"Herpály, puszta, Bihar vmegyében, B. Ujfalu tõszomszédságában: 146 többnyire ref. lak. Határa tagosítva van, s 6000 holdat számlál. Némelly szíkes térségeket kivéve, igen gazdag fekete szántóföldekbõl áll, mellyek még eddig trágya nélkül is sok buzát, kétszerest, árpát, tengerit, zabot teremnek. Szénája zsiros és bõséggel. Szõlõskertjei csekély bort adnak. Volt itt 1333-ban virágzó prépostsága a praemonstrati rendnek, a minthogy a szentegyház omladozott falai maig is fenállnak. Van itt szinte a Fényes uraknak 2 csinos lakházuk. Határának kis részét a Berettyó szeli. E pusztával együtt vannak még Szent-Kozma és Andaháza puszták is, az elsõ 8000, második 5000 hold kiterjedéssel. Ezek közül Andaháza termékenyebb, a mennyiben Sz. Kozmán több szíkes földek vannak; azonban mind a két puszta gazdag termékenységü; erdõ, szõlõ nincsen. Mind a három puszta 19,000 holdnyi s tagosítva levén, többet felénél birnak Marosy László, Lányi Imre és Fényes Lajos s Menyhért; a többi birtokosok betürendben: Aranyos, Baranyi, Borbély, Csanády Mártonnõ és István, Csepel, Domokos László, b. Dõry Józsefnõ, Fényes Dániel árvái, Fényes István és János, Farkas, Guthy, Horty, Hetey, Hunyady, Lánczy, Mándy, Nemes, Miskolczy Károly, Oláh, Pongrácz, Szilágyi, Tardy Elek és Zsigmond, Uray Pál és Károlynõ, Veres Józs., B. Ujfalu városa. Ut. p. Debreczen."
Ötlet szintjén: Van Vályi Andrásnál (1796) Herpaj néven "Szabad puszta Bihar Vármegyében". A lehetséges Hepaj - Herpai származtatás kapcsán a létező Pocsaj - Pocsai analógiára hívnám fel a figyelmet.
Kiss Lajos tud egy Herpály nevű elpusztult faluról, amely a mai Berettyóújfalu területén volt. Ebből azonban alapvetően Herpályi név keletkezett volna. Viszont azok az emlékek, melynek alapján rekonstruálták az elnevezést, nem igazán biztosak.
Találtam még egy vonalat, homeopátiás gyógyszerekkel kapcsolatban adódott német és angol weblapokon a herpa sulphuris elnevezés - váltakozva a hepar sulphurissal. A hepar latin szó magyarul máj, elképzelhető, hogy mifelénk is előfordult hangátvetéses változata.
Nem semmi h ilyen bőven van jelentése, de mégis rejtélyes marad.
Mindenesetre valahol büszkén, valahol szomorúan veszem tudomásul, hogy nem találok hasonló nevű embereket, legalábbis itthon, mert Amerikában rengeteg Zsulya él.
Zsulya: A magyar telefonkönyvben előfordul a némileg gyakoribb Zsula név, a ritka Sulya és Sula is adatolható. Véleményem szerint ezek etimológiailag ugyanarra az eredetre mennek vissza. Szlovák területről kimutatható a Žula, Šul, Šula, valamint ezek Žulčák, Žulev(ič), Žulka, Žulko, Žulkovič, Žulkovský; ill. Šulan, Šulda változatai; talán idevonható a melléknévi Šulavý ~ Šulavík is.
Összességében tehát régi személynévnek tűnik, amely a térség több nyelvében elterjedt: a Váradi Regestrumból (1221/1550) adatolható a Sula személynév, amely talán a fentiekkel azonos eredetű.
