Egész biztosan nem volt valami jelentéktelen csata. Jordanes vagy száz évvel később majdhogynem legendát gyártott belőle; a nyugati gót királyt holtan vitték haza a csatatérről, még ha azt is ígérhette, hogy a 'hun' fejét az övére csatolva fogja magával hozni onnan. A burgundok és a ripuári frankok törvénykönyveikben emlékeztek meg a csatáról, utóbbiak még azt is számon tartották, ki tért vissza közülük élve onnan. A népvándorlás-kor ütközetei közt legfeljebb a hadrianapolisi lehetett ennyire véres, már amennyire egy kézitusában vívott ütközet egyáltalán mészárszékké válhatott.
A mauriacumi csatával jobbára annak a születését lehetett prezentálni, amit utóbb 'Franciaországnak' neveztek. A négy államalkotó nép, a frank, a római, a nyugati gót és a burgund először harcolt együtt és védte meg országát az idegenektől. Utóbb Chlodvig volt az, aki maga alá gyűrte ezt az egységet és egész Galliára kiterjesztette a Frank Királyságot; az utókor pedig a hunok elleni harcban elhullottakat szentté avatta, így a főváros, Párizs védőszentjét, Szent Genovévát vagy Orleans-Aurelianum védőjét, Szent Ányost, akinek sírjánál erősítették meg esküvel mindenkor a frank-francia királyok a különböző fogadalmaikat. 'Catalaunumból' pedig idővel mítosz lett, a győzhetetlenség mítoszának ellenpárja.
Attila iránti lojalitáshoz had tegyem hozzá, a lojalitásuk akkor (szerintem) megkérdőjelezhetettlen ha azt az utódot követik akit Attila kijelölt közvetve vagy közvetlenül. Volt ilyen? Mert ha nem, és azt támogattak akit, akkor ez nem lojalitás Attilához ( és utódaihoz) hanem színtiszta kemény saját törzsi érdek( a saját törzsük érdeke, még a tegnapi szövetségesek barátok ellen is akár)
Ne ezzel roppant elégedett vagyok, miszerint a gót származásu kikeresztelkedett Jordanes aki egyébként ( írásai szerint) utálta a hunokat , megemlékezik az alánok hunok által történt legázolásáról. Vagy jobban utálta az alánokat a hunoknál, vagy mindenki ( a kortársaknak ) nagyon jól tudta mi történt és nem mert hazudni.
Hisz azt irja.... "elsatnyult,piszkos,csökött törzsi emberek,boszorkányok és tisztátalan szellemek fattyai, "ha szabad így fogalmazni, valami formátlan dudort viselnek fej helyett, szemvágásukmeg oéyan, mint a tű foka. Csoda hogy egyáltalán látnak valamit,hiszen " a fény amely koponyályuk dómjába behatol, alig éri el a szemgolyót. Habár emberi formát öltenek, valójában a fenevadak kegyetlensége lakozik bennük"
és utánna boldogan fogadták el hogy a hunok ilyenek...
"Nagy fegyvertény lett volna gót,gepida részről megsemisíteni Attilát ott Galliában."
Pláne a csata utáni visszavonulásban... A gótok-gepidák viszont alighanem lojálisak voltak hozzá, még Attila halála után is követték egy ideig a fiait, mármint ki melyiket..
Jordanes szerint a csata azzal kezdődött, hogy a sebtiben átállt, Sangiban vezette alánokat lerohanták Attila csapatai. Hasonló lovas harcmodor híján erre a germán gyalogság alighanem képtelen lett volna; ha nyilván az alánok nem is szakadhattak el Aetius hadrendjétől egy színlelt visszavonulással, alkalomadtán menekülőre foghatták volna a dolgot, ha gyorsabbak az ellenfeleiknél.
Vagy pedig egy kisebb betörés volt, amit baromira felnagyítottak. Mondjuk tízszeresére. Ezt a feltárások tudnák eldönteni, de nem tudom, áskálódtak-e ott valaha. Ha három napig ott lebszelt, bizonyára eltemette a halottakat. A rózsák háborújának egyik nagy csatáját kiásták, és nagyon pontos képet kaptak a résztvevőkről. Ha ástak és nincs ott semmi, akkor nyilvánvalóan egy gyors kis rablóhadjárat lehetett.
Vagy pedig a gepida törzsek nem a gótokkal voltak rokonok. Hanem a szarmatákkal, jazigokkal, akik pedig keleti származásúak.
