Kiabálok én, azzal nincs baj. Az itthoni közegemben azért nem hozom nyilvánosságra, mert flénk nincsenek még ekkora összegekhez sem szokva, és az UL szót még sosem hallották. (Bárcsak én se hallottam volna). Az azért jól esik, hogy itt kiírhattam magamból.
A felelősségemet elismerem. Annyiban árnyalnám az egészet, hogy az általam sokszor emlegetett krva protekció elaltatta az éberségemet.
Ne! Kiabálj! És ezt komolyan mondom. Névvel, céggel, mindennel. De nem úgy, hogy mekkora aljas gennyládák voltak, hanem hogy te mekkora idióta voltál. Mondjuk arra is van ötletem, hogy kis összefogással hogy lehet súlyosan oda b'szni az embernek. De ez megint nem a fórum nyilvánosságára tartozik. Bár teljesen legális.
Ja, hat a kávé... Tudok olyan 60 milliós chf alapú lakáscélú hitelről, amelyet szintén chf alapon, 25 évre tőkehalasztott, megtakarítással kombinált hitelre váltottak ki (2 hónap brutál kemény munkával). És az ostoba hűdebüszkve volt magára, hogy most milyen jót tett az ügyféllel. Mondjuk a jutaléka, szó se róla, csinos volt.
A 1274-es hsz-ed alapján akkor úgy látom, jobb, ha befogom a pofámat. Egy alapszabályt azért nem felejtettem el: csak olyan pénzzel "játszunk", ami a napi megélhetésünkhöz nem kell. Nekem az életszínvonalam ezzel a buktával hálisten /kopp-kopp/ nem változott, csak épp a jövőt buktam el...
Az egy éven belüli megtámadhatóság azért játszik ritkán, mert rendszerint csak a 2-3. év környékén borul ki a bili, addig nem (jelentős részben az állandó elterelés következtében).
Megkérdezem az ügyvédeket, hátha. Én nem. 30 napos siekres felmondás volt pár, de az ugye más tészta.
Nos, ebbe nem csak az ügyfelek, de sok bnetes idióta is beszállt és kurvára megszívta. Olyan kifejezések ugyanis, hogy arbitrázs, többszörös kitettség (van erre egy kafa idegen kifejezés, csak azokat szándékosan törlöm a fejemből), a jelenértékszámítás kb. érthetetlenek. Igen, sok ember belement ebbe, volt, aki 2-3 millió forinttal, de akadt olyan is, aki 100 milliós házat bukott ezzel.
Egy Budapest agglomerációban lévő, kevésbé értékelt helyen található 100 nm körüli téglaépítésű családi ház áráról beszélhetünk. Nagyságrendileg. A kimenetel még képlékeny.
De ez még "lepkefing" mondhatnók, de akad olyan eset is a látóteremben, ahol a "drága" gyermek adósította el előbb saját magát, aztán a testvérét, aztán a szüleit, és mindebbe a bankok meg a "KHR listásoknak is adunk hitelt" uzsorások dalolva közreműködtek egészen odáig, hogy mindkét gyerek lakása bukta (kényszerértékesítés), a szülők egyébként tisztes családi házán a jelzálogértéke a ház forgalmi értékének másfélszerese, a jelzálog és személyi hitelek teljes tőketartozására még én is csuklottam, pedig azt normális körülmények között csak félmilliárd felett szoktam (nem annyi volt). 2 álmatlan éjszakákkal teli "nyugodt" évük van hátra, utána az egész borul (ha épp addig nem).
Mindennek egy súlyos következménye lesz: nem fognak bízni egymásban az emberek. Senki senkiben, még a családtagjaikban sem. F'sza...
Az, hogy családi ház, az elég tág fogalom. Azért az esetet elmesélhetnéd, főleg, hogy mi lett a vége.
Én olyanokat olvastam, hogy a kínai lufi kipukkanása előtt a bnetesek hitelt vetettek fel a lúzerrel, mondván, hogy úgyis több lesz a hozam. Aztán kína bedőlt, meg a svájci frank is. A pénz elment, emberünk meg fizethette a semmire, az eredeti havi részlet 2-3 szorosát.
Azért teheti meg, mert az emberek tájékozatlanok. És nem zocsora, Fülig.di.St.James-re (akinek egyébként ez kb. hobbija, esze ágában sincs értékesíteni), meg arra a pár jó szándékú, ámde lúzernek látszó emberre hallgatnak, akik valóban segíteni akarnak és tudnak is.
Kevésbé vagyok kárörvendő ember, pláne nem kívánok azoknak rosszat, akik számomra kedvesek és/vagy fontosak, ezért volt rettenetes, amikor a megkeresésesm után (ugyan, üljünk le, beszélgessünk egy kávé mellett) kettő évvel felhívott az ember, hogy "te, figyelj, ez van, mit csinálhatok?" kérdésére csak annyit tudtam mondani, hogy "sajnálom, elbasztad, nyeld le, mint a békát".
