Köszönöm, hogy tegezhetlek, nevelésem miatt nem tettem ezidáig... :)
"Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?"
A településen mindkét formával talákoztam, nem tudom, hogy melyik az igazi. Személy szerint nekem Hula nevű ősöm van. Gondoltam számít valamit a másik alak.
Torják: Viszonylag sok tételt hoz a vezetékes telefonkönyv (66), de ezek annyira koncentrálódnak a 32 telefonkörzetre, és ezen belül is Bárnára, hogy vélhetően nem egymástól nem független alakulatokról van szó (vagyis egy közös ős feltehető).
Amúgy nagyon csábító lenne a m. terjék ’kígyóellenes szer’ (< lat. theriaca) szóval összekötni, de nem találtam adatot arra, hogy lett ennek a szónak volna mély hangrendű változata. Így ezt nem valószínűsítem.
A név egycentrumúsága viszont megengedi, hogy egy korábbi o < u nyíltabbá válást tétezzünk fel, és ekkor a név összeköthető a Turják névvel. Ez utóbbi viszont nagy valószínűséggel a szlovák Turiak, Turák, orosz-ukrán Туряк változata. Ez pedig vagy a szlovák (szláv) tur ’tulok’ és a -iak (-ák) nagyító-rosszalló, ill. személynévképző kapcsolata, vagy pedig a tur ’tulok’ szóra visszamenő szláv településnévhez képzett lakosnév (pl. de nem kizárólag Ótura ~ Stará Turá).
De mégis inkább az az érzésem, hogy a szlk. Turiak, or.-ukr. Туряк nem szabályos képzés, hanem a szlk. Turek, or. турок ’török’ népnév olyan változata, amely (képzőcserével) alkalmazkodott a gyakori -ák végű népnevekhez (vö. szlk. Slovák ’szlovák’, Poliak ’lengyel’, Rusniak ’ruszin’ stb.).
Kapin: Sok konkrétumra nem jutottam. Magyar elterjedtségű névnek tűnik, egy cseh telefonkönyvi előfordulásán kívül másra nem leltem. Viszont a magyaron belül nincs etimológiája, ugyanakkor vegyes hangrendű, tehát az ősi névkincsbe sem tartozhat.
Van viszont latinos Kapinusz családnév, és ennek vannak Kapinus alakú szlovák, cseh, lengyel és német megfelelői.
Elképzelhető, hogy egy térségbeli család a nevét latinosította (a XVI-XVIII sz. során volt ez elterjedtebb gyakorlat), majd ennek a névnek kialakult az -us végződést vesztő változata, és ez az ág terjedt szét Magyarországon.
A latinos Kapinus névnek nincs latin etimológiája sem, gondoltam hibára, de a hasonló szavakkal – pl. *Carpinus ’gyertyán’, *Caprinus ’kb. kecskés’ – nem volt találatom, így ez az gondolat nem vezetett sehova.
Ami maradt még ötlet, hogy a latin -inus itt lakosnévképzőként szolgálhat, és az alapja valamely Kap, Káp, Kapi településnév (elsősorban talán a Felföldön).
Elöljáróul: IRL alapból magázódom, URL viszont tegeződöm. Ezennel felajánlom itt a fórumon a pertut: proszit!
Borovszki: Ez -ský (-ski) képzős egy szláv lakosnév valamely Boro(v/w)(o/e/y) településről. Ez a település a m. Fenyves településnevek értelmi egyenértékűje (vö. szlk. bor ’fenyőfa; fenyves’). Engedelmeddel az azonosítást elhagyom, ha érdekel, akkor ide: <http://europe.mapquest.com/maps/main.adp?country=SK> Szlovákiát, Csehországot, ill. Lengyelországot választva kell beírni a „City” rovatba a Borov, ill. Borow stringet. Szlovák történeti vonatkozásban vö. még: <http://slovnik.juls.savba.sk/?w=borov&s=prefix&c=w5aa&lang=en&d=obce&ie=utf-8&oe=utf-8>. Ezeken kívül mág más, azóta eltűnt településre is gondolhatunk. — Kisebb valószínűséggel a rövidebb Bory stb. településnevek is szolgálhatnak alapul.
