E-könyv nagyon bejött azon ölvasnivalók számára, amit az ember csak egyszer elolvas és kész. Évi néhány komolyabb könyv még most is belopakodik hozzám, de a napi olvasás szigoruan e-könyvről történik. Éljen a Kindle!
Azt hiszem, ha nem lenne e-könyv, már kiszorítottak volna a könyvek a lakásból... már évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy nem veszünk több könyvet, de így is gyűlik. Legalább az én olvasnivalóm nem foglal több helyet.
'89 előtt mi is ezt mondogattuk. De azután a nagyhatalmak valamennyire kibékültek és leszereltek, és hamarosan a délszláv háború megmutatta, hogy igenis számítani lehet még a régi, kis méretű, elsősorban kézifegyveres és elhúzódó típusra Európában is.
Attól eltekintve, hogy az én természetem ugyanilyen, nekem az egy (anyám-fajta!) baracklekváron kívül nem is kell semmilyen eltett izé, meg amúgyis utálok bármiből készletezni. Bár ez utóbbi persze lehet hogy az állandó helyhiányból alakult ki. Most pl. az incuripincuri spájzban van a porszívó, a vasalódeszka, az összes nem hűtött alkoholos és egyéb italunk, a felesleges virágcserepek, a kettes számú szemetes, és némi étel- és higiéniai készlet. Sokszor belépni is alig lehet...
Én mindig őszinte tisztelettel tekintek azokra, akik ilyesmire képesek. Alapból lusta természetem nem viseli el az ilyen hoszas és komplikált műveleteket, mint pl. befőzés.:-(
No meg felnőtt koromban még soha nem volt spájzom, igy a tárolás se lenne egyszerű.
Itteni nepek is nagyon vesztartalekoznak, mert folyamatosan riogatnak minket a vegzetes foldrengesekkel. Szamtalan helyen ott allnak a gallonos vizek meg a konzervek hegyekben. Szerintem ha kisebb jon akkor ugyis megusszuk, ha nagyobb akkor meg mindegy. ;-)
Topiknal maradva, karajszeleteket pacoltam be meg tegnap, ma megsutom fokhagymas-feherbor ecetes gombakrem levesben. Remelem jobb lesz mint ahogy hangzik.;-)
Érdekes, sót én se vettem már vagy másfél éve:) Évente néhányszor sósfürdővel kényeztetem magam, így ha látok natur bányászott sót a boltban, megveszek vagy 25 kilót.
Nálam liszt azért van sok, mert sütöm a kenyeret. És különösen ha malmos helyen járok, akkor veszek vagy 2 hónapra valót.
LEkvárt passzióból főzök, mi nem sokat eszünk, de jönnek a gyerekek, és elosztogatom. Meg van egy 90 éves anyósom, aki alapból heti 2 üveggel elfogyaszt. Amióta őt is ellátom, alig marad egyik évről a másikra.
Befőttet nem sokat csinálok, alig fogy, még van 2008-as is pár üveggel.
Savanyúságot keveset eszünk, amit készítek, többnyire elosztogatom. Télen inkább frissen készítem a céklát, illetve savanyúkáposztát eszünk.
Őszibarack ivólé kármentés miatt készült. Paradicsom annyi készül, amennyi terem és nem esszük meg. Lecsót sok-sok üveggel főzök, az el is fogy, mint ahogy a sózott paprikakrém is.
Aszalni is szoktam, idén csak paradicsomot és szilvát. Talán még gomba is kerül majd, mert lassan fogynak a készleteim.
Svájcban ezelőtt 40 évvel még nagyjából kötelező volt a "vésztartalék" tárolása. Mondanom sem kell hangos kacajra fakadtam, mikor ezt a férjem aki vidéken élt disszidálása előtt, előadta nekem. Én ugye pesti ostromon edződtem gyerekként. Mindegy, ezen ne muljon a házasság, a kis füzetecske nyomán beszereztem a tartalékot és leraktam a pincébe egy dobozba. Mikor aztán 6 év mulva már másodszor költöztünk, férjem megnézte mi is van abban a dobozban. Szépen megrozsdásodott konzerveket talált, amit aztán kidobott. De én tudom mi kell háboru esetén. Só és tüzkő! Ezekért anyám 160 kilós disznót is tudott venni, ami 1945-46 telén bizony nagy kincs volt. Tehát nálam mindig nagy mennyiségű só van itthon.:-)
A lekvar csereanyag! Mivel boveben vagyok pl. bab-borso-lencse/ legmentesen lezart uvegekben, 10 evre szavatolva/ bizony szivesen adnek ilyen helyzetben lekvarert. Aposom mezzel huzta at a haborut Pesten, azt tudtak adni a videki szulei, azzal csereberelt meg kukoricaval mert azt meg az apos adott. Nem, ok sem eheztek, de a ferjem szerint bele sem meretek volna gondolni hogy mi lett volna ha ez a ketto nincs! Foleg miutan apost elvittek a nemetek es anyosom ott maradt egy kicsi gyerekkel egyedul.
