Mondjuk az is nyilvánvaló, hogy más a hozzáállásom, ha mondjuk az egyetemista fiam akar füvet venni egy haverjától, vagy ha az alsós korú fiamnak ad el ilyesmit egy jófej egyetemista.
Ha te megütnél 1 dílert, akkor 1 óra múlva csöngetnének nálad azok, akik a dílert védik: a szervezet. Ha nem maga a díler intézne el a fegyverével, amit esetleg az ilyen esetekre tartogat. CSak nagy a szád, de ha megjelenne nálad 2 nagydarab kopasz, akkor bepisilnél.
Az első argumentum úgy szól, hogy maga a kábítószer-fogyasztás ugyan nem okoz kárt másoknak, de gyakran együtt jár olyan cselekedetekkel, amelyek vitán felül álló - s időnként a legsúlyosabb - esetei a károkozásnak, ezért a kábítószer-fogyasztást is büntetni kell. Vagyis a kábítószer-fogyasztás elősegíti a bűnözést. A büntetőjog kétségtelenül ismer olyan bűncselekményeket, amelyek önmagukban nem okoznak kárt, de olyan módon növelik a kár bekövetkeztének kockázatát, ami indokolttá teszi a szóban forgó cselekedetek büntetését. Az ittas vezetés például önmagában nem okoz kárt, de olyan mértékben veszélyezteti mások biztonságát, hogy már ez is indokolttá teheti a kriminalizálást. Ennek az érvnek a sikere azonban több további premissza helyességétől függ. Egyes drogfogyasztók, csakúgy, mint a férfiak, fiatalok, érettségizettek vagy alkoholt fogyasztók csoportjának bizonyos egyedei, követnek el bűncselekményeket. A kriminalizálás híveinek egyrészt azt kell bizonyítani, hogy a drogfogyasztók között ez az arány lényegesen magasabb, figyelmen kívül hagyva természetesen azokat a bűncselekményeket, amelyek magával a drogfogyasztással valósulnak meg. S bár egzakt mércéje nincs ennek az összefüggésnek, e tekintetben is kézenfekvő az alkoholt fogyasztókkal való összevetés. Ha kimutatható, hogy a két csoporton belül a bűnelkövetők aránya nem tér el lényeges mértékben, akkor ez önmagában is súlyos érv a kábítószer-fogyasztás kriminalizálása ellen. A közvéleményben az a kép él, hogy a tipikus kábítószer-fogyasztó bűnöző életmódot folytat s közvetlen veszélyt jelent másokra. A jogalkotónak azonban, amikor bűncselekménnyé nyilvánít egy magatartást, alá is kell támasztania ezt az állítást, s bizonyítania kell, hogy ez jellemzi a tipikus kábítószer-fogyasztót. De ebből a szempontból is csak akkor van létjogosultsága a különböző kábítószereket fogyasztó csoportok azonos kezelésének, ha a bűnözéssel való korreláció az egyes csoportok esetében megközelítőleg azonos. Egy bizonyos csoporthoz tartozás és a bűnözés közötti összefüggés azonban nem elegendő indok ahhoz, hogy a csoport tagjait pusztán a csoporthoz tartozás okán büntessük. Ad absurdum, ha egy bizonyos etnikai csoporthoz való tartozás esetén a bűnelkövetők aránya lényegesen magasabb lenne az átlagnál, akkor ez önmagában a büntetőjogi felelősségre vonás alapja lehetne. Szemben azonban az etnikai hovatartozással, amely nem utal érvényes kauzális mechanizmusra, a kábítószer-fogyasztás lehet a bűnelkövetés oka. A kriminalizálás híveinek azonban valószínűsítenie kellene, hogy a jelentékeny korreláció az esetek nagy részében valós okozati összefüggést takar. Ez azonban fölöttébb nehéz vállalkozás, hiszen a korreláció nem zárja ki, hogy mind a bűnözés, mind a kábítószer-fogyasztás egy harmadik közös okra vezethető vissza, vagy hogy az oksági mechanizmus fordított, s nem a kábítószer-fogyasztás a bűnözés oka, hanem megfordítva, a bűnöző életmód a kábítószer-fogyasztásé.
Hülye vagy. Ismerőseim között több is van aki egy időben sok mindent kipróbált és manapság teljesen drogmentesek. Akkor ők kivételek? És még meg sem próbáltak leszokni, csak már nem bulizós korszakukban vannak.
A 60 évesen magát felakasztó sem lesz 80 éves. Ezzel az erővel minden életellenes dolgot egy kalap alá vehetsz. Sokan ugranak ki ejtőernyővel csupán a szórakozás kedvéért. Néha kilapulnak.
Azt mondjuk én se csípom, hogy a nagy egészségreklámozás és cigaretta ellenreklám közben az államnak ekkora bevétele van ebből az egészből, miközben pl az egészséges életmód (étrend, stb) az egyik legdrágább dolog kis hazánkban.
