Keresés

Részletes keresés

CSERMANEK Creative Commons License 2017.05.27 0 0 52535

Végülis volt benne némi szint, meg párszor futottam az út mellett is... De akit irritál az aszfalt az görgessen (és bocsásson meg nekem a spam-ért)

 

UB 2017

Nem ez volt az év célversenye. Másra készültem, de azt elvitte a munka áprilisban. Így aztán egy utolsó pillanatos nevezéssel újra vállalkoztam a Balaton megkerülésére. Két célom volt, egyrészt kideríteni, hogy a négy évvel ezelőtti teljesítés csak véletlen volt-e, illetve hogy egy 24:36-on belüli időeredménnyel elkerüljem a szerencsefaktort – ha kedvem adódna egy 40-es pánikűzéshez Görögországban.

 

Egészséges önbizalommal vártam a versenyt. Sokat edzettem, kimaradt ugyan egy-egy hét, egy-egy nap, de éreztem, hogy ez a mennyiség fizikálisan elegendő lesz. Annyira kis kiegyensúlyozott voltam, hogy a futók körében íratlan törvényeket is lazán áthágtam. Soha nem használt, újonnan vett gatyában futottam, korábban nem próbált izotóniás italra alapoztam a frissítésem, és évek óta hűséges társamat és legjobb barátomat (a Neogranormon kenőcsömet) is leváltottam szombat hajnali zsírozásnál. Aki kicsit is járatos ebben a szubkultúrában, az pontosan tudja, hogy ez olyan haladó szintű istenkísértés, amiért, ha lenne futóinkvizíció, tuti, hogy spanyolcsizmát kaptam volna a Hoka helyett…

A tétet emelte, hogy a kísérőm végül életem szerelme lett, ami – tekintettel a 7-8 óra futás után beálló mérhetetlen prosztó és mogorva stílusomra, valamint az ultrafutás sötét oldalán megtapasztalható kiszolgáltatottságra – hordozott magában némi kockázatot. Illetve nem kísért még így soha, tehát csak bízhattunk abban, hogy a mindennapok olajozottsága a futásra is átmenthető.

 

Szombat hajnalban egyedül mentem a rajtba, egy kis kézikulaccsal. A másfél kilométeres kis sétán végiggondoltam az előttem álló napot, néztem és hallgattam, ahogy pirkad 4:40 felé, és reméltem, hogy 24 óra múlva ugyanezt láthatom majd. A fene nagy andalgás közepette majdnem lekéstem a rajtot, de végül 4:58 körül sikeresen odaértem.

 

Olivértől két virtuális kőtáblát kaptam. Az egyikre azt véste, hogy 5:30-nál lassabban, a másikra meg azt, hogy 145-nél alacsonyabban. A frissítési tervem szerint óránként egy kulacs izo, frissítőasztalokról felkapkodott banán/paradicsom/barack darabkák, néha érzésre egy gél vagy szelet. A kémiát óránkénti só-, kétóránkénti BCAA-, és háromóránkénti magnéziumbevitelre terveztem, ami azért erősen permutálódott a második félidőben.

 

A rajt után a mezőny közepén éreztem magam, sokan elnyargalásztak mellettem, de szerencsére nálam voltak az Olivér-féle sztélék, és nem virgonckodtam. A hajnalodó északi part első harmada egy tökéletes flow volt, csupa szép és meghatározó élménnyel, amiket mind elfelejtettem sajnos, de arra határozottan emlékszem, hogy ez volt a benyomásom. Ahogy a felkelő napocska szemmagasságban bevilágított az akarattyai körforgalomál, ahogy klaffogtak a cipők a bringaúton, ahogy ment a futócsacsogás a pulzusról, a felkészülési nehézségekről, a nap várható eseményeiről, az olyan idilli volt, mint amikor a mészárszéket egy pipacsos erdei tisztás melletti sötét erdőben állítják fel. A bocik szeretik a pipacsot, örülnek is neki, de azért talán érzik, hogy nem véletlenül jöttek ők erre a szépséges helyre.

