Köszi a hozzaszolast. Van erre több mas pelda is ahol magyar csaladnev egy roman halfajtabol szarmazik ? Mondhatjuk hogy a Csortan nevet viselök roman eredetuek ?
Ha kapcsolat nincs is a ket nev között annyi legalabb közös hogy mindkettö török eredetu szobol szarmazik es mindkettöben megtalalhato az -an, vagy -tan szovegi kepzö.
Az LvT által pontosan kifejtettekhez hadd tegyem hozzá, hogy román-magyar viszonylatban a helyzet már lényegesen kuszább, mint a szlovák-magyarban. Anélkül, hogy a részletekbe mennék, csak az általad kérdezett nevekről: a Sabău v. Săbău viszonylag gyakori román családnév és biztosan mondható, hogy azért, mert a săbău elterjedt tájszó volt a köznyelvi croitor helyett (amit azért szintén ismertek Erdélyben). Hasonló a helyzet a Covaci-csal: bár ritkább, de az alapjául szolgáló tájszó közvetlenül szintén - legalábbis a szűkebb Erdélyben - a magyarból való. A Naghi vagy Noaghi (a végén gyakran inetimologikus -u-val) családnév esetén nem jön szóba magyar eredetű tájszó. A viselői között talán nagyobb arányban lehetnek, akinek ősei magyar anyanyelvűek voltak, de a név elterjedtségét egy olyan jelenség magyarázza, amely az előző kettő esetében is szerepet játszott. Különösen Bihar, Szatmár megye és a Szilágyság uradalmaiban a román parasztokra, akik nem viseltek családnevet, gyakran az uradalmi személyzet ragasztott magyar családnevet. Jellemzően ilyenek még: Chereji, Cioancă, Hossu, Şanta, Silaghi, Vaida (rendre: Kőrösi, Csonka, Hosszú, Sánta, Szilágyi, Vajda).
Battay: ’Batta nevű településra való’ értelmű magyar lakosnév. Batta településen elsősorban a mai romániai (ro. Bata), régen Krassó-Szörény vm.-be tartozó község valószínűsíthető. Százhalombatta kevésbé, mert annak neve csak viszonylag későn 1783-tól adatolható Battaként, korábban Batej. Esetleg a Báta helynevek is feltételezhetők: ebben az esetben a családnévben a hosszú tt későbbi fejlemény.
Gyurcsa: Magyar személynévből, amely a György személynév rövid Gyur- alakjából (vö. mai Gyuri) képződött a -csa kicsinyítő képzőbokorral.
Fokt: A német Vogt vezetéknév magyaros lejegyzése. A n. Vogt (Voigt stb.) az ún. jogállási nevek közé tartozik, és köznévként még a mai német szótárakból is kikereshető: ’ügyvéd, bíró; felügyelő, gondnok; várnagy, helytartó’.
Mikusits: A magyarosan -ics végű nevek, ha ez előtt nincs -ov-, szinte biztosan szerb-horvát, ill. szlovén eredetűek, vö. Mikušić, Mikušič. Ott a szb.hv. -ić, szln. -ič apanévképző , amely előtt a névasó ős személyneve áll: esetünkben a Mikuš. Ennél a m. Miklós szn. szláv megfelelőjének Mik- rövidüléséhez járult a szláv -uš kicsinyítő képző.
> És ha azt mondom, hogy a Hulo alak csupán elírás és a Hula az eredeti, akkor az mit változtat?
Az előző hozzászólásomban már céloztam arra, hogy kellene a Hulo alak leírásának ideje, illetve a nyelvi környezetből az a megfigyelés, hogy hogyan (azaz ékezettel vagy anélkül) írják a biztos szóvégi hosszú ó-kat (pl. Bíró, Szabó stb.)
A Hulo a mai magyarban nem adatolható, szóvégi hangzója látszólag a magyar nyelv szabályait sértve rövid. Ha ebből indulunk ki, akkor elírásnak való minősítése csökkenti a magyar etimológia bizonytalanságait, így egy kicsit emeli a magyar valószínűséget.
Viszont abból is kiindulhatunk, hogy milyen nyelvi környezet lehet az, ahol szóvégi -o < -a tévesztés lehet? A magyarban nincs szóvégi hosszú -á, és nincs rövid -o, így valószínűtlen, hogy egy ilyen tévedést magyar ajkú kövessen el. Ez pedig arra mutat, hogy az adott környezet nem magyar volt: ez pedig mintha a szlovák etimológiát illetné.
