Következett utunk számomra legnehezebb próbája, a Caminito del Rey. Nekem pár éve az a haladási stílusom, hogy megyek 5 percet, ülök ½ percet. Sajnos ez felkeltette az úton felügyelők figyelmét. Hiába próbáltam jelezni, hogy minden OK a derekam fáj, és nem szívrohamom van, gyakorlatilag kézről-kézre adtak, és mindig kísért egy felügyelő aggódva, és vízzel kínálgatva. Kedves, de egyben kínos szitu.
Viszont a Caminito del Rey ismét egy kihagyhatatlan csoda. Végül még én is a végére értem. Normálállapotú embernek semmi problémát nem jelent, legnehezebb rész már a kilépőkapu utáni emelkedő. Viszont annak a végén járt egy doboz ingyenes hideg üdítő, vagy sör.
A látogatásunk menete: parkolás a kéteurós parkolóba, épp azelőtt érkeztünk, hogy megtelt volna, a legrövidebb (alagutas) útvonalon a bejáratig, itt mindenki kapott egy egyszer használatos hálót a fejére, és védősisakot. Ezután csoportokban belépés, de a haladás már egyéni tempóban, bár a csoportok különböző színű sisakokat kaptak, nem tűnt gondnak a későbbi keveredés. El Chorroból busszal vissza, szerencsére a parkolónál is megállt.
Következő állomásunk Setenil de las Bodegas volt Egy különleges fekvésű kis település, egyedi módon a sziklákba, illetve a sziklák alá épített házakkal. Nagyon látványos, de a lényege rövid 1 km.-es sétával bejárható. Innen telefonáltunk Rondába, hogy jövünk. Kicsi angolul beszélő társuk Mondta el, hogy itt vagyunk Bodegasban, indulunk. Gyorsan rászóltam, hogy a bodegas önmagában csak borozót, kocsmát jelent, egészítse ki a Setenillel, nehogy azt higgyék, hogy egy kocsmában ücsörgünk. :-)
Ezek után érkeztünk Rondába, ahol utunk legjobb szállását foglalhattuk el (,Apartamento Atenea en Ronda) az épületben saját garázzsal (10€/éj). A garázs kapujában vártak minket, és mivel a booking már levonta az árat, minden nagyon gyorsan ment.
Ezen a napon egy nagyon régi vágyam teljesült, az ALHAMBRA! A Generalifével kezdtünk, mert a palotákba a belépőnk délre szólt. A szökőkutak és virágok gyönyörűek, gondolom tavasszal még ennél is szebbek. Már ez bőven elhomályosította V. Károly nagy, de kevéssé szép palotáját. Az Alcazaba hatalmas bástyáival, és falaival imponál.
A nem csoportos befelé igyekvőknek V. Károly palotájának sarkánál kellett gyülekezni, de a fix időpontok ellenére sem ment minden simán. Elég nagy létszámúak voltak az időpontokra érkezők is, így a beözönlés után lassan rázódtak szét. Még a gyülekezés közben lehetett (gondolom) térképet szerezni, szerencsére nekem volt saját, erre nagy szükség van. Sokat erről nem írok, rengeteg képet és leírást lehet találni erről. Nem csalódtam, kb. 5-6 órát töltöttünk bent az Alhambrában. Lett volna több is, ha bírom. Az Igazság Kapuján keresztül hagytuk el az Alhambát.
Calle Acera del Darron lévő 100 Montaditosban találkoztunk. Előbb leszálltam a buszról a San Matias templom kedvéért. Utána megpróbáltunk magunkba egy kis erőt korsóval visszatölteni. Egy kicsi sikerült is, ezért a délután folyamán megnéztük a királyi kápolnát, és a katedrálist (Kolombusz síremlékével), és az Alcaiceríát (arab bazárt) világosban.
Gondoltuk, kipróbáljuk a tapasozást a szállótól nem messze lévő Cafateria Marisolban, ahol 6 tapast ajánlottak 1 liter sörrel(X2), de megint nem aratott nálunk nagy sikert. Ezután még vacsorázni is kellett, amihez megelégedtünk a szálló kis választékú, de elfogadható minőséget nyújtó konyhájával. Végül is a Navas 14 nagyon jó helyen lévő, elfogadható szállás volt.
