Várdai István szeptember végi telt házas nagy sikerű kamaraestje (ShaiWosner zongoristával) után ebben a hónapban ötször lép(ett) fel:
2-án Kronbergben Baráti Kristóffal a MartynasStakionis dirigálta KremerataBaltica koncertjén, ahol Rózsa Miklós Téma és variációk című művét adják elő. A darab a szerző Hegedűversenyének második tételén alapul (1963-ban mutatta be Heifetz és Piatigorsky).
Rózsa Miklóst szégyenszemre szövegben és hangban is sokszor Rósza-ként említik. 8-án Belgrádban a következő műsorszámokban:
Mendelssohn: 10. vonósszimfónia
C.P.E.Bach: d-moll csellóverseny Vivaldi: Hármasverseny (két hegedű és cselló) - vagy a d-moll vagy a g-moll Boccherini: Éjszakai őrjárat Madridban (vonósötös, eredetileg gitárötös) Part: Fratres (cselló és zongora)
Csak érdekességként: Vivaldi 27 csellóversenyt írt egy csellóra, ezek mellett még egyet két csellóra, de a fenti két csellóra és egy hegedűre írtak mellett van három h+vc, egy h+2vc, kettő 2h+2vc és kettő h+4vc felállású műve is: összesen tehát 38 versenymű csellóval!
.
20-ánlesz az a budapesti koncert, amelyről Baráti Kristóf és Bősze Ádám beszélgetett az M5 adón, és amelyen szóba került az az október 25-i koncert is, ahol szintén az itthoni hgv.-en szereplő 1. Sosztakovics-csellóversenyben is játszani fog.
Várdai londoni szereplése a Royal Festival Teremben lesz, és erről az alábbit írta a kinti sajtó:
A 2017. szeptember 23. és 2018. július 4. közötti klasszikus zenei évad keretében a Londoni Filharmonikus Zenekar Az árnyékokból fakadó hit címen ad koncertet.
.
Az Andrés Orozco-Estrada dirigálta Londoni Filharmonikus Zenekar (LPO) és a Londoni Westminster Abbey Lay Vicars nevű 12 tagú felnőtt kórusa ezen a háború és béke által ihletett koncerten a sötét évszázadokról fog tudósítani.
Sosztakovics erőteljes 1. csellóversenyének szólistája Várdai istván lesz, és ez a mű mind célzásaiban, mind vészjelzéseiben arról a Szovjetunióról szól, ahol a Sztálin halála utáni időszakban még alig változtak a dolgok.
Az Oroszországból elmenekült Rahmanyinov a Szimfonikus táncaiban egy virtuóz zenekar összes színét megmutatja, de hagjai még mindig a szomorúságé és a zavarodottságé. Az összekötő kapocs a hit lesz. A Rahmanyinov zenéjében visszhangzó ősi dalok adják Peteris Vasks muzsikájának érzelmi magját. A lett pap fiaként még a szovjet elmyomás alatt született zeneszerző Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) című műve nyugalmat, de mégis erőteljes őszinteséget jelenít meg, és a karmester mindezeket ki is hangsúlyozza.
A Hit és a Hit mögötti dolgok elnevezésű fesztivál keretében elhangzó koncertet a Rádió 3 rögzíteni fogja, majd 2017. november 6-án, hétfő leadja, és utána 30 napig elérhető is lesz az adón stb. .
Műsoron a Dies irae (A harag napjai) gregorián dallamokat is előadják.
Miután Várdai Pisti hazaért Marosvásárhelyről, ahol Kristóffal léptek fel az utóbbi fórumában említettek szerint, jött is a Virtuózok fináléja, ahol már nem zsűriztek, csak élvezték és néhány szóval elemezték a nagyszerű fiatalok játékát.
Ahogy előre érezni lehetett, Kristóf volt a legjobb, de ez egy Réka keresztnevű káprázatos énekes, akinek győzelme teljesen megérdemelt volt.
A kicsik közül én a kis csellistára szavaztam anno, de a zsűri bizonyára jobban értett hozzá. Igazolandó, hogy az alma nem esik messze a fájától, egy ráadás
Az RTV Részletes idei 19. számának címlapján a még csak 31 éves Várdai István néz velünk szembe a VIRTUÓZOK nevű tehetségkutató tv-műsor egyik új zsűritagjaként. Belül pedig a címlapsztori, egy tartalmas és képes beszélgetés vele.
Az első témából kiderült, hogy a beszélgetés még április 13. előtti, mert a következő időszak három eseménye még Várdai előtt volt:
- április 13-án a szöuli Kumho Művészeti Teremben Farkas Gáborral kamarázott az alábbi műsorral:
- április 15-én a tajvani Tainanban a Kulturális Központban a helyi szimfonikusokkal játszotta az említett csellóversenyt (ez volt a diplomakoncertjére is választott versenymű, és ezzel nyerte meg az ARD csellóversenyét 2014-ben, de május 31-én is ezt adja majd elő Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában a helyi zenekarral, Baráti Kristóf vezényletével. Ott aztán vezényelni is fog, amikor a másik szám Dvorzsák hegedűversenye lesz Barátival.
.
- az április 19-i nagyszerű kamarázásról és a másnapi márványtermi zenebeszélgetésről pedig részletesen olvashatók e fórum Kamarazene című témájában beszámolók, kritikák stb. és persze a műsor.
.
.
Mindezekről persze vannak saját bejegyzései is a fészekklubban, képekkel stb.
.
.
VIRTUÓZOK KÖZÖTT
.
Azaranyos tokoscsellista stúdióképe mellett és alatt nagyjából ezt olvastam:
.
Várdai István a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor zsűrijének új tagja. A világhírű csellóművész ebben az évadban csatlakozott a DUNA Televízió nagy sikerű produkciójának csapatához. Rendkívül elfoglalt, hiszen fellépéseire a világ minden táján rengetegen kíváncsiak. Tudását, tapasztalatait számos fiatal zenész szeretné megismerni.
.
- Nagyon elfoglalt ember hírében áll, hová utazik most, hogyan alakul a programja a következő napokban?
- Dél-Koreában "best of cselló" műsor lesz, de néhány növendék meghallgatása is, majd Tajvanon mesterkurzust is tartok és mindenképp megnézem a Chi MeiMúzeumot, benne a világ legnagyobb hangszergyűjteményével. Onnan hazarepülök a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, az április 19-i kamarázásra.
.
- Egy felbecsülhetetlen értékű Stardivarin játszik, hogyan szállítja ekkora távolságra a hangszert? Biztosan nem a többi csomaggal utazik.
- A csellónak mindig saját ülése van, mellettem, saját jeggyel. Nagy előnye, hogy nem horkol.
.