 

Füreden pacsi Jucikámmal (megdumcsiztuk, hogy az első negyvenest letolom magam, hogy tudjon tovább aludni), és aztán felfordulás a Balaton-felvidékre. A nap 9-kor már égetett, igaz, erős szél is fújt. Vászoly mellett olyan szépen hullámzott a tengeri, hogy elhatároztam, hogy ezt bele fogom írni a beszámolómba. Szóval mentem, mendegéltem, tartottam a tempót, a pulzust, vigyáztam az emelkedőkön, a lejtőkön. Gondoltam is arra, hogy tavaly itt kezdtem fejben szétesni, és hogy milyen jó, hogy most nem. Merthogy az tök gáz lenne, ha megint itt, az első harmadban szenvednék egy nagyot. Merthogy ennyi felkészüléssel már ugye nem szenved az ember. Na, de akkor most miért is érzem egy kicsit nehéznek itt ezt a dörgicsei kitett lejtőt? Hát, végül is, nincs is baj, csak nem élvezem most ezt. De ha nem élvezem, akkor ugyan miért mennék végig, hát még rengeteg van hátra… na, nem ragozom a teljes gondolatfolyamot, de kb. 20-25 perc alatt teljesen észrevétlenül megkészültem. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem egyszer csak azt konstatáltam, hogy romon vagyok. Jucika lelkesen frissített, folyamatosan biztatott, én meg elkezdtem neki adagolni a problémákat (nem megy, nehéz, meleg van, nincs kedvem, szar minden). Indulás előtt írtam neki egy hosszabb listát, hogy milyen kifogásaim lesznek, és hogy ezekre mit válaszoljon. Komoly energiát fektettem a holtpontom közben, hogy találjak új érveket a kiszállás mellett, hogy elkerüljük az előre betervezett polémiákat – kevés sikerrel. Aztán eszembe jutott, hogy ha kiszállok, akkor nagyon szomorú lesz, hogy biztosan nem csinált valamit jól a frissítéssel, vagy hogy nem volt velem erélyes, és nem akartam, hogy ezt érezze. Valójában ez a gondolat vett rá arra, hogy keressem a megoldást, a kiutat. Innentől minden 20 percben lelocsoltattam magam, minden artézi kút alatt hosszan mosdottam, Köveskálon leültem, meleg levest kértem, megettem nyugodtan, felpakoltam a lábaimat. Néztem, ahogy sorra mennek el az egyéni versenyzők, de mondogattam magamnak, hogy egy ultrán mindenre van idő. Kicsit visszavettem a tempóból, 6:30 körül mentem tovább.

 

A receptúra működött, egyre jobban lettem, a Varga pincészet meglepően korán jött el, onnan kezdett újra összeállni a közérzetem. Konstatáltam, hogy a pihenők ellenére is egész jó a 100 km-es részidőm, és hogy valójában semmi bajom (izom,ízület, szerkó). Ez annyira megtetszett, hogy Jucikámnak 103-nál örömködve meséltem, hogy mennyire király minden. Nem is nagyon értette, mert az előző ponton még haldokoltam, szenvedtem. Egyre több mentális kapaszkodóm lett – elkezdtem beérni azokat, akikkel Köveskál előtt együtt mentem (nekik később nyitott a böllér), elérhető közelségbe került Keszthely, ahonnan már csak a célegyenes van, illetve ahonnan csak másfél napnyi BSZM volt vissza. Meg hátszél is volt. Meg koraeste. Gyengülő nap. Sík részek, ahol haladni lehet, újabb leveses pont. Csupa jó hír záporozott rám, nem győztem kapkodni a fejem. A tempót simán tudtam tartani, 6:30 körül mentem 135-140 közötti pulzussal. Tudtam, hogy ezen az alacsony intenzitáson kicsi az esélye az eléhezésnek, ha figyelek a frissítésre – és ebben Jucika hatalmas segítségemre volt. Szegény megállt-kiszállt-beszállt vagy háromezerszer 24 óra alatt. Ráadásul tök egyedül volt.

