Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ez így van, csak annyi kiegészítésként, (jó szándékkal) hogy én 1993-ban már a világhálót jártam, és akkor még itt nálunk ilyen még csak messzeségben sem volt fellelhető.
Sőt magyar oldalak sem, és magyarul sem volt még a net.
Akkor, amikor még egy réteg a Commodore, illetve egy másik kevesebb réteg megkezdte az internetezést:
1993-ban elindult az első magyarországi WWW-szerver, a www.fsz.bme.hu. A HUNGARNET-NIIF alapító tagként csatlakozott az európai kutatói hálózati központhoz (DANTE, Delivery of Advanced Networking Technology to Europe). A lenti kép a DANTE teljes kiépítettségét mutatja.
Nos, Magyarország is hamar felzárkózott Hawk barátom leírásának lényegéhez.
"A trollok a skandináv népmesékből származó misztikus óriások, akik a különböző irodalmi feldolgozásokban vad, agresszív hősökként jelennek meg, gyakran szerepelnek sötét, erdei környezetben.
...
Az internetes szövegkörnyezetben funkcionális, metaforikus jelentésváltozáson ment keresztül a troll kifejezés, és elsőként az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején jelent meg a troll új jelentéstartalommal. Ez az új jelentés a következőképpen írható le: a Usenet, majd később a fórumok, a csetszobák, a blogok közösségeiben azokat a szereplőket nevezik trolloknak, akik kizárólag provokatív, közösségromboló, heccelődő céllal jelennek meg, kötekedő magatartást tanúsítanak. A troll tehát egy misztikus, mesebeli lény nevéből valós, magatartásforma nevévé vált. A trollok magatartása és a közösségromboló, provokatív, vitázó internetes szereplők magatartása megegyezik, hisz veszélyesek egy közösségre nézve.
A troll főnév, ám az angolban a folyamatot is képesek kifejezni ennek a szónak a továbbképzett formájával: a trolling jelentése és alakja hozzávetőlegesen a trollozás, provokálás, közösségrombolás alakokkal fejezhető ki.
Ugyan nincs közvetlen nyelvi vonatkozása, de ha már a trollokról ejtünk szót, említsük meg, hogy nagyon fontos alapelv fejeződik ki A trollok etetése tilos! felszólításban. Ez azt jelenti, hogy ha troll téved a közösségbe, akkor ne válaszoljon senki a provokatív, közösségromboló hozzászólásaira, mert azzal csak kialakul egy senki által nem kívánatos vita. Azzal, hogy a troll hozzászólására való reagálást etetésnek nevezik, metaforikusan a vita táplálására asszociálunk. Emellett kicsit becsmérlő értelmezéssel A trollok etetése tilos! mondatról az állatkertben olvasható Az állatok etetése tilos! felhívásra gondolhatunk, így a közösségromboló trollokat az állatokkal azonosíthatjuk."
Nem tudom, hogy te mit tudsz? Én csak azt tudom, hogy 1973 tól 75-ig szolgáltam a 1480 hiradó századának 1. nagyrádiós szakaszában. Az R102 rádióállomáson voltam főtávírász. Boros Elemér alhadnagy volt a szakaszparancsnokom. Nem voltam örömkatona mutatja az is, hogy honvéd voltam amikor bevonultam és akkor is honvéd voltam amikor leszereltem. A rádiós szakmai dolgokat mindíg igyekeztem a legjobban ellátni. Reggeli tornán, alaki foglalkozásról mindíg lógtam. Ezt csak azért írom, hogy érezd, nem voltam mintakatona.
1974-ben történt. Hat hónapja nem voltam sem szabadságon, sem eltávon, sem kimaradáson. Úgy gondoltam itt az ideje szabadságot kérni. A kérelmem végig ment a szamárlétrán, mindenki engedélyezte. A szabis papír is meg volt írva. Aztán úgy alakult, hogy B.R. szkv. a "nagyhatalmú" századírnok a szabi első napjára berakott őrszolgálatba. Mikor a Boros Elemér megtudta mindent megpróbált, hogy kiváltson. Tényleg nem ment mert ezredszolgálatot adtunk, és a századból sokan kinnt voltak Kapusztyin Jarban. Megkért, hogy menjek el szoliba és ne legyen balhé. Cserébe megígérte, hogy amikor leadtam az őrséget, hogy ne veszítsek időt meg lesz írva az új szabis papír, és hogy a vonatot is elérjem a saját trabantján visz ki a vonathoz. Megcsináltam az őrséget, Ő pedig kivitt a vonathoz.
