Próbáltam rájönni, milyen a nézettsége az egyre jobb műsornak, és most egy ilyen hírt olvastam:
Kedves Nézőnk!
A Virtuózok tehetségkutató műsor első öt adásának átlagos nézettsége 403 ezer fő, átlagos közönségaránya 9% volt, ami közel 2 százalékponttal magasabb az M1 csatorna-átlagánál.
Adásonkénti elérése átlagosan 982 ezer fő. Egy néző átlagosan a műsor 41%-át nézi meg.
Az öt adással eddig összesen 2 millió 525 ezer főt ért el a műsor – ez annyit jelent, hogy legalább egy perc erejéig a magyar lakosság 28%-a belenézett az eddigi adások valamelyikébe. Egy átlagos néző 2 adást látott az eddigi 5-ből.
Adásról adásra közel 300 ezer nézővel bővül a Virtuózok közönsége. A 10.24-i adásba 800 ezer olyan néző kapcsolódott be, aki az elsőt nem látta (és ezzel megduplázta a műsor jövőbeni potenciális közönségét).
MÉDIAKUTATÁSI IRODA (MTVA)
Érdemes volt tehát elindítani a műsort, ami kezd teljesen kiforrni, és csak most jön a java! A nézőszám újra és újra emelkedő alkalmankénti száma igen jelentős lesz a döntőig. Bravó!
A Fidelio jobb oldalon olvasott hirdetése pedig válasz a Gyöngyösi Ivett indulásának célszerűségét a 78. hsz-ban megkérdőjelező újságírói véleményre, miszerint kiválóan muzsikáló tehetségek felfedezése a kezdeményezés célja. Ezt máshonnan is idéztem az előbbi beírásban.
Ahogy tegnap reggel hallottam a Bartókon, a szerintem akár végső győztes is lehet Boros Misi is évek óta versenyez már, és több sikeres megmérettetésen van túl. A szűkebb szakma tehát már régen felfedezte, ami természetes is ilyen tudás esetén. Engem tehát nem zavar a benevezettek ilyen előélete, hiszen az lesz majd nehéz, hogy a zsűri vagy a közönség eldöntse az abszolút kedvencek helyezését, ahol a szóba jöhetők között nagy korkülönbség ugyan lehet, de az igazi célnak leginkább megfelelő bármelyik korosztályból kikerülhet.
Drukkolok neki, és lesz tippem már a mai adás után is...
Ma újabb cikk jelent meg a műsorról a Magyar Nemzetben, Kiss Eszter Veronikától -
Másfél óra klasszikus zene címmel.
Mielőtt bemásolnám, megemlítem, hogy a műsor egyik kiemelt médiatámogatója, a Fidelio, viszont nem kellő mértékben foglalkozik a versennyel: e fórumtéma indítása óta is mindössze csak kétszer, a következők szerint.
Október 20-án a legutóbb fellépett show-mesterekkel, a 2Cellos formációval, és ebből egyikük kijelentését tartom említésre és elismerésre méltónak, mert nem tartom komolyzenei produkciónak az arénák hangosított cirkuszi előadásait:
"Luka Šulić elmondta: Horvátországban egy alapítványt akarnak létrehozni, amelynek a segítségével a zenét tanuló gyerekeket támogatnák abban, hogy minél jobb hangszerhez jussanak. "A gyerekkorban a legfontosabb, hogy megfelelő hangszer legyen a kezükben, ez elengedhetetlen a fejlődésükhöz" - mondta."
Róluk az MNO is közölt képes anyagot, amiből kiderül, hogy ez a két "őrült" még sehol a világon nem találkozott ilyen tehetségkutatóval, amiből két dolog szűrhető le: ahogy a hazai szervezők, ők sem tördnek azzal, ami egy ilyen műsor kapcsán előzményként ismert kell legyen, illetve a világban számos ilyen vetélkedő egyike sem tartotta szükségesnek (méltónak) e zenebohócok szerepeltetését a komolyzenei pályára készülő vagy az ott már sikeresen bemutatkozott fiatalok mellett. Milyen tanácsokat adhattak ezek az egyébként csinos, szimpatikus fiúk?
November 11-én pedig arról a csodálatos muzsikusról, vagyis Gyöngyösi Ivett egy közeli koncertjéről írnak, akit Kiss Eszter Veronika is említ cikkében.
Hát ez nem sok, ennél többet ér a reklám, a logo megjelenítése! A Fidelio nem nézi a vetélkedőt vagy nincs véleménye róla?
A bevezetőben említett cikk, amelynek alcíme:
A középdöntőkre a Virtuózok olyan lett, amilyennek vártuk
Megérte a különböző blogoknak és sajtóorgánumoknak tulajdonképpen egyhangúlag kritizálni a Virtuózokat. A tehetségkutató műsor a középdöntőre kiküszöbölte az össze hibáját, és végre olyan lett, amit egy ilyen jelentőségű adástól is vártunk.
Bár több kérdés nyitva maradt bennem a Virtuózok kapcsán, a műsor felépítése a középdöntőkre elérte azt a modellt, amire vártam, és bizonyos vagyok abban, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Teljes hosszában halljuk a műveket, a hozzátartozó helyett végre a darabokról faggatják a felkészítő tanárokat és a versenyzőket, a zsűri szakmai szempontból elemez, nem a külsőségeken van a hangsúly, hanem csak és kizárólag a muzsikán. Nem az öncélú virtuózitást díjazzák, egy lassú tétellel is tovább lehet jutni, a muzikalitás és a darab helyes értelmezése előbbre való a technikai csillogásnál, így az adott esetben többéves korosztályi különbségek is eltörpülnek a korcsoportokon belül, és még hosszan sorolhatnánk azokat a helyes döntési szempontokat, amelyeket a zsűri alkalmaz. Az indoklás is szakmai alapokon nyugszik, tiszta és egyértelmű, de azt hiszem, akármilyen nehéz is a döntés, a nézők többsége hasonló eredményre jutna. Másfél órányi adás több mint kilencven százaléka színtiszta klasszikus muzsika, péntek este, főműsoridőben. Ez már olyasmi, amit Bartók és Kodály országában a köztévétől elvár az ember.