 

A déli partról meggyőződésem volt, hogy a barátom. Hogy a sík részeken majd tudok már haladni. Szerintem jót tett a keszthelyi bolognai is, mivel került valami szilárd is a gyomromba. Balatonberényben két kolléga váratlan aszfaltfelirata dobta fel a hangulatom, aztán meg az ismerős települések, falvak, meg hogy milyen sokáig eljutottam fejlámpa nélkül (azt hiszem, Fenyvesig). Fonyódtól taktikát váltottam fejben. Kértem Jucikát, hogy mindig mondja, hogy hány km a következő pont vagy frissítő és hogy mi az. Csak erre figyeltem, és a távot felszoroztam az eddigre előállt 7 perces tempómmal. Így mindig megkaptam azt az időpontot, amíg elérek oda, és igazából csak ezt az időpontot vártam. Nem foglalkoztam a futással, a tempóval, csak annak örültem, hogy milyen jó is, hogy 45-re Bogláron leszek. Általában így is lett. Ez a játék egészen sokáig tartott, de azért kezdtem megkészülni. Zavart, hogy a lassú tempó miatt lassan telnek a kilométerek. Ráadásul minden frissítőállomásnál komótosan megálltam töltekezni, majszolni, Jucikával disputálni, ami tovább lassította a haladást. Egy cipőcsere nagyon feldobott – széttaposott, elgémberedett lábujjaim pihe-puha vattába kerültek pár percre.

 

Aztán megjött a vihar is, minden áldásával együtt, ami azt eredményezte, hogy bezáródtam egy esőkabát kapucnijába, amit balról folyamatosan vert az eső, jobbról meg vitorlaként húzta el a fejem a testemtől. Az időjárás annyira gázos lett, hogy hangosan röhögnöm kellett rajta. Azt fundáltam ki, hogy ha eljutok Siófokig az időpontos módszeremmel, akkor ott eszem gélt, iszom izót, tolok szőlőcukrot, és az utolsó 20-ast letolom egy lendületből, hogy vége legyen. Itt már közel 8 perces tempóban száguldottam, és külön hátráltatott, hogy amint ittam két-három kortyot, azonnal éreztem a vizelési ingert. Kb. 20 percenként álltam meg pisilni. Eljött aztán a várva várt Siófok, és bár nyilvánvalóan szánalmasan vánszorogtam (ezt az ember belülről viszonylag méltóságteljes haladásnak érzékeli), örültem, hogy végre robbanthatok az utolsó szakaszokon. Ez abból állt, hogy nem nagyon álltam meg a pontoknál, hogy 8 percről 7:30-ra tornásztam fel a tempóm, 120-ról 125 körülre a pulzusom. Ezzel az űrsebességgel vagy 5-6 egyéni sorstársat hagytam le az utolsó szakaszon. Nagyon sok erőt adott, hogy igazából a mozgástartomány beszűkülésén túl nincs semmi bajom, és hogy a terveknek megfelelően haladok. Fejben matekoztam a 24:36-os kvalifikációs időn, de ezt amúgy már Köveskálon, a levesnél elengedtem. Ennyi fürdéssel, pancsolással, kajálással, megállással ez tuti nem lehetséges. Aztán Siófok és Világos között egy srácot próbáltam húzni magammal. Jött is velem, és magától mondta, hogy ha így megyek, akkor simán meglesz a 24:43-as idő. Mindig rossz voltam matekból, szóval elhittem, hogy nem sikerült az óra törtrészét pontosan kiszámolnom. Viszont így felrémlett a lehetőség, hogy akár még meg is lehetne. Úgy döntöttem, hogy ha az utolsó ponton 3-mal kezdődik a hátralévő kilométerszám, akkor rámegyek és gyorsítok, ha 4-gyel, akkor hagyom. 3,2 volt a táblán, úgyhogy betoltam egy marék szőlőcukrot az arcomba, és próbáltam minél előbb lenyelni.