Kicsit korábban keltünk, mert a reptéren volt jelenésünk a MalagaCar.com-nál. Malagában nem kellett a kocsi, csak gond lett volna vele, ezért csak mától béreltünk. Olvastam róluk jót is, rosszat is, szerencsére az előbbi jött be. Az előre lekötött full biztosításos Renaultból ugyan KIA lett, de kifogástalan állapotú. Legfeljebb emelkedőn a 6. sebességből kettőt is vissza kellett váltani. Az egyetlen ami nem tetszett, hogy nem teli-teli, hanem fél-fél tankkal volt az átadás.
Elkezdtük utunk utazásos részét. Első állomásunk Nerja volt. Az előre kinézett balkon közeli parkolóba mentünk. A Plaza Balcón de Europa volt az egyetlen nerjai célunk. Csoda. De ezt a szót sok helyre alkalmazhatnám a továbbiak során. Mindjárt következő megállónkra, Frigiliánára is. Mivel én sokkal rosszabb fizikai állapotban vagyok a többieknél, tájékoztattam őket a látnivalókról, és szétváltunk, hogy ne akadályozzam őket a lassúságommal. Ezt a továbbiakban is sokszor alkalmaztuk, a találkozás helyét és idejét megbeszélve.
A végcél Granada volt, ott is a Hostal Navas 14, ahol a szállásunk volt. Előzetesen igyekeztem tisztázni, hogy mivel ez már a védett belváros, mi a behajtási szabály. Az itt megszállók behajthatnak, majd a szálláshely leadja a rendszámot a rendőrségnek. A parkolás körülményesebben intéződött. Kértem a hostal saját parkolóját, ami pár utcával arrébb volt. De hogy jutok oda. Javasolták, hogy parkoljak le a Plaza de Mariana Pinedan. Csak az volt a baj, hogy az utcanézetben itthon megnézve ugyan láttam egy táblát a téren, amely szerint felmentettek a tilalom alól az itteni hotelek vendégei, de autónyi helyet nem fedeztem fel. Végül a parking Ganivetnél álltam meg nagyon közel a szálláshoz szabálytalanul, amíg a többiek bementek a szállóhoz. De nagyon zavart(nem kellett volna, ez bőven belefér a spanyolos stílusba), hogy néhányszor útban voltam, ezért végül beálltam a parkolóba. Majd egy szállodai személy segítségével a hostal parkolójába. A városokban tartózkodásunk alatt a kocsi mindig a parkolókban maradt.
Mai programnak a Mirador San Nicolás meglátogatását javasoltam, hogy innen nézzük meg a naplementében az Alhambrát. Én busszal a többiek gyalog mentek. Sokan gyülekeztek a látványra, amely tényleg megér egy estét.
Utána hazafelé még egy esti pillantás a katedrálisra, és az Alcaiceriára.
Vacsora a Hostallal szembeni Restaurante Genil Navasban, ami ígéretesnek tűnő ajánlatot reklámozott. Később ugyanezt az ajánlatot több helyen is láttuk. Jó adagnak tűnő grillezett húst. Hát kipróbáltuk. Nos az adaggal nem volt baj. A barátom csodálkozott, hogy ilyen szép húst hogy lehet így el szúrni(szeret sütni-főzni). Nincs előkészítve, pácolva, átsütve, ezért szinte elrághatatlan. Húsevő létemre még több helyen, többször próbálkoztam, nem kellett volna.
Én egyszer együtt ültem ilyen vödör sörös sráccal meg a barátnőjével üres asztal híján Sevillában. A fiú a fogával nyitogatta a sört, hiába mondtam neki ne tegye. Szerencsére megtaláltam a sörnyitót az asztal sarkához csatolva. Jó foguk lehet a spanyoloknak.