A másik ok, amiért sokat javult a műsor, hogy a műveket most már hangversenyszerűen halljuk. A zenekari háttér, a komoly összpróbákat igénylő felkészülés valóban professzionális irányba tereli az összhatást, és olyan lenyűgözően hat a zeneiskolás korosztályra, hogy tényleg odaszögezi őket is a képernyő elé. Az az egyértelmű üzenete: érdemes zenét tanulni. A sztárvendégek érdekesek, nincsenek túlsúlyban, jó a választás, akár az Amadinda a tinédzsereknek, akár a 2Cellos a legkisebbeknek, és ez a műsornak az a pontja, ami egy kicsit nyit a szélesebb közönség felé, mégsem visz el a bulvár irányába.
Kérdéseim elsősorban a legnagyobb korosztállyal kapcsolatban vannak, ugyanis itt tulajdonképpen a zeneakadémisták, a professzionális képzésben részt vevők versenyeznek. Megkötések híján a zsüri nöbendékei vagy éppen olyanok is jelentkezhettek, mint Gyöngyösi Ivett, aki Junior Prima díja kapcsán már országos szintű elismerést tudhat magáénak, és a verseny idején önálló zongoraesttel lépett fel a MüPában. Ami azért nem mérhető össze a fiatalabb korcsoportokkal, hiszen elsősorban a tehetségek felfedezéseként hirdették meg a vetélkedőt, az ő esetében pedig erről aligha lehet beszélni.
Természetesen ettől még a mezőny egyik legtehetségesebb zenésze, akinek sokan szorítunk, de esetében inkább kész fiatal művészről, mint fefedezésre váró tehetségről kell beszélnünk. Úgyhogy a magam részéről kíváncsian várom a legidősebbek középdöntőjét és az ott alkalmazott zsűrizési szempontokat.
A cikekt egy képpel illusztrálták, de Kovács Sándorék alapján, nem ezzel a képpel:)
A képet az Üj Európa Alapítvány műsorral foglalkozó október 31-i cikkéből emeltem át, ahol ők is rosszul tudják, hiszen csak átvették a következő idézet magyarul is rosszul fogalmazott lényegét. "A világon először készített komolyzenei tehetségkutató műsort az M1, azzal a céllal, hogy felkutassák és bemutassák a legjobb hazai klasszikus zenei tehetségeket és a klasszikus zenét megszerettessék a nézőkkel. "
Ahol megjelenik a klasszikus zenei tehetségek felkutatásának és bemutatásának szándéka, - írták, megegyezően Kiss Eszter Veronika legutolsó észrevételével.
Mindezekhez néhány megjegyzés:
- a vetélkedő nemzetközi, tehát nem csupán a hazai tehetségekről szól,
- szerintem nem a középdöntőkre javult fel a műsor, hanem erre a másodikra, de a szerző talán azt nem nézte,
- nem csak a zeneiskolásokat vonzza a képernyő elé a műsor, hanem a nagyközönséget is, de vitatom, hogy az Amadindán túli show-mesterek meghívása jó választás lett volna. Ez színtiszta bulvár volt, és nem hiszem, hogy a szélesebb közönség miattuk nézte volna végig a műsort, mert ha igazi komolyzenészeket hallhatott volna, eszébe sem jutott volna amiatt legközelebb távolmaradásával tüntetni e műsorral szemben. Nem beszélve az éppen fellépőkről. Valóban érdekesek voltak a sztárvendégek, de nem ide passzoltak. Aki rájuk kíváncsi, klikkelhet a rövid videóikra, és ha végig is hallgatja azokat, növelheti a nézőszámot akár 100 millióig, de attól még nem fog elmenni egy tehetséges csellista első vagy sokadik kamarakoncertjére, de az lenne a legnagyobb baj, ha egy ilyenen hasonló zsonglőrködéseket várna el az előadóktól,
- a legnagyobbakkal kapcsolatban nálunk is felmerült Gyöngyösi Ivett neve, de akkor kizárhatták volna a zseniális klarinétos Lugosi Dániel Alit is, aki éppen az eggyel korábbi adásban számolt be örömmel az immár 15. alkalommal megrendezett osakai hasonló versenyen elért kiváló helyezéséről. Ezt én is megemlítettem a 65. beírásban, hivatkozva arra is, hogy íme egy másik tehetségkutató a sok közül, amiről sok érdekelt nem tudott vagy elhallgatta.
A többiek között is voltak már pódiumon szerepelt zenészek, még a kicsik között is, de köztudott, hogy a zene világában nagyon sok csodagyerek van, akik éppen koruknál fogva még nem teljesen érett muzsikusok, de hadd szerepeljenek, hogy még érettebbek legyenek. Ivett is csupán egy óriási tehetség, aki korosztályának megfelelően már többször bizonyíthatta kivételes tudását,
- miért kellett volna kizárni egyes zsűritagok tanítványait? Esetleg ő ne szavazzon a sajátjára, ahogy szokták ilyen esetekben.
Végül: örülök, hogy az itteni vélemények is hozzájárulhattak a műsor színvonalának emelkedéséhez.
Magáról a zenéről keveset írtam, de burkoltan benne volt a véleményem, véleményünk, mert nem egyedül néztem az adást, és könnyen megegyeztünk a fiatalokról.
Kezdem a szólót játszó Boros Misiről: hozzáállása, gondolkodása, megnyilvánulásai és a játéka mint egy 16-18 évesé. Az ő játéka volt a legérettebb, túl a technikai dolgokon, ahogy a két kis hegedűsnél még ez sem volt elég, legalábbis tegnap kifejezetten gyengék voltak. Vitán felül állt Misi első helye nálunk, ami a biztos továbbjutást jelentette.
A döntőbe jutott érett hegedűs messze kivált a hegedűsök közül, költőien játszott, amihez megvolt a hangszerkezelési alapja. Választhatott volna persze nehezebb darabot, de így is meggyőző volt.
A többiek között az arra hivatott zsűri döntött, és valóban nehéz helyzetben lehettek, mert közel azonos és magas színvonal mellett különböző hangszereken játszókat kellett összehasonlítani. Jó kritikákat kaptak, van tanulnivalójuk, nem leszerepeltek, hanem méltón mutatkoztak be, megérdemelt sikert hozva lelkes oktatóiknak is. Szép volt hallgatni és érezni a bemutatkozó filmecskékben a tanár-diák találkozók meghitt hangulatát.