 

7:30-ról 6:45-re gyorsulni 215 km-nél hatalmas flow. Úgy éreztem magam, mint egy tavaszi domboldalról lerohanó, lobogó hajú kisgyerek. A lépéseim megnyúltak, visszatért a lendület. Az utolsó kilométert totális extázisban futottam 5:45-ös tempóban, szuper jó állapotban. Még az eredetileg tervezett idő is meglett, mivel 24:35-tel csippantottam. Jucika bent várt a célban, ölelkezés, fotózás, igazi kitörő öröm volt bennem. Jó páros voltunk. Ha egyedül megyek, tuti kiszállok Köveskálnál.

 

Jó volt ez így másodszorra. Egy szenvedős rész megint volt benne, de igazából 90 után érdemi probléma nélkül haladtam a cél felé. Mindig azt gondoltam, hogy sokféle receptje lehet egy sikeres teljesítésnek. Így nem osztanám az észt ez ügyben. Nagyon egyéni, hogy kinek mi működik. Szerintem nekem azért sikerülhetett, mert könnyen találok pozitív kapaszkodókat, és mert van bennem egy erős megfelelési kényszer. No és persze azért is, mert életem szerelme csodásan gondozott engem, és mert az edzőm, Lőrincz Olivér alaposan felkészített és jó taktikát adott. (Na, csak nem bírtam ki az észosztást…)

 

Célba érés után hidegrázás, sajgó csülköktől csak 2-3 óra ébren alvás, másnap izomláz, hétfőre már alig maradt valami. A lábamon egy kisebb vízhólyag lett csak.

 

Örülök nagyon a beérkezésnek, és közben sajnálom azokat a sorstársakat is, akiknek most valamiért nem jött össze. Gondolok rájuk.

 

Az év hátralévő részében nem megyek a Margitszigetre, az tuti. Csak a hegyen fogok futni.

Tompus999 Creative Commons License 2017.05.19 0 0 52534

Köszi, itt már megvagyunk :) Klasszak a fotók!

Előzmény: barefootBushman (52530)
Csacsa1973 Creative Commons License 2017.05.19 0 0 52533

Köszi, megtaláltam magam. :-D

Előzmény: barefootBushman (52527)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.18 0 0 52532

Szívesen, de gyerekcipőben jár még ez a Flickri is, mivel most én sem találok párat, ezért újratöltöm..

Előzmény: Csempa (52531)
Csempa Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52531

Köszi! Megvagyunk.

(De durva vádlim van. Még soha nem láttam hátulról :)

Előzmény: barefootBushman (52530)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52530

Köszi, h megnéztétek, nade ezt is? https://www.flickr.com/photos/154933375@N07/page1

Előzmény: Tompus999 (52528)
Csempa Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52529

Nem nyertük el a zsűri tetszését, nem lett rólunk kép. 

Előzmény: barefootBushman (52527)
Tompus999 Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52528

Klasszak! Mi pont lemaradtunk róla :-)

Előzmény: barefootBushman (52527)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.15 0 0 52527

Hello, pár kép a tegnapi MuzslaTrailről, a Higegkúti th alól. Plusz a tegnapelőtti esőről, meg az erdőből..

Balazito Creative Commons License 2017.05.09 0 1 52526

Nocsak. Kilian is indul az UTMB-n.

D'Haene, Thevenard, Kilian... szép kis tüzijáték várható. (Az UTMB három leggyorsabb futója plusz a trónkövetelők).

barefootBushman Creative Commons License 2017.05.07 0 1 52525

Köszi szépen a szervezőknek a Mátrabérc Trail gerincének megpucolását, így lesz Klasszik táv jövő szombaton.

barefootBushman Creative Commons License 2017.05.06 0 0 52524

baba, csak így tovább

Előzmény: bmalag (52521)
Ermak Creative Commons License 2017.05.04 0 0 52523

Nekem tetszik. :-)

Előzmény: bmalag (52522)
bmalag Creative Commons License 2017.05.04 0 1 52522

bmalag Creative Commons License 2017.05.04 0 0 52521

Elhasználtam az itthon talált utolsó darabka bringabelsőt a cipők külső foltozására. Következő körben az úszósapka jön...nem leszek már triatlonos sem.

