Sziasztok! Volt egy korábbi hozzászóló a témához, név szerint "strong__00" Nagyon fontos lenne számomra kideríteni, hogy itt van- e még, ugyanis szinte teljesen megegyezik az én kényszerem az Övével! Hogyan lehetne felkeresni Őt?! Segítenétek nekem? Köszönöm! :-)
Nekem igazábòl full negatìv gondolataim vannak de komolyan mondom nem èrtem hogy mièrt. Ha nem csinálom akkor biztos valami rossz fog törtènni. Nektek hasonlò? Van amikor kajak kinevetem magam ès nem csinálom az eleje szar de utánna kajak felszabadulok. Gyògyszer nem kell rendet tenni.
Nekem pszichológus sokat segített, de nem volt elég, áter is kellett, cipralexet szedek 3 hónapja, sokkal jobban vagyok. Ami még rengeteget segített, hogy kb mindent elolvastam, átböngésztem, amit csak találtam és láttam, hogy rengetegen küzdenek ugyanezekkel a gondolatokkal.
Ha gondolod leírom, hogy milyen könyveket, publikációkat, videókat, blogokat találtam, ha beszélsz angolul, akkor sokkal több minden elérhető, mint magyarul. Pl Chrissie Hodges-nak egész videó sorozata van fent és konyvet is irt.
Másfél éve küzdök agresszív kényszergondolatokkal. Egy nagyon stresszes időszak után kezdődött, egyik pillanatról a másikra. A barátnőm ellen irányultak és nagyon megviseltek. Az első pár napban még aludni sem tudtam, teljesen készen voltam, azt hittem meg fogok őrülni. Elkezdtem a neten kutatni a témával kapcsolatban és rájöttem, hogy szerencsére nem vagyok egyedül ezzel a betegséggel és hogy ez egy leküzdhető dolog. Ami nekem sokat segített az egyrészt ez a fórum, másrészt pedig a http://stresszdoki.com/pszichologus-blog/ , itt nagyon jó bejegyzések vannak, melyek segítettek megérteni a betegséget - youtube-on is vannak videói Bakos Adolfnak, ezeket is érdemes megnézni.
A kényszergondolatokkal küzdők általában olyan emberek akik a légynek sem tudnak ártani, valamint olyanok akik nem merik felválalni magukat és tele vannak gátlásokkal, továbbá nem tudnak kiállni magukért. Ezek az elfojtott érzések kerülnek a felszínre az agresszív gondolatok által.
Azt, hogy meg lehet-e gyógyulni belőle nem tudom, de az idő előrehaladtával egyre csökken az intenzitása. Másfél év után azt kell, hogy mondjam sokkal jobban vagyok és úgy érzem már közel a cél. Gyógyszert sohasem szedtem. Ami nekem még segített az a jóga és a meditáció (budhista), valamint a rendszeres testmozgás - elkezdtem gyúrni :-).
Kitartás mindenkinek és higgyetek magatokban, legyen minél nagyobb önbizalmatok, így könnyebben fog menni.
Fùù hát sziasztok. Olvasgatom itt a dolgokat amiket ìrtok hát, vannak itt komoly törtènetek. Igazábòl nekem folyamatosan negatìv gondolataim vannak mindig azt èrzem valami szar lessz. Nèha megmosom a kezem többször is, a lámpát kapcsolgatom nèha. Komolytalan dolognak èrzem ezt. Az a baj kajak rendben mennènek a dolgaim,ha ez a szar nem lenne. De tudjátok mit? Azèrt is LEFOGOM GYŐZNI ezt a SZART!!!!!!!
Agresszív kényszergondolataim vannak, kiváncsi lennék tapasztalatokra, hogy akinek volt, hogy tudott vele megbírkózni. Nagyon félek, hogy ebbe beleőrülök, szinte már rettegek, h megbolondulok.
Benedek István kezelte Karinthy Gábor költő kényszerbetegségét. Egy idő után elege lett K.G.-ból és volt egy háza egy kis eldugott szemét településen és oda elvitte K.G.-t. Aztán a házban őt magára hagyta B.I. . Később, azt hiszem hónapok múlva visszament és akkor tapasztalta hogy K.G. magától abbahagyta a kényszereit. Egyszerűen csak elvitte a saját házába minden nélkül egy kis ismeretlen településre és mire visszatért már semmi baja sem volt K.G.-nek.
túlságosan zavarta a "hülyesége" az orvost, hát megszabadult tőle egy gyors terápiával, ahogy eltüntette az embert, eltűnt a kényszerbetegsége is.
