Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
A honfoglalást is újra meg lehetne/kellene csinálni.
Bele kéne tenni az alpári csatát, amiről a történészek azt sem tudják, hogy megtörtént-e valójában vagy sem.
Mondjuk abból mekkora jelenet lehetne, hogy Árpád vezér kézjelére "Olpár homokján" kivont szablyákkal támadásba lendül a teljes magyar könnyűlovasság:-)
Kéne már végre az orosz polgárháborúról is egy olyan filmet csinálni, amelyben a fehérek a jók, legalábbis relatíve, a vörösök meg szemét, gonosz, kegyetlen, sátáni alakok...
Lehet, hogy közelebb állna a valósághoz, mint a szoci időszak szovjet propagandafilmjei.
Azt sem ártana megfimesíteni, hogy a nagy hősies Sztalin hány millió ukrán parasztot küldött az éhhalálba, s köztük mennyi volt a gyermek...
Amerikai piacra régiónk egyik országából se fog betörni érdemben egyetlen film sem, mivel ahhoz amerikai sztárokra lenne szükség a vásznon - s nem ezelőtt 20 évvel ezelőttire, hanem mostani TOP sztárra - a gázsi többe kerülne, mint a teljes összeszedhető költségvetés, támogatásokkal együtt. Ezért csak rétegfilmek esetében van esély a rétegpiacra, mint például az említett Pumák (ha technikailag zseniális), másik lehetőség valami jó kém game (de legyen benne amcsi, angol és szovjet szál). Utóbbi ráadásul relatíve olcsón megoldható, csak kell egy kis szerelmi szál bele, meg dráma.
A helyzet roszabb. Már a forgatókönyvnél buknak a filmek. És ez igaz a honfoglalástól kezdve a sacra koronán át, a "fesztivál filmes" ideológiai filmekig. Néhány kivétel van az elmúlt 20 évben.
Az oroszok csináltak egy nagyon jó filmet Brest Fortress cimmel. A szereplők állitólag megszólalásig hasonlitanak a valós személyekhez. A bresti erőd elleni német támadásról szól. You Tube-on megvan.
Ez éppen nem 2. vh. film, hanem vietnám, de ez csak apróság, persze, csináltak jó háborús filmeket is, bár ww2 témában elenyésző volt régebben amit korrektnek nevezhetünk történelmi szempontból. Utóbbi néhány évben örvendetes változás történt ezen a téren.
A Pumák valóban jó ötlet, s még nemzetközi érdeklődésre is számíthat, ha jól adják el. Tobakot olvastam :)
Besenyei lehetne valamelyik ász duplőre és olyan légiharcot szimulálhatna, hogy elalélnának az amcsik a belső kamerás felvételektől, dugóhúzótól a mesterséges füstig :)
Az USA-ban regebben is csinaltak kituno haborus filmeket, pl. Apokalipszis most.
Abban biztos egyetertunk, hogy Hollywood altalaban alkalmazott leegyszerusito stilusa ( ez igy nagyon PC, ugye? ), nagyon nem fekszik nekunk. En ezt szelektalassal oldom meg.
Amugy mar en is gondolkoztam arrol, hogy magyar viszonylatban lehetne mozifilmet csinalni a Pumakrol. A csehek megcsinaltak a sajatjukat a sajat vadaszaikrol, es jol is sikerult, olcso is volt ( par millio dollar, valszeg nem tobb 10-nel) , elismerest is kaptak erte, nezettsege is volt. A Pumakrol pedig lehetne olyan filmet forgatni, ami nem megoszto, es meg talan az USA-ban is erdekes lehetne az erintettseguk miatt. + a pilotak sorsa a kommunizmusban, + a nemet megszallas bemutatasa 44 oszen ( Tobak Tibor irt rola rovidebben, ok hogy eltek meg ), + a nemet aszok bemutatasa ( Hartmann, Lipfert, Barkhorn ).
A csehek osszehoztak olyan filmeket a kozelmultban, mint a Tobruk ( 3-4 millio dollar asszem ), Tmavomodry svet, Zelary, vagy akkor ott a szlovakoktol a Bathory, stb. Penzt is lehet szerezni, jo filmet is lehet csinalni, csak megfelelo emberek kellennek hozza ( szakemberek ).
Középiskolai történelemtanárnőm jegyeztem meg egyszer egy hasonló kérdésfelvetés kapcsán, hogy Jancsót kellene megbízni a szóban forgó téma megfilmesítésével, mert akkor "abban minden lenne", szex, dráma és a többi. Persze, gondolom, leginkább az előbbi, mert Miklós bátyánk a művészieskedésen és Hernádi Gyula barátja zagyvalékai megfilmesítésén kívül még ehhez az egyhez konyított, illetve mutatott fogékonyságot. A Szegénylegények c., a 48/49-es szabadságharc leverését követő "betyárvadászat" amúgy méltán híres, a mezőtúri laktanya legényeivel felvett vesszőzős jelenete az ékes bizonyság rá...
