A délszláv gora ’hegy; erdő’ szóból nem vezet út egy Gorza hangalakú szóhoz: a -za végződés nem magyarázható sem szláv, sem magyar alapon.
A találtad *Gorsa helynév szerintem inkább Gorša, nyelvileg ez tűnik logikusabbnak. És ez utóbbival talán összefügghetnek a magyar Gorzsa, Garsa helynevek. (Családnevet ilyet nem találtam; a Gorzsás szerintem más tőről fakad, Kálmán Béla ismeretlen eredetűnek írja, lehet viszont, hogy ez utóbbi erre utal: http://www.kislexikon.hu/gorzsa.html.)
Egy olyan forgatókönyv viszont elképzelhető, hogy egy szlovén-horvát Groza ’félelem; iszonyat’ ragadványnevű személy (ill. leszármazottja) magyar nyelvi környezetbe kerül, ott a neve Gorza* alakban magyarosodik, majd ez visszakerül szláv környezetbe
* Az ilyen -ro- > -or- változáshoz hasonló látszólagos hangátvetés gyakori magyarosodási folyamat, amely valójában két lépés: (1) a szókezdő msh.-torlódás feloldása pl. Goroza alakban; (2) majd a második mgh. kiesése a kétnyíltszótagos tendencia miatt. A Goroza névre egyébként találtam egy 1604. évi székely összeírásban.
Ez arra is rámutat, hogy a m. Gorza név [történetileg] több forrásból is származhat: keleti román–magyar, illetve dél(nyugat)i horvát-szlovén–magyar érintkezésből is. Így pl. a te általad hozott jelenkori adatokkal szemben az 1715. évi országos összeírás egy Gorza nevűt ismer, azt Remetemezőről (ma Pomi, Románia).
Eskulits: Ezt a formát erősen magyarosodottnak vélem: a név eleji e- magyar hozzátoldás lehet a szókezdő sk- hangtorlódás kiküszöbölésére. Ez a jelenség arra utal, hogy a magyarosodás már régebben megtörtént, annál is inkább mert más, együtt kérdezett nevekben a torlódás megmaradt, pl. Skornyák.
Ami maradt, arra leginkább a horvát-szerb Škulić (szlovén Škulič) családnevet lehet illeszteni. Ez -ić (-ič) képzős apanév egy Škula alakú szláv személynévből. Ez utóbbi más szláv nyelvekben is családnevet adott (csak nem -ić ~ -ič képzővel), és ’bandzsa, kancsal’ jelentésű, testi tulajdonságra utaló ragadványnév [vö. szlk. škuláň ’bandzsa, kancsal (férfi)’].
Jurák: Ez szinte minden környező (és nem környező) szláv nyelvben előforduló vezetéknév (Jurák, Jurak alakban): pontosabb etnikai azonosításra alkalmatlan. A m. Györgynek megfelelő szláv személynevek (vö. or. Юрий, szlk. Juraj) Jur- rövidüléséhez járult az -ák (-ak, -iak) nagyító-rosszalló képző.
Langerman: Ez német, vö. langer Mann ’hosszú (azaz magas) ember, férfi’. Azonban az előbbi kifejezés összeforrásán kívül értelmezhető lehet egy Langer ’hosszú (azaz magas)’ ragadványnevű férfi leszármazottjának is (a -mann ui. a németben apanévképző is lehet).
Pilár: Szláv foglalkozásnév, vö. szlk. piliar ’fűrészmunkás’. Az alapszó a szerb-horvátban is ismert, vö. pila ’fűrész’, így csak etimológiai úton a név nem kötnető néphez.
Veszeli: Ezt Kvász Ivor a #7050-ben tkp. már megválaszolta, vö. cseh-szlovák veselý ’vidám, víg, jókedvű’, vagyis ez a név a magyar Vígh jellemre utaló név cseh-szlovák értelmi egyenértékűje. (Kisebb valószínűséggel a szerb-horvát, ill. lengyel eredetet sem lehetne kizárni – ugyanilyen jelentésben.)
A szlovén telefonkönyv is ad fel találatot, lehet, hogy a www.radixindex.com vagy 100 évvel korábbi battyánfalvi találatához is van köze, s a horvát is.
