Keresés

Szia árpapa !

Anno említetted, hogy a tüzelésig gyorsabban készültetek fel mint a NATO PERSHING, illetve HONEST JOHN kollégák.

Most beszéltem egy mélységi felderítő ( nyá ) századossal aki anno Lentiben, és Tapolcán is szolgált. Elmondása szerint a fő feladatuk az ellenséges középhatótávolságú, és a hadműveleti harcászati rakéták indítási zónáinak megközelítése, majd akár gépkarabéllyal a lövése volt.

Azt se volt fontos hogy találjanak ugyanis a kollégák szabályzata olyan esetbe amikor rálőttek a technikára a balesetek és saját tűz elkerülése miatt a rendszer teljes átvizsgálásátírta elő. Így egy óra maradt a csapásra.

Nálatok volt ilyen átvizsgálási kötelezettség rálövés esetén ?

Deimoszos kocsi = kisrádió = R-142(?)

 

A zászlóaljaknál is volt belőle, de a Híradó századnál talán (szerintem) a legfontosabb kapcsolattartó eszköz volt. Ez egy GAZ-66 ra épített zárt bódé, amiben volt 4 rádió a rádiós fülkében és 1 repirányító a parancsnoki fülkében. (Itt a Kobra gyakori vendég volt csap.vez. gyakorlatokon.) Ez utóbbin szoktuk hallgatni a Danubius rádiót iszonyatos hangminőségben. Tulajdonképpen az egész technika inkább az őskori leletekhez állt közel, de viszonylag megbízható volt. Összesen kilenc antenna tarozott hozzá, ezekből talán 4-et lehetett használni menet közben. A rádiók teljesítménye nem volt nagy ezért a besugárzott terület - a domborzati viszonyoktól és a frekvenciától függően - nem lehetett több pár 10 km-nél. (Ezt a Karate majd megerősíti, vagy cáfolja) Az ezekben rendszeresített rádiókkal először Székesfehérváron a Videotonnál találkoztam. Az akkori technikától fényévekre le voltak maradva. Mégis hihetetlen, mit kibírtak: Volt egy automata berendezés, amiben ezeket a rádiókat lehűtötték kb. -20 fokra és több százszor ledobták - mármint az automata -  talán 5-10 cm magasról és közben természetesen működni kellett. Na ezekben hamar a felszínre kerültek a kontakt hibák.

A rádiókon kívül még tudott fogadni az autó vezetékes eszközöket. Ki lehetett hangosítani a beszélgetéseket, összekapcsolni a vezetékes eszközöket a rádiós egységgel. TBK telefonokat lehetett rákapcsolni. Volt egy - előbb említett - titkosító eszköz is. Ha ezen keresztül történt a rádió forgalom, akkor a kívülálló csak békakuruttyolást hallhatott. Menet közben a teherautó motorja termelte az áramot, de a hátsó részben volt egy aggregátor, amely a rádiós fülkében a kezelő alatt elhelyezkedő akkumlátorokat töltötte, ezért nem volt egy biztonságos hely. Továbbá volt még egy olaj, vagy benzin kályha, amit szerintem a sarkköri hidegekre terveztek. A legnagyobb hidegben is 10 perc alatt a vas olvadáspontjához közeli hőmérsékletet tudott előállítani. A belső világítás olyan volt mint a diszkóban. Ha bent égett a villany és kinyitottuk az ajtót, akkor azonnal átváltott a belső világítás vörös fényűre, hogy az ellenség által kevésbé legyünk láthatóak. A nyílászárókon dupla gumiszigetelés volt, mivel rendelkezett egy olyan berendezéssel, ami egy esetleges atom, vagy vegyitámadáskor egy un túlnyomásos kamrát csinált a bódéban, így a kinti levegő csak szűrve tudott behatolni.

Ezekkel is történtek nem is akármilyen dolgok. Egyszer egy menetgyakorlaton, talán '88 őszén. Az éppen aktuális gépjármű pk az ostorantennákat nem állította menetkész állapotba, hanem teljesen függőlegesre. De ez már egy másik történet.