Ha a túrabakancsoknál alap a körgumi, akkor szerintem terepfutócipőknél is az lehetne. 

Belső sarkon egyelőre fekete duct tape van. Nem találtam megfelelő fóliát és szétvágni való cipőt. Mind jó még valamire ha befoltozom a lyukakat a kislábujjnál.

Előzmény: barefootBushman (52516)
BaloghP Creative Commons License 2017.04.27 0 0 52520

Az V. Kaptárkövek trail-re már csak pár szabad hely maradt:

 

http://kaptarkovektrails.polarhungary.hu/

barefootBushman Creative Commons License 2017.04.24 0 0 52519

persze-persze. Így lehetett érteni már először is amit írtál, hogy kívülre szánod a bringabelsőket. Azonban azt is fontos megemlíteni, hogy a Palmatex akkor harap jól, ha gumikalapáccsal megkalapálod.

Előzmény: ubalika76 (52518)
ubalika76 Creative Commons License 2017.04.23 0 1 52518

Kívül bárhova jó a gumibelső, de nekem a sarkamnál belül kopik ki.

Azzal nem foglalkozom, de ha foglalkoznék, biztosan szétvágnék egy kidobandó cipőt, és annak a belsejét ragasztanám rá pálmatexel.

A belső oldali sarokjavításnál az a legfontosabb, hogy a foltozóanyag a talpbetét alól induljon el.

Előzmény: bmalag (52515)
stylusz Creative Commons License 2017.04.22 0 0 52517

Hello

 

Sajnálatosan a meg sem kezdett verseny már véget is ért számomra. Sérülésem miatt átadnám a Salomon Szentendre Trail nevezésem, amennyiben valakit érdekelne.

 

 

barefootBushman Creative Commons License 2017.04.22 0 0 52516

duct tape helyett nekem kétoldalú ragasztó+amivel a hűtő volt becsomagolva(vastagnylon) kombó jött be erre a célra legjobban -és még mondják, h a magyar mindent szigszalagoz :-))

Előzmény: bmalag (52515)
bmalag Creative Commons License 2017.04.20 0 1 52515

Megnéztem az 1.0-ádat újra, mert a bércen egy ujjnyi vastag faág szemből bejött a hokába a belső oldal elején és hátrament a sarkamig. Ezt a lyukat már befoltoznám.

A sarok által kikoptatott lyukakra is jó lehet ez a gumibelsőzés? A szürke tape minden vizes túra után lejön.

Előzmény: ubalika76 (52514)
ubalika76 Creative Commons License 2017.04.20 0 1 52514

Én is tudok egyet:

 

egész évben csak sítúráztam, mégis milyen jót mentem.

 

Pedig ha 40cm hó van, még haza is mentem volna a versenyre, persze sível.

Még annyit a túráról, hogy múlt héten a bérc utáni első futásom alkalmával gyakorlatilag levált a lábamról a szuperül javított hoka... De nem adta semmi jelét korábban, és 3km-en belül hasadt szét a talpvarrás, és semmit nem tartott.

Mennyire rohadtul ideges lettem volna, ha 20km-vel korábban történik.

 

Úgyhogy hamarosan a HOKA javítás 2.0 következik itt a fórumon!

Előzmény: allez zserzseli! (52511)
allez zserzseli! Creative Commons License 2017.04.20 0 1 52513

óóó most olvasom, hogy elmarad :(

sajnálom, de jó döntés.

nem rosszízű tréfának szántam, amit írtam..

mind saját tapasztalat :)

 

 

Előzmény: allez zserzseli! (52511)
Tompus999 Creative Commons License 2017.04.20 0 0 52512

Na igen, csak az elemek fognak harcolni, a verseny elmarad

Előzmény: zoncsi (52510)
allez zserzseli! Creative Commons License 2017.04.20 0 2 52511

hááát jó..

virágozzék minden virág! :))

 

a következtetéseket mi majd levonjuk!

