"És ez nálad túlmutat az anyag síkján, vagy csupán biokémiai reakciókra korlátozod az érzelmeket és gondolatokat, pl?"
A később általad idézett Doyle szavait felhasználva, majd ha mindent megismertem és nem jutottam eredményhez, csak akkor kezdem nézegetni a lehetetleneket. Mindenesetre meg se próbálom azt állítani, hogy megismertem volna az anyag természetét. A lehető legmagasabb szempontnak egyébként magamat tekintem.
"De hiszen mind ezt tesszük: kitaláljuk, milyen a világ -számunkra. Neked magyarázzam, hogy minden a tudatunkban zajlik?"
Aztán vagy igen, vagy nem. Így elég könnyű átesni a ló másik oldalára, a szolipszizmus vidékére.
"Persze, a hasonlat ott sántít, hogy nem kötelező pénzért mágiát tanítani. De ettől még a prostitúció prostitúció marad."
Ezzel az erővel ne közeledj nőhöz, mert vannak női prostituáltak is. Mondok egy ügyes, bevált megoldást: válogasd ki saját magad, használd az eszed és a tapasztalataidat. Jé, ugyanez működik máshol, más körülmények között is?
"Ha nem tudod, akkor nem érdemes magyaráznom. Ha tudod, akkor meg fölösleges."
Azért érdekes lett volna megismerni, hogy mire gondolsz a "szeretet" szó kapcsán. Valami azt súgja, hogy bár a hatást valószínűleg nagyon hasonlóan írnánk körül, a kiváltó okot másképp magyaráznánk.
"Óóóó... akkor Hawkins professzort valóban kár volt eddig is életben tartani..."
Úgy tűnik, lemaradtál valahol. Hawkins szerinted életképtelen? Már hogy lenne az?! Kapott egy széket meg egy speciális számítógépet, és nyomul. Szerepel, írja a könyveket, gondolkodik, családja van. Igen messze van ő az életképtelentől. Az ember már túllépett azon, hogy kizárólag passzívan létezzen a világban.
"Ha pedig abból indulsz ki, hogy mindent rosszra fognak használni, akkor remélem, sterilizáltatod magad, mert a kölyköd mindent rosszra fog használni, talán egy nap ki is nyír valakit..."
Miért tennék ilyesmit? Mint említettem, az ember nem passzív résztvevője az életnek. Aktív. Nagyon aktív. Valószínűleg a legaktívabb. Ha nem tetszik neki, ahogy a dolgok történnek, tesz ellene. Vagy még jobb, ha megelőzi úgy, hogy ez a lehető legkevesebb kompromisszummal járjon.
"Ha nincsenek érveid, marad a gúny?"
Unalomig ismert közhelyekre fölösleges érvelni, gúnyolódni meg néha szeretek. Meg aztán az én filozófiámnak is szerves része az, amit LaVey így fogalmazott meg: "lehetőség -- NEM kényszer".
"De vagyok ó balga és nem csak a saját kicsiny egoista világom érdekel."
Ehe, látom, azt hiszed, én valami fanatikus egoizmusról prédikálok. De nem nyert. Amikor azt írom: csak olyasmi miatt idegesítem magam, ami ellen tudnék mit tenni, azt jelenti, hogy például szarok arra, ha Afrikában a hutuk meg a tuszik kiirtják egymást. Az se izgat fel, hogy Kínában legfeljebb egy gyerek lehet egy családban. Ha a viszont szomszédomban menne a belezés, közbelépnék, tennék valamit ellene.
Nem tetszik például, hogy Magyarországon az egyházak állami támogatásban részesülnek. Jelenleg azonban nem tudok mit tenni ez ellen, ezért -- mert sokadrangú probléma csak -- jegelem a dolgot, és gyűjtöm az információkat.
"Megfigyelhető az állatvilágban is, hogy az a faj, amelyik csoportban él,nem túl szapora és nem képes az önfeláldozásra, az igencsak elfogy rövid távon és örökre, hacsak nem tűnnek el a ragadozóik."
Az ember elsőszámú ragadozója saját maga. Jól kialakult ez az egész. Csúcsragadozóra csúcsragadozó les.
Olvasgatom már egy ideje a hozzászólásokat, úgy érzem, hogy remek érvek születtek pro és kontra. Mivel a téma még nem fújt ki ezért én is hozzátenném az észrevételeimet mint kompetens személy. Talán ott a legjobb elkezdeni, hogy nálunk is van tanítás. (H.B.L.) A tanításhoz rengeteg dolog tartozik, nem csak maga az ismeret átadása. Szakanyagok fordítása, ellenőrzése stb. De nem is ez a lényeg. Én úgy gondolom, hogy egy tanító (szándékosan nem mestert írtam.) ha egy kicsit is lelkiismeretes akkor nem vállalhat 5-10-20 vagy akár több tanítványt. Miért is? Mert ebben a speciális esetben nem csak arról van szó, hogy leadunk egy tananyagot mint a suliban és a diák vagy megbukik vagy nem. A tanítónak folyamatosan figyelnie kell tanítványát és tisztában kell lennie annak előmenetelével. Igazgatnia kell első lépéseit és akár kijavítani azokat. Véleményem szerint nincs az a tanító aki ezt ki tudja terjeszteni egy egészséges határon túlra. A tömeges tanítás legnagyobb hátulütője pont az, hogy nem lesz belőle az a fajta gondoskodás/odafigyelés ami szerintem szükséges az ilyen tanulmányoknál. Hogy mit lehet és mit nem pénzre váltani az bármilyen bután is hangzik: morális kérdés. Van aki jó pénzért a saját anyját is eladná ugye
Zealander
Ui: Csak megjegyzésként: Rendünk soha egy petákot nem fogadott el és nem is kért sem tanításért, sem egyéb dolgokért.
Ummm... Akyra, Szélvándor... Elolvastátok ti az előző hozzászólásomat? Csak azért kérdezem, mert azt hiszem, olyan dolgokat mondtok, amiket leírtam már...