Egy tanárt külön megemlítek, mivel a döntőbe jutott hárfásokat ugyanaz a hölgy tanítja: Natasa Gorbunova, aki - mint most utánanéztem - tanít, előad és zenei versenyt is szervez Szegeden. Gratulálok!
Tetszett az alázatos zenekar, akik olyan személyes és hangi aurát vontak a gyerekek köré a próbán és a nyilvánosság előtt is, hogy némelyek az első ilyen fellépés ellenére is jól együttműködtek a profikkal.
Kíváncsi volnék a becsült nézettségi adatokra, és várom a nagyok fellépését, ahol természetesen más alapról indulva kell majd a már látott és hallott egészen kiváló muzsikusokat sorolni.
Változatlanul nem értem a szervezőket, hiszen még mindig az alábbit látom a műsorról a neten, ahol nem a szöveg melletti embléma, hanem a külön sorba került "k" betű zavar. Mást biztosan nem...
A sztárokról, vagyis a csillagokról még csak annyit: mindegyik fénylik, de az igazi csillagok a saját fényükkel emelkednek ki a reflektorfénnyel is megvilágított halványak közül, akiket sztárolni kell a nagyobb bevétel érdekében. Valóban nagyobb közönséget vonzanak, de ezt a közönséges tömeget inkább elkápráztatja a túlzott csillogás, vagyis a show, és így a talmira fogják hinni a zenei varázslatot, holott legtöbbször csak bűvészmutatványokról van szó, illetve vannak hangok. Ez komolytalan komolyzene, sajnálom, hogy így érezzük.
A múlt hétre vártam tévedésből ezt a középdöntőt, így még nagyobb várakozással néztem meg a kicsiket, köztük nagy tehetségeket is találva. A műsor lebonyolítása tovább javult, most már alig volt zavaró dolog.
Az elején egyetlen baki Bősze Ádámtól, amikor úgy mutatta be Szenthelyit, hogy a Zeneakadémia vonós tanszékének tanszékvezetője, de ez belefér, hiszen ő sem szerepelt még pódiumon kamarazenekar előtt :)
A zsűrit végre csak a figyelmük és ámulatuk néhány jellegzetes pillanatában mutatták, és csak az előadások után beszélgettek egymással, kellően szakmai véleményeket kifejtve, ahogy elvárható.
A kameramozgatás is jó volt, így végre a tehetséges és több esetben nagyon képzett gyerekekre összpontosíthattunk, akiket a fordulóban választott darabbal kapcsolatosan mutattak be röviden a próbákon.
A színvonal vegyes volt, és így most már két továbbjutót is eltaláltunk, míg a hárfás kislány helyett mi a furulyás vagy a bőgős produkcióját tartottuk jobbnak, bár éreztem, hogy netán a már döntős tini hárfásnak fognak ellenfelet választani.
Nem értettem egyet Némethy Attilával, aki akár mind a kilenc nevet elmondta volna: voltak gyenge előadások, vagyis a kiemelkedő kettő és a további négy-öt kevéssé jó mellett gyengébbek a mai napon, és ez nem szégyen, nem kell udvariaskodni. A gyerekek és felkészítőik bizonyára tisztában vannak a besorolással, és tanulni fognak mindnyájan a továbbiakra.
A két sztárvendég bevonása viszont nagyon nem tetszett, mert mesterien kezelik ugyan a hangszerüket, de ez a crossover műfaj nem egyeztethető össze azzal az igyekezettel, amit a még gyerek muzsikusok és komoly tanáraik kifejtettek, amiért rengeteget dolgoztak! A gyerekek többsége nem is tudott mit kezdeni a közös számmal, és hogy a műsorvezetőnek tetszett, azon nem csodálkozom, mert kell a show - milliókért, de itt a honoráriumot értem alatta és nem a komolyzenének megnyerni remélt milliókat. Kb. olyan volt mint a tenisz- vagy a kosárlabdacirkusz, ahol egyrészt komoly vesrenyzők játszanak egymással (pl. a teniszben legutóbb Budapesten Gulbis, Thiem stb.), de fellép a labdazsonglőr Bahrami is, aki elbohóckodja az egészet, mert az is hozza a pénzt. Emiatt a gagyi epizód miatt tehát szomorú vagyok. Nem lett volna más sztárvendég, természetesen hazai, aki a verseny alapgondolatához illően mutatja meg a versenyzőknek a célt, amit ők is kitűzhetnek, vagyis a komolyzene magas szintű művelését? Nem fogok neveket mondani, de a zsűri bizonyára talált volna ilye(neke)t.
Tévedtem, mert a következő heti pénteket néztem egy műsorújságban. Az eddigi hetenkénti adás után nem merült fel bennem a váltás. Jól jártak tehát a berlinieket meghallgatók, én is a televiziót néztem a magyar és finn virtuózokat. Csinos felhozatal Miklósa Erikának. Néha elaludtam rajtuk :-)
Jövő pénteken viszont Barátit fogom meghallgatni a BMC-ben a budafokiakkal a Haffner szerenáddal, és majd felvételről a kis tehetségeket. Közben eszembe jutott a híres római együttes, amely szintén virtuózoknak hirdette magukat, amit Szenthelyiéknél kifogásoltam... Az idézett művet éppen Kristóffal hallgattam többször, legutóbb augusztus végén Fehérvárcsurgón Rolláékkal - lenyűgözőek, virtuózok voltak!
A virtuózitás persze csak egy átvett kifejezés, aminek eredeti jelentése a jól átgondolt és pontos, érzelemgazdag előadást jelentette. Később jöttek a látványosságra törő, a bravúros gyorsasággal játszók, és függetlenül a zenei interpretáció lényegétől hatásos előadások és persze előadók (a húrok szaggatói stb.), így a fogalom körül kettőség uralkodik. Vörösmarty Liszt Ferenchez írt óriási versében érezte az általa is hallott zongorista hatásos zenéjének összetettségét, így a "velőket rázó húrok" nála csak egy eleme megható ódájának.
Már megint a szerencsétlen programegyeztetés: este 20:20-tól a Virtuózoknak nevezett komolyzenei tehetségkutató alsósokból álló remek csapata csap össze vagy a húrokba. Nézni fogom feltétlenül.
