Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65097

Arany László

 

A DÉLIBÁBOK HŐSE

 

Első ének

 

(folytatás)

 

A népek élte egy nagy szerves élet,
S mint a gyümölcs, midőn rakásra gyűl,
Egymást rohasztva újabb létre éled,
Szeszt fejtve ki, mikor már összefüll:
A nép is így, midőn forrásra gerjed,
Java, salakja, mind eggyé vegyül;
A tiszta szesz felszínre tör, kiválik,
S a rothadó elem seprőbe mállik.

 

Ó, mennyi eszme az, mi így kitisztul;
De, hajh, az erjedés kínos, nehéz.
Mert hátha amint fektéből kimozdul
A sok kavart elem, mind összevész?
Vagy hátha éppen a jobb rész kipusztul,
Ha túlerőt nyer rothadás, penész?
Vagy hátha minden egy kaoszba veszvén,
Elvész a nemzet és elvész az eszmény?

 

Ah, ezt irigylem elmult éveimtől,
Hogy ily "de hátha"-kat nem ismerék.
Az ifju hit csak szépet, jót jövendöl;
Egy kósza hírből száz reményt nyerék:
"Ó - így imádkozám - e lomha csendtől,
Csak ettől ments meg, ó kegyelmes ég,
Csak rázd föl népemet, hagyj lelkesednünk, -
Pokol sem ülhet diadalt felettünk!"

 

S ez álom nemcsak engem lelkesíte,
A nemzetnek volt az remény-kora:
Mint Júda népe, oly hittel tekinte
Bizton közel várt megváltóira,
Mindenkit egy vágy, egy érzés hevíte,
S elönté annak boldog mámora;
Nehéz igánkat is packázva vittük,
S mert láttuk a célt, már elérni hittük.

 

Elérni rögtön: mert folyvást, kimérten
Haladni célra nem természetünk,
Számítni sem, se időben, se térben,
Hanem: "Hipp-hopp! mint gondolat, gyerünk!"
Serény kitartás nincs a szittya vérben,
Lassú kimért munkát nem tűrhetünk;
Ezerszer elmondott tapasztalás,
S példája hősöm: Hűbelé Balázs.

 

(Folyt. köv.)

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (65059)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65096

Alekszandr Szergejevics Puskin

 

ANYEGIN

 

Fordította
Áprily Lajos

 

(folytatás)

 

              54

 

Nagy, hallgató erdők varázsa,
Hűvös homályú tölgyvadon,
Patakhabok halk csobbanása
Új volt az első két napon.
Harmadnap már a táj s a berke
S a domb s mező nem érdekelte;
Aztán untatta rémesen;
Aztán meglátta élesen,
Hogy a faluját is csak unja,
Bár nincs körút, palota-sor,
Bál, kártyajáték, verscsokor;
Itt is csak les rá mélabúja,
Mely mint árnyék kíséri rég,
Vagy mint hűséges feleség.

 

              55

 

Mindig békés életre vágyom,
Falunkban áldott csend fogad,
Rejtett helyen termőbb az álom
S a lant is zengőbb hangot ad.
Kószálok tétlen nyugalomban
Tó néma tükrén csónakomban,
Törvényem far niente lett.
Öröm s szabadság integet,
S köszönti minden ébredésem,
Többet alszom, mint olvasok,
Hiú hírnéven nem kapok.
Hát régen nem semmittevésben,
Rejtőzve töltöttem napom,
Legboldogítóbb korszakom?

 

              56

 

Tied vagyok, szabad világom,
Szerelem, rét, virágözön!
Mindig megörvendek, ha látom,
Hogy hősömtől különbözöm;
Különben gúnyos olvasónak
Vagy körmönfont rágalmazónak
- S ez kiadó-csel is lehet -
Eszébe jutna: összevet
Hősömmel, önző célt követve,
Magam-portréja, hirdeti,
Mint büszke Byron hősei.
Mintha nekünk nem is lehetne
Mást megrajzolni, csak magunk,
S mindig csak önportrét adunk.

 

              57

 

Igaz: álommal, szerelemmel
Minden poéta-szív rokon,
És én is csüggtem ifju szemmel
Bűbájos, édes arcokon,
Őrzött lelkem sok drága képet;
Majd Múzsa-szóra mind feléledt,
S verssé fonódott egynehány,
És hősnőm lett a hegyi lány
S a Szalgir-part két női rabja.
De ti titkát nem értitek,
Barátaim, s azt kérditek:
"Ki volt a versed nőalakja?
A sok szép féltékeny közül
Dalodnak, mondd, melyik örül?

 

(Folyt. köv.)