A két felvetés közötti ellentmondást leginkább az akkori írásszokás tényei oszlathatnák el.
Még egy ez utóbbihoz: A szlovák etimonokban a l elsősorban lágy ľ: a bizonytalanságot nagyban oldaná, ha kiderülne, hogy a korabeli dokumentumokban jelölik-e általában a lágy ľ-t (pl. ly-vel), és a kérdéses név esetén előfordulnak-e ilyen alakok.
> Tehát mennyi az esélye, hogy magyar származásúak e nevek viselői?
Ez ingoványos talaj. Alapvetően a „magyar származású” aluldefiniált fogalom: aki ma magyar származású, annak felmenői meglehet nem voltak azok. Mindig kérdés az, hogy melyik időpontot vizsgáljuk.
A másik probléma alapvetően a „származás” szóval van: ez szigorú vérségi kapcsolatot, etnicitást sugall. Esetünkben azonban inkább a kulturális aspektus a meghatározóbb.
A névtan tehát választ arra tud adni, hogy az elnevezés időpontjában (pontosabban: a név rögzülésének időpontjában) milyen kulturális környezet tagja volt az illető.
Ennek megfelelően az elképzelhető, hogy egy szlovák betelepül egy teljesen magyar községbe, és ő lesz ott a szabó iparos. Ekkor nem ő fogja magát a újólag saját nyelvén elnevezni Krajčírnak (’szabó’ > m. Krajcsír, Krajcsi), mert az ő neve eddig Srnka (’őz’ > m. Szrnka) volt, és ezzel jól megvan, nem gondolja, hogy változtatni kell rajta. A magyar környezetének azonban ez a név szokatlan, és elnevezi a foglalkozása után Szabónak. Az ilyen ragadványnevek esetén általában mindig a környezet „győz”, így az illetőn és leszármazottain a szlovák etnikai eredet dacára is rajta marad a magyar név. (Más kérdés, hogy egy-két generáció után a család maga is elmagyarosodik, mert izolálva a saját kulturális identitását a család nem tudja fenntartani.)
Adott esetben tehát a Szabó egyértelműen magyar kulturális környezet jelöl, de az adott egyén etnikumára nem ad kizárólagos választ. Ugyanakkor az igaz, hogy mégiscsak az adott időpontban magukat magyarnak tudók kapják rendszerint a Szabó nevet, így statisztikailag vizsgálva, ez magyar eredetet is jelölhet. De csak statisztikailag vizsgálva, az egyes egyénekre nem.
> Gondolok itt például a Nagy, Szabó, Kovács nevekre …
A fenti három név nagyon jól lett kiválasztva. A három név ui. lefedi a kb. 95%-tól kb. 50%-ig terjedő valószínűségi skálát a magyar származás valószínűségét illetően, mégpedig a megadott sorrendben: Nagy > Szabó > Kovács.
Nagy: Ez szinte 100%-ban magyar eredetre (értsd a fentiek szelemében: kulturális környezetre) következtethetünk: Magyarországon legalábbis. Magyarországról kilépve azonban az arány némiképp csökken, mivel a képbe jön a lengyel nagi ’csupasz, meztelen’ melléknév, amelyből lett vezetéknév, és az íródhatik régies lengyel helyesírással i helyett y-nal. Tehát egy olyan helyen, ahol lengyel betelepülés is jellemző, már ezzel a lehetőséggel is számolnunk kell.
Szabó: A valószínűség 100%-nál már jelentősen kisebb, mert a szabó foglalkozásnév sabov formában a környező szláv – elsősorban a szerb-horvátba – nyelvjárásokba is bekerült, vö. <http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/A_magyarsag_es_a_szlavok/pages/010_magyar_szlav.htm>. Ezért az lehet, hogy szláv környezet szláv ember nevez el szláv nyelven az ő foglalkozása után Sabovnak. Ha ezek után az illető (vagy leszármazottja) magyar anyakönyvezés hatálya alá kerül, akkor ebből természetes módon lejegyezve Szabó lesz. – Van tehát egy nem magyar Szabónk, akinek a neve utólagos magyarosodás eredménye. Persze az esetek túlnyomó többsége nem ilyen, hanem magyar Szabó kap magyar környezetben magyar nevet.