- A Virtuózok válogatói lezajlottak (március 24-én, 25-én és 26-án), Ön is ott ült a zsűriben. Mit tapasztalt, milyen az idei mezőny?
- Sok pozitív meglepetés ért, főleg a legfiatalabbaknál és a tiniknél. Nem gondoltam, hogy ennyire felnőnek a feladathoz. Itt esélyük van jó benyomást kelteni, a kamerák előtt bizonyítani; sok volt a szinte hibátlan produkció, ami különleges élmény volt. Ez talán egy generációs adottság, lehet, hogy nem érzik a súlyát egy ilyen válogatónak, de sok gyermeki természetességgel és tökéletességgel találkoztam.
Korcsoportonként közel harminc produkcióból nagyon nehéz kiválasztani kilencet. Emlékezni, ki miben volt jobb. Ez a hátulütője a versenyeknek, emiatt inkább játéknak tartom a Virtuózokat, és a gyerekek is annak tekintsék, s ha esetleg kiesnek, semmiképp se kudarcként éljék azt meg. Már az főnyeremény, hogy ennyi idősen örömet tudnak okozni másoknak és maguknak a játékukkal. Én a karrierem során mindig abból profitáltam, amikor helyezéseket értem el a versenyeken, de abból tanultam a legtöbbet, amikor nem jutottam tovább.
.
- Hogyan lehet manapság a komyolyzenei pályán boldogulni? Milyen karrier várhat azokra a gyerekekre, akik ezt választják?
- Akár külföldről, akár itthonról indítják pályájukat a magyar zenészek, egy közös dolog van, a magyar kulturális és zenei háttér. A Virtuózok egyik nagy érdeme, hogy cáfolja azt a közhelyszerűen felbukkanó gondolkodásmódot, miszerint a komolyzene rétegműfaj, amire nagyon rá kell készülni, amihez nagyon komoly háttér kell. A komolyzenének jelene és jövője is van, és a világ kíváncsi rá. Ahhoz, hogy mi magyarok ott legyünk az élvonalban, továbbra is jó tanárok kellenek, és a zenének választási lehetőséggé kell válnia a sport, a balett vagy a képzőművészethez stb. mellett. Ehhez persze az is kell, hogy a zenetanárokat megbecsüljék, és több karizmatikus tanárra van szükség.
.
- Sokat jár külföldön, szokott a Virtuózokról beszélni? Milyen véleményekkel találkozik? Mi az emberek reakciója, amikor a magyar komolyzenei tehetségkutatóról hallanak?
- Nagyon pozitívak a reakciók, remeknek tartják a műsort és mindenki nagyon kíváncsi rá, hogyan játszanak a gyerekek, milyen a zsűri, hogy milyen összefüggéseket lát meg, és ezek mennyire kapcsolódnak a nézők gondolataihoz. Amerikában is nagyon várják, sokan fogják nézni. Eddig is nagyon jó híre volt, most próbálom én is reklámozni.
.
- Hogyan derítse ki egy szülő, hogy milyen hangszer illik a gyerekéhez, milyen irányba érdemes elindítani?
- Fontos, hogy a gyerek válasszon hangszert, és ezt rá kell hagyni, amennyire csak lehet. Ha elviszik egy hangszerbemutatóra, megnéznek egy-két visszajátszást a Virtuózokból vagy elviszik egy jó gyerekkoncertre, az segít. Ott körvonalazódik, hogy a gyereknek van-e affinitása, melyik hangszer érdekli. Ezután keresni kell egy tanárt, aki megmondja, hogy a gyerek alkalmas-e arra a hangszerre, és ezek után kezdődhet a tanulás. Ha jó a tanár, van inspiráció, minden héten van kitűzött cél, pozitív élmények érik a gyereket. Ha van pozitív visszacsatolás (pl. szépen megtapsolták egy előadását), könnyebbé válik az eleinte nehéz út. Amikor már kezd kialakulni egyfajta repertoár, saját hang, a szeméyliség erősödik, akkor az erőbefektetés mindenképpen megtérül.
.
(B. Cs.)
.
.
.
Végül a Virtuózokról korábban írtak a Fidelión, emlékeztetőül...
Benne egy másik vetélkedő, az orosz tv. Diótörő című hasonló vetélkedője, aminek immár a XVII. évada is lement az alábbi összefoglalóval, benne nemzetközi zsűrivel és hasonlóan tehetséges fiatalokkal. Az ottani íszletek persze nem vollgnak, de in kább érezheti egy előadó, hogy egy szokásos pódiumon van, és nem egy arénában.
A mienk címe sajnos nem jó, mert itt nem mindig virtuózok szerepelnek, hiszen ezt a jelzőt csak kevés muzsikus érdemli meg. Tehetségekről beszélhetünk, mint a Classic Talents név (az eseménysorozat jogtulajdonosa) is jelzi. A tálentum eredetileg pénz volt, amivel a bibliai szöveg szerint a szolgáknak gazdálkodniok kellett, ma pedig a tehetséget, az adottságokat, a velük való gazdálkodást értjük alatta. Ezen persze már csak így fog működni, csak nehogy kárukra legyen a nem virtuóz résztvevőknek a megelőlegezett bizalom!
Amit korábban is kifogásoltam, most is zavaró, a díszletek, fények állandó vibrálása, mozgása, a nézőpontok váltogatása, mondván: a bulvármédiával kell versenyezni a nézők és a reklámozók kedvéért. Komoly komolyzenei érdeklődőknek ez nem hiányzik, de el kell sajnos viselni.
A más témákban már ajánlott élvezetes sorozatból két, általam ugyancsak eddig még nem ismert Haydn-trió: a Hob. XV/19-es g-moll, 1794-ből, és a XV/24-es D-dúr 1795-ből:
DenisKozsukin (zongora) Alexander Szitkovetszkij, KatrinRabus, OriWissner-Levy, LidiaBaich(hegedű) GerardCaussé, Madeleine Carruzzo (brácsa) Tim Park (cselló)
Mendelssohn: Vonósoktett, op. 20 (az összes említett vonóssal)
Az utolsó két szám között 7 Liszt-dalt ad elő a mezzoszoprán Anna Lapkovszkaja és zongorapartnere, Jelena Baskirova.
.
Ezekből a Lenau-versre írt A három cigányt már többször megidéztem:
.
"2016. március végén egy reggel beszámoltam egy dal- és áriaestről, ahol Nikolaus LenauLiszt Ferenc által megzenésített versét is hallottam a kitűnő Kovács Ágnes mezzoszoprántól. Bizonyára beírtam már ide a verset, de most megismétlem, több fordításban is."
Most pontosítva, kiegészítve...
.
.
.
Die drei Zigeuner
Drei Zigeuner fand ich einmal Liegen an einer Weide, Als mein Fuhrwerk mit müder Qual Schlich durch sandige Heide.