"a IV.Bélát védő lovagok hősieségének bemutatására gondoltam és a végén a fantasztikus befejezésre"
Hazai költségvetésből reménytelen vállalkozás egy ilyen dolog megfilmesítése, mert bár viszonylag nagy pénzek forognak a szakmában, az messze nem elég a látványos, pörgős, mai igényeknek megfelelő jelenetsorok leforgatására, épkézláb színészek foglalkoztatására. (Most ne beszéljünk arról, hogy Franco Nero személye miért nem érvényesült a Honfoglalásban: az egy siralmasan gyenge eresztés volt, méltatlan a témához és a szerződtetett olasz színészhez is.) Amíg a hazai filmgyártás szimplán a pénzek leakasztásával és a különböző érdekkörökhöz tartozó ripacsok alkalmazásával van elfoglalva, csak szánalmas bohózat sikeredhet az ilyen próbálkozásokból, már ha egyáltalán valós igény merülne fel ilyesmire a készítők részéről. A gagyi magyarországi "filmgyártástól" tehát nemigen várható ilyen teljesítmény, "kosztümös filmben" ugye ne reménykedjünk, kissé mulatságosnak hatna, nincs is értelme, egy látványgazdag, fordulatos történet kreálásához pedig minimum"közel-keleti" érdekérvényesítő képességre lenne szükség Hollywoodban, ami ugye nekünk nincs, legalábbis az említett témákban. Mondjuk, maga a téma még érdekelhetné is világszerte a nézőket, megfelelően tálalva izgalmas dolgokat lehetne kifacsarni egy jó forgatókönyvből, de sok esélyt nem látok egy ilyen prodzsekt megvalósulására.
"Mondjuk egy vár és székesegyház építésével lehetne zárni a filmet"
Jellemző okoskodás a részedről, kb. a Julianus barátot eszünkbe juttató szenvedés sülne ki az egészből. Ami a legnagyobb gáz, hogy mindezt egy országosan ismert rendező sem tudja (lásd a Julianus barát "izgalmait"). Egy ilyen munkára kijelölt szakembernek legalább az eseménysorok iránt kellene valami csipetnyi érzéket tanúsítani, ami véleményem szerint jogosan elvárható, hiszen minimális előadói, csipetnyi dramatikai érzék nélkül még egy ilyen, viszonylag szerényebb kaliberű (jobbára egyetlen ország lakosságát érdeklő) munkába se illenék belevágni, akármilyen kis költségvetéssel dolgozik is valaki. Nem is értem, hogyan képzeled az ópusz "csúcspontját": kőfaragók lázas munkában, a vármezőre kivezényelt középkori sztahanovisták izzasztó kalapácsolása, bő gatyás kubikusok, avagy egy, a Star Wars-filmek végén megszokott diadalmámoros, szirupos ünnepi felvonulás az újonnan emelt erődök felavatására magyar kiadásban?
Én is a IV.Bélát védő lovagok hősieségének bemutatására gondoltam és a végén a fantasztikus befejezésre. A tatárok váratlan elvonulására és reménytelenek látszó helyzet utáni újjáépítésre. Mondjuk egy vár és székesegyház építésével lehetne zárni a filmet. Ezenkivül 1456-os nándorfehérvári csatából is fantasztikus filmet lehetne forgatni. A török várostrom bemutatására, amikor az utolsó pillanatban a belső várban sikerül megállítani őket, a csúcspont a törököt magával mélybe rántó vitéz jelenete. A következő látványos jelenet az utolsó döntő csata lenne, a népi keresztesek rohamával élükön a keresztet felmutató Kapisztránnal. Aztán a török ágyúk elfoglalása és a török sereg menekülése.
Az utóbbi néhány évben változott az amcsi hozzáállás német, jap. kérdéshez, pl Iwo Jima ... igen emberire sikeredett és már nem a sárga ördög benne a japán, s mostanában a németek se feltétlen hülyék, akiket halomra lő G.I. Joe
lehet vereségről is, mert az is része a történelemnek, a lényeg az ábrázolás megválasztása: letargikus vagy mozgósító.
Lásd Tarasz Bulba orosz verzió (amit érdekes összevetni az amcsi-jugó változattal). Az orosz verzió hiába készült 2009-ben, szellemisége szerint nyugodtan csinálhatták volna a 30-as években is, süt belőle a lengyelellenesség.
Eizenstein se csak győzelmekről csinált filmet, lásd: Patyomkin páncélos, de aki látta sosem felejti el a kukacos hús miatt lázadó matrózokat... az ogyesszai lépcsőn lefelé tartó és tüzelő kadétokat... valójában egy elbukott forradalmat győzelemként hoz le, arról nem is beszélve, hogy a film eszközeivel világosan megmutatja szerinte kik a jók (vörösök) és kik a rosszak (fehérek). Színvonalas propaganda.
Minden további nélkül csinálhatnának filmet arról a maroknyi lovagról akik életük feláldozásával kimentették Muhi után a tatárok karmai közül IV. Bélát, vagy II. Lajos királyunkról is lehetne drámai filmet forgatni, aki életét nem féltve szembeszáll a török túlerővel és elbukik...