Cserveni: Ahogy már többen jelezték, északi szláv, jelentése ’vörös [hajú]’. A fenti linkekbe beírhatod csehül és szlovákul a Červený-t. A lengyel itt kiesik. Az ukránt sem feltétlenül venném ide, mert ott inkább червоний a ’vörös’ (és még kevésbé jellemző, hogy puszta melléknév lesz személynévvé).
Moravek: vö. cseh-szlovák Morávek (ritkábban: Moravek), lengyel Morawek. Nem tipikus, de előfordul, hogy képzőtlenül lesz lakosnév a nyugati szláv nyelvekben: ebben az esetben ilyen a ritkább Morava ( < Morava ’Morvaország, Morva folyó’) a gyakoribb Moravec ’morvaországi, Morava mellé való’ mellett. A Moravek a Morava szn.-ből kicsinyítő képzővel előállított apanév. (Vagyis az, aminek milyennincs korábban alította.)
Sutovszki: Nem is tennék hozzá semmit hive #7037-hoz, csak a helynév etimológiáját: szlk. šuta ’szarvas, őz nősténye; szarvatlan juhfajta; szurdok’.
Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?
Melicher: Ezt ebben a formában németnek vélem, a szláv Melich (< Melchior ’Menyhért’) szn.-ből alkotott német -er képzős apanév. — A mai német telefonkönyvi alakok igen gyérek (1 német, 3 osztrák), így vélhetően a szlávok közé betelepült német enklávékban alakulhatott ki. Mivel a Szlovákiában 1995-ben adatolható 844 férfinév két nagyságrenddel nagyobb, mint másutt, és a névnek itt szláv továbbképzései is vannak (Melicherík, Melicherčík), így szinte biztos, hogy a név cipszernek tekinthető.
Petrasits vagy Petrasicz: Vö. szerb-horvát Petrašić csn. A szb.-hv. Petar ’Péter’ személynév Petraš továbbképzéséből alkotott apanév.
Elöljáróul: IRL alapból magázódom, URL viszont tegeződöm. Ezennel felajánlom itt a fórumon a pertut: proszit!
Borovszki: Ez -ský (-ski) képzős egy szláv lakosnév valamely Boro(v/w)(o/e/y) településről. Ez a település a m. Fenyves településnevek értelmi egyenértékűje (vö. szlk. bor ’fenyőfa; fenyves’). Engedelmeddel az azonosítást elhagyom, ha érdekel, akkor ide: <http://europe.mapquest.com/maps/main.adp?country=SK> Szlovákiát, Csehországot, ill. Lengyelországot választva kell beírni a „City” rovatba a Borov, ill. Borow stringet. Szlovák történeti vonatkozásban vö. még: <http://slovnik.juls.savba.sk/?w=borov&s=prefix&c=w5aa&lang=en&d=obce&ie=utf-8&oe=utf-8>. Ezeken kívül mág más, azóta eltűnt településre is gondolhatunk. — Kisebb valószínűséggel a rövidebb Bory stb. településnevek is szolgálhatnak alapul.
Cserveni: Ahogy már többen jelezték, északi szláv, jelentése ’vörös [hajú]’. A fenti linkekbe beírhatod csehül és szlovákul a Červený-t. A lengyel itt kiesik. Az ukránt sem feltétlenül venném ide, mert ott inkább червоний a ’vörös’ (és még kevésbé jellemző, hogy puszta melléknév lesz személynévvé).
Moravek: vö. cseh-szlovák Morávek (ritkábban: Moravek), lengyel Morawek. Nem tipikus, de előfordul, hogy képzőtlenül lesz lakosnév a nyugati szláv nyelvekben: ebben az esetben ilyen a ritkább Morava ( < Morava ’Morvaország, Morva folyó’) a gyakoribb Moravec ’morvaországi, Morava mellé való’ mellett. A Moravek a Morava szn.-ből kicsinyítő képzővel előállított apanév. (Vagyis az, aminek milyennincs korábban alította.)
Sutovszki: Nem is tennék hozzá semmit hive #7037-hoz, csak a helynév etimológiáját: szlk. šuta ’szarvas, őz nősténye; szarvatlan juhfajta; szurdok’.
Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?