Szélvándor: Nem véletlenül tettem idézőjelbe a "hobbiszintet", mert nem degradálni akartam az olyan embereket, akiknek van világi munkája is. Anniról van szó, hogy ha valamivel (pl. atomfizika) napi 24 órát tudsz foglalkozni, akkor sokkal hamarabb tudsz sokkal komolyabb "szintre" (Akyra, kéretik nem beszólni, egyszerűen tudásmennyiségről beszélek :))))))))) )jutni, mint ha mással is kénytelen vagy komolyan foglalkozni. Egyszerűen több időd van rá, és nem akaszkodik a magasröptű gondolatmeneted nyakára a főnök, aki jön, és elkezd üvöltözni, hogy "Kollega, maga megint álmodozik?"
A másik fele: a filozófia van olyan magasztos tudomány, mint a mágia. Miért nem b@sztatja senki a filozófiatanárokat?
Az, hogy a mester fogja magát, és a teljesen "szűz" tanítványt elkezdi oktatgatni az alapoktól, nagyon szép idealista elképzelés, de sajnos a mai világban már nem működik. Próbáltam. Ha ingyen tanít valaki, akkor rövid idő alatt tele lesz tanítványokkal. Mindegyikkel külön-külön foglalkozik, mert nagyon lekiismeretes mester. Közben természetesen dolgozik, hiszen élnie is kell valamiből. Este 6-ra hazaér (hotfáradtan), jó esetben csak 6.30-ra jön a tanítvány (hiszen neki is van másnap reggel dolga, kelni kell). Az ember tanítgatja este 9-ig - 10-ig (hiszen baráti, sőt szinte szülő-gyerek viszony van, azaz mindent megbeszélnek, és nem lehet kivágni szegény tanítványt egy óra után, hogy mostmá eriggyen). Ekkor a mester bezuhan az ágyba, mert másnap reggel 6-kor kelnie kell, hiszen munkába megy. Másnap ugyanez, csak másik tanítvánnyal, esetleg előfordulhat, hogy ennek komoly lelki problémája van (mindig van egy-két ilyen). Beszélgetés hajnal 4-ig - 5-ig, alvás nuku, reggel munka. A következő nap ugyanez, harmadik tanítvánnyal... stb. stb. Ha valakit elkezdesz tanítani, egy-két héten belül hozza néhány barátját, hogy őket is lécci, néhány hónap múlva már a város másik oldaláról is jönnek az ingyétanító mesterhez. Mi alapján szűröd őket? Érkezési sorrendben? Mi van, ha, miután eldöntötted, hogy nem vállalsz többet, beállít egy őstehetség? Vagy tehetség alapján? Lehet, hogy valakiből csak úgy süt a tehetség, de fél év múlva kiderül róla, hogy lusta, nem érdekli annyira, különben is ő szerelmes, stb. Fél évig kitetted a beledet, feleslegesen. Ráadásul (lehet, hogy ez csak velem van így) én sajna nem tudok egy olyan emberhez olyan szeretettel hozzáállni elsőre, mintha a fiam lenne, akit nem ismerek. Én ráadásul viszonylag könnyen barátkozom, akkor vonom meg a bizalmat valakitől, ha rászolgált, nem a bizalmamat kell elnyernie. Eddigi tapasztalataim szerint legjobb, ha a nem alkalmas tanítványok magukat szűrik ki. Van egy jó nagy kifutási idő, ami alatt kiderül, hogy az illető tényleg akarja-e csinálni, tényleg azt az utat akarja-e, amit te tudsz nyújtani. Persze ennek meg van az a hátulütője, hogy sokan úgy fogják gondolni, csak annyit tudsz, amit elsőre az orruk alá toltál - de legalább ez is egy szűrő. Igazán csak azzal érdemes komolyan foglalkozni, aki tényleg azt akarja tanulni, amit te tudsz neki adni, van kitartása vagy / és van tehetsége (bár a kitartás önmagában is elég, a tehetség nem), és megtaláljátok a közös hangot. Ez viszont rengeteg idő. Szerintem ha valaki ezt gondolja komolyan, akkor rá kell szánnia, ha nem, és mondjuk villanyszerel, akkor ő egy villanyszerelő, aki mellesleg máguskodik is. Ezt értettem "hobbimágus" alatt. Ettől ő még nem lesz "kevésbbé fejlett", vagy butább, vagy rosszabb. De energiája nagyrészét nem a mágiába fekteti.
És még valami, de ez mindenkinek szóló kérdés: ha valaki a mágiához ért a legjobban, azt szereti csinálni, miért kéne másból megélnie? Erre valahogy senki nem válaszolt.
Midenesetre megkérnélek, Szélvándor (semmi harag, csak kérlek), ne tudd jobban, hogy mit "kéne nekem a legjobban tudnom"! Az, hogy te így gondolod, nem azt jelenti, hogy másnak is kötelező, ha meg nem kötelező, akkor szerintem majd van saját véleményem :))))))
Akyra: Pontosan a gyerek-tanítvány kérdéskörre utaltam részben Elizabethnek, részben Szélvándornak válaszolva: a mester-tanítvány viszony egy dolog. Az idő kérdése, és ha valaki méltónak bizonyul rá, és ő is méltónak tartja a mestert, akkor létrejön. A Szélvándornak említett kifutási idő alatt nem mester-tanítvány, csak tanár-tanuló viszony áll fenn. Ez senkit nem kötelez semmire, senki nem tartozik a másikért felelősséggel, stb. Azért neked is feltenném a kérdést: mi alapján válogasson a mester? Személyes szimpátia alapján? Eddigi legjobb tanítványaim nagy része nem volt elsőre különösebben szimpatikus. Mégis bebizonyították, hogy mennyit érnek.
Még egy gondolat: ha valaki nagyon akar valamit, akkor el tudja érni. Én mágiát akartam anno tanulni. Találtam valakit, aki tanított. 10.000 Ft-ot kért - tizenx évvel ezelőtt, én még gimnazista voltam. Csak annyit mondok, hogy nem a szüleim fizették ki. Megfordítanám a kijelentésedet: ha valakit a pénz hiánya vissza tud tartani attól, hogy mágiát tanuljon, ott kezdődnek a bajok az illető hozzáállásával.