Tekintve a nagy elterjedtséget, nem lehet a személynév forrásnyelvét egyértelmű azonosítani, így egy listát adok arról, hogy mi lehet az etimológiai forrás (lehet, hogy ezek közül egyszerer több is szóba jön):
a magyar suly ’sulyom’ szó; a magyar súly ’teher’ szó szláv ’tönk, gerenda’ értelmű szó, vö. szb-hv. šulj ’tönk, tuskó’, ukrán шула (sula) ’gerenda, kerítésoszlop’ szláv ’sodor, hengerít’ értelmű szó, vö. szlk. šúľať ’ua.’ szláv ’hánt, horzsol’ értelmű szó, vö. szb.-hv. žuljiti ’foszt, hánt; tör, nyom, horzsol’, žulj ’tyúkszem, törés, hólyag’; žuljav ’kérges, hólyagos, dagadt; sovány, korcs’, az utóbbi értelemhez: žuljko ’vakarcs, sovány személy; tömzsi ember’ szláv ’gránit’ értelmű szó, vö. cs.-szlk. žula, szb.-hv. žulja ’ua.’ a fentiekkel vélhetően összefüggő szláv madár és egyéb állatnevek, vö. or. жулан (zsulan) ’tövisszúró gébics’, szb.-hv. žulka ’nádisármány’, žulja ’sárgás (színű) nőstényállat’ meg amit még most nem találtam meg
Zsomek: Mai magyar telefonkönyvből nem tudom adatolni. A vegyes hangrend miatt nem is tűnik magyarnak, viszont alakilag szlávnak hat: egy Zsom- alapnévhez járulhatnak az –ek kicsinyítő képző. Viszont a nevet szlávból sem tudom adatolni.
Ha azonban feltesszük, hogy magyar környezetben itt is S- > Zs- zöngésedés történt, akkor a szlovákban megtalálható már a Šomek, valamint ugyanerről a tőről: Šoma, Šomaj, Šoman, Šomega, Šomjak, Šomka, Šomko. Ezek közül a Šoma vélhetően mag az alapnév, de nem azonos a magyar Soma személynévvel: ez utóbbi a Kornél [< lat. Cornelius nemzetségnév <: cornus ’som(fa)’] XIX. sz.-i mesterséges fordítása.
Hogy végül is mi ezen névcsoport etimológiai alapja, nem tudom: magát a magyar som(fa) sem tudom kizárni, de lehet, hogy szláv hangutánzó tő (vö. szlk. šomrať ’morog, mormol’, šum ’zúgás, susogás; zaj’), azonban az is lehet, hogy valamely ismertebb személynév csonkolása (csak nem volt elég képzelőerőm, hogy ezt felfedezzem).
Az előttem szólókat kiegészítve és összefoglalva, valamint bizonyos pontokon további együttgondolkodást kérve.
Uhri:
1. Ha ejtése /uhri/, akkor valószínűleg egy magyarosodott forma a szlovák-cseh-(kárpát)ukrán Uhrin, esetleg Uhrík névalakokból. Ez utóbbiak a (szlovák alakjában) Uhor ’magyar’ népnév továbbképzett származékai.
2. Van viszont német Uhri ~ Uhry, akkor az ejtés /úri/. Ez később jutott szembe, már nem volt a közelben a Duden, de úgy vélem, hogy a n. Uhr ’óra’ szóhoz lehet köze, vagy az n. Ulrich személynév nyelvjárási Uhrich formájának csonkolása. A szóvégi -i /-y itt a német nyelvterület egy részére jellemző kicsinyítő képző. Vö. méh ugyanez de -le kicsinyítő képzővel: Uhrle.
Gavri: Nem találom, de emlékeim szerint korábban már volt szó hasonló névről, csak v helyett b-vel. Az előttem szólókhoz hasonlóan magam is az ortodox (szláv) népeknél elterjedt Gavril ’Gábor, Gábriel’ személynév származékának vélem. A szóvéget talán magyarosodási folyamat alakíthatta ki.
Ugyanakkor a magyar telefonkönyv hoz egy ilyen személynevű személyt, akinek a vezetékneve nem magyar, kis google-izás után zsidónak azonosítottam. Ez talán a héber Gavri’el (minden Gábor nevek eredetije, jelentése ’Isten erős’ v. ’Isten embere’) rövidülése. Őszintén nem tudom, hogy ezt fel kell-e vennem a lehetséges etimológiák közé (nem, ha ez új héber alakulat; de igen, ha ez már az itt élő zsidóknál is megfigyelhető volt; de ezt nem tudom.
