Ahol a Wikipédia 0,5 szögpercet, ott ő 0,5 szögmásodpercet ír, inkább neki hiszek. De az is +/- 90 m ugrálás! Mikor a Hold alig forog! Ez lehetne bármi, de leginkább a Föld librációja. Ehhez kellene tudnom a periódusát. 100 m nagyságrendű inhomogenitás egyszerűen PONTOSAN A FÖLDRE JELLEMZŐ! Én ismerek erősen torzitott geoid föld alak ábrázolást. Az önmagában is bizonyíték arra, hogy a föld csapdoshat, mint a kiegyensúlyozatlan kerék, és ezt a folyamatos felszinközelik vagy csillapítják, vagy növelik. Az a +/-90 m a Földi forgási IM-ben ilyen mértékü differenciát sugal. Ezt a differenciát én kimutattam az "Atlantik pro és Kontra" topikban. A Föld forgási IM-je számításom szerint jelenleg 6E+33 kgm^2/s.
Ezt hiába írod le sokszor, akkor is baromság marad. A klasszikus mechanikában már jó százötven éve maradéktalanul le lehet írni a fizikai libráció jelenségét és okát, nincs benne semmi rejtélyes.
Az, hogy te ebből semmit nem tudsz, az a te szomorú magánügyed.
Például jobbra, balra forog a tengelye körül. Ilyet szerintem a Nap árapáálya okozhat a Holdon, de rendkivűl pici.
A rendeződés rendszeresen 7 naponta következik be. Ez pedig sem a Nap, sem a Föld, stb pálya-adataiból és forgásösszegeiből nem származhat. A létrehozó energia forrása ismeretlen. Feltételezések persze vannak. Kelfeljancsi effektus, szilárd mag úszik egy sűrű-folyékony közegben, illetve számottevő még a zömülő szivacsos mag-szerkezet képviselőinek a köre is. A valóság azonban jelenleg még ismeretlen.
Egyébként jól foglaltad össze. A hülyézők az optikaival keverik a dolgot. Kár a szóért, ez nem a Tudományos Akadémia...
Pint. A W. csak virtuális bológatásról ír, és "szélességinek nevezi, amelyik az 5o pályaeltérés miatt keletkezik. Olyankor a Hold szoknyája alá látunk... Amelyik az elipszis pályamiatt jön létre., azt meg "hosszúságinak" nevezi, mert elé, vagy mögé láthatunk. És a domborzat miatti átlátás is csak virtuális... Az igazi falat a FIZIKAI LIBRÁCIÓ! Beszéljünk csak arról. Fer. eq is csak arról beszél.
Fizikai a libráció, ha valami fizikai történik.
Például jobbra, balra forog a tengelye körül. Ilyet szerintem a Nap árapáálya okozhat a Holdon, de rendkivűl pici. Vagy ha jobbra balra ugrál 55 km a tengelye körül. Ez már döfi, és eléggáé érthetetlen is. Jogos tehát Fer.eq egészséges kétkedése. De az enyém is, hogy fizikailag nem a Hold, hanem a Föld ugrál, csak a Holdra fogja, amilyenek a földlakók! Ez az emberi gyarlóság: "mindent másra fogni", úgy néz ki, hogy az Általános relati-Vitás Elv (ÁVE) egy alkalmazása lett!
Honnan gondolod, hogy az a Hold librációja, és nem a Földé?
Jogos a kérdés, de én ezt nem tudom megválaszolni. És különben is elment a kedvem már a témától. Lelomboznak a hülyézők. Bármi amit ők nem úgy tudnak, vagy nem tudnak az szerintük rögtön hülyeség és a gazdája is az. Namost, én nem jövök ide beszélgetés helyett lehülyéztetni magamat. Pedig micsoda érdekes téma, -nem?
"A Föld és a Hold egyenetlen tömegeloszlásából származó hatásokkal J. Henrard foglalkozott. Az előbbi esetben 0",000 01-es nagyságrendű pontosságot ért el. A Holdban lévő tömegeloszlás-inhomogenitás csak 0",000 24-es eltéréseket okozhat. A fellépő relativisztikus perturbációkat V. A. Brumberg számította. Ezek közül a pálya menti hosszúságban fellépő legnagyobb értéke -0",000 55 sin 2D-nek adódott (Érdi, a Marik, 1989 könyvben).