Amit a pénzért tanítást ellenzik, hajlamosak elfeledni, hogy nem arról van szó, hogy azonnal össze kell szedni a dellát. Ha valaki komoly tanító, akkor fél év, egy év öt év múlva is tanítani fog. Vegyünk pl. egy Mantra szintű egyetemet, és megtudjuk pl. (csak példa, elképzelésem nincs, hogy valójában mennyi), hogy 120.000 Ft egy év. Tegyük fel, oda akarok járni. Van havi x pénzem, abból minden hónapban félreteszek egy tizest, és egy év alatt megvan a kezdő tandíj - és ha mellette dolgozom, akkor minden évben ki tudom fizetni. Ha nem tudok ennyit félretenni, akkor kevesebbet, és később megyek. Persze ha valakinek AZONNAL kell
Én sem értem, hogy miért ez a hatalmas ellenérzés a pénzzel szemben. Amiket írsz, ismétlem, gyönyörű elképzelések, de nem válaszoltál arra, hogy miből éljen meg szerencsétlen mester? Levegőből, és akkor csak a pránaevők az igazi mesterek? Vagy menjen el "tisztességes" munkahelyre? Ennek a problémáit már kifejtettem. Akkor? Ugyanazokat az érveket sorakoztatod fel, míg az enyéimet figyelmen kívül hagyod. Kérlek, ha komolyan akarsz vitázni a témáról, figyelmesebben olvasd el a hozzászólásaimat!
Csak hogy biztos legyen: Akyra, Szélvándor, nincs harag, meg semmi baj, csak beszélgetünk.
"De mi volna, ha a változatosság kedvéért magasabb szempontból is vizsgálnád a dolgot, mint az anyag síkjáról?"
Mi volna? Én a lehető legmagasabb szempontból vizsgálok mindig mindent. Persze jó a fantáziám, ki tudok találni "még sokkal magasabb" szempontokat is -- de minek? Csak hogy legyen olyan is? Minek találjam ki, hogy milyen a világ, ha megnézhetem magamnak és benne élek?
"Persze, így nem egész nap foglalkozik a tanítványaival... de nem is lóg a nyakukon."
Semmi akadálya tehát, hogy aki akar, tanítson, akár ingyen is. Akkor mi itt a probléma?
"És mert változtatni már nem akarnak, inkább jöhet az öngyilok. Kongrat."
És ismét egy remekbeszabott melodrámát olvashattunk. Szinte könny szökött a szemembe. Szegény emberiség! Hová züllöttél! Ez vár mindenkire: negyvenévesen rádöbben arra, hogy elvesztegette az életét, és jöhet az öngyilok. Más megoldás teljességgel elképzelhetetlen, arra csak a magasabb szempontok szerint, az anyagi dolgok felett lebegő megtisztult lelkűek képesek. Ők csak elhatározzák, hogy "legyek boldog!", és sutty, máris boldogok. Tök jó lehet.
"Mi micsoda?"
Az a bizonyos "szeretet" micsoda, ami minden tanításnak az alapja. Tartsd oda a másik orcád? Vagy hogy ne ítélj? Vagy hogy szeresd az ellenséged?
"azt hiszi, hogy a hús az áruházban őshonos élőlény, mert életében kutyán meg egyéb apróállaton kívül csak embert látott."
És? A redneck meg hamarabb hág birkát, mint a szomszéd lányát. Na és? Ma már nem barlangban élünk és nem megyünk hajnalonta bogyót szedni, és a harmincévesek nem számítanak aggastyánnak és nem tekintjük az istenek haragjának a mennydörgést. Repül az idő!
"elértük, hogy több atombombát robbantottak föl békeidőben, mint amit a legvéresebb világháborúra terveztek '45 után"
Igazad van, leghelyesebb, ha kikapcsoljuk a számítógépeket és visszamegyünk mamutokra vadászni. De jobb lenne csak puszta kézzel, pofozkodva tennénk ezt, mert úgy természetes. Le a rohadt fejlődéssel!
"Hála ennek a pár okostojásnak az emberek hitüket vesztve tengetik szürke életüket, mert a materializmus kirtotta a "nem-anyagit" az ateizmus meg az istenit."
Mintha valami elvakult kereszt(y)én(y)t hallanék, amikor a "kommenistákat" szidja, mint minden evilági rossz okozóit, akik főleg Nyugat-Európában és az USÁ-ban tomboltak. Én meg azt mondom, az életképtelen elhullik. Aki elszürkül és depressziós lesz, az életképtelen volt.
"Ugyanmár.."
Mi ugyanmár? Épp ennyire semmi köze a pénznek a szeretethez. Eszköz vs érzés.
"Mindent lehet "rosszra" használni, mégis létezik a "bizalom" hogy azért talán mégsem."
Ez nem bizalom, ez naivitás, vagy még inkább ostobaság. Mert mindent és bármit rosszra lehet használni, és rosszra is fognak használni. Mert az is relatív, hogy mi a rossz.
"Az meg, hogy megvan a lehetőség nem jelenti azt, hogy meg is kell tenni."
Mesélj még erről, ezzel a gondolattal még sosem találkoztam. Ja, biztos azért, mert sosem gondolkodom.
"Te is kapásból vagy tizet tudnál mondani, azaz amikor megteszel valamit, részt veszel a rendszerben de mégis helyteleníted az alapjaitól kezdve, hm?"
Kétféleképpen lehet aktívan fellépni a hasfájások ellen. Az első, ha példával jársz elöl és bemutatod, hogyan kellene szerinted csinálni. A második a Don Quijote módszer, amikor beleképzeled magad az általad ideálisnak tartott világba.
Én meg csak amiatt idegesítem magam, amivel kapcsolatban tudok is valamit tenni.
Nem utálkozom én a pénzre... Ebben a rohadt világban igenis rendkívül fontos. A pénzt elvetni azt jelenti, hogy a társadalmat veted el. (Persze, ezt is meg lehet tenni.)
Azért szóltam a szóhasználat ellen, mert szerintem (akár önkéntelenül is) a "hobbi" vagy "amatőr" szavak használata hordoz egy olyan jelentést, hogy értékben vagy komolyságban leminősíti, illetve a sajátja alá rendeli azok spirituális útjait, akiknek van világi foglalkozása.
