy legyen.
Én a magam részéről sosem csapok be senkit, sőt nehéz alanyoknál gyakran előfordul, hogy a szakirodalmat teszem a hitetlenkedő elé, rábökve az ominózus érmére/bankjegyre, vagy pedig végső esetben felajánlok neki AJÁNDÉKBA ugyanolyan 50 forintot érő bankót, amiért ő 50.000-et gondolt...
Egyet nagyon elfelejtettek, ezeknek az embereknek lehet ez az utolsó reménye hogy talán valami olyanja van amiért még pénzt kap és kétségbe van esve. Gondolom nem a gazdagok gondolják többségébe hogy átvágják hanem a szegények . Ezt nem rád gondoltam természetesen vagy valakire konkrétan !
Előfordul, hogy öreg nénike, bácsika hoz pár száz forint értékű bankjegyeket meg aprópénzt és
mondom nekik, hogy inkább adják oda az unokáknak mert ha el is veszít belőle pár darabot vagy tönkretesz akkor sem éri kár
de így legalább talán megszereti a numizmatikát és egy értékes gyűjtő lesz belőle vagy egy szép hobbit talál meg benne.
Inkább ilyen dolgokkal foglalkozzon mint a vérben fröcsögő és hasztalan, butító televíziót nézze vagy a facebook-on tálalja ki a teljes magánéletét a világnak. Nem csak szép hobbi de jó befektetés is.
Sajnos nagyon sok olyat hallani, hogy mennyire átvertek embereket klubban, MÉF-nél, stb.. (tisztelet a kivételnek!, NEM fikázásnak szánom csak mesélem) és elment a kedve az egésztől.
És ezekután mit várjon az ember? Bizalmatlan lesz és rossz hírét kelti a numizmatikának.
Nem akarok álszent lenni mert az üzletelésnek is vannak rossz oldalai de a tisztesség akkor is illő lenne!
Ja, egyébként az olyan darabokra én is ugyanezt szoktam mondani, hogy pénzben kifejezhető értéke csekély, de azért tegye el emlékbe, becsülje az "eszmei" értékét, mint szép, régi tárgynak, ami magában hordozza az adott kor szellemét... :-)
A legjobb sztorim az volt, amikor egy kétfejű sasos érmét utánzó gombot hozott valaki felértékeltetni, aminek a hátoldaláról le volt törve a füle. Biztosan ismeritek ezt a gombtípust. A kedves hölgy papírzsebkendővel vastagon bebugyolálta a "ritka érmét", nehogy megsérüljön. A kezembe is alig akarta ideadni, nehogy valami baja essen. Amikor megmondtam neki, hogy ez egy gomb, ráadásul nem is régi, valóságos hisztériarohamban tört ki, sikítozott, lecsalózott, végül elrohant... Így legyen az ember őszinte... :-)
Egyébként meg van az az eset is amikor valakinél van valami mondasz egy frankó árat, de tényleg jó árat mert kell a cucc, erre hezitál, azt hiszi át akarod vágni, mondja hogy majd még nemtudja gondolkozik rajta.
Eltelik kis idő mert időt kért gondolkodni, valójában utána próbál járni hogy nem vágod-e át.
Aztán rájön hogy tényleg jó árat mondtál akkor, visszajön majd közli hogy akkor odaadná annyiért, erre persze ugye vagy rávágja az ember hogy oké vagy azt mondja az akkor volt most már nem is kell annyira, max olcsóbban :D
Nehéz az eladás, vásárlás, alkudozás, kicsit mindig valaki rosszul jár, általában az eladó...
Egyébként tartok tőle, hogy manaság annyi a hamisítvány, hogy sokan már inkább azért sem kezdenek bele a numizmatikába mert fél hogy ráfázik sok hamissal.
Régen is voltak hamisak, de a mai fejlett olcsó technikákkal pl a kínaiak is ontják a hamisakat egyre jobb hamisakat, mi lesz így? Idővel nem lesz aki gyűjt?
És a fiatalokra még nem is tértem rá, mert azok pont lesz*-nak egy jobb érmét ha hozzájutnak egy örögséghez még csak meg sem fogalmazódik bennük, hogy lehet gyűjteni is ezt azt és az milyen szép, manapság inkább elakajra pattintani gyorsba aztán irány a "bódítószerárus"...
Még annyi, hogy nem bántani akarom őket, hiszen a tudatlanság nem bűn, nem érthet mindenki mindenhez, de tapasztalatom szerint az olyanokat, akik szinte már mániákusan hiszik, hogy hatalmas érték van a birtokukban nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről. Bármennyire is tapintatos, kedves, udvarias az ember (én mindig igyekszek az lenni), többnyire megsértődnek amikor a lehető legfinomabban közlöd velük, hogy az érme/bankjegy gyakorlatilag értéktelen. Bizalmatlanok, azt hiszik hülyének nézed, át akarod verni, stb.