Közel egyidőben a virtuóz berlini zenekar, sir Simon Rattle vezetésével, egy mini és egy maxi szimfóniával várja a komolyzene kedvelőit Kurtág és Beethoven jegyében, akár 19.900 Ft-os jeggyel is.
Szintén ma este lesz a magyar-finn kupaselejtező, amiért a "no sports" ellenére sok komolyzene-hallgató jelölt fog elmenni vagy a tv elé ülni.
Ami pedig a legjobban meglepett: a műsor nevében is visszaköszönő zenekar éppen ma este is koncertezik. Íme:
Magyar Virtuózok Kamarazenekar Budavári Mátyás templom (Római katolikus Nagyboldogasszony-templom)
Hazánk egyik legfoglalkoztatottab zenekara, a Magyar Virtuózok Kamarazenekar folytatja koncertsorozatát a Mátyás templomban, melynek teljeskörű felújítása 2013 nyarán ért véget. A kiváló akkusztikával rendelkező, télen fűtött templom nagyszerű otthont ad a hétről-hétre megújuló hangversenyeknek. A koncerteken olyan neves szólisták is közreműködnek, mint Kertesi Ingrid, Vásáry André, Fischl Mónika, Vadász Dániel, Fellegi Balázs, Király Csaba, és Hock Bertalan. tovább Az újonnan felújított Mátyás templom méltó környezetet biztosít egy hangulatos este eltöltéséhez.
2014. november 14. 20:00
Ennyit a Fidelio Programkeresőjéből; még a mára ajánlott koncert műsora sem.., szerencsére, mert a zenekar és a templom honlapján ez az előadás már nem szerepel. Ha valaki odamenne, pórul jár.
Kedves mindegy és vörösbegy! Egyetértek veletek, örülök, hogy ismét alaposan elemeztétek azt, hogy mi tetszik és mi nem a komolyzenét kedvelő, komolyzenét értő nézőnek. Jó volt elolvasni, elgondolkodni rajta.
A műsorvezetés visszatérő színvonaltalansága - a zsűri viselkedése - zeneművészeti kérdések, ezek maradtak azok a pontok, amelyek zavarják a nézők egy részét, lehet, hogy a túlnyomó részét!
Csodálatos ellenben, hogy milyen sok tehetséges fiatal ambcionálja a magasfokú muzsikálást!
Ennek bemutatása a verseny egyetlen igazi érdeme.
Ami a zsűri döntését illeti, az mindíg vitatható...szerencsés esetben talákozik a nézők választottjaival.
Egyetértek, a versenyszervezés lényegesen jobb volt, messze nagyobb mértékben teljesítette az egyébként elemi elvárásainkat. Valamennyi versenyzőért vérzett a szívem, aki nem jutott tovább, mert remek tehetségek mind. A zsűri egy része továbbra se volt elég szakmai, hanem az előadók személyiségének rájuk gyakorolt hatásával foglakozott. Batta több esetben aludni készült egy ország szeme láttára, ami több mint kínos. Nem muszáj zsűritagnak lenni, unatkozni, nem szakmázni, aludni.
A zsűri a teljesítmény mellett érzésem szerint folyamatosan próbál egy másik szempontot érvényesíteni a továbbjuttatásban: a hangszerek többféleségét. Ez nyilván nem méltányos azokkal, akik egyazon hangszeren jók. Véleményem szerint a hárfa nem könnyű hangszer, és a hangszerek nehezen összevethetőek, nem is szerencsés dolog ezzel próbálkozni. Mindegyik hangszer, előadás és mű másban éri el a "maximumát", és akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyazon korosztályban is igen eltérő időtartamú zenei múltról adnak számot a versenyzők. Így a zsűri döntése érthetően okot ad a vitára.
A fészekklubban természetesen nagyon sokan követik a Virtuózokat, és nagyon jó a program ottani tálalása. Nézegettem és vissza is hallgattam belőle, most elsőként éppen az eddig legjobb fiatalt, a 15 éves klarinétos srácot, Lugosi Dániel Alit.
Vele kapcsolatos az alábbi megjegyzésem, kiegészítésem, mert tovább él a médiában a hazai versenynek az egész világon való egyedülisége, ami tévedés, így jó lenne helyre tenni a dolgot! Az említett zseniális gyerek éppen egy ilyen versenyről érkezett, ahol III. díjat nyert, hallottuk előadása után, és emiatt megnéztem annak a versenynek is a honlapját.
Az immár 15. Osakai Nemzetközi Zenei Versenyről van szó, ahol több országban tartott előválogatók után tartották a döntőket: három szekcióban és sok-sok korcsoportban a zongora, húros, fúvós és énekes kategóriákban, de van régizene, népzene stb. is, hiszen a verseny nagyon kiterjedt tehetségkutató, még amatőr szinten is fel lehet lépni. A nagydíjat egy tubás fiú nyerte!
A legfőbb csoportot mutatom be, annak is a minket érdeklő részét:
?15??????????—? ????? The 15th OSAKA International Music Competition / Winds
???? Woodwinds Age-J ?1? 1st Prize Cl. Yu Bin AHN (Korea) Yewon School Year 1 ?2? 2nd Prize Ob. Yoojin LEE (Korea) Yeowon Middle School Year 2 ?3? 3rd Prize ?????/Not awarded ????—?? Espoir Prize Ob. ?? ?? / Tatsunori UMez.AWA (???) ?????????2? Cl. ?? ? / Hana MASUDA (???) ??????????3? Cl. ?? ??? / Soyoka TANAKA (???) ????????????????2?
Age-H ?1? 1st Prize ?????/Not awarded ?2? 2nd Prize Fl. Su-Yeon LEE (Korea) Gyeong Gui Arts High school Year 2 Cl. Hyeon-Soo KIM (Korea) Seoul Arts High School Year 2 ?3? 3rd Prize Fl. Yeon-Seon CHO (Korea) Seoul Arts High School Year 2 Cl. Daniel Ali LUGOSI (Hungary) Univ. für Musik und darstellende Kunst Wien ????—?? Espoir Prize Ob. Ji-Yeon NOH (Korea) Busan Art High Scool Year 2
A Szervező Bizottság az alábbiakkal foglalta össze a vesreny célját:
"The competition was established to achieve this goal and intends to encourage many young talented musicians with their hopes and ambitions." - nem fordítom: ők is fiatal tehetségeket kersenek már hosszú évek óta, mint a moszkvai rendezők is - nemzetközileg.