Kicsit öreg és rossz példa, de ha valaki mágus és villanyszerelő, akkor NEM villanyszerelő, aki hobbiból mágus, hanem mágus, aki villanyszerelőként keresi a kenyerét.
Saddie, szerintem ezt neked kellene legjobban tudnod. Nem piszkálódni akarok, csak tényleg igazságtalannak érzem ezt a hozzáállást és szóhasználatot.
"Mi pedig többmillió forintot költünk rá, és cserébe mit kapunk? néha egy kis ajándékot."
Meg a génjeink örökítését, egyfajta halhatatlanságot, meg esetleg nem csak a nyugdíjból kell vegetálgatni, tök egyedül. Unokák, dicsőség, big hepi femili, miegymás.
"Most mondd meg őszíntén (és ez mindenkihez szól): mi különbség van a mester-tanítvány viszony és a szülő-gyermek viszony között? Lényegileg szinte semmi"
Tanítómesterenként tehát 1-10 tanítvány volna ideális. Egy életre. Ki hozza a kaját? Ki fűt télen? Ki veszi a ruhát? A mester nyilván nem, hiszen ő önzetlenül, egész nap csak tanít.
"Mégis, bárki, aki kicsit is járatos a pszichológiában (vagy a saját bőrén tapasztalta) tudja, hogy az anyagi javak eltörpülnek a szeretet mellett."
És aki képes belegondolni józan paraszti ésszel az egészbe, az látja, hogy nem törpül semmi, csak akkor, ha az egyik oldal aránytalanul lecsökken.
"Sőt, lényegében csak ez a fontos alapja a tanításnak: szeretet."
Ami micsoda?
"Amikor a fehér ember kivágja az utolsó fát, megöli az utolsó állatot és megmérgezi az utolsó folyót is, rájön majd, hogy a pénz nem ehető"
Annak idején valami észlény kiszámolta, hogy a századfordulóra egész Londont ellepi a lócitrom, mert olyan sok lesz a konflis. Szerencsére közben az a nagyon buta, csak pusztítani képes fehér ember feltalált egyet-mást, és nem lepett el a lócitrom semmit. Ennyit az indiánok bölcsességéről.
"talán ez az, amit nem akarsz elismerni: a pénz semmit sem ér a szeretethez képest"
Igazad van, az egyik sokkal kerekebb, mint amennyire piros a másik.
"ott kezdődik a mágia prostituálása"
Tudsz bármi olyat említeni, amit nem lehet "rosszra" használni? És negyedszerre is megkérdezem, mert miért ne: betiltatja-e a pénzért tanító lobbi az ingyen tanítókat?
Az "amatőr" szónak van egy olyan jelentése, hogy "olyasvalaki, aki egy adott tevékenységet nem a megélhetés miatt végzi". Képtelen vagyok megérteni, mi ez a nagy utálkozás a pénzzel szemben. A Dalai Láma utazásait is fizeti valaki, ha más nem, a légitársaság. Minden pénzbe kerül.
Szerintem erős túlzás, és talán a blaszfémiával határos a "világi" munka megtartása mellett végzett spirtuális utat hobbinak, vagy az ilyen úton járót amatőrnek nevezni...
Szerintem aki egy úton jár, annak az egész életét bele kell vonnia ebbe, de nem feltétlenül úgy, hogy okkult szolgáltatásokat nyújt, legyen az tanítás vagy bármi egyéb.
Pl. egy tanárember számára a tanítás és az esetleges tudományos munka legalább annyira része lehet a spirituális útnak, mint mikor otthon énóki angyalokat idéz...
A mester - tanítványi kapcsolat anyagi vonzatairól és formájáról... Szerintem az is teljesen elképzelhető, hogy a "mester" mondhatni "szűz" állapotában kiválaszt egy leendő tanítványt, és az alapoktól kezdve képzi személyes kapcsolat szintjén...
(Persze így nem lehet átgereblyézni a lelkes wannabe-k tömegeit, és szisztematikusan kiszűrni azokat, akik "érnek annyit" hogy foglalkozzanak velük...)
Azt hiszem, néhány dolog nem, vagy nem pontosan jött le :))
Szerintem a tanítás árának összhangban érdemes lennie a befektetett anyagi értékkel.
Tegyük fel, van egy alap tanfolyam, ahol az emberek megtanulhatják a történeti hátteret, megismerkedhetnek dióhéjban a legismertebb irányzatokkal, látókörszélesítés, általános ezoterikus műveltség megalapozása, stb. Gyakorlati szinten igazából nulla, mert ki az a hülye, aki atomreaktort bíz olyasvalakire, akinek problémát jelent egy villanyt felkapcsolni? Ezt ki lehet olvasni könyvekből, amik pénzbe kerülnek. Ez széleskörű, mindenki által hozzáférhető dolog, public helyen oktatva, esetleges terembérlés, ez-az-amaz. Legyen mondjuk egy ilyen cucc ára X.
Tegyük fel, van egy második tanfolyam, ami csak azoknak elérhető, aki már túl van az elsőn, mutatja a fejlődés, a lelkesedés jeleit, bizonyos szempontból mindenki barát, de legalábbis ismerős. Olyan infókat kap, amik fele könyvekből hozzáférhető, fele nem, félig gyakorlat, félig elmélet. Nem public helyen tartva. Legyen ennek az ára X/2.
Tegyük fel, van lehetőség tovább tanulni, de aki innen tovább megy, az elsősorban lelki hozzáállást, gyakorlatokat, és minden egyéb olyasmit tanul, ami nem hozzáférhető, szinte baráti beszélgetések közben. Legyen mondjuk ennek, és az összes további ezirányú tanulásnak az ára 0.
Elizabeth: Kicsit gondolkodtam a dolgon, és rájöttem, bizonyos szempontból egyetértünk. Ha arról van szó, hogy valóban ezoterikus mester és ezoterikus tanítványa kapcsolatát nézzük, nem a pénzről szól. De hogyan taníthaó valaki bármilyen "magasabb" (vagy mélyebb) tudásra, ha nincsenek meg a szükséges alapjai? Igen, ki lehet szemezgetni könyvekből is (több százezer forint értékről beszélünk!), de egyszerűbb, ha el van neki szépen, egyben magyarázva.
