Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Én itt rajtad kívül, senkinek nem "estem neki". Elgondolkodtál már miért?
Leszarom hogy miért. És igen, paraszt vagy.
Gusztinak meg gondolom nincs szüksége hozzád hasonló szárazdajkára, ha akarja megvédi magát.
Az aranyporos nugui csak a te lázálmodban szerepel. Idézd már be lécci, hol írtam ilyet. De ha te a vasoxidos (polier rouge) nuguira gondolsz, nem az én készülékemben van a hiba. Amúgy meg azért nem sikerült, mert a régiek nem nagyon ekvelik a hozzád hasonló nagyképű senkiket.
Én elhiszem, hogy csak játék... Mert hiszékeny is tudok lenni.
De akkor azt írtad volna, hogy "jóvanna, csak játszunk, de tudom, hogy HELYESEN NEM ÍGY VAN"...
De Te nem ezt tetted. Kioktattad Gusutawa-t, hogy ő a hülye, majd gyártottál bizonyítékot is, hogy Te vagy a nagyon okos....
És ez nem az első eset!
Akkor vegyünk néhányat a múltból, mert ha már lúd, legyen kövér!
Jelzem előre, bár nem várom el, hogy meg is értsd, mert a pipától nem fogsz látni, nem fikázás, vagy leszólás a cél, hanem annak a felelőssége, hogy ha magadat togishinek állítod be egy fórumon, akkor nem írhatsz vagány faszságokat tanácsnak, mert megpróbáljuk!!!! Köztük én is!!!! Egy év ment el a tanulásomból a marhaságaidra, az igényesség nélkül, csak pár szösszenet:
30000# finomságú csiszolás... Lófaszt, barátom! Az uchigumori kő, ami a shiage togi utolsó köve 4-5000 finomságú!!! A shitaginál használt hazuya uchigumori, tehát az is. A jizuya csak keményebb, de szintén 5000 körüli finomságú... NEM ÉN MONDOM! Japánok, többek között Tsuruta San az Aoiart-nál.
Amit már írtam, az arannyal kevert nugui a fém kékítséhez! Az arany nem oxid, nem kékít szart se! A nugui lényege az oxid, hogy korrodálással színezze el a fém felületét.... Ha gondolod, már sok embernek felajánlottam, van egy 10 ml-es üvegem 18 karátos aranyporral kanehada nuguival... még a kanehada hatását is elvette... Szívesen átadom.
Én nem vagyok, nem lesz sem itt, sem máshol nagyfiú. De az igazságokhoz ragaszkodom. Én nem hívtam itt és máshol se togishinak, mert vagyok. Ugyanúgy lelkes amatőr vagyok, mint bárki más.
De nem vagyok sértődős óvódás sem már, mint Te.
Az itt feltöltött munkákról megvan a magam olvasata, ahogy a sajátomon is látom a hibákat. Csak nem akarok senki lelkébe belegázolni, viszont ha túl sok hibát írok le, akkor az lesz a vége. Ez azokra vonatkozik, akik nem állítják be magukat mindent tudó, hibátlan embereknek....akik emberileg olyanok.
Csak egy pld. Nincs shinogi-tsukuri tantó. Ha bárki ilyet látott az gyereknapra készített wakizashi és nem tanto, akkor se, ha 30 cm-nél rövidebb. Egyszerűen nem csináltak. Ha valaki szeretne, mert neki tetszik, áldás és békesség.
Én itt rajtad kívül, senkinek nem "estem neki". Elgondolkodtál már miért? Nem, ugye? Addig jutottál, hogy téged bántanak állandóan, én meg egy paraszt vagyok. Te életed, engem nem zavar. De továbbra sem fogom hagyni, mert tartozom magamnak az elbaszott időmért, hogy nem engedem, hogy másokat marhaságokkal megvezess és időt pazaroljanak el az életükből. Ez lehet neked vicces, hodd el, nekem nem volt az, amikor aranyporos trutyival tizenhatszor nuguiztam le a pengét a semmiért....
Nincs azzal se semmi baj, hogy valaki megteheti, hogy vegyen egy eredeti nihontot. Te is vennél, ha megtehetnéd. A mások képeivel kérkedést nem tudom, annyira régóta még nem vagyok itt. Én nem tettem ilyet, akár laboratóriumi ellenőrzött körülmények között is vállalom a csiszolást, és a koshirae készítést lakkostól :-D
Pontosan tudom, hogy szíved szerint megmondanál az óvónéninek, de nem megoldás. Csak azt kapod, amit adsz. Nevesül, hogy letorkolsz valakit, aki a japánt jobban tudja nálad és még Te sértődsz.... Pont azért sértődsz, amit Te magad teszel. Pont azt írtad le (az álságosság mögé bújva véleményezni), amit kifogásolsz másokban.