 

Előzmény: Teresa7 (65057)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65095

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

 

DOROTTYA
vagyis
A DÁMÁK DIADALMA A FÁRSÁNGON

 

Furcsa vitézi versezet négy könyvben

 

1798

 

ELSŐ KÖNYV

EBÉDIG

 

(folytatás)

 

Fársángi jó borral habzó butellia!
Mellytől a múzsákban gyúl a fántázia,
Te tőlts bé engemet élő spiritussal,
Hadd danoljak harcot én is Enniussal.
És te, Nanét, tőllem szívességgel vedd el,
Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel:
Legalább, ha könyvem végig nem olvasod,
Megpróbálhat'd rajta frizérozó vasod.[5]

 

   Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,
Túdósítást venni a magyar hazáról,
S lajistromba szedni az új menyecskéket,
Öszvejart sorjába minden vármegyéket.
Fejérvár és Veszprém csínos két vidéki
Teljes örömére szolgáltak őnéki.
Majd Szalának keskeny, de kies csúcsánál
Általjött a jégen Tihany hegyfokánál,
S kiszállván Balaton szántódi révére,
Az áldott országba: Somogyba béérve.
Löllén egy stációt csinálván magának,
Igyekszett a Lengyel urak Tótijának,[6]
Tótiból mint teljes kész lakadalomba,
Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba,[7]
És ott ama magyar jószívű uraknál,
Kik közt hóltfélben is vídám szívvel laknál,
Kipihenvén magát, másnap késő reggel
Megindúlt Kaposba parádés sereggel,
Kapos fővárossa Somogy határának
S herceg Eszterházy dominiumának,
Melly az elmúlt nyáron felette őrvendett,
Keblébe fogadván annyi úri rendet,
Kik a nagy Széchényi főispánságának
Hallatlan pompával s fénnyel udvarlának,
Kapos, hol másként is, igazságot tenni
A megye tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos vólt a vídám Fársángnak is célja,
Hol szállásává lett a herceg kastélyja.

 

[5] = A FRIZÉROZÓ VASAT, mint sok olvasó nálam is jobban tudja, elébb holmi hányt-vetett papiroson próbálják meg, hogy nem éget-é nagyon? Ez is elég szerencséje sok szegény verseskönyvnek.

 

[6]= A tekintetes LENGYEL familia Tótiról, TÓTI pedig az említett familiáról nevezi magát, Somogy vármegyében.

 

[7] = Ez a NAGYBAJOM Somogynak közepén esik, sok urak lakják, kivált lakták ezelőtt.

(Folyt. köv.)

 

 

 

Festetics kastély - Kaposvár

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (65056)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65094

Bertha Bulcsú


Utazás fehér lavórban

 

Vízparti történetek

 

A Madelaine Royal kajütjében

 

(Befejező rész)

 

Cankó egy német katonai csajkát tett az asztalra. Levette a fedelét, öntött bele egy kis forralt bort, aztán beleszürcsölt. Amikor elfogyott, újra öntött bele, s Masának nyújtotta. A bor vizezett volt, fahéj- és szegfűszeg ízű, de forró. Masa nagyot húzott a csajkafedélből, átnyújtotta Ambrusnak, aztán a bőrrel bevont fekhelyre mutatott:

 

– Ide heveredtek le. Neviczky csak felhúzta a lány szoknyáját, aztán egészen megbolondult.

 

– Menjünk ki a tűzhöz, mert itt megfagyunk – mondta Cankó, aztán a csajkára rátette a fedelét és kimászott az ajtón. Masa és Ambrus követték.

 

A parti fák alatt már ropogott a tűz, amikor odaértek. A föld hideg volt, leülni, tűz mellé feküdni nem lehetett. A zámoriak guggoltak a tűz mellett, s kezüket előrenyújtva melegítették.

 

– Nem adtak? – fordultak Cankóhoz, amikor a partra érkeztek.

 

– De, adtak – mondta Cankó, aztán újra levette a német csajkáról a fedelet, bort öntött bele és körbekínálta. Amikor már csak a csajka alján lötyögött kétujjnyi, beszüntette az adagolást.

 

– Ez már az enyém – mondta, s a fedelet rányomta a csajkára.

 

– Akkor adj egy staubot – szólalt meg Tibi.

 

Cankó elővette a Leventés dobozt és körbekínálta. Masa is rágyújtott. Ambrus a tűz fényében zavartan pillantgatott Masára. Még karján, mellén érezte a lány ölelését, s arcán, száján a lány csókját, de nem tudta, hogy mennyi belőle az érvényes? Semmi? A felhevült mozdulatok Neviczky Pálnak szóltak, vagy egy kicsit neki is? Nézte a lányt a tűz mellett. Nem hasonlított Szász Mayára, de úgy érezte, belőle is lehetne királynő. Kreol királynő.

 

Nem fűtött be a műhelybe, csak bebújt a lópokrócok alá. A forralt bor, Masa ölelése, s a parti tűz ropogása áthevítették. Az arca szinte égett. Fáradt, álmos és zaklatott volt. Az álom és a félálom határán lebegett órákig. Állandóan Masára igyekezett gondolni, de Szász Mayát látta maga előtt, azzal ölelkezett, az csókolta meg a Madelaine Royal kajütjében. Illúzióját a lovak izzadtságszaga, ami a pokrócokból előpárállott, sokáig lerombolta. De az álom küszöbén a pokrócokból már egy finom parfüm kábító illata szivárgott elő, s nem a műhely sarkában feküdt a függöny mögött, hanem a Madelaine Royal kajütjében, s a hajó úszott vele, nyár volt.