Erről a linkről indulva számos videó érhető el a mostani és a korábbi évek osakai fellépőiről!
És persze további hasonló versenyek is előkerülnek: Szöulból, Triesztből stb.
Ez pedig egy példa a tavalyi Menuhin versenyről - egy 14 éves fiú játszik, bár ezt a versenyt csak a fiatal hegedűsöknek rendezik.
Többen néztük együtt az első középdöntőt, és nagy várakozás előzte ezt meg: mit produkál a kilenc tehetséges fiatal, és javult-e a közvetítés?
Utóbbival kezdem. Sokat javult: bemutatásként a választott darabokhoz kapcsolódó próbákról kaptunk némi izelítőt, lelkes tanárokkal, néhol a közreműködő zenekarral, épp annyit, amennyi kellett; az előadások alatt időnként láthattuk a zsűritagok elvarázsolt vagy éppen kissé elégedetlen arcát, mértékkel, jólesően, és hasonlóan egy-egy rövid bevágás a színfalak mögül, ahol a versenyzőtársak és a hozzátatozók figyelték a szereplőket. A műsorvezetőkre sem lehetett panasz, kellően a háttérben maradtak, bár a lelépő versenyzőtől elbúcsúzók tapsát illik kivárni a követlkező bekonferálásához. Mindez tehát arányos volt, ezt vártuk, ennek ellenkezőjét kifogásoltuk.
Az aranyos és több esetben igen érett produkciók közben viszont szinte szédítően váltogatták a kamerák képeit, minden irányból mutatva azt, amit a szerencsés zsűri és helyszíni hallgatóság csak a saját szemszögéből figyelt, ahogy én is szoktam koncerten. Jól néznénk ki, ha egy hangversenyteremben, ami most a stúdió volt, időnként váltogatnák a fényeket, a képeket, és hol előlről, hol hátulról, hol a díszkletek mögül vagy éppen felülről láthatnánk a szereplőket, ami nagyon elvonja a figyelmet. Többször volt, hogy behunytam a szemem, hogy a vagdalkozás helyett Vivaldit, Rossinit, Szkrjabint stb. halljam és persze a csodálatos versenyzőket.
A lényeg maradt a végére, bár már említettem a kilenc középdöntős nagyszerű felkészültségét, hála az alapozó és felkészítő háttérnek, tehetségüknek, szorgalmuknak, előadói kvalitásaiknak. Lélekteli szemek és mosolygó arcok, kitűnő hangképzés és elragadó előadások. MIndegyik jó volt, de voltak a jobbak, illetve fordítva, a nagyon jókhoz képest voltak kevéssé jók, talán éppen ma, de ilyen egy verseny.
A váróban egymásnak is drukkoló kis csapat közül mi egységesen nem ezt a hármat juttatuk volna tovább, mert nálunk a blockflötés Bence, az idősebb zongorista Dávid és a klarinétos fiú volt a három legjobb. Három nagyon érett előadás. Csalódtunk tehát, és ezek szerint nem vagyunk annyira zeneértők, mint a szűri. Ehhez képest a hárfás lány továbbjutásán még ő maga és a hozzátartozók is meglepődtek, és nekem a remek hegedűs fiú első részbeni játéka nem volt meggyőző, bár utána sokkal jobban tetszett. Náluk még az oboista lányt és a fiatalabb zongoristát is jobbnak éreztük.
A zsűrizés közbeni együttes játék az Amadindával ötletnek és megvalósításában is kiváló volt, így lesznek jó kamarázók e fiatalok.
Összegezve: egyetlen lényegi kifogástól eltekintve nagy élmény volt a mai este.
Én csak a felnőtt korcsoportot tudtam megnézni (sajnos),de örülök,hogy bejutott csellista és hegedűs a fiatalabbak közül.
Szomorúan tapasztaltam,hogy maradt a beleduma,az összes tiltakozásunk ellenére.
Ma,a TV2-n belebotlottam egy ultra-gagyi tehetségkutató műsorba,még a nevét sem tudtam megjegyezni.
Na,ott tapasztaltam ugyanazt,mint a Virtuózok műsorban,hogy folyamatos beledumálás folyik a zsűri részéről,és kurtítva adták le a produkciókat (hál'Istennek).Érdekes módon itt nem kapcsoltak ki a váróba a rokonsághoz...
Sajnálom,hogy a Virtuózok műsor ezt a színvonalat célozta meg!
A húrosok-vonósok közül továbbjutókat az egész előválogatóra kell nézni. Van csellista továbbjutó, az általam már ismert és itt is bizonyitott Dolfin Balázs, és hegedűs is - a fiatalabbakból.
A beemelt szabályzat fogalmazási döcögősségére csak most figyeltem fel, hogy újra elolvastam. Egyszerűbben, rövidebben jobb lett volna. Felnőtteknek készült a szöveg. Pl.:
A három középdöntőben a korcsoportonként kiválasztott 9 versenyző egy újabb darabbal szerepel, emellett együtt is fellépnek:.....
Közben a partnereknél változás történt, mert az egyik Rolandot törölték, de maradt kétszer a
és változatlanul nem derül ki a szép címerről, hogy Hódmezővásárhelyé:
Sajnos az illetékesek nem olvassák ezeket a beírásokat, bár valahonnan kaptak infót az egyik ilyen hibára. A kiemelt médiatámogató Fidelio pedig eddig ugyan 7 alkalommal írt a vetélkedőről, de pl. e fórumtéma címét adó cikkét már nem javította, pedig lényeges változások történtek közben, a válogatókról már semmit sem írt eddig, és a tv-s kezdet óta csak a 2Cellos döntőbeni fellépését propagálta, a szeptember 19-i egyik beharangozójában (A komolyzene is lehet trendi) pedig már többször kifogásoltam egy téves téves mondatot, miszerint "Vadász Dániel, a műsor egyik producere a szeptember 18-ai sajtótájékoztatón elmondta: ez az első ilyen jellegű műsor Magyarországon, és tudomásuk szerint az egész világon." Ezt azóta sem javították, pedig egy újabb cikkben minden változásról tájékoztatni kellene az olvasókat, és a válogatókon elhangztottakról is írhatnának!