De legyen. Ha István gondolja, akkor szívesen leírom, én mit láttam a tanton. DE meg kell ígérje, hogy nem sértődik, mert a kritika nem sértődésre van, hanem hogy elősegítse a fajlődésünket. Bár Te ezt nem érted szerintem.
AZ NMB-t látogatom olykor, mert ott lehet fejlődni. Elnézést kérek, de kioktató hülyegyerekek játéka számomra puszta időpocsékolás, mert egy centit nem fejlődhetek belőle. Bármi, amit feltettem ide, nyugodtan kritizálható. Én a saját munkámat is állandóan kritizálom, mert látom a hibákat. Nekem pld Kenshiro az, aki állandóan nyugtat (ha mág valaki emlékszik rá). Ő is itt hagyta a fórumot. Pedig lenne mit tanulni tőle, akár japánból, akár történelemből, akár a kardokról, érákról... Kicsit olyan ez a fórum, mint amikor az egyetemi professzor a hibás, hogy ellent mer mondani a nagy tudású diákoknak...
Még egy gondolat a végére: Annyi sem telt tőletek, hogy egy topiktalálkozót összehozzatok, vagy egy szemináriumot. A régieknek mindkettő sikerült. Találkozó volt több is. Lehet gondolkozni, miért is nem sikerült nektek nagyoknak, ami nekünk kicsiknek sikerült.
Először úgy döntöttem, hogy bármit írsz, nem fogok rá reagálni, Most az egyszer még fogok, de ne fáradj a válasszal, mert ezt a topikot törölni fogom a kedvencek közül, és megnézés szintjén sem jövök vissza.
Szóval akik régóta itt vannak-voltak ezt a topikot egyfajta virtuális homokozónak tekintették. Senki nem képzelte magát sem szamurájnak, sem kardkészítőnek. Akik szájjártatás helyett mint jómagam is próbáltak valamit alkotni, a rendelkezésre álló lehetőségekkel, a rendelkezésre álló erősen hiányos tudással tették, az alkotás öröméért. Ez JÁTÉK volt, a samázással együtt. Lehet az a szemedben nevetséges, de ha az Interneten manapság elharapódzó stílusból jobban értesz, kezdhetem úgy is, hogy Hé bazmeg! Ez itt egyfajta virtuális homokozó, ahol páran igyekeztünk jól érezni magunkat. Kisfiúk voltunk. Aztán jöttek a hozzád hasonló nagyfiúk, és belehugyoztak a homokozóba. Elmagyarázták - nagyon felülről és udvariasságba csomagolt maró gúnnyal milyen ostoba kicsiny fiúk is vagyunk mi itt. A kicsiny fiúk nagyrészt szedték a sátorfájukat, és elhagyták a homokozót. De ide-idenéztek, hogy a nagyfiúk építenek-e homokvárakat. Szebbeket, átgondoltabbakat, mint mi kicsiny fiúk. De nem történt semmi. A homokozó elhagyottan állt hónapokig, néha évekig. Ha egyik-másik nagyfiú meg is látogatta, nem saját homokvárat épített, hanem mások munkájának fotóit mutatta. Vagy dicsekedett azzal, milyen szép homokvárat vett, eredetit, mert telik rá. Ha a kisfiúk valamelyike megjelent, azt ismételten beledöngölték a homokba, és ráhugyoztak. A homokozó pedig egyre húgyszagúbb lett, úgy hogy már a kisfiúknak nincs kedve homokozni benne. Ezennel én is átengedem a homokozót kedves nagyfiúk, és kívánom, még sokáig szagolgassátok saját hugyotok szagát az üres homokban, közben leegyetek roppant elégedettek azzal, mekkora ívben tudtok hugyozni. Más úgysem telik tőletek.
Ilyenkor kapok sorban röhögőgörcsöt, egyrészrôl az ovin, másrészről, hogy "szegény" baggins urat rendszeren lejáratják itt és bántják.
Uraim! Ezzel nincs is dolgunk! :-))))))
Na, tegye fel a lábát az, aki elolvasta az általa betett linket??? Vagy kp-nak vette mindenki, hogy ennyire tudja és még japán nyelvleckés linket is betett, akkor hűha, biztos úgy van???? :-)))))
Idézet az általa betett oldalról:
-sama: Nagy tiszteletet kifejező megszólítás. Akkor használják, ha rendkívül illedelmes akar lenni valaki, de inkább a beszélő felett sokkal magasabban álló személyek megszólításakor (királyok, lordok, istenek). Mai japán nyelvben ritkán fordul elő, inkább már csak anime-ban. Pl, ha valaki Istenhez imádkozik, akkor "Kami-sama"-ként szólítja meg. (Kami=isten) Vagy mint a Bleach-ben az Espada, Aizen-sama ként szólítják meg Aizen-t.