 

Dideregve ébredt a műhely sarkában. Világos volt. Először azt sem tudta, hogy hol van. Kimászott az ágyból és sietve magára rángatta a ruháit. A barométerre pillantott, aztán a hőmérőre. A barométer mutatója még mindig emelkedett. A műhelyben mínusz egy fok volt. Kinyitotta az ajtót és kilépett a deszkamólóra. Tükörsima jég fedte az öblöt, s az egész tavat a túlsó partig. A bércsónak és a papucs mozdulatlanná dermedtek a jégben. Amikor a part felé pillantott, meglepetten látta, hogy a halászmester és a két detektív a csónakházon túl, a fák alatt állnak. Komorak voltak és szótlanok. Befagyott a tó, már nem lehetett meghúzni az öblöt.

 

(Vége)

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (65055)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65093

A. A. MILNE

 

MICIMACKÓ

 

(fordította: Karinthy Frigyes)

 

Hatodik fejezet,

 

amelyben Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot is kap

 

(folytatás)

 

- Várj egy pillanatra! - Három lábán egyensúlyozva megpróbálta a negyediket óvatosan a füléhez emelni. - Nem megy! - mondta aztán a harmadszori sikertelen kísérlet után, mert háromszor is az oldalára esett. - Talán így könnyebben megy... és így jobban hallom... Na most, megvan... tényleg, fekve könnyebb... Most légy szíves, ismételd, amit mondtál! - És patájával igazította előre a fülét.

 

- Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából üdvözöljelek - ismételte Malacka.

 

- És... és ezt nekem mondod?

 

- Neked hát, Füles!

 

- És... és... az én születésnapomra célzol?

 

- Arra.

 

- Úgy érted... izé... hogy nekem igazi születésnapom van?

 

- Úgy bizony, Füles, és én ajándékot is hoztam neked.

 

Füles leeresztette jobb füléről jobb patáját, megfordult, és nagy nehézséggel felemelte a bal patáját.

 

- A másik fülemmel is szeretném hallani - mondta. - Volnál szíves...

 

- Ajándék! - mondta Malacka jó hangosan.

 

- Nekem?

 

- Neked.

 

- És... és... ez is a születésnapom miatt van?

 

- Persze hogy amiatt!

 

- Azért, mert... izé... nekem igazi születésnapom van?!

 

- Igen, Füles és hoztam neked egy léggömböt.

 

- Léggömböt?!... Azt mondtad: léggömböt? Azt a nagy buborékot gondolod, ami olyan színes, és fel szokták fújni?!... Mulatság és öröm és vidulás... és ének és tánc, hipp-hopp, hejehuja... azt akarod mondani?

 

- Azt, de attól tartok, illetve... illetve igazán sajnálom, Füles... de ahogy futottam hozzád a léggömbbel, orromra puffantam, és...

 

- Ó, ó, minő szerencsétlenség! Biztosan nagyon gyorsan futottál, Malacka... Remélem, nem ütötted meg magad...

 

- Én nem... de... Füles, kérlek... a léggömb... az bizony szétpukkant.

 

(Folyt. köv.)

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (65054)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65092

Köszönöm Bajkálifóka, viszont kívánom én is Neked!:-)

 

 

William Blake

 

ŐRÜLT DAL

 

A zord szél zúg,
  Diderget a fagy.
Késő van, aludj,
  Hagyd a kínokat.
A csúcsot Keleten
  Hajnal festi be fenn
S a friss madársereg
Már füttyöget.

 

Fény-borított
  Ég boltja alá
Megszomorított
  Dalom nyögve száll:
Az éj fülébe cseng,
  Sír tőle a nap;
A vad szél őrjöngve tombol
  S a vihar szárnyra kap.

 

Mint szörny, kit rejt a felleg:
  Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
  Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég

Agyamba tép.

 

(Képes Géza)

 

 

Előzmény: bajkálifóka (65090)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65091

Február 12-én Lídia, Lívia, Álea, Bán, Erátó, Eulália, Lida, Lilla, Liviána, Livianna és Reginald napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

 

Kosztolányi Dezső

 

LIDIA 


 
Ó, hagyj el engem, bűnös asszony, 
a szád harap, az orcád éget, 
én is szerettem s engemet sem 
szerettek egykor - én se téged. 


 
Mért ismerém meg édes ajkad? 
Mért ejte meg a csábos óra? 
Mért rántasz az örvény ködébe, 
mért dőlsz a süllyedő hajóra? 


 
Menj el, te átkozott, te rémes, 
másutt keresd, amit a sors ád. 
Ölelj, de menj sietve s hagyd el 
az emberek elátkozottját! 


 
1905

 

 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65090

Kivánok Szép napot Tereska Neked, és az erre járóknak is!

 

Sylvia Plath : Függőleges vagyok



De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földjét,
Nem szív ásványi sót és anyai jót,
Márciusonként új leveleket se hozok,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincs a láttomon Ah, nem kerülök mutatós képre,
Gyorsan, megismeretlen hullok szét.


Hozzám képest egy fa öröklét
Egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,


együtt a kettőt.
Ma este, elenyésző csillagfény alatt
Fák és virágok szórják hűs illatukat.
Járkálok köztük, nem vesznek észre.
Néha azt gondolom, ha alszom, éjjel
Nagyon hasonlíthatok rájuk -
Gondolatok helyett csak a homályuk.
Lefeküdni, nekem ez a természetesebb.
Akkor az éggel nyíltan beszélhetek,
És hasznos lehetek, ha lefekszem végleg:
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a virágok


rám érnek.