Viszont igaza van annak is, aki azt mondja, hogy 'feltünően kevesen vannak'. :)
Ahogy az Online Tudakozó (45 találat), úgy a www.radixindex.comsurname index keresője (2 találat) is -kizárólag- Vas ill. Zala megyei előfordulást hoz, előbbi a mából, utóbbi a 'századfordulóból'. (a fővárosi elszármazásokat kivettem)
Kérdésem: Nem lehet-e valamilyen etimológiai kapcsolat a 'gore' (hegy) vagy valami ilyen jelentésű horvát vagy szlovén szóval, tekintettel arra, hogy a Gorsa településnévként adatolt Horvátországban.
Kérdéseimre adott rendkívüli válasza miatt még néhány nevet felsorolnék, amelyek érdekelnek: Eskulits, Jurák, Langerman, Pilár, Veszeli. Ezek a nevek szintén tárnokiak.
Szedleczki (y): E mögé két forrásformát lehet rekonstruálni, ezeket szlovák formájukban adom meg:
Sedliacky: jelentése ’paraszt(hoz tartozó), parasztos’. Lehet egyrészt apanév egy Sedliak (vö. m. Szedlák) ’paraszt, földműves’ jogállási személynévhez; de utalhat jellemző viselkedésre, életformára. Ugyanakkor lakosnév is lehet, ha egy településen belül (vagy szomszéd települések viszonyában) elkülönülnek a (kis)nemesek és a nem nemesek, pl. Sedliacka Ludrová ’Parasztludrova’ ~ Zemianska Ludrová ’Nemesludrova’; vagy a földművesek és a más életmódúak, pl. Sedliacka Dubová ’Parasztdubova’ ~ Valašská Dubová ’Oláhdubova (voltaképpen: Pásztordubova)’. Lengyel területen adatolható Sedlaki ’tkp. parasztok’ helynév: ehhez hasonló is lehet a lakosnév alapja.
Sedlický: lakosnév egy Sedlica, Sedlice stb. településnévhez, pl. a történelmi Mo.-n szlovák részén pl. Szedlic(z)e (szl. Sedlice) Eperjes mellett, Újszék (azelőtt Novoszedlicza, szlk. Nová Sedlica) Szinna környékén. Lengyel területen gyakoriak a Siedlce nevek, amelyek alapul vehetők.
A precízebb azonosítás a magyarosodott forma miatt nem lehetséges; pontosabb etnikumhoz kötése is bizonytalan elsősorban a szlovákra, másodsorban lengyelre vagy ruszinra gondolhatunk.
Kuzsof: Nehéz ügy. Az -of végződés egyértelműen a szláv nyelvek felé mutat: a -zs- miatt azonban német közvetítéssel nem számolhatunk. Az -of tehát felléphet a cseh -ov, az orosz-ukrán -ов helyén. Jó lenne ide a lengyelt is ide venni, csak ott -ów áll, amely -uf-ként magyarosodna (esetleg nyelvjárási jelenség?).
Van tehát az alábbi hipotetikus kiindulási lehetőség: cseh K(o)užov v. K(o)uřov, orosz-ukrán Кужов, lengyel Kużow (Kużów) v. Kurzow (Kurzów). Ezek közül az orosz-ukrán a leginkább adatolható, viszont ennek találom nehezen az etimológiai alapját: кужа ’varsa’, esetleg nyelvjárási кожа ’bőr’, de ezek nőneműek lévén inkább -ин képzőt vonzanának -ов helyett. A cs. Kouřov etimológialag biztosabb lenne (kouř ’füst’, kuře ’tyúk’), de személy- és családnévnek itt ritka az -ov végződés (település van Kouřov). – Ugyanez igaz (az etimológia és a ritkaság is) a lengyel Kurzówra.
Az is lehet, hogy pl. lengyel-ukrán-orosz amalgámról van szó.
Studiszki (y): Ezt szlovákosan leginkább Študijský alakban lehet rekonstruálni, és a štúdia ’tanulmány, stúdium’ szóhoz képezhető, lakosnévszerű melléknévi forma. Elsőre meglepőnek tűnt, de a jelenkori szlovák családnévi katalógus előhozott hasonlókat: Študant, Študenc, Študent, Študij, Študlík, Študy. Tehát lehetséges; a -ský melléknévképzőt talán másodlagosan, analógiásan kapta. A történelmi lengyel névtárban csak a Sztud(e)r nevet találtam, tehát talán kimondható,, hogy szlovák.
