A velünk,pontosabban bennünk élő történelem... Anyai nagyapámnak(ex libris Ilius...)gyakorlatilag egész életművét rombolták össze a szegedi Tanítóképző Gyakorló Iskolájába,többek között az általa létrehozott fizika szertárba bekvártélyozott mindenféle nemzetiségű katonai alakulatok tagjai. Unalomból-szórakozásból-dühből romboltak,pusztítottak,törtek-zúztak... Jut eszembe,írógép rám is maradt(talán Remington a kis táskagép) De ez nagy volt! Belőlünk mi marad majd?Lehet tényleg igazad lesz,és csak ez....
Nekem egy Schaffhauseni ezüst zsebóra maradt a dédapámtól. Meg pár családi portré, amelyek azóta is a lakás ékét jelentik.
Nálunk sajnos nagyon bekavart az álamosítás 1950-ben (szándékosan egy l-lel, mivel az értesítő papíron is így szerepelt), amikor is a családi vállalkozásként működő patikát elvették. Előző este már tudta Nagyapám, hogy mindennek vége, de az officinából egy intarziás vitrinrészt és egy írógépet előző éjszaka sikerült megmenteni. Másnap nyitáskor jöttek is a bőrkabátosok és mindent lefoglaltak.
Ennyi maradt a két családot eltartó patikából. Pontosabban még vagy két hektár földet is tudott venni belőle Apám a rendszerváltáskor.
Örülök, hogy a családi ereklyéket ilyen becsben tartod Te is. Ha belegondolsz, belőlünk is max. ennyi fog maradni: nagyfater Casioja..:)
nem eszi. arról van szó (ezt olvastam a bcsabai honlapon), hogy autópálya tempó mellett (azon a hőmérsékl,eten) az olajba keveredett gázolaj hajlamos eltávozni (elégni, vagy elpárologni??), így redukálódik az olajszint. ez azért is nem gond, mert az marad aminek maradnia kell (a motorolaj ugye:), így kifejezetten jót tesz az ilyesmi. Ilyet régebben én is tapasztaltam egy-egy bp-prága út után. mostanában már nem is nézem a szintemet, csak olyan 8-10e km-enként, így nem tapasztalok ilyet:)
110-s dizel: Az olajszintem mult heten (1200km-el ezelott) masfel cm-el volt a maximum felett. Ma reggel csak fel cm-el volt a maximum felett, tehat 1 cm-t csokkent. Leginkabb autopalya volt az elmult 1000km, ora szerinti 160-s sebesseggel.
Meglepodtem, hogy csokkent a szint, eddig folyamatosan, aprankent nott (az olajcsere ota kb 8000 km ment bele, s masfel cm-t emelkedett).
Szia! Így igaz,és nagyon strapabíró-pontos órák voltak/vannak. Még nekem is megvan az első saját "rendes" karórám(Raketa) -és az összes többi is azóta. Mint említettem, voltam és vagyok amatőr órabuzi(is)... Ez a zsebóra mint gyűjtői objektum nem képvisel igazi értéket,hiszen tömegtermék volt a maga idejében és "alpakka" nevű ötvözetből van a háza. Számomra a családi történelem része és magam is bütyköltem(üvegcsere) ill.áldoztam rá,hogy szerkezetileg rendben és működőképes legyen.
Igen,érdekes ez(és nem újkeletű "kérdés")hogy ki/mi a magyar. Anyám apai nagyanyja -"törvénytelen",azaz házasságon kívüli ivadéka vmelyik felvidéki Fedák grófi sarjnak- valódi családi nevét már nem tudjuk,Fedák Rózaként szülte Anyám apját,kinek családi neve Matzkó volt. A dédanyó 1 mukkot sem tanult meg magyarul 90-vhány éves élete során,hiszen tót volt a lelkem. Tőle egy 1843-as kiadású gyönyörű szép állapotú, uradalmi konyhákra (ilyen helyeken volt konyhalány fiatal korában) "méretezett" szakácskönyv és egy szlovák nyelvű imádságos könyv maradt rám. Faith nagyapa huszárkardjának a fél pengéje fanyélbe fogatva mindenes késként (na,abban még volt anyag -és vércsatorna) szolgált sokáig és az ő isonzói frontot is megjárt zsebórája maradt rám.(amit kb.10 éve egy kisebb vagyonért eredeti,a svájci Tissot gyárban újra legyártatott alkatrészekkel hozattam rendbe 1 helyi óra-restaurátorral) Az 1.háborúban sérült számlapot (ez még porcelán vékony fémlemezen) Apám cseréltette -a felirat tanúsága szerint Nagy Albert MÁV pályaórásnál Miskolc-on, az üveget pedig én műkedvelő órás-tanonc(!) koromban. Az ex libris cédulka anyai nagyapám 1.háborús balkáni frontszolgálata(1916) idején,egy vele ott szolgáló grafikus barátja szénrajza alapján készült.