A japán piszok illedelmes, ezért soha nem tenné szóvá, de hogy mosollyal jutalmazná, az tuti :-D
Most én is írjam, hogy akinek nem tetszik a véleményem, az...? Nem írom, mert mindenki azt mond/gondol, amit akar.
Csak már unom, mert anno sok időm ment el tesztelésre az aranyporos nuguinál és társainál :-)
Egyébként a taktika jó, az emberek 99%-a nem nézi meg a linket. :-)
Hú, azt hiszem, most még kevésbé leszek szeretve.
Na, üdv mindenkinek.
Ui.: ez a szösszenet semmit nem von le a gitárok szépségéből és a minőségből. Ez csak emberi oldal.
Igen feltehetően megtudnám csinálni vörösrézből is a habakit,de annak idején mikor elkezdtem,az aluminium akadt a kezem ügyébe,ehez fértem hozzá, ha a felfényesítése úgy sikerül ahogy szeretném,ezüstözötthöz hasonló felülete lesz,mert nem akarom tükrösre :)
A Fuchit és a Kashirát is aluminiumból tervezem,de az még odébb lessz :)
Egyenlőre hogy gyakoroljak,kapott egy fenyő shirasaya-t :)
Baggins sama,nagyon köszönöm a felajánlást a shirasaya-val kapcsolatban :) még emlékszem a körtefából( vagy cseresznye? :$ )készült edo Wakizashid shirasaya-jára... nagyon jól sikerült,bízom benne hogy a végleges koshirae,és shirasaya nekem is hasonló minőségű lesz,bár nekem bükk áll a rendelkezésem korlátozott mennyiségben, szerintem az is megteszi :)
san - Az általános, felnőtteknek kijáró udvarias megszólítási forma. Udvariatlanság enélkül megszólítani valakit, hacsak nem vagyunk vele bensőséges viszonyban. (Mint ahogy udvariatlanságnak számít valakit csak simán a nevén szólítani, az aktuális -san, -kun, -sama stb. nélkül)
a -san kisasszonyt,asszonyt,úrfit jelent, a -sama pedig istenek nevei után vannak.
kun - Egy másik megszólítási forma. Általános, mindenki által használható, fiatalokra mondják. Lányokra, fiúkra egyaránt érvényes, de a köznyelv inkább a fiúkra használja. (Sasuke-kun)
sama - Tiszteletteljes megszólítás, felnőttet hívnak így, aki rangban, korban a beszélő felett áll. (Koyasu-sama)
chan - A sok japán megszólítási forma közül (amik az udvariasság szintjétől függően különböznek) az egyik. A név után teszik őket. (pl: Yumi-chan) A legbensőségesebb megszólítási forma, használata a felek között közvetlen viszonyt feltételez. Kedveskedésként is használják
a munkád minőségét már régóta ismerjük! :) mint a régiek,ez is zseniális :)
Ami azt illeti az utóbbi pár napban István munkáján felbuzdulva én is előkerestem a régebben abbamaradt vas tanto-alu habaki projektet és folytattam... a szögletes,középen nakago ana-val rendelkező alumínium tömbnek végre habaki alakja lett... még vár rá egy kis csiszolás,finomítgatás,de már közelebb a cél :)
Ha a Habaki végleg elkészül,készítek hozzá egy Shirasaya-t.
a Habaki jelenlegi állapotáról csatolok néhány képet hátha valakinek tetszeni fog :)
Rég nem jelentkeztem, de üres kézzel nem is akartam.
Nemrégiben egy délután elhatároztam hogy készíteni kellene egy kis tanto-t......amolyan "zseb" tanto-t. :D
Lerajzoltam, és elkészítettem két hétre rá. Ugyan nem sok köze lett a tervezethez, de munka közben...főleg mikor csak magamtól dolgozgatok mindig alakítok valamin.
íme:
Rugó acél a penge anyaga, a tsuka és a saya tölgy. A tsuka-ito pamut. rájabőr híján vastag papír a helyettes.
Véleményeket szeretnék tőletek kérni, és némi felbecsülést.
El szeretném adni. De magamtól nem tudok..nem is szeretnék árat mondani..hisz nem vagyok 30 éve a szakmában.
A hamisítás főként a meiji érától datálható, hisz onnan számítva maradtak a kovácsok munka nélkül főleg. Persze voltak rablások is, hisz ahova ember beteszi a lábát, ott szokott lenni. Ők is csak emberek.