Gorza: Feltételezem, hogy a fentiekhez hasonlóan magyarul van írva. Alapvetően a Groza név ugrik be nekem, amely nálunk leginkább román (ahol szláv eredetű, vö. orosz грозa ’zivatar; veszély’, грозный ’rettenetes; zord’), esetleg keleti szláv.
Az -ro- > -or- hangátvetés vagy alkalmi botlás eredménye, vagy régebbi magyarosodásra utal. Ekkor azt is feltehetjük, hogy a név családnévként már magyar eredetű. A mai telefonkönyvben több Gorza van, mint Gróza: ez is megerősíti ez utóbbi felvetést.
Családi legenda szerint északról érkeztek az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején. Talán Szász, Morva, Porosz, vagy Lengyelország felől. Talán a Gorza nem. Az akkori határok ott is igen változtak. Sehol nem találom jegyezve,hogy honant.
20. §."... anyakönyvet köteles az állam nyelvén vezetni, még pedig: egy első és egy másodpéldányban"
22. §. "A bejegyzésnek tartalmaznia kell: ...... 4. annak megemlitését, hogy a bejegyzés a megjelenteknek fel volt olvasva, általuk értett nyelven megmagyarázva s részükről helybenhagyva;"
Az 1836. évi III. tc.4. §-a rendelte el a magyar nyelvű anyakönyvezést - "Azon helyeken, hol a Gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, az Anyakönyvek is magyarúl irassanak".
Majd kiterjesztve a nem magyarul miséző helyekre is 1840-től ill. 1843-tól az 1840. évi VI. tc.7. §-a alapján: "Olly helyeken is, hol a gyülekezethez szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyülésnek berekesztésétől számítandó három évek mulva az anya-könyvek magyar nyelven irassanak."
Ez aztán a függetlenségi törekvések elbuktával meg is szűnt, s a latin lett az anyakönyvvezetés nyelve, amit 1868-tól az egyes nemzetiségiek által sűrűn lakott területen az egyes egyházközségek vonatkozásában a 'nemzetiségi egyenjogúság tárgyában' alkotott 1868. évi XLIV. tc. 14. §-a - "Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátai között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg" - oldott fel, s tette lehetővé az adott nemzetiség nyelvén való anyakönyvezést. Ilyenekkel találkozhatsz esetedben is. Aztán 1895 októbertől a polgári anyakönyveknél a polgári (köz)igazgatás nyelvén vezetik.
> Redinar: ez egy olyan név amelynél sajnos nem lehet megállapodni, hogy melyik a hivatalos alak, mert szinte minden említésnél másként írták. Pl.: Redlnar.
A Redlnar forma inkább tollhibának tűnik, mint egy névváltozat (adott minőségű) lejegyzéséhez. [Ennek demonstrálását most mellőzném.] Így ez nem nyit meg új etimológiai lehetőségeket. (De további írásformák esetleg még igen…)
> Rihó: ugyanott találtam olyan alakot is, hogy Rihov. Ez nem tudom, hogy mennyiben változtat a jelenlegi eredményeken. Szerintem ez olyan dolog mint a Petrov - Petró. Az 1830-40-es évekig csak Petrovok voltak, utána hirtelen mindenki Petró lett...
A középszlovák nyelvjárásokban (amely az alföldi szlovák nyelvjárások forrása) a szóvégi -ov ejtése /ou/ kettőshangzó. A magyar hosszú ó ugyanígy kettőshangzósan ejtődik a magyar nyelvjárásterület jelentős részén. Vagyis tulajdonképpen ugyanarról a hangról van szó. Ez esetben tehát arról van szó, hogy maga a név nem változott, csak a helyesírása lett szlovák helyett magyar.
Van egy olyan magyarosodás, amely során a névvégi szlovák rövid -o-ból magyaros ejtésben hosszú -ó lesz, amely idővel tükröződhet az írásmódban is. Így a magyar Rihó írásmód esetén nehéz eldönteni, hogy az előzmény Riho volt vagy Rihov. Azért teszünk fel itt általában Riho-t, mert a szlovákban ez a gyakoribb típus. De a Rihov forma sem változtat az etimológián, csak egy lépést tesz hozzá: itt a Riho alapnévhez járult az -ov birtokos képző, így egy képzős apanevet alkotva.
> A falu első említése a Poszmik névről: Posmegh
Ez a közvetlen szláv Posměch ~ Posmech eredet lehetőségét teszi valószínűbbé a német közvetítéssel szemben. Viszont a korabeli lejegyzések „szokásos” pontatlanságába még beleférne az, hogy ez továbbra is egy németesedett (ha akarjuk: svábosodott) névforma.