Hielt der eine für sich allein In den Händen die Fiedel, Spielte, umglüht vom Abendschein, Sich ein feuriges Liedel.
Hielt der zweite die Pfeif im Mund, Blickte nach seinem Rauche, Froh, als ob er vom Erdenrund Nichts zum Glücke mehr brauche.
Und der dritte behaglich schlief, Und sein Zimbal am Baum hing, Über die Saiten der Windhauch lief, Über sein Herz ein Traum ging.
An den Kleidern trugen die drei Löcher und bunte Flicken, Aber sie boten trotzig frei Spott den Erdengeschicken.
Dreifach haben sie mir gezeigt, Wenn das Leben uns nachtet, Wie mans verraucht, verschläft, vergeigt Und es dreimal verachtet.
Nach den Zigeunern lang noch schaun Mußt ich im Weiterfahren, Nach den Gesichtern dunkelbraun, Den schwarzlockigen Haaren.
/Nikolaus Lenau/
.
.
.
Három cigány
.
Láttam egyszer három cigányt, hevertek a fűben, míg kocsimmal toronyiránt a pusztát kerültem.
.
Egyik – nyilván önmagának – hegedűjén játszott, s rőt hajára esti árnyak fontak rózsaláncot.
.
Másik fújta a kék füstöt s úgy bámult utána, mintha szétfoszló ezüstöt kojtolna pipája.
.
Aludt vígan a harmadik a cimbalma mellett, arcán hintált a zöld csalit s szívén álom lengett.
.
Ruhájukon száma se volt a sok foltnak s rojtnak, ám körülök egy se hajolt semmi földi sorsnak.
.
A jó példa itten tünik ki: a lét búja helyett álmodni kell s hegedülni víg pipaszó mellett.
.
Ment a kocsim, porzott az út, s én csak néztem rájuk, megbámultam göndör hajuk s éberszín orcájuk.
.
/Sinka István, 1932/
.
.
.
Három cigány
Három cigányt láttam egyszer öreg fűzfa alatt, míg kocsim a poros úton üggyel-bajjal haladt.
Egyik hegedült magában, körötte a puszta, a pirosló esthajnalban húzta, egyre húzta.
Másik, pipával agyarán, bámulta a füstöt, nem is lehet ilyen boldog se király, se püspök.
A harmadik lágyan aludt, a cimbalma kint állt, cimbalmán a szél futkosott, szívén álom hintált.
Cifra-foltos rossz ruhája volt itt mindahánynak, de ők jajnak, földi bajnak mégis fittyet hánynak.
Tőlük tudom, hogy az élet bús torát, hogy üljük: elfüstöljük, elalusszuk és elhegedüljük.
Ment a kocsim, de sokáig tekintgettem rájuk, nézegettem sötét hajuk, füstfogta orcájuk.
/Kosztolányi Dezső/
.
.
Három cigány
Fűzfa tövében három cigányt láttam egy alkalommal, míg a buckás puszta porát szántottam fogatommal. . Egyikük hegedülgetett, épp csak úgy önmagának, alkonypírral feje felett húzott egy csapodár dalt. . Cimborája pipázgatott, nézve a könnyű füstöt, mint aki mindent megkapott, s már nem áhit új üdvöt. . Csendben aludt a harmadik, cimbalmát felakasztva, szívét szelíd álom, húrjait kóbor szél simogatta. . Gúnyájuk végig csupa lyuk, és csupa tarka folt volt: gőggel hívta ki hős dacuk mégis a földi sorsot. . Hogyha napunk vak éjbe vész, megmutatta e hármas, rá háromszori megvetés, dal, füst, álom a válasz. . Hosszan néztem hátrafele, míg el nem tűnt alakjuk, néztem göndör, éjfekete fürtjük s füstszinű arcuk.
.
/Hárs Ernő fordítása/
.
.
.
A három cigány
.
Egyszer három cigányt láttam Egy fűzfához dőlve, Míg szekerem a pusztában Kínnal ment előre.
.
Bíborpiros esti fényben Hegedűjét tartva Állt az egyik s jókedvében Rágyújtott egy dalra.
.
Másik kedvvel nézdegélte Pipájának füstjét, Mintha rózsa volna élte, Mely nem terem tüskét.
.
Harmadikuk a fa alatt Aludt heverészve; Cimbalmának húrja szakadt, Lágy szellő rezgette.
.
Cafatokban állt ruhájuk, Rongyosak, kopottak, De jó kedvük, szabadságuk Fittyet hányt a sorsnak.
.
Megmutatták, hogy miként kell, Ha rosszul megy dolgunk, Hegedülnünk megvetéssel, Füstölnünk, aludnunk.
.
Lomha, szürke esthomálynál Visszanéztem rájuk; Szinte most is előttem áll Fekete orcájuk...
.
/Dsida Jenő fordítása/
.
.
A verset korábban más is lefordította, Az Ország Tükre című Budapesti Képes Hetilapban jelent meg az alábbi (1865. augusztus 3-án).
.
.
A három czigány
.
Három czigányt láttam egykor
Heverni egy fűz alatt:
Míg szekerem a homokos
Pusztán lassan áthaladt.
.
Az egyik csak ugy magának
Hegedűlt elmerűlve
Tüzes nótát; s az esti fény
Arczát betündökölte.
.
A másik pipál, s boldogan,
S néz a füst-föllegekbe:
Mintha neki a világon
Más már nem is kellene.
.
Békén aludt a harmadik,
A fán függött czimbalma;
Szívén álom járt, - a hurjain
Szeleknek langy fuvalma.
.
S bár ruhája mindháromnak
Rongyos volt és folton-folt,
Földi sorssal, fittyet-hányva
Mind a három megdaczolt.
.
Megmutatták ők énnekem
Ekkép háromszorosan:
Ha életünk sötétedik,
Napnak fénye oda van -
.
Hogy' kell akkor az életet
Szépen elfüstölgetni,
Elaludni, hegedülni -
S háromszorta megvetni;
.
- S oly sokáig néztem volt még
Vissza a czigányokra:
Sötét-barna arczaikra,
Sötét-fürtű hajukra . . .
.
/Thaly Kálmán/
Liszt Ferenc átköltése 1860-ból való. Az előadók kiválóak! A videó alatt angol fordítással...
A videó után Elisabeth Kulmannal az Erlkönig jön be, érdemes azt is meghallgatni!
És az átköltéslefordítása hegedűre és zongorára (1864-ben), valószínűleg Reményi Edének ajánlva, akinek hegedűversenyt is kezdett írni 1860-ban, de azt nem fejezte be.
A vers megzenésítése nyolc további szerzőtől is ismert, köztük a telejesen elfelejtett, 1825 és 1898 között élet Szécsényi Imre grófé 1892-ből.
