végül is tök mindegy csak valahol lehessen aludni :) és olcsó legyen mert nem sok pénzem van.
Inkább kp fizetek mert hitelkártyám ugyan van, de nincs rajta pénz :(
A neten hol lehetne találni hosteleket vagy ilyen bad and breakfast-ot (egyébként ez pontosan mi?)
Hostelben vagy B&B-ben akarsz-e megszállni? Hostel akad elég sok a belvárosban, de nem ismerem őket. A weben is akad elég cím, sőt még neten át is foglalhatsz, hitel/bankkártyaszám birtokában.
Kis segítségre lenne szükségem. Jövőhéten utazok Dublinba és szükségem lenne valami olcsó, biztonságos, kultúrált és jól megközelíthető szállásra, ahol nem vágnak át.
Tud valaki ajánlani valami jót? Vagy hogy merre keressek?
Az Irish Times-ban van egy angol újságírónőnek egy rovata - a nevét már elfelejtettem, - aki Írországban él. Ő írta, hogy mennyire megdöbbent a 3 hónapos nyári iskolai szüneten, amikor Angliában ez csak 6 hét, és az alatt sem tudnak mit kezdeni a gyerekekkel. Azt írta, hogy rémülten kérdezte az ír barátnőitől: mit lehet csinálni a kölykökkel egy ilyen hosszú szünetben. Gondolom, ő legalább annyira várta az iskolát, mint a gyerekei.
Amikor sokadszor idegesítettem fel magam az elkényeztetett kisdedek hisztérikus üvöltözésén a boltban ("Adide! Adide, akarom!!!"), ahol dolgozom, a kolléganőm közölte velem, hogy "Nem tudtad? Itt mindennap gyermeknap van." Rengeteg sztorim van, de ez a topic nem erről szól. A gyerek gyakorlatilag isten a kozéposztálybeli íreknél (vagy angoloknál, ha már itt tartunk), s eszerint is bánnak velük. A problémát most kezdik felismerni a pedagógusok, akiknek nap, mint nap szembe kell nézniük a neveletlenekkel. Ajándékhalom, a "nem" szó elfelejtése, a következetes nevelés teljes hiánya + babyszittyó, aki körbeugrálja a kis édest. Azért hangsúlyozom ki, hogy ez a középosztály, mert érdekes módon a szegényebb sorúak minden baj nélkül felnevelik a csemetéket (hatgyermekes kolléganőmet hoznám fel remek példának), s az a gyerek bezzeg megtanulja, mi hány mennyi. Az egész környéken _két_ 11-12 évest tudok, aki rendszeresen bevásárol... A magyar gyermekek az itteniekhez képest mind magabiztosságban, mind életre termettségben sokkal többet érnek. A jövő nemzedék... na hiszen. Ez a magánvéleményem, nyilván nem minden ír középosztálybeli anya hever szolgaként a kisisten lábainál, de a legtöbbje sajnos igen. Amikor iskolaszünet van itt, s a nővásárlóink után ott kocog 2-3 gyerek, azok _minden szégyen_ nélkül sóhajtoznak: "Alig várom már, hogy elkezdődjön az iskola, hogy ne legyenek velem otthon!" S ez egy párnapos szünet!!
Tudod, 3 gyerkoc melle en sem tolonganek... foleg ismerve a (kozeposztalybeli) irek gyermeknevelessel kapcsolatos elkepzeleseit. Esetleg hirdesd meg a cimet az utazas.com-on, ott eleg sokan keresnek ilyen jellegu munkat.
Persze, hogy tudja, sot kimondottan O kert meg,
es en is arra gondoltam, hogy tolongani fognak
a magyarok, de nem igy tortent!!!
Telefon tudomasom szerint meg nem volt, nalam csak
egy valaki erdeklodott, viszont Fidelma e-mail cimet elgepeltem. Bocsi erte!!! A jo cim:
Dícséretes a jószándék, de szerinted örül neki az alkalmazód, hogy megadtad a telefonszámát egy ilyen topicban? Ez esetleg napi (éjszakai) 5-10 hívást is jelenthet..
Ha megbeszélted vele, akkor persze ő az ostoba:-)
Igaz, hogy ez az elso hozzaszolasom, de mar tobb, mint egy eve folyamatosan olvasom a topicot es tetszik!
Csak igy tovabb!!!! Meg a kint eloknek is hasznos amit itt megtudhat.