Jericho...: Ezáltal meg van oldva a szűrés is, mert attól még senkinek nem lett baja, hogy több információja volt, tanítani, praktizálni viszont max. magánjelleggel van joga, hiszen az adott szervezet csak bizonyos szint fölött (és erős fenntartásokkal) ad engedélyt ilyen irányú tevékenységre, engedély nélkül meg akárki csinálhatja, nem tilthatod meg neki.
Akyra: Az elképzelésed nagyon szép, csak, mint minden szép társadalmi elképzeléssel, az a baj, hogy útban vannak az emberek :))) Ha 100 embernek azt mondod, hogy fizessen, amennyit tud, 99 azon fog siránkozni neked, nagyon meggyőzően, hogy még tíz forint is hatalmas kiadás neki, nem lehetne-e ingyen. Vagy mondjuk oké, kifizeti a tíz forintot (persze a gyermekei szájából veszi ki a falatot), de nem lehetne részletre? Vagy később fizetni? A századik meg ott fog állni, és hülyén néz, mert ő tisztességes próbált lenni, befizetett valamennyit, időben, és rájön, hogy palira lett véve.
Sajnos ez a világ nem a szabadság-egyenlőség-testvériség típusú koncepciókra lett optimalizálva :((( Ugyanakkor nem arról van szó, hogy mindenből ki van zárva az, aki nem olyan tehetős. Rengeteg könyv van, rengeteg ember van, lehet gyűjteni az információkat, lehet gyakorolni, stb. Egyszerű a képlet: ha valakinek autóra van szüksége, de nagyon, és van pénze, vehet Mercédeszt, ha nincs, be kell érnie Trabanttal. Az előbbi jóval gyorsabb, jóval kényelmesebb, de az utóbbival is el lehet érni bárhova. (Ráadásul attól, hogy valaki elmegy egy tanfolyamra xszázezer forintért, még nem biztos, hogy kap is valamit).
A másik: ha valaki napi 8 órát dolgozik, folyamatosan stresszelik, fáradt, nem nagyon van érkezése bármilyen témában magát továbbképezni, plusz foglalkozni a tanítványokkal, azoknak minden gondjával-bajával, apróbb-cseprőbb ügyeivel, stb. stb. Ha valaki valamit komolyan akar csinálni, akkor azt nem lehet "hobbiszinten" űzni, minden más foglalatosság mellett. Persze, előfordulhat, hogy jó munkába csöppen, de sajna ritkán kiabálnak az ember után, hogy "hé! van egy otthoni munkám neked, havi fél millát fizetek azért, hogy otthon napi kétszer megnézd a leveleidet, és ha van valami érdekes, akkor válaszolj rá!" :))))
(Mellesleg: a megélhetési mágus kifejezés mostanában pejoratív jelző, azokra, akik ebből szeretnének meggazdagodni. Régebben a "megélhetési bűnöző" kifejezés alapján tréfás megjelölés volt azokra, akik abból élnek, hogy mágiával foglalkoznak. Mindkét esetben a praktizáló emberekről szól, akikhez elmegy Juli néne, hogy "ellopták a férjuramat, szerelmikösse már vissza hozzám a mágus úr!". A mágia tanítása soha fel sem merült ebben a kérdéskörben.)
"De az is biztos, hogy volt tartalma, értéke e szónak, míg manapság... ugyanmár."
Tehát csak az volt a kánaán, ami régen volt, ma meg csak a sekélyes szart kapja mindenki? Ha ez így van, el kéne kezdeni élezni a késeket a tömeges öngyilkossághoz. Nem lehet, hogy ezt inkább egyéne meg helyzete válogatja? Néha van tartalma, néha meg nincs.
"Mond csak, te sosem gondolkozol?"
Soha. Kínosan ügyelek arra, hogy soha ne tegyek ilyet.
"Legyen szó akár egy kora húszas évekbeli filozófiai értekezésről, vagy akár a Koránról, vagy a Védákról, vagy a sumer eposzokról."
Az ember a boldogságra, elégedettségre törekszik. Így volt ez mindig és így is lesz mindig. Csak a színpad berendezése és az előadás stílusa változik, a darab ugyanaz.
"Szóval az elképzelhetetlen, hogy a tanító/mester mondjuk irodalomtanár és hétvégenként, meg az iskolai szünetekben foglalkozik a tanítványaival?"
Persze hogy elképzelhető. De megkérdezem harmadszor is: betiltják-e a pénzért tanítgatók az ingyen vagy önkéntes adományokért tanítók munkálkodását? Elő van-e írva, hogy mit mennyiért KELL oktatni? Ha nincs, akkor meg hol a probléma? Nem prédikálni kellene, hogy jaj, a mocskos pénzért tanítók így meg úgy, hanem nyomatni nagy önzetlenül az ingyenes észosztást, aztán majd elválik, ki a jobb. De csak mert ingyen tanít valaki, még lehet csaló, vagy ami rosszabb: őszinte és jószándékú, de síkhülye.
"De hogy még árnyaltabb képet kapj: te rábíznád a kocsidat egy olyan szerelőre, aki szerint a kétkilós kalapács sok műszaki problémát megold?"
Ha nem értek az autószereléshez, honnan tudnám, hogy nem kalapáccsal kell javítani? Ezt csak tapasztalatból tudhatom meg. Ezek a mágiázgató emberkék egy hőskort élnek meg, ami tele van kóklerekkel, ügyeskedőkkel és lelkes prófétákkal. Majd letisztul.
"Őket sem érdemes lenézni: azért, mert mondjuk te spec. nem szeretsz szörfözés közben fagyizni, sokan még szerethetnek és nem lesznek tőle kevesebbet érő személyek."
Meg se próbáltam lenézni bárkit is. Nem tudom, ezt honnan vetted. Tény, hogy világ életemben az egyéni tanulást részesítettem előnyben minden téren (igen, a hétköznapok terén is), és ebből soha, semmilyen hátrányom nem származott, inkább csak előnyöm, de tudom, hogy az én esetem nem átlagos, sok szempontból szerencsém volt, és persze baromira megdolgoztam mindenért, amit elértem, és azt is tudom, hogy erre a legtöbb embernek egyszerűen (gyakran teljesen önhibáján kívül) nincs lehetősége.