.
.
Pongrácz Ferenc korábbi, 1836. évi olajképe (43 x 34 cm) a Magyar Nemzeti Galériában van, de több más hasonló is készült (rézkarc stb.). Más nyomatokon a megverselt szekér is látszik, pl. az említett Thaly Kálmán-féle fordítás illusztrációjaként.
Újabb variáció: hogyan lett milliárdos Várdai István?
.
Keresd az újságárusoknál a Forbes különszámát! - ajánlja a felvezető, amelyben megjelenik persze a jóbarát Baráti Kristóf is, aki ugyancsak egy nagyértékű remek hangszert használhat. A többit az alábbi, kellően blickfangos cikkből:
A lenti cikk címe magáért beszél, jól illik Várdai (élet)stílusához, természetesen beleértve a zenei életét is. A mostani képes-zenés hivatkozás viszont nem passzol az alázathoz, de jellemző a Nők Lapjára és más, bulvárosodó médiumra, amelyeknél fontosabb az olvasottság, de sokszor csak a kattintások száma, az azok alapján növekvő hirdetési bevétel. Hol van itt az alázat, a komolyság, pedig van és lenne még több ízlésesebb olvasnivaló is? Persze, mondom alázatosan, itt az én ízlésemről van szó.
.
Szóval: fiatal tehetségek, köztük sok virtuóz mutatja meg tudását a Virtuózokban, aminek neve kissé fellengzős a többnyire kezdő fiatalokra, inkább az éppen Várdai helyén ülő korábbi zsűritag együttesét reklámozta.
.
Miért e hosszú bevezető? Mert kinyitva a linket és amíg lefut az erőszakos hirdetés, a szemem fennakad az egyik NLCafé ajánlás címén a LEGNÉPSZERŰBB CIKKEK között (ilyen a nép?):
"A punci 50 árnyalata: színes rajzok ünneplik az intim zónát".
Ezt a fórumot olvashatják igazi virtuózok is, de az eleve kevésszámú érdeklődő közt nem valószínű az olyan fiatal, aki az ötven árnyalat ünnepi képeit fontosabbnak tartja az eredeti témánál, Várdai őszinte gesztusánál, mestercsellójának egy fiatal versenyző általi megszólaltatásának felajánlásánál. Nem nyitottam ki az intim linket, de nagyon sajnálom, hogy a kis muzsikusok ürügyén mikre képes a média, amiről azért van elképzelésem. Beleértem ebbe magát a televíziót is, ahol - a műsor előtti belső vélemények szerint is - a hatásvadászat is szempont volt, és ez az állandóan vibráló díszleteken, a képi vágásokon, az előadások közbeni műsorvezetői - néha idétlen - háttérkérdéseken meg is látszik, elvonva a figyelmet a lényegről, az előadott művekről. Tudom, hogy ez még csak a bevezető a döntő adásokhoz, ahol élőben folyik mjad a vetélkedő, de nem illik a fő célhoz, a komolyzene méltó terjesztéséhez. Ez a bulvár stílusa, néha már gagyi, a Nők Lapja esetében már nagyon ízléstelen, pusztán az árukapcsolás miatt is. Ez már csak a visszatérés, jöhet a kedves cikk és benne a videó.
Van ott persze más hasonló is, Győzikével stb., és nem tudom, győzik-e, de ha igen, olvassák!
.
.
És hogy mennyire alázatos a kiváló csellista, arról tegnap is meggyőződhettünk a Zeneakadémián, ahol egy örömteli estével ajándékozták meg az érdeklődőket a virtuóz példaképek. Erről majd lesz néhány tömör megjegyzésem a kamarazene témában.
A közben említett - Szűcs Mátéval - kiegészített triózás/négyesezés utáni napon a Bartók Rádióban is szerepel Várdai a két jóbaráttal, Baráti Kristóffal és Várjon Dénessel, amikor Mendelssohn d-moll zongorástrióját játsszák, Péteri Lóránt előadása alá a tárgyalt részletekkel, majd az egészet egyben!
Tegnap jelent meg a Gramofonos Kovács Ilona értékelése Várdai István Bach-szólószvitjeivel felvett briliáns albumáról. A kiadó is ezt a nevet viseli, általában briliáns felvételekkel dicsekedhetnek. Amint hivatkozom éppen a kritikára, újból hallom az onnan is bejátszható első darabot, hiszen a kiadó rögtön feltette a netre, de azért ez is ajándéklemezeim tárgya lesz az elkövetkezőkben. Lenyűgöző ez a mélyen átérzett összeszedett játék, öröm olvasni a szakember értő elismerését is. Naponta - átlagban - több mint kétszázan nyitnak rá erre az örömzenére - egyelőre, mert a híre nagyon hamar fog terjedni!
A kritika kiemelt mondata: Művészete felnőtt Bach remekműveihez
Ismerve Várdai eddigi fotóit, helyes a kritikus véleménye azokról, és ehhez csak egyet teszek hozzá:) a képekről nem látszik, hogy üres tokot visz a csellista, vagy benne van az aktuális hangszere is?! A felvétel még az 1720-ban épített Montagnana hangszerrel készült, Várdai azóta olyan eszközt kapott, aminél jobb talán nincs is, és viszont, az a Stradivari jobb kezekbe nem is kerülhetett.
Most fejeződött be a Muzsikáló reggelben a Kritikus fül(l)el adása Várdai István Bach-albumáról. A 10-kor zárult értékelésben több részletet is bejátszottak, Pablo Casals jóval korábbi stúdiófelvételével is összehasonlítva, felhíva a figyelmet arra is, hogy a hétvégi Hangfogókban hallható lesz további zene is a gyönyörű felvételről.
A Hangtárban meghallgatható az adás.
Ami viszont kivételesen nagyvonalú, hogy a kiadó, a Brilliant Classics, alig egy hete a teljes anyagot feltette a youtube-ra: csodálatosan szól a kitűnő hangfalaimmal! (A felvételhez még az 1720-as Montagnana volt Pisti hangszere).
Alább idéztem a Bartók Rádión meghallgatható Új Zenei Újság legfrissebb adását kísérő szöveget, közben elkalandozva, arpeggiomuzsikát is hallgatva, elfelejtettem magát a felvétel linkjét megadni:)
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell – kritikusaink Kovács Sándor vezényletével mégis megpróbálják a lehetetlent: beszélnek a zenéről, elmondva élményeiket az elmúlt hét legfontosabb koncertjeivel kapcsolatban.
A koncertbeszámolókhoz mindig mutatunk szemléltető felvételeket – ezért akkor is érdemes meghallgatni a műsort, ha valaki nem juthatott el a hangversenyekre.
