A http://www.arcanum.hu/fszek/ keresőjébe gépeld be, hogy kővár. A 6 találatot azt mutatja, hogy nem Máramarosban, hanem Szatmárban volt "Kővár". Máramaros vm. szomszédja volt Szatmár vm.nek (térkép), konkrétan a vármegyei határon volt Kőhát, ill. Szatmár felől Kővár vidéke.
Maga Kővár egy igen jelentős királyi birtok (ill. annak központi vára, aminek fenntartása köré szerveztéka birtokot, a 6 találat 1.-ben írja is, hogy 66 faluval).
Időbeli keletkezés feltehető akkor, amikor az apaági ősöd Kővár vidékéről Máramamrosba költözött át, ez lehet akár már a XVI. sz. vége, de valószínűbb - olvasva a vár történetét, azt, hogy 1718-ban rombolták le végleg - inkább a XVIII. sz. eleje. A hely annyiban biztos, hogy az a hely, ahova költözött (ott alakult ki ez a családnév, lett ez a neve ősödnek, majd leszármazottai nevében rögzült), de hogy ez a hely ugyanaz-e, ahonnan Nagyváradra átszármazott a család (ha a debreceni dédnagyapa a korábbi, mint "a családom nagyváradi", akkor a Nagyvárad feltüntetésének nincs jelentősége, sőt félrevezető), csak anyakönyvi kutatással lehet kideríteni. Nem valószínű.
Feltételezhető, hogy a vár szolgálatában állott személy (akár ellátó iparosként, akár élelmet termelőként - a XVII-XVIII. században élelmezés szempontjából még 10 ember tartott el 1-et -, akár katonaként) nem nagyvárosba megy lakni (megélni). Vszeg valamely más birtokra (a katonai életmód - ha az lett volna - addigra gyökeresen átalakult, ezzel felhagytak sorra).
Tud valaki segiteni a Köváry/Kövári családnév helyi/idöbeli keletkezésének kideritésében ? Dédnagyapám Debreceni születésü, családom Nagyváradi, valami Kövár létezett Máramarosban, de nem tudom van e a névnek valami köze hozzá , vagy tényleg valami egész más? ...
Ad Gyürky: Egyetértek Kvász Ivor #7330-cal. (A Ďurky ennek a magyar névnek az elszlovákosodott formája.)
Ad Fekál: Annyira előtolakodik a primer asszociáció (amely névváltoztatást indokolna), hogy egyelőre nem tudok másra gondolni. A nyugati szláv eredetet viszont nem valószínűsítem, mivel a fe- szókezdet erős jele annak, hogy az adott szó nem [eredeti] szláv: így nyugati szláv alapon is – a magyarhoz hasonlóan – egyelőre csak a latin faex ’salak, seprő, üledék; söpredék’ valamilyen folytatójára gondolhatunk.
A névre nem találtam jelenkori adatot: jó lenne valami adat az előfordulás helyéről és idejéről.
Viszont az 1891. évi iparosjegyzék ismer Fekár vezetéknevet ([Ó]Barsról; szlk. Starý Tekov; n. Altbarsch, [Alt]Bers[sch]enberg; ma Szlovákia). Ebből van jelenkori szlovák telefonkönyvi adat is, Fekar még a csehben is akad, ill. Vekar a németben. Ezekről nehéz mit mondani, mert nincs szlávos, ill. németes alakjuk. Egy lehetőség azért van: a magyar Feke (< Fekete) személynév bekerülhetett szláv (szlovák) környezetbe, és ott kaphatott szláv -ár személy- (ill. foglalkozás-) névképzőt. Ez utóbbit nem tudom jól magyarázni, talán a m. Feke név magyar -s kicsinyítő képzős Fekes származéka lehetne a kiindulási pont, úgy hogy a kétnyelvű környezetben az -es végződést foglalkozásnév-képzőnek vélték (vö. Kerekes, Köteles) és ezt kicserélték a szláv megfelelőjére. Ennek a magyarázatnak az is a gyengéje, hogy nem világos miként jut el ez a szlávosodott magyar név német területre Vekar alakban. Ez utóbbinak így lehet, hogy egy eltérő etimológiát kell felvenni, de ekkor már azt is gondolhatjuk, hogy a szlovák és magyar Fekár keletkezett az egyelőre ismeretlen eredetű német Vekarból.
