Egyébként jól mondod, látszólag valóban más derül ki az Evangéliumokból,
de "ezért vannak" az apokrifok, hogy feltáruljon előttünk egy teljesen más Jézus,
és más kereszténység (nem csak -kép).
1945-ben Nag Hammadiban, egy egyiptomi földmíves véletlenül akadt rá egy barlangban pár ősrégi papíruszra, rögtön be is gyújtott pár tekerccsel, a többit szerencsére a móhóságára bízta: eladta őket egy helyi kereskedőnek.
Ez lett az utókor szerencséje: idővel egy szakértő kezébe kerültek, és akkor derült ki, hogy a tekercsek a világ egyik legértékesebb iratai: kopt nyelven íródott gnosztikus őskeresztény evangéliumok, amiket megóvott az egyiptomi homoksivatag, így elkerülték a rongálódást ÉS a szándékos meghamisítást is!
Jung: "Hét prédikáció halottaknak" (Septem Sermones ad Mortuos, 1916)
Különlegesen izgalmas, és csodás írás a “Hét beszéd (prédikáció) halottaknak”: Jung gnosztikus ihletettségű látomása, az apokrifok, vagy a próféciák hangulatában. Egy igazi “látó-tudó”, belső-vallásos gnosztikus alkotása.
http://www.scribd.com/doc/21362017/Jung-Het-predikacio-halottaknak
... "Kezdet és vég", "élet és halál", stb. a Lét nagy kérdései.
A topik témáján keresztül kiválóan lehet erről beszélni, ui. pont a Tamás Evangélium
az egyik olyan emléke az emberiségnek, amiben ezekről olyan mélységben van szó, ami már felébresztő hatású (nemhába javallottam ezt a topikot anno :)
"Milyen lesz a végünk?" - kérdezik Jézust a tanítványok.
Ez egy mindenkit érdeklő kérdés. "Mi lesz a halál után", stb.
És itt ér minket az első spirituális meglepetés, csoda: nem kapunk erre "egyértelmű", a kalapunk mellé tűzhető, "logikus" választ:
nem azt mondják, hogy "Hát, attól függ... ezt csináld, azt csináld, tanulmányozd a Tant, és megvilágosodsz, meditálj, ne igyál, ne egyél, stb. ;) :)
Nem. Nem jótanácsokat kapunk Jézus Mestertől, a Felemelkedettől, hanem
egy velőig hatoló igazságra utaló visszakérdést:
"A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis a kezdet van, ott lesz a vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni."
"Honnan jöttem?" - a Kezdet. De mivel nincs Kezdet Vég nélkül, így csak akkor
tudakozódjak az egyik felől, ha már az egyiket felismertem. Ami EGYben a másik is,
a Vég. A kettő ui. EGY. Aki az egyiket ismeri, az ismerni fogja a másikat is.
"Mond, hogyan lehet megismerni önmagát az embernek?"
Mire vagyunk kíváncsiak az "önismeret" fogalma alatt?
A magazinok szokásos felszínes tesztjeire ("szeretem-e, ha megcsalnak, szeretem-e a túrós csuszát, könnyen haragba jövök-e", stb.)....
... vagy az ön-mag-am alatt arra keresem a választ:
"Ki vagyok, honnan jöttem, hová megyek?"
KI kérdezi ezt? KI teszi fel a kérdéseket, és milyen válaszokat kap?
A mély, alapos, őszinte önismeret odáig jut, hogy felismeri az ember:
amilyen a kérdés, olyan a válasz. Csak olyan válaszokat kapunk a Létről, stb., ami az adott belső állapotunknakmegfelel. A korlátainkat ezügyben magunk teremtjük. ...
"Mond, hogyan lehet megismerni önmagát az embernek?" Mert ha ez is egyféle szóbiznisz, akkor mit is értsek ez alatt, akár görög, akár latin, akár keresztény értelmezés terén?"
Hát igen, a "szóbiznisz" az találó kifejezés :)
"Betűhit", szavak keresgélése: ez a teológia (teosz logosz="isten tudománya"), ami
valójában se nem "isten", se nem a "tudománya" :)
Ez Keleten ugyanúgy működik, mint Nyugaton:
nirvána, üresség, Budha-tudat, megszabadulás, stb.
Nyugaton: Isten, Tökéletesség, újjászületés, stb.