A 2 vh-ban valóban sok kardot elrekviráltak az amcsik és valóban nem csak guntókat... A japánok féltek is, hogy mi lesz a kardjukkal és huncutkodtak egy sort, ugyanis a vh után meghirdettek egy kard szépségversenyt, ahova bárhonnan lehetett nevezni és aki nevezett a kardjával, annak lekuryabőrözték ingyen. Sok amcsi is benevezte a kardját, és akié olyan volt, hogy nemzeti kincs kategória, azt ottfogták japánban :-)))) egyszerűen nem adták ki többet :-)))
Erre volt az amcsik válasza, hogy írtak egy fotósorozatos cikket a kardok új felhasználásáról, ahogy viszi a teherautó a kohóba és gombostűt készítenek belőlük válogatás nélkül :-))) A japánok enyhén szólva izzadtak... Aztán a legyártott gombostűket elküldték japánba azzal, hogy az övék. Később vallották csak be, hogy le voltak válogatva a kardok, csak a gépi guntók kerültek beolvasztásra :-))))
Egyébként a 2 vh idején kezdet a japánok is először kisérletezgetni az ötvözéssel, mert a harctéren túl gyorsan korrodált a szénacél. Ennek egyik uttörője volt Amahide.
A japánból rendelt antik pengére mérget lehet venni, csak arra nem, hogy a mei eredeti. Sok gimei kard van. Én vettem is egyet japánból gimeit. A már említett Kajihei munkája :-))) mondjuk én tudtam, mit veszek. Elképesztő penge.
Az, hogy milyen pengét engednek ki, nem függvénye, hogy mikor készült. Van olyan gendai munka, amit nem engednek ki, mert nemzeti kincs. Edoból ilyen pld Naotane munkája.
Puskacsövet valóban nem vág át, de embert valóban vágtak. Sok esetben a kard nakagoján fel is jegyezték a vágást. Pld 3 embert csipőn keresztül. Ezeket rabokon követték el, ebből is látszik, hogy náluk is voltak törvényszegők ;-))))
Összehasonlítani érdekes. Ma az elit konyhakéseket is főként japán kovácsok készítik, kézi-gépi kovácsolással, a kardokhoz hasonló diff edzéssel. Van abban valami, ahogy a rezgéseket elnyeli. Illetve a koracél kontra szénacélnál az éltartás még mindig a szénacélnál jobb.
Az meg, hogy ki győz ke kit. Az harcmodor. Igen, a páncél véd, de lomhává tesz. A japók meg erre szakosodtak, hogy ütközés nélkül, lehetőleg egy vágásból harcképtelen legyen az ellen. Egyébként van fent a yourubon egy jó video, kb 10 perces a katana vs long sword. Érdemes megnézni. Azt gondolom, hogy fontos, kinek a kezében van a kard és kin van a páncél. Pld ha nálam van a katana és Mátyàson a páncél, valószínűleg szarul kimúlok :-))))
Köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat. Én nem mertem odáig elmenni, hogy felhívjam a figyelmet a korabeli hamisítványokra, mert leszednék rólam a kereszt vizet. Bizony a nagy mesterek félbehagyott, törött vagy csak be nem fejezett pengéit megszerezték és befejezték. Több falu árát jelentette egy neves kard, az emberek meg akkor sem voltak becsületesebbek. Aztán léteztek a nagyon tehetséges újkori mesterek akik hamisítottak korábbi pengéket. Pont mint a festmények esetén. Leírások vannak arról, hogy korabeli rablók, nindzsák törtek rá a kovácsra elszedve a kész és félkész pengéket. Hozzáértőtől tudom, hogy az sem igaz, hogy az amerikai zsákmány kardok a szemetet képviselik. Rengeteg kimondottan nagy értékü kardok kerűltek Amerikába a japánok bánatára. Állítása szerint a japánból rendelt öreg pengék terén se lehet mérget venni a valódiságra amíg szakember meg nem vizsgálta, mert több az eszkimó mint a fóka és az üzletnek menni kell.
Gondoljunk csak bele, hogy mennyi időbe telik a kard elkészítése és miután nem raktárra dolgozott a mester és ugye el is veszett egy csomó penge a történelem során. Na akkor a világ kard gyűjtőit akik jóval többen vannak mint a szamurájok voltak miből is szolgálják ki a japánok. Az Edo kor termékei meg el sem hagyhatják a szigetet, sőt ha valaki beviszi az a Japán állam tulajdonát képezi a törvényeik szerint.
Persze vannak a legendák a selyemvágásról, puskacső vágásról és akár nyolc ember átvágásáról, ezek szerintem nem igazak. Miután a kések terén nagyobb az ismeretem ki merem jelenteni, hogy ma a nagy és méreg drága gyártók kései, tőrei messze jobbak mint amit a korabeli kovácsok készítettek. Ezért gondolom, hogy a kardok terén sem lehet túl nagy a hátrány a maiak javára. Lassan a Marsot hódítjuk meg, ugye az nem komoly gondolat, hogy egy 500 évvel ezelőtti kard másolata kivitelezhetetlen.
