Keresés

A léte kiábrándító, igen. Hogy mintázattá válik, egy egyszerű (vagy bonyolult) reakció, ami akkor és ott jó volt, de mintázatként már csak jól-rosszul illeszkedi a többi szituációra. És ez zavar, hogy hajlamosnak érzem magam ezeknek a mintázatoknak a kiépítésére. Rossz? Nem rossz, csak alkalmatlan a legtöbb esetben.

Miért, az új mintázatok kevésbé kiábrándítóak? :/

Abból is elég kiábrándító, ahogyan az ember felfedezi a saját mintázatait.

Bocs.
pattern - (állandó) mintázat

Állandó társaságban a pattern egy idő után érdektelenné teszi.

Általában szoktam tudni követni a téma hullámzását, átmeneteit, de itt nem érzékeltem ilyent.
Annó, pár éve társaságban szoktunk 'játszani' olyant, hogy egy hosszú beszélgetést visszafejtettünk a kezdetéig, átmenve a téma változásain, és nekem tetszett; egyrészről egyfajta memóriajáték volt, másrészről meg az asszociációk érdekességei voltak figyelemreméltóak. De már jóideje nem játszottam ilyent.

Feltételeztem... mármint azt, hogy ha egy fonál elkezdődött, akkor az megy végig, mint vezérfonál. De ha nem, hát nem.

Nem te beszéltél a nettóról?

Na, az sosem volt a nettón...

Mi megy? :-)))

Talán inkább sehogy sem volt varázsgyűrű.
Hüvelykszorító, mondom... :-)

Az nem varázsgyűrű volt, hanem hüvelykszorító... :-)

Nem tudom, ott senki nem adott nekem varázsgyűrűt... te kaptál? :-)

Kíváncsi vagyok folytatódik-e ma az álom...

Hüle. :-)))
Se álmomban, se ébren nem jutott ez róla eszembe. :-)))

Na, röviden. Egyfajta iskolában (valami harci iskola, ne a ma szokásosakra gondolj) voltam egy másik csajjal (nem ismerem), és hol nyílt, hol háttérben zajló harc volt a különböző klikkek között, amelyek egyes istenek követőiből álltak. Mi ketten újak voltunk a suliban, és az újakat próbálták megnyerni a régebbiek a saját istenüknek. A megnyerés hol meggyőzési kísérletekből, hol 'párbajokból', megmérettetésekből állt. :-) De valami bajunk mindig volt mindegyik istennel, vagy a követőikkel, és emiatt nem csatlakoztunk sehová. Aztán elkezdtünk álmodni egy új, addig nem ismert istennőről (szokás az álomban azt álmodni, hogy álmodok???), aki varázshatalmat is adott az álmai mellé. Eleinte titkoltuk, de aztán mások is rájöttek, és megpróbálták 'kiszorítani' az új vetélytársat a terepről. A legvégén valahogy hozzánkkerült egy gyűrű (baromi nagy és kényelmetlen hordani, és mintha tűzzománc-darabkákból összeállított, tarka, stilizált macskaszem lett volna), ami az istennő jelképe volt, és a hatalma nagyrészét hordozta; amikor felhúztam az ujjamra, valami 'igen, ez az!' érzés fogott el, mintha ez megoldaná a problémákat. No, ekkor csörgött a vekker. :-)

Minden leírás nélkül ma egyszerűen emlékeztem az álmomra. Még most is szinte látom. Szédületes fantasy volt, sajna az ébresztőóra megfosztott a végkifejlettől... :-)

Legyen igazad. :-)))

Hulla sincs? Ebből akár üzletet is lehetne csinálni, a maffia kapna rajta. :-)))

Azért remélem, idővel tényleg le fogok írni valamit... :-)

Arra nem, egyáltalán nem.

Arra nem emlékszel, hogy mit írtál le álmodban a papírra?

Ez a pozitívum nekem is megragadta a figyelmemet. :-)))

De legalább már emlékszel valamire az álmodból. :-DDD

Most harmadszor csináltam meg egy héten belül azt, hogy hajnalban felébredve leírtam pár szót az álomból, majd aludtam tovább; reggelre kelve meg kerestem a leírtakat a noteszban. Nem voltak ott, vagyis szépen 'belekomponáltam' a leírást az álomba... :-)))

lehet, hogy újfajta bakériumölő szert találtál fel, egy kis vizisportot a szkepticizmusban?
:-)

Akkor egyetértünk. Megvan a helye a szkepticizmusnak is. :-)

Nem mindenben. A logikát segíti, mert az nem szeresse az 'elhiszem' jellegű gondolatokat, és a szkepticizmus ebben segítség.

Naja, csak a szkepticizmus effektív akadályozó tényező tud lenni ebben. :-)

Nekem működött a könyvből pár dolog (de jó is volt a tanuláshoz...). A jórészével viszont erősen hadilábon álltam szkepticizmusból kifolyólag; nem hiszem, hogy tanfolyamon 'hivőbb' lettem volna. Mára meg már magamtól olyan messzire állónak érzem, mint Makó Jeruzsálemet. :-)

Könyvből páran gyakoroltuk.

Akkor jól emlékeztem. Túl fáradt általában nem hiszem, hogy lennék, bár előfordul.

Agykontroll? Hehe, középiskolás koromban csináltam. De rég is volt... tisztára nosztalgikussá tettél... :-) Van, amire jó, a többi meg blabla, jó pénzért.