Tandori Dezső fordítása 

 

 

Előzmény: Teresa7 (65085)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65089

Február 12-én múlt 84 éve, hogy megszületett Ladányi Mihály költő.

 

 

Ladányi Mihály

 

Hagyaték

 

Anyám mondja: Házasodj meg, fiam,
az élet akkor élet, ha mások annak tartják,
a boltos akkor, ha pénzt adsz neki,
az asszony amikor hazatérsz hozzá,
az utca ha fáradtan vándorolsz,
a kocsma mikor asztalra dűlsz,
a sírás ha hang nélkül fojtogat,
s a föld akkor, amikor belefekszel –
Ezek voltak anyám szavai.

 

 

 

Ladányi Mihály (1972)

 

Előzmény: Teresa7 (62786)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65088

Február 11-én Bertold, Marietta, Bozsena, Dezsér, Dezsider, Dezső, Elek, Manyi, Maréza, Mari, Mária, Mariella, Marinka, Marion, Marióra, Mariska, Paszkál, Paszkália, Teodolinda, Teodóra, Titánia, Titanilla és Tittína napja volt!:-) Isten éltesse a név vieslőit!:-)

 

 

 

Bertolt Brecht

 

(néha Bertold-nak írják)

 

BERTOLT BRECHT 

 

Kísértés ellen

 

1

Vigyázz, megbűvölnek!
Nincs perc, mely visszatér.
Most még a délelőtt zeng,
Majd éj-szelek süvöltnek
S több hajnal föl se kél.

 

2

Vigyázz, mert becsapnak,
Hogy: élni nem nagy ügy.
Habzsolj csak! Fél fogadnak
Se lesz elég, mit adnak,
S az óra máris üt.

 

3

Vigyázz, vigasz csorran!
Nem, nincs időnk elég!
Hagyd a hívőt a porban!
Az élet első sorban!
S volt-nincs, már semmi rég.

 

4

Vigyázz, ez varázslat,
Mely torz robotra szán!
Te ne rettegj, ha támad,
Hisz meghalsz, mint az állat,
S nincs semmi azután.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.13 0 0 65087

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

IGNOTUS

 

TAVASZI BOR

 

Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
Uj tavaszok, elvonuló telek,
Lemondva múlók, követelve kérők,
Kékségek, miknek hűse is meleg,
És meghalások, szürkeségbe térők -
Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
Mit tudom én, ki az, aki vagyok!

 

Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet,
Gondolom is a bort, ami megejtett,
Torkomba érzek gyülni könyeket,
Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett;
Őrületet, mely az agyban rekedt,
Csókot, amely csattanni elfelejtett
És életet, életet, életet,
Amelyet aki élt, nem élhetett.

 

Ó szép tavasz, ó gyönyörű világ,
Ó paradicsom annak, aki birja,
Asszonymosoly és almafavirág,
Vizek esése, illanatok írja,
Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág,
Lételek ágya, rothadások sírja -
Éjfeli csöndek, hajnali zenék:
Feleljetek nekem: vagyok-e még?

 

Vagyok-e még és voltam-e vajon,
S nem csak a magam álma-é, hogy voltam,
S nem itt viaszlik-e önágyamon
A halott, kinek fölibe hajoltam,
Én vagyok-e, ki ballag utamon
S nem porlok-e rég valamerre, holtan,
Pályám - én vagyok-é, aki futom?
Nem tudom - ha megöltök, se tudom.

 

Jaj, megvesznek a tavaszi fagyok
Megújra, míg tavaszvirágra várok,
S koporsófödél, ami fönn ragyog
És lenn az utca temetői árok;
Kezdettől fogva én nem én vagyok,
Kezdettől fogva én csak hazajárok -
S tavasz s virág s napfény és szerelem:
Élj és ragyogj és ne törődj velem!

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65086

Február 11-én múlt 18 éve, hogy elhunyt Roger Vadim, francia színházi és filmrendező, költő.

 

 

"A boldog házasság titka: a férfi és a nő szeresse azt, akivel félrelép."

 

Roger Vadim

 

 

 

 

Roger Vadim és Jane Fonda

 

Róma, 1967

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62785)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65085

Február 11-én múlt 54 éve, hogy elhunyt Sylvia Plath, amerikai költő, író, novellista.

 

 

Sylvia Plath

 

Születésnapi ajándék


Mi ez itt, fátyol alatt, rút, szép? 
Átdereng; melle van, éle van?

 

Biztos páratlan, biztos épp ilyet akartam.
Míg fő a tésztám, érzem, hogy néz rám, s így gondolkodik:

 

„Hát ennek kell itt megjelennem,
Ez lesz a kiválasztott? karikás szem, sebhely.

 

Méri a lisztet, leszedi, ami fölösleg, 
Ahogy a szabály, a szabály, a szabály.

 

Ezé lesz a kinyilatkoztatás? 
Úristen, kész röhej!"

 

De csak dereng egyre, azt hiszem, kellek neki. 
Bánom is én, ha csontváz, ha gyöngyház.

 

Egyáltalán, az idén nem kell nagy ajándék. 
Végső soron véletlen, hogy még élek.

