A "tegyélfelegykérdést,- válaszoljazelőzőre" mintájára gondoltam ki, csak nem kell a HUSZra bumlizni ezért.:)
Szóval kérdezz egyet, de előtte válaszolj az előzőre.
Vagy fordítva ! :)
Játék, játékosság, kis kíváncsisággal fűszerezve.
Tartsuk be a jó ízlés szabályait, persze.
Majd itt tartom a szemem.... :)
Modern remete: kb. 3 éve, hajnalban, városszéli tömegközlekedési eszközön ült le velem szembe egy figura: aprótermetű, tiszta, rendezett. Én félig aludtam (volna), ő meg kiválasztott magának egy kis beszélgetésre.
És mesélt: arról, hogy fönt lakik a hegyen vagy 7-8 éve, és nagy ritkán le-lejön, ügyesbajos dolgait intézni. Hogy azután költözött föl oda, hogy az asszonnyal különmentek; és hogy őt, mint katonát, korkedvezményesen nyugdíjazták; meg hogy az orvos jól ráijesztett, hogy májrákja van a pia miatt és hamarosan elpatkol. Elpatkolni még nem sikerült; ha időnként rájön a keserűség, még iszik, és akkor kifekszik a földre-jégre és perel a Jóistennel, hogy miért nem vitte, mikor viszi már el, most itt van, itt marad reggelig, úgyhogy viheti, - de úgy látszik, nem akaródzik neki.
És mesélt a reggelekről. A zajongó-beszélgető madarakról. A vaddisznókról, akik időnként eltérítik az útjáról, olyankor másfelé kell menjen, vagy le se jön a hegyről. A mókusokról, akik fel vannak háborodva és szabályosan veszekednek vele, hogy mit keres ott, minek jár arra, az ő területükön. El is mutogatta, milyen hangot adnak olyankor és hogy mozognak. Kicsit ki is karikírozta őket.
Mondta, hogy valami csodakencéért jött most le, amit 2000 Ft-ért adnak és nagyon jó a bőrcipőkre. Merthogy ott fenn a hidegben jóféle cipő kell ám, hogy bírja az dőjárást, havat-jeget, és ő bizony ezért kényezteti a bakancsát. Mutatta is, milyen jó bakancsot vett, merthogy a nyugdíjat azért felveszi, azért is szokott lejönni a hegyről.
A negyedik megállónál le kellett szállnom. Sajnáltam, mert megkedveltem a figurát, pedig nem hagyott aludni. Valahogy úgy éreztem, minden múltja, körülménye, döntése ellenére, vagy épp azért: rendben van. Jó egészséget kívántam neki.
Azok akik előrébb lendítették a világ fejlődésének szekerét: sci-fi írók, filozófusok, tudósok, matematikusok, forradalmárok . Mostanában leltem erre az oldalra, ami a világviszonylatban haladó dolgok történetével foglalkozik; angol, de a Google lefordítja neked: ez-az .
Mi tetszik neked, mi ragadott meg ebből az oldalból ?
Február 8.-án leszek 51 éves, és elégé lehangolónak tartom . Tudod a megöregedés az nem egy lassú folyamat, hanem 1-2 év alatt gyorsan lezajlik, aztán szeheted marékszámra a pirulákat .
Ugye megkérrdezhetem tőled, hogy hány éves vagy ?, és hogy bocs. de ágyban akarsz-e meghalni ?
Nem hatnak meg a címek, titulusok. Az ember értékét a teljesítménye, tudása, embersége, odafigyelése, segítőkészsége, stb. adja, nem a neve előtt levő rövidítések.
Egyébként volt már találkozásom dr, Dr,. címzetes, meg prof. emeritus munkájával, különböző szakmákból, - hogy mondjam szépen, nem mind volt átütő.:-)
Köztük is vannak agresszívok, karrieristák, érdekemberek, meg vannak nagyon tisztességes, becsülhető emberek. Ahogy mindenütt másutt.
(Az meg külön érdekes, hogy orvosok, jogászok automatice kapnak ilyen címeket, mások meg még éveket küzdenek érte.)
Nem egészen az elméletekről kérdeztelek, de nem baj.:-)
Milyen dolgokkal szoktál megörvendeztetni másokat?
Olyan emberek vannak, akiknek a véleménye, elgondolása, gondolkodásmódja valamennyire számít.
Céljaim, törekvéseim, elvárásaim, reményeim vannak. Ezek - ha már szavakba kell foglalni - többnyire a békés, nem-ártó, hanem támogató, segítő egymás mellett élésről; a másik egyéniségének, egyediségének tiszteletéről; illetve teremtő, de legalábbis termékeny, hasznos életről szólnak.