Ez a mottó mindig érvényes, emiatt érdemes meghallgatni pl. a mai adást Várdai István és a Liszt Ferenc Kamarazenekar
2017. február 14-i koncertjéről (is).
.
Várdaival kezdi Kovács Sándor és Csengery Kristóf, az Arpeggione szonátával, megemlítve a "kérészéletű" hangszer 1823. évi megépítése utáni évben írt híres Schubert-szonátát, "amit ma már mindenki csellón játszik."
.
A szonáta interpretálását nagyon dícsérik, és valóban varázslatos a bemutatott részlet, hiszen végre aktuális illusztrációt hozhattak egy hangversenyről!
Elegáns, elmélyülten fölényes..., kár, hogy nem lehettem ott.
.
.
E sorok alatt azért újból beírom a fórumra, hogy egy lelkes hangszeres, Nicolas Deletaille, megépítette az arpeggione mai változatát, és ezen időnként játszik is, célszerűen forteopiano kíséretében, főleg ha éppen a tárgybani műről van szó. Erre az új arpeggiónéra aztán írtak új darabokat is. Annak idején még az új hangszer f-lyukának formáját is kiemeltem, mivel egy kedves csikóhalat ábrázol...
Így újra hallgatva a már lemezre is vett szonátát, Schubert korában érzem magam.
Más műveit is jobban szeretem ebben a felállásban, tehát fortepianón az arra írtakat.
A belga csellista-arpeggiós egyébként elismert előadó: e hangszerrel való kapcsolata a honlapjáról:
."He has earned distinction as an arpeggione player by recording Schubert’s arpeggione sonata for the Fuga Libera record label. He has given more than 80 world premieres, many of which were of works composed for him. Among these are several new compositions for arpeggione, representing his effort to enhance the arpeggione repertoire."
után látható a fenti linken Várdai István új albuma, amelyen a hat Bach-szólószvitet játssza. Az 1007-1012 BWV alatti szviteket Köthenben írta a szerző (1720 táján, tehát a felvételhez használt Montagnana-cselló születési évében). Az album január 20-án kerül piacra, az alábbi részletes leírással:
Mittlerweilegibtesweitüber400 Instrumentalisten, diesichfürdie Verwendung vonAnimaNovaentschieden haben-Tendenz steigend.Rund250derverkauftenStimmstockehatMolnárselbsteingebaut,dochkönnenEinpassungundFeinjustierung-diedafürentwickeltenSpezialwerkzeugevorausgesetzt -auchvonjedemGeigenbauer übernommen werden. Dementsprechend hatMolnár damit begonnen, einständigwachsendes undmittlerweile auchinsAuslandexpandierendes NetzwerkvonGeigenbauern aufzubauen, die ermitseinenStimmstocken beliefertunddieauchinderLagesind, dieAnimaNovaeinzubauen. Interessenten können sichauf derInternetseite vonMolnárs FirmaübermöglicheAnlaufstellen unterrichtenoderauchmitdemEntwicklerselbstKontaktaufnehmen.
MitdenNutzern seinereigenhändig eingebauten Stimmstocke pflegtMolnár übrigensweiterhin Kontakt, daihnderenErfahrungen interessieren. Dieinstrumentenbezogenen Feineinstellungen jedesKäufershaterausführlich ineinerKarteivermerkt, ummöglicheVeränderungen oderNachjustierungen genaunachvollziehen zukönnen. Mitdenbisherigen Entwicklungen istMolnár vollauf zufrieden: .Ich bitte jeden um seine ehrliche Meinung. Nur das bringt michweiter.Undichhabeimmer auchbetont, dassichbei Unzufriedenheit denaltenStimmstock kostenfrei wiedereinbaue, habeauchdie entsprechenden StellenindenInstrumenten genau markiert. AberdaswolltebislangnureineinzigerMusiker."
NichtnurbeiBerufsmusikern kommt dasneueProdukt offenbarsehrgutan:Anima Novawurde nur wenigeMonate nachder imSommer 2015erfolgtenMarkteinführung aufderInternationalenFachmesse .Ideen - Erfindungen - Neuheiten" inNürnberg (iENA)gleichdoppeltausgezeichnet, nämlichmitderGoldmedaillederiENA2015undmitdemSonderpreis derKroatischen Erfindergesellschaft. Nicht zuletztauchausdiesemGrund setztAnima Nova ein deutliches Zeichen und signalisiert dem traditionellen Geigenbauerhandwerk, dassesanderZeitist,sichnachalternativenMaterialien umzusehen -zumaldieausreichende Qualitätder natürlichen Ressourcen längstnicht mehr ohneEinschränkungen gewährleistet werden kann.<
(Alulról felfelé kell olvasni a cikket, de végre sikerült...)
Da eine optimierte Frequenzleitfähigkeit diese zentrale Funktion jedoch unterstützen kann, begann Molnár nach alternativen Materialien fur dieFertigung desStimmstocks zusuchen. Seine Entscheidung fürdenWerkstoff Karbon wurde schliesslichdurch eine simple Tatsache bestärkt: Ein Vergleich von Stimmstocken gleicher Längeund gleicher Stärkebestätigte ihm, dass dieFrequenzleitfähigkertvonKarbonaufgrundderexaktlängsangeordnetenKohlefasernwesentlichhöheristalsjenedesweicherenunddamitauchbestimmte Frequenzbereiche schluckenden Fichtenholzes, daszudemvonNatur ausallerleiUnregelmässigkeiten inBezugauf dieFaserungaufweist.
Anpassungsfähigkeit
Die Vorteile des Karbonstimmstocks verdanken sich allerdings nicht nurderMaterialwahl, sondern ergebensichauchausdessen durchdachten Konstruktionsprinzipien: Aufgrund derAusstattung mit einem anpassungsfähigen Kugelgelenk anjedem Ende kann sichAnima Novaperfekt andieInnenwölbungen vonDeckeund Bodenanschmiegen, wodurch auchderDruckgleichmässigaufdie gesamte Auflagefläche verteilt wird. Weil damit inVerbund mit denbesonderen Materialeigenschaften einebessere SynchronisationderSchwingungen vonDecken-undBodenplatte erzieltwird, kannsichderKlangdesInstruments miteinemungeahnten Obertonreichtum entfalten. Darüber hinauslässtsichAnimaNovaaber auch dank eines eingefrästen Prazisionsgewindes um minimale Werte von Zweihundertstelmillimetern in der Höhe verstellen. Nach demEinbau und Heraussuchen desoptimalen Klangskann derKarbonstimmstock daherbeiBedarfjederzeitnachjustiert werden,wassichinsbesondere fürgrosse,empfindlich auf VeränderungenvonTemperatur undLuftfeuchtigkeit reagierende Instrumente wieKontrabasse alsenormer Vorteilerweist.