Kovács: Ez a Szabó fordított esete: itt a szlovák kováč foglalkozásnevet vette át ugyanilyen értelemben a magyar (a régi verő stb. helyett). A magyar kovács köznévből magyar környezetben természetes módon lesz Kovács foglalkozásnévi családnév, de ugyanilyen természetesen lesz a szlovák kováč köznévből Kováč vezetéknév. Ezek aztán keresztbe is változhatnak (azaz megváltoztathatják a nyelvre jellemző helyesírásukat) a magyar, ill. szláv nyelvű anyakönyvezésnek megfelelően. – E név esetében a valószínűség – csak etimológiai alapon vizsgálva – fele-fele: továbblépni csak a kulturális környezet okirati stb. visszakövetésével lehetséges.
A felajánlást köszönöm; egyelőre nem terhelnélek a szkenneléssel. — A latinizmusok mintegy természetesek, mivel a korai időben a gyógyászatnak ez az ágát a kolostorok határozták meg; utóbb pedig a nyelvújítás során a nagy tömegű szógyártás könnyű forrása is a meglévő példák másolása. Ezzel együtt a kiválasztottad példák közül csak egy latin kalk.
Most arra lennék kíváncsi, hogy a nagyon elterjedt magyar vezetéknevekben mennyire lehet bízni származás tekintetében? Gondolok itt például a Nagy, Szabó, Kovács nevekre... Tehát mennyi az esélye, hogy magyar származásúak e nevek viselői?
Összel ha megyek a Lontóra a temetőbe megpróbálom az öregeket is faggatni a faluban.
Egyúttal tudatom Veled, hogy akadt a kezembe egy magyar nyelvű Pharmacopoea, talán az első ilyen nyelven megjelent.
A könyv hátulján van egy szószedet, táblázat ami a különböző gyógynövények/gyógyszerek népi elnevezéseinek latin megfelelőjét tartalmazza.
Érdekes, hogy a régi magyar elnevezések nem elhanyagolható része latin tükör fordítás.
Ilyeneket találni benne, hogy:
varjú szem= Nuces Vomicae
sárkány vér=Sanguis Draconis
vagy a pokolkő = Argentum Nitricum stb.
Ha munkád vagy kedvtelésed során felmerülne rá igény akkor szívesen le vagy bescannelem a számodra, csak azért, hogy ne mindig kérjek egszer már adjak is.
Hula, Hulo: Atipikus név, lehet magyar eredetű, de lehet szláv is. A magyar nacionálé rövid -o-s esetben kevésbé valószínű, hacsak nem korai lejegyzés (ill. más, biztosan magyar hosszú ó-ra végződő nevek írásmódja ugyancsak nem rövid a szomszédos bejegyzésekben).
Ennek ellenére a jelen magyar telefonkönyv 2 Hula bejegyzést hoz, a szlovák 18 Hula ~ Huľa és 15 Huľo férfinevet ad (a nekik kb. megfelelő számú Hulová ~ Huľová női neveket nem is számítva). – Az 1715. évi összeírás adatai: egy Gasparus Hula Hontnémetiben (Hontianske Nemce), egy Daniel Hula Túróckisfaluban (szlk. Vieska, ma Turčianske Teplice r.).
Ebből az arányból a szlovák, vagy legalábbis a felföldi eredet valószínűsíthető.
Meg kell említeni, bár a családnévvel közvetlen kapcsolata nem lehet, a magyar Hull (Bars vm., szlk. Hul) településnevet, amelyet az Árpád-kori Houl (1234/1243) személynévvel vetnek össze.
Mivel -a, ill. -o/ó végződés a magyarban és a szlovákban is lehet személyneveken, az alaptő pedig magyarul (pl. hull, holt? ) és szlovákul (vö. húľava ’viharfelhő’, hulákat ’lármázik’, hulvát ’durva, nyers ember’) is elképzelhető, így kizárólagos etimológia nem adható. Sőt, az valószínűsíthető, hogy a név – időben mindenképp, de helyet tekintve is – többeredetű lehet.