 

Boldogan megöltem volna magam ezúttal, akárhogy. 
Most meg ezek a fátylak, ez a függöny-derengés,

 

Januári ablak áttetsző szaténja,
Kiságynemű-fehér, halott lélegzet-csillámos. Ó, elefántcsont!

 

Mert agyar lesz, kísértet-oszlop.
Hát nem érted, nekem mindegy, micsoda.

 

Nem adhatod oda?
Ne restelkedj - nem számít, bármilyen kicsi.

 

Ne útálatoskodj, felkészültem minden rémségre. 
Üljünk le, kétfelől, csodáljuk fényét,

 

Tündöklő tükör-tarkaságát, költsük el
Utolsó vacsoránk, mintha kórházban lennénk.

 

Tudom, miért nem mered odaadni. 
Rettegsz, hogy

 

Sikoltva szétmegy a világ és vele a fejed, 
A domború, ókori bronzpajzs,

 

Ükunokák is csodájára járnak. 
Ne félj, szó sincs erről.

 

Csak átveszem, és csöndben félrehúzódom.
Nem hallod, ahogy kinyitom, nem lesz papírzörgés,

 

Szalaghullás, felkiáltás a végén.
Mintha nem hinnél ilyen tapintatosnak.

 

Tudnád csak, hogy ölték napjaim e fátylak. 
Neked átlátszóak, persze, mint a levegő.

 

Pedig, úristen, a felhők: mint a gyapot. 
Sereglenek, szénmonoxid-ármádák.

 

Belélegzem édesen, édesen,
Ereim megtölti a láthatatlan, milliószám

 

Feltehető porszem, s leütik életem éveit.
Ezüst-öltönyben vagy, alkalomhoz illőn. Ó, számológép -

 

Hát semmit se tudsz elengedni, de úgy, mindenestül? 
Mindent le kell pecsételned lilával,

 

Meg kell ölnöd, amit bírsz?
Itt ez az egy dolog, amit ma akarnék, s csak te adhatod oda.

 

Ablakomban áll, akkora, mint az ég. 
Ágyamból lélegzik, hideg középpontból,

 

Ahol a sok szétlötykölt élet alvad-dermed történelemmé. 
Ne add postára, kézről kézre.

 

Ne szóval üzend meg: hatvanéves leszek, 
Mire az egész ideérne, már mire használnám.

 

Csak vedd le a fátylat, a fátylat, a fátylat. 
Ha ez ott a halál,

 

Csodálnám mélységes komolyságát, szeme időtlenét. 
Tudnám, nem tréfálsz.

 

Az nemes dolog lenne, az – születésnap. 
Nem nyiszatolna a kés: metszene,

 

Mint pőre, tiszta csecsemőkiáltás, 
És a mindenség elválna tőlem.

 

Tandori Dezső fordítása

 

 

 

Sylvia Plath

 

 

Előzmény: Teresa7 (62784)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65084

Február 11-én múlt 127 éve, hogy megszületett Komját Aladár költő.

 

 

Komját Aladár

 

Nézd, sajog a fény... 

 

 

Nézd, sajog a fény! Nézd, szökken a vetés!

Nézd, szemeimben a messzeség vize!

Mámor a hajam. Szél a homlokom.

Lihegő ínyemen a mindenség íze!

 

A föld vagyok! a levegő! az ég!

Fiatal vére krisztustalan fáknak.

Rögből szakadó szabadult rajongás.

Minden éhe az újuló világnak!

 

Nézd, a kezemmel hegyeket simítok.

Tér, tér a két karom!

 

1916

 

 

 

Komját Aladár

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62783)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65083

Február 10-én Elvira, Ella, Elli, Harim, Harlám, Pál, Palmer, Pável, Pósa, Skolasztika, Vikiam és Vilmos napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)

 

Bárczi Zsófia


Elvira

 

Elvirát senki sem szerette. Ennek egyik oka az volt, hogy Elvira nem létezett a személyiség megragadható értelmében. Voltak Elvirák, különbözőek, helyzettől és társaságtól függően. Pedig éveken keresztül próbálta felépíteni önmagát. Vannak, akiknek erre nincs szükségük. Azáltal, hogy megszületnek, már meg is vannak. De Elvira, amikor megszületett, egyáltalán nem volt még meg, és utána sem, évekig. Mindig csak valakinek a viszonylatában létezett. Ezért gyerekkorában kedves és bűbájos kislánynak tartották.

Később Elvira elbizonytalanodott. Míg gyerek volt, ösztönös pontossággal tapintott rá mások legelemibb vonásaira. Így könnyen alakította hozzájuk önmagát. A baj akkor történt, amikor Elvira rájött, hogy az emberek (általában) nem olyan vázlatosak, ahogy ő gondolta hosszú időn keresztül. Elvira sokáig úgy látott, ahogy a gyerek rajzol, egy kör, kicsit elnagyolt, néha inkább ellipszis, máskor ügyetlen négyzet vagy szabálytalan háromszög. Két hosszú pálcika, a végén öt-hat, néha három kis virgáccsal. Még egy hosszú pálcika. Egy háromszög, színes. Vagy még két hosszú pálcika. Lélek, személyiség, vágyak. Elvira határozottan leegyszerűsítette a dolgokat.
Sosem kellett volna megismerkednie a reneszánsszal meg az arányaival. A reneszánsz senkinek sem tesz jót. Izolda konkrétan belehalt. Konkrétan nem a reneszánszba, hanem a két doboz altatóba, amit bevett, de azért még lehetett volna intő példa és erkölcsi tanulság.