Micsoda családtörténet, most én faltam minden sorodat!
A kommunizmus meg Trianon a mi családunkat is erősen megnyomorította, főleg, hogy az őseim 1/4 része osztrák, 1/4 része tót, 1/2 része meg csíki székely volt, mind-mind a trianoni határokon kívülről. Az osztrák rész már csak nagyanyám családnevében él, ő meg 91 éves. A felvidéki tót ősökkel 52 éve találkozott utoljára az apám. Maradt tehát a csíki székely identitás, azt viszont erőst' ápoljuk minden évben:)
Akkoriban "tiltott,de tűrt" dolog volt a párbaj. Apám versenyszerűen tornázott,vívott és persze nőügyileg keveredett párbajba. Éles fegyverekkel,meztelen felsőtesttel (csak nyak- és csuklóvédő) vívtak. Ellenfele 1 városházi tisztviselő volt,aki súlyosan sérült majd seblázban meghalt. Ezért kellett atyámnak mennie Szegedről. Az "osztályidegen"séget én még '79-'80ban is éreztem. A "létező szocialismus"ban ugyanis a gyerekekről még az iskolai naplóban is nyilvántartották és nagy betűjelekkel kódolták társadalmi eredetüket. Anyám tanár (az Ő szülei tanár és hivatalnok - az anyai nagyanyám volt az első női jegyző Mo-n a Horthy-éra Magyarországán),Apám orvos volt,úgyhogy messze álltam a proletariátustól. Bár KISZ-tag nem voltam(asszem Apám "viselt dolgai" miatt nem érdemeltem a bizalmat)de építő-táborba már mehettem: rögtön udvarosnak,majd kukás/szemetesnek osztottak be a Zánkai Úttörővárosban...
Tiszteletre méltó felmenőid vannak. Én csak egy apai nagyapával büszkélkedhetek aki már az első vh-ban is harcolt, volt Afrikában is. Szerettem az öreget, bár kissrác voltam mikor elment. Apám csak a II. vh-ról mesélt néha, de inkább a kulák időszakról. Neki "köszönhetően" még oviba sen vettek fel anno, mert az apám rendszeridegen volt. Ennél nagyobb kár nem ért, de szüleimet igen. De ez más téma.
Egyetemen még nagyapám " Toldt: A tetembontás atlasza" gyönyörű és régimódian alapos könyveiből tanultam. Mai napig itt van a polcomon. Apám precíz,saját kezűleg írt-rajzolt-festett kórélettan/mikrobiológia jegyzet-kézikönyvével,aki ugyan Szegeden járt egyetemre de párbaj-zűrök miatt eltanácsolták a tisza-partiak és cselédkönyves és friss orvos már Debrecenben volt Vendt István prof.Úr intézetében,akinek sokat köszönhetett. De '42-ben berántották karpaszományosként a M.Kir.Honvédséghez és rögtön útba is indították 1 szanitéc-alakulattal a keleti frontra. Mire odaértek volna bekövetkezett a doni áttörés.Hosszadalmasan hányódtak kallódtak a Mo.felé nyomuló front árnyékában A Kárpátokban sebesült szállítás közben megsérült(az előtte menő szanitéc aknára lépett),Apámat a légnyomás fának repített,combcsont-törést szenvedett -emiatt világ életében sántikált kicsit. A front Mo-ra betörését követően a Felső-Tisza vidékre(Poroszló,Tiszabecs) vezényelték sérült orvosként. A grúz hegyi rabló és későbbi szovjet diktátor/tömeggyilkos Ordzsonkidze Dzsugasvili halálának évében('53) "disszidálni" próbált a Fertő-tavon keresztül,de valszeg azok a helybéliek akik jó pénzért a nádason át a tóhoz(tóba,mert úszva akartak távozni kis hazánkból) vezették őket, fel is adták a csapatot a határőrségnél.Úgyhogy elkapták őket és az év novembertől '54 júliusáig a sopronkőhidai intézetben látták vendégül. Onnan is csak azért szabadult ki,mert (mint évtizedekkel később véletlenül kiderült,ugyanis Apám és Nagyapám nem voltak beszélő-viszonyban sem nagyon-nagyon sokáig) F.Tata megeresztett 1 levélkét 1kori börtöntárs-sakk partnereinek,hogy a fia bent van miközben a kis gyerekei(1.házasságból 3 testvérem) majd' éhen halnak...
