Keresés

A tökéletes lélek igen sok mindenre képes, és ezek ne ingassanak meg téged a tanítások igazságaiban

Hiszen az önmagában telve van tapasztalásokkal

Kezdve a természeti világ közléseivel, az állat és a növényvilág közléseivel, hogy ami takart, abban is fel lehessen ismerni az igazságot, és a gondoskodást

És az sem más, mint az eszközöd a célodért

Hogy a lelked és a szellemed egyesülésével Isten gyermekévé válhass az Istengyermekségben, ami részesedés

Ugyan amit a tökéletes lélek mutat, az már önmagában is temérdek, de nem abban van a Föld sava és borsa

Hanem amit itt szerzünk a szellemünkben

Mert itt válik valóra, hogy már nemcsak a földi paradicsomba lépünk, hanem egyenesen az égbe

És ami hatalom mindenek felett, a részesedésben

A tökéletes lélek az eszköz, és segítség, az egység pedig a tökéletes cél Istenben

Amivel rendelkezem, az egy dolog, de amit megszerzek a kiküzdésben az a valódi növekedésem

Amikor egyesül lelked a szellemeddel, azt fogadod be, aki minden távolságokban együtt van az Atyával

Így mindent bír, és mindent szemlél

A távolságokat betölti az Isten az Ő szeretetével, és bölcsességével

Hogy a közelségembe vonja a lelkem a szellememet az az elhatározásom

És amikor már az erények közül akár csak egyet is megragadok, segíteni fog, a többi erényekhez

És nem kell messze mennem gondolatokért, mert a barátság és a hűség olyan erények, akik bővelkednek

És mért is ne segítsem meg a szellememet avval, aki megváltott téged

Sziklára lépve, eltöltve a reményével

Isten gyermekeinek a szótárában nem szerepel az a szó, hogy kíváncsiság

A világ az, aki kíváncsi, és terelni akar másokat

Inkább az a kérdésed, hogy mi az Isten akarata benned

A jószándék az kevés ahhoz, hogy keresztezd az Isten akaratát

Terhet rakva avval ismét a vállára

Ugyan amikor elutasítod a megértést, azt gondolod, az értelmed utasít el, de nem

Mert az értelem követi ebben a lelket, aki keresi az igazat

Hanem az utasít el benned, aki keresi a mélységet

És aki keresi a sötétséget, hogy láthatatlanokká váljanak a tettei

Csakhogy ez egyáltalán nem lehetséges

Aki keresi az igazat, az megtalálja az igazságban, méghozzá bentről tanúsítva

Az értelem nem bizonyosságokat kap, hanem kérdéseket, és aki felteszi azokat, az meg is találja a válaszokat

Így senki más nem mehet be az égbe, egyedül az alázatos

És más mérce nincs is

Mert ő segítséget kap, és megértést

A szellemével egyesült lélek, amikor már leveti a korlátait, átlátja a múltat, a jelent és a jövőt, minden időket, mint a jelent éli

És mint a közvetlen környezetét úgy látja a távolságokat

És ahogy az idő nem korlát a számára, a tér sem jelent neki korlátokat, ami nem a látható távolságra vonatkozik, hanem sokkal inkább a végtelenre, ami számunkra még végtelen

És ahogy egy lesz a szellemében, a szeretete is egy lesz

És minden, ami a számára befogadható bölcsesség, azt megkapja az Atyától

Isten egyszülött Fia testet öltött a Földön, a számosságokat és a távolságokat tekintve a mindenség szív idegévé tette a Földet

És ahogy meghozta az Áldozatot, az érvényes minden időkre, és minden távolságokra

És ahogy testvérévé fogad minket, részesülhetünk a végtelenből, annak ellenére, hogy bennünket és gondolatainkat lekötözi a végesség

A fatimai jelenés igy nevezte önmagát :

MIASSZONYUNK !

emlékeztet a MIATYÁNK fogalomra.Észrevétel ?

Miasszonyunk kérünk járj közbe érettünk !

Ámen !