Elvira a reneszánsztól tanácstalan lett. Se pálcikák, se ellipszis, többé nem működött. Nem tudta már felépíteni önmagát, és ettől kezdve senki sem szerette.
Amikor senkije nem maradt, elkezdett bízni Istenben, de mint később kiderült, ez fatális hiba volt. Amparo ezt már az elején megmondta. Nem kell mindenkiben megbízni (mondta). Márpedig ha valaki, akkor Amparo aztán igazán szakértője volt a témának. Bizonyos értelemben meghitt viszonyban volt az Úrral, de bízni nem bízott benne. Hosszú és végeérhetetlen szónoklatokat intézett hozzá. Ő meg néha válaszolt, de többnyire nem (mármint az Úr). Amparo ezen nem akadt fenn különösebben, Istent mindig is férfinak képzelte. Aki nem válaszol. Amparo már annak is örült, hogy az Úr egyáltalán meghallgatja.

Elvira viszont a vallásban talált menedéket. Eljátszani egy szonátát ugyanúgy megtette volna, de ahhoz évekig kell gyakorolni (mutatott rá Amparo). A vallás meg mindig kéznél van, nem kell hozzá tehetség. És Elvira botfülű volt.

Elvira Istenen kívül a szavakban is hitt. Nem azt hitte el, amit mondtak neki, ehhez túlságosan gyanakvó volt. A szavak jelentésében hitt, abban, hogy minden szónak van egy igaz, megkérdőjelezhetetlen és végső értelme. Ezért gyűlölte annyira a hazugságot, a teremtés meggyalázásaként tekintett rá. Így lépett elő saját külön bejáratú vallása egyedüli szent szövegévé a szótár.

Lényegében egyetlen dolog volt benne létező, a stílus. Amikor leült írni, a nyelven keresztül maga is valósággá lett. Testet öltött benne az ige. Meg a névszók. A névszók különösen.

Elvira tehát tulajdonképpen önmagában hitt. De hiába volt a hit, nem lett tőle valóságosabbá, csak amíg írt. Nem lett volna szabad felhagynia vele.

 

(Vége következik.)

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65082

Köszönöm!:-) Nálunk "csak" 17 fok volt!:-))

Előzmény: bajkálifóka (65080)
bajkálifóka Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65081

— hetet—

Előzmény: bajkálifóka (65080)
bajkálifóka Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65080

Szép héten Neked Tereska:) + 20 fok van nálunk:))

 

Nagy Ilona: Ahogy a fák is…

 

Ó, hogy vágytam az elérhetetlent 
vagy azt a „semmikis” elérhetőt,
csillagszikrákat az égjelekben  
és szavakon túli virágmezőt.

Megtanultam, hogy messzi a távol,
hogy a látható az még nem közel,
s csak annyit kapok a nagyvilágból,
amit egy karnyújtással érek el.

Bár sovány a van - mit szült az élet -,
s fájnak még Ők is, kik elmaradtak,
de büszkén állom a sziklalétet,
ahogy a fák is. Mert állva halnak…

Előzmény: Teresa7 (65078)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65079

Lemaradt az utolsó  sor... (Kinagyítva a képvers is teljes terjedelmében látszik.)

 

***

 

Nemes Nagy Ágnes

 

Nyíló gesztenye

 

JaJ

Kiált a lomb a fára jaJ

Míg kibújok meggyötör a gallY

Nékem is fájsz így felelt az áG

S felnyöszörgött minden egy viráG

Fáj kibújni Fáj kibújni FáJ

Visszahúz az alvadó homálY

S minden sejtben borzongott a kíN

Jaj be fájnaK

AprÓ

BimbaiM

Földre

dőlne

már a

törzse

össze

törne

össze

törne?

reszket minden csepp ere

– – – – – – – – – – – – – – –

s kész a nyíló gesztenye

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65078

Köszönöm Bajkálifóka, szép napot kívánok Neked mára is!:-)

 

 

Nemes Nagy Ágnes

 

Nyíló gesztenye

 

JaJ

Kiált a lomb a fára jaJ

Míg kibújok meggyötör a gallY

Nékem is fájsz így felelt az áG

S felnyöszörgött minden egy viráG

Fáj kibújni Fáj kibújni FáJ

Visszahúz az alvadó homálY

S minden sejtben borzongott a kíN

Jaj be fájnaK

AprÓ

BimbaiM

Földre

dőlne

már a

törzse

össze

törne

össze

törne?

reszket minden csepp ere

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (65076)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.12 0 0 65077

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Gergelyjárás Ópusztaszeren

 

Gergely-napi diáktoborzó

Adjatok szalonnát,
omne dignum leverendum laude,
hadd csináljunk rántottát,
tótusz kápusz de mirezum forum domine!

Adjatok ludat,
omne dignum  leverendum laude,
hadd mutasson deákoknak
iskolába utat,
tótusz kápusz de mirezum forum domine!

Adjatok leánykát,
omne dignum  leverendum laude,
hadd söpörje iskolát,
tótusz kápusz de mirezum forum domine!