Nincs mindennek teljes megoldása. A hébert én félretenném, viszont a hangalak miatt továbbra is úgy sejtem, a név eredetének a magyar-román együttélés zónájába kell esnie. Talán valami alkalmi ragadványnév megszilárdulása lehet, aminek a felfejtéséhez közeli néprajzi kutatások kellenének.
Lehet, hogy nem túl jól tudok olvasni a sorok között, de én a 7272-esben nem látok kérdést. De azért próbálok tippelni. A különféle írásmódokkal nem változik a korábban adott etimológia. A Baj[dó] ~ Vaj[k] eltérés se tántorítson el: sokszor előfordul, hogy b ~ veltérést mutató szópárok keletkeztek a magyarban, vö. ibolya ~ viola, Bence ~ Vince, Bodnár ~ Wagner: ezek etimológiája végső soron közös.
Gyürki lehet Gyürk személynév + -i apanévképző ('Gyürk fia'), vagy utalhat a magyar többségű, egykor Hont vármegyei Gyürki falura. A losonci gróf Gyürky családnál Losonc földrajzi közelsége miatt nyilván utóbbi a helyzet (a falu neve a 14., a családé a 17. században tűnik fel). A Fekál biztos valami nyugati szláv, és ha a család magyar, akkor szerintem megérett a helyzet a névváltoztatásra:)
Nincs. A Richardnak volt/van Ritzi becézése a németben, de még csak szatmári Ritzi se mutatkozik. Ellenben a ricu héberül 'felemelkedés'-t jelent, ha jól olvasom.
két családnév jelentése, eredete érdekelne. az egyik a Fekál. a másik a Gyürky. erről tudom, hogy a családnak van ága Szlovákiában, ahol Durky (a D-re nem tudom rátenni a kis veszőt :)) írásmóddal írják.
NB: Míg az Eybl (biztosan; ezenfelül esetleges írásváltozatai) létező név, az e Eibeből való eredeztetése csak spontán asszociációm volt, lehet, hogy "népetimologikus". Nem néztem utána német névtani művekben.
Nemrég (7272) sorszámnál szerettem volna kérni egy kis kiegészítést egy válaszodra. (Kicsit megzavart a régi írásmód) Azt hiszem valamiért elkerülte a figyelmedet. Próbálom ismét kérni.
Ad Kiedaibl: Grimm ezt hozza: „KIET, s. kitt.”, tehát nem biztos, hogy az első szótagi hanghossznak van az etimológia szempontjából jelentősége.
Eredeti zöngés végű /ki(:)d/-et egy kivétellel nem leltem, így nekem gyanús, hogy itt nem hangzóközi másodlagos zöngülésről van-e szó. A kivétel, amit említettem a Kieder ’?gyöngybagoly’: hogy fel lehet.-e tenni ebben az esetben önálló Kied- tövet, nem tudom. Lehet, hogy a korábban említettem Kitter ’hím galamb’ (’= hím madár’) más nyelvjárásbeli megfelelője.
Az ie /i:/ ~ ei /ai/ nyelvjárási megfelelés viszont elég széles körű a németben, így a kiavult frank-sváb Keid szó is szóba jöhet, melynek másutti alakja a Keit, jelentése Grimm szerint ’dugvány (sváb területen különösen káposztaféléké); (gabona)szem’.
A Kitt ’gitt’ persze nekem is eszembe jutott, de „nem tetszik” a jelentése, így szándékosan feledkeztem el róla. Ami viszont jobban izgat, az a Kitz ’gida, gödölye’. Elfelejtettem eddig utánanézni, de gyanús, hogy ez az angol kid ’kölyök’ megfelelője. Ha ez igaz, akkor feltehető egy nem hangeltolódott közép-északnémet *Kit forma, amely talán német nyelvterületen belüli áttelepedéssel a déli végeken is megjelenhetett.
Az Eibe > Eibl ügyében még nem alakítottam ki magamban álláspontot.
Az eddig elhangzottakhoz még megjegyezném: a hipotéziseinket jó lenne ezekhez a hipotézisekhez illeszkedő múlt- vagy jelenbeli előfordulási adatokkal alátámasztani. Én a magam részéről ezért nem tudok a Kitreiber ~ Kitaibel párhuzam környékéről sokkal messzebb nézni.