Egyéb mozgások. Rezgés. A pontosabb (lézerrel végzett) mérések tanúsága szerint a Hold harangszerű rezgést végez, amely egy állítólagos középkori nagy becsapódás utózöngéje lehet. Tengely körüli forgás. A forgási periódus megegyezik a (sziderikus) keringésidővel, ezért a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé. A tengelyforgása viszonylag egyenletes, azt ugyanis a Földi árapályerők állították be így. Ez esetben tehát a Föld hatása igen csekély lehet, s inkább csak a keringési sebesség egyenetlenségeinek köszönhetően áll elő. A planetáris és szoláris perturbációk hatása nagyobb lehet.
Librációk. A földi szemlélő a Holdat égi mozgása közben enyhén "billegni" látja. Ezeket az ingadozásokat gyűjtőnéven librációknak nevezzük. Nélkülük a holdfelszínnek csak pontosan a felét láthatnánk, így viszont a perem mentén a túlsó oldal egy kis részét is megfigyelhetjük. A librációknak két alaptípusa ismert.
Optikai librációk.
1. Szélességi libráció. Alapja az, hogy a Hold pályája valójában nem esik az ekliptika síkjába, hanem azzal kb. 5 o-os szöget zár be. Ezért hol e sík fölött, hol alatta látjuk egy kicsivel. Az előbbi esetben a déli, az utóbbiban az északi sarok mögé láthatunk, mindkét esetben 7 o-kal a szélességi körök mentén.
2. Hosszúsági libráció. A Hold keringési és forgási periódusideje ugyan megegyezik, de közülük csak a forgása egyenletes. Mivel a pályája nem kör, hanem ellipszis, a haladási sebessége is a Kepler-féle törvényeknek megfelelően ingadozik. Ezért, amikor földtávolban lelassul, a Hold kissé "túlforog", mikor földközelben felgyorsít, a forgása lemarad, így mindkétszer meglátunk valamennyit - 7,9 o-ot - a nyugati, illetve keleti szélek mentén a túloldalából (Marik, 1989).
3. Napi (parallaktikus) libráció. A felkelő és a lenyugvó Holdat más szögből látjuk, hiszen addigra jelentősen elmozdult az égen. Az előbbi esetben a nyugati, az utóbbiban a keleti peremén látunk túl, igaz, mindkétszer csak 40 szögpercnyire.
Fizikai libráció. Ez nem látszólagos, hanem valódi mozgása a Holdnak. Ő ugyanis egy igen kismérvű, rezgő vagy ingadozó mozgást is végez egy egyensúlyi állapot körül. A Föld-Hold rendszer közös tömegközéppontját összekötve a Hold középpontjával, észrevehető, hogy mozgás közben hol a keleti, hol a nyugati széle mozdul efelé az egyenes felé. Így is megfigyelhetünk a nyugati szegélye mentén valamennyit a túloldalból, bár ez legfeljebb 0,5 szögmásodperc lehet (Hédervári, 1962).
A librációknak köszönhetően a holdfelszín összességében 59%-át láthatjuk közvetlenül a Földről. De más hasznukat is vehetjük: többek között a fizikai librációk mérésével sikerült következtetni a holdmag méretére."
Ekkorát forgás közben akkor ugrál valami, ha a tömegpontja nem középen van, s így az impulzusmomentuma nem szimmetrikusan oszlik el. És a Föld alighanem ilyen!