Lapat: Itt megakadtam, a jelenkorban előfordul Lapath írásmóddal is, akad Lapáthi ~ Lapáthy, de van szlávos Lapatinszki, Lapatyuk, Lapátyik adat is. A Lapatinszki ott jelentkezik, ahol alföldi szlovákok vannak azonban a szlovák telefonkönyvtől csak a Lapacík mutatható ki (amely a magyaros Lapátyik c-ző szlovák nyelvjárási formájának tetszik), valamint a Lapacký lakosnévszerű alakulat.
A m. Lapat(h) túlsúlya, szlávos Lapatyuk, Lapátyik, Lapacík, és részben a Lapáthi ~ Lapáthy, arra látszanak utalni, hogy ez egy régi személynév, vélhetően magyar (a szlávok talán a magyar név átvételei és szláv kicsinyítései). A Lapatinszki, Lapacký, és részben a Lapáthi ~ Lapáthy, pedig arra hogy ez egy településnév. (Ez utóbbi esetben a Lapat értelmezhető képzőtlen lakosnévként is: a szláv kicsinyített alakok ebből is előállhatnak.)
Lakosnévhez viszont kell egy ilyen nevű település. Horvátországban leletem egy piciny Lapat nevű helyet, de nem tudom, hogy innen ennyire el tudott-e terjedni ez a név. Az is lehet, hogy ez a Lapat azóta már pusztává lett és eltűnt. Az Árpád-kori személynévtár 1280 körülről adatol egy Lapatk nevű birtokot: ez ugyanez a név csak magyar -k kicsinyítő képzővel. Lehet tehát, hogy más helységek is voltak a történelem során.
Ugyanakkor lehet, hogy az Árpád-kori Lapatk helynév eredete egy ugyanilyen régi magyar személynév (de ez nem került be fennmaradt oklevelekbe, így személynévként nincs listázva). Tehát végül is a személynévi eredet is megtámasztható.
Direkt nem említettem eddig a magyar lapát ’ásószerszám’ köznevet. Ha közvetlenül innen jött volna az eredet, akkor a Lapát alaknak is elő kellene a jelenkorban fordulnia a telefonkönyvben. Ezért szerintem nem ez a közvetlen eredet. De az talán valószínűsíthető, hogy az Árpád-kori hely-, ill. személynév ehhez a szóhoz kapcsolódik.
A m. lapát főnév szláv előzménye a loptata ’lapát’ szó. Ennek megfelelően a (már magyarosodott és tovább képzett, de az első mgh.-jában az eredetre hajazó) Lopatk személynév 1256-ból adatolható.
Zelend: Itt sem tudok definitív megoldást. Talán:
1. A német Selent családnév magyarosodása. E mögött a régi német sellant ’a földesúr belterülete, ahol építkezik és nem művelteti meg’ közszó, vagy a hasonló schlesswig-holsteini településnév áll. Az első esetben ún. lakhelynévről van szó: ezt a magyar névtan nem ismeri, településnél kisebb lakókörnyezetre utal: vélhetően az elnevezett nem a faluban, hanem a földesúr környezetében lakott. Az utóbbi esetben egyszerű képzőtlen lakosnévről van szó.
2. A magyar Szelend család-, illetve helynév ejtésváltozata. Vályinál szerepel ilyen település Bihar vármegyében, illetve egy késő középkori Szelénd hn. őrződött meg a szerbiai Obrovac külterületén. Ez esetben a családnév képzőtlen lakosnév.
Viczián: Nemrég szerepelt a Kóczián: a hasonlóság nem véletlen. Szlovák-ruszin -ian személynévképzős alakulat a Vincent személynév Vic < Vinc csonkolásából, vö. szlk. Vician. A kemény képzőváltozattal előállt szlk. Vicán alak is kimutatható.