Most azert irok, hogy felajanljam az au-pair-i munkam!
6 honapot toltottem egy elvalt anyaval es a harom gyerekenek voltam az au-pairja Dublinban. (10,8,7 evesek)
Ha esetleg valaki olyan is olvassa, ki szeretne au-pair lenni Irorszagban, es erdekelne ez a csalad...
Gandalf:
Köszi a válaszokat, olvasgatom majd az oldalt (amire eddig is ránéztem). A tervezés most egy ideig lassan halad, ráér, de ha kérdésem lesz, majd írok, a segítséget pedig el?re is köszönöm.
Valószín?leg az áprilist célozzuk majd meg, remélem összejön, már nagyon régóta vágyódom Írországba...
Amíg az asszony dolgozik, válaszolok én.
- Van egy-két hely, ahol már ismerik a magyar jogsit, úgyhogy a nemzetközi nem feltétlenül szükséges, de ha biztosra akarsz menni, akkor csináltasd meg.
- Kauciót nem szoktak zárolni, viszont ha a reptéren bérelsz külön reptéri illetéket kell fizess (ez a rémtörténet elég friss, de hiteles információ). Arra is készülj fel, hogy úgynevezett benzin-depozitot is felszámolnak, vagyis ha nem teletankkal hozod vissza az autót, esetleg ugrik a 30 fontod.
- Nekünk 10 napra a bevásárlás 150 font körül szokott kijönni, de ebben benne van a nyers hús és a sör meg a csokoládé is.
- Ha nem bánod a rengeted turistát:-), akkor gyere áprilisban, mert márciusban a látnivalók egy része még zárva van. Elvileg Szt Patrick napkor kezdődik a szezon, de az írek ezt (is) elég lazán kezelik. Mi egy áprilisi, Mayo megyei kirándulásról félidőben hazajöttünk, mert minden zárva volt, inkább sétáltunk egy nagyot a tengerparton.
Ha van még kérdésed, akkor írj az asszonynak, ő a lelkiismeretesebb levélíró. Addig is javaslom, hogy olvasd el a weblapunkon az itt jártak által írt élménybeszámolókat, azokból sokat lehet okosodni.
Dombornyomott VISA és 25 éves kor (több, mint 3 éves jogosítvánnyal) nem akadály, a nemzetközi papírt majd megcsináltatom. (Általában van még egy összeg, amit kaució címén zárolni szoktak, kérdés, hogy ez mekkora, gondolom ezt majd az autókölcsönz?t?l kell megkérdezni.)
Az utazást március-áprilisban tervezzük, ha összejön. Az árakat els? körben valóban hasraütésszer?en írtam, most még nem is egy fillérre kiszámolt összeg kellene nekem, hanem egy becslés.
Az ételárakat láttam az oldalatokon, de ezt nem akartam úgy összegezni, hogy "reggelire egy bagett és egy liter tej, ...", hanem gondoltam, hogy aki a közelmúltban járt Írországban, az tud egy kb. összeget mondani, hogy mennyib?l jött ki az étel (és milyen szinten).
Szóval a lényeg, hogy most még ötlet szinten van az utazás (azaz egy fokkal jobban: egy barátom már kifejezte, hogy jönne), de még sok a nyitott kérdés.
Ajanlom a weblapunkat szeretettel (www.go.to/Eire), ugyan mindenre nem fogsz valaszt kapni, de kajaarakat pl. reszleteztuk. Elegge hasrautosnek tuuónnek az osszegeid, nezz bele egy-ket utikonyvbe, okosabb leszel. Autoberles most egy napra kb. 30-35 font, egy hetre 200 font. Feltetlenul hozzal dombornyomasu hitelkartyat (credit card!), anelkul nyista autoberles. Nemzetkozi jogsi szinten letfontossagu. (Ja, es most hadd ne szamoljam at euroba az osszegeket, ok :-).
Mivel ez off, nem reszletezem tovabb, ha lesz idom, atragok nehany, ilyen temaban nekunk irodott regebbi levelet, es megirom Neked a valaszt, csak kell egy kis ido.
Járt valaki a közelmúltban Írországban túristaként?
Mi néhányan egy 4-5 fős, 7-10 napos utazáson gondolkozunk, és a várható költséget számolgattuk.
