Most röhögjél: én mindkettőt megéltem bizonyos értelemben.
A Jézus-mániám az egy hosszú út eredménye, az Istenbe vetett hitem meg egy kitüntetett pillanaté. Évekig voltam Jézus nyomában úgy, hogy nem tudtam hinni. Csak a tanításai vonzottak, a személyisége. Aztán meggyőzött arról, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, és elfogadtam, hogy él és jelen tud lenni az életemben.
De ez még mindig egy felemás materialista gondolkodásmód volt, némi paranormalitással fűszerezve.
Aztán jött egy pillanat, ami az egészet a helyére tette: Isten megmutatott valamit a teremtés lényegéből. A materializmusnak vége lett. :)))
Tulajdonképpen azt írtad le, hogy a megvilágosodásnak Te melyik módját élted meg. Van a hirtelen és van a fokozatos. Nézz utána valahol, meg fogod találni a leírást ezekről...
Sokan vallják ezeket keresztények is. Én nem egy pillanatnak vélem az Istennek meghódolást, hanem útnak, amely valahol mindenkinél elkezdődik, a folyamatnak stációi vannak, és aki meg tud rajta maradni, az célba ér.
Ismerem a kísértést, a sátáni támadásokat is, az egészen más, ha hiszed, ha nem.
Ismerem a "heuréka"-élményt is, amikor az áll össze gondolattá, aminek az elemei megvoltak az addigi ismeretszerzési folyamatomban, ez azzal sem azonos. A heuréka-esetben ugyanis az elemek akár egyenként is visszakereshetők, míg a megtapasztalásban nem.
De megtapasztalásokon vitázni sztem hülyeség, mert bármennyire hiszel a magad szintjében, a teljes megértést mindenképp gátolja az, hogy te nem vagy én, és nem is vagy Isten.Dolgoztam én kínai varázsló mellett, meg is kínlódtam vele a magamét, de hiába látott keresztül mindenen, velem nem boldogult. A negyedik évre föl is adta, beismerte, hogy valami van bennem, ami miatt nem tud úgy hozzámférni, mint a legtöbb emberhez. És beletörődött a Biblia látványába is, pedig korábban sík ideg volt tőle.
Ez az egyik kedvenc szórakozásom a fórumon, olvasgatni, amikor egyik ember megmagyarázza a másiknak, hogy amaz mit érez, mit tud, mit tapasztalt.:))))))
Vannak akik meg tudják fogalmazni, mert eljutottak arra a szintre. A megtapasztalások mások felé való közvetítésének sok szintje van, az utolsó az, mikor el tudod mondani, mi is történt...
Amiket én tapasztaltam, azok legnagyobb része nemigen hajaz a boldogságenergiára.
Akkor a megtapasztalásodnak nem volt köze az isteni világhoz. Sokan esnek az illúzió csapdájába. Ti sátánnak, meg ördögnek nevezitek asszem.
Kéne beszélgetned személyesen őszinte természetű keresztyénekkel is
Itt a fórumon is van sok, fel lehet őket ismerni az írásaikon keresztül.
Sokféle a megtérés útja, módja és élménye, sokat kell ahhoz részletesen megismerni, hogy meglássa benne az ember azt, ami mindben egyforma.
Nem, ez egyféle. Minden vallásban. Vagy meghódolsz Isten előtt, vagy nem. Több lehetőség nincs.
Van olyan, ami ellen rúgkapálsz és tiltakozol, mégis el kell fogadnod, egyszerűen nem tehetsz mást, olyan ereje van.
Meg még rengeteg féle.
Mit is ír a szentírásotok?
Jak 1,13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Tehát összekevered a karmádat(az eddigi cselekedeteid visszahatását azzal, hogy Isten esetleg ezt teszi veled, ami nem kellemes)
Ami közös bennük, az az, hogy mindig váratlanul jön, és sosem lehet akaratlagosan előidézni.