Melicher: Ezt ebben a formában németnek vélem, a szláv Melich (< Melchior ’Menyhért’) szn.-ből alkotott német -er képzős apanév. — A mai német telefonkönyvi alakok igen gyérek (1 német, 3 osztrák), így vélhetően a szlávok közé betelepült német enklávékban alakulhatott ki. Mivel a Szlovákiában 1995-ben adatolható 844 férfinév két nagyságrenddel nagyobb, mint másutt, és a névnek itt szláv továbbképzései is vannak (Melicherík, Melicherčík), így szinte biztos, hogy a név cipszernek tekinthető.
Petrasits vagy Petrasicz: Vö. szerb-horvát Petrašić csn. A szb.-hv. Petar ’Péter’ személynév Petraš továbbképzéséből alkotott apanév.
Kedves LvT! Az alábbi nevekre már kaptam egy-egy választ, de azért kíváncsi lennék az Önére is: Borovski, Cserveni, Moravek, Sutovszki, Hulo, Melicher, Petrasits vagy Petrasicz. köszönettel: Andreas
Zarsky: Minthogy a Hovězí városnévről is lemaradtak az ékezetek, többek közt a hácsek, így ezt a nevet én cseh Žárský (szlovák Žársky, Žiarsky lengyel Żarski) alakúra javítanám. Ez azonban azzal jár, hogy nem /z/-vel, hanem /zs/-vel kell ejteni. De egyrészt a nyugati szláv fonológia bázisán ez az egyértelműbb, másrészt a jelenkorban ez adatolható.
Ez egy -ský (-ski) képzős lakosnév egy olyan helységről, amelynek neve cseh–morva–nyugat-szlovák területen Žár, egyéb szlovák területen Žiar, lengyelen Żar (vagy ennek többes számú stb. változata). Ez a toponima ’égetés[sel nyert irtásföld]’ jelentésű: és elterjedt nyugati szláv területen. Vö. délcseh Žár, sziléziai cseh Žáry, ny-le. és kisle. Żary (előbbi egyben alsószorb Žarow), Żar (Łódź k.), szlk. Žiar (m. Zsár, Liptó vm.).
Az sem zárható ki, hogy a Žárský esetleg a csehes Žďárský egyszerűsödött ejtésű változata (ez utóbbi sokkal gyakoribb), így további Žďár települések jöhetnek a képbe, elsősorban is talán a legnagyobb Žďár nad Sázavou a cseh-morva határon. Ez a helynév elsősorban a csehországi területen gyakoribb, de ne hagyjuk a szlovák előfordulását sem: Ždiar (m. Zár, Szepes vm.).
Lina: Ez jelenleg is anyakönyvezhető női név Csehországban. Vélhetően szláv anyanévről van szó.
A délszláv gora ’hegy; erdő’ szóból nem vezet út egy Gorza hangalakú szóhoz: a -za végződés nem magyarázható sem szláv, sem magyar alapon.
A találtad *Gorsa helynév szerintem inkább Gorša, nyelvileg ez tűnik logikusabbnak. És ez utóbbival talán összefügghetnek a magyar Gorzsa, Garsa helynevek. (Családnevet ilyet nem találtam; a Gorzsás szerintem más tőről fakad, Kálmán Béla ismeretlen eredetűnek írja, lehet viszont, hogy ez utóbbi erre utal: http://www.kislexikon.hu/gorzsa.html.)
Egy olyan forgatókönyv viszont elképzelhető, hogy egy szlovén-horvát Groza ’félelem; iszonyat’ ragadványnevű személy (ill. leszármazottja) magyar nyelvi környezetbe kerül, ott a neve Gorza* alakban magyarosodik, majd ez visszakerül szláv környezetbe
* Az ilyen -ro- > -or- változáshoz hasonló látszólagos hangátvetés gyakori magyarosodási folyamat, amely valójában két lépés: (1) a szókezdő msh.-torlódás feloldása pl. Goroza alakban; (2) majd a második mgh. kiesése a kétnyíltszótagos tendencia miatt. A Goroza névre egyébként találtam egy 1604. évi székely összeírásban.
Ez arra is rámutat, hogy a m. Gorza név [történetileg] több forrásból is származhat: keleti román–magyar, illetve dél(nyugat)i horvát-szlovén–magyar érintkezésből is. Így pl. a te általad hozott jelenkori adatokkal szemben az 1715. évi országos összeírás egy Gorza nevűt ismer, azt Remetemezőről (ma Pomi, Románia).