Akit befogadhatunk a szellemünkben, Ő nem más, mint Tűz

Szellemünket meg körbefogja a lelkünk, aki meg nem más, mint parázs

Ami a parazsat élteti, az maga a Tűz

A parázs meg a lényegét és származását tekintve nem más, mint maga is tűz

De nem tudja a lényegét, de szellemében megismerheti

A Tűz meg nem más, mint Világosság

És nyilván a parázs akkor válik maga is világossággá, ha befogadja a Tüzet

És nem történhet meg másban, minthogy maga is lángra kap

Ami meg képes lángra lobbantani a parazsat, az a Világosság

Erről beszél a Bölcsesség

Ugye nem gondolhatom, hogy Aki megteremtette a világot, az nem tudna megszentelni engem

És ha erővel nem teszi, annak jó oka van

A muszájban addig lehet elmenni, abba állapotomba juthatok, ahogy mint ember testet öltök

De szabadságba nem léphetek be máshogy, mint a szabadságomban

Hogy nem tudna erővel velem szemben fellépni, azt nem gondolhatom

Mégis azt az utat követi, hogy megszólít, hogy kövessem

Fiát követve, Akit keresztre feszítettek, Aki engedte magát értem keresztre feszíteni

És Aki feltámad, és Aki elküldte a Lelkét, hogy a Szószólója legyen az Igazságnak

Célja van veled, hogy belépj az Istengyermekségbe

Ahova csak az juthat, aki meghozza ezért az áldozatot, lemondva önmagáról a másikért

Ami pedig nem más, mint barátság és hűség

Befogadva szívedbe, hogy Társad, és Segítőd legyen

Lángját rád árasztva, lángra gyúlva

És amint egy pohárba nem fér csak egy pohárnyi, túláradva abban, amit rád áraszt

Megosztva önmagát veled, hogy megoszthasd másokkal

Szabadságba lépve, megosztva másokkal a szabadság örömeit és a békéjét

Már a Földön felemelkedve az ég felhői közé

Amikor eljutsz oda, hogy Jézusban csodákat tehetsz, azok előtt nem teheted, akikben nem él a hit

És akkor is csak úgy, hogy azokból ne lehessen kényszer

Mert a megismerésnek a szívből kell kiindulni, és nem az erőszakból, sem nem semmilyen kényszerből, se nem félelemből, ami maga is kényszer

A boszorkányüldözés, és az inkvizíció megnyitotta a pokol kapuit, és évszázadokkal később is nyitva hagyta

Miközben ma is vannak boszorkányok, akik abban lelik gyönyörűségüket, hogy átkoznak, ez a boszorkányságuk lényege

De nagyon egyszerű a lekötözésük imával, ami tehetetlenné teszi őket

A pokol lakói azon vannak, hogy kényszerítsenek, az ég lakói példát mutatnak, és vonzanak, és megtörik az átkokat

És hogy mennyi kényszerítés van a világban, az megmutatja a világ állapotát

Ha megvizsgálod a Tízparancsolatot, ami bevezet a felismerésbe, lazák a kötelékei, szabadon mozoghatsz az akaratodban

És ha megvizsgálod a szeretet egy parancsát, ami ott kezdődik, ahol az élet, az teljesen szabadon enged téged, miközben már nem is lesz szükséged más törvényre

A másik élete ott sarjad, ahol a kedélyvilága képessé teszi a befogadásra

Az pedig a felelősséged

Ahogy egyre több a gonoszság a világban, ahogy a hitehagyás terjed, úgy mégis a felszín alatt a szenvedők kezdik megélni a tisztaságot

Mondhatnád, akkor minden rendben van, holott nincs rendben

Majd amikor az, akit szenvedtetsz, elkezd imádkozni érted, akkor jutsz egy csöppnyi világossághoz

És attól kezdődik el az ő élete is

Nem akarod belátni, egyenesen lehetetlennek tartod, hogy a gonosz démonok és szellemek, úgy játszanak veled, amint akarnak

De hát nem te vagy a célpontjuk, amikor azon vagy, hogy közéjük álljál

Hanem akit szenvedtetsz az és azok a célpontjuk

Miközben nem tudnak ott megmaradni, ahol dúl a fájdalom

És nem tudnak ott kárt okozni, ahol az ima és a lemondások együtt járnak

Nem az értelmed hozza el neked azt a pontot, ahol bizonyossá válsz az Istenben, hanem a Kegyelem

A Kegyelem meg ahhoz jön, akihez akar, és akkor, amikor akar, és különösen akkor, amikor megteszed az Atya akaratát benned

Az Úr meg a pokol felett is Úr

És miközben azt gondolod, az úr, a pokolban is úr, hiszen értsd meg a mondást, aki az életében holt volt, az a halálában sem lesz más, mint halott

Szent Írások, Hagyomány, és Lélek, ezek tartják meg Házadat az Igazságban

Az Írások befogadásának környezete az alázat, a Lélek befogadásának a társa az alázat, a Hagyomány az alázatosra árassza ki a békét a felismerésben

