Most fejeztem be Andrej Kurkov: Szürke méhek című könyvét. Alcíme szerint a donbaszi háború regénye. A háború itt inkább csak közvetett, mert egy olyan faluban játszódik, ahol már csak két ember maradt, a többiek elköltöztek, vagy kihaltak. Nincsenek közvetlenül a frontvonalon, de azért elég közel hozzá. Néha megtörténik, hogy egy nagyobb zajjal járó becsapódás betöri az ablakukat, és nem árt megnézni, hová is lépnek a mezőn. A kiskertekben sem jó ötlet ásni, nem biztos, hogy a krumplit szedik fel. Szóval, nehéz az élet arrafelé. Egy szeretetszolgálat időnként élelmet, tisztálkodószereket hoz, no meg kiépül némi kapcsolat a katonák és köztük.
A főhős. Szergej Szergejics, azért maradt ott, mert szenvedélyes méhész. ls nem akarja otthagyni a méheit. Érdekes módon nem csak a mézből és a viaszból húz elfogadható hasznot, de van olyan szolgáltatása, hogy aludj a méheken! Ezen azt kell érteni, hogy a kasok fölé valami emelvényt helyeztek, azon megágyaztak, és ott lehetett szunyókálni. A méhek zümmögése állítólag nem csak nyugtató, de gyógyító hatású is. A háború persze ennek is végetvetett.
Szergej azért lek a kedvencem, mert a szó bibliai értelmében együgyű, Továbbá a végtelenségig korrekt és segítőtőkész. Ezért aztán neki is többen segítenek, de persze van olyan ember is, aki dühös rá, és betöri a kocsija ablakait. De a legtöbben ilyen-olyan módon segít neki.
Egyetlen, igazán szemét emberrel találkozik a könyv végén. Az illető megmérgezi az egyik kaptárját, és Szergej, minden vonakodása ellenére kénytelen megsemmisíteni a kast, mert nem akarja, hogy átragadjon a többire.
Ami megragadott benne, az az elhagyott falu ábrázolása, a mindennapi élet, és az, hogy Páska, az egykori ellensége, kénytelen ráfanyalodni a segítségére. Igaz, ez kölcsönös lett.
Nem siettem az olvasással, három napig tartott a nem túl hosszú regény, ki akartam élvezni.
Titkok háza és a Csendélet varjakkal is kiváló volt.
A Kénköves pokol-ban már kezdem érezni a pénzszagot. Szerelmi szál is van benne. Elmennek vacsorázni és szépen elbeszélgetnek mindenről is. Hadd nőjön az oldalszám és csengjen a kassza.
Amúgy ez is jó könyv. Minden könyvben meglepő téma volt eddig, amit nem tudok előre kitalálni hogy na mi lesz. Például ebben emberek halnak meg öngyulladással, tehát belülről melegednek fel igen magas hőfokra. Állítólag az ördög keze van a dologban.
Ebben a témakörben a védő, Eötvös Károly: A nagy per című könyvét olvastam. Megragadt bennem, hogy Eötvös mennyire ügyel arra, hogy direktben senkiről ne állítsa, hogy ostoba vagy elfogult.
Douglas Jerome Preston-Lincoln Child: The relic (A megtalált ereklye)
Közben megtaláltam a magyar könyv címét. A Bestia a film címe volt.
Douglas Jerome Preston-Lincoln Child: Reliquary (Az ereklyetartó)
Pendergast sorozat 2. kötete. Tovább folytatódik a zseniális történetírás, nagyszerű könyv. De ha ezt is szeretné elolvasni az ember, nem biztos hogy olyan jó ötlet a The Relic epilógusát elolvasni.
Alekszandr Etkind: A lehetetlen Erósza (A pszichoanalízis története Oroszországban) — Jó könyv. Nincs pszichoanalízis oroszok nélkül, már a kezdeteknél ott sertepertélnek, Freud meg Jung leghíresebb páciense is orosz volt, Rorschachot meg egyenest elvarázsolta az orosz nép, még feleséget is oroszt választott. Aki szereti az Ezüstkor irodalmárait, annak aranybánya a könyv: még talán a francia irodalom se pezsgett ekkora intenzitással, mint a korabeli orosz – párok cserélnek szerepeket, meg hármasok állnak össze, csak hogy felélesszék Dionüszosz kultuszát; igen, kicsit megszaladt a paci kedvelt oroszainkkal, Belij, Brjuszov, az Ivanovok, Blok etc. igyekeztek kiszippantani az élet velejét, még az se okozott különösebb gondot, ha a csont megakadt a torkukon (á la Holt költők társasága), a pszichoanalízis sehol se vetett ekkora hullámokat, mint Oroszországban. Aztán persze jöttek a kommunisták, és mindenkit kizavartak az erdőből. Illetve azt azért nem, még mindenféle verziókban működtek az egyes iskolák, de arról onnantól szó se lehetett, hogy az állam felügyelete nélkül pusztán csak a művészet kedvéért analizálják egymást meg magukat a gyanús elemek. A KGB-vel (NKVD-val?) összefonódott pszichoanalízis meg egy különösen csúnya történettel megemítve. Most a Damion Searls: Rorschach-t olvasom, szinte kiegészíti ezt a könyvet.
