Nem irigyellek. Mi legalább évente hazajöhettünk, ha csak két hétre is, de legalább láthattuk a szüleinket, családunkat. Tiszta szívből kívánom, hogy hazatérhess gyökereidhez. Jó itthon... :)
Van barátom, aki meghalni legalább hazajött (pedig befutott orvos lett merkelisztánban). Vagy húsz évig ő se tehette a lábát magyar földre, az anyja temetésére se. A német felesége látogatta az öreg szüléket, őt beeresztették kádárék.
Hát ilyesmikért (is) van az, hogy én biza nem Magyarországot utálom, hanem sokkal, de sokkal jobban gyűlölöm és megvetem a hazaáruló balliberálisokat, kommunistáktól a szadeszárvákig és a momentánokig, mintsem bölcselmed álmodni képes...
Hajdanábandanában közel tíz évet dolgoztam "baráti" arab országokban, mint egy kiló mérnök eladó. Legális emigráció volt, gyakran háborús, európainak elképzelhetetlen körülmények között, családostól. De nem járt örökös száműzetéssel, előnyei is voltak (az a kevés). Azért dolgoztunk, hogy megteremtsük az emberi körülményeket magunknak, itthon. Légvárélet volt, és csak azért érte meg, mert hazajöhettünk.
Sok barátom disszidált, de én nem bírtam volna elviselni, hogy nincs hazám többé, hogy nem magyarul nőnek fel a gyerekeim. Mi több, szunnyadó magyarságom is ott szökkent még inkább virágba, amikor hazámat kellett személyemben magyarként képviselnem. Hej, de sok ángliust, francúzt és egyéb nációt tanítottam én meg tisztelni a magyarok Istenét... :)