Nagy rajongója vagyok Karinthy Ferenc írásainak. Én őt nem csupán zseniális írónak, hanem kitűnő nyelvésznek, utazónak, életművésznek egyszóval egy modern, XX. századi polihisztornak tartom. Róla és műveiről szóljon ez a topic.
VM honlapja szerint az ÉS-ben az Írhatnám polgár c. sorozatban jelent meg Tavaszra már repülök címmel. De az ÉS honlapja most megnyithatatlan, nem tudom, miért. Pedig különben jól működött, könnyű volt egy cikket megkeresni szerző vagy cím után is.
Csatlakozom az előttem szólókhoz, hozzátéve: örüljünk, hogy Vámos Miklós személyében van olyan kortárs magyar író, aki komolyan vesz Karinthy Ferenc örökségét.
Én mint Marquez rajongó az egyetlen Vámos könyv amit elkezdtem a Márkez és én, de szerintem nem jó. (Ha jó, akkor nem tudom letenni, ha nem jó, akkor kiesik a kezemből. Kegyetlen vagyok - de minden olvasó az!) ((Cini egyik könyve sem esett még ki, igaz korai szocialista korszakából nem olvastam))
Ettől függetlenül a legszimpatikusabb és értelmesebb ember a képernyőn és tudom, hogy vannak jobb könyvei, ezért nem tettem le róla. Pl. egy könyvesboltban éppen vitték angolul az Apák könyvét, ez mai élményem! Márain kívül kit olvasnak angolul? Ez lehet jó pr de akkor is.
Egyébként Vámos honlapján külön fótum van Cini és kora címmel...
Szóval eddig én is azért hagytam ki, mert biztos vacak, ha olyan jól adja el magát, de a szívem mélyén még bízom benne, hogy akad jó olvasmány tőle! :))
Lehet, hogy igyekszik követni, de szerintem a bokájáig sem ér. Vámos kitűnő mesterember. megtanulta az írás szakmáját, meg is jelenik évente egy olvasmányos könyve, amit sokan megvesznek. De az igazi irodalomhoz egy kicsit több kellene. Szerintem.
Igen, igen, oh, yeah, 99-ben is megjelent, tudom, ám nekemnek meg valahogy ez a 2004-es kiadás jutott, hát micsinájjak? Még mielőtt kézbevettem volna, kvázi tudtam, hogy mi lesz a vége: egy darab női hölgy gyilkolássza a másikat, kígyó-béka-rákiabálás-jellegű színvonalon, ám mindenesetre, igen érdekes.
Harmos Ilona nem is annyira Friciről (bocs...) beszél, hanem a maga elkeseredett gyűlöletéről, amelyet szerencsétlen Arankával szemben érzett. Kezdve onnan, hogy "...nekem egy nagy vérző seb van a combomon...". Ugye, ismerős? Mindentől függetlenül, érdekes a könyv, mint minden, ami a Karinthy családdal, leszármazottaikkal, baráti körükkel, satöbbi, történik... És a kedves Kosztolányiról, talán a legcsodásabbról is beszél, mindenek között.
Nem mondom, hogy K. Dezső minden sorát elolvastam (hogyan is mondhatnám???), vagy hogy kívülről tudnám, de legeslegkedvencebbem (jó jelző, mi?) a jó öreg Esti Kornél... Közöttük is ama bizonyos rosszéletű fordító, akiről E. K. levette a kezét.
Ugye, ismerős? Na, mindegy, örülök, hogy végre zsenikről beszélünk, nem Győzike-színvonalon (színvonal...? he-he-he...) vitatkozunk...
Kosztolányiné könyve Karinthy Frigyesről címmel 1988-ban jelent meg először. Elég... hátööö... mondjuk, hogy érdekes. A Kőművesek viszont jól hangzik; most nézem, hogy nekem nincs is meg.
A www.antikvar.hu-n most fedeztem fel, hogy meg lehet vásárolni a Mesternek a "KŐMŰVESEK" c. nem éppen világrengető, de relative érdekes könyvét, amely népünknek a negyvenes-ötvenes években tett/végrehajtott/megvalósított, stb. hőstetteiről szól, amidőn felépítette a tejjel-mézzel folyót, majd kohókat, lakótelepeket, kórházakat, satöbbiket. emelt a magosba.
De félre az ízetlenkedéssel! Ez a könyv gyakorlatilag elérhetetlen volt évtizedeken keresztül. Nem éppen kiemelkedő egy alkotás, ám jól tükrözi a negyvenes-korai ötvenes évek "optimizmusát" - egy olvasást megér.
Meg kicsit másfelé evezve: a noran kiadónál, még 2004-ben jelent meg Koszt.Dezsőné, sz. Harmos Ilona könyve: "KARINTHYRÓL" címmel. Akit a család mások szemszögéből is érdekel (és miért is ne?), annak feltétlenül ajánlom.
