Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
A gombák felhalmozzák a nehézfémeket, stb. Nem hinném, hogy a talajban mindenhol annyi arzén lenne, hogy a pöfi ennyit akkumuláljon, bár végülis több hektár micéliummal mindenre képes lehet a gomba. Nem lehet, hogy szennyezett területről származó pöfiben mérték azt a magas arzént? Pl. olyan helyen, ahol arzénos a talajvíz is, ilyenről azért hallani.
tegnap keso delutani seta a borzsonyben. az utolso ket kepen mar vakuzni kellet, amit nem szeretek. nyari, bronzos, gyanusan izletes, sok erdes, de inkab mar oregedok, sokfajta galamb, barna nyalkas, sok roka, parduc, kajsza liszt, fiatal ozlabak, es so-sok aprosag.
Már csak azért se mert elég komoly arzén tartalma van. Élelmiszerekben a határérték 5. szárított óriás pöfiben 5.95 van. Régen méhészek kábították vele a méheket, darazsat irtottak a füstjével. Csodálatosak a gombák.
..."Érdekes, hogy egész apró vargányák is szinte használhatatlanul kukacosak, viszont volt pár levesestányér méretű óriás amikben egyetlen járat sem volt."...
Én ezt gyakran tapasztalom az árvégű fülőkéknél. Amúgy szerintem ez az egyik legkukacosabb gombafaj.
5-6 csapos termőrétegű fajt összeszámoltunk úgy 20 m2-en egy meredélyen, ezekről van kép, holnap este talán lesz időm szórakozni velük, akkor felrakom őket, hátha valaki tudja, ki-kicsoda közülük. De addig se feledkezzünk meg a gyönyörű fakótinórukról sem, amiket valami vadmarha felrugdodott. Idén még nem is láttam egyet sem, ma meg egész csoportokat (egyetlen egy helyen).
:))) Most mi szép lenne a zöldülő, lekonyuló, büdösödő szeleteken?! Pedig zsinórra volt fűzve. A mai napig sajnálom, pedig már eltelt vagy tizenöt év azóta, nálam ritka vendég az óriás pöfi.
A fiatalabb vargányák nálam szinte mindig fagyasztva tárolódnak, így lesz jó rántani, grillezni, stb.... Nem minden gombát lehet, jól szárítani, egyszer voltam olyan hülye hogy óriáspöfeteget próbáltam.... Szerencsére csak kis tételt, ne próbáljátok ki!!
Az én módszerem (tökéletesen bevált!), a padláson szárítás. 5mm drótfonat van köracélkeretre erősítve, ebből van 4 - 5 darab, több mint 5 m2 az összfelületük. Ilyen száraz hőségben bátran szeletelek 5 mm körülire, nedvesebb, hűvösebb időben 3mm-vastagságra. Kiterítem az említett szerkezetre a gombaszeleteket úgy hogy egymáshoz ne érjenek, és rá se nézek napokig. Soha nem volt még gondom, szépen, jól szárad a gomba, igaz szinte kizárólag vargányát szárítok. Amikor pattanva törik a szárítmány lehozom, és még vagy a napon, vagy a sütőben csontszárazra szárítom, ekkor befőttesüvegbe rakom, és próbálom tökéletesen lezárni azt. Többéves szárítmányom is volt már, én nem vettem észre minőségi problémát. Arra ügyelek, hogy napfény ne érje a tárolt szárítmányt.
A felső kép Borvörös tinóru, vagy úgy is nevezik többnyire, hogy Bíborvörös tinóru.
És a középsőt hagyom a végére, mert ez egy igen ritka tinóru itt Magyarországon. Eddíg egy "nyilvános" adata van a Budai-hegységből. Valamilyen formában ez lehetne a második. A neve Ordas tinóru - Boletus lupinus - és én máris érdeklődnék, hogy van e belőle megkapható példányod, esetleg a termőhely megtekinthető-e?