Ez a nap Malagáé volt. A Mercado Central de Atarazanast érintve, ami vasárnap lévén zárva volt a Casa Arandába mentünk reggelizni. Ez Malaga leghíresebb churrosozós helye. Rendeltünk churrost, majd a pincér megkérdezte, mit még. Mivel a többiek már túl voltak a reggeli kávéjukon, mondtuk. hogy csak churrost. A vicces kedvű pincér kihozta afánkot forró csoki nélkül. Gondoltuk, a következő fordulóval hozza. Kicsit később reklamáltunk, nevetve mondta, hogy csak churrost kértünk. Számunkra érdekes édes reggeli (nekem ízlett), de hát a magyar inkább bőségesebbet kíván. Ezután séta Malagában. A Calle Puerta del Marral (szép pálmafás utca), és a Calle Marqués de Lariossal kezdtük. Az utóbbi Malaga reprezentatív útja, tele drága boltokkal. A vége a Plaza de la Constitución, burkolatába épített érdekes fémből készült újságlapokkal, és a szép Fuente de Génova szökőkuttal. Jó fotótéma a mögötte lévő pálmafákkal, és épülettel. A Calle Granada nevű úton kacskaringóztunk el a Plaza de la Mercedig. Fotózkodás Picasso szobra mellé ülve, amikor hozzáfértünk a sarkon lévő múzeumba igyekvő csoportoktól, majd kisétáltunk a tengerpartra az alagúton át. Rövid séta a Jardines de Pedro Luis Alonsoban, ami a tengerparti Malaga Park legkiépítettebb része. Megcéloztuk a világítótornyot. Itt jegyzem meg, hogy egész utunkon nagyon meleg, néha kánikula volt, szeptember második felében egy picit kevésbé melegre számítottam. Így, mire a torony közelébe értünk az egymást érő vendéglátó helyek végén nagyon megörültünk a 100 Montaditos nevű intézménynek. Ezekben többféle csapolt sört mérnek, hűtőből elővett korsókba, jéggel. Kell-e több a kitikkadt vándornak, napernyők alatt, a gyönyörű kilátást bámulva. Mellettünk egy másik sörforrás, a Cervecería La Sureña volt, ahol a vödör sör a sláger. Egy vödör telirakva kis üveges sörökkel, és jéggel.
Nehezen hagytuk ott a helyet, de várt a délutáni program, a vasárnap 14-órától ingyenes Gibralfaró, és Alcazaba. A többiek (fiatalabbak 5-7-12 évvel) nekiugrottak a Gellért heggyel azonos magasságú, és meredekségű emelkedőnek, bár busszal is fel lehet menni. Megbeszéltük, hogy az Alcazaba bejáratánál találkozunk. Addig én megnéztem a katedrálist, és a római színházat, amit a mögötte lévő vár tesz sokkal látványosabbá.
Az Alcazaba (főleg így, hogy az út elején voltunk, és még nem láttuk a többi csodát) szép, és egy kicsit bevezetett a mórok építészeti jellegzetességeibe. Malagában azért feltétlen megnézendő.
Utána, amíg ők is megnézték a katedrálist, én az árnyas kertjében pihegtem. Hazaindultunk, közben megnéztük az itthon neten kinézett La Farola De Orellana éttermet, ami még természetesen zárva volt. A szállás mellett volt egy kis bolt, váratlanul jó nyitva tartással, így a másnapi reggelit is megoldottuk.
Este vacsorázni indultunk, de a kinézett Orellana továbbra sem nyitott ki, így a többiek a katedrális előtti szép téren lévő Taberna La Malagueña mellett döntöttek, a látványos Palacio Episcopal előtt.
Teljesítettünk egy kéthetes andalúziai körutat, amiről most bő lére eresztve, napi bontásban beszámolok. Aki nem szereti az ilyet, ugorgyon.
2019.09.14.:
Több, mint féléves szervezés után ma eljutottunk az indulásig. Bécsi indulást szerveztem, a Bp.-i gép késés nélkül is túl késői érkezése miatt. Így, bár az egész napunk ráment, egy kicsivel (18.55) elfogadhatóbb érkezésünk volt. A bécsi repülőtérre a RegioJet busszal mentünk, így ott voltunk kényelmes utazás után vagy 3 órával korábban. Szerencsénkre a gép gyakorlatilag pontosan indult, és érkezett. A HÉV szerű vonattal mentünk a végállomásig. A street view-et itthon sűrűn tanulmányozva tudtam, hogy a föld alól előbukkanva át kell mennünk a hídon, és balra kb. 600 m.-re lesz az apartmanunk. Csak azt nem tudtam, hogy van egy olyan kijárat is, ami átmegy a folyómeder alatt. Így előbukkanva átmentünk a hídon, és elindultunk az ellenkező irányba. de semmi nem stimmelt. (Két csomagot cipelve csak memóriából mentem, nem néztem térképet.) Végül rájöttünk, hogy már a kikötő látszik, így már kétszeres távolságra vagyunk. Hátra arc! :-( Még akadályoztak némi útépítések, lezárások, de csak megérkeztünk a szállásunk, a Suite Homes Santa Isabelcíme elé. Kiírva semmi. Bejutottunk az épületbe, lakók nem tudnak róla. Próbáltunk telefonálni, nem veszik fel. Sokadik próbálkozásra, mikor már a többiek az elérhető szállásokról tájékozódtak, végre felvették a telefont. Jön!!! És kb. 1 órás utcán várakozás után bejutottunk az apartmanba. Még egy kis probléma, nem működött a kártyaolvasó, így KP. Utólag láttam a telefonomon, hogy küldtek a leszállás előtt egy E-mailt más telefonszámokkal, amit a telefon repülő üzemmódja miatt nem észleltem. A szállás foglalási igazolásán nem szerepelt, hogy bejutás csak telefonos érintkezéssel.
