Igen, szerintem sem jó ugyanarra többször rákérdezni, mert csak félrevezet. Nem is csináltam soha. Viszont nem mindenki 'tart ott' lelki fejlődésben (hú, ezért mit fogok kapni, de akkor is tartom a véleményem), nem mindenki olyan érett lélek, hogy ez így mind menjen. Vagy lehet valaki akkora válságban egy élethelyzetben, hogy egyszerűen nem tud higgadtan, elmélyülten elemezgetni, mindig a könyvhöz fordul külső segítségért, ahelyett, hogy belül keresné az okokat és a megfejtést. Viszont lehet, hogy nyolcadikra bevillan neki valami a sorok közt, és onnantól ráérez a dolgokra. És az is lehet, hogy tizennyolcadszorra aztán azt a jelet kapja, amit Barátocska :), hogy vegye már észre magát. És akkor észreveszi magát. Szóval azt gondolom, hogy a 'könyvnek' van elég türelme a kezdő júzerekhez is, és pontosan 'tudja', hogy mikor lehet egy olyan jelet adni eredményül, hogy 'haver, vedd már észre, hogy már előszörre is válaszoltam, és olvasd el azt még egyszer'. Az egy dolog, hogy én kezdőként nem azt csináltam, hogy folyton ugyanarra kérdeztem, még ha elég kétségbeesett élethelyzetben voltam is, hanem egyet kérdeztem, és azon napokig rágódtam, hogy na, most vajon mit akart mondani a könyv. És mondom, akkor sem jöttem rá, hogy mit akart mondani, arra csak hónapokkal később jöttem rá. Viszont hiszem, hogy nekem akkor ott azt a jelet kellett kapnom, mert a félreértelmezésemmel együtt is segített és akkor arra volt szükségem. (Talán pont arra a félreértelmezésre is.) Azt gondolom, hogy tudja a könyv, hogy ki fordul hozzá segítségért, tanácsért, és a neki megfelelő választ adja. Egyre viszont mindig nagyon ügyeltem, és az az, hogy ha már jósoltam, akkor tartsam magam magam a jel(ek)ben adott tanácsokhoz. Igyekeztem a kapott választ elfogadni és megfogadni - ahogy írtad. Bíztam abban, hogy jó volt az, amit nekem tanácsoltak, és úgy is tettem, még ha néha úgy is éreztem, hogy nem pontosan értem, mit akartak ezzel nekem üzenni. És szerintem ez valóban nagyon fontos. Ha már kérdezünk, akkor hagyjuk, hogy segítsenek. Bízzunk abban, hogy jó választ és jó tanácsot kapunk. Én pontosan emiatt nem kérdeztem többször ugyanazt, hanem igyekeztem megfogadni a jósjel(ek)ben megfogalmazott tanácsokat. Akkor is, ha úgy éreztem, hogy (még) nem értettem meg a jelek üzenetét. Aztán később mindig beigazolódott, hogy a könyvnek igaza volt, még ha nem is úgy, ahogy eredetileg gondoltam volna. A későbbi események fényében persze a jósjeleket már egész máshogy értelmezhetjük. De hát ez a tanulási folyamat része.
(Amúgy ez nagyon jó szerintem, hogy ilyenekről elkezdtünk beszélni, mert lehet, hogy van, aki nem ír, viszont olvas, és tudunk neki segíteni a leírtakkal. :))
Nem biztos, hogy nem jó az, ha valaki többször ugyanazt kérdezi. Hátha pont nyolcadszorra fog neki beugrani valami. :) Csak az nem mindegy, hogy a nyolcadik kérdést már csak 'poénból' tesszük-e fel, és a kapott választ már csak elolvasgatjuk, hogy hátha jó az nekünk, vagy tényleg energiát fektetünk a megértésbe. Ezért írtam azt, hogy szerintem lehet nyolcszor ugyanazt kérdezni, de akkor törjük magunkat a megértésen és ne legyünk felületesek. Gondolkozzunk. Szerintem az elején még nem biztos, hogy olyan jól ráérzünk a dolgokra. Arra sem, hogy pontosan mit kérdezzünk, és arra sem, hogy hogyan értelmezzük, ami kijött. Ha jól emlékszem, Müller is azt írta, hogy neki sem volt rögtön minden tiszta, volt amit csak később értett meg, hogy mire is gondolhatott a könyv, csak később került a helyére egy-egy gondolat, és hogy a mai napig van olyan, amit nem ért a könyvön, vagy sokáig nem értett meg belőle. Szóval szerintem bizonytalankodni lehet, csak ha már használjuk a Jóskönyvet, akkor vegyük komolyan. Amiket Te írtál a 'tudni kellene' soraidban az mind szép és jó, és igazad van, de az elején még tuti nem fog menni. Mikor először a kezembe vettem a könyvet, nekem ebből max. kettő ment szerintem. Úgyhogy a listádat azzal bővíteném, hogy tudni kellene mélyen elgondolkodni dolgokon, de emellett tudni kellene türelmesnek is lenni - magunkkal szemben is.