Amikor pusztán értelmi-érzelmi alapon ragadjuk meg a Mindenség, a Lét kérdéseit.
Így: vagyunk MI, olyanok, amilyenek: egy bizonyos tudati-lelki állapotban, minőségben. És pusztán azon a szinten, amin vagyunk, próbáljuk AZT elKÉPzelni, megragadni, ami nem megragadható, és mindig is elérhetetlen lesz annak, aki
nem a belső változásai alapján tudja belülről ezekre a kérdésekre a választ.
Az utolsó, harmadik előadás ütősebb, be is teszem :) (A számok a timeline, a percet jelzik - lehet közben a németet is gyakorolni :)
/BEVEZETŐ NŐI HANG/
"A következő előadó Franke Úr, Kasselből. A „Rózsakeresztes Alapítvány” vezetőségének tagja, előadásának témája: „Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Az ember kettős természete.” Hallgasunk meg egy részletet az előadásából.
0:23 (…) Létezett egy klasszikus út, az önmegismerés útja, a delphoi-jósda felirata:
„Gnóthi Seautón”: „Ismerd meg önmagad”. A kérdés tehát: „Kik is vagyunk valójában?”Erre utal Jézus, mikor a tanítványok arról kérdezik, hogy „milyen lesz a végük?”
0:46És - ez nagyon jellemző a Tamás Evangéliumra -, nem ad nekik az időben értelmezhető, közvetlen válaszokat, hanem a következő kérdéssel válaszol:
“A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis a kezdet van, ott lesz a vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni.” (18. vers)
1:37 Igen, de hogyan képzeljük el ezt a „kezdetet”? A tékozló fiúról szóló bibliai példabeszéd nyomára bukkanunk:
1:51 A tékozló fiú, elhagyva az atyai házat felismeri, hogy nincsen többé az isteni örökének birtokában.
2:04 Lényegében, személyiség-emberekként mindannyian ebben a helyzetben vagyunk.
2:17 A tékozló fiú, tudván, hogy hamis úton jár, már csak arra törekszik, hogy minden akadályozó tényezőt maga mögött hagyva, megtalálja a visszautat isteni Atyja házába.
2:37 A saját élettapasztalatai révén jut el az ismerethez – ez a Tamás Evangélium következő logionja – és ezt a tékozló fiú is elmondhatja magáról:
“Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból.” (28. vers)
3:28 Az üres(ség) az, ez a Világ, a hatalmas ambíciók sokaságával, és az összetöretés sokféle lehetőségével, hogy egy magasabb fokú éberséget tegyen lehetővé.Itt semmi sem maradandó, minden a kikelet, virulás és elmúlás törvénye alatt áll.
3:54Világunk tehát múlandó. A Gnózis, a Tudás hiányában az ember csak élő halott
A következő logion ezt igen drasztikus módon tárja elénk, ez így szól: “Aki megismerte a világot, holttestet talált. S aki holttestet talált, arra a világ nem méltó.” (56. vers) “Aki a világot megismerte, testet talált. S aki testet talált, arra a világ nem méltó.” (80. vers) És mert nem méltó, s mert egy nagyon jelentős lépést tett a Világosság felé, a felfedezése, és felismerése által fog felébredni.
5:09 És egy következő logion:
“Ádám nagy gazdagságból és nagy hatalomból alkottatott, és nem lett méltó hozzátok. Ha ugyanis méltó lett volna, nem ízlelt volna halált.” (85. vers)
5:38 Nagy földi hatalommal, kincsekkel, vagyonnal bírt, de azt a bizonyos kincset nem birtokolta, a Gnózist, a visszaemlékezést, és a Mennyek országának keresését.
5:56Aki a világ és az emberiség bukásának okait megismerte, az méltóvá lett Isten birodalmára, az élő lélek birodalmára. A Tamás Evangéliumban is, ahogyan az Új szövetségben is, a tanítvány (a „kiválasztott”) azzal szembesül, hogy a múlandó világban semmi valódi érték nincs, legalábbis nem azoknak, akik a mulandóság természetét felismerték és csakis arra törekszik, hogy a Mennyei Birodalomban, Isten országában lakozzanak. Ők kiválasztottként ránemesedtek erre és ebből fakad az ő belső szellemi méltóságuk."
(Szimpóziumok voltak, vannak hazánkban is, pl. volt már egy Mániról, /Papp Gábor volt a meghívott vendégelőadó/, volt Comenius, Katár, Grál-szimpózium.)