Eskulits: Ezt a formát erősen magyarosodottnak vélem: a név eleji e- magyar hozzátoldás lehet a szókezdő sk- hangtorlódás kiküszöbölésére. Ez a jelenség arra utal, hogy a magyarosodás már régebben megtörtént, annál is inkább mert más, együtt kérdezett nevekben a torlódás megmaradt, pl. Skornyák.
Ami maradt, arra leginkább a horvát-szerb Škulić (szlovén Škulič) családnevet lehet illeszteni. Ez -ić (-ič) képzős apanév egy Škula alakú szláv személynévből. Ez utóbbi más szláv nyelvekben is családnevet adott (csak nem -ić ~ -ič képzővel), és ’bandzsa, kancsal’ jelentésű, testi tulajdonságra utaló ragadványnév [vö. szlk. škuláň ’bandzsa, kancsal (férfi)’].
Jurák: Ez szinte minden környező (és nem környező) szláv nyelvben előforduló vezetéknév (Jurák, Jurak alakban): pontosabb etnikai azonosításra alkalmatlan. A m. Györgynek megfelelő szláv személynevek (vö. or. Юрий, szlk. Juraj) Jur- rövidüléséhez járult az -ák (-ak, -iak) nagyító-rosszalló képző.
Langerman: Ez német, vö. langer Mann ’hosszú (azaz magas) ember, férfi’. Azonban az előbbi kifejezés összeforrásán kívül értelmezhető lehet egy Langer ’hosszú (azaz magas)’ ragadványnevű férfi leszármazottjának is (a -mann ui. a németben apanévképző is lehet).
Pilár: Szláv foglalkozásnév, vö. szlk. piliar ’fűrészmunkás’. Az alapszó a szerb-horvátban is ismert, vö. pila ’fűrész’, így csak etimológiai úton a név nem kötnető néphez.
Veszeli: Ezt Kvász Ivor a #7050-ben tkp. már megválaszolta, vö. cseh-szlovák veselý ’vidám, víg, jókedvű’, vagyis ez a név a magyar Vígh jellemre utaló név cseh-szlovák értelmi egyenértékűje. (Kisebb valószínűséggel a szerb-horvát, ill. lengyel eredetet sem lehetne kizárni – ugyanilyen jelentésben.)
A szlovén telefonkönyv is ad fel találatot, lehet, hogy a www.radixindex.com vagy 100 évvel korábbi battyánfalvi találatához is van köze, s a horvát is.
Viszont igaza van annak is, aki azt mondja, hogy 'feltünően kevesen vannak'. :)
Ahogy az Online Tudakozó (45 találat), úgy a www.radixindex.comsurname index keresője (2 találat) is -kizárólag- Vas ill. Zala megyei előfordulást hoz, előbbi a mából, utóbbi a 'századfordulóból'. (a fővárosi elszármazásokat kivettem)
Kérdésem: Nem lehet-e valamilyen etimológiai kapcsolat a 'gore' (hegy) vagy valami ilyen jelentésű horvát vagy szlovén szóval, tekintettel arra, hogy a Gorsa településnévként adatolt Horvátországban.
Kérdéseimre adott rendkívüli válasza miatt még néhány nevet felsorolnék, amelyek érdekelnek: Eskulits, Jurák, Langerman, Pilár, Veszeli. Ezek a nevek szintén tárnokiak.
Szedleczki (y): E mögé két forrásformát lehet rekonstruálni, ezeket szlovák formájukban adom meg:
Sedliacky: jelentése ’paraszt(hoz tartozó), parasztos’. Lehet egyrészt apanév egy Sedliak (vö. m. Szedlák) ’paraszt, földműves’ jogállási személynévhez; de utalhat jellemző viselkedésre, életformára. Ugyanakkor lakosnév is lehet, ha egy településen belül (vagy szomszéd települések viszonyában) elkülönülnek a (kis)nemesek és a nem nemesek, pl. Sedliacka Ludrová ’Parasztludrova’ ~ Zemianska Ludrová ’Nemesludrova’; vagy a földművesek és a más életmódúak, pl. Sedliacka Dubová ’Parasztdubova’ ~ Valašská Dubová ’Oláhdubova (voltaképpen: Pásztordubova)’. Lengyel területen adatolható Sedlaki ’tkp. parasztok’ helynév: ehhez hasonló is lehet a lakosnév alapja.
