Bármelyiket. Látatlanban egyiket sem. Selmer volt nekem, nem szerettem, de hamár, akkor a Reference 54. Ezek gyanúsan egy árban vannak, de szerintem nincsenek együtt boltban Magyarországon. Ki kell őket próbálni, és ki fog derülni, melyik kell neked. Sokminden számít: hang (nyilván), de kényelem, súly, érzés, ilyenek. Meg persze ár is: a Selmer III mindegyiknél kb. 1000 euróval drágább, de nem biztos, hogy jobb.
Én lehet, hogy a Yanagit választanám, olyat már próbáltam, tetszett. De a Mauriatot is megnézném. Ez a Selmer szerintem nem éri meg azt a plusz ezrest. A Yamahát meg nem kedvelem, de ez szubjektív. Ha már ennyit rááldozol, Keilwerth SX kizárva? Borgani?
Hát, attól függ, mi a távolabbi cél. Alapszinten, ha megvan a fújástechnika, valóban lehet játszogatni, de azért a legtöbb embernek nem árt egy módszertanilag megalapozott képzés néhány évig. És úgy, hogy a kottaismeretet alapnak veszem.
(Persze a régi négerek ugye nem tudtak olvasni sem, aztán mégis milyen jól játszottak, de ezt nem vehetjük alapul.)
Ennyi zenei előképzettséggel és kottaismerettel már egy néhány alkalom egy képzett szaxofonostól (levegő fújástechnikas tb.) meghozza az eredményt. Én is hasonló módon hegedű és harmonika előképzettséggel kezdtem a szaxofonozást 1963-ban és 2 hét múlva már 8-10 számmal fellépésem volt zenekarral. Ami még meglepőbb lehet 42 év kihagyás után kezdtem újra. Most 3 zenekarban bariton és tenor szaxofonokon (Big-Band, Koncert fúvószenekar és Rock zenekar) játszok folyamatosan mindössze 64 évesen. Ha Szeged mint helyszín nincs távol a lakhelyedtől szívesen segítek az alapoknál.
A szaxofon jó lehet, attól az apróbb problémától eltekintve, hogy a képen tenor, a szövegben alt van, úgyhogy nem bíznék annyira az ár pontosságában sem.
Egy ideje tervezgetem már, hogy megtanulok szaxofonozni, és mostanra megérett bennem az elhatározás.
Van már némi zenei előképzettségem: 3 évig fagottoztam, előtte pedig 6 évig tanultam furulyát, és persze közben végig szolfézst is. De ennek lassan már 20 éve (most 36 vagyok).
Kérdésem, hogy meg lehet-e tanulni önállóan, vagy érdemes tanárhoz járni? Ha ez utóbbi, akkor tudnátok-e egy jó tanárt ajánlani?
Igen csak a kereskedőn keresztül, mert a baritonon kívül több hangszert is átadtam értékrsítésre (egy új Fontane szopránt és egy 2 éves Schagerl „AcademicaT1GM tenor, goldmessing tenort) mert szintén onnan egy új B-Tenor-Saxophon Selmer SA 80 II SE-T2LOG-ot szeretnék venni.
Szia---- Egy jó fél éve tettem közzé az eladási szándékomat egy CONN baritonröl. Épp a múlt héten vette át értékesítésre a Keszthelyen működő hangszerkereskedő. Ha érdekel összehozlak vele, de megtalálod a Szaxofon lap kereskedői között az elérhetőségét.
Köhler. A hatvanas évekig működő üzem, valamikor a 30-as években alapították Markneukirchenben. Sokszor keverik a Kohlert-el. Guglizz rá, van róla sokminden, angolul is, de inkább németül. Lehet, hogy jó hangszer, anyag van benne, az biztos.
Baritontól nehéz szabadulni. Ha az enyém nem lett volna hamis, még mindig megvolna, de így sikerült megutálnom. Viszont azóta is vágyom egyre, csak valahogy mindig mást kellett venni, mostanában meg már inkább gitározom és harmonikázom fő profilként.
Ha ez az említett zenekar nekilódul, akkor azért valószínűleg beruházok egyre, úgyhogy ha majd netán veszel és eladod, ne felejts el szólni.
Igazság szerint én direkt A nélkülit kerestem, mert inkább szólistaként használnám és azoknak más hangjuk van picit + könnyebb és kisebb valamivel, ami miatt szintén kifejezőbb lehet a kezemben (160 cm vagyok). :)
És ma megnéztem és hát gyönyörűűűűű. Lehet megtartom :D
Weltklangért ne utazz sehova, a benzinpénzt sem éri meg.
A Chateau Royal 1934 -es. :)
Az a jó évjárat, amelyik Low Pitch (440Hz). Már ha II. Világháború előtti, mert a háború utániak már mind azok. Ami döntő lehet még esetleg, az a mechanika, felső fisz, gisz-cisz váltó (ez uóbbi pl. nekem fontosabb, mint a felső fisz), kényelmesség. Látni kell, belefújni. Ha nem Low Pitch, akkor csak falidísz, mert még akkor is intonálóversenyt kell játszanod magaddal, ha átalakították.
Ha ránézel az ebayre, jól látszik, hogy nagy a szórás, de pl 1500 delláért már van új (és 300-ért lutri).
Komoly, van egy zenekarom, ahova igen jó lenne, több számba nagyon illene.
Így látatlanban nem tudom, megéri-e. Pl. nem mindegy, hogy mikori. Nem mindegy, hogy hamis-e. Mennyire van szétverve. Stb. Úgyhogy 360-ért lehet, hogy olcsó, lehet, hogy drága. Nekem most nincs annyim, az biztos, meg kicsi a kilátás, hogy visszahozza az árát (bár ki tudja).Ősszel már többet tudok majd, meg az anyagi helyzetem is világosabb lesz.
Mivel majdnem annyi, mint a Thomann, ha tényleg jó állpotban van, megéri, ha behozza a pénzt, amit esetleg veszít rajta az ember. Különösen, ha van hozzá valami normális fej, mert az elég fontos momentum.
Nekem volt baritonom, szerettem volna, ha nem egetverően hamis (Weltklang volt), viszont azt fillérekért vettem (és fillérekért is adtam el).
Egy éve baritont akarok venni. Csak nincs "kedvem". :) Úgyhogy, ha valami normálisat veszel, és el akarod adni, és olcsón, keress meg majdan (hátha addigra megnő a "kedvem").:)
Mondjuk egy biztos: vagy nagyon olcsó szaxofonokat lehet eladni gyorsan, vagy nagyon drágákat viszonylag olcsón.
Ez nagyon olcsón van baritonhoz képest. Megveszed, majd másfél hónap mulva áron alul eladod. Kb. olyan, mintha bérelnéd, buksz rajta pár tízezret, és volt hangszered. (Amúgy a bérlésnél is le szoktak tetetni elég súlyos összegeket biztonságból.)
(Vagy kelet-európai módszer:
Veszel egyet, majd másik címről 25 nap múlva még egyet. Az elsőt visszaküldöd. Majd a másodikat is visszaküldöd. :) Két hátránya van: nagyon kell vigyázni a hangszerre, ami egy bariton esetében nem könnyű az odaütődés tekintetében, a másik, hogy kell hozzá egyfajta mérhetetlen pofátlanság. Anyagilag csak a posta és csomagolási költséget veszíted, azzal ott vagy, mint a becsületes megoldás esetén.)