És nem múlik el ez a korszak anélkül, hogy mindenki meg ne ismerné az Igazságot

És nem lennék más, mint a bolondok bolondja, ha nem mennék az Igazság elé

Mert az Igazságban megtudom, nem mindegy, hogy igazságban fogadom az Igazságot, vagy a tévedéseimben

Tévedéseimben, aki magam vagyok, azaz az akaratom adja őket

Azaz szembe mentem a Világossággal, ami pedig a sötétségem, amikor a három oszlopból akár egyet is elvetettem

Akik beszélnek ugyan az egységről, de folytonosan mást gondolnak, és továbbra is másképpen élnek, a megosztottságuk elválasztotta Szívedet az övéktől.

A legkisebb jön el most hozzátok, hogy emlékeztessen titeket az Isten félelmére

Hogy azt is felismerhessem, amitől nem félek, és ami távol tart engem, s téged az Isten félelmétől

A Nevedben békét és egyetlen Egyházat szeretnék, ami pedig nyilván egyesült akarat

Aki magát igaznak tartja, és mégis megosztott marad, annak gyümölcsét fogja enni, aminek magját elvetette, és el fog pusztulni!  

Irtózol az álnok szívektől!

Elfordulsz gőgjüktől és merevségüktől!

Akik hallani akarnak, amíg le nem halkítjátok le a hangotokat nem fogjátok meghallani a Tiédet!

Hajtsátok meg fejeteket, akkor majd meglátjátok a Tiédet!

Váljatok kicsivé, hogy magadhoz emelhessen titeket!

Szegénység közepette fogod megalapítani országodat, azok között, akiknek van idejük arra, hogy meghallgassák Lelkedet, imádjanak Téged és megtegyék akaratodat!

Mennyivel könnyebben vezeti egy csillogó szempár a férfi akaratot, mint a bikát az orrába fűzött karika

Két akaratból egyet teremtve

És csak próbáljon meg valaki ahhoz a szempárhoz gonosz szándékkal közeledni, meg fogja azt bánni

És ugyan amikor megtapasztalom Azt, Aki magához vonz engem, s téged, akkor megválaszol az nekem minden kérdést, és valóban a vonzásába lépek

Addig meg csak terelgetni lehet engem, hogy megtaláljam azt a szempárt, amelyik megigéz engem

Ha az értelmem tudná azt, Akit a szívem fogad, abban, amint rám tekint, nem habozna, hogy elé menjen

Addig meg azon töpreng, amit nem ismer

Miközben azt hallja, gyere hozzám, és akkor magamat adom

És ne gondold, hogy az a szempár a tied lehet, anélkül, hogy megbizonyosodna rólad

Hiszen odaadja magát neked, de számára ott áll a kérdés, méltó leszel a szeretetére?

És amíg nem válsz méltóvá, addig mégha a könnyeit is ontod, akkor sem fog hozzád közeledni

És az jogos

Ugyan nyilvánvalóan nem szereted, ha előre megmondják neked, hogy mi fog történni abban, amire nem lehetsz büszke

És minden beszél, és figyelmeztet arra

És előtted áll, mivel kerülheted el a szégyenedet

És aki azt gondolod, hogy ismered az igazságot, de mégis úgy éled meg, hogy menekülnél tőle, nálad lesz nagyobb a fájdalom

Mert akik nem kerestek, és ezért nem is ismerhettek, nem mondtak, és gondoltak valótlant az igazságra, hiszen nem is keresték az igazságot

Kezedben volt a sorsuk, és nem engedted be őket

És mennyivel máshogy hangzik az igazság az Igazságban

Hiszen az igazság az a szeretet a Szeretetben

És mennyivel másabb a szeretet a Szeretetben

És mivel félelemben megismerni az igazságot, abban nincs érték, mégiscsak az marad, hogy neked a szükséged, hogy bemenj az igazságba

Így előtted marad a vonzás, hogy belépj

És eléd kerül a taszítás, amivel nem engedtél be másokat a megismerésbe

A koldusok meg majd rohanni fognak az igazságba, amikor felismerik a szegénységüket

Hogy koldusokká tetted őket, az a szegénységed

Aki meg az életével tanúsította az igazságot, és bevonzott az igazsába, az tündökölni fog az igazságban

És mindenki megtudja micsoda különbség van az ég igazsága és a föld vélt igazsága között

Hogy vagy semmit nem ítélhetek meg, vagy mindent megítélhetek

Ami pedig azt jelenti, vagy magamból indulok ki, és bemegyek a tévedésbe, vagy az Istenből, és belépek az igazságba