Egyébként a Nap árapálya a Föld-Hold rendszerre is vizsgálható, és nagyságrenddel nagyobb, viszont az F tényező sokkal kisebb. Mert ha nem, gyorsan leállítaná a forgását, vagyis a két égitest középpont körüli keringését. Ez roppant érdekes kérdés. Távolítja őket, közelíti, vagy csak helyben hagyja? Még nem döntöttem el, habár én a Nap helyében mindkettőt jól helyben hagynám!
a magyar wikipédiában a Hold címszó alatt van pár info vázlatosan. csupán arról van szó, hogy a Hold nem kör pályán kering, és a keringési síkok sem esnek egybe, de a forgása viszont nyilván egyenletes, ezért kissé bólogat az égen.
fer,eq! Honnan gondolod, hogy az a Hold librációja, és nem a Földé? Amstrong a Földet néve nem láthatta annak? Hol van az a fix pont, ahonnan ezt megtudhatod?
0,5 szögperc az nem is 120 m a földről nézve, hanem 55 km, jobbra és balra. Ami azért tekintélyes dolog! Érdemes tisztázni, mi értendő 0,5 perc alatt, meg hogy mennyi a periódusa... Mert ha a Hold alig forog a tengelye körül, akkor ez a libráció bocs, de inkább a Földdé, az dobálja magat így! És akkor ne kenjük a Holdra. Mennyi is a periódusa? Nagyon fontos! Hogy tudjam, hogyan rohangáljak, hogy ezt pont kiegyenlítse!
De mégsincs igazam, mert ha a Wikipédia az igaz, akkor nem az!
"Ezzel szemben a fizikai libráció nem látszólagos, hanem valóságos mozgás, himbálózás. Az égitest egy nagyon kis mértékű rezgő mozgást is végez egy egyensúlyi állapot körül. Ha a két égitest tömegközéppontját összekötő egyeneshez viszonyítjuk az égitestek mozgását, akkor a Hold ehhez az egyeneshez képest 0,5 szögpercnyi periodikus eltérést mutat keleti és nyugati irányban, a hossztengelye mentén." Vagyis maga a Hold ugrál, úgy 120 m-t.
Erre másik magyarázatot kell hogy leljek, ami a Nap árapályánál jobb is lehet, és nagyon egyszerű: ha nem szimmetrikus a sűrűségeloszlása, ami könnyen lehet, mert kiszakadás után nem volt elég ideje a szedimentálódásra?
Akkor visdzont ez olyan rezgés, ami valaha sokkal nagyobb volt, csak csillapodott . Valaki említett nekem egy játékot: két golyóscska gurulhat egy dobozkában, létszólag egyformák, de az egyik mégis lassabban. Nagyon hasznosnak tartom ezt az észrevételét. Mert lehet, hogy a Holdban is van egy kis fékező golyóscska.
És azt is kiszámoltam már, hogy akár a kontinens-óceán eltérések miatt a mi földünk is kissé aberrált. És lehet, hogy amit a Hold librációjának gondolunk, az a miénk tulajdonképpen? Vagy leglább is, a fele a Földdé?
Ez tehát egy gerjesztett rezgés, csillapítással. A csillapítási tényező pedig az "F" árapály csillapítási tényezővel rokon, igencsak kiváncsi vagyok az értékére már. Kellene egy librációs görbe, amplitudókkal, és periódusokkal A fizikai librációra, ha jól emlékszem, valaki 5 szögsecundumot adott meg, ami a Hold egyenlítőjén 21 m csupán. Csoda, hogy egyáltalán létezik. Úgy ránézésre egy ilyen kis hatástól, mint a Nap árapálya, még ez is sok. Hozzátenném: fenntartani nem nehéz, de belengetni ennyire: ahhoz azért kellett türelem. Leellenőrzöm ezt is. Meghatározom a Hold saját rezgését, stb.
Persze a libráció nemcsak a Nap árapálya miatt van. Bármely inger éri a modellt, szúnyog csipi, vagy meteortalálat éri, ezzel reagál. Furcsa lenne, ha nem lenne vibrációja sem! Akkor valóban valakinek létre kéne hozni azt, nehogy magától szétessen. De ennyi esze talán magának is volt! Hiszen a TERMÉSZET csak adott ennyit neki? Beleégette a "rugalmas rezgés, disszipációval" cimszó alatt! Igy bármi éri, csak fellapozza a tartalomjegyzéket, és már tudja is, mit kell, hogy tegyen. Anélkül, hogy más megmondaná, librálni kezd.
