A biztosítás díját tarifálni kell, ehhez egy kazal adat kell, amelyet össze kell vegyíteni az elvárásaiddal (kockázati csoportok betétele/kivétele). Erre kijön egy díj, amiből vagy lehet faragni kedvezményekkel vagy nem. Mire vonatkozik az 50 milla, mi van benne, milyen az épület, a telek, hol van, milyen épületek, építmények vannak, mi van a lakáson belül háztartási és értékálló ingóság, van-e kutya, macska, medence, garázs, autó, pince satöbbi. Ja, és persze all risk vagy named perils. Nem mindegy ez sem.
Feltehetőleg így fogom folytatni, nem az igazságérzetem miatt, mert kettőn áll a vásár, azt le lehet nyelni, csak ha jól látom, olyant tudnék kötni, amiből a fél seggem csupaszon kilóg, akkor meg már nem nagy különbség.
Ha a jelenlegi rendszert nem tartod igazságosnak, akkor ne köss biztosítást! Tégy félre annyi pénzt, amely a szerinted reálisan bekövetkező károk fedezésére elég, és ennyi.
Hát a matekját nem is nagyon lenne érdemes mádhogy csinálni, csak reálisan, magukat csapnák be. Csak azután valószínűleg nagy torzításokat visznek be a
Nézd meg a biztosításmatematikai szogirlat anyagát (túrni kell a netet érte, mert nem egy sűrű tárgy), és akkor meglátod, hogy a biztosítás alapvetően igazságos, bármennyire is nem látszik annak (feltéve persze, hogy a feltételek fennállása esetén a biztosító mindig térít).
Erre csak annyit tudok mondani, hogy húúúúb'meg...
Amikor a nekünk (értékesítőknek) szóló előadáson a biztosító képviseletében eljáró igazgató (!) mond akkora baromságot, hogy a fél terem sír, a másik fél terem röhög, akkor azért nagyon nagy baj van. :-(
asszem itt vagy eltévedve... komoly vezető pozíciókban tömegével ülnek olyanok, akiket egy ALAPFOKÚ biztosítási tanfolyam végén tartandó vizsgán is páros lábbal rúgnék ki
A két díj közötti arányszámot ki lehet számolni binomiális vagy Poisson-eloszlásból, kb. 100% egyik, 101% a másik. És akkor nem kell tényleg kicsinyeskedni azon, hogy egy évtizedes ügyféltől a lakástüze évében kétszer is beszedjék ami beszedhető, ha nem akar még egy ilyet. A biztosítási díj / év és a biztosítási díj / év / káresemény egyszerűen egy árfeltüntetési különbség, és ezt a biztosítási szakma pontosan tudja. Az előbbi a magasabb, a valóban kifizetendő éves díj, ha folyamatos biztosítást akarsz. Az ilyenre még a Tescoban is szabályok vannak nettó és bruttó töltő tömeg, a gombakonzerv egységára nem a róla leöntött vízzel értendő.
És a reklámokban melyik szerepel éves díjként; ha megkérdezem vagy szerződök, akkor melyiket közlik éves díjként?
Egyébként arra kíváncsi vagyok, hogy ebben neked mi tisztességtelen?
Mert a biztosítási díj alapja MINDIG a biztosítási összeg (vagyis nagy vonalakban annak az ára, amit biztosítasz). Ha 10 milliós a ház, akkor pont tized annyi, mint a 100 milliós ház esetében (+/- esetleges volumenkedvezmény, de az is inkább pár százalék eltérés).
A kockázat kezelésének vannak módjai (kockázatkerülés, kockázatkizárás stb.), ezek közül az egyik a biztosítás. Namost, ha te azt mondod, hogy nem akarsz biztosítási díjat fizetni, mert a biztosító alapból gerinctelen és nyerészkedő és egyébként is [meg ugye neked a kényelmes cipő kell a 82-es lábadra ;-) ], úgyhogy abban maradsz, hogy te saját hatáskörödben fogod kezelni a kárt. Mi lehet ennek a következménye?