Ez lesz a karmád.:)
Aztán később segít is megérteni, hogy miért, na ezek se valami boldogságos pillanatok, amikor az ember a saját hülyeségével szembesül.
Az összes bűnöddel kell szembesülj, mikor megtérsz, mert feltárja Isten előtted a helyes utat. Ha akkor nem értetted meg és nem láttad meg őszintén mi a bűnöd, később jönnek a bozótosok, meg amit még találsz susnyást az út szélén, mert meglehet nem megtértél(akkor látnád az utat egyben), hanem csak téregettél.:)
De hát Ő ilyen, ilyennek szoktam meg, ilyennek szeretem. Sajnálom azokat, akik ki akarják számítani, tudni vélik, hogy mit akar és mit nem, mit enged és mit nem, mert ezekből kimaradnak. Többnyire nem is értik, ha ilyesmiről beszél bárki, sőt, gyanakszanak holmi eretnekségre, meg keleti okkultizmusra. :)))))
A keleti vallásokban is meg van fogalmazva, hogy a belső guru(Felsőlélek, nálatok Szent Lélek) segít az útmutatásban. Ugyanakkor azt is elmondják, hogy ha nem vagy elég tiszta, és az illúzió fogást talál rajtad, akkor bizony a saját elméd is képes beállni "felsőléleknek" és megvezet, mint a huzat.:)
Ez az egyik kedvenc szórakozásom a fórumon, olvasgatni, amikor egyik ember megmagyarázza a másiknak, hogy amaz mit érez, mit tud, mit tapasztalt.:))))))
Amiket én tapasztaltam, azok legnagyobb része nemigen hajaz a boldogságenergiára.
Kéne beszélgetned személyesen őszinte természetű keresztyénekkel is, akik mernek e tárgykörben igazat mondani másoknak. Itt a fórumon nemigen szokunk ilyesmiket részletesen elmesélni, én is csak ritkán egy-egy érdeklődő tesónak úgy nagyjából - ezek olyan dolgok, amiket az ember a gyöngyeiként tart magánál, és hát azokat nem célszerű csak úgy szórni bele a háromdimenzióba. :))))
Sokféle a megtérés útja, módja és élménye, sokat kell ahhoz részletesen megismerni, hogy meglássa benne az ember azt, ami mindben egyforma.
Van megtérést megelőző találkozás is, minden odafordulásos hangulat meg odaszánás nélkül. Van hívőként átélt kőkemény megtapasztalás, amikor a törődés mindennek érzékelhető, csak épp boldogságnak nem. Van olyan, ami ellen rúgkapálsz és tiltakozol, mégis el kell fogadnod, egyszerűen nem tehetsz mást, olyan ereje van.
Meg még rengeteg féle.
Ami közös bennük, az az, hogy mindig váratlanul jön, és sosem lehet akaratlagosan előidézni. Jézus maga dönti el, hogy mikor kell megmutatnia nekem: itt vagyok, erre gyere. Visszanézve: többnyire akkor szokja, ha épp készülök valami miatt a bozótba tévedni. Én mennék nagy büszkén és bizonyossággal eltelve, hogy én aztán tudom, mit csinálok, meg is tudom magyarázni - ő meg fülön fog és visszacibál az útra. Aztán később segít is megérteni, hogy miért, na ezek se valami boldogságos pillanatok, amikor az ember a saját hülyeségével szembesül.
De hát Ő ilyen, ilyennek szoktam meg, ilyennek szeretem. Sajnálom azokat, akik ki akarják számítani, tudni vélik, hogy mit akar és mit nem, mit enged és mit nem, mert ezekből kimaradnak. Többnyire nem is értik, ha ilyesmiről beszél bárki, sőt, gyanakszanak holmi eretnekségre, meg keleti okkultizmusra. :)))))
Amit Te éreztél, az folyamatosan benne van a megnyilvánult világban, a hívők mind érzik, mikor megtérnek.:) Ez Isten boldoságenergiája, amivel mindent áthat az anyagi világban. Sokan becsapódnak és hiszik valamiféle közvetlen megtapasztalásnak. De csak egy személytelen részét tapasztalja még meg az ember és nagyítja fel. Az Isten felé fordulás hangulata, az odaszánás, a ráhangolódás engedi megtapasztalni. Az ateistáknak azért nem jön össze, mert ez az érzet nincs jelen, a vallás felé fordulónál akkor kezd megtapasztalás jönni, mikor "megadja magát".:) Befogadóvá válik.... és innen kezd aktív lenni a hit, mert tapasztal valamit és elkezdi a többit is hinni. Ha hülyeség, akkó azt is...