1. Lényegtelen a konkrét etimológia, mert pusztán ’szlovák’ értelmű csúfnév. Ilyenek keletkeznek egy adott nép gyakori, vagy jellegzetesnek vélt kifejezéséből, pl. nyustyu ’román’ < rom. nu ştiu ’nem tudom’, digó ’olasz’ < é.-olasz digo ’mondom’.
2. A szó értelme a szlovák eredeti értelméből következik. Ebben az esetben meg kell állapítani a „jezsepogyes” szó eredetijét. A nyelvérzékem a második két szótaghoz rögtön talált megfelelőt: az irodalmi pôjdeš ’jössz, (vhova) mész’. Ha ez igaz, akkor az első két szótag erősen romlott, és meglehetős ötletesség kell a rekonstruálásához. Az ötletességből nekem most csak arra futotta, hogy a „jezse” hangsorba a nyelvjárási szlovák jakže ~ irodalmi akože ’hogyan, hogyis, hogyhogy’ szó romlását értsem bele. — Az így összeállt jakže pôjdeš ’kb. hogyan is akarsz jönni [ilyen állapotban]? ; hogyhogy akarsz jönni [amikor erről szó sem volt]?’ kifejezéshez konkrét életszituációk felvázolása túlmegy a jelenleg rendelkezésemre álló ötletességen.
P.S. Az 1. opció esetén is a szlk. pôjdeš lehet a kiinduló, mint igen gyakori szóalak, de ebben az esetben az első két szótag megfejtése nem is olyan lényeges, mivel a motiváció nem az eredeti jelentésből ered.
Már évek óta nem "beszéltünk", mostanában családi beszélgetések közben felmerült egy kérdés amit már csak a Nyitrán lakó néném tudna talán megválaszolni, ha nem akadályozná nagymértékü érelmeszesedése.
A kérdés az, hogy mit jelenthet az a kifejezés, hogy:
"jezsepogyes módjára nézel ki".
Ipolyszakállos, Lontó környékén volt használatos a nem kimondottan dícsérő szó!
Köszönöm, hogy tegezhetlek, nevelésem miatt nem tettem ezidáig... :)
"Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?"
A településen mindkét formával talákoztam, nem tudom, hogy melyik az igazi. Személy szerint nekem Hula nevű ősöm van. Gondoltam számít valamit a másik alak.
Torják: Viszonylag sok tételt hoz a vezetékes telefonkönyv (66), de ezek annyira koncentrálódnak a 32 telefonkörzetre, és ezen belül is Bárnára, hogy vélhetően nem egymástól nem független alakulatokról van szó (vagyis egy közös ős feltehető).
Amúgy nagyon csábító lenne a m. terjék ’kígyóellenes szer’ (< lat. theriaca) szóval összekötni, de nem találtam adatot arra, hogy lett ennek a szónak volna mély hangrendű változata. Így ezt nem valószínűsítem.
A név egycentrumúsága viszont megengedi, hogy egy korábbi o < u nyíltabbá válást tétezzünk fel, és ekkor a név összeköthető a Turják névvel. Ez utóbbi viszont nagy valószínűséggel a szlovák Turiak, Turák, orosz-ukrán Туряк változata. Ez pedig vagy a szlovák (szláv) tur ’tulok’ és a -iak (-ák) nagyító-rosszalló, ill. személynévképző kapcsolata, vagy pedig a tur ’tulok’ szóra visszamenő szláv településnévhez képzett lakosnév (pl. de nem kizárólag Ótura ~ Stará Turá).
De mégis inkább az az érzésem, hogy a szlk. Turiak, or.-ukr. Туряк nem szabályos képzés, hanem a szlk. Turek, or. турок ’török’ népnév olyan változata, amely (képzőcserével) alkalmazkodott a gyakori -ák végű népnevekhez (vö. szlk. Slovák ’szlovák’, Poliak ’lengyel’, Rusniak ’ruszin’ stb.).
Kapin: Sok konkrétumra nem jutottam. Magyar elterjedtségű névnek tűnik, egy cseh telefonkönyvi előfordulásán kívül másra nem leltem. Viszont a magyaron belül nincs etimológiája, ugyanakkor vegyes hangrendű, tehát az ősi névkincsbe sem tartozhat.
Van viszont latinos Kapinusz családnév, és ennek vannak Kapinus alakú szlovák, cseh, lengyel és német megfelelői.