Na de legalább a szállás meglehetősen jónak mondható. Egyetlen hibája, hogy mindkét hálószobában az ágyak majdnem faltól-falig értek, így a második ágyakhoz átjutás nagyon szűkös volt.
Késő volt, fáradtak voltunk, így az első vacsora kimaradt.
A barátnőm Alicante külvárosában volt, azt mondta nagyon sekély volt a víz, mint Siófokon. Ott nagyon felmelegedhetett. Ő is fagyos, nem írta volna, ha nem lett volna meleg.
Kb. 120-150 milliónál kezdődik egy olyan tengerparti lakás, ami jó helyen, szép környezetben van, kocsi nélkül elérhető minden, ami szükséges, szép kilátással rendelkezik, nem ázik be, nem fog összeomlani 20 éven belül és legalább két ember elfér benne. (A parkosított, medencés lakóparkokban ráadásul eszméletlen magas a közös költség.)
Beérném azzal is, hogy évente csak 1-2 hónapig legyen minimum 27 fokos a tenger. Mondjuk pl. Alicanténál már lehet erre esély. De igazán csak a Földközi-tenger keleti medencéjében jó a vízhőmérséklet és csak ott stabil nyáron az időjárás (mint pl. Cipruson).
Nem kell ahhoz pár száz millió, van olcsóbb is. Én is nézegetem. Ahol 27 fokos a tenger mindig ott van sok kórokozó is, malária, stb. Nekem megfelel Andalúzia tengerpartja.
Elég ellentmondásos véleményeket olvastam eddig Marbelláról, volt, aki azt írta, nem érdemes odamenni, nincs ott semmi, csak tömeg, más túl városias-nak találta. Ami azt illeti, valóban elég sok csúnyácska betonkolosszust építettek ide, de vannak nagyon szép részei is a városnak, a parkosítás mindenhol csodás, az óváros kifejezetten elragadó, a Paseo Marítimo sétány és a városközponttól távolabb eső strandok, főleg a Playa Casablanca, pedig egészen egyedülállóak.
Ugyanakkor a partra épített magas épületeknek megvan az az előnyük, hogy a magasabb emeletekről gyönyörű kilátásban részesülhetnek az ott lakók.
Az általam választott Skol lakótömb A épületszárnya különösen előnyös elhelyezkedéssel büszkélkedhet, mert szinte benyúlik a tengerbe, s a 7. emeleti duplex saroklakásunkból (valójában 8-9. emelet magasságának felel meg) olyan korlátlan körpanorámás kilátás nyílt, mintha a tenger felett repültünk volna a sirályokkal. Hab a tortán, hogy néhány tiszta éjszakán holdcsillogást is láttunk, mivel telihold előtt néhány nappal érkeztünk.
Kilátás kelet, dél és észak felé:
A legeslegszebb kilátás nyugati irányban volt, főleg a délutáni ezüst csillámlással és a naplemente varázslatos színorgiáival:
Kilátás a Skol medencéire, kilátás a kertből a tenger felé és homokvár a Skol mellett:
A Skol elhelyezkedése más szempontból is tökéletes, ugyanis a város két ékessége, az óváros és a Casablanca playa között fekszik félúton, mindegyiktől kb. 750 méterre. Közvetlenül mellette található a turista információs iroda, mögötte taxiállomás, és pár perces sétával elérhető egy kis szupermarket valamint két buszmegálló is.
A Casco históricot vagyis az óvárost óhatatlanul is a benalmadenai Puebloval hasonlítgattam össze. Marbellán jóval több volt a műemlék és a virág, de az emberekből is több nyüzsgött (főleg estefelé), vagyis ez a hely tűnt szebbnek, a Pueblo viszont kellemesebbnek.
