Igen menetfúró tokmány van rajta, elöl három pofával vezet, középen pedig jobbos/balos menettel összehúzott két henger fogja és meneszti a fúrót. Huszon pár ezerért rendeltem kínából.
Legegyszerűbb esetben egy merőlegesre oldalazott nagyobb átmérőjű köracél darab, a menetfúró szárának megfelelő furattal és egy a munkadarab felöli süllyesztéssel. Utóbbiban el kell férjen a menetfúró dolgozó része és a forgács (egy része). Ezzel mindenféle próbálgatás nélkül meg lehet indítani a menetfúrást a darabra merőlegesen (ha elfér a forgács, készre is fúrható a levétele nélkül, terelőélessel meg ott nem lesz forgács).
Lehet bonyolítani is: pl. satupadra szerelt karos, beálló vezetőhüvely, amibe T alakú "menetfúró hajtóvas" passzol - ekkor mdb. megfogás vállas/prízmás satupofával vagy csak simán az asztallapra leszorítva (asztali karos menetfúrógép mintájára).
Én a kézi menetfúrót is mindig megvezetem: amikor kifúrom a lukat, befogok a fúró helyére egy csúcsot vagy negatív csúcsot és azzal megtámasztom a menetfúrót.
Ezért zavar, hogy manapság a menetfúrók véget valami érthetetlen okból lecsonkolják.
Régen a kicsi menetfúrók hátsó végén csúcs volt, a nagyobbakén pedig központfurat.
A magfurattal való egytengelyűségen sok múlik - a gépik nem nagyon állnak be maguktól a furat vonalába, mikor ferdén indul és már telibe viszi a furat falát, akkor nincs tovább. Kézi hajtáshoz csinálni kell hozzá vezetőt, azzal nem kell "benézni" a merőlegességet. Vannak olyan kivitelek is, amihez már fix megvezetést írnak elő - ott már a hosszkiegyenlítő sem megengedett.
Persze, hogy nem töri le, ettől jó. Majd fotózok olyan forgácsot, amit a furatból húzok ki utána kis kampós dróttal. Viszont 5083-ban is tudok biztonsággal menetet fúrni vele. Ráadásul ezek jellemzően B-C bekezdésűek, emiatt nincs nagy terhelés a fogakon.
Az átmenős, terelőéles kivitel nem szereti letörni a forgácsot, nagy az él sérülésének a veszélye (lepattan a leghegye). Kb. 3x-os az élettartama, ha irányváltás előtt már lehullik róla a forgácsfolyam, de "zűrös" anyagokban sokszor így is jobban teljesít.
Ácsi... a gépi menetfúrót ne keverjük a spirálhornyos "C" bekezdésű menetfúróval, mert gépiből is van mind az 5 bekezdésű, illetve spirálhornyos és terelőéles egyenes hornyos átmenő fúró, amelyet sokan tévesen anyamenet fúrónak ismernek, holott csak átmenő, illetve vídiából terelőél nélküli, 6 hornyos egyenes kivitel is (ez főleg öntvényekhez). Hozzáteszem, zűrös anyagokban (pl. alacsonyan ötvözött alumínium) ha meg tudom oldani, a zsákfuratokat is átmenővel menetelem. Csak ilyenkor hosszabb előfurat kell és prímán elfér benne a forgács.
Én pl szoktam olyat, hogy a teljesen gagyi piacos kézinek az első lépcsőjével végigfúrom, utána meg beleküldöm a szintén piacon vett, de svájcban gyártott gépit, ami így kevésbé van terhelve (értsd: nem töröm bele), viszont jó lesz a profil.
Gépi menetfúróval sokszor problémás hosszú menetek készítése. A szárra ható erő annyira megnő, amikor teljes terjedelmében a furatban van, hogy gyakori a törés. Egyszerűen nem bírja a szár.
Én legalábbis sokszor belefutok ebbe. Akkor megint elő kell venni a háromrészest.
"a gépi menetfúró éppen olyan jól használható kézzel is"
Én is így gondoltam, de ma már másképp gondolom (mert eltörtem egy párat...). A gépi menetfúrónak rövid a bevezető szakasza. Ha gépit használsz kézi menetfúráshoz és nem vigyázol eléggé egy hosszabb furatnál, nem eléggé merőlegesen indítod el, akkor nem tudod végigfúrni (vagy beletöröd). A több részes, kézi menetfúrónál az első elég hosszan megvezeti a fúrót, kisebb az esélye annak, hogy ferdén indítod el. Úgy gondolom, a "gépi" azért gépi, mert ott valamilyen gép biztosítja, hogy a menetfúró indításkor egy vonalban legyen a furattal.
Szoktam azon gondolkodni, hogy van-e bármi értelme a kézi menetfúrónak manapság.
Mert azt tapasztaltam, hogy a gépi menetfúró éppen olyan jól használható kézzel is, csak az utóbbit
(a) kényelmesebb és gyorsabb használni, és
(b) azonos minőséget feltételezve, olcsóbb, mint a 3 részes kézi menetfúró készlet.
Talán az lehet egy valid érv a kézi fúró mellett, amit Jani301 mondott, hogy azt könnyebb otthon utánélezni, de 100 felhasználóból egy, ha csinál ilyet.
A menetfúró bekezdőrészének újbóli hátrakőszőrülését azért rendszeresen kézből szoktam , mert ugye hogyan máshogyan , ezért már csak nem veszek gépet .
Az égő fémek oltása külön szakma, általában úgy intézik, hogy elszeparálják és hadd égjen le a francba, majd elfogy... ezen a téren elég híresek voltak a Dural tüzek.
A titán még mocskosabb ügy, az esztergálásnál a forgács könnyen begyullad, és ha ez begyújtja az egész addigi forgácsot, még pont meg tudjuk nézni a biztosítási kötvényeket, hogy a porig égett műhelyre ad-e valami alamizsnát a hiénafalka biztosító.
Az emberben ilyenkor felmerül, hogy nitrogén atmoszférában kell(ene) csinálni, de van egy rossz hír: a titán nitrogénben is képes égni. Ilyenkor a leolvadt esztergagép legalább titánnitrides bevonatolt lesz.
Én mindössze annyit tudok a forgácsolásról, hogy tudom, hogy milyen rohadt sokat NEM tudok.
A felhorkanásom nem neked volt dehonesztáló, hanem tényleg értelmetlen olyan tanácsot adni, hogy "köszörülj menetfúrót titánhoz", aki nem ismeri ennek a forgácsolását.