A történelmi filmekkel az a gond hogy a világ filmjeinek nagy része az USA-ban készül. Ott pedig a 1970-es évek óta szinte csak 2.világháborús filmeket gyártanak, az ismert szereposztás szerint. Az angyali amerikaiak vs sátánfajzat németek. A leggusztustalanabb Tarantino Becstelen brigantik filmje lett. Sajnos Magyarországon szinte teljesen megszűnt a történelmi filmgyártás, helyette minimális nézetségű művészfilmeket gyártanak. Gondoljuk el például milyen látványos és nézett filmet lehetne gyártani mondjuk Makkai Sándor tatárjárásról szóló könyvéből.
Már a 11. résznél tart :) Sztem nagyon jó.Könnyen olvasható,jó stílusu...és kicsit rámozdítja az embert,hogy utánaolvasgasson a tényeknek,valós szereplőknek.Remélem csinálnak filmet belőle,csak ne olyan vacak szereplőleosztással,mint a A sas-nál tették /a megmentett barbár törzsfő gladiátorrá vált fiát egy nyiszlett 20dekás törpe játszotta.../...na meg persze nem kell a történetet sem átalakítani...nagyon jó az így is.
Még mindig nem láttam, illetve a tv-ben volt egyszer, és akkor egy néhány perces részletet láttam, de nem nagyon töröm magam utána. :-)
Egyébként mit szólsz ahhoz, hogy az ismert magyar származású kanadai producer, Robert Lantos Bán Mór Hunyadi köteteiből akar filmet készíteni? Állítólag 20-30 millió dolláros költségvetéssel erősítenék az ügyet. :-) Ő volt a producere a Fekete Köpeny (Black Robe 1991) című filmnek is, ami elég szép kritikákat kapott. Én is nagyon szeretem azt a filmet.
Van a youtube-on egy írótalálkozó a szerzővel, aki a magyar történelmi regények, filmek hiányán diskurál.
Pl. próbál történelmileg hű lenni, pl. a fegyverek, öltözetek, egyenruhák stb. terén, ugyanakkor a sztorija valahogy nagyon hollywoodos, ha érted, hogyy mire akarok célozni...
Az alkonyat harcosát követően készült egy másik eléggé hasonló hátterű szamurájos film is, ha jól tudom ugyanattól a rendezőtől. A Rejtett Penge szintén nem akciófilm, hanem dráma. Az 1860-as évek átalakulása, a szamuráj életforma folytathatatlansága adja a hátteret. Időnként kifejezetten szórakoztató, amint a fővárosból a vidéki klánhoz érkező instruktor a modern holland-brit normákat próbálja a konzervatív szamurájoknak megtanítani.
Egy régebbi filmet is sikerült megnéznem, amit nem is ismertem a legutóbbi időkig, pedig bizonyára nem rejtegették a francúzok. Gerard Depardieu és Nathalie Baye főszereplésével a Martin Guerre hazatérése egy XVI. századi dráma, aminek a fő eseménye egy személyazonossági per. Elég sajátos hangulata és látványvilága van, de egyáltalán nem rossz, sőt!
Újabb címekkel örvendeztetem meg ezen topik nemlétező olvasóit. :-)
Ázsia bugyraiból eljutott hozzám két kínai és egy japán film, bár a kínaiak igazából fantasyk. Az aranyvirág átka még a Tang dinasztia idejébe helyezi a történetet, de az Ígéret tisztán mesefilm. A kínaiakra jellemző monumentalitás és nagyon erős vizuális megközelítés, a mozgalmas és nagyszabású akciójelenetek megkönnyítik a film fogyasztását. A történetvezetés, illetve a keleti klisék nekem kissé idegenek, de élvezetes kiszakadást hoznak a nyugati filmek unalmából.
Az alkonyat harcosa című japán szamurájos film viszont kifejezetten élvezetes, jó alkotás. Egyáltalán nincs semmiféle dicsőítése a szamuráj létformának. Sőt nagyon is idegen attól a történet főhőse. Nem igazán akciófilm, noha van benne két rövidke kardpárbaj. Igazi dráma a modernizálódó Japán hajnaláról. :-)
Egy évvel ezt a filmet követően készült a Tom Cruise-os utolsó szamuráj. (Még nem láttam.)
Nemrég megtekintettem két brit "alkotást", de elég gyengének találtam. A Sas (2011) minden szempontból csalódás. A nálunk IX. Légióként futott (The Centurion) sokkal jobban tetszett, pedig az sem volt makulátlan.
A másik pedig az Ironclad (2011) című, ami Földnélküli János báróellenes harcai alatt játszódik. Mindkét filmmel kapcsolatban fölmerül az emberben, hogy a briteknek van pénzük, technikájuk, remek színészeik, és mégsem sikerül igazán jó filmet csinálni, pedig próbálkoznak rendesen. Kár értük.