Elképzelhető, hogy egy térségbeli család a nevét latinosította (a XVI-XVIII sz. során volt ez elterjedtebb gyakorlat), majd ennek a névnek kialakult az -us végződést vesztő változata, és ez az ág terjedt szét Magyarországon.
A latinos Kapinus névnek nincs latin etimológiája sem, gondoltam hibára, de a hasonló szavakkal – pl. *Carpinus ’gyertyán’, *Caprinus ’kb. kecskés’ – nem volt találatom, így ez az gondolat nem vezetett sehova.
Ami maradt még ötlet, hogy a latin -inus itt lakosnévképzőként szolgálhat, és az alapja valamely Kap, Káp, Kapi településnév (elsősorban talán a Felföldön).
Elöljáróul: IRL alapból magázódom, URL viszont tegeződöm. Ezennel felajánlom itt a fórumon a pertut: proszit!
Borovszki: Ez -ský (-ski) képzős egy szláv lakosnév valamely Boro(v/w)(o/e/y) településről. Ez a település a m. Fenyves településnevek értelmi egyenértékűje (vö. szlk. bor ’fenyőfa; fenyves’). Engedelmeddel az azonosítást elhagyom, ha érdekel, akkor ide: <http://europe.mapquest.com/maps/main.adp?country=SK> Szlovákiát, Csehországot, ill. Lengyelországot választva kell beírni a „City” rovatba a Borov, ill. Borow stringet. Szlovák történeti vonatkozásban vö. még: <http://slovnik.juls.savba.sk/?w=borov&s=prefix&c=w5aa&lang=en&d=obce&ie=utf-8&oe=utf-8>. Ezeken kívül mág más, azóta eltűnt településre is gondolhatunk. — Kisebb valószínűséggel a rövidebb Bory stb. településnevek is szolgálhatnak alapul.
Cserveni: Ahogy már többen jelezték, északi szláv, jelentése ’vörös [hajú]’. A fenti linkekbe beírhatod csehül és szlovákul a Červený-t. A lengyel itt kiesik. Az ukránt sem feltétlenül venném ide, mert ott inkább червоний a ’vörös’ (és még kevésbé jellemző, hogy puszta melléknév lesz személynévvé).
Moravek: vö. cseh-szlovák Morávek (ritkábban: Moravek), lengyel Morawek. Nem tipikus, de előfordul, hogy képzőtlenül lesz lakosnév a nyugati szláv nyelvekben: ebben az esetben ilyen a ritkább Morava ( < Morava ’Morvaország, Morva folyó’) a gyakoribb Moravec ’morvaországi, Morava mellé való’ mellett. A Moravek a Morava szn.-ből kicsinyítő képzővel előállított apanév. (Vagyis az, aminek milyennincs korábban alította.)
Sutovszki: Nem is tennék hozzá semmit hive #7037-hoz, csak a helynév etimológiáját: szlk. šuta ’szarvas, őz nősténye; szarvatlan juhfajta; szurdok’.
Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?
Melicher: Ezt ebben a formában németnek vélem, a szláv Melich (< Melchior ’Menyhért’) szn.-ből alkotott német -er képzős apanév. — A mai német telefonkönyvi alakok igen gyérek (1 német, 3 osztrák), így vélhetően a szlávok közé betelepült német enklávékban alakulhatott ki. Mivel a Szlovákiában 1995-ben adatolható 844 férfinév két nagyságrenddel nagyobb, mint másutt, és a névnek itt szláv továbbképzései is vannak (Melicherík, Melicherčík), így szinte biztos, hogy a név cipszernek tekinthető.
Petrasits vagy Petrasicz: Vö. szerb-horvát Petrašić csn. A szb.-hv. Petar ’Péter’ személynév Petraš továbbképzéséből alkotott apanév.
Elöljáróul: IRL alapból magázódom, URL viszont tegeződöm. Ezennel felajánlom itt a fórumon a pertut: proszit!