A Kiedaibl adat [ki:dajbl] értelmezéséhez még annyit, hogy esetleg gondolhatunk más szegmentációra:
/ki:d+ajbl/, amiben az /ajbl/ az önállóan is előforduló pl. Eybl nevet reprezentálná. — nincs Dudenem kéznél, úgyhogy nem tudom, az Eybl név vajon a (túl?) kézenfekvő e Eibe 'tiszafá'-ból jön-e.
Ez azért tetszetősebb a /ki+taib(e)l/ szegmentációnál, mert a CV szótag mint tőmorféma felettébb undeutsch. (Míg a heylesírási -tt- rövid [t]-t jelöl, csak az őt megelőző mgh. rövidségét hivatott visszaadni, addig szóősszetételekben (?< Kitt+täubel) a hosszan hangzó mássalhangzó megmarad, tehát egy *[kit:aibel] alakot várnánk, tehát ha a -taibel-t választjuk le, csak eredeti /ki-/-re gondolhatunk).
Lehetséges próként a -taibl 'galamb(ocska)' értelmezéshez annyit, hogy a felnémet nyelvjárások agyba főbe hozzáteszik az -rl, -l kicsinyítőképőzt a főneveikhez, minden további jelentés nélkül, és ezt már évszázadok óta. (Kennt i a glasl wåssa håmn? = 'Könnte ich ein Glas (tkp. Gläschen) Wasser haben?').
Kitt- 'galamb', Kitter 'hím galamb' tetszetősnek tűnik, de különösen Kvász Ivor Kiedaibl találatára lennék a továbbiakban figyelemmel, a ['ki:dajbl] ugyanis sokkal osztrákosabban hangzik (syllabotaktikailag) mint egy [ki'tajbl].
:-) Erre játszi én is gondoltam, de nem hiszem magam sem, hogy netán Kitt-reiber 'gittgyúró, tkp. gittdörzsölő' > Kitaibel a már első helyen említett -r- kiesése és szóvégi -r > -l mellett... :-), ezért nem írtam le.
Nem, nem lehet. A német nyelvjárásokban (de legalább is a bajor és alemann nyelvjárásokban) sosem vész el az -n-. A(z irodalmi) hollandból (kind) tippelve a alnémet nyelvjárásokból sem.
> Érdekes ez a szláv ahol a ka ,ur(ura)és a ek ,ik is kicsinyitő
A szláv nyelvek bőviben vannak ezeknek a képzőknek. Kniezsa az alábbi típususaikat sorolja fel: -k- (ebből -č- és- c- is fejlődött), -t-, -ch- (ebből -š- és -s- is fejlődött), -l- (és lágy -ľ- párja), -r-, -n- (és lágy -ň- párja), -g-. -ę- (ebből a ma nyelvekben -a[t]-, -e[t]-), -j- és -d-. Ezek mindegyike állhat hím-, nő- és semleges nevű változatban, a tőhöz kapcsolódhatnak -a- (-á-) -e-, -i-, (-y-), -o-, -u- tematikus magánhangzón keresztül, valamint gyakran több is összetapadhat. Kniezsa szerint a szerb-horvátban a variációk száma a kétszázat is meghaladja, de a szlovákban sem sokkal kevesebb.
Mindenesetre, ha történetileg nézzük, akkor a magyar sem „szégyenkezhet”, mert itt volt a gyakoriak közül: -a ~ -e, -ó ~ ő, -i, -k, -s ~ -cs, -d (-t), -j, -n (-ny), valamint ezek kombinációi.
A mai nyelvben (mint a szlávban, mint a magyarban) a produktív (= általánosan használható) kicsinyítő képzők száma kevesebb, mint régen, de erről a következő bajusznál.
> VAGY INKÁBB KEDVESKEDŐ VALAMELYIK
Ne kiabáljuk, ha lehet. Régen mindenkinek csak egy neve volt: a sok együtt élő Jánost úgy lehetett elkülöníteni, hogy különböző kicsinyítő képzőket kaptak. Személyneveken régen a kicsinyítő képző nem annyira a kedveskedést szolgálta, hanem személynévképzést.