> A szeredi kérdés pontosítása: őseim az 1740-es években hagyták el a települést, legkésőbb 1743-ban. Gondolom ekkor még magyarok laktak arrafelé.
A Magyar Nagylexikon úgy fogalmaz, hogy a település az 1773-as felmérés alapján még magyar nyelvű mezőváros. Bár nem zárható ki, hogy akkor már megkezdődött a szlovák betelepülés, de az 1740-es években még talán feltételezhető, hogy a kitelepülők (aktuális) nacionáléja magyar.
Nagyon hálás vagyok ezért a rengeteg információért, reméltem, hogy valaki fog tudni segíteni nekem! Egy néhány névvel kapcsolatban azonban vannak megjegyzéseim amelyek talán segítenek a kutatásban: A nevek kb. 95%-ban Tárnokról és Sóskútról származnak, amelyek szinte teljesen szlovák ajkú települések. (Vannak németek is) Az ottani lakosok a 18. sz. elején lettek betelepítve a felvidékről. (lehet, hogy máshonnan is) Redinar: ez egy olyan név amelynél sajnos nem lehet megállapodni, hogy melyik a hivatalos alak, mert szinte minden említésnél másként írták. Pl.: Redlnar. Rihó: ugyanott találtam olyan alakot is, hogy Rihov. Ez nem tudom, hogy mennyiben változtat a jelenlegi eredményeken. Szerintem ez olyan dolog mint a Petrov - Petró. Az 1830-40-es évekig csak Petrovok voltak, utána hirtelen mindenki Petró lett... Jauernek: Na ez nagyon érdekes, mert a Jauernek nevű ősöm egyik leányával készült régen egy hangfelvétel, ahol a kérdésre így válaszol: Édesanyám Javornek Teréz. További elmondása szerint sváb származású volt. A falu első említése a Poszmik névről: Posmegh
És a végén még valami: A szeredi kérdés pontosítása: őseim az 1740-es években hagyták el a települést, legkésőbb 1743-ban. Gondolom ekkor még magyarok laktak arrafelé.
> A feljegyző elég szabadon kezelte a nevet, mert Hladan, Ladanczky, Ladányi, Ludánszky és Ladánszki formában is előfordilt ugyan annál a személynél.
Néha „veszélyes” dolog az összes alakváltozatot végigkövetni, mert ezzel lehet, hogy nem csökkentjük, hanem növeljük a lehetséges variációkat.
Lám, most is előkerült egy h- a kezdő l- előtt, és ez egy teljesen más (sőt, két* teljesen másik) etimológiai perspektívát is megnyit. A hľadať ige ui. szlovákban (de ennek megfelelői a csehben és a felsőszorbban is) ’keres’ jelentésű, ebből előáll a hľadaný ’keresett’ melléknévi igenév (és -an személynévképzős Hľadan szn.) . A #6879-ben pedig előfordult egy lehetséges eset arra, hogy a podvolený ’alávetett’ melléknévi igenév -ý > -ský képzőcserével vált személynévvé: így egy feltételezett szlovák hľadanský alaknak tulajdoníthatnák ’keresett (férfi)’ értelmet. Megjegyzendő, hogy a weben felsőszorb nyelvű forrásokban a hladanski önmagában is ’keresett’ jelentésű melléknévinek értelmezhető. Magyar közegben (de még szlovák ajkon is), ez a szókezdő h- aztán lekophat, vö. szl. hrach ’borsó’ > szlk. Hraško > m. Hraskó > m. Raskó. Ez amúgy együtt magyarázná a Hladan és a [H]ladanczky alakokat megerősítve azt, hogy ezek alakváltozatként fordulhatnak elő.
[* Az l- előtt lehet ch- is, ekkor egy másik etimon, a chladiť ’hűt’ kerül előtérbe. Ezt azonban itt nem részletezem, mert mindent össze vetve mégsem tartom valószínűnek. A második -a- helyett ui. itt -e-t várhatnánk.]
> A Ladánczky alakban 1820. dec. 18-án a Tornyai RK anyakönyvben találtam először.
Igen érdekes, hogy most kiderült, a legelső formában /c/ van, nem /sz/. Ez ugyanis ezt a nevet jobban közelíti a mai is adatolható szlk. Ludanický csn.-hez, amelynek alapja Ludanice ’Nyitraludány’.