Borovszki: Ez -ský (-ski) képzős egy szláv lakosnév valamely Boro(v/w)(o/e/y) településről. Ez a település a m. Fenyves településnevek értelmi egyenértékűje (vö. szlk. bor ’fenyőfa; fenyves’). Engedelmeddel az azonosítást elhagyom, ha érdekel, akkor ide: <http://europe.mapquest.com/maps/main.adp?country=SK> Szlovákiát, Csehországot, ill. Lengyelországot választva kell beírni a „City” rovatba a Borov, ill. Borow stringet. Szlovák történeti vonatkozásban vö. még: <http://slovnik.juls.savba.sk/?w=borov&s=prefix&c=w5aa&lang=en&d=obce&ie=utf-8&oe=utf-8>. Ezeken kívül mág más, azóta eltűnt településre is gondolhatunk. — Kisebb valószínűséggel a rövidebb Bory stb. településnevek is szolgálhatnak alapul.
Cserveni: Ahogy már többen jelezték, északi szláv, jelentése ’vörös [hajú]’. A fenti linkekbe beírhatod csehül és szlovákul a Červený-t. A lengyel itt kiesik. Az ukránt sem feltétlenül venném ide, mert ott inkább червоний a ’vörös’ (és még kevésbé jellemző, hogy puszta melléknév lesz személynévvé).
Moravek: vö. cseh-szlovák Morávek (ritkábban: Moravek), lengyel Morawek. Nem tipikus, de előfordul, hogy képzőtlenül lesz lakosnév a nyugati szláv nyelvekben: ebben az esetben ilyen a ritkább Morava ( < Morava ’Morvaország, Morva folyó’) a gyakoribb Moravec ’morvaországi, Morava mellé való’ mellett. A Moravek a Morava szn.-ből kicsinyítő képzővel előállított apanév. (Vagyis az, aminek milyennincs korábban alította.)
Sutovszki: Nem is tennék hozzá semmit hive #7037-hoz, csak a helynév etimológiáját: szlk. šuta ’szarvas, őz nősténye; szarvatlan juhfajta; szurdok’.
Hulo: A #7026-ban még Hula volt, melyik a pontosabb forma?
Melicher: Ezt ebben a formában németnek vélem, a szláv Melich (< Melchior ’Menyhért’) szn.-ből alkotott német -er képzős apanév. — A mai német telefonkönyvi alakok igen gyérek (1 német, 3 osztrák), így vélhetően a szlávok közé betelepült német enklávékban alakulhatott ki. Mivel a Szlovákiában 1995-ben adatolható 844 férfinév két nagyságrenddel nagyobb, mint másutt, és a névnek itt szláv továbbképzései is vannak (Melicherík, Melicherčík), így szinte biztos, hogy a név cipszernek tekinthető.
Petrasits vagy Petrasicz: Vö. szerb-horvát Petrašić csn. A szb.-hv. Petar ’Péter’ személynév Petraš továbbképzéséből alkotott apanév.
Kedves LvT! Az alábbi nevekre már kaptam egy-egy választ, de azért kíváncsi lennék az Önére is: Borovski, Cserveni, Moravek, Sutovszki, Hulo, Melicher, Petrasits vagy Petrasicz. köszönettel: Andreas
Zarsky: Minthogy a Hovězí városnévről is lemaradtak az ékezetek, többek közt a hácsek, így ezt a nevet én cseh Žárský (szlovák Žársky, Žiarsky lengyel Żarski) alakúra javítanám. Ez azonban azzal jár, hogy nem /z/-vel, hanem /zs/-vel kell ejteni. De egyrészt a nyugati szláv fonológia bázisán ez az egyértelműbb, másrészt a jelenkorban ez adatolható.
Ez egy -ský (-ski) képzős lakosnév egy olyan helységről, amelynek neve cseh–morva–nyugat-szlovák területen Žár, egyéb szlovák területen Žiar, lengyelen Żar (vagy ennek többes számú stb. változata). Ez a toponima ’égetés[sel nyert irtásföld]’ jelentésű: és elterjedt nyugati szláv területen. Vö. délcseh Žár, sziléziai cseh Žáry, ny-le. és kisle. Żary (előbbi egyben alsószorb Žarow), Żar (Łódź k.), szlk. Žiar (m. Zsár, Liptó vm.).
Az sem zárható ki, hogy a Žárský esetleg a csehes Žďárský egyszerűsödött ejtésű változata (ez utóbbi sokkal gyakoribb), így további Žďár települések jöhetnek a képbe, elsősorban is talán a legnagyobb Žďár nad Sázavou a cseh-morva határon. Ez a helynév elsősorban a csehországi területen gyakoribb, de ne hagyjuk a szlovák előfordulását sem: Ždiar (m. Zár, Szepes vm.).