Nyelvenként azért eltért ennek a terhelése. A szláv pl. igen sok élőlényt jelentő főnév mellé női alakváltozatot képez: ezen női képzők jó része valójában kicsinyítő képző, mint pl. a -ka. Ennek tartalma nem kicsinyítés, se nem kedveskedés, hanem egy másik élőlényt jelentő névforma képzése.
Ma, amikor a kicsinyítő képzők funkciója szűkebb lett, már inkább jelent ez kicsinyítést, ill. kedveskedést.
(A tágabb értelemben vett kicsinyítő képzőkhöz soroljuk a nagyító képzőket: amelyek a tulajdonság fokozott voltát jelzik, valamint ezen kívül rosszallást fejezhetnek ki. Ezek ritkábbak, de léteznek.)
> Skot Elza a "szól a rádióból" skot= ökőr,barom délszlávul
Ne a mai eszünkkel gondolkodjunk. Nem is olyan régen a ’szarvasmarha’ tulajdonlása a paraszti jólét mércéje volt. Ez tehát nem leszólás, hanem éppen szarvasmarha-birtoklással kapcsolatos foglalkozást, jogállást, tehetősséget jelöl, vö. magyar Ökrös csn.
(Amúgy valóban vannak dehonesztáló nevek, ilyen pl. a magyar T(h)olvaj ~ Tolvaly név.)
> FEJES=GLAVÁCS ,GAVÁCS ,HAVACS(volt katona társam),havas
Erre az ösvényre ne tévedjük rá, a Glavácstól nem visz nyelvi út a Havashoz.
P.S. Nincs időm a Tinyáról összegyűlt – koránt sem konklúzióra vezető – anyagomat „sajtó alá” rendezni, erre így még várnod kell.
„felmerül, hogy tauotologikus összetételről van szó” Függetlenül az állítás (előttem is ismeretlen) igazságtartalmától: esztétikailag tízpontos. Ez az igaz? nem igaz? gyönyörű! esete.
Ad Kitaibel: Utótagként a köznémet Taubchen ’galambocska; süketecske’ nyelvjárási Täubel változata lehetségesnek tűnik. A Kind ’gyermek’ előtag azonban számomra nem meggyőző.
Úgy vélem, egy jó német szótár nélkül ez nem oldható meg: nem köznapi szó az előtag. Gondoljunk pl. Kittenberger Kálmánra: úgy vélem, lehet, hogy mindkét esetben az előtag azonos. (Ez utóbbi etimológiáját sem tudom.)
A Duden szerint nem kivétel nélküli a tulajdonnevekben az ajakkerekítés elvesztése, így a Kit- mellett a Küt- is szóba jöhet. Grimm nagyszótárának on-line változatát olvasgatom; egyelőre értékelés nélkül adom, amit hirtelen előtaláltam:
– Kitt, Kitten: a svájci Wallis kantonban ’hasadék hegyen vagy jégtáblán’ – Kitte = Kütte: birsalma; gulya, madárcsapat (pl. galamboké, foglyoké) – Kitter = Tauber: hím galamb.
Ez utóbbi különösen érdekes, lehet, hogy én is a tudománytalanság bűnébe esek, de felmerül, hogy tauotologikus összetételről van szó: feltehetjük gondolatkísérletként, hogy a név korábban német nyelvjárási Kitt(e) ’galamb(csapat)’ volt, majd más nyelvjárási környezetbe átkerülve, az új helyen ezt kiegészítették az ott érthetőbb Täubel „fordítással”.
Persze nem biztos, hogy a kérdést nekünk kell itt megoldanunk…
> Nagymartont valóban németek lakták, de a helységnévrendezés valójában nem érintette.
Akkor vélhetően félreértettem Kiss Lajost.
> :) Azért egy példamókuskölyök nem feltétlenül kap emberi becenevet.
Nem gondoltam, hogy „feltétlenül”, csak belekapaszkodtam a lehetőségbe, minthogy a környezetében egyrészt emberi becenévnek is posszibilis mókusnevek voltak, másrészt – mit tagadjam – azért a kognitív térben ott munkál Misi Mókus a maga köznapi nevével.
Ad Szamel: Először a negatívumokról. Már írtam, hogy a német etimológia nehézzé válik akkor, ha együtt akarjuk magyarázni a hosszú magánhangzós Száme(ly) névvel; már pedig szerintem összetartoznak.
