Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Két szójellel írt "Nagy Óg" mondat az őriszentpéteri múzeumban látható tálról. Óg királyt az Ószövetség is említi. A mai magyar nyelvben az ő emlékét őrzi a sarok szavunk (a sar az akkádban "király", a sumerben pedig "növényzet" jelentésű - mert az égigérő fa azonos azzal az istennel, akitől a királyság származik, s az égigérő fa a sarok hegyén áll)
Ebbe a templomba lényegében csak a túristák járnak. Ugyanis az Őrség az 1500-as években református lett. Amikor az ellenreformáció során osztrák katonasággal visszahódították a templomot a protestánsoktól, akkor a lakosság megmaradt reformátusnak (ma is az). Sokáig jártak messze földre templomba, a halottaikat is pap nélkül temették el, az esketéshez se hívtak katolikus papot. Ezért ment tönkre a templom. Az osztrákokat kiszolgáló katolikus pap egy darabig bírta a hívek nélkül, aztán elköltözött a faluból s a templom teteje beolmlott, a hajóban fák nőttek, a freskók egy részét lemosta az idő. Most is csak évente kétszer van mise a templomban. Ez alkalmakkor ugyan megtelk a templom, de ez többnyire idegeneket és túristákat jelent. Az idegenforgalom azonban egész évben jelentős. Annyira, hogy a bevételből - hála istennek! - sikerült felújítani egy házat Veleméren. Ma ez az egyik legszebb ház a faluban. S az külön öröm, hogy egy őslakos veleméri család házáról van szó. Sokat szenvedett ez a nép a történelem forgandósága miatt, megérdemli, hogy valami pici jó is érje őket.
A Belső Őrség elég kis terület (bár ki szoktunk térni az Őrségre és a környezetére is), ráadásul az érdeklődési területem is egyedi - ezért kellene mások hozzászólása is a sokszínűséghez.
A ház eredetileg is szállás céljára épült néhány éve, de azzal a céllal, hogy felkeltse a figyelmet, mégse legyen tájidegen. Ezért - külsejében - nem parasztházat, hanem a nyugat-dunántúli templomokat idézi. A belseje egy középkori lakótorony szerkezetése hasonlít. Mindez nem tudatosan alakult így, hanem a sok-sok rajzolgatás után ez volt az egyetlen terv, ami megütötte a mércét, ami tetszett. Amikor elkészült a kockás papíron, akkor azt mondtam, hogy ezt építem meg, semmi mást. Lényeges változás nem is lett aztán rajta.
Igyekszem mindenfélékről beszámolni, de az igazi sokszínűséghez mások hozzászólásai is kellenének. Fogalmam sincs, hogy miért nem szólnak hozzá mások is gyakrabban. Lehetséges, hogy ez a túristaszezon kezdetétől változni fog valamelyest - mert a népek érdeklődését újra felkelti az Őrség. Éppen ezért köszönöm a megjegyzésedet! Térj vissza máskor is!