Központi tere, a Plaza de los Naranjos:
A Plaza de la Iglesia, ahol az óváros legmutatósabb temploma, az Iglesia de Nuestra Señora de la Encarnación emelkedik:
Calle Carmen, a jellegzetes kék virágcserepekkel:
A Plaza Santo Cristo az Ermita del Santo Cristoval és az óváros virágos utcácskái:
A városközpont egyéb nevezetességei: a Dalí szobrokkal díszített Avenida del Mar, a kikötő egyik épülete, az Alameda park valamint a Constitución park szökőkútjai.
A Dalí szobrokat észak felé állították be, így szemből nem nagyon fotózhatóak. Én nagyon bíron Dalít, de szerintem a festményein sokkal jobban mutatnak ezek a szürrealisztikus figurák (végül is festő volt, nem szobrász).
Most pedig jöjjön néhány kép a fantasztikusan parkosított Paseo Marítimo sétányról, mely épp a Skol épületeinél kezdődik, s elvezet egészen a Puerto Banús luxuskikötőig. (A google térkép szerint 6 km ez a távolság.) A sétány mellett majdnem végig szélesebb-keskenyebb homokos strandok húzódnak, helyenként napágyakkal, napernyőkkel, máshol anélkül. A sétányon és a playan éttermek, bárok, italárusító bódék, nyilvános WC-k, padok, sportolásra alkalmas eszközök vannak elhelyezve. Ezek a strandok azért különlegesen szépek, mert a legtöbb helyről csak a gyönyörű parti növényzetet lehet látni a háttérben, épületek nélkül. Mi a legnéptelenebb részeket kerestük, ahol nincsenek napágyak, s ember is alig akad (sok ilyen hely volt).
Úgy gondolom, ez a sétány és ezek a strandok jelentik Marbella legnagyobb erősségét, mert nem tudom, hol lehet még ehhez foghatót találni a spanyol tengerpartokon.
Ha a sétány kb. felénél, ahol benyúlik a tengerbe egy móló, felmegyünk pár száz métert a forgalmas kocsiútig, a túloldalon egy kis mecsetet találunk. Mezquita del Rey Abdul Aziz Al-Saud a neve, s 1981-ben épült. Elég egyszerű, de a zöld környezetben jól mutat.
A híres-nevezetes Puerto Banús kikötőbe sajnos nem tudtam eljutni betegség miatt. A testvérem viszont elment nélkülem a fly blue nevű, menetrend szerint közlekedő kishajóval (elvileg óránként indul a kikötőből és fél óra alatt teszi meg az utat). Másfél órája volt a Banúsra, de azt mondta, egyáltalán nem volt elég ennyi idő. Fotózott luxus autókat meg luxus jachtokat is, őt inkább érdeklik az ilyesmik, mint engem.
Torremolinos
Írtam már, hogyan jártunk az utolsó délutánon, mikor a Casa de los Navajas-ba akartunk bemenni Torremolinoson. Alig sikerült pár képet csinálnom a kerítésen kívülről, de azért így is jól látszik, mennyire szép az épület, viszont a hátterében rusnya betonházak éktelenkednek. Az első fotót retusáltam is, ha már a valóságban nem lehet eltüntetni azt az otromba házat, legalább a saját fotómon ne kelljen néznem. :-)
Torremolinos óvárosában található még néhány műemlék, pl. a San Miguel templom, a Pimentel torony, itt is vannak hangulatosabb sétálóutcák, de Marbella csodás óvárosa vagy a benalmadenai Pueblo után rendkívül gyengének találtam ezt a városközpontot.
Ha a Costa del Sol általam ismert nyaralóhelyeit kellene rangsorolnom, akkor:
Nerja
Marbella
Benalmadena (nem a tengerpart, inkább a sok látnivaló miatt ajánlanám)
Betegség miatt, annyira rosszul lettem a hazautazás előtt, hogy veszélyes lett volna megkockáztatni az utazást. Nem ott lettem beteg, régi krónikus betegségről van szó, ami időnként belobban. Két nappal később már minden gond nélkül haza tudtam jönni.
A bot. kertbe elmegyek megint januárban. A sok torremolinosi betonépület után nagyon felüdít. A malagai bot. kert hatalmas. Oda dok idő kell. Egyszer voltam ott jó nagy hősegben.