"Minden időkben csak viszonylag kevesen jártak és járnak a rejtett úton, hogy felébresszék az „Új Embert”, a Fény Embert.
És erre irányulnak ezek a korai apokrif írások. A gnosztikusok mindig annak a megvalósításán fáradoztak, hogy teljesítsék küldetésüket, hogy beírják magukat az „Élet könyvébe”.
A létből kivezették az emberi lelket a Fénybirodalomba, ahogyan mondták.
Origenész például, vagy Alexandriai Kelemen is ugyanerről beszélt.
Gnózis, igen, mi a Gnózis? Azt mondhatnánk, hogy „ismeret”. Lelki-ismeret. Egyfajta újra- felismerés. Újra-felfedezés. Amikor újra, visszaemlékezik ön-magára a lény.
És bizonyos segítséggel egy „szellemi ősemlékezés”. De ez nem csak egyszerűen megtörténik az emberrel, ezért meg kell dolgozni. Ennek a szellemi ősemlékezetnek a csírája az ember középpontjában rejlik.
A betűkben való hit soha nem vezethet a Szent megtalálásához! Ilyen módon tudták ezt formalizálni. A Tamás-féle keresztények nem voltak hitetlenek. De az ő hitük, a misztériumok útjával kötötte össze őket.
Ily módon tudta Jézus a Fény-Elvet, a Belső Ikertestvérét követni.
Minden misztérium-vallás titka az emberi lény átalakulásában rejlik.
„A lélek megfordulása, visszatérése”, ahogyan ezt Platón nagyon találóan kifejezte.
A Tamás Evangélium a manicheusokra, mint a harmadik századi korakeresztény irányzatra nagy hatással volt.
Az első évszázadokban nem létezett még szilárd, egységes kereszténység, csak sok-sok, különböző mélységű irányzat.
Vannak arra utaló jelek, hogy közel harminc evangéliumnak kell léteznie.
A manicheusok gnosztikusok voltak, „tudók”. Az ember isteni rendeltetésének, a benne lévő isteni szikra tudói, ismerői voltak.
A testbe záratva, szinte börtönben él ez a Fényszikra, amit egy tudatos, aktív élettel meg lehet szabadítani.
Ez volt a korakeresztény továbbélése az óperzsa Zarathusztra tanításának, a múlhatatlan, abszolút Világosságról, és az anyag sötétségéről.
Sokan közülük élő bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a Jézusban megtestesült fény minden emberben közös. Mindegyikőjüknek megvolt a saját gnosztikus Ikertestvére.
A fényszikrák tana ellen küzdöttek a fokozatosan hatalomra kerülő egyházatyák.
Ők csak szigorú dogmákat ismertek. A Tamás Evangéliumban ennek nyomát sem találjuk. Mily csodás, nagyszerű, felébresztő és bíztató, hogy az ember belső szabadsága áll a középpontban.
“Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, megdöbben majd, amikor megdöbben, csodálkozni fog és a megnyílik.” Akkortól lesz gnosztikus. És majd mindenek felett uralommal bír majd. Hogyan? Úgy, hogy képes lesz a Logosz, a Kozmosz szellemi erőit felvenni magába. Élővé tenni önmagában és újra kihordani, továbbadni az erőt.
Ezt az utat fogjuk a következő előadásban közelebbről megvizsgálni.
Nyersfordítás:
"Egy katolikus pap egyszer azt mondta nekem:
- Tudja, olyan időket élünk, amikor ismét megfigyelhető a hit elpárolgása.
Egyre több ember oldja fel a hagyományos hitet.
Ezt megfigyelve, azt mondhatjuk, hogy most egy bizonyos korszak végét éljük.
Ami előttünk áll, az többé már nem jellemezhető úgy, mint ami az elmúlt két évezred hagyományos kereszténységét.
Egyre inkább elbizonytalanodva, tele kételyekkel, különösen az iszlámmal való vita kapcsán fel kell tennünk a kérdést:
"Igen, de hogyan tovább, milyen lesz, úgynevezett "keresztényként"?"
Egy figyelemreméltó felfedezésen keresztül tetten érhető, hogy az emberiség ugyanazon lelki vezetettség alatt áll.
A múltszázadban hatalmas mennyiségű írás került elő az egyiptomi sivatagból, amik
a kereszténység eredetére engednek következtetni.