A két év alatt, ha gyakorlaton voltunk és jól sikerült a gyakorlat, a laktanyába bevonulás előtt mindíg engedélyezett valamelyik faluban mindenkinek egy üveg sört. A sofőrök persze csak a laktanyában ihatták meg. Persze a maximális teljesítményt elvárta.
Én nem tudom? Ha ezeket megalázásnak nevezik...? Nem vagy Te egy kicsit túlérzékeny?
Tisztelettel ajánlok a figyemetekbe egy cikket az egykori atomrobbanófejek kivonásáról, most éppen arról megy a vita, hogy kinek "állítsanak szobrot" érdemeiért, mindenképpen szeretnék kitolni a határidőt a rendszerváltás utánra, de a tények ugyebár.
A nevemre kattintva olvashattok arról, hogy nemrég ott álltam az atomtároló kapujában, amit most mezőgazdasági raktárnak használnak, márpedig lenne mit őrizni ma is benne, de újat építeni "olcsóbb".
uazmentős! 71-ben magas láz és apró piros kiütésekkel a gyengélkedőre onnan a Tapolcai sztk-ba kerültem. Bágyadtan vártam a sorsomra a rendelő előtt ülve, arra lettem figyelmes újjal mutogatnak/nem éppen diszkréten/ rám. Maradék erőmet összeszedve körülnéztem, és akkor vettem észre, hogy az ajtóra ahol ültem BŐR-ÉS NEMIBETEG felirat volt irva. Mentségükre legyen, Ki gondolná, hogy 19éves katona is lehet rózsahimlős!!!! Másik gyengélkedővel kapcsolatos, hadtápos és mentősofőr volt Balatonendrédről Pinizsi János, aki bevonulás első óráiban és később is pártfogásába vett. Sajnos általában a jók mennek el, több mint tiz éve a jószive vitte el.
arpapa! Köszönöm a képeket, de 73-ban amikor leszereltünk a Mi századunk a másodikzászlóalj épületének a végében volt. Idén május 12-én Kajdi Tibor barátom falubelim, katona és körlettársammal vegyes érzésekkel jártuk be a volt laktanyánk egy kis részét. Körletünkbe érve láttuk ,hogy a volt fegyverszoba falát kibontva össze lett nyitva a második zászlóalj épületével, és valószinüleg akkor lett a meteo elköltöztetve. Az akkori épületből kijövet balra a Kisz-klub és a vegyvédelmisek körlete volt, szemben kissé jobbra az elhárítok voltak, ahol sokat vendégeskedtünk. Kicsi a világ, szitén falubelink és egyidőben vonultunk be Néhai Apáti Sándor ott töltötte katonaidejét. A rövid laktanya bajárás után, mivel riadókiértesítők is voltunk, a normaidőt ugyan megszégyenítve de megtaláltuk JUHÁSZ SÁNDOR törm./csupa nagy betükkel mert megérdemli/ lakását és felesége utmutatása alapján hétvégi kiskertjében megtaláltuk. Ennyi év távlatából megható és azóta is sokat emlegetett találkozás volt. Már feltettem a forumra, de mivel ebből az időből nem bővelkedünk képekből, és mint emberséges előljáróink megérdemlik. Balról-jobbra: Márfi István szds. Varjú Kálmán törm. JUHÁSZ SÁNDOR törm. és Székely Jenő szds. századparancsnok
Valóban, minden második hónapban a gyengélkedőn voltam ügyeletes mentős. Az 1 Z-től a Nagy János akkor zászlós volt az egészségügyis, vajon mi van vele.1978-ban találkoztunk a sógorom esküjekor, ő is ott volt katona.
Az első szülői értekezletet a Meteo század helyiségében tarthattam, beugróként, akkori szakaszparancsnokom K. György hadnagy Nyíregyházán lakott és csak úgy érhette el a vonatát eskü után, ha én helyettesítem.
Talán én voltam az első aki tiszthelyettesként tarthattam ilyent, egy kicsit megnevettettem a szülőket mert úgy kezdtem, hogy:
- Gratulálok a fiúkhoz betartották azt amit önök kértek búcsúzáskor.
- ?
- Ó önök már elfelejtették, de én tudom, hogy az hangzott el: Azt csináld fiam amit mondanak!!