Amíg lesz olyan ember, aki tájékozatlan és jóhiszemű, addig lesznek ilyen gerinctelen mocsodék alakok, akik ezt kihasználják. Miért? Mert következmények nélkül megtehetik.
Azért teheti meg Prof, mert mint ti is mondtátok, nem követ el semmilyen jogsértőt, ezért megtámadhatatlan.
Hidd el, ha nem lenne jogsértő, már háromszor verte volna rajta ezt ludasmatyi vissza.
Emberünk egyébként úgy ül vissza a SUV-ba, hogy én neki valószínű egy vagyok a sok lehúzott ember közül, neki ez a munkája. És kazalszám várnak még rá olyan emberek, mint én, akik gondolnak a jövőjükre, és beballagnak hozzá, akár azért, mert valaki ajánlja őt, és annyit mondanak, hogy van néhány millám, meg hav 10 ezret tudok félretenni.
Ő is elmondta anno, hogy a szimpla havi 10-20 ezres embereket simán elzavarja inteligensen, mert ugye a sas nem vadászik légyre.
Csak ne vakított volna el b@ssza meg, hogy protekcióval kerültem hozzá...
Egyébként láttatok már összegben kifejezve ilyen téren nagyob lúzert nálam?
Oké, ne menjen neki az embernek, mert csak. Mert korrekt, mert tiszta lelkiismeretet szeretne magának.
Ez esetben akkor -- ahogy azt számtalan hasonló esetben láttam -- simán nyelje le azt, hogy egy ember "mert megteheti" simán lenyúlja a több éven át tudatosan felépített tartalékát, majd a jog és a "formalitás" "igazságára" hivatkozva visszaül a SUV-jába és röhögve elhajt, hogy "ó, lúzer, így jártál"? Mert technikai értelemben ez történik.
"Amit ismét fehoztál, hogy el kell kenni az ügynök szája szélét, az mint említettem, nem jó, mert abból nekem is származhatnak kemény hátrányaim. "
Bár az ember haragjában sok dolgot képes megtenni, vagy tetetni, de ezt a fonalat a témában én se javasolnám.
Rengeteg oka van, de akár tegyük fel, hogy "egy életre megemlegeti" az illető, hogy átvert. De mit érsz te ezzel? Semmit, maximum még neked lesz bűntudatod, vagy, komoly jogi és még súlyosabb elítéltbeli problémád.
Ti mondtátok, hogy nem lehet mit tenni, mert a jogszabályok alapján ebbe nem lehet belekötni. Engem a pénz visszaszerzése annyiban érdekel, hogy lenyúláshoz hasonlóan ne lehessen a jogszabályok alapján belekötni.
Utolsó mentsvárként a haverom segítségét még annyiban várom, hogy a PBT-nél rá hivatkozozk, hogy hallgassák meg őt is a körülményekkel kapcsolatban. Ezt ő ajánlotta. Tudom, hogy most röhögtök, de az elmúlt 100 hsz alapján már észrevehettétek, hogy tőlem ennyi telik. És mint mondtam, a pénzről már lemondtam, csak a PBT még kap egy esélyt. Ennyi már aztán tényleg nem múljon. Tudjátok, az esélytelenek nyugamával...
A volt felsővezetőt nem akarom bántani, mert ő még segíteni akar, bár meglepődtem, hogy nem akarja a hármas talákozót. Többször is kérdeztem, de lepergett róla. Amit ismét fehoztál, hogy el kell kenni az ügynök szája szélét, az mint említettem, nem jó, mert abból nekem is származhatnak kemény hátrányaim.
Az ötleteddel kapcsolatban meg fura, hogy törvényes, de mégis titok.
Vagy van javaslatod, hogy miként jöhetne vissza a pénz? Nehezen hiszem, hogy egy ilyen esetben legálisan bármit tehetnék.
Minazonáltal már gondolkodtam rajta, hogy feldobom a magas labdát, hogy az elúszott lóvé egy bizonyos százalékáért aki gondolja, besegíthetne. De még egyszer mondom, nem arról van szó, hogy a szart is kiveri belőle valaki, mert engem a legális része érdekel. Ha ő jogilag tisztességesen nyúlta le tőlem, én se akarom jogilag tisztességtelenül behajtani rajta.
A volt felsővezető neve nincs összefüggésben a közlekedéssel?
Ha nagyon tisztán a jogot nézzük, akkor a biztosítónak igaza van. Jogi értelemben (ptk, bit) te, az ügyfél adsz ajánlatot a biztosítónak, amelyben a közvetítő csak közreműködik. A biztosítónak jogi értelemben csak egy dolga van, az, hogy felmérje az igényeidet, de ennek módját és mibenlétét sem határozza meg adekvát módon a biztosítási törvény, vagyis annyira gumi a jogszabály, hogy retorziók nélkül engedi, hogy az ügyfél saját magának ártson.