Bereits während derErprobungsphase vonAnimaNovawurde deutlich,dasssichauchbeiSpitzeninstrumenten derKlang spürbar optimieren lässt."DieerstenVersucheführten wirandreihervorragenden Violoncelli durch: einem vonMontagnana, einem von GofrillerundeinemvonBalestrieri.SelbstbeidiesenwirklichhochwertigenInstrumenten könnten wirnocheinensehrguten,zusätzlichenKlanggewinnverzeichnen."
Anima Novabesteht zurGanzeausdemhochwertigen VerbundwerkstoffKarbon,einerunteranderemin derLuft- undRaum fahrttechnik verwendeten Verbindung ausKohlenstofffasern und Epoxidharz, dieunterhohem Druckindustriell gefertigtwirdund sichdurch Qualitäten wiegeringes GewichtundgrosseBelastbarkeitauszeichnet.
PálMolnár unterstreicht imGespräch, dasssichdieEntwicklungvonAnimaNova letztenEndeseinernichtnachlassenden LeidenschaftfürsTüftelnundeinerTechnikbegeisterung verdankt, die ihn"vonKindesbeinen an"begleitethat.Begonnenhatalleseigentlichdamit,dassMolnárwährend seinerZeitals Musikschulleiter in RastattbiszuseinerPensionierung überzwanzigJahrelangeigenhändigdieStreichinstrumente inSchuss gehalten hat und dabei immer tiefer in spezielle Fragen von Geigenbau und Restauration eingestiegen ist. Seine Kenntnisse vertiefte er schrittweise durchregelmässige Sommeraufenthalte beieinemungarischen Geigenbauer, umsiedann schliesslichimZugederRestaurierung beschädigter,auf Flohmarkten erstandener Instrumente inderPraxis anzuwenden. Wasinlangfristiger Perspektive zunächst alsHobby fürdenRuhestand gedachtwar,mündete jedochbaldinganzkonkrete Fragestellungen: .Irgendwann", berichtet Molnár, "kamen ausmeiner Umgebung Musiker und sagten:,Meine Geigeklingt nichtgut.Könnten Siedavielleichtetwasmachen?' Damalsfingich an,michmitdemStimmstock zubefassen."
Nichtübertragen,sondernsynchronisieren
DieswarderBeginneinerweitreichenden Auseinandersetzung, in derenVerlaufsichMolnár nichtnurintensivmitdenvergeblichen Verbesserungsversuchen ausdenzurückliegenden 150Jahren,sondern auchmitdenphysikalischen Grundlagen derFunktion eines Stimmstocks innerhalb des Streichinstrumentenkorpus befasste. Dabei gelang esihm im Rahmen seiner Untersuchungen, durch Messungendieimmernochweit verbreitete Ansichtzuwiderlegen, die eigentlicheAufgabedesStimmstocksbestündedarin,die Schwingungen von derDeckenplatte aufden Boden desInstruments zu übertragen.Vielmehrgeheesvorrangigdarum,mithilfedesStimmstockseineSynchronisation derSchwingungen beider Platten zu erzielen,dieaufgrund ihrerunterschiedlichen Beschaffenheit-einmal aus dem weicheren Fichten- und einmal aus dem härteren Ahornholz gefertigt-ohnedieseVerbindung unterschiedliche Frequenzen produzieren würden: .Das istdie eigentliche Aufgabe, nichtdieFrequenzleitung, wiedasimmerwiederinderLiteraturzu lesenist."
Talán sikerült áttenni das Orchester cikkét (22-23-24. oldal) olvashatóan, több részletben, de fordítására most nincs időm. A képek máshol már láthatók voltak, helyük a tördelést befolyásolta. Nagyszerú találmány!
Auch wenn errecht unscheinbar ist,gehörtderStimmstock zuden zentralen Bauteilen eines Streichinstruments. AlsAlternative zuden traditionsqemässausFichtenholz gefertigten Stirnmstocken vonVioline, Viola, Violoncello und Kontrabass hatPálMolnár, langjährigerStadtmusikdirektor und ehemaliger leiter derStädtischenMusikschuleRastatt, über einen Zeitraum vongut zwei Jahrzehnten hinweg dieAnima Novaentwickelt.
>DerStimmstock, einzylindrisches Holzstück, imItalienischen benannt mitdembeziehungsreichen Wort"anima"-zuDeutsch: Seele-,wirdzwischenDeckeund Bodeneingeklemmt, verbindet alsodiegegenüberliegenden TeiledesKorpus miteinander. Eine wichtige AufgabedesStimmstocks istes,denenormen Druck zu kompensieren, dendieSaitenspannung überdenSteghinwegauf dieDeckeausübt-einDruck,der, jeweilsabhängigvonderArtder BesaitungundderNeigungdesHalses,beiViolinen ungefähr acht undbeiKontrabassen biszu70 Kilogrammbeträgt.
Damit kommt demStimmstock zugleicheinewichtige klanglicheFunktion imkomplexenBaugefügedesStreichinstruments zu: Nur wenn eranderrichtigen Stelleplatziert ist,kann erfurden notwendigen Spannungsausgleich sorgenundesdemDeckenholz errnöglichen,gleichmässignachobenunduntenzu schwingen.Verändert man hingegen seinePosition nur umdenBruchteil eines Millimeters,hatdies meisterheblicheKonsequenzen fürdenKlang einesInstruments. SeitjeheristdasEinpassendesStimmstocks daher einevom Prozess ständigen Ausprobierens bestimmte Präzisionsarbeit mit dem Zieleiner rnöglichst optimalen Klangentfaltung.WiederNamevonPálMolnárs AnimaNovaandeutet, handeltes sichdabeiumeineStimmstock-Neuentwicklung, diesich zunächst einmaldurch dieWahldesMaterialsvonderLösungdes
"A Zenekar (Das Orchester) legutóbbi számában háromoldalas képes beszámoló jelent meg, amit megpróbálok beemelni."
Nem sikerült, de találtam egy másik cikket, amelyben a szöveg jól olvasható és a 4 kép - egyenként felnagyítva - mindent elárul, még a feltaláló műhelyének titkait is...
Várdai Pisti új hangszerének sajtóbemutatóján - ahogy már írtam -, megemlítette a 343 éves cselló lelkének modernizálását a XXI. századi technika segítségével.
A Németországban élő Molnár Pál a feltalálója a szabadalmaztatott anima-nova nevű karbon-léleknek, amit közel másfél éve mutattak be, s azóta egyre fokozódó mértékben veszik használatba világszerte szólisták, kamara- és nagyzenekarok vonósai (mind a négy hangszerfajtára).
Die Verborgene Seele- Aufs Feinste perfektioniert
(A rejtőzködő lélek, a legfinomabbra tökéletesítve)
.
hirdeti a honlap, bemutatva a kisebb-nagyobb szerkezetet. Pisti áradozott róla...