Máris csalódást kell okoznom, mert nem sikerült eljutnunk a botanikus kertbe annak ellenére, hogy tervben volt. Benalmadenából akartunk átmenni a második nap délelőttjén, s előtte még Torremolinos legszebb épületét, a Casa de los Navajast akartuk megnézni (keleti, délkeleti fényben jó fotózni). Azon a délelőttön viszont annyira randa, szürke idő volt, s az előző napra tervezett dolgokkal is megcsúsztunk, úgyhogy lebeszéltük magunkat erről a kirándulásról (8 km távolság), és inkább a közeli Paloma parkba és a Selwo Marinába mentünk.
A kényszerből meghosszabbított nyaralás utolsó délutánját viszont Torremolinos központjában töltöttük, elvileg ekkor lehetett volna megnézni mindkét nevezetességet, de szerencsétlen módon mindegyik zárva van du. 2-6-ig, így csak az egyik férhetett bele a repülő indulásáig. A Casa Navajast választottam, amit kívülről meg is néztünk még kora délután, de mikor visszamentünk a 6 órás nyitásra, épp kitették a táblát, hogy "a mai délutánon esküvő miatt zárva". A botanikus kertre ezek után már nem lett volna elég idő. (Egyébkét akkor is csúf, szürke felhők borították az eget.)
De Flower nagyon járatos botanikus kert témában. :-)
Nos én a 22-23 fokos vizet jéghidegnek érzem, és nagyon beteg lennék, ha ilyen vízben kellene mászkálnom.
Viszont Gibraltárhoz eléggé meghoztad a kedvem! Szívesen nézelődnék azon az új Skywalker kilátón. Gibraltár valahogy szóba sem került nálunk eddig, talán azért, mert nem is Spanyolországhoz tartozik. De nagyon látványos fotók vannak róla, az biztos.
Nem hideg a patak, olyan 22-23 fokos lehet. Nem megerőltető a túra szerintem, a férjem 53 éves és úgy csinálta végig, hogy az egyik keze be volt kötve.
Gibraltár már meredekebb, szó szerint és átvitt értelemben is, arról írok most egy kicsit. Már tavaly is gyalog mentünk fel, nyaralás alatt is kell egy kis mozgás jelszóval, bejártuk a Natural Reserve nagy részét.
A sétát a mór várnál kezdtük, ide a főutcáról lehet némi lépcsőzés után feljutni, a Google térkép nagy segítség. Itt megvettem a 13 fontos belépőt, ezzel csak a második világháborús alagutakat nem lehet megnézni, de a nekem nem ért kétszer ennyit. Adnak egy kis térképet is, ahol jelölve vannak az útvonalak. Már itt találkozunk majmokkal, nagyon cukik.
Innen, ha megyünk fel tovább, akkor egy kilátóhoz érünk, ahonnan meg lehet csodálni a repteret, illetve régi katonai objektumokat. Van egy kis kiállítás is Gibraltár nagy ostromáról. Kis kitérővel be tudunk menni a hegy gyomrába egy jó hosszú alagúton, szintén kiállítás, ismertető táblák, zene, és huzat fogad. A végén ki lehet nézni a szikla másik oldalán is.
Ezután visszafordulunk délnek és gyaloglunk tovább felfelé, egészen addig, amíg elérjük az egész szikla oldalán lefutó kőfalat. Itt érdemes megpihenni a padokon, mert maratoni lépcsőzés következik, fel egészen a szikla tetejére, nem messze az étteremtől bukkanunk fel. Itt van WC, illetve lehet enni és inni, persze érthető módon nem olcsó.
Itt fent van a majmok etetője és a kisbuszok is megállnak, a majmok vidáman ugrálnak a tetejükön meg néha a túristákon is, pl rajtam is landolt egy.
Innen tovább lehet menni a Mark Hamill által felavatott Skywalker nevezetű vadiúj kilátóhoz, aki pedig nagyon bátor az tovább mehet fölfelé, már nem sok van hatra.
Mi inkább megindultunk a lefelé vezető úton a cseppkőbarlanghoz, ami nem nagy, de nagyon szép. Itt szintén van WC és étterem is.