1. nincs károd --> nyersz.
2. néhány kis károd van --> kifizeted zsebből, nyersz.
3. néhány kis és egy-két közepes károd van --> ha van rá tartalékod, kifizeted, valószínűleg hosszú távon nullszaldós vagy.
4. semmi károd nincs, de pár éven belül van egy totálkárod --> biztosan és súlyosan buksz.
Minden évben 2-3 újsághír és vagy két tucat facebook rinya megy körbe, hogy jaj, a szegény család, jaj, csak a kabátja maradt a gyerekeknek, jaj ez jaj az. És hát volt biztosításuk, de ugye felmondták (és döbbenet, hogy tanácsadóként láttam olyat, hogy inkább a lapostévé hitelét fizették, mint a lakás biztosítását).
Ez egy döntés, aminek ez a következménye. Pont.
Aszimmetrikus? Igen, de a te javadra. Ugyanis a biztosítási összeg (sőt, a térítési összeg) lényegében ezreléknyi mértékét fizeted be díjként. Sokan mondják, hogy ó, a díjból majd kigazdálkodom. Gazdálkodo ám a fityfenét. Egy 40 milliós ház éves biztosítási díja olcsón (!) 120 ezer forint. Ez 330 év takarékoskodás a biztosítási díjjal.
Az a szolgáltatás, amit a biztosítási díjért megvásárolsz, értékét tekintve nagyságrendileg nagyobb, mint a díj összege. Gondolkodj el ezen a mondaton: "adsz nekem 1000 forintot, és én minden 1000 forintért cserébe 1 millió forintot teszek neked félre, hogy ha baj van, bármikor oda tudjam adni neked".
És ha beleolvasol kicsit az újkori biztosítások történetébe, akkor meglátod majd, hogy azok a holland hajósok, akik az első biztosító egyesület-szerűséget létrehozták, alapvetően a saját versenyelőnyük lehetséges megszerzését "adták el" azért a kockázatért cserébe, amelyet egy esetleges hajótörés jelentett. Vagyis azt mondták, inkább megéri nekem egy versenytársamat a piacon tartani (azzal, hogy egy részt kifizetek az új hajójára a biztosítási díjban), mint hogy ha én kerülök bajba, akkor mindenemet elveszítsem.
Nézd, így az is aszimmetria, ha a cipőboltban az árért egy számmal kisebb cipő jár, és ha kényelmeset szeretnél, akkor drágább. Különben neked ugyanazért a pénzért kényelmesebb lenne, mint másoknak.
Jól értettem. Szlovák parkoló. Lehetne tisztességesebben is, ez a biztosított vagyon, és ennyibe kerül. Biztosítani. Rendesen. Nem per káresemény, mint a lenti parkoló az országút mellett, és még egy kis pénzért már síelhetsz.
Persze ha 10 koronával drágább a díj, akkor 3 vendéggel kevesebb megy. És az a 3 vendég is fontos, hiszen valamiből csak meg kell élni nekik is, ha nem így hát úgy.
Nézd a biztosító oldaláról, és ne közgazdasági, hanem biztosításmatematikai megközelítésben (aminek csak egy része a közgazdaságtan).
Adott egy jelentős számosságú, többé-kevésbé homogén kockázatközösség. A biztosító tudja, hogy több éves átlagban évente mennyi, milyen összegű egyedi biztosítási esemény történik és erre éves szinten mennyit kell kifizetnie kárkifizetés formájában. Ebből von egy átlagot (per individuum és per ezer forint biztosítási összeg per vagyoncsoport), és azt mondja, hogy ha te ilyen vagyoncsoportba ilyen összegű biztosítást akarsz kötni, akkor ennek ennyi a díja. Pont.
Ha nem lenne díjfeltöltés, az azt jelentené, hogy te ugyanazért a díjért, amennyit más is fizet (mindenki más a kockázatközösségben) kétszer-háromszor is kifizettetheted a biztosítóval azt a kockázatot, amit tőled egységnyi díjért átvállalt. Szerintem itt lenne az aszimmetria.