Ez felvet pár kérdést, amire érdemes időt szakítani. Ha ez a csata az előbb felvetettek résztvételével zajlott le(gepida-gót esetleg római,burgund és frank) hunok nagyon kis létszámban vettek részt, akkor van egy kis bökkenő. Ha Attila is részt vett a csatában, és csak pár ezres testőrséggel, körülötte hatalmas germán tengerrel(egyik és másik oldalon is) nagyon de nagyon meg kellett bíznia a maga oldalán álló (nem hun) csapatokban. Mert bármenyire is jó viszonyt ápolt a gepida és gót királyokkal, több ezer mérföldre a szállásaitól idegenekre támaszkodva, idegen ( ellenséges ) területen csatát állni, nagy bátorság. Én ugy gondolom mivel nem lehet azt mondani hogy Attila bolond, hiszékeny ember volt valahol sántít a történet a hunok csekély résztvételére. Mert vagy résztvett, Attila a csatában, és akkor valszeg. saját érdekében nemcsak a testőrségével, vagy valóban csak kis létszámú kontingens harcolt a hunok közül de akkor Attila nem volt ott,vagy ha ott volt akkor nagyon bátor hiszékeny vezér volt, aki már elfeledte a burgundok tettét rokonával Oktárral. Nagy fegyvertény lett volna gót,gepida részről megsemisíteni Attilát ott Galliában.
Akkor a híres catalaneum egy gepida/gót csata volt? Gondolom, ha Attila ott volt, ott lehetett pár ezer fős testőrség is, akik tuti hunok. Avagy a nyílzáport a gepidák zúdították, akik a szarmaták/jazigok harcmodorát vették át?
Igazad lehet, én csak arra a részre emlékeztem, amiben a catalaunumi (értsd: mauriacumi) csatát írja le. Megnéztem, ott szerinte legnagyobbrészt germánok álltak Attila mellett, a hun lovasok akkoriban egy örmény felkelést támogattak volna a perzsák ellenében. Mikor egy nyílzáporról esik szó, Bóna megjegyzést tesz arra, hogy "Attila szerencséjére mégiscsak voltak ott hunok is.."
Egész jól alakulnak a dolgok, de még mindig csak a hunok történelmének egy kis szeletéről beszéltünk. Az i.e. III. kezdetével vannak - krónikát,feljegyzések - a kinaiaknál, különböző neveken nevezve őket. Az i.e. III. és a II. évezred nagy részében hi-un-nu, a vége felé és az I. é.ezred közepéig hien-jun, majd hiung-nu név alatt irnak róluk. Az európai szereplésük ( a Volga átlépése után ) csak hab a tortán, még ha hozzávesszük az onogur-bolgár birodalmat is.
A gótok már korábban ketté szakadtak (tkp hárommá mert a Krímben a XVI századig éltek gótok), a vizigótok ekkor Aquitaniában éltek a Római Birodalomban, majd a vandálok Afrikába távoztával áttelepültek a mai Spanyolországba, a keleti gótok meg hun vazallusok voltak (más germán népekkel együtt mint szkír, herul, gepida, stb).
Tehát a nyelvészek szerint is az altáji nyelvcsaládról beszélni nem alternatív, de a pontos nyelvtörténeti fejlődés a korai időkből nehezen rekonstruktálható szemben a legtöbbi nyelvcsaláddal. A magyar nyelv esetében egy ponton találkoztunk a rokon nyelvekkel mint jövevényszó átadókkal a permiekkel pont a szkíta-szarmata időszakban és ez maximum 1000 évig tartott, az altájiak esetében meg non stop kölcsönhatás van egymással vagy 4000 éven keresztül.
Hogy még pontosabb legyek, azt nem tudják, hogy ezek az al nyelvcsoportok török, mandzsu-tunguz mongol, hogy fejlődött mondjuk az elmúlt 5000 év során. Nem sikerült egy valamilyen kiindulási alapnyelvhez eljutni az altáji nyelvcsaládnál.
Az altajista összehasonlító történeti nyelvészek szerint az altaji nyelvek pontos rokonítása még nem sikerült szemben az afroázsiai (régebben sémi-hámi),urali, indoeurópai, dravida-elámi, auszrotonéz (korábban maláj-polinéz), ausztoázsiai (korábban munda-nicobári, monh kmer (vietnámi)) stb. Valami olyasmit állítanak, hogy a olyan méretű kölcsönhatás van a nyelvek között, többszörös szubsztrátum hatás, nyelvcserék lehetőségei stb, ami a mandzsu-tunguz, török és a mongol nyelvek pontos történeti rokonítását nagyon megnehezíti, természetesen látszik azeknek a nyelveknek valamilyen kölcsönössége.
Ami ŐSI, ennek a kozmo (kozmetiko)polita nyugati úrhatnámságnak MIND PARASZTOS: ezért is utasít el a "modern" nihil mindent, AMI a magyarok ŐSI, nem-európai múltjára utal....
"duplagondol", a felvilágosodás UTÁNI nemzetfogalom ismérveinek EGYENKÉNT és együtt is tere van a hun-ogur(=o'qut), az avar, az Irnák és Dengizik vezette, lassan ONOGURRÁ váló doni-volgai birodalom és a honfoglaló ONOGUR törzsek esetén is.
(A kettős uralkodás megszűnése - 907 - után Árpád törzsének NEVE az NÉPÖSSZESSÉGRE kerül lassan át, aminek az ÖT TÜRK nevű + a göktürk KABAR törzsek aligha örültek. Győrffy György szerint a "MAGYAR" elnevezés CSAK a XII. század végére válik általánossá!)
