Akkor múlt pénteken alighanem árvíz lehetett, mert pont a nagypapi által említett Halászkert ( alias: Vadkacsa) étteremben támadtak meg minket a szúnyogok. A szokásos sörözős-vacsorázós összejövetelünket tartottuk gyerekkori barátaimmal, és mivel senki nem volt nagyon éhes, az elején csak söröztünk, beszélgettünk. Aztán mire az evésre került a sor, megjelentek szúnyogék is, és mivel nem volt kedvünk a társaságukhoz, inkább elmenekültünk, bár mi nem az étteremből, csak a teraszról az épületbe.
Nem állítom, hogy a legnagyobb szúnyoginvázió volt amit valaha is átéltem, de voltak, ez tény, ami egy vízparti vendéglőnél azért nem annyira meglepő. Többen is tartózkodtak kint, óket úgy látszik nem zavarta, bár ők a sátor alatti asztaloknál ültek.
Maga az étterem amúgy egy közepes hely, semmi gasztronómiai csúcsélmény, de amúgy rendben volt minden. Én egyszerű dolgokat ettem: halászlét harcsával és túróscsuszát, a két barátom meg lazac steaket ill. valami göngyölt húst, ők sem panaszkodtak.
(a váci Halászkertben jártunk úgy egy nyári estén, hogy a 2. és 3. fogást visszamondtuk - szerencsére a konyha tetű volt és még nem fogtak hozzá - mert kibírhatatlan szúnyoginvázió jött a sötétedéssel)
Tegnap kipróbáltuk a Pampast a Vámházkörúton. Hús csodálatos volt a bors szósz is a fűszeres krokett viszont pocsék, szerintem. Jó minőségű húsnak ára van, de lehetett válogatni 3 különböző minőség közül. Mi az amerikait ettük.
Sajnos (?) bizonyos dolgok Bíró Lajosnak jutnak elsőként/kizárólag eszébe. Ilyen volt pl. az (szerintem), hogy a legmagasabb elképzelhető minőséget közelítő ételt is lehet olyan adagban adni, hogy ne én érezzem magam kellemetlenül, miszerint a kedves vendéglátóim vendéglátásnak tekintik azt, amikor bemegyek a nem kifejezetten olcsó étterembe, ismeretekkel nem rendelkező egyszeri vendégként (paraszt) rendelek 3 fogást (mondjuk 20000 forintért, 1 deci borral), és fapofával kihozzák a főételt, aminek a főeleme (hús) kb. 4 deka.
Aztán k. unom a Bíróhoz kötődő különféle csodás rántott húsok promotálását is, de pl. a belvárosi piacon levő rántotthúsos Bíró-egységben olyan szalontüdőt adtak múlt héten elvitelre, ami a legszebb otthoni emlékeket is elérte/meghaladta, mindezt 1700 forintért, kétszemélyes adagban.
Amíg erre más nem képes vagy hajlandó, éljen a Lajos és folyjon minden csapból!
Bíró bevallottan brandet épít, logikus, hogy szerepel. Eleve kevés ember van a magyar vendéglátásban, aki sikeres, értelmesen és érdekesen tud akár egy órát is beszélni, és nem zárkózik el a nyilvánosság elől.
Ha nem a sztorikra és a felszínre figyelsz, akkor kifejezetten sokat lehet tanulni Bírótól, pont a napokban néztem végig egy sor vele készült interjút/műsort, számomra nagyon hasznosak voltak.
A Kis Bíró nagyon szuper, viszont, hogy már a vízcsapból is Bíró bácsi folyik, az nekem nem annyira szimpatikus.
Pl. az Anyukám mondta tulajdonosait én egyszer láttam Till Attila egy éjfélkor adott műsorában, Bíró meg szinte hetente mondja meg a tutit, hol itt, hol ott.
Értem én, hogy "encsi hangulat", de azért mindketten tudjuk, hogy amolyan provence-os belső kis toszkánás beütéssel amiről szó van (és ha az adott helyhez a város megfelelő részein áthaladva megyünk még a megközelítés feelingje is biztosított;) )
Az árak/adagok viszonylattal tisztában vagyok, Back sajnos a célszemélynek nem jön be (a hely, nem a kaja) kisbíró pedig távol esik észak-pesttől, de kösz a tippeket.
A hangulat nyilván Encsen az Anyukám Mondtában olyan, amilyen... Budapesten nem találsz encsi hangulatot...
A fővárosi, hasonló szintű konyhával rendelkező éttermek - a felhasznált alapanyagokon kívül - többnyire abban különböznek az encsi étteremtől, hogy az árak számottevően magasabbak, vagy az adagok kisebbek, vagy mindkettő.
Nekem a Bíró Lajos-féle helyek (Bock Bisztró, Vendéglő a Kisbíróhoz) állnak legközelebb a Dudás testvérek koncepciójához (jó étel normális adagban, minimális fine dining körítéssel).
Természetesen semmi közvetlen összefüggés nincs a hal és a te gasztronómiai szakismereted, éttermi helyzetképeid között, de hát azért a városban jövet menet a vágó ollókkal és pecabotokkal csak talán többet hallottál a csuda váltásról, mint én...:)
Éppen tegnap olvastam róla a legutóbbi Forbes-ban (Nem kedvencem a lap, de a kezembe került és üsse kő, hát bele lapoztam...)
Olvasás közben gondoltam is Rád...:)
Az étteremtesztelő srác éppen búcsú-cikkében látogatott ide és pontosan azt mondta az egészről, amit én itt pár hete, talán a Pléhcsárda kapcsán kipattant buboréknál: ahogy engem, őt is már csak az ár-érték arány érdekli és azoktól a gigadrága, sznob marhaságoktól már nem tud begyulladni...
Egyébként az ebéd menűjüket nagyjából dícsérte, vacsorára már nem ülne be....
Huszár Krisztián éttermeként szerepel a gasztromédiában. Igazából k. kíváncsi lennék, kié, mert magyar viszonyok között (sajnos) egy séf se tudná azt megfinanszírozni, amit ott benézve láttam.