Sedlický: lakosnév egy Sedlica, Sedlice stb. településnévhez, pl. a történelmi Mo.-n szlovák részén pl. Szedlic(z)e (szl. Sedlice) Eperjes mellett, Újszék (azelőtt Novoszedlicza, szlk. Nová Sedlica) Szinna környékén. Lengyel területen gyakoriak a Siedlce nevek, amelyek alapul vehetők.
A precízebb azonosítás a magyarosodott forma miatt nem lehetséges; pontosabb etnikumhoz kötése is bizonytalan elsősorban a szlovákra, másodsorban lengyelre vagy ruszinra gondolhatunk.
Kuzsof: Nehéz ügy. Az -of végződés egyértelműen a szláv nyelvek felé mutat: a -zs- miatt azonban német közvetítéssel nem számolhatunk. Az -of tehát felléphet a cseh -ov, az orosz-ukrán -ов helyén. Jó lenne ide a lengyelt is ide venni, csak ott -ów áll, amely -uf-ként magyarosodna (esetleg nyelvjárási jelenség?).
Van tehát az alábbi hipotetikus kiindulási lehetőség: cseh K(o)užov v. K(o)uřov, orosz-ukrán Кужов, lengyel Kużow (Kużów) v. Kurzow (Kurzów). Ezek közül az orosz-ukrán a leginkább adatolható, viszont ennek találom nehezen az etimológiai alapját: кужа ’varsa’, esetleg nyelvjárási кожа ’bőr’, de ezek nőneműek lévén inkább -ин képzőt vonzanának -ов helyett. A cs. Kouřov etimológialag biztosabb lenne (kouř ’füst’, kuře ’tyúk’), de személy- és családnévnek itt ritka az -ov végződés (település van Kouřov). – Ugyanez igaz (az etimológia és a ritkaság is) a lengyel Kurzówra.
Az is lehet, hogy pl. lengyel-ukrán-orosz amalgámról van szó.
Studiszki (y): Ezt szlovákosan leginkább Študijský alakban lehet rekonstruálni, és a štúdia ’tanulmány, stúdium’ szóhoz képezhető, lakosnévszerű melléknévi forma. Elsőre meglepőnek tűnt, de a jelenkori szlovák családnévi katalógus előhozott hasonlókat: Študant, Študenc, Študent, Študij, Študlík, Študy. Tehát lehetséges; a -ský melléknévképzőt talán másodlagosan, analógiásan kapta. A történelmi lengyel névtárban csak a Sztud(e)r nevet találtam, tehát talán kimondható,, hogy szlovák.
Gorza: Feltételezem, hogy a fentiekhez hasonlóan magyarul van írva. Alapvetően a Groza név ugrik be nekem, amely nálunk leginkább román (ahol szláv eredetű, vö. orosz грозa ’zivatar; veszély’, грозный ’rettenetes; zord’), esetleg keleti szláv.
Az -ro- > -or- hangátvetés vagy alkalmi botlás eredménye, vagy régebbi magyarosodásra utal. Ekkor azt is feltehetjük, hogy a név családnévként már magyar eredetű. A mai telefonkönyvben több Gorza van, mint Gróza: ez is megerősíti ez utóbbi felvetést.
Családi legenda szerint északról érkeztek az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején. Talán Szász, Morva, Porosz, vagy Lengyelország felől. Talán a Gorza nem. Az akkori határok ott is igen változtak. Sehol nem találom jegyezve,hogy honant.
20. §."... anyakönyvet köteles az állam nyelvén vezetni, még pedig: egy első és egy másodpéldányban"
22. §. "A bejegyzésnek tartalmaznia kell: ...... 4. annak megemlitését, hogy a bejegyzés a megjelenteknek fel volt olvasva, általuk értett nyelven megmagyarázva s részükről helybenhagyva;"
Az 1836. évi III. tc.4. §-a rendelte el a magyar nyelvű anyakönyvezést - "Azon helyeken, hol a Gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, az Anyakönyvek is magyarúl irassanak".
Majd kiterjesztve a nem magyarul miséző helyekre is 1840-től ill. 1843-tól az 1840. évi VI. tc.7. §-a alapján: "Olly helyeken is, hol a gyülekezethez szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyülésnek berekesztésétől számítandó három évek mulva az anya-könyvek magyar nyelven irassanak."