Kéfásé vagyok, én Pálé, én Apollósé... butaság. Mind Krisztuséi vagyunk, ha elfogadtuk Őt.
A hinduknál ez természetes. Mindenki azt imád, amit természete szerint képes imádni. A szentek úgyis Istent szolgálják, és ők ezt az imádatot továbbajánlják az Úrnak. Csak ezt valahogy a Biblia nem erősíti meg ...
Gondolkozz el rajta, ha valakiben megvan a szentség, akkor minőségben azonosak, hiszen a Szentháromság is erről az azonosságról szól. De a szent nem egy klón, hogy mind tök egyforma. Mind valahogyan kicsit másképpen szent. Ezek a különbözőségek azok, amelyek az emberi természet sokféleségét rejtik, így a hívek is, mikor tisztulnak, akkor valamilyen minőségi irányba tisztulnak. A minőségben hozzájuk közelálló szenthez fognak vonzódni, mégha ezt nem is szándékosan teszik, akkor is. El lehet ezt nyomni, és terelni egy irányba, a "csakajézus" felé*, csakhogy az imádat energiája ebbe már nem fog lüktetni, nem lesz élő. Ez a mesterkélt megjáccás lesz az, ami majd kivezeti őt a vallásból. Mert a lelkiismerete feszt piszkálni fogja ...
És ez fordítva is igaz. Ha felvállaja azt, hogy ő szeret egy szentet és imádja őt valamiért, akkor a "csakajézusazút" rigmussal felőrli az imádatból keletkező pozitív energiát az önmarcangolásal.
* = a modern kor emberében már más értékek rakódnak le, és nagyon fanatiknak kell lennie annak az embernek, aki belső undor nélkül képes egy halálra kínzott emberben valami istenit találni. Mert ilyen alapon, a többi halálra kínzott keresztrefeszítettet is imádhatnák ennyi erővel. Anno nem csak a tolvajokat, gyilkosokat feszítették keresztre, hanem mindenkit, aki a hatalomnak keresztbe tett. Tehát tök ártatlanok is végezték ott, és még annyi bűnük sem volt, hogy összehablatyoltak egy bigott vallásra valónyi szöveget.
Ez meg ajándék a Dalok Könyvéből:
46
Tüske-sövény a fal körül, a tövis ki nem irtható; a belső házban mi folyik, az szóval ki sem mondható, mert amí még kimondható, már az is ripőknek való.
Tüske-sövény a fal körül, a tövis le nem nyeshető; a belső házban mi folyik, az szájjal ki sem ejthető, mert ami még kiejthető, már attól is forr a velő.
Tüske-sövény a fal körül, ki nyúl hozzá a kezivel? A belső házban mi folyik, azt ember nem mondhatja el, mert aki felét mondja el, már az is botot érdemel.
Én magam kimondottan rühellem, ha a katolikusokat a protestánsok bálványimádónak meg hasonlóknak nevezik. És nem vagyok ezzel egyedül. Vannak is katolikus barátaim.
Mindannyian csak keressük az igazságot, apostol, egyikünk sincs a teljesség birtokában... rész szerint van bennünk az ismeret, és tükör által homályosan látunk.
Ezt kéne mindenkinek elfogadni, és azt megkeresni, ami összeköt, nem mindig azt, ami elválaszt. Tudod: ...én Kéfásé vagyok, én Pálé, én Apollósé... butaság. Mind Krisztuséi vagyunk, ha elfogadtuk Őt.