Na ezzel egy az egyben egyet értek. Az első bekezdéseddel is. De ez nem csak szint kérdése. Szerintem ugyanez a helyzet azzal, ha valaki egy számára nagyon fontos kérdést tesz fel szinte naponta, mert a választ csak elolvassa, de nem értelmezi, azon nem gondolkodik el elég mélyen. Kijött valami, OK. Ha értem - vagy érteni vélem -, jól van; ha nem értem, nem értem - hülye a könyv. Én ismerek olyat, aki majdhogynem naponta kérdez, a téma kb. ugyanaz, csak több, az adott tárgyhoz kapcsolódó 'rész'kérdést tesz fel. Szerintem ez felesleges. Ki kellene találni, hogy az adott dologgal kapcsolatban mi a fő kérdés, mi az az egyetlen kérdés, amire tudni szeretné a választ, azt egyszer megkérdezni, esetleg utána a jóslatot többször is elolvasni és napokig értelmezni, hátha rájövünk a lényegre; nem kellene hetente háromszor dobni ugyanarra a kérdésre más-más szóösszetétellel vagy mondatszerkezettel. A gond az, hogy lehet, hogy a könyv akár naponta is értelmes és okos választ ad ugyanarra a kérdésre pepitában, de ezzel gyönyörűen össze tudjuk zavarni saját magunkat. Én ennek nem vagyok híve. Hosszú napokig, akár hetekig töprengek egy adott dolgon, kérdésen - de ezek szerint Te is. Én nem azt mondom, hogy egyedül ez a módszer üdvös, de nekem bevált. És azt is látom (az ismerősömön), hogy a folytonos visszakérdezés ugyanarra a témára nem válik be, nem boldogul a helyzettel, a kérdéssel, és a válaszokkal sem. A lényeg, hogy a Jóskönyvhöz nem lehet felületességgel közelíteni.
Én azt gondolom, kell lennie egy szintnek a kérdés vonatkozásában, ami fölött kérdez az ember, ezért az író ajánlásával szemben én nem tartom napi használatra valónak a Jóskönyvet.
A valódi problémán - jó esetben - az ember sokat, nagyon sokat, rengeteget "agyal".
Ha már felismerte és problémának tartja, időt ad neki. Időt, amennyit kell...
Alaposan, több oldalról mérlegel, megrág és körbejár, ennél jobb hangolódás pedig nem kell szerintem. Bizonyos fokú önismeret itt természetesen elengedhetetlen.
Aztán vagy rájön a megoldás lehetséges és járható módjára, vagy megérik benne a kérdésfeltevés-válaszelfogadás döntése (ez a kettő nincs külön).
A Jóskönyv nem a hirtelen felindulás, hanem kiérlelt kérdésekra való válaszadás ezköze...
Én azt gondolom, hogy a könyv egyébként mindenkinek megadja a választ a kérdésére, az a kérdés, hogy valaki megérti-e az üzenetet avagy sem. Én mikor elkezdtem használni a könyvet, csináltam ezt a leírt meditálós, füstölőgyújtásos ráhangolódást, mégsem értettem meg, amit a könyv mondott. Akkor persze azt gondoltam, hogy megértettem, és még az is lehet, hogy akkor, ott arra volt szükségem, amit 'kiértettem' belőle, de visszanézve aztán más tartalommal bírt az adott jel. Hogy a Müller-féle macskás hasonlattal éljek: már nem csak egy bajszot láttam, hanem mondjuk már a komplett fejet. Szóval meditálás ide vagy oda, a válasz korrekt lesz, maximum nem értjük meg. Vagy nem úgy. :)
(gör. ), a szó eredeti értelmében a beszélgetés mestersége; filozófiai értelmet kapott a szó Sokrates föllépésével, kinél a beszélgetés a tudományos eljárás egyik módja, amelynek segítségével a beszélők...
[ 2 ] dialektika
görög logikai műszó. Eredetileg a beszélgetés és vitatkozás művészetét jelentette későbben magát a filozófiai módszert. Aristotelesnél a D. szó értelme megváltozik és az érvelés módszerét jelenti. A modern...
[ 3 ] dialektika
eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját. - Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó...
Ha nem a Jóskönyről szólna a topik, megkérnélek, hogy fejtsd ki, ez a Müller=giccs gondolat hogy született meg az elmédben, de hát ugye... :)) Arról nem is beszélve, hogy az egész élet egy nagy agyalás, ne szűkítsünk ennyire. :)