Őz: Kálmán Béla az állatnevekről vett személy-, majd családnevek esetén elsődlegesen metaforikus eredetet hangsúlyozza: azaz az elnevező közösséget az elnevezett a kérdéses állatra emlékeztette. Esetünkben az őz ’Capreolus capreolus’ vadállatra, talán a félénkség, filigránság, gyorsaság stb. okán. Főleg ragadozó és madárneveknél a totemisztikus eredet is hangsúlyos lehet (bár ezt az őznél sem lehet teljesen kizárni). Én tenném még hozzá, hogy a halak és a háziállatok nevei lesznek halászok és parasztok foglalkozásnevei, így uradalmi vadászok, hajtók kapcsán ezt a vadnevek tekintetében is lehetségesnek tartom.
Így vagy úgy, de a környező nyelvekben sem ritka az értelmi megfelelő családnévként: pl. szlovák, (kaj-)horvát stb., horvát Srna ’őz’, Srnec ’őzbak’, szlovák Srnka ’őzike’ (ebből magyar Szrnka) stb. Német Reh ’őz’, Rehbock ’őzbak’, Rehbein ’őzcomb’ stb. – Ennek okán egyes esetekben fordítással történt magyarosodás lehetőségét sem zárhatjuk ki.
Bár a (magyar) állatnévi eredet biztosnak vélhető, azért azt a Pusztai Telivér által felvetett lehetőséget sem teljesen kizárni, hogy kivételes esetekben egy korábbi, hajszínre, korra utaló Ősz név értelmeződött át Őzzé.
Froemel: A német Frömel csn. írásváltozata. A Frömelről a Duden azt mondja, hogy a régi német Fromolt / Frumolt személynév kicsinyített származéka: From- csonkolt tő + -(e)l kicsinyítő képző (amely a tőn umlautot okoz).
A Fromolt / Frumolt szn. az összetett germán névtípusba tartozik: ónémet fruma ’haszon, előny, áldás, szerencse’ + walt(an) ’uralkodik, tevékenykedik’.
A Duden a fenti szn.-ből lett Frommhold csn. kapcsán jegyzi meg, hogy ez népetimológiásan a német fromm ’jámbor’ és a hold ’kegyes’ melléknevek hatása alá került. Ez lehet igaz a scasc által felvetett Frömmel névre is: itt Frömel a fromm mn. kicsinyített formájaként értékelődhetett át.
Lehet, hogy igaz van scasc-nak a cz betűkapcsolat /cs/ ejtésével, de mivel a Kalicz nevet a jelenkori telefonkönyvből tudtam adatolni, ezért automatikusan jelenkori üzemmódba kapcsoltam.
Az utóbb kérdezett nevek – melyekre majd irodalmazás után reagálok, ha … – szintúgy jelenkori előfordulásúak.
> Itt valami félreértés van, én egyáltalán nem csodálkoztam a hosszú ó-n
Én egy hozzászólási szálra reagáltam egy beírással*, formálisan a szál utolsó elemére válaszolva. Így aki „csodálkozott”, az nem te voltál, hanem a szálban megelőzőleg Andreas de Szered a 7060-asban: „Bár engem azért kicsit zavar a Póder alak. Mert hát miér mondanák hosszan az ót a magyarban”.
A szövegben is csak azért lettél megemlítve, hogy jelezzem a szerzőséget ott, ahol ötletet kölcsönöztem.
* Ezt jelezte egyébként, hogy a szokásommal ellentétben nem írtam megszólítást. Ez tőlem nem egyszerű modorosság…
Itt valami félreértés van, én egyáltalán nem csodálkoztam a hosszú ó-n, példákat is hoztam, hogy hasonló helyzetben természetes ennek a megjelenése mind beszélt, mind írott formában.
A Boder eredetre valóban nem gondoltam, de valóban, reláisnak tűnik. Érdekes, hogy Svájcban a leggyakoribb, talán van valami összefüggés a Bodeni-tóval? (Bodener -> Bodner -> Boder?)
Az Uhri kapcsán javaslom tekintsd át, mi hangzott el itt korábban az Uhrin/Ugrin kapcsán (balra kereső)
A Gavri névben a Gavril (Gavriel) személynevet érzem rövidülni.