Igen,sajnos mostanában jellemző a könnyebb műfaj felé kacsintgatás.
Nem kell messze menni,Miklósa Erika a legjobb példa rá.
Egyébként kiderült,hogy a hegedű tulajdonképpen milyen nagyon nehéz hangszer!Nem azt mondom,hogy a zongora könnyebb lenne,de 3 zongorista is továbbjutott,míg egy hegedűs sem.
Egy Mozart hegedűverseny is megoldhatatlan problémát jelentett a versenyző számára.
Csellista meg egy sem jutott be.
A többi megjegyzéseddel egytértek,már ami a 2Cellos-t illeti.
"4.) A középdöntőben már csak a korcsoportonként kiválasztott 9 legjobb versenyző lép fel újra a zsűri előtt, korcsoportonként külön napokon. Az adott korcsoport 9 versenyzője egyénileg előad egy újabb klasszikus zenei darabot a zsűri előtt. Emellett együtt is fellépnek majd: a középdöntő során egy közös produkcióra is felkészülnek – egy-egy különleges sztárvendég segítségével. A 9 középdöntős közül mindhárom korcsoportból 3 versenyzőt juttat tovább a zsűri a Döntőbe.
5.) A Döntőben az eddig külön adásban bemutatott korcsoportok továbbjutói már egy adásban szerepelnek, de továbbra is csak a saját kategóriájukon belül küzdenek meg a győzelemért. A Döntőben mind a 9 versenyző egy-egy újabb darabot ad elő a zsűri előtt. Az egyéni teljesítményük alapján a zsűri megszavazza, hogy korcsoportonként ki az az 1-1 versenyző, aki saját kategóriájában megnyeri a versenyt. Így a Döntő adásának végén összesen 3 versenyző örülhet. Ők hárman a saját korcsoportjuk győzteseként megnyerik a lemezszerződést, és az amerikai koncertfellépést, valamint mindhárman megkapják a jogot a Fináléba jutásra.
6.) A Fináléban, azaz az élő showban a 3 korcsoport nyertesei mérkőzhetnek meg egymással. Mindhárom versenyző több darabot is előad a zsűri előtt, de az öt zsűritagnak itt már nincs döntési jogköre, csupán véleményezhetik a versenyzők produkcióit. A Fináléban ugyanis egyedül a nézők döntik el szavazással, ki legyen az abszolút győztes, azaz a Virtuózok fődíjasa. Ő lesz az a 3 versenyző közül, aki hazaviheti a 12 millió forintos főnyereményt is."
Én is azt érzem, hogy a gagyi show-elemek maradnak, de talán a versenyzőket végig tudjuk hallgatni, miként illik!
Amit még kiemeltem: a beharangozott sztárvendégeket, akik közül többet említettek pénteken is. Tartok tőle, hogy ezek is show részei lesznek, kissé komolytalanná téve a komolyzenei vetélkedőt. Ők lesznek a példa a fiataloknak, hogy csak egyet, vagyis kettőt említsek: a 2Cellos
Különlegesnek különlegesek, csillognak, de én nem ilyen körből választottam volna, mert ez az irány nem az igazi komolyzenekedvelő közönséget neveli, számukat is jelentősen növelve, hanem a show-biznisz ügyfélkörét, akik azt fogják hinni, hogy ez a komolyzene.
és az egyik "ütős" videójuk, a hivatalos, ahol örömmel nyugtázzák (ők maguk), hogy rövid időn belül hány millióan nézték meg, tartva most már közel a 27,4 milliónál alig háromnegyed év alatt: napi 105 ezer néző (!). Elképesztő, döbbenetes, mint a Thunderstuck című klip is jelöli.
Üzlet a javából, és kíváncsi lennék, mennyiért jönnek ezek a különleges figurák szerepelni hozzánk!
az elkövetkezőkben (középdöntő) minden korosztály kap egy-egy estét?Mert ha igen,akkor van esély arra,hogy minden versenyművet teljes egészében végighallgathassunk,kommentárok nélkül,hisz 9 produkció már csak belefér másfél órába.
Ha viszont mindhárom korosztály egy estébe lesz sűrítve,akkor marad a megkurtított változat.
A mai felhozatal egészen kiváló volt, de persze nem a kisebbekkel összehasonlítva, hanem önmagukban. Már ami a végig (ilyen szinte alig volt megint) bemutatottakat illeti. Ugyanis ma is voltak csak töredékkel megajándékozottak, és a többiek játéka közben most is ment a színfal mögötti duma, fölös kérdezősködés, elvonva a figyelmet az amúgy egészen kiváló előadások élvezetétől. Sőt: a lent kiemelten kezelt zongorista játéka közben éppen a saját bemutatkozó szövegét játszotta be az érzéketlen rendező.
A rendezők arról sem tájékoztatták a zsűrit, hogy mit ismerhettünk már meg egy-egy versenyzőről, így a zsűri olyat kérdezett, amit mi már tudtunk a bemutató filmből.
A zsűritől már szakmaibb véleményeket is hallottunk, bátran bejuttaták a három zseniális zongoristát, de a külső elsődleges emlegetése csak nem maradt el. Az amúgy jól zsűriző Kesselyák Gergely két versenyzőtől is a műsora bemutatását kéri, ami persze csak megszokás, mert itt nem művek soráról volt szó, voltak hangok, mivel mindenki csak egy művet vagy műrészletet mutatott be.
A száguldó kamion feliratát csak most rögzítettem: A világon először... VIRTUÓZOK, és ez sajnos nem igaz, mert a 47, 50 és 52 jelzésű beírásból kiderült, van előzmény bőven. A szervezők tehát felületesek voltak, a kamion nagyképű lett, de túl vagyunk a castingon, vagyis a válogatón. Végre!
Egy versenyzőről külön kell írjak, mert amikor Gyöngyösi Yvett játéka után ketten is Fischer Anniet említették, eszembe jutott az akkor még csak 19 éves Yvett Junior Prima-díjának kihirdetése utáni bejegyzésem a fórumra:
"Csak gratulálni lehet, és annak külön örülök, hogy az egyéni jelöltek közé én is jó érzékkel javasoltam a kitűnő Gyöngyösi Yvettet, aki ugyanabban az életkorban játszik ennyire éretten, mint annak idején Fischer Annie. Van tehát példakép." (2012. 11. 24.)