Igaz, hogy a magyar hajlamos „öntörvényű” /sz/ > /c/ hangváltozásra ott is, ahol erre nincs etimológiai alap (és fordítva), ezért a Ladánczky /c/-je nemcsak a szlovákból, hanem a magyarból is magyarázható, így ennek még sincs olyan etimológiai ereje, amilyen lehetne.
> A másik meg, hogy Szeredről azt írják, hogy magyar lakosságát a 18. század elején szlovákok váltották fel. Már csak ennek a "cserének" a dátumát kellene tudni...
A Magyar Nagylexikon szerint -- ha jól jegyeztem meg -- a lakosság a XIX sz. folyamán lesz csak szlovák. Betelepülésről és elszlovákosodásról ír, így szerintem egyszerűen lassú és folyamatos szlovák betelepülés folyt a környékről – vélem a település iparosodásával párhuzamosan.
Ad Póder: A Duden nem ismeri, csak a német Bode nevet, amely azonban lehet a Boder > Poder forma -er lakos- és apanévképzős formája. A Bode etimológiájára ezt adja: a régi n. Boto szn. folytatása; foglalkozásnév a n. Bote ’küldönc, követ’ szóból (ez tkp. ugyanaz, mint a Boto); foglalkozásnév v. lakosnév a n. Bude ’elárusítóhely, egyszobás ház’ főnévből; képzőtlen lakosnév a Bode helynevekből.
Ad Rimavetz: Úgy van, ahogy hive #7005 mondja: a Rimavec ’a Rima vidékére való’-t jelent. A név maga ennél pontosabb lokalizációt nem tesz lehetővé: azt konkrét levéltári kutatásokkal lehet tisztázni (ha lehet) Szarvason. Mindenesetre Szlovákiában 1995-ben Rimaszombaton és Gömörlipócon mutatták ki <http://slovnik.juls.savba.sk/?w=Rimav&s=prefix&c=i4cb&d=priezviska&ie=utf-8&oe=utf-8>.
Ad Ladánszky:
Ladánszky először. Az helytálló, hogy ez ilyen formában egy m. Ladány hn.-hez képzett szlovák lakosnév lehet. A kontemporális anyaországi szlovák névkincsből azonban ez nem mutatható ki (csak a m. Ladányi formában): ezért itt nehezen gondolhatunk arra, hogy ez forrásterületet jelölne, sokkal inkább átmeneti lakhelyet. Annál is inkább, mert szlovák nyelvterületen nem tudok Ladány nevű helységet (Trencsénladány 1913-beli tudatos magyarítás, azelőtt m. Liszic[z]a a neve; Vámosladányról később).
Az alföldi szlovák telepítések tipikus átmeneti területe az Alföld északi szegélye, elsősorban Pest, illetve Heves megye. Itt azonban én nem látok olyan települést, amelybe kapaszkodhatnék. Ladánybene neve az információim szerint onnan van, hogy Benepusztát jászladányiakkal telepítették be a XIX sz. végén: ez tehát kilőve (egyébként sem várható az, hogy az előtagból képződjék lakosnév). Sárit is kizárnám, mint forrást: életszerűtlennek találom (az időrendi problémától eltekintve) ui., hogy egy közeli magyar településnévről neveznének el a valódi szlovák forrás helyett. Miként Sári ilyen módon adott is szlovák lakosnevet: vö. m. Sáránszky (-i) csn.
Ami (másodlagos és nem kimerítő) irodalmat tegnap éjjel sikerült átnéznem az egyes települések mo.-i szlovák lakosneveiről, Ladánszky nem volt említve (Szolnok ~ Szolnocky, Nagykáta ~ Kátyanszky pl. volt). Az körvonalazódik benne, hogyha itt tényleg egy Ladány helynévről vett lakosnévről van szó, akkor ez valami egyedi eset lehet, amelyet etimológiailag nem foghatunk meg.
Vámosladányhoz: 1808-nél korábban számomra nem ismeretes a Ladány névforma: azelőtt és eredetileg Ludány, miként a mai szlovákban is (Mytné) Ludany. Ha innen feltételeznénk lakosnevet, akkor Ludánszky alakot várhatnánk. Ugyan ez a név sem része a mai szlovák névkincsnek, de a mai magyarnak igen; ellentétben a Ladánszkyval. Ebből több következtetést vonhatunk le: (1) A Ludánszky név elsősorban a török utáni szlovák telepítésekhez kapcsolható, mint a forrásra utaló lakosnév. (2) Némely Ladánszky adat lehet, hogy valójában Ludánszky, csak a belmagyarországon gyakoribb Ladány hn.-ek magukhoz hasonlították.