.
Először a nevéről: a latin anima átvételével valóban a vonós hangszerek kívülről nem látható alkatrészét vette át a feltaláló, ahogy más nyelvekben is léleknek nevezik az eddig fából készített hangolót. Nélküle nem működhet jól egy ilyen hangszer, hiszen a húrok be- és finomhangolása mellett az élő, tehát igen érzékeny elő- és hátlapokat is hangolni kell - egymáshoz. A távolságtartó szerepet betöltő lélek tehát valóban rejtőzködve működik az emberi vagy isteni lélekhez, szellemhez hasonlóan, karbantartása elengedhetetlen! Utóbbin most már nem fizikai, hanem beállítási-hangolási feladatot értünk.
A lélek: németben Seele, az angolban soul stb. a nem anyagi, tehát szellemi fogalmat jelenti, és szinte egyedül csak a magyarban kapcsolódik a lélekzéshez és változataihoz. Míg a németben az Atmen, az angolban a breathe stb. fejezi ki a lélegzést, a lélegzetet, nyelvünkben már az utóbbi helytelen forma is azonosítható az eredetijével. Az új magyar helyesírási szabályzat nem ismeri a lélekzet szót, pedig egyértelmű a levegőből, levegővételből adódó lélek szó kialakulása, a többi csak következmény. A régiek tudták ezt, a Czuczor-Fogarasi szótár is így tartalmazza, (kifejtve a gyökéből kialakult hasonló fogalmakat), és abban éppen a lélegzet szó nem szerepel.
A szóhasználatban is látszik az azonosság: a biblia szerint az Isten lelket, levegőt fújt az anyagba, hogy élőt alkosson, s ha meghalunk, kileheljük a lelkünket, hiszen elfogyott a levehőnk, kifejezve ki a legszorosabb kapcsolatot a két dolog között. És persze, ha lélekszakadva futunk, az is csak addig tart, amíg bírjuk levegővel (szusszal :) Tovább nem ragozom, de a lelkesedés. lelkendezés ma is a fokozott lélekzést jelenti, gondoljunk csak egy jó zene kiváltotta apránként fokozódó lélekzésre, hiszen a kettő együtt jelentkezik.
.
A többi már közvetlenül egy különleges cselló és kivételes tehetségű használója kapcsolatában jelenik meg: a jól beállított minőségi hangszer és lelkes megszólaltatója, a kettő fizikai kapcsolatában is érzékelhetően adja azt az összhatást, ami a hallgatónak is lélekemelő, léleküdítő élményt ad, szemben egy rosszul hangolt hangszer és érzéketlen, lelketlen használójával.
.
A Zenekar (Das Orchester) legutóbbi számában háromoldalas képes beszámoló jelent meg, amit megpróbálok beemelni.
.
Drees Stefan Die Seele des Streichinstruments Mit dem verstellbaren Karbon-Stimmstock Anima Nova will Pál Molnár den Klang der Instrumente verbessern. (Az állítható karbon-hangolóval, az Anima Nova segítségével, Molnár Pál megreformálja a hangszer hangzását.)
.
Auch wenn er recht unscheinbar ist, gehört der Stimmstock zu den zentralen Bauteilen eines Streichinstruments. Als Alternative zu den traditionsgemäß aus Fichtenholz gefertigten Stimmstöcken von Violine, Viola, Violoncello und Kontrabass hat Pal Molnar, langjähriger Stadtmusikdirektor und ehemaliger Leiter der Städtischen Musikschule Rastatt, über einen Zeitraum von gut zwei Jahrzehnten hinweg die Anima Nova entwickelt.
(Habár jelentéktelennek tűnik, a vonóshangszerek lelke lényeges alkatrész. A hegedűk, brácsák, csellók és nagybőgők hagyományosan fenyőből készített lekének alternatívájaként Molnár Pál...közel két évtized alatt kifejlesztette az Anima Nova nevű szerkezetet.)
.
.
A Pisti is egy ilyen félbe vágott csellón gyakorolhatja az f-lyukon keresztüli beállítást...
A portál is beszámolt Várdai Pisti új hangszeréről, de csak a már ismerteket közli franciául: a tanulmányok és versenyeredmények, no meg a muzsikus partnerek bemutatása előtt a Stradivari 1673 múltját. Megemlítik a Kaposfest-kapcsolatot és az előzöleghasznált hangszerét, és persze minden egyértelmű a rövid szövegből.
.
Le violoncelle de Jacqueline Du Pré - Jó kezekben
Le 15 décembre 2016(Laurent Richelle)
.
Nous apprenons que le propriétaire (anonyme) du Stradivarius de Jacqueline Du Pré l’a confié au jeune violoncelliste hongrois István Várdai. Il s’agit d’un prêt de longue durée. Le Du Pré-Harrell fabriqué en 1673 fait partie du petit nombre (moins de 65) de violoncelles Strad que l’on connaisse. Ses anciens propriétaires sont Jacqueline du Pré (qui a également joué le rôle de Davidov Strad en 1712), la violoncelliste américaine Lynn Harrell et la russo-américaine Nina Kotova.
István Várdai est âgé de 29 ans et a déjà quelques beaux lauriers à son actif : 1er Prix du Concours ARD à Munich en 2014 après le 1er Prix au Concours de Genève en 2008 assorti des Prix du public, Prix Pierre Fournier et Prix Coup de Coeur Breguet après le 3e Prix du Concours Tchaïkovsky en 2007 et le Concours Brahms (Autriche) en 2006. Il a joué à New York, Londres, Paris, Prague, Vienne, Francfort, Munich, Genève, Dublin, Moscou, Saint-Pétersbourg, Florence, Tokyo, Kobe, Pékin avec des musiciens et des orchestres tels Mikhail Pletnev, Ádám Fischer, Zoltán Kocsis, Howard Griffiths, Gilbert Varga, le Symphonique de Saint-Pétersbourg, l’Orchestre du Mariinsky, l’Orchestre de Chambre de Genève, l’Orchestre National Russe, l’Orchestre de la Suisse Romande,… Invité par les Festivals de Santander, Gergiev à Saint-Pétersbourg, Pablo Casals, de Radio France (Montpellier), de Bellerive (Suisse), de Schleswig-Holstein, de Verbier et d’autres, il ne néglige pas la Festival de musique de chambre. Débutant sa formation à l’Académie Franz Liszt de Budapest, il rejoint ensuite l’Académie de Musique de Vienne puis il poursuit à la Kronberg et se consacre aussi à des masterclasses de Natalia Gutman, Natalia Shakhovskaya, András Schiff et János Starker. Istvan Várdai est aussi, avec Kristóf Baráti, directeur artistique de Kaposfest, le plus important fesival de musique de chambre de son pays. Jusqu’à présent, il jouait un Montagnana de 1720.