Ezek a szövegek még nem kerültek be az általános köztudata. Az első német fordítások is
csak a nyolcvanas években keletkeztek.
Ha jobban szemügyre vesszük ezeket a szövegeket, - és ma ezt tesszük az egyik legjelentősebb ilyen szöveggel, a Tamás Evangéliumával, - világossá válhat számunkra a dilemma:
„Mi lesz velünk, keresztény emberekkel az elkövetkezendő időkben?”
Mert ezek az írások egy dolgot teljesen nyílvánvalóvá tettek:
A kereszténység kialakulásának kezdetén, az első és második évszázadban, létezett valami, ami még a hitnél is sokkal mélyebbre mutatott: ez volt a „belső tudás”.
Jézus fellépésekor és utána, az emberek viszonylag jelentős számának voltak különleges élményeik: Krisztus-élményeik. „Tudók” voltak. Ők valóban szellemi értelemben élték meg, mit jelent embernek lenni. Épp ez volt az, ami a Krisztust meghatározta.
Ez a fajta tudás egyre inkább elveszett. Olyan, mintha az a szellemi erő, az idők folyamán elpárolgott volna.
És az a tudás egyre inkább hitté vált. Élő hitté ugyan, de ez többé már nem ugyanaz volt, mint a lelki tudás.
És ez az, amit a sivatagban talált szövegekből megtanulhattunk.
Ez nem csak a rózsakeresztesek állítása: erről bárki meggyőződhet, ha veszi a fáradtságot és elmélyed benne.
És ez egy hatalmas felfedezés, amit az utolsó 10-15 évben tettek a világ valláskutatói, hogy a belső tudás, a gnosztikus tudás, a kereszténység gyökereivel nagyon mély kapcsolatban áll.
Erre pedig éppen a Tamás Evangélium a legszebb bizonyíték. Ennek az evangéliumnak egyes részei egészen a legkorábbi írásos bizonyítékok idejéig nyúlnak vissza. Amik régebbiek, mint a bibliai kánon."
Erről már írtam, az ismétlés nem árt.
-„Igaz és kétségtelen, mert a régi bölcsek egybehangzóan állítják: kezdet kezdetén volt az értelem, mely a gondolattól ered egyetemben az igazsággal. Az értelem és az igazság szülötte az Ige és az Élet. E kettő adta az embert és az Egyházat. Ezek hét Iont alkottak. Az Ige és az igazság másik tíz Iont teremtett. Az ember és az Egyház tizenkettőt, melyben ott van a Szentlélek, a Szeretet, a Hit, Remény, Bölcsesség Jóság, állhatatosság, Bölcsesség, Tökéletesség, alázatosság, Kitartás, Imádság. Ezek összesen alkotják a Plerómát, Isten magánvalóját. Az idő haladtával ez a magánvalóság, mely a világ erejét adta, meggyengült, mert az Iónok elhagyták egymást. Maga a Bölcsesség vágyott arra, hogy megismerje az Atyát. És kiszakadt a harminc Ionból, mely tett által a Pleróma felbomlott. Pleróma a harminc Ion együttese, az ismerteken túl az Ige és az Igazság Ionjai adták a Nagy Rendet.
A novicius rövid szünetet tartott, Theofilos arcát kutatta, elég- e annyi, vagy folytassa. Theofilos igen intett.
-„Akkor az Ige és az Igazság megteremtette Krisztust és a Szentlelket. Krisztus egymáshoz kapcsolta az Ionokat, és így lett az Új Rend, az új Pleróma. A bölcsesség elmenekült. Az égen, mint Achamaroth megjelent. Krisztus megkegyelmezett neki, a szabadulás öröméből lett, a fény, könnyeiből a vizek óceánja, szomorúságából fekete anyag lett. Achamarotból lesz a Demiurgosz a világok, az egek a Sátán teremtője. Ő nem ismeri a Plerómát, lentebb lakik, azt sem tudja, hogy létezik. Emiatt enmagát hiszi a világ istenének. És végül megalkotá a mostan ismert ember, téged és engem, mindőnket. Teremtőnk a Sátán, miáltal ő nem
- 25 -
ismeri a fent lévő Új Rendet, így mi sem ismerhetjük, mert teremtmény teremtőjénél többet sosem tudhat. Az igaz egyház a fenti Plerómában áll, ti mind a Satanelt szolgáljátok!”
Yuz Asaf
"Peloni ébredése"