Nem folyt és főleg nem akkor folyt a legjobban, hanem egyedül ekkor láthatta a nagyközönség, mert Úrfelmutatáskor lecsúszott ruhája tenyeréről. Sokan, direkt csak ezért mentek a miséjére, mintegy látványosság.
nagymamám a 70-es években járt a sírjánál
Még jó, hogy nem előtte, amikor 68-ban halt meg:-)
erős tömjén illattal jelezte, hogy jelen van.
Nem tömjén, hanem virágillattal, tehát te magad sosem érezted.....de ezen nem csodálkozom:-)
Cleonice az, aki elmondhatja, hogy ismerte igazán.
Cleonice nem is tudtam, hogy magyar és itt élt:-)))
Én ugyanis saját ismeretségem leszűkítettem kis hazánkra és így tettem magam a 2. helyre.
Az a baj észre sem veszed, ha kioktatsz valakit.
Dehogy nem veszem észre, én mindent észreveszek!
Senkit nem oktatok, ki aki őszinte keresőként jön ide. Azt, aki Istent keresi kiüresítve önmagát.
De sajnos 70-ból 69 azért jön, hogy saját hamisságához kapjon itt igazolást. Hát tőlem nem fog egyik se!:-)
Lásd Pio atyát, milyen durván szószerint kizavarta gyóntatófülkéjéből, akik nem tiszta szívvel járultak oda.
Ide a legtöbb már kész tanokkal jön, amit hinni szeretne, mocskos lelkének igazolására kezd el irkálni zagyvábbnál zagyvább dolgokat, hogy majd megelégedve távozzon és folytathassa bűnös életét.
Amikor ezek nem azt olvassák tőlem amit szeretnének akkor megsértődnek:-) Persze a dolog nem ilyen egyszerű, harc nélkül nem adják fel. Először megpróbálnak fogást találni az általam mondott katolikus tanokon. Lásd keresés nicket:-))) Majd amikor dörgedelmes válaszaimba annyira sem tud belekötni, minthogy kiscica beleharapna egy 2 méteres tökéletesen gömb alakú gránitba, akkor elkezd utolsó mentsvárként személyeskedni:-)
Az ilyen nem is akarja az igazságot füle, szíve képtelen is lenne annak befogadására, hiszen lelke már rég a gonoszé. Ugyanakkor kapott egy hívást Istentől, de csak azért jön, hogy lenyugtassa lelkiismeretét és itt hasonszőrűekkel találkozzon, akik szintén ugyanolyan Istentelen bűnös életűek, mint ő maga.
És az igazság legcsekélyebb fénye is idegesíti, valósággal égeti sötét lelkét.....
A protestánsok egyházuk jóváhagyásával és támogatásával elválhatnak, újraházasodhatnak akár azonos neműekkel is. "Papságuk" szerepkörét nők is betölthetik.
Ez így nem állja meg a helyét. Vannak ilyen felekezetek is. De pl. az evangéliumi gyülekezetekre ez egyik sem igaz.
Az a baj észre sem veszed, ha kioktatsz valakit. Engem nem zavar, de itt sokan megsértődnek. Én mindennap elmondom magamban és ajánlom, szólhatok bár angyalok nyelvén, ismerhetem az összes titkokat, ha szeretet nincs, bennem mit sem érek én.
Jézus mit mondana? Jól megmondtad neki, hadd szokja meg. Nem, ha nem építesz valakit, akkor lehúzod. Kicsit olyan irány ez, mint a zsidó főpapoknál és sok meglepetés fog érni.
Régebben megaláztál mindenkit, aki nem fogadja el az üzeneteket ma meg azt, aki elfogadja. Ez zsákutca nem vezet sehova.
Még az igazi megtérés előtt állsz, ezért is nincs önbizalmad. Azt gondolja az ember már megtért, de az többszöri nekifutás. Az alázat még hiányzik, akkor lehet igazán a jót a rossztól megkülönböztetni. Addig a gonosz azt csinál velünk, amit akar.