És nem csak a figyelmetlenség, hanem a nagy fokú tudatlanság, hozzá nem értés, valóságtól elrugaszkodott tévképzetek is. Hozzám például hoztak már olyan gyűrött, piszkos, inflációs Tízezer pengőst, amit nem tudtam megfizetni, mert kevés volt rá a havi fizetésem... :-)
Igen, arra gondoltam! Van hozzá kofferem, és azért kérdezem. Általában kompatibilis a Leuchtturm a Lindnerrel, de a Leuchtturm-nak vannak kisebb tálcái is. Ha a 23,5 x 29,5 cm-es tálcatípusról van szó, akkor a 99 férőhelyes engem érdekelne. Nagyobb méretű férőhelyesből nekem is van több pluszom. Igazából 120 férőhelyes 1 eurocent tálca érdekelne, vagy a 80 férőhelyes 23 mm-es, de lehet, hogy ezt a 19 mm-est is tudnám használni. Na, persze, ha a tálcaméret az, amit írtam. Előre is köszönöm a választ!
Sajnos sokszor csak felületesen keresnek rá az érmére, nem nézve sem a verdejelet sem az egyéb részleteket (pl. évszám, anyag, perem, súly.. stb).
Sokszor hoznak alpakka/réznikkel Kossuth 5Ft-ost mert hogy milyen jó ezüst árban veszik őket. (most az anyagra utalok, nem pl. egy 68-asra)
Általában ilyenkor a vevőt nézik sunyinak, meg pénzéhes átvágos alaknak és tényleg a fejéhez vágják, amit az előbb írtál Forint Portál. Szóval tényleg a figyelmetlenség és a pontatlanság a jellemző, amire érdemes odafigyelni.
És a mai világban már az internet nagyon nagy segítséget nyújt még egy kezdő gyűjtőnek is mind vatera mind egyéb árverező vagy archivum oldalak terén.
Egyetértek, annyival kiegészítve, hogy gyakran az eladási ár sem mérvadó. Mint a nemrégiben ide a fórumra a Vateráról belinkelt Kálmán dénár, amit közel 30.000 forintig licitáltak fel, miközben jó, ha a negyedét érte. Az ilyen extrém esetek is csúnyán megtéveszthetik a laikust. Tehát, ahogyan írod is, több eladás átlagát kell figyelembe venni, a tartásfoktól függően is természetesen.
Igen, ez alapjában véve tök igaz, de egyet ne felejtsd el, a hozzá nem értő ember még ha van benne annyi is hogy rákeres a vaterán vagy itt ott,
kijön egy találati lista, megtalálja a rendezést, beállítja a legdrágább felül, majd nézegeti az árakat, meglátja hogy 20.000 ft az ő érméje.
Bebaktat a boltba és közlik vele hogy ez max 7-et ér és 3-at tudnk érte adni.
Kérdezi miért?
A válasz persze az, hogy amikor nézegette az árakat a vatera listán olyan árat nézett amin nem volt licit, vagy fix ár volt és kb már vagy fél éve árulják ha nem több ideje.
Ezt ilyenkor az hozzá nem értő eladó nem nézi, figyelmetlen!!!
Tehát azt kell figyelni hogy a lejártak között a ténylegesen elkeltek közül, esetleg az utóbbi 3 hónapban melyik volt a legjobb ár és a legrosszabb majd vonni kell egy átlagot.
Szerintem ez határozza meg az aktuális árát. De ezt a hozzá nem értő nem fogja tudni, szóval marad az értetlenkedés, hogy a neten ennyi és ennyi, a boltban meg mért kínálnak
2. jancsekzoltan aki 2x is adott el, dddd86 -nak itt csak dddd86-nál van valamiféle értékelés és illletve a totyatamas felhasználó de ő még nem értékelt...
Klikk >> Milyen érdekes, hogy ez a dddd csak jancsektől vett mindenfélét nem csak érméket....
Ez is azt bizonyítja, hogy joggal kételkedett mindenki és nem csak abban, hogy hamisak voltak az ezüstök, hanem hogy egy kis csibészkedés is volt az eladókban!!!!
Nem egyszerű a dolog. Ha öt helyre elviszed, mind az öt helyen más és más értékelést fogsz kapni, gyakran nem kevés árkülönbséggel. Tapasztalatom szerint egyébként inkább alulértékelik az érméket, mint felül, ha mégoly jószándékú is az értékelő.
Szerintem a legjobb, ha magad nézel utána, persze ez igényel némi időráfordítást, amiből tudom, manapság mindenkinek kevés van. Interneten ha rákeresel a konkrét érmékre, biztosan többet is fogsz belőlük találni. Megnézed mennyiért adják, veszik, milyen állapotban, és ez alapján egy viszonylag reális képet lehet kialakítani.
Keresek megvételre nagyobb magyar papirpénz (korona, pengő, forint) lotot (minimum 2OO - 3OO darab) 45 forint/ darab -os áron. Mail cimem publikus, oda várom az ajánlatokat.
Olyat sajnos nem. Sok római érme volt, a volt Jugoszlávia papírpénzeivel Dunát lehetett volna rekeszteni, elég sok magyar papírpénz is volt. Amire mondjuk nagyon fájt volna még a fogam, az egy gyönyörű Szent István és egy Orseolo Péter érme volt. Csak ezek mind száz eurón felül voltak, az meg nekem most sok. :( De majd tavasszal visszatérek! :)