Az lehet, hogy nem sok rétegben hajtogatott, hanem egy akkor lehetetlen különleges ötvözet az anyag, de nem dobná ki egy korabeli szamuráj sem a minősége miatt. Kovács ismerősöm szerint ötszáz évvel ezelőtt a kovácsok egy mai teherautó laprugó láttán is vakarnák a fejüket, nem tudnák lekovácsolni. Stirlicz óta tudjuk, hogy az idő soha meg nem áll. Természetesen ezek saját gondolatok, mások másként gondolják ezt meg tiszteletben tartom. Ez eszmecsere szerintem és nem vita, részemről biztosan nem. Én arra sem vennék mérget, hogy egy katanás harcos le tudná győzni a korabeli nehéz kardos vitézt, mert a páncélja sokat védene a találata meg markolattal mérve is belső sérüléseket okozna. Nem találkoztak soha, tudtommal legalább is nem, tehát ez fikció marad. Őszinte tisztelet a japán , ázsiai harcművészeteknek, jómagam is űztem hosszú évekig, pont ezért nem gondolom, hogy középkori európai vitézek eleve vesztesen kerűltek volna ki egy megmérettetésből. Picit egy túlgondolt misztérium ővezi a keleti dolgokat, de csendben jegyzem meg, hogy nem ők hódították Európát, hanem Európa ázsiát. Egyszóval harcművészet ide oda nem segített rajtuk, a japánok is európai befolyás alá kerültek. Miért nem fordítva? Az angol gyarmatokon miért nem segített a magasszinten űzött harcművészet? Mert az angol katona is magas szinten vívott, nem volt egyszerű a lekűzdése.
Nem akartam belefolyni a vitába, mert ezidáig nem láttam értelmét, de hátha egy-két aprósággal segítetek megérteni dolgokat (vagy nem, de az biztos :-D)
Kedves Foxgun!
Egy picit szét kell szedjem bizonyos állításaid. Igen, valóban a modern technológia sok mindent tud és valóban kitűnő anyagokkal van lehetőségünk dolgozni. Egy viszont vitathatatlan: A fejlődéssel ellentétes irányban tűnt el a szakértelem. Az aprólékosság, a tudatos és professzionális kézművesség. Az én olvasatomban sajnos.
De a technológia fejlődése ellenére még mindig komoly vakfoltok vannak. Írtad, hogy akár piramist is tudnánk, csak nincs rá igény. Ez téves, hisz mai napig próbálkoznak, csak nem megy. Majd egyszer talán rájönnek, de még nem sikerül reprodukálni 1:1 méretben, abból az anyagból a modern technika ellenére sem.
De ennek ellenére valóban igaz, hogy a technológia sokat javít a dolgokon.
De valóban, ha egymás mellé teszek egy japán kardot és egy pld kínait, hááááát...köszönő viszonyban sincsenek. A gépi kovácsolást egyébként a japán kardkovácsok - akik ma szintén főként konyhakések készítéséből élnek - szintén használják bizonyos munkafázisban, hisz ők sem hülyék, pontosan tudják, hogy az un. réteghiba (kitae kizu) csökkenthető. Tehát valahol az optimum elveszett.
Természetesen egy valódi nihonto sem vág át puskacsövet, hisz vas-vas. Egy nihonto is kap ha-koborét, ahogy az antik daraboknál sokszor tapasztalható, és bizony a filmbéli selymet sem vágja el, ha ráhullik :-DDDDD Nekem pld személyes tapasztalatom, hogy a mai gyorsélező, vagy épp késes emberek igencsak silány minőségben élezik a pengéket. De egy mai kés is ugyanolyan élesre megélezhető. Tehát semmi extra nincs benne...
Kedves Többiek (és persze Foxgun, ha érdekli)!
A sogunátus végén a szamurájok nem lettek semmitől eltiltva. Az 1867-es trv kizárólag a fegyverviselést korlátozta, illetve eltörölte a szamurájok előjogait, nem érintette sem a képzést, sem a kardkészítést. A probléma a szamurájok lázadásával volt, ott persze ment a harc egy kicsit, de a modern hadsereg leverte a lázadást. Egyébiránt rengeteg szamuráj kapott helyet a modern japán hadseregben, mint kiképző tiszt, hisz harcászatilag képzettek voltak. A bushido szellemiségét a japán császár nem törölte el, vagy tagadta meg, tehát a szamuráj hagyományok életben tarthatók voltak, csak szabályozottan. Sajnos a kovácsolás a meiji érában (1867-1911) alábbhagyott, hisz nem volt szamurájság, akik eltörték volna a kardjukat és kellene új...