Magam Vámosladányt nem vélem a Ludánszky csn.-ek legvalószínűbb forrásának. Ennek oka hasonló a Sári kapcsán fent elmondottakhoz. A magyar Vámosladány melletti szlovák Csánk (szlk. Čankov) esetén inkább lesz Csánkból lakosnév, mint Ladányból; ahogy jelenleg is adatolható is: m. Csankovszky (-i), ill. szlk. Čankovský (-á).
Van viszont Nyitraludány (szlk. Ludanice) – a XIX. sz. közepe előtt két falu: Alsó- és Felsőludány (szlk. Dolné, Horné L.) – amely szlovák lakosságú és zömében katolikus.
Ladánszky még egyszer: Átgondolva a fentieken kívül még az alábbiak lehetségesek: – Lakosnév, de az alap nem Ladány (v. Ludány), hanem Lada; vö. m. Láda (régebben és szlovákul Lada) Sáros vm.-ben, vö. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=^Lada$>. Ez 1873-ban katolikus szlovák lakosságú.
– Apanév. A szlovákban ritka, de a lengyelben gyakori, hogy a -ský / -ski végződés nem helynév lakosnevet képez, hanem személynévből apanevet. Ez, illetve a -ský végződés analogikus felvétele a szlovák áttelepülők körében sem zárható ki. Az 1891. évi iparosjegyzék pl. a Lad kezdetű szláv személynevek alábbi származékait hozza (megengedve, hogy ezek közül némelyek magyar alakulatok is lehetnek): Lád, Láda, Lada, Ladák, Ladancsics, Ladár, Ladics, Ladik, Ladika, Ladina, Ladits, Ladó, Lado, Lados. Az -an szláv személynévképző (ez van a Ladancsicsban is), így a Ladan származékot is feltehetjük, amelynek „bővítése” lehetne a magyaros Ladánszky.
– Más hasonló nevek: az iparosjegyzékben szerepel két ide vonható lakosnév (ill. annak tűnő alakulat): Ladvenszky (Szepesben) és Ladzianszky (Hontban). Az előbbinek a forrása is megtalálható itt: Ladvenicza (Pozsonyban). Ez utóbbi köznévi eredetű lehet, vö. szlk. (dny.) nyj. ladvenice ’vese’: a Ladvenszky is inkább egy ehhez képzett apanévnek tűnik, mint lakosnévnek.
A Ladzianszky kelet-szlovák forma, nem dzekálós Ladianszky alakban megtalálható az 1715 évi összeírásban <http://www.arcanum.hu/mol/> a Hont vm.-i Bát (Asszonyvásár; n. Frauenmarkt, szlk. Bátovce) szlovák-magyar rk. lakosságú községben, illetve a közeli Márianosztrán. Azt el tudom képzelni, hogy ez a név kerül át áttelepüléssel délre úgy.
Jauernek: Ilyen formában német, vö http://www.verwandt.de/karten/absolut/jauernek.html. A németbe viszont a szlávból került be: cseh-szlovák formájában Javorník alapban rekonstruálható, jelentése ’juharos’. Vélhetően ez eredetileg helynév, és arról lett lakosnévi eredetű személy- majd családnév (ez utóbbi már végbemehetett a németben is).
Poszmik: Ez alapvetően cseh-szlovák, vö. cs. posměch, szlk. posmech ’gúny, csúfolás’. Ebből aztán vagy közvetlenül a magyarban lett Poszmik, vagy a német Posmick néven keresztül került ide, ez utóbbihoz vö. http://www.verwandt.de/karten/absolut/posmick.html.
Muskovics: Elsőbben szerb-horvátnak adnám: Mušković. Ugyanilyen valószínű lenne a szlovén Muškovič, ha nem lenne kisebb mértékű a szlovén beáramlás. De a lengyel Muszkowicz sem zárható ki (de a kisebb valószínűségű cseh-szlovák Muškovič, orosz-ukrán Мушкович sem zárható ki).
Etimológialiag ez egy -ović (-ovič, -owicz, -ович) apanévképzős származék egy személynévből, amely az alábbi köznevek egyikére mehet vissza: mužak (mužek) ’kistermetű, fiatal stb. ember, férfi; paraszt’, ill. muška ’legyecske’.