Az egyetlen plénum, amely az ügyfelek érdekeinek védelme, sérelmeinek elhárítása végett hoztak létre (a PSZÁF PBT) kb. gittegylet (igaz, a PSZÁF is az), egyedül ajánlást fogalmazhat meg határozatilag, amely ajánlásnak még a polgári bíróság előtt sincs kényszerítő ereje (ez kb. annyit tesz, hogy ha valami csoda folytán a PBT elmarasztaló határozatot hozna, amelyre vonatkozólag a panaszügy megkezdésekor a bepanaszolt pénzügyi szolgáltató elutasítja a határozat magára nézve kötelező érvényét, akkor simán előfordulhat, hogy a polgári bíróság a határozattal gyökeresen ellentétes értelmű döntést hoz).
A 3 éves kezdeti díjas szerződésre a közvetítőnek visszaírása lesz, ezért bizonyosan hápogni fog.
A háromoldaló "tárgyalásokat" én változatlanul javaslom. Az emberek egy része a saját bűnükkel való szembesüléskor néha váratlan dolgokat tesz, ha meg egyébként süt róla a rosszindulat, akkor a kérdéses összeg uszkve 10 százalékáért elintézhető, hogy élete végéig szívószállal egye a rántott húst, a közlekedése meg annyi legyen, hogy a nyelvével tologat egy botkormányt.
Ettől függetlenül van egy ötletem, amely elvileg elsüthető, gyakorlatilag törvényes, de senkinek nem fogom az orrára kötni itt (e-mailben és telefonon sem).
Az én tanácsadóm SUV-val jár, havi többszáz ezerért bérelt irodát. A havi bejövője alaphangon milla fölötti. Bár ezek után gondolom ezt nem nehéz elhinni. Prof, te BKV-val jársz? :)
ft82-től szíves elnézést kérek, ez nem az ő lehülyézése, de gyakorlati tapasztalat, hogy a jelenlegi magyar viszonyok között két lehetséges út van.
ad. 1. Tisztességes, becsületes, BKV-val járó értékesítőt kap az ember, aki olyan terméket ad el neki, amelyre valóban szüksége van. Na, ilyen az értékesítők kb. 1%-a. Na jó, 2.
ad. 2. Az értékesítő "telibe hátulró'" az ügyfelet, ez esetben viszont a tanácsadót a szóbeliség/irásbeliség egyetemleges szabálya miatt SEMMILYEN felelősség nem terheli, ráadául akkor sem lehet megfogni, ha valamit kicsit elrontott, és ezzel kapcsolatban, de akár ettől teljesen függetlenül akkor sem fogják elmeszelni (sem bíróságon, sem a pszáf békéltető gittegylete előtt), ha a napnál is világosabb az előre megfontolt rossz szándék és az etikai vétség. Olvastam pszáf pbt határozatot, amelyben ez kerek-perec világosan le volt írva ("hát, látjuk, hogy inkorrekt módon járt el a közvetítő, de sajnáljuk, ne tehetünk semmit").
Egy ügyfél konkrétan a pénzügyi halálos ítéletét írja alá akkor, amikor kellő tájékozatlanság nélkül aláír egy ilyen szerződést. Gyakorlati tapasztalataim alapján 10 ilyen szerződésből 5 korrekt, 5 inkorrekt, ebből 4 kifejezetten a fenti szcenárió alapján lett "legyártva", egy "mellé lett lőve". Ez utóbbin lehet javítani, bár kicsit fájdalmas, és az is előfordulhat, hogy az első 5, bár szakmailag korrekt, elcsúszhat az elégtelen tájékoztatáson.
A biztosító abszolút nem hárít az ügynökre. Leírja, hogy a tanácsadó mindent szabályosan csinált, minden az én saram.
Közlik, hogy csak írásos dokumentációra tudnak támaszkodni, az meg sehova nem volt leírva, amit úton-útfélen hangoztattam: Max havi 50 ezer. Ezzel szemben van egy rahedli papír, amin szerepel, hogy összesítve 2,5 millát kívánok megatakarítani. Még pénzügyi tervezést is készítettek, amiben leírják, hogy a család éves bevétele 3,5 milla. A második panaszlevélben hivatkoztam a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének 13/2012. (XII. 4.) számú a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosításokkal kapcsolatos prudenciális és fogyasztóvédelmi elvek alkalmazásáról szóló ajánlásában foglaltakra, amely leírja, hogy figyelembe kell venni az ügyfél teherviselő képességét, a hoszútávú, kölcsönös előnyöket, stb. Erre meg persze visszaírták, hogy ezt az ajánlást dec. 4-én adták ki, úgyhogy nem áll módjukban figyelembe venni, mert a kérdéses szerződéseket jóval az ajánlás kiadása előtt kötöttük.
Magyarul szerintük addig nem számított, hogy mit bír az ügyfél anyagilag, azt meddig bírja, meg a szerződéskötésekből kinek származik előnye. Szóval itt tartok most.