Senkit sem megítélve, és mindent mérlegelve, Istenben mérve

Engedd meg, hogy bevezesselek a belső szobádba téged

Előtte azonban tudd meg, hogy az Úr úr az idő felett is

Így amikor azt mondja az Úr, hallottalak, akkor elsősorban magadra gondolj, mások meg gondolják azt, ami az érettségük

Hogy felismered, hogy avval keresztet raksz, a leíróra, jó ha azt a keresztjét felismeri, és tudatosan megtartja

Te azonban lépj beljebb

Ha az nem akaródzik, hogy magadra vedd a válaszát, amit neked adott, akkor mi az, ami megzavar téged?

Ha békéd van, nem máshova mész, mint a békédbe

Ha bármi zavarja a békédet, és magadra veszed a válaszát, avval arra készteted, hogy helyreállítsa a békédet

Ha szomorú vagy, azon lesz, hogy megvigasztaljon

Ezerszer ezer lehetősége van, hogy ezeket megtegye

Hidd el nem a végével kezdi, hanem az elejével

Amit pedig ha nem is a közvetlen válaszoddal kezdi, hanem a figyelmed éledésével

És könnyen örömet okozhatsz neki, avval, ha szavakba öntöd számára a gondolataidat

Mégha azt is fogalmazod meg a számára, hogy mért is nem hiszel

És számíthatsz arra, hogy válaszolni fog a lelked útjain, hiszen maga is Lélek, a legtisztább, és legtevékenyebb Lélek

És mikor megkérdezed magadtól, honnét is jön a belátás?

Nyilván egyik részről a Teremtőtől

A magam része meg egyik oldaláról a figyelmem, a másik részről a jó kedélyvilágod

És nyilván az nem abban van, amit világ ad, aki azon mesterkedik, hogy tátott szájjal kacagjon

Hanem azt adod, mint ahogy kapod

Ahogy továbbadod a gyermekednek

És amint a család, és amint a szerelem adja

A szerelem sok mindenre képes, amire az értelem képtelen

Amint a szerelem szolgál

Mint ahogy Jézus szolgálata is helyreállítja a kedélyvilágot a befogadóban

Ne gondold, hogy először bölcsességgel kell kezdeni, hanem a jó kedélyvilág tud befogadóvá tenni a bölcsességre

A jó kedélyvilág mosolyog

Miközben aki elvesz, az hangosan hahotázik, és mégis békétlen

Ugyan azon vagyok, hogy bővelkedjek, de mégis az lesz, ha befogadom a Bölcsességet, akkor lesz is, és marad is

Mogorva szívvel, mogorva szájjal, mogorva gondolatokkal kizárom magam a megértésből

A holnap majd elhozza a megoldásait, a ma pedig okul a tegnapból

Hogy megvárjam, amint megadatik nekem a jó kedélyvilág, akkor hiába várok

Perceimet gazdaggá tehetem abban, amint adok, azaz szolgálok

És abban gyűjtöm a kedélyvilágomat abban, amint adom

Ez az egyenes útja

Ha még nem tudod, könnyen megtudhatod, hogy Istent megismerni a Fiában milyen könnyű

Ott tudom meg, ahol szeretek

Bent kapom meg a felismerést, amint keres engem, az elveszettet

Mondhatnám jön, de valójában a szemem, a bent szeme lesz látó

Ugyan nem kérdeztem, de jó a tudom, hogy az Isten Lélek

Így az, hogy ott keresem a láthatóban, mikor bent találom, az értelmetlen

És a fogalom még érthetetlen, hiszen itt kereshetem a szív egyszerűségében

És a fogalom, még érthetetlen, hogy bent keresem, miközben felemelkedek az ég felhői közé

És nem azt keresem, Aki távol van tőlem, hanem azt keresem, Aki mellém lépett, hiszen keres engem

És hogy nagyon távol van tőlem, abban azt cselekszi, hogy átlépi azt a távolságot

Ami messze mentem Tőle, az mind semmi, ha mellém lép

Az a tévedésem, hogy azt keresem, aki távol akar lenni tőlem

Hiszen azt találom, Aki keres engem

És ugyan körvonalakban tudom a megoldást, de valójában az adja a jól felismerhető kontúrokat, amikor magát adja nekem

És amit könnyű fogalomnak gondoltam, kiderül, hogy nem könnyű, hiszen az áldozatban válik könnyűvé

Mit is adtam, hogy mint kaptam, de végül is mit adhatok azért, hogy részesüljek

És nyilván, azért vagyok képes lemondani, ami ízlik, és ahhoz meg meg kell, hogy ízleljek, hogy felismerjek

Ami pedig az egyik legkönnyebb lecke az Istenben

Jézus igazságát a Katolikus Egyház őrizte meg

Az Ő jelenléte Testben és Vérben – Lélekben és Istenségben – az Eucharisztiában nem vitatható igazság

Hogy azt gondoljam, hogy tökéletes lélekkel léptem a világba,

Akkor hogyan tudok a szellememmel egyesülve tökéletessé válni a részesedésben?

