A numizmatika éremgyűjtés beszélgető fórum azzal a céllal nyílt meg, hogy a régi és új pénzérmék, bankjegyek gyűjtői tudjanak itt eszmét cserélni.
Az alaptéma a gyűjtés, rendszerezés, egyes darabok azonosítása, és egy kis pénztörténeti csevej.
Itt lehet bemutatni egyes kérdéses darabokat, kérni a hozzáértők segítségét a beazonosításban, esetleg hozzávetőleges értékelésben.
Miután a reklámozási tevékenység fizetős az index alatt arra legyünk különös figyelemmel.
A fentiektől eltérő, az egymást ingerlő hozzászólások topic rombolásnak minősülnek az ilyenekért tiltás jár.
A Numizmatika címszó alatt pénzekkel, pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudományt értünk legfőképp ehhez tartsuk magunkat.
Pontosan 2€-t ér. Neten kicsit rákeresel és találsz sok ilyen 2-est. Mindenféle típusban, nem csak a sasosnál. Soknál lógnak túl az országok, bár van, ahol csak a "biológus szemmel félreérthető alakú" ország lóg túl a belső magon.
Biztos van itt olyan euro gyűjtő aki ki tudja fejteni melyik típust hol gyártják vagy mi is van velük...
A kétségbeesés és a remény sajnos érthető a jelenlegi gazdasási viszonyok között, és valóban sajnálatra méltó, fájdalmas dolog, amikor valakinek már az az utolsó szalmaszál, hogy a családi örökségből megmaradt apróságokat, érméket, bankjegyeket kell pénzzé tennie. Szomorú, hogy idáig jutott a világ.
Szerintem itt a fórumon nem is ez, hanem inkább az ezzel együtt járó gyanakvás, bizalmatlanság és az észérvekkel szembeni makacs ellenállás, meggyőzhetetlenség lett kidomborítva. Ha az orvos valakinek azt mondja vakbélgyulladása van, elhiszik. Ha a szerelő azt mondja ki kell cserélni egy alkatrészt, elhiszik. Ha a meteorológus azt mondja holnap gyönyörű napos idő lesz, elhiszik. Ha a numizmata azt mondja az érmének nincs értéke, nem hiszik el, mert biztosan be akarod csapni. A régi pénzekre valami szent misztikummal tekintenek az emberek évszázadok, évezredek óta... Kincs, gazdagság, vagyon, stb.
Tudom, hogy a csalódást, a valóságra rádöbbenést, az esetleges nagyobb összegű készpénzhez jutás reményének szertefoszlását mentálisan nehéz feldolgozni, de ez már inkább alkat, egyéniség kérdése. Azt is elismerem, ahogyan korábbi hozzászólásokban olvasható is, miszerint hozzájárul mindehhez a bizalmatlansághoz, gyanakváshoz, a gyakori rossz tapasztalat. Bizony előfordult már a történelemben, hogy a jóhiszemű, naiv eladót alaposan átverték. Tudunk ilyen esetekről, voltak-vannak ilyenek, persze. Viszont az emberek többsége akkor sem hiszi el a szakvéleményt, ha a hasonló esetek (értéktelen érmék) 99,99%-ban az értékbecslő egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy NINCS szüksége az érmékre, NEM akarja megvenni őket, NEM kell neki még "ingyen" sem. Véleményem szerint ez már elég meggyőző érv kellene, hogy legyen.
Én a magam részéről sosem csapok be senkit, sőt nehéz alanyoknál gyakran előfordul, hogy a szakirodalmat teszem a hitetlenkedő elé, rábökve az ominózus érmére/bankjegyre, vagy pedig végső esetben felajánlok neki AJÁNDÉKBA ugyanolyan 50 forintot érő bankót, amiért ő 50.000-et gondolt...
Egyet nagyon elfelejtettek, ezeknek az embereknek lehet ez az utolsó reménye hogy talán valami olyanja van amiért még pénzt kap és kétségbe van esve. Gondolom nem a gazdagok gondolják többségébe hogy átvágják hanem a szegények . Ezt nem rád gondoltam természetesen vagy valakire konkrétan !