A tételek, egyelőre félig hasraütéses összegekkel:
- Utazás (repülő) - sacc: 60-70 EFt/fő
- Autóbérlés, benzin - 4 fő esetén sacc: 50 EFt/fő
- Szállás - jó lenne, ha 50 EFt/fő-ből kijönne
- Kaja, költőpénz - 40-50 EFt???
Summa: 200-210 EFt körül/fő
A pontos számoknak még lusta voltam utánanézni, de természetesen az is meg fog történni. De ha tudnátok segíteni, számokat mondani, megköszönném.
Sajnos az is kérdéses még, hogy ilyen fejenkénti költséggel meglesz-e a 4 ember, mert ha nem, akkor nem érdemes belemenni a részletekbe sajnos :-(
Az út időtartama szintén a költség függvénye, de 7 nap alá valószínűleg nem érdemes menni, 10-12 nap fölé pedig költséges.
Bocs a hosszú szünetért, sosincs annyi időm, hogy ne maradjon ki néhány jó dolog.
De hol is tartottam.
Galway
Ment, ment a busz keresztül a zöld tájon négy órán át. Ez a középső része Írországnak – az ablakból nézve – nagy mezőgazdasági területnek tűnt, sok terménnyel és fejlődő városkákkal. Szép látvány volt így, hogy ücsörögve néztem, de nem akartam volna napokig itt túrázni.
Közben elolvastam, mit ír az útikönyv Galway-ról: „the city is a delight” (hát ez remek), van neki egyeteme, ami sok fiatalt vonz, szűk utcácskák a belvárosban, szép házak, nyüzsgő éjszakai élet.
Este tízkor értünk oda, nekiálltam szállást keresni. Nagyon szeretem ezeket az első pillanatokat egy ismeretlen városban, amikor ott a térkép a kezemben, és a lerajzolt utcák valósággá válnak. Néhány szürke pacniról kiderül, hogy gyönyörű park, a folyó pedig (van ír város folyó nélkül?) hömpölyög és zúg. Tényleg jó helynek tűnt, csak már fáradt voltam az egész napos túra után, mentem egyik háztól a másikig, és sehol nem volt szabad ágy. Végül találtam egy félreeeső youth hostel-t, tömve emberekkel, de volt még hely egy tízágyas szobában.
Ezek a szállások mintha csak arról szólnának, hogy minél több ember beférjen, ennek megfelelően minden talpalattnyi helyen emeletes ágyak sorakoznak. Szekrény szinte sehol, és el lehet képzelni, hogy néz ki egy szoba, ahol tíz lány cuccának nincsen hely. Bejutni a szobába tiszta akadályverseny, át kell ugrani néhány hátizsákot, szlalomozni a földön heverő melltartók és bugyik között (vagy rutinosan rálépni), aztán helyet keresni a saját felszerelésünknek, lehetőleg kulturáltabb módon, mint a többiek. (Másnap már úgyis a földön lesz minden.) Viszont van egy nagy előnye az újonnan érkezőnek: a többiek mind a városban buliznak, és szabad a zuhanyzó! Lemostam (szó szerint) az út porát, aztán benéztem a közös helységekbe.
Ha jól emlékszem, minden hostelben, ahol megszálltam, volt Internet, és ez a hely sem volt kivétel. Többnyire fizetni kellett, 3-5 ír fontot óránként (1000-1500 forint, ami nem olyan sok ahhoz képest, hogy az árak háromszorosai az itthoniaknak). Szóval benéztem, mi újság az őshazában, közben beszélgettem néhány francia diákkal, megvitattuk, hogy ki merre megy tovább másnap. Nekik is az volt a bajuk, ami nekem, hogy néhány nap alatt képtelenség mindent megnézni. Ők végül egy biciklitúra mellett döntöttek Connemarába, én meg úgy határoztam, tengerre szállok és áthajózom az Aran-szigetekre.
Jól jött, hogy volt Internet, mert éppen kezdtem hontalan vándornak érezni magam. Nagyon klassz dolog egész nap menni és mindig máshol aludni, és rengeteg érdekes emberrel találkoztam, csak egy idő után zavaró, hogy pár órába kell sűríteni egy kapcsolatot. Olyan, mintha épp csak megérintenénk egymást néhány emberrel, de figyelmesebb simogatásra soha nincs idő.