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2018.03.11 0 0 65076

Neked is szépet Tereska:)

 

Simonyi Imre

Kopogtatás

 

Most már azt hiszem 
hogy mégiscsak a szél volt.

 

Vagy talán
annyira szerettem volna
hogy legyen bár akárki
- de ha már senki
hát akkor legalább a szél?

 

Ám úgy látszik
hogy mégiscsak a szél lehetett
senki más
- legfeljebb a gesztenye gallya 
csapódhatott az ablakhoz.

 

Mert ha te lettél volna
akkor másodszor is kopogtatsz.

 

- Vagy pedig egyszer sem.

 

Előzmény: Teresa7 (65074)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.11 0 0 65075

Február 10-én múlt 23 éve, hogy elhunyt Simonyi Imre, költő, újságíró, szerkesztő.

 

Simonyi Imre

 

Vers (1)

 

A világba belemegyek, 
közepébe belemegyek, 
ottan lelkét kutatom 
reménykedő utakon.

 

A világot megkerülöm, 
köröskörül hegedülöm,
- lengjék körül jó zenék 
a világok peremét.

 

A világot kikerülöm -
- Erdőntúli nagy kerülőn 
botot vágok, somosat, 
azzal üssék nyomomat...

 

 

Simonyi Imre

Előzmény: Teresa7 (62777)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.11 0 0 65074

Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Szabó Lőrinc

 

Tavasz

 

 „Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Tavasz” - felelt a Nap. 
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Meg ám!” - felelt a Nap.

 

„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. 
„Szeretlek!” - szólt a Nap. 
„Akkor hát szép lesz a világ?” 
„Még szebb és boldogabb!”

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.10 0 0 65073

Jó reggelt, szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Erdélyi József

 

Tavaszi ország

 

Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük mint az acél:
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző.

Künn legelész már a jószág,
ilyenkor szép ez az ország:
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.

Árok parton nyit a kökény, -
sose búsulj, szegény legény:
jut neked is egy szál pendely
tele tüzes szerelemmel.

Most virágzik fűzfa-nyárfa,
most örüljön minden árva:
ég az apja, föld az anyja,
testvére a küzdő hangya.

Sárga virág a zöld réten,
kis pacsirta a kék égen:
nem szánt, nem vet, csak énekel,
nem kérdi hogy kit érdekel...

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2018.03.09 0 0 65072

Február 10-én múlt 93 éve, hogy elhunyt Aristide Bruant, francia kabaré-énekes, színész, költő.

 

 

Aristide Bruant

 

dalszöveg

Ó, lányok, lányok, hajdan virágok,
egy sout se rejt már a harisnyátok.
Utcán tekergő fáradt lotyók,
este csapatban várakozók,
ott a járdákon, sötét járdákon.
Ondolált hajjal, behorpadt hassal,
repedt sarokkal, ólmos tagokkal.
Köveken koppan a csöpp cipő,
ha szerelemre jő az idő.
Kérjétek Istent, sok kis bolondom,
hogy ágyatokban tüzet csiholjon.


Kormos István fordítása

 

 

 

Aristide Bruant

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62773)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.09 0 0 65071

Február 10-én múlt 96 éve, hogy megszületett Göncz Árpád, József Attila-díjas író, műfordító,

politikus,  a harmadik magyar köztársaság 1. köztársasági elnöke. 

 

 

Göncz Árpád

 

Hazaérkezés

 

Az örökség

                                     "A teljes bölcsesség a kőé és a meztelen léleké.
                                      A semmit-nem-tudás azonos a mindenttudással."

 

Weöres Sándor A teljesség felé

 

- Az ott Zsó; az anyám... Az; a szobrász. Az meg ott az apám... Egyszerre, együtt... Ezt te nem tudtad?

 

Úgy van: se apám, se anyám, se testvérem, se... igen: tanyám az van. Mint látod.

 