Adott egy biztosítási összeg, ez a kártérítés felső határa/év és /káresemények összege. Legyen mondjuk 50 millió. Ezért a biztosító elkér valamennyi díjat. Nem-élet ágban tipikus az éves biztosítási tartam, a díj előre egy évre kerül beszedésre (a félév meg egyéb az könnyítés).
Namost, tegyük fel, hogy év közben van egy jelentős, de részleges kár, mondjuk leég a tetőszerkezet. Romeltakarítás, újjáépítés stb. 15 millió forint. Az éves keretből így marad 35 millió (kártérítés felső határa). Pár hónapra rá egy földrengés porig rombolja a házat. Totálkár, a gyerek alvósmackója és a nagymama régi dunnája menekült meg, oszt kész. Mi van ekkor? A kár 50 millió, de az éven belüli korábbi káresemény miatt a fedezet már csak 35 millió. A biztosító ez esetben kifizeti a 35 milliót, oszt kész. A 15 milla "saját zseb".
Ezt a helyzetet hivatott elkerülni a díjfeltöltés. A biztosító jelentős károk esetén felajánlja, hogy ha akarod, külön díj fejében (arányosan) visszavásárolhatod a kárként kifizetett biztosítási összeg-hiányt, ezzel teljessé téve a fedezetet.
Ez arányaiban a példa alapján kifizetett 15 millióhoz képest elenyésző összeg (tízezres nagyságrend), és tipikusan nem is alkalmazzák nagy tömegben kötött (jelentős kockázatközösségű) lakossági biztosításoknál.
Ez kicsit olyan, mint a szlovák sípálya, ahol amiért lehet, még pénzt kérnek, a már kifizetett bérlet mellé szednek parkolási csúszópénzt, ha autóval akarsz a "megtelt" parkolóba feljutni.
Tehát voltaképpen nem is éves díj? Hanem inkább káreseményenkénti díj... illetve káreseményenkénti, amit évente elvesztesz ha nem használod fel, mint a telefonfeltöltést. Ha jól értem.
10 mFt-os szerződés, 2 mFt-ot kifizetnek neked, innentől a biztosító azt mondja, hogy a szerződésed már csak 8 mFt-os szerződés, hacsak be nem fizeted még a 2 mFt-ra járó díjrészt.
Távolabbról szemlélve ha nincs károd, egyszer fizetsz, ha van, kétszer.
Van neked fogalmad arról, hogy egy biztosító "leányvállalat" létrehozása mennyibe kerül?
Nem egészen, de ez az összeg már kb. az, amire a biztosítósok nem fognak zsigerből elutasítást írni, hanem esetleg átküldik a kockázatkezelésre.
Volt rá példa egyébként (igaz, hogy más jellegű biztosításnál), a biztosítás létre is jött (automatikusan), és az egész ott bukott meg, hogy nem 1/6:1 volt az arány, hanem valami egy tízezred az egyhez, és erre a bíróság azt mondta, hogy aránytalan.
Ha ügyesen összerakod, és biztosítási összegként megadsz 50 milliót mondjuk, befizetsz 3,75 milliót első fél éves díjelőleg gyanánt, és az ajánlat, amit megírsz ügyesen van megfogalmazva, hiánytalan és alapvetően igazságos, akkor a biztosító KOMOLYAN el fog gondolkodni azon, hogy kötvényesítse. Ha pl. teszem azt a díjfeltöltést "kifelejted" és a kárbejelentés/kárrendezés módját ügyesen írod meg, akkor évente a biztosítási díjat simán be tudod „hajtani” biztosítási térítés formájában, vagyis ingyen van fedezeted a maradékra.
Ilyenkor egy leányvállalat létrehozása szokott lenni a megoldás résztevékenységre, ami egy vagy több biztosítóval szerződhet a saját kockázataira azokkal felső limittel.
Magyarul ha egy valódi "biztosítást" szeretnék, ami biztosít, akkor a házam 1/6-ára becsülöd az elkért éves díjat?