"Nagyon sajnálatos, hogy oly sok beteg azért hal meg mert nincs pénzük az életmentő műtétre... majd következő életükben, hm?"
Olvastad valahol, hogy az élet igazságos, kiegyenlített játszma, ahol mindenkinek garantálják, hogy nyer? Esetleg én állítottam volna ilyet? Sok a szerencsétlen ember. Na és? Emiatt a többieknek bűntudatot kellene érezniük?
"Azért mondom, hogy boldog volt, mert az egész életéből, munkásságából ez sugárzik."
Az irodalmi művek alakjai gyakran teljesen más világban élnek, mint a "normális" emberek. Az idealizált meséknek gyakran semmi közük a valósághoz. Nem kevés pszichológiai defektus keletkezhet abból, ha valaki elképzelt idolokhoz akar hasonlítani.
"attól, hogy pénzed van, még nem feltétlen van időd és energiád filozofálgatni."
Mégse voltam érthető. Utoljára megpróbálom, és ha így se világos, inkább hagyjuk a témát, mert ennél jobban nem tudom elmagyarázni, mire gondolok. Nem azt írtam, hogy a pénz garantálja a boldogságot (és okkal fogalmaztam másképp!), hanem azt írtam, hogy lehetőséget ad. Semmi többet. Kiszűr és könnyen megoldhatóvá tesz seregnyi mindennapos problémát, de önmagában egy szellemi csődtömeget, egy pusztán szerencsés, de életképtelen egyedet nem tesz az élet császárává.
"De ha azt mondod, a pénz csak egy eszköz, akkor ugyan igazat szólsz, de vak vagy a világra. Ezt kicsit vonatkoztasd el magadtól, mert úgy gondolom, konkrétan Te tisztában vagy a pénz valódi szerepével és értékével."
Báró Anyaffy Idoláz Fősumérboszorkánymesterkirály ex Nihil legyek, ha értelek... :/
Azt hiszem, nemigen működhet az "elit tömegek" mozgósítása. Ehhez rengeteg időre van szükség és rengeteg pénzre (vagyis óriási hatalomra). Gondolom jó pár ezer év kell hozzá és nem árt, ha közben folyamatosan támogatja az egész mozgalmat egy végtelenül erős világbirodalom. Valahogy úgy, ahogy a Dűnében is folytak a mentát, sardaukar és Bene Gesserit képzések.
Azt hiszem, jelenlegi világ túl kaotikus ahhoz, hogy az egyéni, esetleg zárt közösségi "mágikus fejlődésen" túl ilyen jellegű szerveződést és oktatást lehetővé tegyen.
Az meg, hogy kinek a nevével élnek vissza, legyen a megvádoltak dolga. Ha adott egy "public domain" filozófia, amit többféleképpen is lehet értelmezni, törvényszerű, hogy megalakulnak a különféle frakciók, ahogy az a wicca esetében is megfigyelhető. Magyarország ebből a szempontból is elhanyagolható jelentősségű, elmaradt falu. Kizártnak tartom, hogy a mostani "beterelek minél több embert, és reménykedem, hogy lesz köztük legalább egy-két használható" módszerénél jobbal is előállhatnának a magyarok. Se pénzük, se hírnevük hozzá, csak a lelkesedésük adott, az meg nem tesz többet lehetővé.
Ha valakinek szívügye ez az egész varázslósdi, miért nem segít nekik?
Amikor ezt beírtam, én nem is igazán a pénzért tanításra gondoltam, hanem a tömeges oktatásra.
Amikor mindenkit tanítunk csak perkáljon. Nincs semmilyen szűrés. Így aztán, pont azt segítik elő, ami ellen a mágusszék fel kíván lépni.
Először is lesz egy csomó divat wicca, mert hogy az utóbbi időben wiccának lenni divat, Harry Potter óta meg végképp az.
Meg gondolom lesz olyan is, aki leteszi a sulit, mert tanult, de mégsem érti meg a lényeget, és praktizálni kezd, nem igazán ért semmihez, de ott lóg a wicca bizonyítvány a falán. Így a KWHE tulajdonképpen maga ellen dolgozik.
Jó tudom többször leírták, hogy az ő céljuk, minél nagyobb tömeget megmozgatni, és azt megszűrve ott marad nekik egy kis értékes réteg, de mi lenne, ha a megszűrést már a megmozgatás előtt csinálnák?
A pénzért tanítás egy másik téma, amibe nem mennék bele, és nem hozok fel konkrét példát sem, mert félek, hogy az egész átmenne egy olyan vitába, hogy melyik szervezet a jobb, annak meg semmi értelme.
Aha. És a pék lelki kapcsolatban áll a vevőivel. (Ugyanis én ezt hangsúlyoztam ki az írásomban) Hát valahogy nálatok is így mehet. Sajnálom, hogy nem értetted meg amit írtam. Mindegy felejtsd el, csak beleszóltam.
Ha lehet, szeretnék konkrét példá(ka)t olvasni, olyan magyarázattal, amiből kiderül, miért éri meg azoknak a tanároknak a tanítás, és a tanítványok mivel kompenzálnak. Nem hinném, hogy felborulna az egyensúly, de inkább megvárom, amíg valami választ kapok erre, nem kezdek találgatni.
"Azzal biztosít lehetőséget, hogy nem leszel rákényszerülve annyira, hogy a pénzszerzés különféle módozatain törd a fejed, és lesz időd és energiád filozofálgatni. Tényleg nem vagyok érthető? "
De érthető vagy. A te nézőpontodból nagyon korrekt amit írsz. Mégis vannak dolgok, amiket nem lehet illetve nem szabadna ilyen szinten csinálni, és a topicgazda által említett komolyabb körök, bizony nem is így csinálják.
"A témához úgy jön, hogy az idők változnak, lám a szeretet is salalala..."
Figyelemre méltó okfejtés. Régen hogyan szerettek az emberek? Ez mára hogyan változott? Honnan szerezted minderről az értesüléseidet?
"Hanem hogy így, kötött áras tanfolyamokra csak azok jutnak e, akiknek pénzük van."