 

én azért előre írnék egy-két bármikor felhasználható elemet (nem neked Csabi félre ne érts!!). mondjuk idén nem megyek a Mátrabércre, így könnyebb helyzetben vagyok:

- rohadt nagy hó volt, elengedtem az időt..

- borzasztó sár volt, nem lehetett haladni, tiszta csúszkálás volt..  ezt nem lehet összemérni korábbi évekkel..

- melegfront jött, kiszáradtam.

- túl hideg volt, lezsibbadtam.

- korán volt a rajt, nem tudtam enni.

- későn volt a rajt, elálmosodtam.

- technikai szünetre kellett kiállnom, bokorugrás, kiszáradtam.

- belefutottam a kékes csúcsfutás eltévedt résztvevőibe, mindig elém álltak.

- rossz volt a jelzés, elkavartam, nem volt irányító..

- lazáztam, inkább flow-ztam

- elfutottam durván.

- bacis volt a víz, amit adtak - ld. technikai szünet

- nem volt felvágva a banán, időt vesztettem.

- rossz volt az izó.

- nem volt víz a múzslán - ld meleg volt kiszáradtam

- előtte meg voltam fázva, köhögtem.

- inkább a csajokat nézegettem.

- ideges lettem, mert előttem két srác levágott egy kanyart, ettől kiborultam, elengedtem.

- elromlott a pulzusövem - ld. elfutottam durván.

- új cipő, kiment a bokám.

- csak 30 g ch-t vittem be órnként, ezért eléheztem

- súlyfeleslegem van, ezért nem ment.

- túledzett vagyok, kuka az egész.

 

 

aztán a másik oldal

- alig edzettem, mégis milyen jól mentem.

- megálltam diskurálni a pontokon, mégis milyen jól mentem.

- nem vittem semmit, csak a pontokon ittam, mégis milyen jót mentem.

- elengedtem fejben, mégis milyen jót mentem.

- egész évben csak bringáztam, mégis az 5ben vagyok.

- hideg volt, ezért mentem jót.

- meleg volt, jól bírom, ezért mentem jót.

- az új zselé király, ezért mentem jót.

- csak a flow, ezért mentem jót, nem is tudom miért kötöttem ki egy versenyen.

- előző héten bejártam, ezért mentem jót.

 

na lehet még bővíteni..

remélem tudjátok hasznosítani

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: manbo (52508)
zoncsi Creative Commons License 2017.04.19 0 0 52510

Egyelőre úgy néz ki, inkább az elemek harca lesz ez az idei Mátrabérc Trail. :-) Úgyse szeretek melegben versenyezni.

barefootBushman Creative Commons License 2017.04.18 0 0 52509

navégre

Előzmény: manbo (52508)
manbo Creative Commons License 2017.04.18 0 1 52508

Hát részemről sem titán nem vagyok, sem harcolni nem fogok... Csalódás lesz a jutalma, aki ezt várja... Ellenben vígan, jólesően terepfutok majd egy csodálatos bércsoron, mindenfajta "dekirályvagyokhogyennyiedzésselislefutomígy" magyarázkodás, statisztika és "ottnemvoltamde" a számok alapján levont következtetésektől mentesen. Tisztán élményből...

Előzmény: -biga- (52506)
bellone72 Creative Commons License 2017.04.16 0 0 52507

Remélem én is! Szerintem Ubalika is azért kutyázza a kispolákját, mert a "szakágban" vannak, akik egy kockacukorral hozzák az - egyébként tiszteletet parancsoló - eredményét. És végre nem (csak) az számít, hogy milyen felszereléssel és mennyire fácsekompatibilis portfólióval ér be a mezőny, van valós mérce is.

Előzmény: -biga- (52506)
-biga- Creative Commons License 2017.04.14 0 0 52506

Remélem lesz titánok harca a trail-en. Csabi, Carlos, Marci, Szabó Gabi a Jedik, Allaga Tomi és még sokan mások.

Előzmény: bellone72 (52504)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!