Szóval: nem tévedtem az előbb. A csaj ("Holdocska" a neve) ugyanis igen feszes, kitornázott, rugalmas izmokkal. Nem zsirpacni, az biztos, mégha néha teltebb idomai is vannak! Olyankor fogyózik kicsit!
Ami elbizonytalanitott, hogy mindössze egy évi atombomba energiája ilyen librációt előidézhetet? Mikor egy sokkal nagyobb üstökös talán nem?
Talán nem, talán igen, még nem tudom. Vagy csak rövid időre?
De egy olyan, milliárd évig tartó folyamat amely évente csak néhány atombombányi- igenis igen! Előidézhetett! Ez az energia ugyanis a rugalmas kéregben, mint nyirófeszültség akkumulálódott. Mint egy lassan felhúzott lemezrugó. 100 millió év alatt elért egy megfelelő értékét, és elszabadult! Ahogyan a számszerij is. Egy újjal, lassan felhúzható, de ha elengedik, szépen muzsikál. Igy most se az számit, hogy a modelbe mekkora energiát fektetünk, hanem hogy mennyi ideig? És ha elszabadult, nem áll le sokáig! És mert egy impulzust a Naptól mindig újra kap, végtelen ideig folytathatja, mint az ingaóra. Hiába őrzi őt úgy a Föld! Pontosabban- nem hiába! Hiszen nem az egész tömege mozdul akkorát, hanem csak a kérge! Ha lenne benne "Moho" réteg, az hamar elnyelné a rezgést. De nincsen! A libráció az a másik "eszköz" amelyre szükségem van, hogy a Hold még bizonytalan F árapálycsatolási tényezőjét pontositsam! Mert a Nap árapályhatása pontosan e libráció miatt csitulhat el anélkül, hogy nagyobb bajt okozna! Hogy keringése közben az árapály hatására nem úgy marad, ahogyan éppen van, hanem vibrál, akarom mondani "librál"!
Szóval próbáltam keresni egy szemléletes modelt a librációra, és találtam is.
- Van egy szép Nap! - Alatta a Föld, a megfigyelőkkel. - A Nap és a Föld között, a járdán egy formás, JÓ NŐ! Ő a model! (Amilyent csak álmodban álmodel.) - Most érkezik a villamos! A model futni kezd!
Nos, amit a földi megfigyelők ilyenkor a mérsékelt öve alatt, és felett láthatnak: az a LIBRÁCIÓ!
A Holddal is ugyanez történik, csak villamos nélkül!
Amin vitatkozhatunk, csak annyi, hogy ez a libráció vajon természetes, vagy szilikonos? Megitélésem szerint az utóbbi eljárás a Holdra még nem juthatott el! Az nem lenne igazságos! Hiszen már az ősember is gyönyörködhetett...a librációjában! (Ez persze csak gondolati model. Sajnos)
Az előbb tévedtem. Bevallom. A Hold és Nap relatív forgásával vagyok becsődörölve. Most abból kell kiindulnom, hogy a Hold van középen, és a Nap kering körűlötte, ugye a Holdon így látnám! Hány holdi nap van egy holdi évben? Úgy néz ki, hogy mégis jól számoltam, hogy 13? Talán az F tényező nagyobb? Lehet, másképpen is kellene közelítenem! Nagyon izgi!
A Holdra a Vénusz is árapály hatással lehet, de csak ha közel van. Tömege a Földével azonos, távolsága 100x nagyobb, hatása a Földénél milliószor kisebb csak. A Jupiter viszont nagy hasa ellenére a labdába se rughat.
Hm, ezt már nem bírom tovább! - A Föld évi ~2-2,5 m-t távolodik a Naptól, az árapály miatt. - A Hold évi 0,04 m-t a Földtől. - A Föld forgássebessége is csökken. Az árapály miatt! A Holdat egyébként két égitest állandó árapály hatásai érik: a Napé, és a Földé! Ha kihagyom az állócsillagokat. Ezenkivül belül az ő gyomra is kavarog valahogy.