Az élet bizony kegyetlen. Kenyeret se adnak ingyen. De ne szomorkodjunk! A szegények majd elmennek egy ingyen oktató guruhoz, aki önzetlenül tanít, hiszen annyi a pénze, mint a pelyva, vagy pedig fotoszintetizál és semmi szüksége bármiféle pénzre.
"És itt a gond: kifizetik a lét és szűrés nélkül mehetnek tanulni."
Miért érdemel ez külön említést? A hétköznapi iskolákból, egyetemekről is csak úgy ömlenek kifelé a képzetlen, buta állatok, akik kis túlzással még a saját nevüket se tudják rendesen leírni.
"Aki meg alkalmas volna, nem feltétlen van pénze, s így nem is tud tanulni (láttam ilyet többször is, több helyen is)."
Nagyon sajnálom őket. Majd addig nyújtózkodnak, amíg a takarójuk ér, vagy megoldják máshogy.
"jézus boldog volt, pedig felszögezték szegénykémet. (jó, meglehet, hogy akkor, abban a pillanatban nem volt boldog, amikor átment a vas a kezén, de hát nem voltunk ott)."
Azt mondod, nem voltunk ott, de Jézus boldog volt. Ez is nagyon érdekes. De nem elég meggyőző.
"Nem, de azt írtad, lehetőséget biztosít."
Azzal biztosít lehetőséget, hogy nem leszel rákényszerülve annyira, hogy a pénzszerzés különféle módozatain törd a fejed, és lesz időd és energiád filozofálgatni. Tényleg nem vagyok érthető?
Van egy nagyon gagyi mese egy katonáról meg egy gazdag királyról. A király egy hófehér kincseskamrát építtetett, és eléállította őrnek a katonát, nehogy valaki bepiszkolhassa a falakat. A katona aztán nekiállt graffitizni, és fölírta a falra, hogy "akinek pénze van, mindent megtehet -- akinek pénze nincs, semmire se mehet". Büntetésül befalazták egy kincseskamrába, mondván, hogy nesze, akkor dúskálj a pénzben, és tegyél meg mindent. A mese azonban ott bukik el, hogy befalazva az a sok kacat már nem pénz, csak fém meg papír. A pénz a hatalom egyik megnyilvánulása, de bálványként imádva értelmetlen, mert azzal épp a lényege tűnik el. Ezért fölösleges túllihegni.
Akyra: mely iskolák tanfolyamáról beszélsz?
Én azt tapasztaltam, hogy ha az embereknek lehetőségük van ingyen hozzájutni valamihez, akkor azért nem is fizetnek.
Miért baj az ha a tanító ebből él meg, és nem napi nyolcórában kenyeret árul?
Én a szcientológiai egyházon kívül nem találkoztam még drága tanfolyammal.. max olyannal amire sajnáltam a pénzt.
"A szeretet és minden igazán fontos dolog közhellyé vált sokak számára."
Nem tartom kizártnak, hogy azért, mert a szeretet is szubjektív dolog, és nincs rá recept. (Mondjuk nem igazán értem, hogy jön ez az aktuális témához.) Recept nélkül azonban kénytelen önállóan gondolkodni az ember, az meg fárasztó.
"De nem mindenkinek. És épp itt bűzlik a kutya: az érték szubjektív, a bennünk élő, kialakult érték-fogalom határozza meg, mi értékes és mi nem... számunkra"
Sokféleképpen lehet valami értékes. Az általad említettek értékesek lehetnek személyes érzelmi okokból ("emlékszel, szegény nagyapád hogy szerette a Feszty-körképet"), fűthetik az ember hazafias vagy világuralmi érzelmeit, lehetnek "simán" esztétikusak, egyes a pénzzé tehető (vagy beolvasztható) műtárgyat látják bennük, lehet tudományos vagy irodalmi értéke stb. A legtöbb dolog nyilván egyszerre több szempont szerint is értékes lehet -- nem biztos, hogy pozitív értéket képvisel, lehet negatív, gyűlöletes módon is fontos, jelentős valami. Ez ráadásul módosulhat is. Nem örök.
"sokan emgélhetési forrásnak tekintik (különben nem lennének ilyen drágák a tanfolyamok. Akinek nincs rá szüksége, az jóval kevesebbért is tanít"
Na és? Ezek az aljasok fegyverrel és átkokkal kényszerítik magukhoz az érdeklődőket? Eltapossák azokat, akik adományért vagy ingyen tanítanak? Amire van kereslet és el tudják adni, az prosperál.
"képzeld, számomra a boldogság belülről fakad"
Érdekes. Üldögélsz egy fa alatt pár koszos gúnyában, kétpercenként beszólnak neked, leköpnek, néha meg is vernek, a rendőr olykor elzavar, éhezel, fázol, nincs senkid, mert a magad betevő ételét se tudod mindig megszerezni. De te hepi vagy, mert elhatároztad. Nem kell ehhez se étel, se ruha, se lakás, se tanulási lehetőség -- semmi, mert a boldogság belülről fakad... Hát, meg kell mondjam, igencsak rühellem az ilyen nagyon süket dumát, mert nagyon elrugaszkodik az élettől úgy, hogy közben azért képtelen az undorító, megvetendő civilizációs vívmányok nélkül létezni. Ez élet csak a legritkábban emlékeztet valami indiai csodafakír tanmeséjére arról, hogyan is "kell" élni.
Az igaz, hogy az ember saját maga tehet a boldogsága érdekében, de nem emlékszem, hogy írtam volna: a "boldogság" pénzért vásárolható. Egyelőre még nem olyan fejlett a számítástechnika, hogy közvetlen agyi stimulációt lehetne bérelni, és "agyfilmeket" nézni. Ha ez meglesz, a boldogságot is meg lehet venni. (Hm, mintha lehetne kapni -- pénzért -- különféle tudatmódosító szereket is...)
"Csak saját magad és az elhatározás."
Ehe... Meg a többi. A véletlenek egybeesése, a lehetőség felismerése (mert épp nem azon járt az agyad, hogy de éhes vagy). Elég sok összetevője van ennek is.