Így viszont vidáman mentem vissza a szobámba és néhány ugrással fent termettem az ágyamban. A létrát ugyanis takarta a szomszéd emeletes ágy, de a mosdóra rálépve végül is föl lehetett mászni.
És felhúztam a vekkert reggel hétre. Nem aludni jöttem.
Szia!
Igen, nagyon erdekel, kerlek folytasd! Mar csak azert is, mert most jonnek a kedvenc helyeim: Galway es Connemara, sajnos az Aran szigetekig nem jutottam el... de regen is volt mar!
Jo olvasni az elmenybeszamolodat!
Üdv,
Gandalf, szkúzi, tudom, hogy nem az Írországban dolgozni kívánókat pátyolgatjátok, de a ti site-otokon (linkként)található ügynökség ismertetőjét elolvastam, és kissé rózsaszínnek találtam. Ha lehet, biggyessz a következőkhöz (ha kell, kijózanító, esetleg apró reménnyel kecsegtető ) véleményt.
Well, az ismertető válogatási lehetőséget említ a munkák között. Tényleg csak bürokrácia (szerződés, vízum, munkavállalási eng.) 150 fontért (+esetleg még ennyi)?Egyáltalán ki lehet jutni Közép-Európából? 'Fluent English' akad, csak a diplomáim nem az IT-szektorba vágnak. Ez még nem baj, sikálok én akár Burger Kingéknél is, ha ezért megéri kimenni, ebből v.hogy meg lehet élni,stb. - ez a kérdés....
Bármilyen választ köszönök (tán nem csak lelombozni tudsz...)(pl. tán Te említettél salátacsomagolást?...Hmm, ígéretesen hangzik:))
Frissítettem a weblapot, remélem áttekinthetőbb, jobban elkülönülnek az élmények az információtól. Ez az 1.0-ás verzió, egyelőre szinte semmi dizájn, további cikkek készülőben. Ötletek/kritikák/cikkek welcome.
Vasárnap reggel Dublinban. Kihalt, nedves utcák. Rendes ember ilyenkor ér haza a buliból, én viszont egy templom árkádja alól nézem az esőt. Ez a szép épület a dublini turista-központ; néhány elszánt utazó álldogál mellettem, várjuk a buszt, amivel végig fogunk szaladni Wicklow megye legnépszerűbb látványosságain.
Alapból idegenkedem az ilyen utaktól. Sok ember összezsúfolva és terelgetve, mint a birkanyáj, sosem ott állnak meg, ahol nekem tetszene, csupa kötöttség és még fizetni is kell érte. Amiért mégis ezt választottam, az a túra neve: "Wild Wicklow Tour". Vadregényes helyek, írja a prospektus, völgyön és hegygerincen át. Hát legyen.
A buszon derül ki, hogy itt már mindenki lefoglalta a helyét előző nap. Nekem csak egy ülés marad, a legelején, ahol az idegenvezetők szoktak meghúzódni. Hiszen ez a legjobb hely, örülök meg, senki nem ül mellettem, és látom a full panorámát előrefele. A sofőr, aki egyben az idegenvezető is, mosolyog. "Sweetheart" - mondja, miközben átkarol - "mellettem fogsz ülni." Jó kedélyű, ötven körüli ember, látom, hogy itt jó dolgom lesz.
Tekergünk egy kicsit a városban, mielőtt rátérnénk az autóútra. Először a városközpont, azt már "ismerem", majd jönnek az újdonságok. Áthaladunk az itteni Beverly Hills-en: hangulatos, vöröses téglájú házak, amikről 3 millió font alatt ne is álmodjon az ember. Azt is megtudjuk, hogyan kell közlekedni a várost behálózó HÉV-en: minden második megállónál leszállni, és bedobni egy felest, majd ugyanezt visszafelé. A külvárosban megállunk egy csupa graffiti épületnél, itt lépett fel először a U2. Úgy tapasztaltam, az írek nagyon büszkék a híresebb honfitársaikra, később is lelkesen mutogatták Bono, Enya és egyéb énekesek házait és nyaralóit.
Az út nagyjából olyan, amilyennek ígérték, már amennyire vadregényesnek érezhetek egy tájat, ha öt percre van a főúttól. Üde zöld hegyek, köztük gleccser-vájta völgyek, gyakran egy-egy tóval fokozva a hatást. Megállunk a Guiness család birtoka fölött, szép házuk van és hozzá egy sötétbarna tó, éppen olyan, mintha sört öntöttek volna bele. Úgy is hívják a helyiek, hogy Lake Guiness. A nap is kisüt, messzire ellátni a dimbek-dombok tetejéről, a levegő friss és tiszta.