Novotna: Cseh, esetleg szlovák anyanév, vö. cs. Novotná értelme: ’”űj”, betelepült női lakos’. Hímnemű párja a cs.-szlk. Novotný > m. Novotni.
Redinar: Ez fogós. Szerény véleményem szerint, a germán Reginwald ’ranácsadó+hatalom’ [> Reginald, Reginard, Re(g)nard, Reynold stb.] változata lehet: a szóvégi zárhang gyakori elmaradásán kívül g > d hangváltozást kell feltennünk. Ilyen van – bár eltérő fonetikai környezetben! (tehát nem teljes analógia) – az ugyaninnen eredő Radnót településnévben.
Mindenesetre a Redinar forma nem magyaros, de hogy honnan került ide, nem tudom: szlovén adatokat lehet találni, bár lehet, hogy ott is jövevény.
Zombori: Ez az, amely nem igényel magyarázatot: ez egy zombori jövevény, vagyis valaki, aki Zomborból származott el a névadás helyére. (Netán, kisebb valószínűséggel, olyan nemes, akinek Zomborban volt a birtokközpontja.). Ez a Zombor alapvetően három helységet jelölhet: http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=Zombor
Csete: Régi magyar személynév (1226: Chete), amelynek etimológiája tudtommal nem tisztázott.; a honfoglaló magyarság hozhatta már valahonnan magával.
Istókovics: Szép példa a Kárpát-medencei amalgámosodásra: a magyar Istók (< Ist[ván] szn. + -ó + k kicsinyító képzők) személynévhez járult a Muskovicsnál említett szláv apanévképző; majd ez visszakerült a magyarba. A Muskovicshoz hasonlóan bármelyik környező szláv nyelv gyanúba kerülhet, de mégis itt a valószínűség a szlovákot emeli ki.
Oly annyira felvethető a szlovák, hogy a lehet, hogy a névalap önálló szlovák Ištok kicsinyítő képzés a magyar István szn.-ból és az ó csak a magyarosodás során nyúlt meg, vö. http://epa.oszk.hu/00000/00033/00006/voros.htm.
Rihó: Ez megfontolandó. Mindenesetre a szlovák névkincsben ez a tő számtalan képzővel megtalálható (Rihák, Rihal, Rihár, Riha, Riho stb. ), Sárosban van Rihnó (szlk. Richnava) település, így én ezt szlováknak gondolom.
Az etimológiához a szlk. rihať ’böfög’ igét lehetne felhozni, de talán a n. reich ’gazdag’ helyi nyelvjárási személynévi folytatásai sem zárhatók teljesen ki.
Skornyák: Szlovák-cseh, vö. Škorňák, ill. Škorniak. Etimológialag többesélyes. A végén az -ák nagyító (becsmérlő) képző van, a -ny- vagy az alapszó része, vagy a -ný melléknévképző. Az esetleg idevonható alapszavak: šk(v)or[ec] ’seregély; poronty, kölyök; (csak többes számban) egyfajta kölesétel’, škvor ’fülbemászó’, škvrne ’egy fajta nehéz csizma’.
Frank: Ez a hasonló német csn.-vel egyezik. Ez a német csn. pedig a n. Frank ’Ferenc’ szn.-vel azonos.
Ad Póder: Ha majd a Duden a kezembe kerül, akkor majd megnézem benne (remélhetőleg; ill. ha benne van).
Ezt megelőzően azonban az én szimatom nem visz el Franciaországig. A megoldást Pusztai Telivér #7064-beli felvetésének feléből kölcsönözném. Egy szóeleji b → p változás még a német nyelvterületen belül is gyakori, nemhogy a német és a környező népek közt. Ezért én a feltételezett német Poder névalakot inkább Boder alakban rekonstruálom, ez pedig már megfontolandó gyakoriságú (a verwandt.de szerint D: 40, AT: 13, CH: 133, PL: 45) .
Etimológiailag itt talán a n. Bote ’küldött, követ’, ill. Boden ’talaj, (termő)föld’ szavakat lehet figyelembe venni. Ez utóbbinak különösen érdekes a szlovákban meghonosodott alakja: pôda ’talaj’.