Ez aztán a függetlenségi törekvések elbuktával meg is szűnt, s a latin lett az anyakönyvvezetés nyelve, amit 1868-tól az egyes nemzetiségiek által sűrűn lakott területen az egyes egyházközségek vonatkozásában a 'nemzetiségi egyenjogúság tárgyában' alkotott 1868. évi XLIV. tc. 14. §-a - "Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátai között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg" - oldott fel, s tette lehetővé az adott nemzetiség nyelvén való anyakönyvezést. Ilyenekkel találkozhatsz esetedben is. Aztán 1895 októbertől a polgári anyakönyveknél a polgári (köz)igazgatás nyelvén vezetik.
> Redinar: ez egy olyan név amelynél sajnos nem lehet megállapodni, hogy melyik a hivatalos alak, mert szinte minden említésnél másként írták. Pl.: Redlnar.
A Redlnar forma inkább tollhibának tűnik, mint egy névváltozat (adott minőségű) lejegyzéséhez. [Ennek demonstrálását most mellőzném.] Így ez nem nyit meg új etimológiai lehetőségeket. (De további írásformák esetleg még igen…)
> Rihó: ugyanott találtam olyan alakot is, hogy Rihov. Ez nem tudom, hogy mennyiben változtat a jelenlegi eredményeken. Szerintem ez olyan dolog mint a Petrov - Petró. Az 1830-40-es évekig csak Petrovok voltak, utána hirtelen mindenki Petró lett...
A középszlovák nyelvjárásokban (amely az alföldi szlovák nyelvjárások forrása) a szóvégi -ov ejtése /ou/ kettőshangzó. A magyar hosszú ó ugyanígy kettőshangzósan ejtődik a magyar nyelvjárásterület jelentős részén. Vagyis tulajdonképpen ugyanarról a hangról van szó. Ez esetben tehát arról van szó, hogy maga a név nem változott, csak a helyesírása lett szlovák helyett magyar.
Van egy olyan magyarosodás, amely során a névvégi szlovák rövid -o-ból magyaros ejtésben hosszú -ó lesz, amely idővel tükröződhet az írásmódban is. Így a magyar Rihó írásmód esetén nehéz eldönteni, hogy az előzmény Riho volt vagy Rihov. Azért teszünk fel itt általában Riho-t, mert a szlovákban ez a gyakoribb típus. De a Rihov forma sem változtat az etimológián, csak egy lépést tesz hozzá: itt a Riho alapnévhez járult az -ov birtokos képző, így egy képzős apanevet alkotva.
> A falu első említése a Poszmik névről: Posmegh
Ez a közvetlen szláv Posměch ~ Posmech eredet lehetőségét teszi valószínűbbé a német közvetítéssel szemben. Viszont a korabeli lejegyzések „szokásos” pontatlanságába még beleférne az, hogy ez továbbra is egy németesedett (ha akarjuk: svábosodott) névforma.
> A szeredi kérdés pontosítása: őseim az 1740-es években hagyták el a települést, legkésőbb 1743-ban. Gondolom ekkor még magyarok laktak arrafelé.
A Magyar Nagylexikon úgy fogalmaz, hogy a település az 1773-as felmérés alapján még magyar nyelvű mezőváros. Bár nem zárható ki, hogy akkor már megkezdődött a szlovák betelepülés, de az 1740-es években még talán feltételezhető, hogy a kitelepülők (aktuális) nacionáléja magyar.
Nagyon hálás vagyok ezért a rengeteg információért, reméltem, hogy valaki fog tudni segíteni nekem! Egy néhány névvel kapcsolatban azonban vannak megjegyzéseim amelyek talán segítenek a kutatásban: A nevek kb. 95%-ban Tárnokról és Sóskútról származnak, amelyek szinte teljesen szlovák ajkú települések. (Vannak németek is) Az ottani lakosok a 18. sz. elején lettek betelepítve a felvidékről. (lehet, hogy máshonnan is) Redinar: ez egy olyan név amelynél sajnos nem lehet megállapodni, hogy melyik a hivatalos alak, mert szinte minden említésnél másként írták. Pl.: Redlnar. Rihó: ugyanott találtam olyan alakot is, hogy Rihov. Ez nem tudom, hogy mennyiben változtat a jelenlegi eredményeken. Szerintem ez olyan dolog mint a Petrov - Petró. Az 1830-40-es évekig csak Petrovok voltak, utána hirtelen mindenki Petró lett... Jauernek: Na ez nagyon érdekes, mert a Jauernek nevű ősöm egyik leányával készült régen egy hangfelvétel, ahol a kérdésre így válaszol: Édesanyám Javornek Teréz. További elmondása szerint sváb származású volt. A falu első említése a Poszmik névről: Posmegh
És a végén még valami: A szeredi kérdés pontosítása: őseim az 1740-es években hagyták el a települést, legkésőbb 1743-ban. Gondolom ekkor még magyarok laktak arrafelé.