Hogy rólunk? Minek?... Már nincsenek... Azt mondod vannak? Hogy tudni szeretnéd, mit örököltem tőlük? Kérlek: egy három és fél szobás zöldövezeti... Akkor meg mi érdekel?... Ők... Uramisten, benned aztán van bátorság: csak ránézel a képére, és azt mondod, szép. Honnan tudod? Ha én sem. Mit tudom én, miattam, vagy mert olyan jól nevelt vagy... Jó, nem sértegetlek: Zsó nekem sose volt szép, nekem Zsó volt. Hogy a szeme? Hát szürke; szürke, de nem mindig; akkor volt szürke, ha ő egészen Zsó volt, a leg-zsóbb: ha szült... persze hogy nem érted... de te akartad, hogy beszéljek róla... Jó, akkor másként mondom. Ha rájött a dolgozhatnék: ilyenkor függönyt eresztett maga meg a világ közé. Elbújt a szeme mögött, hogy minket, Apát meg engem kirekesszen. De lehet, hogy nem is minket akart kirekeszteni, csak ő lépett ki a világból, ő maga, és szállt fölébe, hogy átlássa, és lehet, hogy a világ épp attól lesz az, hogy látja valaki, lehet, hogy Zsónak... a Zsóknak... épp az a dolguk, hogy... szóval hogy lássanak, aztán amit láttak, azt lefordítsák világra, hogy aztán a világ is lássa önmagát, s ha így van, akkor Zsó... a Zsók... a világ szeme... Mondd, néztél már hegyet alulról? Mit láttál rajta? Füvet, bokrokat, kőfejtőt... de hogy milyen, azt nem, ahhoz fölébe kellett volna szállnod, mint Zsónak, a világ fölé... de látod, én még Zsónak se tudtam... ő mindent és mindenkit látott, én meg róla se tudom, még azt sem, hogy szemre milyen volt; ilyen is, olyan is: önmaga, akkor is, ha pontosan az ellenkezője... s talán nem is csak Zsó ilyen, hanem mindenki. Egy biztos: Zsó mellett nem lehetett elmenni... hogy senki mellett? hogy akárki mellett, az nyomot hagy rajtad? hogy nemcsak az, hanem te is őrajta?... Lehet. Talán igazad van. Akkor inkább azt mondom, hogy Zsó körülvett; ha vele voltál, te is Zsó voltál, nézned se kellett, láttál, beszélned se kellett, szóltál, kérdezned se kellett, tudtál... Hogy mit?... ha én azt meg tudnám mondani... de akkor tudtam, érted?... a tudásnak nem a tárgya a lényege, hanem hogy attól vagy önmagad, hogy amit tudsz, az te vagy... hogy ez lila? frászt lila... csak akkor tudsz valamit, ha nem kérdezed, csak akkor látsz valamit, ha nem nézed... érted?... már hogy értenéd, hiszen kérdezel, folyton kérdezel, hiába kérlek, hogy ne kérdezz!... Hallod?... jó, ne sértődj meg, ha nem szóltál, hát nem szóltál, de akkor is kérdeztél... hát nem érted, hogy?... DEHOGYIS, NE MENJ EL, NAGYOK KÉRLEK, NE, MERT... hogy bolond vagyok? persze hogy bolond... de tudod, ha kérdezel, az olyan mintha kikiabálnád, hogy a függönyt félre akarod húzni, aztán ha belesel, úgyse látsz mást, csak a nagy, üres semmit, mert másra nincs szemed, s mert csak az lehet odabent, akit hívtak... Vagy épp aki azt se tudja, hogy ott van, aki hívatlanul?... és ez... hogy is mondjam?... ez az egész olyan rohadtul van elrendezve, hogy van, aki mindent lát, mindent tud, mint Zsó, más meg soha?... de akkor is, amire rákérdezel, az nincs, az már nem az, az már az lesz, amit válaszul vársz... Add ide a kezed... jó... AZ ISTENFÁJÁT! Ne simogasd!... Add ide a kezed, és légy, ne itt légy, hanem légy, és ne szólj, ne nézz, különben sose fogsz tudni, látni, semmit... engem se fogsz tudni... pedig Zsó, látod, tudott engem, akkor is, ha rám se nézett, akkor is, ha tudomást se vett rólam, mert Zsó, igenis, tudomást se vett rólam... én Zsónak köszönhetem, hogy megtanultam szégyenkezni... most mit vagy meglepve, minek vonod fel a szemöldöködet?... szégyenkezni, igen: 

 

(Folyt. köv.)

 

 

Göncz Árpád

 

 

Előzmény: Teresa7 (62772)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.09 0 0 65070

Pontosabban: február 10-én múlt 128 éve, hogy megszületett Paszternak.

 

Elnézést a figyelmetlenségért.

Előzmény: Teresa7 (65069)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.09 0 0 65069

Tegnapelőtt múlt 127 éve, hogy megszületett Borisz Leonyidovics Paszternak, Nobel-díjas orosz költő, író.

 

 

Borisz Paszternak

 

Március

 

Tikkasztó hévvel izzik fenn a nap,

a hegyszoros tombolva éled.

Munka forr, munka pezseg a tavasz

izmos fejőleány-kezében.

 

A vérszegény hó lassan sorvadoz

Kék erek kis ágacskáiban,

De élettől füstöl a pajta most

És csillognak a vasvilla-fogak.

 

Ezek az éjek, éjek és napok!

Záporok dobszava délben,

Tetőről csurgadozó jégcsapok,

Álmatlan patakok fecsegése!

 

Kinyílt a pajta, istálló s az ól,

Galambraj zabot szemez a havon.

És minden,minden az életadó

Trágya friss szagától illatos.

 

(Fordította: Gömöri György)

 

 

 

BORISZ LEONYIDOVICS PASZTERNAK 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62771)
Teresa7 Creative Commons License 2018.03.09 0 0 65068

Február 10-én múlt 130 éve, hogy megszületett Giuseppe Ungaretti, olasz költő és író.

 

 

Giuseppe Ungaretti


haiku-szerű versei

 

STASERA

Balaustrata di brezza 
per appoggiare stasera 
la mia malinconia

 

ESTE


Képes Géza fordítása

Szél-párkány – rajta
kikönyököl ma este
szomorúságom

 

MA ESTE


Szénási Ferenc fordítása

Szellő-könyöklőn
pihen ma este
a bánatom.

 

ESTE


Terebess Gábor fordítása

Hűs szellő-korlát
óvja ma este
melankóliám

 

Előzmény: Teresa7 (62765)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!