Ugyan hogyan tudnék meghajolni, amíg elítélem a másikat

Aki mikor meglátja a Tökéletest, meghajol, és befogadja, és messze fölém emelkedik

Ugyan itt a Földön még nem az van, mint az égben, hogy minden megmutatja a valódi lényét, de oda megyek

Ha valaki hamar elhagyja ezt a világot, jó eséllyel ennyire, ilyen kevésre volt szüksége, hogy tökéletesedjen

Azt gondolom, majd az Isten mindent helyrehoz, csakhogy Ő folyamatokban szereti, amikor minden magából kiindulva végez

A csodáit is fejjel lefelé látom

Amikor Mózes a botjával a sziklán forrást nyitott, azt gondolom, Isten csodája forrást keltett, mikor pedig azt tette, hogy az elzárt forrást kinyitotta, és az nem ugyanaz a kettő

Így az életemben is azt engedi, amerre tartok, és amit elrontottam, az úgy a helyénvaló, ha magam teszem helyre

Ő pedig felvállalja azt a maradékot, amin már nem tudok igazítani

Hogy tévedésben legyél a saját sorsodat illetőleg, mért is tennéd?

Hiszen a test vágya, hogy földi paradicsomot építsen magának

De amikor meghallgatod azokat, akik már leélték az életüket, azok, akikre irigykedtél, mást mondanak

Ha meghallanád az öregedő király őszinte szavait, nem vágyakoznál királyságra

A nincstelen buktatója az irigység, miközben a sorsa szolgálja

A gazdagnak meg ezer a buktatója

Hát ha már nem voltam okos az életemben, legalább lennék okos az öregségemben, hogy visszanézve elemezném a sorsomat, és a sorsokat

Mert más nem jut békességbe az öregségében, csak aki megtalálta Istenben a békéjét

Ami pedig nem más, mint tiszta élet

És kitudhatom a békémet, ha felvetem a halálom gondolatát, hogy az a gondolat megingatja e a békémet, vagy pedig örömteli várakozással tölt el

Ugyan mi az érdeme annak, aki tiszta lélekkel lép be a világba, hiszen azért itt nem tesz semmit

Aki meg elsüllyed a világban, és mégis kiküzdi magában az életet, az közben megszerzett mindent, és mivel maga szerezte, ezért az övé marad az időkben

Egyáltalán nem véletlen, hogy egy megtértben több örömömet lelem, mint kilencvenkilenc igazban, akik egyszer sem szomorítottak meg engem

Hogy amim van, az arra van, hogy szolgáljon, amit meg megszerzek, azok lesznek a tulajdonom, hogy majd szolgáljanak engem

Ugyan az lenne a kényelmesebb, ha csak levennék a polcról, ehelyett az van, hogy fel kell érte mennem a hegyre

Ugyan azt kérem, hogy tedd ezt és ezt, de ami abban a lényeg, hogy azt kapom, amit abban megtehetek, miközben magad is cselekszel

Valójában magam sem vagyok más, mint egy építmény, amit magam építek

És minden, ami ahhoz szükséges, azt megkapom

Ha nem törődök avval az építménnyel, Te mégis törődsz vele, de mégis csak az marad, hogy nekem kell a téglákat ahhoz a helyükre raknom

Mikor egy túlvilági tiszta lélektől azt várod, hogy lényegtelen kérdésekben megmondjon, és azzal elvonod attól, hogy a tökéletesedésével törődjön, nem kapsz mást, mint hideget és meleget kemény szavaiban

Neki csak kevés a lehetősége, miközben neked tömérdek, hogy Isten gyermekévé fejleszd ki magadat

És nem az van, hogy ide, vagy oda kell mennem, hanem ahol vagyok, ott van a lehetőségem

A gyertyát meg éppen a rejtekemben tudom jól az ablakomba kitenni

Az ima a gonosz felett győzedelmeskedő fegyver!