> A feljegyző elég szabadon kezelte a nevet, mert Hladan, Ladanczky, Ladányi, Ludánszky és Ladánszki formában is előfordilt ugyan annál a személynél.
Néha „veszélyes” dolog az összes alakváltozatot végigkövetni, mert ezzel lehet, hogy nem csökkentjük, hanem növeljük a lehetséges variációkat.
Lám, most is előkerült egy h- a kezdő l- előtt, és ez egy teljesen más (sőt, két* teljesen másik) etimológiai perspektívát is megnyit. A hľadať ige ui. szlovákban (de ennek megfelelői a csehben és a felsőszorbban is) ’keres’ jelentésű, ebből előáll a hľadaný ’keresett’ melléknévi igenév (és -an személynévképzős Hľadan szn.) . A #6879-ben pedig előfordult egy lehetséges eset arra, hogy a podvolený ’alávetett’ melléknévi igenév -ý > -ský képzőcserével vált személynévvé: így egy feltételezett szlovák hľadanský alaknak tulajdoníthatnák ’keresett (férfi)’ értelmet. Megjegyzendő, hogy a weben felsőszorb nyelvű forrásokban a hladanski önmagában is ’keresett’ jelentésű melléknévinek értelmezhető. Magyar közegben (de még szlovák ajkon is), ez a szókezdő h- aztán lekophat, vö. szl. hrach ’borsó’ > szlk. Hraško > m. Hraskó > m. Raskó. Ez amúgy együtt magyarázná a Hladan és a [H]ladanczky alakokat megerősítve azt, hogy ezek alakváltozatként fordulhatnak elő.
[* Az l- előtt lehet ch- is, ekkor egy másik etimon, a chladiť ’hűt’ kerül előtérbe. Ezt azonban itt nem részletezem, mert mindent össze vetve mégsem tartom valószínűnek. A második -a- helyett ui. itt -e-t várhatnánk.]
> A Ladánczky alakban 1820. dec. 18-án a Tornyai RK anyakönyvben találtam először.
Igen érdekes, hogy most kiderült, a legelső formában /c/ van, nem /sz/. Ez ugyanis ezt a nevet jobban közelíti a mai is adatolható szlk. Ludanický csn.-hez, amelynek alapja Ludanice ’Nyitraludány’.
Igaz, hogy a magyar hajlamos „öntörvényű” /sz/ > /c/ hangváltozásra ott is, ahol erre nincs etimológiai alap (és fordítva), ezért a Ladánczky /c/-je nemcsak a szlovákból, hanem a magyarból is magyarázható, így ennek még sincs olyan etimológiai ereje, amilyen lehetne.
> A másik meg, hogy Szeredről azt írják, hogy magyar lakosságát a 18. század elején szlovákok váltották fel. Már csak ennek a "cserének" a dátumát kellene tudni...
A Magyar Nagylexikon szerint -- ha jól jegyeztem meg -- a lakosság a XIX sz. folyamán lesz csak szlovák. Betelepülésről és elszlovákosodásról ír, így szerintem egyszerűen lassú és folyamatos szlovák betelepülés folyt a környékről – vélem a település iparosodásával párhuzamosan.
Ad Póder: A Duden nem ismeri, csak a német Bode nevet, amely azonban lehet a Boder > Poder forma -er lakos- és apanévképzős formája. A Bode etimológiájára ezt adja: a régi n. Boto szn. folytatása; foglalkozásnév a n. Bote ’küldönc, követ’ szóból (ez tkp. ugyanaz, mint a Boto); foglalkozásnév v. lakosnév a n. Bude ’elárusítóhely, egyszobás ház’ főnévből; képzőtlen lakosnév a Bode helynevekből.