Jöhetnek a középdöntők, végre elhagyva a gagyi show-elemeket. Csak ne legyenek újabbak!
A jelentős médiafelvezetés után persze mások is felfigyeltek a műsorra, köztük írástudóbbak, zenei szakírók is. Nem mi vezettük az ujjaikat, de meglátásaink hasonlóak, mint pl. az alábbi cikkben olvashatók Kiss Eszter Veronika észrevételei. (Magyar Nemzet - Kultúra, 2014. október 29.)
K É P E R N Y Ő
A tehetség cukiságfaktora
"Kisautók, plüssállatok, cumi, gyógyíthatatlan beteg kislány, könnyező zsűri, és még hosszan sorolhatnánk azokat a hatásvadász elemeket, amelyeket kereskedelmi adókat megszégyenítő súllyal vet be a köztévé, hogy növelje a komolyzene népszerűsítésére létrehozott műsora nézettségét. Így aztán csak a néző szemét szúrja ki az M1, amikor papíron vállalja a komolyzenét.
A Virtuózok ugyanis eddig mindenről szólt, csak a zenéről nem. Amikor az ember leül a képernyő elé, és akár kíváncsiságból, akár elkötelezettségből komolyzenét készül hallgatni, kifejezetten zavarónak találja ha néhány másodperces folymatokat kap egy darabból, nem hallgathatja végig a tételt, amit adott esetben a csúcsponton vagy éppen a legkifejezőbb résznél kevernek le, hogy a hozzátartozók elfogult kommentárjait sugározzák.
Ez a műsor nem alkalmas arra, hogy a komolyzenének közönséget toborozzon, még arra sem, hogy zeneiskolás korú gyerekeket motiváljon a zenetanulásra. A "picurkák" adását leginkább a tehetség "cukiságfaktorára" éhes nézősereg élvezi, a zsűri közhelyes kommentárjaiból senki sem tanul. Hiába ül az ítészek között egy zenetörténész, nem tudunk meg semmi érdekeset a a darabokról, a szerzőikről, hiába a hangszeres művész, nem hallunk szakmai instrukciókat, valódi építő kritikát.
Ha a Virtuózokat összehasonlítjuk a köztévé másik, műfaj-népszerűsítési céllal létrehozott tehetségkutatójával, a Fölszállott a pávával, amelyből egyszerű érdeklődőként is hatalmas néprajzi tudást szívott fel bármely néző, ahol a zsűri értékelése közben rengeteg hasznos és iránymutató információ hangzott el mind a versenyzőknek, mind a közönségnek, még szembetűnőbb a különbség a szerkesztési alapelvek terén. Persze, a legalapvetőbb kérdés az, érdemes-e az értékes műfajokat a bulvár szintjén tálalni, lehet-e azzal növelni a komolyzene presztizsét, hogy show műsorokba integráljuk. A válasz annál sokkal árnyaltabb, mint hogy erre néhány szóval megfeleljünk.
Tehetséges gyerekek mindig voltak, zenei versenyeket is évtizedek óta rendeznek, dicsérendő az ötlet, hogy a zenét tanuló gyerekek, fiatalok tudását, annak magas színvonalát a szélesebb közönség is megismerje. Jó lenne persze, ha ezzel párhuzamosan a döntéshozók felismernék a zenei tudás mögött álló felbecsülhetetlen értékű zeneiskolai bázis jelentőségét is, amely nem kis szerepet játszott abban, hogy hazánk zenei nagyhatalom lett. Mégis, hosszú ideje a széllel szemben küzd a tehetséges fiatalokért."
A legalapvetőbb kérdésre egyetlen szavas válaszom van: nem ("érdemes az értékes műfajokat a bulvár szintjén tálalni...")
Az MN tegnapi számának Vélemény rovatában Csejtei Dezső filozófiatörténész is foglalkozik a virtuózokkal, és első ránézésre azt hittem, ő is a műsor muzsikus szereplőiről és a közönséges körítésről ír, de nem, csupán érinti a tárgybani műsort. Csak az elejét idézem.
Virtuózok és közönségesek
Az egyenlőség gondolatát nem a modern polgári demokráciák fogalmazták meg elsőként
"Csak elismerés illetheti a Magyar Televíziót, amiért az utóbbi hetekben útjára indította a Virtuózok című tehetségkutató műsorát. A sorozat eddig látott darabjaiban apró emberpalánták, akik nemegyszer a mikrofonhoz vagy a hangszerűkhöz is alig érnek fel, olyan csodálatra méltó tehetségről, felkészültségről tesznek tanúbizonyságot, hogy a nézőnek szinte leesik az álla, s olykor az is megtörténik, hogy könny fut a szemébe. E műsor másrészt alkalmat ad arra is, hogy az emberi tehetség kérdéséről valamivel hosszabban is szóljunk...."
A továbbiakban valóban hosszabban, közel tizennyolcszor ekkora terjedelemben olvashatunk az elemzés fő kérdéséről. Érdemes elolvasni!
Végül csak a komolyzene népszerűsítése és a közönségesség kapcsolatához, a show-üzlet hatásához utalok egy videóra, egy kis éji zenével, mert látható, hogy rövid időn belül micsoda fantasztikus érdeklődést váltanak ki Mozart kedves kis művének hangjaira készített másfél perces filmmel.
Alig két hét alatt több mint 1.324.000 rácsodálkozás, ami közel napi 80 ezer potenciális komolyzenekedvelőt jelent. Kész tehát a recept! De itt szerencsére még nem tartunk, pedig micsoda tehetséges és látványos dudaszólót produkált a hölgy.
A fentiek alapján is remélem, észbe fog kapni a szervezőgárda, a zsűri jól fizetett csapata és a többi érdekelt, és a középdöntőkben már komolyan veszik feladatukat, megbecsülve a tehetséges fiatalokat és a komoly nézőket-hallgatókat!