Későbbiek során is szerettem tartani szülői értekezletet, és mindig elmondtam, hogy kemény az alakulat, felmosni is kell, meg takarítani, de egyet nem tűrünk, a megalázást, és ezért kértem a szülőket, hogy jegyezzék fel a nevem, és írjanak ha megalázó dologról beszél a gyerekük.
Soha nem írt senki, persze ez nem jelenti azt, hogy nem voltak olyan dolgok, de amiről ez az illető ír, a 1480 - nál nem fordulhatott elő. Hozzájutni a fegyverekhez.
Olvassátok, érdekes összevetést lehetne tenni a ti élményeitekkel.
Van ott több is, aki akarja olvassa el, az utókornak tettem ide.
( Az ott olvasottakra nem feltétlen itt kellene reagálni, amiről mi itt írunk, azt ma kevesen hiszik el. )
Néhány kép a volt Meteo század épületéről:
A nevemre kattintva újra belinkelem az egyik vasárnapi szlalom versenyről a klipemet, érdekes kommentok jöttek rá, lezártam aztán a lehetőséget a kommentolásra, az utolsók egyike ilyen volt:
"
Bírom az ilyen okos volt!!katonákat!"Tegnap" még parancsolgatott,ma már senki...nincs kinek osztani az észt...NINCS MH!!Megszűnt!Itt már nem kell szolgálnia... Akik itt versenyt rendeznek,rendbe tartják a laktanyát.Ha nagy szája van,miért nem vágja le ön a füvet???Vagy f"
Isten hozott Uazmentős! Köszöntelek abból az időből 1971- 1973 . Én a második zászlóalj végén lévő meteo századnál , rádios , kidolgozó , szabadidőmben pedig fodrász voltam. Februárban lesz negyven esztendeje, hogy bevonultunk. Hogy megy az idő !!!!
Szívesen fogadunk ellenőrző előljárónak, tudod a 1480 - nál abból mindig "kevés" volt, vagy kevesek voltak, a franc se tudja már, de téged bármikor nagyratartva, és tisztelve.
Remélem bírom még meghívásod egy tüzérmúzeumba Zsámbékra, a többieknek is ajánlanám.
A nevemre kattintva olvashattok arról, hogy valami csoda folytán nem csak mi készültünk elpusztítani az ellenünket, hanem ők is minket.
Akkor ezek szerint én is adós vagyok, a 1480 két legmegáltalkodottabb híradójának, úgymint Nyaki és Füge személyében.
Sok van a rovásukon amit velem szemben követtek el, képesek voltak a legváratlanabb helyeken felbukkanni, és velem kötözködni.
Általában én szoktam húzni a rövidebbet, de ez a meccs még nincsen lefutva közöttünk.
A galádok képesek a csajomon keresztül molesztálni, és még nekik áll feljebb.
Hahhaha!
Könnyű humorosnak lenni jó alannyal.
No csak egyszer kerülnének a kezem közé, arcukra fagyna a mosoly!
Na ez sem jött be.
Majd ha fagy!
De ami késík nem múlik, nem esznek olyan forrón engem.
Tudjátok, már csak azért megérte katonának lenni, mert ilyen munkatársaim voltak, senkivel nem cserélném el az életem.
Fügéről itt egy klip a nyári találkozóról, ( 1 perc negyvennél jelenik meg, türelmetlenek ), a humora még mindig fantasztikus: -" A győztes az, aki túlélte!"
( A nevemre kattintva a blogomat éritek el, ha itt végeztem, egy Márton napi beszámolót fogok készíteni, Gyáva farkas címmel, pár óra múlva megtekinthető az is. )
Játékkatonának mutatnám egyik régi bejegyzésem, hozzátéve, hogy mindig tisztelettel néztem a sakkozókra, vittem őket versenyre, az alakulat tiszti csapatának időnként negyedik táblása voltam, összesen két döntetlent értem el pályafutásom alatt, egyiket még Várpalotán Gyulla bátyám ( utálja ezt a megszólítást, én meg megszoktam ) ellen szimultánban, a másikat tiszti csapaptagként, az összes többi mérkőzésem elvesztettem.
( Ates! Tök jó a képgalériád, ha előkerülnek a hiradók, vagy hiradósok, ( ezt mindig keverem ) sok hozzád hasonló "őrültet" találsz! Viszont nem tudom miként lehet kilépni a képtáradból? )
Az ÜTI szoba előtt állva a reggeli eligazítás előtt egy kép volt a fejem felett a falra akasztva. A szöveg a következő volt rajta. " A haza szolgálata minden magyar állampolgár megtisztelő kötelessége!