Erre az időre volt tehető, pont a szamuráj tradíciók megőrzése érdekében, hogy kitalálódott a hadori csiszolás, hisz már fontosabb volt a kard külleme, nem volt várható, hogy karcolódik...
A japán csiszolásba pedig nem folynék bele, mert bár sokat fejlődtem, még sokat kell tanuljak, hogy véleményt mondjak. A tapasztalataim alapján annyit mondhatok, hogy rég találkoztam olyan szakággal, ahol ennyi titkolózás és hazugság lenne, mint itt... Az említett könyvben is jópár van sajnos, annak ellenére, hogy egy nemzeti kincs nevével van fémjelezve és világszerte sokan forgatják. Én maradok az ösvényemen és Tsuruta San-ban bízva igyekszem minél előbb eljutni az NBTHK első szintű togishi vizsgájára.... már ha beengednek egyáltalán :-DDDD
Hozzáteszem, hogy a piacon a togishi munka erősen túl van árazva a cca 10000 Ft/cm árral... illetve a pofátlanság az benne, hogy az európai vagy amerikai togik is ennyit kérnek. Ennyire nem bonyolult a munka és egy japán togi azért kér ennyit, mert eltartja a tanítványokat és családjukat, amit az európai, vagy amcsi "kollégák" nem tesznek :-D
Egy biztos: Géppel nem készíthető hadori polír. De meg a közelébe sem lehet érni. Egyébként nem is célja a piacnak.
Teszek be egy képet egy kínai kardról, ami kapott egy gyors hadorit. Ez egy egyedi rendelésre gyártott 15ször hajtogatott kínai tamahagane penge (pont múltkor volt itt róla szó :-D).
Viszont hiába hadori. Egy csomó minden nincs, amit szintén nem lehet reprodukálni géppel, sem technológiával: ashi, ko-nie, ji-nie és társai. És itt kezdődik a titok, amit nem szívesen adnak ki. Kovács András elképesztően gyönyörű kardokat készít és japánnak tekinthetők és borzasztóan tisztelem őt is és a munkáit is, de nála sem láttam még egyik hamonban sem...
Egy kard értékét valóban a kovács neve adja igazán. De a név viszont szigorú kategóriákba soroláson megy át, mint pld. a Fujishiro, vagy épp Toko Taikan. Ők pedig a minőség alapján rangsorolnak. Ha épp nem fújnak valakire: Érdekes története van pld a meiji érában kovácsoló Hosoda Naomitsunak, alias Kajihie, aki mára 2,8 Millió Jenre van értékelve, de az ötvenes évekig nem kaphattak papírt a kardjai... Mert hamisított a lelkem. Viszont 4 tradíciót is tökéletesen ismert és olyan minőségben kovácsolt, hogy a szakértők is elhitték, hogy EDO kori a kard...lett ebből egy kis fújás :-D
Tehát a munka van értékelve és nem a név. Neve valakinek a munkájától lesz/lehet. Szerintem.
És végezetül, ha bárkinek eddig volt türelme eljutni :-DDDDD Utólag is bocsát megfele az iromány hosszúságáért :-D
Az ok, amiért virtuális tollat ragadtam nem a tárgyi tévedések, vagy bárkinek is a véleménye... A legfőbb ok, hogy valahogy nehezen viseli a lelkem még mindig, hogy ha valakinek nem egyezik a véleménye a miénkkel, azt egyből sértésnek vesszük. Foxgun elmondta a véleményét, én személy szerint teljesen tiszteletteljesnek ítéltem meg, ami és ahogy leírt. De valamiért ilyenkor mindig kijön itt a fórumon az olvasóból a tévszamuráj és támadásnak véli....
Egyszóval ne sértődjünk meg a véleményeken. Minden véleményben van számunkra értékes/fontos információ. Akár egy másik nézőpontot is adhat, viszont ha támadásnak értékeljük, nem vesszük észre a tartalmat...
Úgyhogy legyetek jók, mert elrontom a kardotokat ;-)))))))))
Na, még dobok egy képet a kínairól, aztén megyek vissza csiszatolni, mert kiszárad a kajics :-DDDD
Baráti üdvözlet mindegyikőtöknek!
Péter
ui.: Mikor lesz szervezve egy személyes találkozó valahol? :-D
Egy apró kis sztorival járulnék hozzá a kialakult "vitához".(A vitát jó értelemben gondolom)
Remélem Kovács Andris barátom sem veszi rossznéven, ha elmesélem ezt a történetet.
András, mint tudjuk kiváló kardokat, gyönyörű pengéket készít, magam is meggyőződhettem erről.