"Kíváncsi vagyok, Jézus mennyit szedett a tanítványaitól. Na és Buddha?"
Változnak az idők. Változnak az emberek. Ráadásul az általad említett tanítók közül egyikükkel se beszéltem személyesen, nem néztem bele a tudatukba, nem vizsgáltam meg a motivációikat, az életüket. (És itt lehetőleg senki se jöjjön holmi magasztos mellébeszélésekkel, hogy Jézust a Bibliából meg lehet ismerni, mert ezekre a dumákra Churchill szavaival élve azt mondom, hogy én is csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítok.)
"Ráadásul a mágikus "szolgáltatásokért" (így a tanításért) az ember sokkal többet kap Fentről (vagy esetleg Lentről :0), mint hogy pénzzel ki lehetne fejezni."
A pénz elég univerzális eszköz. Mint már sokadszorra írom, rugalmasan konvertálható. Átváltozhat inkubátorrá, iskolává, kenyérré, gyógyszerré, fegyverré, lakássá -- akármivé. Szép süket duma, hogy a pénz nem tesz senkit boldoggá. Persze. A pénz lehetőséget biztosít arra, hogy legyen időd boldognak lenni, kiteljesedni. Kiváló eszköz -- és mert eszköz, a felhasználásától függ, ki mennyire örül neki.
"Az arany középút, ha minden tanítvány úgy és annyit fizet, amennyit tud és jónaklát."
Nagyon egyszerű. Mert az emberek nem egyformák. Az arany középút nem létezik -- mindenki számára máshol van. Van, aki sunnyog, kispályázik, olyan a természete, hogy nem szeret fizetni, csak elvenni. Az emberiség "személyiségválasztéka" igen gazdag.
Egyébként nem hiszem, hogy létezne törvény, ami tiltaná az ilyesmit. Ezt úgy szokták hívni: adomány. Annyit adsz, amennyit akarsz -- vagy amennyit mersz, mert félsz, hogy megszólnak ha túl zsugori vagy, és félsz, hogy megszólnak, mert túl gazdag vagy. Így jár, aki csak kapkodja a fejét, és azt lesi, jóváhagyják-e mások a cselekedeit.
Nagyon szépen köszönöm bátorító szavaidat! Tudom, furcsa, hogy ennyire túlérzékeny vagyok, csak... olyan sokat dolgoztunk, és igyekszünk valami olyasmit csinálni, amitől mindenki épül (természetesen mi is, nem akarok álszent lenni). Nekem ez az egész nagyon fontos - érzelmileg is. Nagyon elszomorít, hogy mások nem bírnak elférni tőlünk, pedig annyira igyekszünk :))) Mi az egészről úgy gondolkodunk, hogy persze, mindig lesz egy csomó ember is, akik furábbnál furább dolgokat gondolnak és hisznek, de ha évente-kétévente-ötévente találunk egy embert, akit érdekel ez az egész sz@r, amit csinálunk, és fontos lesz neki, akkor már volt értelme. Mindenesetre igazad van a komolyanvételben :)) A parazita-hasonlatodat nem vettem szívemre, de sokkal jobb szó lenne rá a szimbióta, a parazita feléli ugyanis a gazdaálatot ;) de mindent meg lehet fogalmazni rengeteg különböző oldaról. Azért visszaadtad a jókedvemet, köszönöm :)
Kedves Elizabeth Stride!
Próbáltad már a példádat átfordítani pl. a pékekre? Hogy veszik a bátorságot, hogy pénzt kérnek az életadó kenyérért? Az élet a legszentebb dolog, hova lesz így a kenyér "tisztasága"? Az ősi korokban a mester valóban nem pénzt kért, hanem a tanítványai kapálták a kertet, főztek-mostak-takarítottak-mosogattak-vasaltak rá, ajándékokat hoztak, ételt-italt hoztak, a mester minden parancsára azonnal ugrottak, stb... Ha valaki jól akarja csinálni azt, amit csinál, akkor azt 24/7-ben, folyamatosan kell csinálnia. Egy éhenhalt mester viszont senkinek sem használ. Azt elvárod, gondolom, hogy a mester viszont rengeteget tudjon, sokat foglalkozzon minden egyes tanítványával, okítsa őket, és legyen barát, apa, tudós, művész. A tanítványnak meg ne kelljen ezért semmit adnia. Ha úri kedve úgy hozza, menjen el a mesterhez, aki majd szórakoztatja, meg érdekes, titkos tudományokba avatja be, álljon rendelkezésre, sőt találja ki, mikor óhajt a tanítvány leckéket venni. Ha valaki jó mester, akkor valószínű elég sok áldozatot hozott már a tudásáért, és hoz minden pillanatban a tanítványáért-tanítványaiért. Hol itt az egyensúly?
Kedves Léleklepke!
Azt hiszem, te is minket... alaposan.:(((( Kár, hogy nem tudtunk élőben beszélni, mert szerintem lenne miről. Hatalmas tüske maradt benned, és szerintem nincs értelme magadban őrizgetni. Inkább beszéljünk, kérlek!
Valószínűnek tartom, hogy gyökeresen mást értünk "tanár és tanítvány" kapcsolatán. Én semmiféle "emelkedettséget" nem társítok hozzá, és a pénztől se rettegtem soha. A pénz nem bálvány: eszköz.
Nem értem, hogy miért baj ha pénzért fekszik le veled egy csaj? A mester tanitvány kapcsolat egy bizalomra és egy barátságnál jóval bonyolultabb kapcsolatra épít szerintem. És itt nincs helye a pénznek, eszébe sem jut egyik félnek sem ha valóban meg van ez a kapcsolat. Mondjuk nekem mindegy, nem vagyok érdekelt a dologban.
Nem értem, miért "nem tiszta", ha valaki átadja az összeszedett tudását másnak, és ezért pénzt fogad el/kér. Van valamije, amire a másik igényt tart. Ha ezek ketten nem ismerik egymást, ugyan, milyen motivációja lenne a tanárnak arra, hogy tanítson?
Én a fizetős nő példával a tisztaságra akartam utalni. A dolog tisztaságára. Koszos pohárból is lehet inni, de mennyivel más tisztából nem? Én erre gondoltam az egésszel.