A világ a hitet múlt csökevényének tartja

Miközben a hit egy belső felismerés, és kapcsolat

Mindazoknak, akik elkezdik keresni az igazságot, és áldoznak érte a tisztasággal

A világ azt gondolja a piramisokra, hogy temetkezési helyek, miközben azok a tiszta lélek belső felismerésének tanúságai

Mert a tiszta lélek belülről szemlél, és így felismeri a piramisait

Jézus Krisztus áldozatában nem kevesebbre lettünk meghívva, mint Istengyermekségre, ami több, mint tiszta lélek, mert az az egyesült lélek a szellemében

Így a szellemében örökös

És ugyan lehet, hogy a felismerés kintről érkezik, de mégis belülről kap bizonyosságot

Onnét kijőve, ahol semmiből sem értek, oda bejutva, hogy minden tanúsít, hiszen mindenben minden szellemi, és teremtett, és alkotás

Felismerve mindenben a célt, és hozzá tartozó eszközt

Rácsodálkozva az Isten hosszantűrésére

És felismerve, a cél megszolgálja az eszközeit

Ami számunkra a hit a hitetlen világban

És minél mélyebbre süllyedek, annál több hála ébred a szívemben, amikor felismerek

Ami együtt jár azzal, hogy felismerem magamban azt, aki nem vagyok

Könnyen elképzelheted, hogy tavasz, és virágzás nélkül nem hoznának gyümölcsöt a gyümölcsfák, és ez így van

És azt is könnyen belátod, hogy éltető napfény nélkül torzulnának a gyümölcsök

És hogy mi hozza el nekünk a gyümölcsöt, nyilvánvalóan az Isten Rendje szerinti tiszta élet

És nyilvánvalóan a segítségével, amint ránk sugározza a Fényét

Amint viszonyul egymáshoz a test és a lélek, hasonlóan van egymás mellett a szellem és a lélek

És az akaratom, vagy megragadja a lelkemet, vagy enged a testemnek

Szellememet meg vagy szóhoz engedem, vagy elhallgattatom

És vagy természetszerűleg felismerem a szellememet, amint közöl, vagy képtelenné válok a befogadására

A világ nem sokat törődik a kedélyvilágával, pedig ott van az elválasztása a felismerésnek

És amint magunk is tehetünk arról, úgy a nevelésünk is felelős

Mint ahogy már a magzatot is megterheljük, ha fogantatás után nem tartóztatjuk meg magunkat

Igaz, az ifjúkori jó kedélyvilág olyan, mint egy orvosság arra a bajra

Aki jó kedélyvilággal nevelkedett, az már természetszerűleg felismeri a szellemét, amint közöl

Az agy adja a képeket a szellem, és a lélek között

Ha túl korán megterhelem a gyermekemet, (azt gondolva a javára válik) akkor avval bántom az agyat, ha kényszerítem a még meg nem erősödött állapotában, akkor könnyen annyira károsodhat, ami fejfájást okoz, és amit kénytelen lesz elviselni egész hátralévő életében

Ha torzul az agy, a jó kedélyvilág hiányában, akkor képtelenné válik arra, hogy összekapcsolja a lelkemet a szellememmel

És képtelenné válok a felismerésre

Felnőttkori bujaságaim meg meghátrálásra késztetik a szellememet, hiszen lekötöttem a gondolataimat a bujaságba

Bár nem akarom belátni, de a testi kapcsolat az a gyermeknemzést szolgálja, anélkül a cél nélkül nincs áldás rajta

Az önmegtartóztató élet meg egy jó lehetőség, hogy a szellemem mondhasson, és az életbe vezethessen

De hogy a szellem mondhat, az még nem élet, hanem ott kezdődik, hogy elkezdek igazodni az Isten Szava szerint a Rendjéhez a tisztaságra törekvő életemmel

És könnyen belátható, mennyi áldást áraszt ki a cölibátus a világra, igaz akkor, ha nemcsak a test, hanem a gondolat is böjtöl

Amire csak az képest, aki Istentől erre meghívást kapott

A világ urai azt gondolják, maguk erejéből érték el a jó sorsukat

Miközben az olyanokkal tele van a padlás

Tizenkettő abból egy tucat

Amikor meglátod a gondolataikat, azok ugyanazok

Amelyik nemzet elveszítette az Istenélt, megkérte abban az Istent, hitetlent ültessen fölé

Elhozzák ők a nemzetek keservét, a keserv meg jó tanító

Nem imádkoztál ismeretedben, most kezdj el imádkozni az ínségedben

Nyugodtan kérdezd meg magadtól, hova tetted a belátásodat

Keserű a lecke, hogy azért imádkozz, aki annyi keserűt itat veled napról napra

És lásd be, mért is ne könnyítené meg a dolgodat most már az Isten?