Egy ízben megkért, hogy a birtokomban lévő Japán pengéről küldenék - e fotókat a számára.Én mondtam, hogy szívesen, bár ez csak egy "alap" (Hozzá kell tennem, hogy 4 - 5 USD alatt ennek sem állnak neki lekovácsolni, + a szerelékek)A fegyver érdekessége, hogy kimondottan a stílus számára készített "nagy", 86 cm pengehosszúságú FEGYVER.András megnézte a fotókat, és mondta , (írta), hogy valóban szép, de egyszerű, párszor hajtogatott acélról van szó.A Debreceni rendezvényen ezzel
a katanával tartottam bemutatót, amit utána András kézbe is vett, megvizsgált.Hosszú percekig nézte,majd azt mondta: a fényképen minden sokkal egyszerűbbnek látszott, valójában most nem tudom, hogyan készíthették.( A penge felülete, bár teljesen síkba van csiszolva, mégis azt a hatást kelti, mintha az egyes rétegek egy - másfél milliméterrel egymás alatt, ill fölött helyezkednének el.Szinte "dimenziós - kép" hatása van.)Ennyi lenne a kis történet.
Csupán csak nem értelek. Jómagad állitása szerint sem értesz a kardokhoz mégis jópár véleményt írtál ide tényként feltüntetve.
Többek közt az hatalmas tévedés,hogy csak a jegyzett(mei) kardok a jó minőségűek!
Talán a legnagyobb japán kovács Masamune sem jegyezte a pengéit.
A 19.század végén valóban betiltották a kardviselést ezzel viszont nem azt érték el amit te leírtál hanem azt,hogy a szamurájok elrejtették a féltve őrzött családi kardokat és fakardokkal gyakoroltak. A kovácsok sem hagyták abba a kardkészitést mindössze titokban dolgoztak. Azt hitted 800év berögzött tradicióit csak úgy egyik napról a másikra szögre akasztották? Nekem volt is a kezemben 19.század végén készült nihonto.
A 2.világháború után is nagyjából ez volt a helyzet annyi különbséggel,hogy a japánok rafináltabbak voltak a megszállókkal. Pl.:egyetemi tantárgyá tették a harcművészeteket így nem lehetett őket betiltani. A kardok közül is inkább jobbára a silány sorozattgyártott guntok kerültek a megszállók kezére(bár kerültek ki értékes kardok is az országból de nem ez a jellemző) a japánok mindig ís úgy vigyáztak az értékes kardjaikra mint a szemük fényére. Volt a kezemben Heinan kori nihonto. Meg nem mondtad volna róla,hogy 1000éves! Persze a világ mára már elüzletiesedett és rengeteg kardot adnak el külföldre. De van bőven hiszen évszázadokon keresztűl vigyáztak rájuk! A pénztárcádtól függően tudsz venni akár ritka pengéket is kivétel a nemzeti kincsnek minősülő darabokat mert azt nem engedik kivinni az országból. Azonban az álltalánosságban elmondható a japán kardról,hogy az álltalad emlitett átlagos minőségű pengék is messze jobbak mint a külföldi másolatok.
Nekem is vannak japán munkatársaim egyébként.
Kiváló szaktudású mérnökök! Egyáltalán nem olyanok mint a magyarok. Udvariasak segitőkészek és értenek ahhoz amit csinálnak.
Abból,hogy neked rossz tapasztalataid vannak pár emberrel talán nem kellene álltalánosítanod. Mindenhol vannak jó és rossz emberek.
Engedd meg, hogy válaszoljak mert érzem, hogy rám gondoltál az írásodban. Nem értettünk egyet, de a tisztelet megvan feléd is és tisztelet csodálattal ötvözve a mesterek felé is. Szakértő sem vagyok, talán a kések terén otthonosabban mozgok, de a karddal semmi tapasztalatom sincs. Szóval ne érezd azt, hogy lenéző, vagy tiszteletlen voltam. Ami biztos, hogy dolgoztam japánokkal, japán cégnél, és nem vagyok jó véleménnyel róluk. Keményen dolgoznak az elvitathatatlan, de isznak mint a gödény, igénytelenek és testnevelésből felmentett a nagyrészük. Őseik nem lennének rájuk büszkék, de általánosítani sem okos dolog, ez az én tapasztalatom. Történelmüket némileg ismerve ez a megszakítás nélküli kovácsolás tudomány is sántít. Az 1800-as évek végén nem tolerálták ha valaki karddal mutatkozott, de a készítése sem volt hibapont nélküli cselekedet. A második világégés után a katanák jó része hadizsákmány lett, szintén nem igen kovácsolt senki, volt bajuk elég. Tehát volt megszakítás és újra fel kellett a technikát éleszteni, meg kellett tanulni. Azt hozzáértőtől tudom, hogy rengeteg borsos áron behozott öreg penge bizony a nindzsák által használt nem jegyzett darab, ami ugyan öreg, de nem minőségi. Ha nem így van akkor becsapott, de szerinte a keresletet ki sem lehetne elégíteni valóban értékes, jegyzett mester pengéivel. Szóval ha megsértettelek megkövetlek, de nem volt szándékom.