Ugyanakkor az Árpád-kor személynévtárban szerepel Samel alakban írt személynév a XIII. sz. utolsó negyedéből. Ennek kezdő msh.-ja azonban inkább /s/-nek olvasható, nem pedig /sz/-nek, minthogy ezt diktálja a szövegkörnyezet: „in villa WamusSymonem, Samel” ’Vámos faluban Simont és *Samelt’. Azt tehát kizárnám, hogy ez a régi magyar személynév [közvetlenül] összefüggene a Szamel ~ Számel(y) csn.-vel.
A pozitívumok. A jelenlegi szlovák telefonkönyvben kimutathatók az alábbi csn.-ek: Sámela, Sameliak, Samel, Sameľ, Sámel, Sámeľ; illetve „hasonló” Samec, Samek, Sámek, Samer, Sameš. A horvátban: Samelak, Sameljak, sőt az egyetlen Samel személynév (nem pedig vezetéknév; persze, ha nem rögzítési hiba)!
Igen erős tehát a szláv eredet gyanúja, sőt még élő szláv személynévi használatra is akar példa. Az etimológiát tekintve ez egy Sam- (Sám-) alapnév -el ~ -eľ kicsinyítő képzős származéka lehet. Az alapnév vagy a Samuel ’Sámuel’ név rövidülése, vagy a szláv sám ’(ön)maga; egyedüli’ (a samec ’hím’ közszó ez utóbbiból ered).
A szlávon belüli jelenkori gyakoriság (ideértve a viselő személyek és a névmódosulatok számát) a szlovák eredetet valószínűsíti. Itt azonban érdemes figyelembe venni Kniezsa megjegyzését, aki a kora újkori közép- és keleti szlovák vezetékneveket dolgozta fel, hogy a vizsgált területen nem volt olyan adat, ahol az -el ~ -eľ kicsinyítő képző személynévi alaphoz járult. Ezért lehetséges egy olyan etimológia, hogy a Samuel ’Sámuel’ személynév egyszerűsödött Samel alakban, majd ebbe a szláv (szlovák) népetimológia utólag értette bele -el ~ -eľ kicsinyítő képzőt. (NB. Talán egy magyaron belüli hasonló Sámuel > Sámel változás magyarázhatja a fentebb említett Árpád-kori magyar személynevet.)
Az a ~ á, ill. l ~ ly váltakozás származhat az eredeti szláv névalakokból, de keletkezhetett a magyarosodás során is.
Ugyanakkor teljesen nem várható ki eredetként teljesen a német Sammel ’gyűjtemény, gyűjtés; kevert árú (elsősorban halpiacon)’ köznévre visszamenő név sem, főleg, ha a Szamel és Sámel(y) neveket nem közös forrásúnak tekintjük. Ugyanakkor a gyér német Sammel maga is lehet a fentiekhez hasonló szláv eredetű. (NB. A Duden ilyes nevet nem vett fel a névetimológiai szótárába.)
Lehet hogy ki zárnak tudománytalanság miatt ,de a Kitaibelben lehet taub ,tauber,tajber .. az előtag meg kid ...gyerek ,kölyök.NEM tudom mi mire vonatkozik a németben de a" kölyökgalambos" a minden tudás nélküli tippem.A kirepülés (ELSŐ repülés) előtt álló galamb fiókát szokták bizony levágni és megenni.Az ilyen fiókát árusitó vagy hozó személy lehet "kölyökgalambos".Viszont a régebbi táplálkozási viszonyok között megettek mindent ,igy a vén galambot is.AKI gyenge galambot hozott az megérdemelte hogy külőn megemlékezzenek rólla. A németben annyi tájszólás van hogy simán belefér igy tudománytalanul hogy a kid kölyköt jelentsen mint a rokon angolban. Ujjabb vagdalkozás:FEJES=GLAVÁCS ,GAVÁCS ,HAVACS(volt katona társam),havas Tisztelettel nem cikkizem Henrik urat. A fejes szlengbeli negativ felhangjait egy szerb ismerőstől hallottam előszőr gyerekkoromban amikor szidta a politikusokat amiért kavarják a sz...t a népek között.