A hivatásos állomány életcélja, e magasztos állampolgári kötelezettség hivatásszerű gyakorlása!" Szolgálati szabályzat. 1/1.pont.
Nehéz ilyen nicknéven megszólítani téged, remélem adsz valami könnyebbet.
Nos ha az első ütegnél voltál, akkor tisztelettel köszöntelek, magam is szolgáltam négy évet katyúsásként igaz az Ü alegységnél 1994 -ig, de rakátásként a T - nél, 15 évet.
Íme egy katyúsás kép, jobbszélen mint felderítő:
Ezen a képen szerintem találni fogsz ismerőst, másnem a hivatásosok között.
Ez volt a fegyvered.
Mutatok szép képeket róla:
Legyél csak büszke rá.
Remélem okoztam egy kis örömet.
A nevemre kattintva kézfogásokról nézhettek klipet, sok ismerőssel, egy személyes videó csatornámról.
"Annak idején nem örültünk, sőt, nagyon nem örültünk, amikor elvittek minket katonának. De ha már ott voltunk, büszkék voltunk rá! És nem civilben jártunk, hanem egyenruhában, és csak nagyon indokolt esetben húzhattunk, húztunk újra civil gúnyát. A villamoson a kalauz nem izélgetett a jegy miatt, mert KATONÁK voltunk! A munkáltatók sok esetben kikötötték, hogy az állásra katonaviselt embert keresnek, mert az azt is jelentette, hogy az illető tanult valami alapvető fegyelmet, és sok esetben némi kultúrát is. A lányoknál is fontos volt a katonaviseltség, holmi szaros civillel nem álltak szóba, de egy katona, vagy egy leszerelt katona már más volt. Biztos alap. És büszkék voltunk rá, minden szívatás ellenére, hogy "teljesítve hazafias és proletár internacionalista kötelességünket, fegyverrel a kézben védtük szocialista hazánkat, a Magyar Népköztársaságot!" Nem akarom teljesen a nosztalgia rózsaszín ködébe burkolni a sorkatonaságot, de fontos intézmény volt, fontos volt a fiatalok hazafias nevelésében, alapvető kulturális, társadalmi ismeretek megszerzésében, és sok fiatalnak nyújtott kitörési pontot az otthoni körülményekből, továbbtanulási lehetőséget, egzisztenciát. És nagyon szomorú, hogy azok, akik sokat kaptak a Néphadseregtől, a rendszerváltáskor beleharaptak az őket felemelő és tápláló kézbe, és megtagadtak mindent, amit addig lelkesen hirdettek, miközben élveztek mindent, amit a Néphadsereg nélkül nem értek volna el, lakást, egzisztenciát, közép- és felsőfokú végzettséget, stb. És eltörölték a sorkatonaságot, ahelyett, hogy új értelemmel töltötték volna meg!!! Sokan életre szóló barátokat szereztek ebben az időszakban, és húsz év múlva is ünneplőbe öltöztették a családot és a szívüket, amikor a volt katonatársuk háromszáz kilométerről eljött hozzájuk vendégségbe, mert "együtt húztak surranót"! És mindez eltűnt, csak a régi katonafotók maradtak, és az emlékek. És persze a fiatalság emléke. Amikor még tükör nélkül láttuk a tökeinket, nagy ívben és élvezettel pisiltünk, amikor gond nélkül csajozhattunk egyenruhában, és a lányos anyukák párás szemmel etették a jövendőbelit, aki most KATONA! És persze nem felejtettük el az árnyoldalakat sem, a sok értelmetlennek tűnő szívatást, a "berepült a gólya", "a futás is futásban történik", "sakkozzon a belső folyosón", "csiszolja be a szelepeket a hathengeresen" (hat klotyó volt egymás mellett), az alakizásokat és a harcászkodást, a vég nélküli fegyverpucolást "tiszta fegyver nincs, csak tisztított!", és amikor a nyolcelemis parasztgyerek, az "őrvezető elvtárs" Istennek képzelte magát, és nagy élvezettel alázta azokat, akinek amúgy a cipőpertlijét sem köthette volna meg. De fontos volt, és alázatra, fegyelemre tanított, ami a mostani korból teljesen hiányzik.