Ha Hozzá mész, megvallva, hogy elhagytad, hozzád megy, hogy megvigasztaljon téged

Hogy mennyi helyet hagysz a tirannusoknak, ettől kezdve a tudatos választásod

A kérésed meg egy épület, amit nem lehet egy nap alatt felépíteni

A megtérés jelei olyanok, mintha ellentmondásosak lennének, holott azok a megtérés igaz jelei

Mikor az istentapasztalás örömmel tölt el minket, és tovább árasztjuk azt az örömöt

És az örömeink mellett elkezdünk panaszkodni, mintha nem is emelkednénk, hanem zuhannánk, csakhogy a két állapotunk között az a különbség, az egyik az Isten felismerésünkből fakad, míg a másik az önmagunk felismeréséből

És csak a balga gondolja, hogy a megszentelődésünk magunkból fakad, amikor az az Isten jelenlétéből épül

Ráadásul nem egyszerre ragadjuk meg az erényeket, hanem egy kis lépésünk mellé kerül a másik kis lépésünk

A nagy lépésünk az engedelmesség a felismerésekhez

Haladásunk gyorsasága, így a panaszaink hosszai is az engedelmességünk függvénye

És mi az épülésünk, az, amikor az Isten ellép tőlünk, hogy magunk gyakorolhassuk a tanultakat

De az ellépése az nem a távozása, hanem csak eltakarja magát, hogy nálunk teremhessen meg az érdem

Mert amíg a jelenlétének a lángolása éltet minket, addig ő az, aki végez

Amikor szárazságunkban ragadjuk meg a tisztát, az az érdem lesz az érdemünk

Istendicsekvésünk meg kikezdi a büszkét, aki már átélte azt, amit élünk, de elhagyja az önmaga vizsgálatát

Meg lett próbálva, mint ahogy mi is leszünk abban próbálva

Reményünk, hogy majd akkor megkapjuk azt a Lángot, ami életben tart minket

Az Istenlángolásunk meg áttör minden megvastagodott szív kérget

És megérkezik akkor a kérdés hozzám, ki vagyok valójában?

És megérkezik a válasz is hozzám, hiszen Isten gyermeke vagyok, akit arra vár, hogy megölelhessen

És akkor a kérdés már nem megy el mellettem észrevétlenül, és a válasz is megérkezik hozzám

És megtudom, ha kérdezek, választ kapok, de nem úgy, ahogy a föld gondolja, hanem úgy, ahogy a Lélek adja

És abban felismerem a Lelket, és felismerem azokat a könnyeket, amiket bőségesen okoztam

És amikor felsírok, azt a menny is hallja

Akik összegyűlnek a Nevedben, miközben egyek Benned, és kérik azt, ami egybeesik az akaratoddal, akkor leomolnak a hegyek

És az olyan hatalom, ami uralkodik a világ felett

A világért

Ilyen kérdés Húsvét dátumának az egyesítése, ami ledönti a hegyeket

Olyan kérés, ami belátható, és könnyű, mégis van benne egy kérdés, ami nehéz benne, ami magam vagyok, aki te is vagy

Hiszen itt kezdődik az önmegismerés

Amikor megismerjük, ki nem vagyok

De hát a megismerés meg köztem ott áll a derekam, aki azon van, meg ne hajoljon

Hát át kell eveznem a kért part között

Most még azon vagyok, dicsőségem legyen a derekam, miközben könnyet ejtesz értem

Isten kivitt engem a pusztába, hogy felismerjem magamat

Majd a Tüzével rám lehelt

Majd elhozott ide engem, hogy tanúja legyek az Igazságnak

Isten Szavának nincs szüksége tanúságra, védelemre meg egyáltalán nincs szüksége

Egészen másból áll a tanúság

Mert mit is tesz az, hogy ketten elbeszélgetnek az igazságról, de azt nem érti rajtuk kívül senki

És ugyan akinek van mit a tejbe aprítania, és kedvteléseit ki tudja elégíteni, ugyan keresni fogja az igazságot azért, mert hallható?

Nem lehetsz annyira naiv, hogy abban gondolkodj

Hiszen a megismerés elszakadással kezdődik

Mikor az önmegismerésre a vágy felébred

És ugyan mikor történhet meg, hogy Isten megismert akaratában egy akol legyen és egy pásztor?