Innen már folyamatosan lefelé megyünk. Ha visszafordulunk Észak felé, akkor lesznek útközben ágyúk, lőállások, és át tudunk menni egy szép függőhídon is, ami elég izgi, ahogy mozog. Innen mi a Devil's gap nevezetű ösvényen mentünk le, közben meg lehet nézni az azonos nevű lőállást is.
Jó sok lépcső után végül visszatértünk a főutcára, ahol jókat lehet vásárolni, a gyerekeim ott örömködtek, hogy mennyire olcsók a márkás italok (Angliához képest).
Nyilván a legtöbb ember a felvonót választja, mert ehhez, amit mi csináltunk jó erőnlét kell. Aki viszont elég erősnek érzi magát, annak nagy kaland szerintem. Mi vittünk magunkkal sok vizet és szendvicseket is, egy bő fél napos program a szikla maga.
Kilátás a Benal Beach komplexum 608. apartmanjának erkélyéről keletről délnyugat felé haladva. Szemben a Castillo El Bil-Bil látványos, arab stílusú épülete (az 1920-as években készült).
A komplexum hangulatos kertje, melyet tavacskák, szökőkutak, virágok díszítenek.
Az épülettömb mögött saját aquapark található 5 medencével, csúszdákkal, egyszer fürödtünk ott meglepően kellemes, 28° körüli vízben. A strand különös bája, hogy a mellette lévő Paloma parkból átszökdösött libák, kacsák, kakasok, tyúkok a legnagyobb nyugalommal tipegnek át a napozótörölközőkön. :-) Ezen kívül fedett medencével, konditeremmel, saját szupermarkettel, meg még ki tudja mi mindennel van ellátva a komplexum. A bejáratnál taxiállomás, a közelben buszmegálló.
A Castillo El Bil-Bilbe ingyen be lehet menni hétfőtől péntekig szieszta idő kivételével, belül nagyon szép, kiállításoknak, hangversenyeknek, előadásoknak ad otthont az épület.
Közvetlenül a szállás mögött terül el a hatalmas Parque de la Paloma, benne tavak, kaktusz park, nagyon érdekes növények, sokféle madár (pávával sajnos nem találkoztunk), nyuszik, két csacsi, a zebra csak életnagyságú szobor. Kellemes, nyugodt hely.
Szintén pár perces sétával elérhető a Selwo Marina delfinárium, ahol a legnagyobb attrakció a naponta többször műsorra kerülő, kb. fél órás fóka- és delfin show, de a cuki delfinek műsoron kívül is produkálják magukat, mivel lételemük a játék. Ezen kívül majmok, pingvinek, flamingók, egyéb egzotikus madarak és teknősök láthatóak az állatkertben. 21 € a felnőtt jegy, netes elővétellel 17 €. Létezik valamilyen VIP jegy is, amellyel meg lehet simogatni az állatokat. A showk időpontjairól és az aktuális nyitva tartásról itt lehet tájékozódni: https://www.selwomarina.es/en/timetable-demonstrations-0
A Benal Beachtől kb. 7 km távolságra, Benalmadena andalúz faluja, a Pueblo közelében egy tündérmesébe illő kastélyocska, a Castillo Monumento Colomares csodálható meg, mely Kolumbusz Kristóf tiszteletére épült 1987-1994-ig. Szerdától vasárnapig van nyitva, kivéve a szieszta időt, belépő 2,5 €. http://www.castillomonumentocolomares.com/
A központból az M-112, M-121, M-126 buszok visznek fel a Pueblo északi részéhez (ahol taxiállomás is van), onnan egy kis sétával elérhető a kastély. Menetrend és buszmegállók: https://www.ctmam.es/lineas/M-112
Elbűvölő építmény nagyon szép zöld környezetben, kilátással a tengerre.
A már említett Pueblo az Iglesia de Santo Domingo-val (a mögötte lévő Jardínes del Muro-ból kilátás nyílik a tengerre) és a bájos, virágos utcácskáival:
A Pueblo híres tere, a Plaza de España valamint a pálmafás Plaza Andalucía:
A Pueblo központjától kb. 1300 métert kell gyalogolni, vagy a fent említett buszokkal a Pueblo megállótól még 3 megállót utazni, hogy újabb két érdekes látnivalóhoz érkezzünk. Az egyik a Mariposario (Pillangó park), ahová éjjeli lepke fóbia miatt sajnos nem mehettünk be. A másik a Stupa, Európa legnagyobb buddhista temploma, 33 m magas, 2003-ban épült. Hétfő kivételével nyitva van, kivéve a szieszta időt. http://www.stupabenalmadena.org/es/visit/opening_hours/
Meglepő módon belül csak egy kis szoba az egész. Az épület előtti kilátóból fantasztikus panorámában lehet gyönyörködni (csak azért nincs itt a fotója, mert rossz irányból jött a fény, és nem lettek jók a képek).