Az anyai nagyapám 3 évvel meghalt születésem előtt,arról az ágról a nagymamám volt meg,és nagyon büszke kisfiú voltam mikor nagy néha találkoztam a másik nagyapámmal. Szinte minden kortársam nagyszüleje megvolt még(akkor) és én is örültem,hogy nekem is "van". Néhai apám és nagyapám '36-ben kitagadták egymást,apám akkor változtatott vezeték nevet (erről még megvan a M.Kir.Belügyminiszter engedély-levele eredetiben) A nagyapám a börtönévek alatt találkozott pl. a Csermanek János nevű fiumei születésű és a Róth Manó nevű kommunistával is.Sakkoztak!De csak fejben és szóban. Talán '37-ben Róth Manó(Rákosi Mátyás)-t a Komintern kicserélte világháborús hadifoglyokra és '48-as magyar zászlókra, Csermanek(Kádár)János is talán hamarabb szabadult az öregemnél.
Nyitrai borkereskedő svábok voltak a dédszülők,nagyapám mindig csak akcentussal bírta a magyar nyelvet: az Ő szülei még vhonnan Swäbisch Gmünd környékéről származtak. Meggyőződéses -ma úgy mondanánk fanatikus royalista volt- vmelyik oldalági Habsburg-ivadék nagy barátja még a nagyszombati egyetemről. Az örökségéből invesztált a székesfővárosban 2 Benz-re és 1 Csonka-féle benzin"mótoros" triciklire(amire az eredeti postai gyűjtődoboz helyére ponyvával fedhető karosszéket installáltak ülőbetegeknek -menetiránnyal háttal) Állítólag nem volt fényesen jövedelmező üzlet ez a mentőzés,de vhogy elvoltak.'14-ben a háború kitörésekor futott-szaladt az ősöm a Vérmezőre megáldatni-besoroztatni a járműveket hadi célra. Persze odalett minden... Önkéntesként vmelyik huszár-alakulathoz juttatta be magas kapcsolata,harcolt Isonzónál(!!) Nagyjából megúszta súlyosabb sérülés nélkül(még vhol megvan a lovassági kardjának a pengéje) Hadifogságba nem került,de a Kommün idejére már nem jött vissza,Osztrákiában maradt. '21-ben -mikor IV.Károly és Zita királynő vissza akart térni a magyar trónra- Horthy kormányzó katonái és felfegyverzett műegyetemisták állították meg a vonatot Bicskénél(?):a nagyapám a vonaton volt és lövöldözött a vonatot feltartóztatókra. "A törvényes államrend erőszakos megdöntésének" kísérletéért '22-ben 35 év börtönre ítélték: 20 évet le is töltött: a Gyorskocsi utcában és a tököli Rabkórházban dolgozott. '42-ben szabadult,de parancsszóval ide Békés-megyébe,Gádorosra "száműzték" körorvosnak,ahol még 20 évet dolgozott és szinte mindig a "komenistákat" szidta-gyalázta,mert a trianoni diktátumért a Kommünt tartotta felelősnek. Én még kis srác koromból emlékszem rá: galambősz,szálfa 1enes tartású bácsi volt,monoklit hordott,németül káromkodott és "öccsikének" hívott.