Rosszuk gondolod, hogy Isten Szavával, ami nem más, mint az akaratának a lefektetése

Hanem csakis az akaratunkban történhet

Amikor Isten akaratához társulunk

Ami meg nem egyszerűen gondolat, hanem önmagunk felismerése

Ami pedig lemondással kezdődik

Ide jöttem, hogy kellemetlenkedjek, hogy kilendítselek a megelégedettségből

Ami nem vezet az életbe, sőt elvezet az élettől

Hogy abban értsd meg a Hegyi beszédet, amint mond

Hogy kivessem magamból azt a gondolatot, hogy hogyan ne kelljen

Hogy megtaláljuk a hegyre vezető legmeredekebb utat, mégis a legrövidebbet, és Isten segítségével mégis a legkönnyebbet

Fájdalmak nélkül nem ismerheted meg magadat, önismeret nélkül meg nem ismerheted meg az Istent

Hogy meg a kényelmes és kerülő úton tegyem meg az Isten akaratát, az ellentmondás

Hiszen két urat nem szolgálhatok egyszerre

Hogy a földi életnek jól körülhatárolható célja van, azt megtudod

De hogy mérlegelés, és Isten Tanító Szava nélkül az elérhető lenne, az igazán kétséges

Isten Szava nélkül, de mégis mérlegelve ugyan néhányan igen hosszú és fájdalmas tapasztalások után elérnék a felismerést, de a számuk nem lenne számottevő

És amint két test csak úgy tudnak egymásra hatni, ha hatásaik találkoznak, erőt kifejtve egymásra

Úgy ha nem találkoznak, és más erő nem hathat rájuk, maradnak útjukban

Így a Föld, az útjában az egyik oldal, és a másik oldal lelki, amit Isten Szava tesz nyilvánvalóvá

És ahol befogadják a Tanítást, ott megtörténik a találkozás, és az abból származó szükségszerű felismerés

És abból nyerjük ki az akaratot, ami vagy lefele, vagy felfelé ível

Így valójában, aki nem fogadja be az Isten Szavát, avval nem történik semmi a földi életében, vagy legalábbis csakis a mérlegelésében

De ugyan etalon nélkül milyen lehet a mérce?

Az Eucharisztia pedig érzékennyé tesz minket a mérlegelésben, megerősítve minket az Igazságban  

Az angyalok vágya, hogy vehessék az Eucharisztiában, de ők ezt nem tehetik

És ahogy a pokol nem találkozhat a mennyel, úgy az állapotában változtathatatlan, és ahogy a mennyben nincs pokol, úgy a boldogsága is örök, és változtathatatlan

És hogy megkérdezzem az Istent, hogy mért hagyja a poklot a pokolban, arra egyszerű, és szomorú a válasza, hiszen azt tudatosan választották

Amikor majd elhagyod a Földet, még egyszer meg foglak kérdezni

Krisztus valóban feltámadt!

És amint Ő a világ Világossága, úgy a világosságod is mások világosságává válhat

Így nem mondhatod a világgal szemben, hogy tehetetlen vagyok

Hogy a világ felé törekedjek, vagy az ég felé, az két más dolog

Az egyik a halálba törekszik, a másik az életbe

Aki az életbe törekszik, és megragadja a Világosságot, az elnyeri az életet

Akit pedig már megkeresztel a Lélek, a Lélek keresztségével, az él, és már nem eshet vissza a halálba

Olyanokat mond el neki a Lélek, amiről a világnak nincs fogalma

Lát, és megért

Ugyan mindenki megkapta az élet szikráját a szívébe, és avval megkapta az igazságot, de hogy veszek Tőle, az már az akaratom függvénye

És valójában nemigen kelthetem életre a gondolataim nélkül

Jézus Tanításaiból kiindulva

Hiszen helyére kell rakni az összeillőket

Aki megkérdezi a szellemét, szellemszikráját, az megkapja az igazságot

És aki el akar szakadni az igazságtól, annak megszólal a lelkiismeretében

És nem mondhatom rá, hogy erőszakos, hanem éppen hogy gyengéd

Hogy tanúságot keressek a szememmel, és a kezemmel, az elvisz kerülő utakra

A szívem viszont megkapja a tanúságot

És amikor a szellememtől megért a lelkem, akkor majd az értelmem is megért, hiszen az Igazság tanúsítja az igazságot

De ugyan kimerevített nyakkal megközelíthetem e a szívemet? – nemigen, hiszen az eltévedt akarat

Az alázaté a megértés, ami pedig tiszta akarat