- egyedüllét vagy magány terápia szavakkal lehetne illetni ezt
Nekem ezt mondta még a gondozóban a doktornő, aki nagy szaktekintélynek számít de csak 15 perce van egy betegre, amiből 5-t ír. Szorongást vált ki ez a szituáció, a gyerekkorodból hozod, és ha nincs az a faktor, ami okozza a szorongást, akkor úgymond védekező mechanizmusként saját magadnak generálsz ilyen dolgokat, ez kinyilvánulhat depresszióban, pánikbetegségben de kényszerbetegségben is. Az önbizalmadra is hatással van, ezért nagyon sokszor a kényszerbetegséghez kialakul szorongás, szociális fóbia stb.
Nálunk apám alkoholista volt, nagyapám szintén mindkettő terrorizált minket. Mikor nagyapám meghalt nálam akkor erősödött ki. A doki szerint a tudatalattim szorongást kelt, mivel ehhez szokott hozzá egész életemben... lehet benne valami.
Köszi szépen, hogy megosztottad az érzéseidet - ettől most én pl. kevésbé érzem magam fura magányos betegnek... A szülők tettei velünk rettenetesek tudnak lenni, iszonyatos szenvedést okoznak évtizedeken át, még ha valószínűleg nem is az volt a szándékuk... Együttérzek!!!!!
Ha van kedved, és még nem olvastad, olvasd el esetleg a Susan Forward Mérgező szülők. c. könyvét... és a sématerápiáról olvasás is jót tett nekem, mert valahogy egyben látom, mi történit velem.... Persze az olvasgatás nem elég, szerintem is terápia használhat... de tényleg drága és vidéken nem is biztos, hogy van minden típusú........ Könnyű napokat és MINDEN JÓT kívánok!
Én most kezdtem terápiát, szorongás + OCD, Rexetint kapok. Rövid terápia lesz, de a pszichiátriai olvasmányaim és az önismeretem is azt sugallják, kéne még viselkedésterápia majd. Eszerint te egyetértesz ezzel? Megkérdezhetem, ki a dokid? Én Baranya megyében leledzek...
Az idegenekkel nagyon nem vagyok el, szorongok, félek, hülyén viselkedek, nem merek beszélgetni stb., kerülöm is az új helyzeteket, de a régi ismerősökkel sem szeretek találkozni, kivéve azokat akikkel haveri, vagy baráti viszonyban vagyok.
Ha egy emberrel kell együtt lennem és már régebben ismerem az nem okoz gondot általában, kivéve,ha nagyon más típus mint én.
Kevés kapcsolatom volt, sokszor nem hittem el,hogy a nők tényleg közelednek , akkor sem amikor egyértelmű volt,
azt gondoltam,hogy áá az nem lehet, ez a 0 önértékelés miatt van.
Amikor nagy adagban szedtem antidepit, mármint a mostaninál is többet akkor kicsit csökkent a szocfób, de mindig megmaradt.
A megszokott kiszámítható helyzeteket szeretem.
A libidó növekedést csak akkor éreztem kifejezetten, amikor teljesen leálltam egy épp aktuális antidepresszánssal , de szinte egy időben nagy rosszul is lettem mentálisan....Nem mindenkinél okoz ilyen gondot a gyógyszer. Van olyan ismerősöm aki elég nagy adagot is szed + nyugtatót és nincs neki gondja.
Egyszer olvastam,hogy vannak olyan eseti tabletták is amik a szerotoninra úgy hatnak,hogy átmenetileg javul a libidó stb. és
nem viagra, vagy ilyesmi, de ezt csak egyszer régen olvastam nem nagyon emlékszem rá, abban sem vagyok biztos,hogy megbízható info. volt.
Az is lehet,hogy túl fontosnak tartod a befejezést és ettől a görcsöléstől nem sikerül.
Sajnos a szociális fóbia egyáltalán nem ritka, ezek a betegségek egymáshoz nagyon szorosan kapcsolódnak. Én is utálom az új helyeket, ha sok ember van stb. De ezt sosem szerettem, szóval ebben nem tudok nyilatkozni. Csak azt tudom mondani, hogy ha csak a gyógyszerektől nem javulsz tényleg keress egy pszichoterapeutát, legalább 1-2 alkalomra, hogy felmérd miről is van szó, merre indulnátok stb.
Szóval akkor neked bevált VPP,volt saját tapasztalatod,hogy pár napig nem szedted az SSRI tipusú gyógyszert és minden rendben volt a szexel?......mint irtam mikor egy kapcsolatom tönkrement miatta abbahagytam,de még 1-2 hétig nem tudtam szinte elélvezni....félelmetes volt.
A másik problémám amiben várom a véleményeteket vagy a hasonló tapasztalatot ...ez pedig a szociális fóbia.