A tehetséggel való találkozás, egy mű tehetséges interpretálásával való találkozás felemelő élmény. Torokszorító pillanat a tehetségre való ráismerés. Ebben a versenyben olyan fiatal korosztályok vannak jelen, amire már azt mondhatjuk, ott vagyunk a tehetség születése pillanatainál. Egy szülő, egy zenetanár számára fontos esemény egy verseny és a versenyzés percei: az áldozatok, a sokéves emberi-szakmai befektetés, a gyerek tehetségében való hit visszaigazolása. A zsűri előadóművész és oktató tagjai láthatóan ezzel tisztában vannak, átélték ezt, tudják mi munka kell hozzá és milyen kvalitások, és a szükséges alázatot mutatják a tehetségek iránt. A többiek kevésbé, ők lehajoló buksisimogatóak. A műsor rendezőjének pedig minderről sejtelme sincs. Ezért történhet, hogy a legbelsőségesebb, mélyen átélt pillanatokban háborítják az érintetteket versenyzés közben és a versenyt figyelve. A film alapján a BBC 2014-es győztese, családja és a zsűri részese volt a tehetség feletti őszinte örömnek, érezni lehetett az ünnepi, egyben meghitt jellegét az elismerés aktusának. Ilyen pillanatok csak megfelelő kulturális közegben születnek, a látványosságokra, az egoizmusra és exhibicionizmusra épülő showműsorok légkörében nem.
Kezdem magam nagyon szégyellni a szervezők helyett, mert további hasonló tehetségkutató versenyek vannak - televíziós körítéssel, terítéssel, csak hiszékenyek vagyunk először.
Itt van pl. a BBC régi versenye, a BBC Young Musician of the Year, amelyben kétévente mérköznek meg a fiatalalok.
Ezek a hasonló versenyek a fiataloknak, és közülük több is hasonlóan televíziós, több műfajú, hasonló szabályokkal, de nem egyszer szerényebb nyereménnyel, és persze van olyan is, ahol az összes forduló élőben megy és nyilvános az adás.
Young Musicians[edit] YoungArts: [130] - Miami, Florida USA Midwest Young Artists Discover National Chamber Music Competition: [131] - Highwood, Illinois, USA Forte International Music Competition - New York, USA Gregynog Young Musicians Competition, Annual competition for Instrumentalists under 18 yrs. [132] International Competition for Young Classical Guitarists [133] - Siracusa, Italy BBC Young Musician of the Year - UK Concert Artists Guild, a series of competitions for younger musicians, [134] Concours De La Musique orchestral competition for young musicians, [135] Competition for Young [136] - Mdina, Valletta Malta Fischoff National Chamber Music Competition International Competition for Young Violinists "Bravo!", [137] - Namur, Belgium International Russian Rotary Children Music Competition, piano,string instrument, wind instrument/ [138] - Russia International Tchaikovsky Competition for Young Musicians Jeunesses International Music Competition [139] - Bucharest, Romania International Independent Music Competition "Individualis" [140] - Ukraine International Johann Sebastian Bach Competition - Leipzig, Germany Vandoren Emerging Artist Competition - Saxophone and Clarinet [141] - United States Yehudi Menuhin International Competition for Young Violinists [142] - London and Oslo Young Concert Artists International Competition Young Talents with Orchestra, competition for violin and piano with orchestra - from 9 to 19 years old - Italy [143]
Az említett Diótörő nincs is köztük, de pl. az idei, azaz a 8. Csajkovszkij-verseny ifiknek (17 év alattiaknak zongora, hegedű és cselló megkötéssel) rendezett változata fődíja: 3.000 USD, azaz 730 ezer Forint, a mi 12 milliós fődíjunkhoz képest jelképes összeg.
Tegnap éppen Záborszky Kálmánnal beszélgetett Katona Márta, és a nagyon tartalmas megnyilatkozások illusztrációjaként a múlt előtti héten továbbjutott Dolfin Balázs játszott az ismertebb jóbarát Devich Gergővel egy Vivaldi-kettősverseny részletét (a Bartók Rádió Hangtárában meghallgatható, míg egy tavalyi koncerten ugyanez innen Fenyővel és Várdaival, egy 80 mp-es bevágással 01:30-tól, de a többi is jó volt :).
Két remek muzsikus gyerek, ahogy a többi résztvevőnek is érdemes muzsikálni; és komoly zeneiskolák!
Az orosz zsűri, ha nem is mindig állta meg, hogy beszélgessen előadás alatt, de alapjában komolyan vette a feladatát. Az a minta (show), amit a hazai zsűri és műsorvezetők átvettek, a "légy jópofa, légy szórakoztató" követelményére épül, és az a dolguk, hogy a versenyzők produkcióinak is elébe kerülve ezen legyen a hangsúly. A gyerekek természetessége és minden ami róluk szól - ahogy okos, nyitott személyiségük, érdeklődésük felszínre kerül, illetve megnyilvánul - élesen szemben áll a zsűri és a műsorvezetők zavaró erőfeszítéseivel.
Lehetett volna tanulni ezekből is, ha vette volna a szervező csapat a fáradságot, és tájékozódik!
Egyszerű pódium, mint ami általában vár egy fiatal vagy idősebb előadóra.
A lényegre törő két elegáns műsorvezető 3-4 perces bevezetője után a 6 zsűritag rövid bemutatása.
A műsorvezető mondja be a versenyző gyerekek és tanáruk nevét, majd a fellépők rövid bemutatkozása (20-30 mp) után az előadásra kerülő mű címe, szerzője és a kisérő megnevezése után kb. 7 perces zene.
A játék alatt néha megmutatják a tanárt, de senki sem zavarja, zaklatja a néha kezét tördelő és minden hangra figyelő illetőt, mint itthon Bősze Ádám, és a zsűri is az előadásra összpontosít, és nem cseverészik egymással, mert az a gyerekeket is zavarhatja.
Az előadás után pontoznak és kész. Elegáns és egyszerű módszer, illő a tehetséges és lelkes fiatalokhoz, óriási munkájukat megbecsülve. Nincs száguldó kamion stb.
Szép előadások, szívmelengető játék, ahogy itthon is a hasonló dolgokra kellene figyelni a show háttérbe szorítása helyett. Megérdemlik a gyerekek és a közönség is.
Ajánlom a szervezőknek, mert jövőre is lesz ilyen verseny!
Vannak régebbi felvételek is, és elég a youtube keresőjébe beírni a ??????? ????????? kifejezést, jönnek a filmek.