Na végre megvagy,kábeles barátom.kössz az együttérzést tényleg szar dolog volt. de spongyát rá.nem vagy tudatlan, ez a GAZ-66,és három részből állt. elöl a sofőr meg pk. mögötte a rádiós fülke, amögött a törzstisztek helye. hál istennek mikor jahtázni kellett akkor a kovács miska sem jöhetett oda be.ugyanis a jahta titkosító berendezés az igenis komoly dolog volt.ez nem vicc tényleg frankó dolog volt.mikor gyakorlat volt, akkor azR-142-es rádióállomást sárga szalaggal kellett körbevenni, oda nem léphetett be senki, még a nagyfőnök sem.és ha hiszed ha nem teli tárral (élessel)kellett őrizni.az egyes kezelő(öreg katona) bent dolgozott,kettes kezelő(gumi)kint állt teli tárral.oda az atyaúristen sem jöhetett be.én jahta kezelői tanfolyamot végeztem.most már lehet róla beszélni letelt a 15 év.benne van akatona könyvemben.elküldöm a fotót.

Helló dszp!Azt a tisztesképzőt én is végigcsináltam 86 nyarán,szakadt is a víz rólam rendesen.Tömény sz*pás volt.Utána adták is a krumplivirágot,de az sem volt leányállom,állandóan szolgálatot kellett adni,öreg koromra szkv voltam,állandóan őrpk meg aegü voltam,ez utóbbi Gezinél nem volt egyszerű.A végén nem lettem őrmester.Azért sz*r lehetett,ha már beleélted magad és mégse adták,márcsak példul az étkezde takarítás meg hasonlók miatt.Lehet,hogy tudatlan vagyok,de mi az a deimoszos kocsi?

kábeles

Én voltam Dombóváron. '87 november elején. A szabadságomat megszakítva, vasárnap reggel indultunk busszal, kb. 15-en lehettünk. A kora délelőtti órákban értünk oda. Kívülről nem nagyon látszott a különbség, úgy nézett ki, mint a 1480. Amikor bementünk, akkor volt néhány meglepetés. Az első dolog az volt, amikor megláttuk, hogy az utakat nem seprűvel seperték, hanem az árokparton összeszedett és csokorba fogott gazzal. Bekísértek minket egy körletbe, ahol megnézhettük a sorállomány elhelyezését. Persze mindenhol "katonás rend" uralkodott.

 

Én Deimoszos (kisrádiós) voltam, a mi rajunk azért ment, hogy összemérje a tudását az oroszokéval. Ez abból állt, hogy kiállítottak egymás mellé két Deimoszt, és egy egyszerű kitelepítést kellett végrehajtani. Ha jól emlékezem, akkor ez egy antenna hátsó teleszkópra történő felszerelése és annak kitolása volt, koax kábelek csatlakoztatása, merevítő kötelek rögzítése és talán még a kutyát (aggregátor) is el kellett indítani. Nos ezt párhuzamosan egymás mellett csináltuk mi, magyarok és tőlünk 10 méterre az oroszok. Nem kicsit döbbentek le, amikor előbb végeztünk a saját technikájuk felállításával, mint ők. Persze előtte 3 napos gyakorlaton a Krizsán Sanyi mást sem gyakoroltatott velünk, mint ezt. Biztos, hogy nem dicsérték meg az oroszokat ezért a harci tettért. És így utólag üzenném a Fügedinek, hogy ezért nem kaptunk egy árva nap jutalomszabadságot sem. Ezzel még adós maradt. A rádiós fülkébe nem engedtek be, még be sem nézhettünk, pedig valószínűleg ugyanazt a Jahtát (titkosító berendezés) használták ők is, mint mi.

 

Ebédkor bejelentették, hogy nagy megtiszteltetésben van részünk, mert a grúz főszakács saját nemzeti ételét készítette el nekünk. Na ez volt a káposztaleves és az a nagyon furcsa ízű húsgombóc. A jó ég tudja milyen állat húsából készítették, furcsa szaga és íze volt. Jó, hogy nem grúzok vagyunk.

 

Ebéd után még megnéztük a gyakorlópályát. Na ott szerintem inkább cirkuszi akrobatákat képezhettek ki, nem katonákat. A mienk ahhoz képest egy mezei ügetőpálya volt. Amíg nálunk csak simán a földön kellett futni, addig ők kb. 1-1,2 méter magas 80-100 centiméterre leásott facölöpök tetején kellett futkározniuk legalább 10 méter hosszan, és ez csak egy rövid része volt az egész pályának. Gondolom egy külön gipszbányát tartott fenn a gyengélkedő a sok törött végtag begipszeléséhez. A nap további részében kötetlen beszélgetést folytattunk orosz bajtársainkkal. Amire emlékezem, hogy ők akkor 3 évet szolgáltak, ebből 1,5 év volt külföld - egyszer mehettek haza szabadságra -, a maradék otthon, valahol a Szovjetunióban. Még szóba került a fogda is. Kérdezték tőlünk, hogy mennyi időre csuknak be minket, ha valami kemény dolgot csinálunk, mire mi mondtuk, hogy 30 nap. Az orosz hitetlenkedve ismételtette meg velünk a 30 napot, hátha elértette. Akkor nagyon elkezdett sajnálni minket, hogy hogyan lehet azt kibírni, meg akkor inkább az öngyilkosság. De miután fény derült arra, hogy nálunk van tető a fogva tartott felett, van fűtés, napi 4-szeri étkezés stb., akkor elmondta, hogy náluk talán egy hét a leghosszabb idő a fogdásnak, de azt egy földbe ásott lyukban kellett eltölteni úgy, hogy csak állni tudott benne, leülni már nem volt hely. Arra már nem emlékezem, hogy volt-e valami, ami megvédte az esőtől. Este értünk haza a kirándulásból. Arra még emlékezem, hogy másnap - hétfőn - este 8-kor benyomták a harci riadót. Az volt az első a sorban, és még hány követte ...

 

A végén egy történet:

 

Vasárnap esténként, mikor a szabadságról visszaérkező katonák a laktanyához értek, az italt a kerítésen át - az őrség és a kapuügyeletes által nem látott szakaszon - dobták be előre megbeszélt helyen. A túloldalt persze ott kellet lenni valakinek, aki összeszedte az üvegeket és bevitte a körletbe. Na ezt az ÜTI-k is ismerték, gyakran portyáztak a kerítés eme részén, ami általában a közvetlenek épülete melletti kerítés vonalát jelentette. Tök sötét volt, az ÜTI-nek nem sokat kellett várnia, hamar megjelent az első kuncsaft (szabadságon megfáradt katona) a kerítés külső oldalán, de mivel semmit nem látott ezért suttogva beszólt:

 

- Itt vagy ?

- Igen! - suttogta vissza az ÜTI.

- Dobhatom ?

- Dobjad ! - szólt ismét az ÜTI, majd halk puffanással megérkezett a pia.

Na hello kábeles azt hittem elvesztél.árpapa mondta hogy valami kutyákkal küzdesz.megfogtam ám az öreg tanítómestert a morzéval.viszont van egy nagyon rossz élményem is a 1480-al.elküldtek tisztesképzőbe. jártam négy hétig,végigcsináltam rendesen,aztán a parancskihirdetés elötti napon este még a raktárból megis kaptam a krumplivirágokat,hogy reggelre varrjam fel.fel is varrtam, erre reggel hivat a századpk.(Almási alhdgy) hogy az a helyzet hogy mégsem lehetek tisztes mert a deymoszon (R-142) őrmester a parancsnok, és csak honvédek lehetnek a beosztottak.és ki volt a parancsnok? A KOVÁCS MISKA. életem megrontója.egész sor időm alatt végigkisértett.na ezért szereltem le öreg honvédként.amit mondjuk mostmár nem bánok.

Jelentem itt vagyok!Kérek engedélyt!

A ruszkikra én is emlékszem,bár a kajálást nem láttam,sajnos.Egyszer volt szerencsém Győrben az mnkk-ban eltölteni egy hetet(hála a katonaorvosnak) amikor behoztak egy orosz katonát.Volt a szobában egy kövér gyerek is,akinek amúgy semmi baja sem volt,meg egy hadnagy valahonnan,meg még egy tapolcai katona és egy öreg zászlós.Valahonnan szereztek egy orosz szótárt és beszédbe elegyedtek az orosz katonával.Mondott az sokmindent,nem emlékszem rá,kivéve két dolgot.Azt mondta,hogy szeretne hamarabb elaludni,mint a zászlós,mert az rettenetesen horkolt.A másik meg az,amikor a kövér srác,aki mindig cseszegette azt mondta neki,hogy amikor az oroszok bejöttek 45-ben,a kenyérre kenték a cipőkrémet és megették.Amikor ezt lefordítottuk neki,tiszta vörös lett,az amúgy nyugodt fazon kikelt magából,azt hittem neki ront a dagadtnak.Nem értettük mit mond,de benne volt a "fasiszt"is.Hát jót röhögtünk akkor is.

Árpapa,ma egy csapat macskával,két palotapincsivel és egy tacskó kölyökkel kellett megküzdenem!

kábeles

A szívedre vigyázz, mert még lemaradok valamely morse tanfolyamról.

a kábeles rakott fel képeket a blogjába, az én blogomon keresztül eléred, járja a tanyákat, vagy kutyák hajkurásszák őt, nem tudom.

azért ide is felteszem a képtárat, minden látogatásért jár pont, és raktam fel katyúsás képeket is. http://szkados.xfree.hu

 

Mikor a fejrészt szereltük, és egy ruszki tiszt nézte a kettős plombálást, annyira figyelte a kezem, hogy összeért az orrunk, beleleheltem egy jó törkölyöset, és azt mondtam ilyent kapsz ha félrenézel.

félrenézett!!

nem tudott magyarul, csak annyit mondott: malogyec /ez kb. faszagyerek/ 

 nyertünk egy percet, kapott törkölyt, oda kellett adni az üveggel, a ruszkik soha nem fogadtak el kínálást üvegből, csak pohárból. Na az nem volt.

Ez valami hagyomány lehet náluk, mint a guggolva szarás.

 

csalogassuk má elő a kábelest, kezd hiányozni!!

árpapa

 

fogadás középről, zászlónak tisztelegj!!

 

 

Árpapa most azt akarod hogy megszakadjon a szivem? Borzasztó.ne csináld ezt velünk.

Köszönöm árpapa a kimerítő választ sapka ügyben mostmár megnyugodtam.kábeles barátom meg mostmár igyekezhetne,legyen már túl a kutyákon.közbe meg eszembe jutott 87 nyara mikor szovjet barátaink meglátogattak minket Dombovárról.szerencsétlenek ,esküszöm amikor meglátták a diszebédet majdnem padlót fogtak.én ott voltam velük végig.az ebéd húsleves, rántotthús,vegyes köret volt. szegények még a leveshez is kenyeret ettek.elmondták tolmács útján hogy náluk a díszebéd káposztaleves,megvalami husgombócok szósszal.még mindig megvan az egyiktől kapott jelvény,majd felteszem ha kiváltottam a telefonomat.utána elmentünk Keszthelyre közösen kirándulni.van is róla közös fotó.ők teherautóval jöttek mi busszal.nem emlékszem már hogy ki jött velünk ht.de kalapot emelek előtte,mert megálltunk egy pihenőbe és vettek két rekesz sört,amit eggyüt ittunk meg.na mindegy jó volt,ilyen is volt.aztán az oroszok is meghívtak minket dombóvárra sajnos én nem mentem.akik voltak mesélték nem egy leányálom.volt ott valaki?irhatna bővebben.ne bánkódj árpapa ha szeretnél megtanulni morzézni,én segítek hacsak nem szégyellsz tanulni egy sortól.he-he.

majd csak megtanulom a feltölt és mehet különbségét!!

 

 

 

 

 

 

a pletyka engem mindig megnyugtat?

 

azért nézegessük a képeket , bedugtam a mobilom a kerítésen

 

 

 

 

 

látogató park

 

 

Ez még csak pletyka.

nocsak kipihented magadat, nem tévesztelek szem elöl bennetek, a blogotokat nézegetem, a kábeles éppen az időjárást utálja, és némely kutyákat, melyek meg a kábelest.

 

képzeld el, ennek a semafon sapkának volt egy jó vastag kábelje, úgy tízméteres, ezen keresztül voltam vonalban az ütegparancsnokkal, és az operátorral. / és mindig rálépett valaki, a fejem szakadt ki néha /

félre kellett csapni mert közben hallani kellett a kezelők jelentéseit is, az operátor pedig képes volt mindig a legrosszabbkor hülyeséget kérdezni, főleg ha a Soós Zsolti volt, mint az enyém: "mi van árpi, ott van az a faszkalap?"

persze hogy ott volt, például egy slepp tábornok, erre aztán mit válaszoltam volna.

 

egyidőben kellett beszélni, hallgatni.

megpóbálom leírni, amit az ütegparancsnok mondott, azt szinkronban mondtam tovább, amit most leírok, az egyidőben történt és kb. két perc alatt:

üpk:

" második szakasz, 0012 számú cél, egyes készültségi fokozat, harchoz!! 

ezt én ismételtem és a szakasz többi tagja is, ezt volt legnehezebb megtanítani, amit én hangosan mondtam, azt mindig ismételte a szakasz összes tagja, akire vonatkozott, ez például mindenkire.

nos én jöttem:

"védőponyvát eltávolítani, operátor általános ellenőrzést végrehajtani, APD ezerötszáz, rögzítőbilincset kibiztosítani, körragaszokat eltávolítani, csavaros rögzítőket kicsavarni, vakdugókat becsavarni, kábeleket tömlőket leengedni, szélcsavar vakdugókat kicsavarni, ügyelj a kábelekre és a tömlőkre, asztalt elforgatom, asztalt kirögzíteni, talajtámasztól.

asztalt rögzíteni, tányérokat meglazítani, szélcsavarokat három-négy fordulattal becsavarni, tányérokat rögzíteni, szélcsavarokat ütközésig be- három- négy fordulattal kicsavarni, tányérokat kirögzíteni, szintezősíkfedelet eltávolítani, ügyej a kábelekre és a tömlőkre, rakétát felemelni."

 

ennyi volt egy perc negyen másodperc, és már emeltük is a rakétát, sokszázszor

elgyakoroltuk, míg ez ment.  

 

amit fenntebb leírtam, nemcsak mondani kellett, minden katona jelentett is, a szemébe kellett néznem, és nyugtázni, hogy vettem, bizony a tapasztalt katona ha nem vettem valamit, odajött és a fülembe ordította: " szakaszparancsnok, körragaszok eltávolítva, kilenc darab átadom!!!"

ezért nem sértődtem, egyenraguak voltunk, az volt a katona dolga, hogy jelentsen, bármi áron.

 

ezen a gyakorlaton jegyezte meg az újságíró: " maga olyan mint a Ferencsik János, minden mozdulatával vezényel, és érez minden rezdülést!!"

 

jól esett hallanni, és tényleg így volt, azt szoktam mondani: a katonáim olyanok mint a láncairól szabadjára engedett vérebek, nem számított nekik semmi, csak a feladat.

egy balatonfüredi katona mutatta a feladat után a kezét, egy hosszú véres csík volt a tenyerén, elmondta, hogy beakadt az álcaháló, és nem volt idő töprengeni, eltépte!

 

aki látott álcahálót tudja miröl van szó, csak abban a szituációban lehetett elszakítani, szerintem máskor lehetetlen.

 

hát ilyenek voltunk, köszönöm, hogy eszembe juttatad a sapkáról.

morsesni tényleg nem tudok, azt akartam írni: na nema nyaki / azért sikerült /

árpapa

Helló árpapa. akárhányszor meglátom ezt a képet mindig az jut eszembe hogy mekkora melóba lehettél hogy a sapid ilyen kackiásra sikeredett.mindig mosolygok de nem kinevetlek.apropó mi van kábelessel?árpapa az a morze tényleg egy sósropi effektus.már ne is haragudj de én mint híradó mondom suszter maradj a kaptafánál. s.o.s.titititátátátititi.

örülök neki, hogy sikerűlt ide csábítani, nézz körül, érezd magad otthonosan, helyezd magad kényelembe, a kávé készül, üditő és egyéb finomságok prezentálva.

Amit a scudról tudni szeretnél, itt megválaszolásra kerül, szeretettel várjuk ismerőseid is.

árpapa / Kása Árpád nyug. / hatatlan/ szds. /

 

ps: ez nyílt topic, a múltunkkal együtt vállaljuk a nevünket is!!!

egy bónusz kép a szkadról, árpapával 1986. Szovjetunió

 

 

 

Tisztelettel üdvözlök minden topiclakót !

Szevasztok !

A képhez csak annyit szeretnék hozzászólni, szerintem Sanyi te vagy a képen és kb. 78.-ban készülhetett. Néhány név akikre még emlékszem név szerint mert az arcok ismerősek. szerintem? Bisi (HIF),Árva ,Szovák, Makk Psta , Erdélyi, Csernulovics, Bojtos, Siegel, Horváth Pista, Dunai.

Tisztelt Topicanók és Topicanák! Október 31.-én jártam nejemmel a tapolcai temetőben. Vittem egy-egy szál virágot Váradi Miklós és Nyilasi Lajos sírjára. Hozzám ők álltak legközelebb. De elsétáltunk a többi volt kolléga sírja előtt is. Utána kimentünk a lakótelepre. Fölkenődtünk a HEK bezárt ajtajára. Körbeautóztunk a lakótelepen. Megállt az idő. Sajnálom. Felelős van, de nem felelősségre vonható. Gyula

tán ő volt az a gyengénlátó, szerencséjére.

Mikor az erősen gyengénlátó kezébe kerül egy sós ropi  azt monja  "ki irta ezt a hüjeséget?" a tiéd dettó!

üdv.

Különben ma csakugyan találkoztam a Fügével és említette, hogy a napokban látott

csak későn vett észre szerencsédre.

 

 

Mi van Kárpáti Béla bácsival,szoktatok-e vele találkozni?

 

a Béla bátyám jó egészségnek örvend, gyakran lehet látni a telepen a két unokájával, buzgón hintáztatja őket.

még gyakrabban lehet látni a kis tacskó féle kutyájával sétálni, a kutya szájában mindig van egy labda, anélkül nem is lehet sétálni vinni, legközelebb kerítek róla egy fotót.

a Béla bácsi azon kevesek egyike, aki végi szolgálta a 1480-t, 1963-tól, 1990-ig.

szeptemberben beszélgettem vele a Vali büfé elött, elmondta, hogy 1963-ban rohamtempóban folytak az építkezések, akkor készült el a bolttal szembeni első kocka épület, de csúszás volt a laktanyában, még nem készültek el az állványgarázsok, és a hármas épület, viszont a ruszkik határidőre szállították a technikát.

a kiképzést el kellett kezdeni, mert érkezett egy tanüteg is.

a gyakorlások a laktanya melletti "ezredtörzs" helyén az erdőben történtek, és ott kellett megszervezni a technika örzés- védelmét is.

elmondása szerint hónapokig csak aludni jártak haza, néha azt sem.

hallottam még a szovjetunióban folytatott felkészülésekről is, majd utána járok, a technika ideszállítása előtt, sokan voltak kinnt tanfolyamokon. 

 

másról: információim szerint a laktanya sorsa eldőlt, az őrzőknek még ebben a hónapban lejár a mandátumuk, és jó magyar szokás szerint egy másik cég veszi át az őrzést, erről a Csaba tudna írni, ha akarna.

árpapa

nyaki55

 

  "te ezt igy soha a büdös életben nem fogod tudni elolvasni."

-.  /.-

-././--/.-

-./-.--/.-/-.-/.. !!

 

na erre millen pofát vágsz!!

talán még arra is képes vagyok, hogy egymagam berendezkedjek kőrkörös védelemre, legfeljebb elszédülök, azt viszont tudom hogyan kell hiradóst fogni:

hallasz?? modom én

én sem

mondja híradós, ennyi.

árpapa

 

ps. nyaki leányok netezzetek, mert apucinak kell 24 óra a válaszon törni a fejét, rögtönözni úgysem tud, gondolom ezt a frappáns választ is a füge súgta. 

Ördögöd van, eltaláltad ,ténylleg  ugy morzéztam , de aztán rájöttem, hogy te ezt igy soha a büdös életben nem fogod tudni elolvasni.

 

arpapa! Javaslom, hogy körkörös védelemre rendezked be, mert a HIRADÓK! figyelik a mozgásodat.

Természetesen semmit sem kérek, és elküldöm postán.

Azért hogyha erre jársz találkozhatunk, még a konzerben is.

 

A Béla bácsival kb. fél éve találkoztam, nem változott szinte semmit.

A lövöldözést én is hallottam, de konkrétat nem tudok róla.

üdv.

 

 

 "a Recsetár pisztoly korából,"

 

a gyermekkora akkor vizipisztoly lehetett, kamaszkora pedig légpuska!

elfogadott mondás volt akkoriban: tégy a tárba, milyen tárba, hát a recsetárba.

 

szoktam látni, semmit sem változott, vigyorog, int egy nagyot és eltűz!

és hozzáteszi: hogyvagyunk- hogyvagyunk? válaszolni még nem volt időm

árpapa

.edves árpapa!

Köszi a képet, de nem én vagyok az, bár hasonlít. Szerintem ez a kép a Recsetár -féle üteg, még a Recsetár pisztoly korából, tehát vszínű '75 előtt készült. Én pedig '75 -én zuhantam be a 6. üteg (Bölcsföldi Jóska) ütegparancsnoki irodájába, mint friss, ropogós hadnagy. Nyújtottam a kezem, mire: maga csak ne nyújtogassa a kezét, majd én nyújtom, ha akarom. Maga csak tisztelegjen!

 "Bizony én vagyok! tudod nálunk meg kell küzdeni a netért, és álltalában a lányok

nyernek. "

 

mese!!

Megfejtettem a háromheti hallgatásod okát: ennyi idő kellett,hogy rádöbbenj, a billentyűzettel írni  lehet, és nem morzézni!!!!!!

Hiradóstól nem kicsi teljesítmény!

Elvagyok ámulva!!!

árpapa 

Jó estét mindenkinek!Köszönettel elfogadom a felajánlott kulacsot.Nyaki,ha van kedved elküldeni megírom a címem,ha nincs ráér jövő nyárig,amikor megyek a Balatonhoz.Ja és,hogy mit kérsz cserébe.Személyes átvétel esetén tárgyalhatunk majd a Konzerv-ben!

Egy kérdésem lenne hozzátok:Mi van Kárpáti Béla bácsival,szoktatok-e vele találkozni?Volt egy szóbeszéd valami lövöldözésről is...

Bizony én vagyok! tudod nálunk meg kell küzdeni a netért, és álltalában a lányok

nyernek.

 

A kábelesnek üzenem van egy eredeti 1480 as kulacsom  nagyon szivesen felajánlom a gyüjteményéhez. Sajnos másom nincs, mert amikor az utolsó napomat töltöttem mindent ami a szekrényemben, fiokomban volt elosztogattam a fiuk között.