Évek óta egyedül vagyok,és lassan bekövesedik a magány....viszont régebben voltak kapcsolataim,hosszabbak is ....de csak összejárós kapcsolatok,az összeköltözést mindig kerültem a kényszerek és a súlyos szociális fóbia miatt.....nektek kapcsolat?.....és őszintén el tudnátok képzelni összeköltözést ezekkel a betegségekkel.....egyébként elnézést ,lehet hogy nektek nincs is szociális fóbiátok?
Egyébként csak gondoljátok el egy új társaság,egy új munkahely,vagy egy randi nálam elképesztő szociális fóbiát indit el,verejtékezek ...hasonló....és sokszor az antidepresszáns kevés, kell 2-3 xanax hogy nyugodt legyek egy új helyzetben az emberek között.....és igy hát érthető ha nem akarok együttélni valakivel,hisz akkor nincs menekülés,bármikor kellemetlen lehet a helyzet....és azt sem hinném,hogy pár év múlva megszoknék egy társat és nyugodtabb lennék mellette.
Várom válaszotokat ebben a témakörben,de persze érdekel minden más is.
Az antidepi elkezd hatni, csak lassan, amit te meg sem érzel az elején.
Mindenkinél más pszichoterápia válik be, tényleg fontos a jó doki, főleg akivel egy hullámhosszon vagy. Én nekem sem egy volt. De a mostani az, aki bár nem pszichoterapeuta, látom rajta, hogy akar segíteni, ez is nagyon előrevihet valakit.
Én is próbáltam többször abbahagyni a gyógyszert, ezt az alkalmi kihagyást hívják " drug holidaynek " , a pszichiáterem is mondta,
amikor beszéltem neki szexuális problémáimról, egyébként én sem értem, mert a még a hatás kialakul az pár hét és a még csökken az is több idő................, lehet,hogy a libidóra másképp hat????
3 hónapig feleztem az anitdep . adagomat, a libidóm nem változott, de a hangulatom sokkal rosszabb lett és később a kényszeres gondolatok is bedurvultak.
Elvileg a kényszerbetegségben a viselkedésterápia és a szerotonin visszavétel gátlók kombinációja a leghatékonyabb , szerintem más szorongásos betegségben is így van.
Gyógyszert szedni egyszerűbb, mint terapeutát találni, de elvileg a kettő együtt a legjobb.
Nekem a terapeutákkal nincsenek jó tapasztalataim, biztos vannak jók, csak meg kell találni.
Volt egy aki pl. elaludt miközben beszéltem neki a gondjaimról.
2x voltam, inkább a dokim személye az ami hatott. Mivel testi tüneteid mögött pszichés ok áll, ezért főleg a gondolkodásmódodat kellene megváltoztatni, ezt lehet viselkedésterápiával, stb. Sok mindennel. Nem elsőre fog menni, sőt az is lehet hogy több hónap. Ezért írják fel a dokik a gyógyszert, mert az hamarabb hat, mint a pszichoterápia. Sajna önmaguktól csak gyógyszerekre csak riktán múlik el, kell valami más mellé.
Köszönöm ,hogy válaszoltatok és szeretnék továbbra is beszélgetni veletek itt,ha van rá lehetőség.
VPP-nek írnám,hogy nem biztos ,hogy jó taktika hogy hétvégére abbahagyom az SSRI-gyógyszer szedését, a minőségi szex reményében ugyanis ezeknek a gyógyszereknek a hatása több nap vagy több hét mire elmúlik,ezt onnan tudom,hogy régebben már hagytam abba egy másik SSRI-tipusú gyógyszert...és 1-2 hét volt mire visszaállt a normális szex.
Slagelsétől kérdezném,hogy a psichoterápián volt -e,mert én mint egy egyszerű beteg úgy gondolom,hogy a reggeli ébredés utáni pánik ,gyors szivverés,vagy az emberek között észlelt szociális fóbia erős izzadással....szóval ezek fizikai tünetek,ezekre jó lehet a psichoterápia,vagy csak a gyógyszer a segitség?
a válaszokat előre is köszönöm,és persze ti is irjatok magatokról,hogy milyen minőségű az életetek a kényszerrel együttélve.
A gyógyszer nálam is okoz ilyen gondokat, ezért is próbáltam csökkenteni az adagot.
KV-zni reggel szoktam, mert kicsit csökkenti a lehangoltságot, de van hogy ideges leszek tőle, szóval nem a legjobb.
Ami segíthet a szexuális problémában, ha pl. hétvégén elhagyod a gyógyszert, vagyis akkor amikor várható az együttlét, persze dokival meg kell beszélni.
Az, hogy meggyógyult-e teljesen nem tudom. Nekem a gyógyszereknek és a dokimnak hála eléggé lecsökkent, engem is teljesen ellehetetlenített. Szóval a megfelelő gyógyszer + dokid személye + pszichoterápia után jobban lehetsz.
Igen, ez minden antidepinél így van, nekem sem nagyon megy sajna.