Nem akarok én ezzel foglalkozni, de ezért nem érted magad és vagy indulatos.
Pio atyán sem akarok vitatkozni, engem nem zavar, ha többet tudsz, róla csak látni lehetne rajtad a szellemiségéből. Óvodás szemlélet, ha vered a melled, hogy én többet tudok. Jó. hogy nem azzal jössz, hogy apukád volt a legjobb sofőr a faluban. Itt gondok vannak a hittel.
Nekem elég, ami van. A nagymamám a 70-es években járt a sírjánál benne nőttem fel. Ismertem olyant, aki többször is beszélt vele. A 90-es években tartottam kapcsolatot kapucinusokkal és hordtam az érmét és nálam volt mindig ereklyéje. Voltam kegyhelyeken ahol jelen volt és mindig erős tömjén illattal jelezte, hogy jelen van.
Reggel 5-8-ig misézett és felmutatásnál folyt a kezén a vér. Utána 8-17-g gyóntatott, de minek is ezeket leírni. Soha nem mondanám, hogy a legjobban ismertem, bár lelki gyermekének tartom magam, de Cleonice az, aki elmondhatja, hogy ismerte igazán.
Nem a protestánsokat nézem le, hanem a protestáns irányzatot, ami 100%-ban sátáni eredetű.
Követőit csupán sajnálom...
Te mint nagyfigyis pedig észrevehetnéd mindazon párhuzamokat, melyeket a protestánsok már rég betöltöttek, de ehelyett inkább az Igaz Katolikus Egyházra vizionálod démoni üzik hatásaként a Bibliában leírt próféciákat.
Pl. megszűnik a mindennapi szent áldozat és valami undokságot léptetnek a helyébe.
A protestánsok kidobták az Oltáriszentséget és tettek a helyébe egy tescos kenyérrel való bohóckodást.
A pápaságot megtagadták, a mindenkori pápa csupán démon.
A protestánsok egyházuk jóváhagyásával és támogatásával elválhatnak, újraházasodhatnak akár azonos neműekkel is. "Papságuk" szerepkörét nők is betölthetik.
Jézus áldozata egyszeri és megismételhetetlen.
A szentmisében erre emlékezünk.
Jézus: "ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre"
Dereng már valami?:-)
Pio atyával kapcsolatban meg ne okoskodj.
Én vagyok az országban a második legavatottabb, mint életének, munkásságának szakértője.
Az első pedig nem te vagy:-)
Miséje átlag nem 3 órás, hanem 1:45 volt, amit elöljárói kérésre kénytelen volt 45 percre rövidíteni.
Nem a szívsebe fájt a legjobban hanem a vállsebe és nem misén vérzett a legjobban hanem csütörtök napnyugtától péntek napnyugtáig.
Tényleg meg vagyok döbbenve! Te , aki lenézed a protestánsokat magad sem fogod észrevenni, ha már Jézus nem lesz ott a kenyérben.
Pió atya is mondta egyébként, mennyire csodálkoznának sokan, hogy mennyien vannak velünk a Szentmisén az égiek.
Tudom sokan nem értik, hogy az Úrnak nem számít az idő.
A Szentmise áldozatban ugyanaz a kereszthalál és feltámadás játszódik le, mint akkor, sőt már előtte Nagycsütörtökön szintén. A Szentmiseáldozat lemossa bocsánatos bűneinket.
Én nem fogok ezen vitatkozni, mindenki annyi kegyelmet kap Szentmisén, amennyit be tud fogadni. Ha már Pió atyáról beszéltem még a szívsebe is akkor vérzett a legjobban, ha misét mutatott be és volt mikor 3 órán keresztül tartott a mise annyira a hatása alá került.
Nem levelezek, ha nagyon szeretnék valamit felhívom telefonon, de keveset lehet vele beszélni. El szoktunk menni Sümegre, de akkor is mindig viszik valahova.