Saját méreteimhez idomítva azt hiszem rövidesen eszem valami hasonlót! :)))
Most volt egy riport Háy Jánossal, aki meglehetősen ismert kortárs író, ennek ellenére bevallom nem olvastam tőle semmit (max. novellát, amit elfelejtek, összekeverem stb.), lehet vele próbálkozom elsőnek. Csak kell lennie valakinek aki a maiak közül is tényleg jó!
Nem emlékszem a Mester által feljavított lecsóra. Ám van neki valahol egy rántottareceptje, ami a MŰVÉSZEK - FŐZŐKANÁLLAL c. Magyar Konyha-kiadványban jelent meg, 1981-ben:
"Párizsi diákkoromban alkottam meg a rólam elnevezett speciális omlettet. Egy serpenyőbe jó húsos szalonnadarabkákat aprítottam (persze hazai szalonnát), rá hagymát és megsütöttem. Mikor a hagyma barnulni kezdett, és a szalonnából is kisült valamennyi zsír, vastag sonkaszeleteket tettem rá. Ha egyik felük megsült, megfordítottam őket..."
És ez így megy tovább, megemlítve, hogy: "...legmagasabb teljesítményem húsz tojás elfogyasztása volt, rántotta formájában. Ma már erre nem mernék vállalkozni. Négyet-ötöt azonban most is megeszem..."
Persze, a kedves papa sem volt az a kimondott kákabélű - az ő találmánya volt a mainál kétszer nagyobb zsemle, kilyukasztva, kifúrva, bele apróra vagdalt kolbász vagy sonka, erre egy-két keménytojás, sajt, közben vaj-mustár-só-paprika - aztán hamm.
Azt hiszem, azok az írók, akik ma tudnának úgynevezett sztoris műveket írni, többnyire filmforgatókönyveket vagy tévésorozatokat írnak név nélkül, és persze sok-sok kompromisszum árán.
Pedig talán többere ia képesek lennének, pl. megírhatnák saját regényeiket vagy novelláikat. Persze csak akkor tennék meg ezt, ha anyagilag is megérné nekik. De nem éri meg, mert a menő szerződéseket a kiadók azokkal az írókkal kötötték meg, akiket Karinthy Ferenc már ifjú korukban annyira utált.
Visszatérre a Gellért sztorira: ez nem mendemonda, hanem az író saját maga írja le saját magáról a Naplóban. Épp ezért találom elgondolkodtatónak.
Hátööö... Biztos van a maiak közül is jó; nekem mondjuk eddig nem sikerült megtalálni, de ez inkább az én hibám lehet. Mindenesetre enge is érdekelne a dolog. Külföldi is jöhet ám, mer' abból sincs túl sok.
Megint belecsúszunk abba a közhelybe, hogy ilyen vagy olyan volt, vannak sztorik, ki tudja ezekből mi igaz, szóval visszakanyarodnék oda, hogy miért nem tud ma így írni senki? Holott van kortárs irodalom, és próbálom olvasni, de mára rájöttem, hogy nem érdemes erőltetni. Ha tudtok a maiak közül valakit aki tud írni, megyek, megszerzem. De JÓT ajánljatok! ;)
Nem értem, tényleg nem értem, miért tette ezt. Lehet, hogy valami ellenszenves figura volt a kérdező. Vagy egyszerűen csak akkor éppen nem közéleti problémák megvitatására vágyott.
A Gellértről eszembe jut egy sztori, ami a Naplóban olvasható.
Egy vendég felismerte őt, a fürdőben és különböző kritikai megjegyzéseket tett az állapotokra.
Miért is tette ezt vajon?
Talán mert azt gondolta (szerintem helyesen), hogy Karinthy Ferenc, ha akar, el tud járni az ügyben.
Talán azt gondolta, Karinthy Ferenc tényleg a Lágymányos írója.
És azon belül is a Hadik kávéház (ma Humanic cipőbolt) környékének legfontosabb embere.
Az író azonban azt válaszolta a kritikai megjegyzésekere:
-- Igen, és ráadásul itt vannak az oroszok.
Ez ma talán jól hangzik, de akkor és ott azt jelentette:
-- Szarok rád, menj a picsába!
Nem értem, tényleg nem értem, miért tette ezt.
Hogy miért mondta ezt.
És miért hitte azt ugyanakkor önmagáról, hogy ő a hétköznapok embere, hogy olyan író ő, aki napi kapcsolatban áll az élettel, az emberekkel, s aki büszke erre, s aki csak a valóság lözeli írókat és irodalmat tartja fontosnak.
Ami a legutolsó történetet illeti, ilyet én is hallottam: mátrai síelés, hősünk többször lemegy a pályán és lent kupica, majd megint fel, lesiklás, kupica stb. A végén be valami buszba, azonnal alvás és valami nagyon nem budapesti irányba a busszal el... :))))