Előfordul, hogy öreg nénike, bácsika hoz pár száz forint értékű bankjegyeket meg aprópénzt és
mondom nekik, hogy inkább adják oda az unokáknak mert ha el is veszít belőle pár darabot vagy tönkretesz akkor sem éri kár
de így legalább talán megszereti a numizmatikát és egy értékes gyűjtő lesz belőle vagy egy szép hobbit talál meg benne.
Inkább ilyen dolgokkal foglalkozzon mint a vérben fröcsögő és hasztalan, butító televíziót nézze vagy a facebook-on tálalja ki a teljes magánéletét a világnak. Nem csak szép hobbi de jó befektetés is.
Sajnos nagyon sok olyat hallani, hogy mennyire átvertek embereket klubban, MÉF-nél, stb.. (tisztelet a kivételnek!, NEM fikázásnak szánom csak mesélem) és elment a kedve az egésztől.
És ezekután mit várjon az ember? Bizalmatlan lesz és rossz hírét kelti a numizmatikának.
Nem akarok álszent lenni mert az üzletelésnek is vannak rossz oldalai de a tisztesség akkor is illő lenne!
Ja, egyébként az olyan darabokra én is ugyanezt szoktam mondani, hogy pénzben kifejezhető értéke csekély, de azért tegye el emlékbe, becsülje az "eszmei" értékét, mint szép, régi tárgynak, ami magában hordozza az adott kor szellemét... :-)
A legjobb sztorim az volt, amikor egy kétfejű sasos érmét utánzó gombot hozott valaki felértékeltetni, aminek a hátoldaláról le volt törve a füle. Biztosan ismeritek ezt a gombtípust. A kedves hölgy papírzsebkendővel vastagon bebugyolálta a "ritka érmét", nehogy megsérüljön. A kezembe is alig akarta ideadni, nehogy valami baja essen. Amikor megmondtam neki, hogy ez egy gomb, ráadásul nem is régi, valóságos hisztériarohamban tört ki, sikítozott, lecsalózott, végül elrohant... Így legyen az ember őszinte... :-)
Egyébként meg van az az eset is amikor valakinél van valami mondasz egy frankó árat, de tényleg jó árat mert kell a cucc, erre hezitál, azt hiszi át akarod vágni, mondja hogy majd még nemtudja gondolkozik rajta.
Eltelik kis idő mert időt kért gondolkodni, valójában utána próbál járni hogy nem vágod-e át.
Aztán rájön hogy tényleg jó árat mondtál akkor, visszajön majd közli hogy akkor odaadná annyiért, erre persze ugye vagy rávágja az ember hogy oké vagy azt mondja az akkor volt most már nem is kell annyira, max olcsóbban :D
Nehéz az eladás, vásárlás, alkudozás, kicsit mindig valaki rosszul jár, általában az eladó...
Egyébként tartok tőle, hogy manaság annyi a hamisítvány, hogy sokan már inkább azért sem kezdenek bele a numizmatikába mert fél hogy ráfázik sok hamissal.
Régen is voltak hamisak, de a mai fejlett olcsó technikákkal pl a kínaiak is ontják a hamisakat egyre jobb hamisakat, mi lesz így? Idővel nem lesz aki gyűjt?
És a fiatalokra még nem is tértem rá, mert azok pont lesz*-nak egy jobb érmét ha hozzájutnak egy örögséghez még csak meg sem fogalmazódik bennük, hogy lehet gyűjteni is ezt azt és az milyen szép, manapság inkább elakajra pattintani gyorsba aztán irány a "bódítószerárus"...
Még annyi, hogy nem bántani akarom őket, hiszen a tudatlanság nem bűn, nem érthet mindenki mindenhez, de tapasztalatom szerint az olyanokat, akik szinte már mániákusan hiszik, hogy hatalmas érték van a birtokukban nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről. Bármennyire is tapintatos, kedves, udvarias az ember (én mindig igyekszek az lenni), többnyire megsértődnek amikor a lehető legfinomabban közlöd velük, hogy az érme/bankjegy gyakorlatilag értéktelen. Bizalmatlanok, azt hiszik hülyének nézed, át akarod verni, stb.
És nem csak a figyelmetlenség, hanem a nagy fokú tudatlanság, hozzá nem értés, valóságtól elrugaszkodott tévképzetek is. Hozzám például hoztak már olyan gyűrött, piszkos, inflációs Tízezer pengőst, amit nem tudtam megfizetni, mert kevés volt rá a havi fizetésem... :-)