Konkrétan a Peti barátomra gondoltam de rád.is tökéletesen passzol!
Én sajnálom,hogy abbahagytad a polírozást mert nagyon szépek voltak a munkáid.
Az a helyzet,hogy én úgy tapasztaltam,hogy valahogy.nálunk itthon valahogy rengeteg a "szakértő" aki ha már 1x fog a.kezében egy kinai katanát akkor már Musashinak érzi magát. Vagy megkérdőjelezhetetlen kardszakértőnek. Sajnos itt a fórumon is ez a helyzet...
Ahelyett,hogy tisztelettel higgadtan megvitatnánk a dolgokat jön a veszekedés egymás munkáinak a becsmérlése. Sztem.először ezt kellene megtanulnunk a japánoktól.
A tiszteletet! És az alázatot!
Egy generációk tapasztalatával rendelkező évtizedeken keresztűl tanuló japán mestert egyszerűen lehetetlen itt európában vagy bárhol reprodukálni.
És végül egy kis történet amit a mesteremtől hallottam. Ez tükrözi a japán hozzáállást amit nekünk is el kéne elsajátitanunk ha japán harcművészetekkel akarunk foglalkozni.
"Inagaki senseitől megkérdezték öregkorában, hogy mit gondol mester tökéletesen sikerült elsajátitania a kyudot? Az öreg válasza ennyi volt,hogy úgy érzi ha még lenne 15éve akkor talán sikerülne közelebb jutnia a kyudo megértéséhez..."
Egy hadori polir elkészitése eredeti japán kövek és magas szintű technikai tudás nélkül lehetetlen. Van olyan magyar ismerősöm aki csinál. Nem is rosszul!
Ő mondta,hogy az ő munkája,a japán mesterekétől olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől....
Üdv Tuco san!
Ha rám gondoltál a fent idézett szavaiddal, én valóban tettem ilyen kijelentést, és ma is vállalom. Amit én tudok a csiszolásról, japán kardcsiszoló művészek által írt könyvből tanultam. Itt a link a könyvre: The Art of Japanese Sword Polishing Ebben nagyon sok olyan dolog van leírva, amik ismerete nélkül zsákutcába megy a próbálkozó. Most is van olyan kardom, amit én csiszoltam, és ha kézbe veszed, nem fogod rámondani, hogy rossz munka Viszont volt már a kezemben modern és antik eredeti japán kard, amit japán tógishi csiszolt. Na akkor döbbentem rá, hogy amit ők csinálnak, azt nehéz utánuk csinálni.
Valahol olvastam, hogy ha elemezni kezded, a legszebb nő is csak bőr, izom, csont, testnedvek. Hogy mitől válik azzá, ami olyanná teszi őket, hogy hadvezérek országokat hódítanak miattuk, költők verseket írnak, szobrászok szoborban örökítik meg, az valamitől, ami többé teszi őket mint a fentebb felsorolt szerves anyagok együttese, nos ez a lélek, amit Isten vagy nevezzük bárminek, lehelt beléjük.
Szóval az én szememben ilyen a japán kard. Volt nem egy valóban minőségi kínai kard is a kezemben, és összehasonlítva a japán karddal nagyon szembeszökő a különbség.
Nem is állítottam, hogy értek a kardokhoz. Nem osztok észt, csak leírtam egy véleményt amiben nincs benne, hogy a kínai termék jobb, vagy pont olyan mint az eredeti. Ami benne van, az bizony az a tény, hogy technikailag ma legyártható a páratlan kézműves tudás nélkül is azonos, vagy jobb minőségben a kard. Értéke messze az eredeti alatt lesz. Sokkal jobb anyagok állnak rendelkezésre, lényegesen tisztább minőségben. Azt meg nem hiszem, hogy egy magyar kovács aki az életét teszi a szakmájába csak azért készít gyengébb kardot mert nem japán. Ez tökéletesen hamis állítás, hogy japánból rendeled vagy Mátészalkáról nincs jelentősége ha értő kezek csinálják. Egy kendós sem jobb attól, hogy japán. Sőt az európai ember mérete, izomzata sokszor behozhatatlan előnyt jelent az ázsiaiaknak, pedig ősi sportjukról van szó. Nem vitáznék tovább, maradok tisztelettel a Te véleményed előtt is, csak nem értünk egyet.