Ezek a hatások akkumulálódnak, szuperponálódnak, gyengítik, erősítik egymást, és kiválthatnak, sőt ki is kell, hogy váltsanak hasonló "fizikai" librációt. Hangsúlyoznám- sokkal kissebbet, mint bármely másik, mert többféle is van.
Vegyük csak a Nap, és a Föld okozta árapálypotenciálokat a Holdon! APn= G*2E+30*3E+6^2,/1,496E+11^3=1,20E-01 A Nap Holdra gyakorolt árapálypotenciálja. APf= G*6E+24*3E+6^2,/3,84 E+8^3= 2,14E+01 A Föld Holdra gyakorolt árapálypotenciálja (Ha még nem mondtam, ezek páronként, és mindkét félre külön számítandók).
Mint látható, a Földdé két nagyságrenddel nagyobb, mint a Napé. Márpedig az árapályteljesítményük, amit a holdra gyakorolnak, ezzel, és a relatív forgássebességükkel arányos. A Föld és a Hold között ez elvileg nulla mindaddig, amig kötött forgású. Nem így a Nap viszonylatában. Számítsuk ki, hogy mennyi lehet az a Nap vonatkozásában? Hányszor mutatja a Hold ugyanazt a hátát neki? Hát közelítőleg 365,2/28~13 Így hát a Nap árapálymunkája a Holdon PN-H= ÁP*mh*omega* F=1,2E-7,35E+22*13*F=1,15E+23*F W/év
F itt az árapálycsatolási tényező, amely egy csontszáraz, és belül is jórészt hideg égitestnél (mint a Hold) sokkal kisebb, mint a Föld esetén.
Amit éppen az előbb prezentáltam nektek. (F~6E-6, ha jól emlékszem?) Így semmi kétség, a Holddé legfeljebb E-8;-10 lehet. Vagyis a Nap árapályteljesítménye a Holdon egy évben: 1,15E+13-15 J/év lehet csupán. Ez tizezerszer kevesebb, mint ami a Földet miatta éri. Nem fura? A kisebb nagyobb a nagyobbnál? Pedig árapálynál ez pont így van.
És bármely kicsi, arra azért elegendő, hogy elkezdje forgatni a Holdat egy irányba. Amint azonban picit elfordítja, a Föld ezt megérzi, és 200x nagyobb energiával visszarántja a Holdat, ami viszont emiatt kicsit túlszalad. De ott már viszont maga a Föld kezdi visszafékezni, mert egyfelől nem tűr semmi elfordulást, másfelől a Napnak is megmutatja, amit Madách Imre mondott az Ember tragédiájának egy ma már fel sem lelhető, de gyerekkoromból bennem maradt dialógusában "Önkörében végtelen a Föld!"
Vagyis a Holdnak minden oka megvan arra, hogy oszcilláljon. Mert nemcsak ez, de sok más hatás is éri.
Láthatjátok, nem baj, hogy nem értitek, és nem is akarjátok megérteni az árapályt. Fogalmatok sincs, mi az, eszik, vagy isszák? Hiszen amig tudok írni, én mindig megírom majd nektek! Érdekes, hogy kétszáz hozzászólás jön, ha valakit le akartok hurrogni, itt meg én jószerivel önmagammal társalkodom?
Nagyon jó ez a kis vitátok, de össze tudnád pár szóban foglalni, hogy mi okozza a "libráció"-t? Mert nem igen találok róla semmit, csak azt, hogy van ilyen.
Hát ez érdekes. Én eddig úgy tudtam, hogy a csomósodás elméletében igenis vannak ütközések. Rosszul tudtam? Ha nincsenek ütközések, akkor hogyan jönnek létre a kőzetbolygók? (a gázbolygók esetén az ütközések nyilván nem számottevőek)
te ezeket a hülyeségeket honnan veszed? ki hallott már olyat, hogy egy égitest hopp-hopp gondol egyed, és elkezd gyorsabban vagy lassabban forogni? ahhoz ok kell, mégpedig egy égitest esetén elég "nyomós" ok.