Sajnos nem tudtam elmenni Várdai Pisti tegnapi koncertjére, de újból meghallgattam műsorszámait, közben meg eszembe jutott egy s más a napirendi témáról.
A hangszerkölcsönzési szerződés titkolódzása jogos, tiszteletben tartandó, de fantáziálni lehet, hiszen a néhány kg-nyi fa és fém stb., megtöltve az eddigi szellemiséggel, a rajta való minőségi játékkal, hasonlítható másm héha több tonnás szerkezetekhez, építményekhez, akár még a hangzásukhoz is. Persze csak játékosan, ahogy a míves csellón Várdai is csak játszik :-)
A járgány a Lamborghini Veneno Roadster tavalyi kiadása, amiből talán szintén csak egyetlen készült abban az évben, és ára kb. 1,3 mdHUF
Pistinél alacsonyabb ember bele is tud ülni, a másik ülés és a csomagtér pedig alkalmas egy tokos cselló befogadására is. A tárgybani Strad szállítása esetén az összérték akár a duplájára is nőhet, a soros tulaj, mint driver értékével viszont már felbecsülhetetlen az egész. Nem is neki való, bár a hangja vetekedhet egy látványos csellós scherzo vagy andantino hangjával.
.
Ajánlom helyette a méltóságteljesebb másik csodát, ami már önmagában is dupla értékű, talán biztonságosabb és persze alkalmasabb is európai koncertkörutak bejárásakor, amikor még egy hasonló értékű baráti hegedűst is befogadhat a felváltva történő vezetést is alkalmazhatóan.
A maydnem zeneszerző nevet viselő Maybach Exeleróból 2011-ben valóban csak egyetlent adtak el, mert kinek van lehetősége 700 izgága lovat irányítani, táplálni.
Fiatal magyar csellistát jutalmaztak meg Jaqueline du Pré Stradivarijával címmel.
A további tartalom hasonló, csupán a kép régi a - szerintem - egészen fiatal Carsten Hoffmann csellóval, de majd küldök nekik friss képeket a hangszerről...
A már ismert fotó mellett az anoním támogató meghatározatlan időre szóló szerződését, az eddigi használókat említik, Várdai eddigi jelentősebb díjaival.
.
.
xxxxx
A jövő évi Kossuth-díj még nincs benne, mert talán csak bennem merült fel, és nem a hangszer miatt, hanem az egész karriert ismerve :-)
.
.
.
A képen - az index-en már megjelent MTI-s - Kovács Tamás felvétele látható.
Nem rabság ez? - kérdezem Várdai Istvántól az új hangszere sajtóbemutatóján. Biztos, hogy rabság, mi más lenne, az ember kezébe adnak egy milliárdos vagy sokmilliós (attól függ, milyen pénznemben számoljuk) értéket, tessék fiam, mától te vigyázol rá. Akkor is szörnyű, ha csak egy darab aranyról van szó, mit tegyen vele az ember. Történet a tálentumokról, az egyik ötöt kap, szerez még ötöt hozzá. A másik kettőt, szerez még kettőt. A harmadik elássa, hiánytalanul adja vissza az urának, mégis leüvöltik és kidobják a hidegbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.
.
A tálentum jelen esetben nem arany, nem is átvitt értelemben vett tehetség, hanem egy hangszer. Különleges hangszer, Stradivari. Várdai István használatába bocsátotta egy magát fölfedni nem akaró gazdag ember, és most meg lehetett nézni, meg lehetett hallgatni. Nézni ezt a gyönyörű formát, csodálatos, sötétbarna színt, csillogó lakkot. Hátul fűzfa, elöl fenyő, hogy valami tényszerűt is mondjak róla, és 1700 előtt készült. Gondolom, nem csak nekem újdonság, hogy ez Stradivari kísérletező korszaka, a csellói még nagyobbak a későbbieknél, a hálás utókor kicsit csonkított is rajta, a hangszer ma úgy három centivel kisebb, mint újkorában. És szól, mint az ágyú, két méterre vagyok tőle, hallani minden kis surranást a húrokon, szuszog hozzá a muzsikus is, majdnem azt mondanám, nincs semmi közünk ahhoz, ami történik, annyira intim a pillanat.
.
Csak az menti leskelődésünket, hogy a hangszer maga nem mindig volt hű, két híres játékosa is volt az elmúlt időkben, az ő nevüket is viseli. Az egyik Jaqueline du Pré, akinek ez az első Stradivarija volt, a korai felvételein használta, nem azon a bizonyos Elgar-koncerten (legalábbis, ha jól értettem). A másik híres játékos Lynn Harrell volt, aki nálunk talán nem annyira ismert, de hát mi el voltunk kényeztetve Perényi Miklóssal. Egy ilyen hangszert megkapni azt jelenti, hogy Várdai Istvánra igényt tart a világ, hogy számolnak vele, ha a világ legfontosabb csellistáiról beszélnek.
.
Attól még lehet mindez rabság, sőt, éppen ettől lehet rabság, az embert idegesítheti, ha borotválkozás közben a világ egyik legjobb csellistája néz vissza rá, de én hiszek Várdainak: úgy is lehet ezt tekinteni, hogy ez egy doboz, rezonáns test, nyak, láb, húr, csiga stb. Mégsem itt kell keresni az igazi talentumot, hanem ott a kezekben, idegekben, fejben, szívben. És örülni a régi tanulságnak: akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki.
- "Várdai István és ezzel Magyarország egy új Stradivari-hangszerrel gazdagodott", persze csak képletesen, hiszen máshol jól szerepel, hogy a hangszert csak meghatározatlan idejű használatba kapta Várdai.
.
- "Stradivari 1700 előtt mindössze huszonegy-néhány csellót készített", - helyesen: húszegynéhány
.
- "Szerdán a Zeneakadémián már ezen hallhatja tőle a közönség Saint-Saëns I. csellóversenyét."
Valójában:
- már holnap, azaz kedden si ezen játszik Várdai a Magyar Rádió Márványtzermében az I. Dohnányi- és a Brahms zongoraötösben. Partnerei: Farkas Gábor zongorán, Baráti Kristóf és Giovanni Guzzo hegedűn és Bor Péter brácsán.
- szerdán pedig egy másik Saint-Saëns-műben is szólózik Várdai, az 1873-ban írt Allegroapassionatóban, amelyben a vonóskar mögött 2-2 fuvola, oboa, klarinét, fagott és kürt szerepel. Van szóló-cseelóra és vonósokra átírt változata is.
A mű cselló-zongora átiratát éppen a tárgybani csellón játssza Jaqueline du Pré az alábbi felvételen:
