A gyerekek egyszerűen más emocionális kapcsolatban vannak az étellekkel mint a felnőttek. Ezért van az, hogy sokszor a Michelin csillagos szakács gyerekei is sültkrumplit eznek halrudacskákkal. Azután ez az idő múltával átalakul.
Tőlem nem várta el senki, mégis mindig főztem. Igaz akkoriban este ettünk főtt ételt. Mikor egyedül éltem, akkor is főztem magamnak. Nem komplikált akármit, hanem egyszerü gyorsan készülő dolgokat. Most sincs másként. Ha nincs időm akkor elmegyünk enni, nem hamburgert vagy hasonlót, különben pedig naponta főzök. Néha van maradék és azt is megesszük másnap.
Ma nagy csalódás volt, az évek óta legjobb steak elromlott. Nem tudtuk kideríteni mi történt, mert a hely amúgy rendben van.
Persze, ha van kedved hozzá, az úgy okés meg szuper. De nem egy olyat ismerek, aki folyton csak sír, hogy neki naponta négyfélét 'kell' főznie, mert ez ezt kér, és a másik meg azt, na az ilyet nem értem.
Az én gyerekem szájába nem venné a mekis burgert. Évente egyszer vagy kétszer bevágok egy cheesburgert, általában családi mozizás előtt, ilyenkor a gyermek határozott nemtetszését fejezi ki. Hosszadalmas előadást tart a zsemle és a húspogácsa minősíthetetlen színvonaláról, meg úgy általában arról, hogy ez szerinte nem étel. Ilyenkor néha én is felelősségre vonnom a k. édesapját, hogy minek szoktattam a gyereket házikosztra??
Kinek mik a prioritásai, nekem az időm fontosabb, mint a házikoszt. :) Na meg amúgyis ahhoz vagyok szokva, hogy meleg étel délben van, akkor meg a munkahelyemen vagyok. Úgyhogy rendelek. A férjem munkahelyén meg kantin van. (De nem is mentem volna hozzá soha olyanhoz, aki napi főzést vár el.... mástól...)
Szoktunk főzni hétközben is, persze ritkábban, mint hétvégén és kevésbbé macerás kajákat, de szoktunk. Amióta fellendült az üzlet, kevesebb az idő, de az szerencsére "csak" a házikenyér rovására ment, nem a házikosztére, szerencsére.
A tippem az, hogy azért, mert ez a legegyszerűbb. Engem pl. nagymamám mindig főtt étellel várt, amikor hazamentem a suliból, nem is volt igényem hamburgerre vagy az utcán való kajálásra (az is igaz, hogy akkor még nem is volt, úgy emlékszem Donaldék valamikor a 80-as években nyitották az első gyorséttermüket a Belvárosban nagy csinnadrattával).
Na de manapság hol van már ilyen, hogy a nagymama/anyuka főz rendszeresen a gyerekre? Vidéken még van ilyen, na de Budapesten és a nagyvárosokban?
A másik meg, hogy a gyerekek körében a Meki a divat, így lehet, hogy a haverokkal az is odamegy, aki annyira nincs is oda érte, aztán rászokik.
Megjegyzem, ezt sem értem, mert ha már egyenhamburger, szerintem a Burger King azért jobb, mégis, pl. a Pólusban vagy az Árkádban, ahol a két "nagy" egyenhamburger forgalmazónak egymás mellett van az üzlete, a Mekik előtt állandóan jóval többen vannak, mint a Burger King előtt.
Miért vágynának másmilyenre, ha a Mekiset szokták meg? Ez olyan, mint nekünk az anyukánk főztje. Majd ha saját késztetést éreznek minőségibb dolgokra, akkor váltanak, de ahhoz előbb fel kell nőniük. És ha továbbra is szeretik / eszik, de csak ritkán, akkor sincs baj. Azért mi nem csak fastfood-on élünk, mint sok amerikai.
Az első mondatról csak sejtésem van, mit jelent... De ha azt, amire gondolok, akkor nem hiszem, hogy a halálos vétkeket pont Te lennél illetékes meghatározni :), több helyen megy bele az. És számomra, mint írtam is, ez jó, mert így élvezhetővê válik a nekem amúgy semmilyen hamburger.
A fene tudja. Én például a Solierban cca. egy éve ettem, akkor azt mondta a pincér, hogy tulajdonképpen csak egy hónapig tervezték az étlapon tartani, de akkora volt az érdeklődés iránta - különösen a gyerekek részéről -, hogy marad addig, amíg igény van rá. A mai napig fenn van az étlapjukon, sőt átkerült az állandó választék közé....
Korábban egyébként már szó volt itt a gyerekek ízléséről, ugyanez a Solier pincér mesélte, hogy náluk a séf kényesen ügyel arra, hogy minden frissen készüljön: két kivétel van: a halrudak és a gyerekkaják sültkrumplija.
Ezek kapcsán is próbálkoztak házi halrudak és sültkrumli készítésével, de a gyerek vendégeknek nem jött be a minőségi kaja, a hígfos előre gyártott halrudat és fagyasztott sültkrumplit keresték.....
De egyébként hamburger téren is ugyanez van, a szomszéd mesélte, hogy vitt haza vacsorára kurva drága kézműves hamburgert a gyereknek, végül szinte az egészet ő ette meg, mert a gyerek "Meki sajtburit" követelt.....
És ha elmész bármelyik plázába a kajarészleghez, ott is ezt látod: a legnagyobb tömeg mindig, mindenütt a "Meki" előtt áll, úgy tűnik, az új generációnak (persze nem akarok általánosítani) a hamburger a gasztronómiai csúcsigénye, abból is lehetőleg a MEKI......
Ezen én is elcsodálkoztam, hogy valakinek ilyesmi eszébe jut. Rosenstein az oda elzarándokoló amerikai turisták miatt csinálja csak, bár én még nem láttam az étlapon, de lehet, hogy nem figyeltem.
Éppen ma olvastam egy interjút egy osztrák főadóellenőrrel, azt mondta, hogy az építőiparban és a vendégláyóiparban a leggyakoribb az adócsalás. Mármint Ausztriában, de szvsz ezt általánosítani lehet a környező országokra is.
A hamburger azért nem olyan mint a morzsa vagy a hab. Hanem egy évtizedek óta önállóan létező karizmatikus étel. Csak nálunk szarul csinálják és drágán. Ha visszavennének a nagy igyekezetből, akkor a kevesebb jobb lenne. Nem kell mindent agyonmanírozni. Csak egyszerűen és jól megcsinálni. Ezt mondtam a párizsi szeletről is. Amit többezer alkalommal ettem, de csak házilag volt jó. Ott is csak két helyen. Étteremben egyszerűen képtelenek megcsinálni.
Nem tudjuk hogy volt. Általában a zavaros üzleti kapcsolatokból szokott az ilyesmi kifejlődni. Hazudhat az olasz is. Persze Ricsinek mostanában nincs túl jó sajtója, úgyhogy ő az esélyesebb. A nagyobb szórakozóhelyeket azért pénzért vették annak idején még az alvilágban is. Persze volt amit nem. De hogy ezerszer alkalmasabb egy ilyen üzlet pénzmosásra mint egy csapágybolt az biztos. Ott ugyanis darabra megy a beszállítás is. Na most egyébként pont nem ez a legnagyobb problémánk, van ennél feljebb is jó bőven.
Nem tudom, mennyire jafináltak a szervezett (és szervezetlen) bűnözők, valamint nembűnözők (tisztes, nem feltétlen politikától távoli üzletemberek), de ez a módszer (rábeszélős cégátvétel) nem a pénz mosását szokta célozni.
Fegyvert kellene a halántékomhoz fogni, hogy pl. a Rosensteinben hamburgert rendeljek 3800 forintért.
De elmúlik majd a gourmethamburger-láz is, miként lassan kivesztek a magas gasztronómiában pár éve még kötelezőnek gondolt gőtepetehabok is. Jelenleg a morzsa kötelező (a desszertek mellett), remélhetőleg annak sincs már sok hátra.
Az eredeti recept szerint 25% marhavesefaggyút kell tenni a hamburgerhúsba.
Magyarországon ezt sokszor sertésszalonnával helyettesítik. Tehát ez egy recept és nem valamiféle hamisítás. Azért teszik bele, mert attól jobb lesz. Csak nem 40%-ot, hanem kevesebbet.
Rendes steakért halálos vétek lenne. Lényem szerint Amerikában 40% marhafaggyú van az ottani hamburgerben. Egyszer kóstoltam, azóta se. Én jobb fasirtot csinálok.:-)