Megjegyzések:
A Bader alapot kevésbé tartom valószínűnek, mert a német [a:] → magyar ó változáshoz több előfeltételezés kell (a pór nem elég, mert ott az ó az [aŭ] kettőshangzóból lett).
A Póder hosszú o-ján én nem csodálkoznék mert, egyrészt az a német Poder-ben is hosszú. Másrészt még ha meg is engedjük az okcitán eredetet, a magyar úzus ilyenkor („hangsúlygyanús” nyílt szótagban) tradicionálisan hajlamos megnyújtani a hangzót (függetlenül az eredeti hossztól).
Köszönöm. Azt tudtam, hogy a szlovákban van ó graféma, de nem ismertem a szerepét (szemben a lengyel ó-val). Sajnos, a kezem ügyében levő irodalom nem segített, de az internet sem. Igaz, arra goindolhattam volna, hogy diftongust jelölhet, hiszen a magyarban is van a hosszú ó-nak diftongusos ejtése itt-ott.
Bár etimológiailag érdektelen, de a szlovák nyelvjárások többségében nincs hosszú ó hang, mert a rövid o hosszú párja ô [ŭo] kettőshangzó lett, vö. nôta ’dallam, nóta’, kôň ’ló’. Ennek megfelelően az irodalmi és köznyelvben az ó graféma csak idegen szavakban fordul elő, pl. telefón ’telefon’. Ott viszont előfordul.
Etimológiailag elsősorban azért érdektelen, mert itt általában már a magyar nyelv által transzformált formák merülnek fel, és ennek során a ô-ból ó-lesz. (Illetve az örökös eshetőség: az ó-zó nyelvjárási eredet, ill. a diftongálódás előtti kapcsolat.)
P.S. A közszlovákban a hosszú ó „párja”, a hosszú é sem fordul elő „eredeti” morfémákban, hanem helyette a ie [ĭe] kettőshangzó áll. Igaz itt van két kivétel az irodalmi nyelvben: a dcéra ’lány’, illetve a kemény melléknévi paradigma toldalékai. – E két kivételben, valamint az idegen szavakban a szlovák é is nyíltabb, mint a magyar megfelelő (sőt szerintem még a rövid szlovák e-től is nyíltabb, bár a kodifikáció az e-t és az é-t egyforma nyíltnak állítja; ahogy a rövid o-t és a hosszú ó-t is.).
Jánka: Régi személynévből, amely a [mai magyar alakjában] János szn. rövidülésének -ka kicsinyítő képzős származéka. Eredete legvalószínűbben magyar, de a tőlünk északra lévő szláv nyelvek sem zárhatók ki teljesen.
Janka alakváltozatát a XIX. sz.-i nemzeti romantika személynévként élesztette fel (a történeti, így a családnév alapjául i szolgálható magyar Jánka ~ Janka azonban férfinév. – A szláv etimológia megengedi mint a férfi-, mind a női eredetet.)
Kondor: Régi magyar személynévből, amely hajviseletre utaló ragadványnévből keletkezett. A régi, ill. nyelvjárási kondor szó a göndör szó mély hangrendű párja, jelentése ugyanaz.
> Magyarországon mennyi "Lambertus" keresztnév volt/van
Ahogy Fehértói Árpád-kori személynévtárát nézegetem, a név különböző alakváltozataihoz* tartozó szócikkek összesített terjedelme több mint két hasáb, ezzel nem sokkal marad el a (mai alakjában) László szn. cikké(i)nek összterjedelmétől. Vagyis az Árpád-korban meglehetősen gyakori név volt.
Megfontolandók pl. az alábbi adatok is, ahol egy család egy generációján belül, mai szemmel sem ritkának tűnő nevekkel** együtt fordul elő: 1211: Tompa filius Jocos, cum filiis Lambert, Micolau, Paul ’Belény faluban’Jakos fia Tompa Lambert, Miklós, Pál [nevű] fiaival’, 1230: filii [Ayan], Endre, Lamperth et Guntherus ’Aján, Endre, Lampert és Günter [nevű] fiai’, 1295: Stephanum, Lamperthum et Ladizlaum filios Kazmerii de genere Hunthpaznan ’Istvánt, Lampertet és Lászlót, a Hont-Pázmány nembéli Kázmér fiait’.
Én a Kondor családnévről szeretnék információt kérni.Ha esetleg valaki tud valamit róla,honnan származik stb. Kérem írja le vagy küldje el az email címemre: kondorgeneral@gmail.com Előre is köszönöm! Üdv!