Pár szót azért írhatnál arról, hogy ezen nevek viselőinek általad általad ismert legkorábbi 'előfordulása'/élettere merre volt (hogy ne járjunk úgy, mint a Kalicz-cal)
Közben kiderült, hogy most merre laknak (az persze nem, hogy mióta) A 'most' az olyan hely, aminek szépen fent van a története a neten is, s nagy betelepítések voltak)
De mivel nem szólt itt hozzá (pedig bíztattam), így azt a helyet nem közölhetem (hátha nem félszegség volt az oka), s hátha nem is odavalósi, csak onnan írt.
Így ez itt információ hiányában némileg mégis csak süketek párbeszéde.
A 2. ponthoz még annyit, hogy előfordulhatna, hogy a -cz régies írásmód és az eredeti LvT által is adatolt Kálics lejegyzése. Ritka név voltán az íráskép befolyásolhatta az ejtést a helyesírási norma változásával. A ‹cz› még jelölhette a [cs] hangot elvétve még a 17. sz.-ban is, bár akkor már nem volt jellemző ez a helyesírási gyakorlat.
Kalicz: Én több lehetőségre gondolok. Mindegyik esetében egy valamikori, régi egyelemű személynév lett itt vezetéknévvé.
1. A régi káliz népnév származékáról van szó szóvégi z > sz > c változással, vö. az ugyaninnen származtatott Kalász hely- és családnév, valamint a Kálóc[fa] hn. Van viszont két mozzanat, amely problematikus. Az egyik a rövid -a-: a magyarban az -l- hang általában nyújtó hatású, itt pedig rövidülést tapasztalhatunk. Ugyan itt van a Kalász alak, de ebben is érvényesül a nyújtás, ha nem is az -l- előtt, de után. A másik problematikus pont az, hogy az -i- hangrendileg nem illeszkedett (nem „muszáj” ugyan neki, de a fenti példák mutatják, hogy ez jellemzően megtörtént).
2. Ismertek a Kálmán személynév Kál ~ Kal csonkolt tövének a magyar kicsinyítő képzős származékai: ilyen pl. Kalis, Kálics. A név tartozhatna ide, de -sz ~ -c képző a magyarból nehezen magyarázható.
3. Magyarázható a szlovákból* is. A Kal tő lehet a fenti szerint csonkolt névtő, vagy az ószláv *kalъ ’sár’ szóval, ill. a szlk. kaliť ’*izzít; edz; (be)piszkít, (meg)zavar’ igetővel egyezik. E szerint az etimológia szerint az -ic a szerb-horvátban -ić, az oroszban formájú -ич apanévképző régi szlovák alakja. (* Szlovák helyett itt végig cseh és lengyel is olvasható.) Ez ellen az szól, hogy a jelenkori telefonkönyvben nem mutatható ki.
A magyar telefonkönyvből adatolhatók ilyen nevek is: Kalicza, Kalic(o)v, Kaliczka. Ezek közül az első kettő mintha a 3. mellett bizonyítana. A harmadik pedig talán nem ide tartozik, hanem a m. kalicka ~ kalitka ’kis ketrec’ szóval (esetleg a cseh-szlk. Kalická női csn.-vel) azonos.
Köszönöm valaszodat es persze turelmedet is.Szamomra mint mindig most is tanulsagos a hozzaszolasod.
Elmondom hogy alap ötletem az volt hogy a Csortan(Ciortan) es persze a Csomortan(Ciomortan/Ciomartan) csaladnevek moldvai ( Besenyöorszag/ Kunorszag / Etelköz) eredetuek. Igy probaltam megmagyarazni magamnak hogy miert is annyira elterjed nev a Ciomartan/Ciomirtan a Prut folyo mindket oldalan Moldovaban.
A telefonkönyv alapjan viszont nem kis meglepetesemre az derult ki hogy oriasit tevedtem ugyanis a Ciortan csaladnev pont nem Moldvaban a legelterjetebb söt az eszak-moldvai megyekböl teljesen hianyzik.
Kérdezték tőlem privátban a Kalicz nevet. Mondtam, nem tudom, de inkább kérdezzen itt. Azt hiszem megijedt, mert megint megkérdezte, hogy mégis mondjak valamit, hát akkor én jövök a kérdéssel: Kalicz (ki fia, ki borja, semmi infóm ...)