Megérkezünk Glendalough-ba (ír nyelven Gleánn da Loch, vagyis "Két tó völgye"), ami igencsak népszerű kirándulóhely. Ennek megfelelően baráti társaságok és turistacsoportok lepik el a völgyet, buszok tucatjai parkolnak a bejáratnál. A fő vonzerő a VI. században alapított monostor és az Európában fellelhető legrégebbi kelta kereszt. Sofőrünk elmeséli, hogyan élt itt akkoriban sok ezer ember a monostor körül, akiket ügyesen megtérítettek. Például a toronyban mindig égett a tűz, hogy a szegény vándorok messziről láthassák, és azt hihessék, hogy ott ennivalót főznek. A torony szép nagy építmény, erősen fallikus jelleggel, van is kis nevetgélés a csoportban. (Én persze komoly maradok). A kelta kereszt nekem nagyjából egy darab kőnek tűnik, de biztosan van, akinek ez sokat jelent.
Sétálunk körbe. Mint a helynév is mutatja, van itt két tó, ráadásul nagyon szépek. Ezek is sötét színűek a tőzeges talaj miatt, ami a patakok vizével együtt a tavakba jut. Később amerre csak mentem az országban, mindenfelé tőzegtalajt láttam, ami onnan derült ki, hogy ástak belőle és azzal fűtöttek. Még 50 évvel ezelőtt is ez volt a legnépszerűbb fűtőanyag, mondja a vezetőnk.
Az egyik tó partján aztán letáborozunk, és megisszuk az áldomást. A cég ajándéka egy üveg Jameson viszki, jut mindenkinek elég. Sofőrünk nem iszik, legalább is nem az orrunk előtt.
Hazafelé másik úton megy a busz, itt már kevesebb megállással, de szintén gyönyörű tájakon. Ebédre betérünk egy pub-ba, de itt sincs módom az ír konyhát kipróbálni (Dublinban kedvem nem volt), mert az úton összehaverkodtam néhány spanyol sráccal, és ők meghívnak az asztalukhoz. Előkerül a hátizsákból a jó hazai (spanyol) kolbász és szalámi, éhesen falatozunk. Utána Guiness, hogy legyünk egy kicsit írek is.
Dublinban megvárom, amíg mindenki leszáll a buszról és elköszön, azután búcsúzom a sofőrtől. Az út alatt, a pihenőknél megtárgyaltuk Kelet-Európát, az ír helyzetet, az én aranyos pofikámat (mondta ő), míg a többiek kattogtattak a fényképezőgépekkel. Azt hiszem, nem bánja, hogy felvett a pótülésre.
Persze ennél sokkal több mindent láttunk, mint ahogy most leírtam, de nem akartam túlrészletezni, inkább csak a hangulatot átadni.
Késő délután volt, mire visszaértünk Dublinba. Ott felkaptam egy buszra, és irány a nyugati part…
Szkjuzmi, nem Gandalf, hanem en, a neje irtam, hogy az irek feluletesen baratkoznak... ami szerintem Dublinban igenis igaz. Tobbevi egyuttdolgozas utan is csak 1-2 olyan ir kollegam van, aki invitalt mar, de veluk naponta egyutt dolgozom, s dumalgatunk munka kozben, es havonta osszejarunk egy kocsmai ebeddel megspekelt locsi-fecsire. De nem inmvitaltak az elso heten, nem am. Nekem ez a tapasztalatom. A videkiek valoban kedvesebbek, nyitottabbak de hat mit varjon az ember egy nagyvarostol?! Azt nagyon szeretem bennuk, hogy barhol-barmikor-barkivel kepesek csevegni egy kicsit...
igaz, hogy az irek rendkivul konnyen baratkoznak, de az mar nem hogy feluletesen! Talan Dublinban valoban kicsit ovatosabbak, de videken pillanatokon belul az asztaluknal ulsz, a gyerkocokkel jatszol, es akar a sajat haloszobajukat is odaagyjak csak hogy marasztaljanak...
En 3 eve jottem haza, akkor meg a Temple Bar sem volt tele turistakkal, idegenek csak nagyon kis szamban koszaltak a varosban, azok is jobbara zeneszek voltak...