Lina: Ez jelenleg is anyakönyvezhető női név Csehországban. Vélhetően szláv anyanévről van szó.
A délszláv gora ’hegy; erdő’ szóból nem vezet út egy Gorza hangalakú szóhoz: a -za végződés nem magyarázható sem szláv, sem magyar alapon.
A találtad *Gorsa helynév szerintem inkább Gorša, nyelvileg ez tűnik logikusabbnak. És ez utóbbival talán összefügghetnek a magyar Gorzsa, Garsa helynevek. (Családnevet ilyet nem találtam; a Gorzsás szerintem más tőről fakad, Kálmán Béla ismeretlen eredetűnek írja, lehet viszont, hogy ez utóbbi erre utal: http://www.kislexikon.hu/gorzsa.html.)
Egy olyan forgatókönyv viszont elképzelhető, hogy egy szlovén-horvát Groza ’félelem; iszonyat’ ragadványnevű személy (ill. leszármazottja) magyar nyelvi környezetbe kerül, ott a neve Gorza* alakban magyarosodik, majd ez visszakerül szláv környezetbe
* Az ilyen -ro- > -or- változáshoz hasonló látszólagos hangátvetés gyakori magyarosodási folyamat, amely valójában két lépés: (1) a szókezdő msh.-torlódás feloldása pl. Goroza alakban; (2) majd a második mgh. kiesése a kétnyíltszótagos tendencia miatt. A Goroza névre egyébként találtam egy 1604. évi székely összeírásban.
Ez arra is rámutat, hogy a m. Gorza név [történetileg] több forrásból is származhat: keleti román–magyar, illetve dél(nyugat)i horvát-szlovén–magyar érintkezésből is. Így pl. a te általad hozott jelenkori adatokkal szemben az 1715. évi országos összeírás egy Gorza nevűt ismer, azt Remetemezőről (ma Pomi, Románia).
Eskulits: Ezt a formát erősen magyarosodottnak vélem: a név eleji e- magyar hozzátoldás lehet a szókezdő sk- hangtorlódás kiküszöbölésére. Ez a jelenség arra utal, hogy a magyarosodás már régebben megtörtént, annál is inkább mert más, együtt kérdezett nevekben a torlódás megmaradt, pl. Skornyák.
Ami maradt, arra leginkább a horvát-szerb Škulić (szlovén Škulič) családnevet lehet illeszteni. Ez -ić (-ič) képzős apanév egy Škula alakú szláv személynévből. Ez utóbbi más szláv nyelvekben is családnevet adott (csak nem -ić ~ -ič képzővel), és ’bandzsa, kancsal’ jelentésű, testi tulajdonságra utaló ragadványnév [vö. szlk. škuláň ’bandzsa, kancsal (férfi)’].
Jurák: Ez szinte minden környező (és nem környező) szláv nyelvben előforduló vezetéknév (Jurák, Jurak alakban): pontosabb etnikai azonosításra alkalmatlan. A m. Györgynek megfelelő szláv személynevek (vö. or. Юрий, szlk. Juraj) Jur- rövidüléséhez járult az -ák (-ak, -iak) nagyító-rosszalló képző.
Langerman: Ez német, vö. langer Mann ’hosszú (azaz magas) ember, férfi’. Azonban az előbbi kifejezés összeforrásán kívül értelmezhető lehet egy Langer ’hosszú (azaz magas)’ ragadványnevű férfi leszármazottjának is (a -mann ui. a németben apanévképző is lehet).
Pilár: Szláv foglalkozásnév, vö. szlk. piliar ’fűrészmunkás’. Az alapszó a szerb-horvátban is ismert, vö. pila ’fűrész’, így csak etimológiai úton a név nem kötnető néphez.
Veszeli: Ezt Kvász Ivor a #7050-ben tkp. már megválaszolta, vö. cseh-szlovák veselý ’vidám, víg, jókedvű’, vagyis ez a név a magyar Vígh jellemre utaló név cseh-szlovák értelmi egyenértékűje. (Kisebb valószínűséggel a szerb-horvát, ill. lengyel eredetet sem lehetne kizárni – ugyanilyen jelentésben.)