A Puerto Marina kikötőbe ezúttal csak este sétáltunk el (oda-vissza kb. 4-5 km út), mert 9 évvel ezelőtt, az első andalúziai körutunk alkalmából már alaposan megnéztük. Itt elég nagy volt a ricsaj és a nyüzsgés, de valószínűleg csak éjfélig, mert a szállás közelében lévő éttermek is bezártak legkésőbb éjfélkor, szóval szerencsére éjjel nem volt zaj, lehetett aludni.
Érdekes, hogy a Benal Beach lakótömbben és úgy általában egész Benalmadenán szinte csak spanyol szót hallottunk, úgy látszik, főleg spanyolok nyaralnak itt, nem úgy, mint Marbellán.
A másik érdekesség, hogy egyik városban sem találkoztunk hajléktalanokkal, sem koldusokkal, Nerját pár éve szinte már ellepték ezek a szerencsétlen emberek. De az afrikai illegális árusok továbbra is tartják magukat.
Még egy praktikus információ Benalmadenáról: az általam említett összes turista látványosságnak számító épületben (vagy az épületek mellett) és a parkokban található ingyenes, tiszta nyilvános WC.
Nagyon vadregényes meg szép lehetett, de azért egy ilyen túrához nagyon egészségesnek kell ám lenni. Hideg vízben tapicskolni... brrr, már az olvasásától is felfázom.
Én szívesen vettem volna, ha írsz a többi helyről is, nem baj az, ha mások már írtak róla, mindenki másképp látja a dolgokat.
Miért nem sikerül képet feltöltened? (2,5 MB alatti képeket enged feltölteni)
Hú, de durva lehetett, rögtön kórházzal kezdeni a nyaralást! :-( De legalább nagyobb baj nem történt, és a tulaj tényleg nagyon rendes volt veletek.
Mi is megérkeztünk egy bő héttel ezelőtt a Benalmadena-Marbella útról, az időjárás sajnos nem lett jobb annál, mint amit jósoltak. Rendkívül változékony, kissé hűvös időt fogtunk ki, szerencsére csak az egyik éjszaka esett, de akkor aztán dörgött, villámlott is. A tenger hőmérséklete (22-21°) nekem már a jéghideg kategóriába tartozik.
Azért nekünk sem ment zökkenőmentesen ez az út. Úgy kezdtük, hogy majdnem lekéstük a repülőt, mert épp aznap épp azon a vonalon technikai hiba miatt kb. 1 órákat késtek a vonatok, és úgy végeztük, hogy betegség miatt két nappal el kellett halasztani a hazautat.
Persze ezzel együtt is nagyon-nagyon megérte elmenni, mert sok szépséget láttunk, és mindkét szállásunk csodálatos volt, felülmúlhatatlan panorámás kilátással a tengerre.
A marbellai szállást már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak a neten: a közvetlen vízparti, híres Skol épület 7. emeleti, délnyugati sarok apartmanja, 270 fokos kilátással. A marbellaskol.com oldalon foglaltam le még tavaly ősszel, ezt a lakást ebben az évben nem is lehetett máshol foglalni. Nem hiszem, hogy Marbellán létezik ennél jobb kilátás, és ráadásul nem is drága, a topicban korábban többször ajánlgatott, semmilyen kilátással nem rendelkező, kocsiforgalommal körbevett Hotel Lima legolcsóbb, nem visszamondható feltételekkel foglalható szobájával van azonos árban.
A benalmadenai szállást ezzel szemben szinte az utolsó pillanatban csíptem el, mert az eredeti terv szerint Madrid-Segovía lett volna Benalmadena helyett. A Benal Beach komplexum egyik 6. emeleti lakására esett a választás az airbnb-n, elsősorban szintén a pazar kilátás miatt, de mint kiderült, a lakás hihetetlen felszereltsége, makulátlan tisztasága is ámulatba ejtő.
Nemsokára jövök egy képekkel illusztrált beszámolóval.