Soha sehol nem tapasztaltam, hogy meg ha a legsotetebb hangulatomban megyek le az utcara a masodik saroknal mar akkor is vigyorgok (fuggetlenul az idojarastol es a kozbeeso kocsmak szamatol :-)) mert valaki, idegen ugy is mond valamit amivel felvidit. Ez nagyon nagyon hianyzik itthon.
Egy teljesen jó kezdeményezéshez kérem a segítségetek. Az angol Channel 4 tévétársaság közönségszavazatok alapján szeretné eldönteni, mi volt az elmúlt évszázad legjobb sport-pillanata. Na most az írek azt gondolták, megviccelik őket, és javasolják az írek gólját az angolok ellen az 1988-as EBn. Szerintem ez teljesen jó poén.
Itt kell szavazni:
http://www.channel4.com/greatest/vote.cfm
és ezt írjátok be a lap alján lévő mezőbe:
Ray Houghton's goal against England in Euro '88
Adjátok tovább:-)
Hálám üdvözlöm:
Gandalf (Dublin)
A teljes levél angolul:
Alright Folks,
Channel 4 are doing a '100 greatest sporting moments' thing on their web site. Its all Ingerland and Man Yoo so in true internet
fashion we want to completely feck it up. All you have to do is follow the link below.
At the end of the 100 'greatest moments' is a suggestion box for other great moments. As we all know Ray Houghton's goal against England
in Euro 88 was the best moment ever so we want you to add this suggestion. When enough people add this suggestion we'll get back to you.
For the really lazy just cut and paste the sentence below into the box and add the suggestion
http://www.channel4.com/greatest/vote.cfm
(You have to scroll to the bottom of the page to enter your own vote)
Szerintem az Oval-ban, meg eszakabbra egy masikban, de most nem jut eszembe a neve, otthon megnezem.
Fogom folytatni, mert nekem (is) jolesik ezeket ujbol felidezni.
Nem akarom, hogy barki is osszeborzolja a szemoldoket, s csunyakat gondoljon, ezert hozzateszem: az uram, Gandalf eleve nehezen baratkozik, ezert nincsenek ir baratai, de pl. imadja ir lakotarsnonket, Trish-t. Amugy az irek eleg feluletesek baratkozas teren, eldumalgatnak veled, kedvesek, de eltelhet jo sok ido, mig meginvitalnak az otthonukba, hogy elfeszengjenek-ismerkedjenek az emberrel.
BTW digitalis pillango, aruld mar el, melyik kocsmaban isznak a mediag*cik?? Csak hogy tudjam. Mivel kint lakunk a varos szelen, ritka a belvarosban toltott este, sot... Oregnek erzem mar magamat az ilyesmihez :-)) Aztan irjal meg!!
A pubokról szóló beszámolód pl. teljesen új volt, nem tudtam, hogy a médiag*ciknek külön ivóhelyük van:-). Az teljesen korrekt, hogy a Temple Bar a turistáké, a Zanzibar meg a Pravda a helyieké, de ezt kiegészíteném azzal, hogy a helyiek ebben az esetben a bulizós 20-30 éveseket jelenti. Az idősebb korosztály, különösen a 60 fölöttiek nem nagyon járnak be a városba, ők inkább a helyi, a lakásuktól általában nem több mint 100-200 méterre levő kocsmákba járnak. De a belvárosban is lehet ilyen kocsmákat találni, jellemzően nem a főutak, hanem a "sötét sikátorok" környékén. Egyszer egy ilyen helyen találkoztam egy süket csapossal, hát, mit mondjak..
Ami miatt nagyon tetszik amiket írtál az az, hogy - ellentétben velem - elfogadod az íreket és Írországot olyannak, amilyen(ek). Én még mindig nyafogok, ha 2 hete esik, türelmetlen vagyok velük, ha előttem ballagnak 40-nel az autópályán, és 5 év után sincs egyetlen ír barátom se. Ami lehet, hogy furcsa, de hogy őszinte legyek, nem is hiányzik.
Gandalf (Dublin)
Ui: nem akarom tonkretenni a romantikát, de a(z egyébként gyönyörű) Joy Division szám, amit a füledbe suttogtak, egy sörhirdetés reklámzenéje, egy pasi a meccsen vívódik a sör megvásárlása és a meccs megnézése között, sorbanállás közben.
