ha jól rémlik a globuszé a pacalpörkölt konzerv is, ami szintén a jobbak közé tartozik, csak kicsit kell fűszerileg feljavítani, meg valami hagyma alappal indítani.
Valóban nem alaptalan a konzerv készítmények "leszólása", vitathatatlanul kényszermegoldás a konzerv. Megjegyzem viszont, találkoztam jól sikerült készítménnyel is, ilyen Globus marhapörköltje (persze hatszázvalamennyiért lehetne jobb a hús - szósz arány a hús javára).
szalontüdővel egyszer próbálkoztam, valami mirelitt cucc volt, ment a kukába. viszont sok sok év után rákattantam a pacalra, az mostanaban az egyik űber kedvencem :))
Persze azért nem biztos, hogy teljes bojkottot kell hírdetni a "bóti" cuccokra. Pl. én kacsa kenőmájast piacon még nem láttam. "Bóti" kenőmájasokkal úgy általában, legalábbis íz tekintetében nekem még nem volt komolyabb problémám.
Ja, hát én is félre szoktam rakatni néha egy-egy csülköt. Már ismerjük egymást egy ideje, szívesen visszatartja az árut a kedvemért. Tudja, hogy úgyis megyek érte.
Szerencsére lakhelyemen, a piacon árulnak igazi házi disznóságokat faluról beutazó termelők (azért írom, hogy igazi, mert több húsüzem előszeretettel használja a cimkén a házi szót, miközben az eredetnek ahhoz semmi köze ...), csak az a helyzet, hogy a kereslet jóval meghaladja a kínálatot. De azért többször sikerült igen fain kolbászt és egyéb jókat kifognom.
Tényleg, azt miért nem tiltja jogszabály, hogy tömegtermelő üzemek bitorolják a "házi" szót ? (Na jó, épületben, azaz házban gyártanak, nem a szabad ég alatt - talán ezért ... :-)) )
Ha a te városodban nincs állandó disznóságos ember a piacon, akkor bizony meg kell ragadni a ritka lehetőséget, és jól bevásárolni, amikor összefutsz az alkalmi árusokkal. Érdemes velük elbeszélgetni, hogy mikor jönnek, mert lehet, hogy gyakran, csak te nem találkozol velük.
Boltban sohasem veszek disznóságot. Ha nincs házi a rokonyságból, akkor kibattyogok a Bosnyák piacra, van ott egy kedvenc őstermelőm, meg vagyok vele elégedve. Mindene van. Szalonna, kolbász, sonka, májas, sült császár, abált cuccok. Nem kell a boltban semmi ilyesmit venni.
Persze a sonkája elég fiatal (nincs sokáig érlelve), mert nagyon fogy. De az biztos, hogy nem mesterségesen érleli.
Ha már szalonna. Tegnap vettünk az egyik megaáruházban zsírszalonnát, este kisütöttük, a tepertő egy részét megettük lilahagymával, a többit a saját zsírjában csinos kis üvegekben letároltuk. Ezen felül lett vagy ötliter finom zsír is. Nyamm!
Az is gond, illetve, hogy ilyen - olyan E jelű (főképp tartósító) adalékokat tartalmaznak. Nemrég olvasgattam egy kenőmájas csomagolásán, de alig van "bóti" élelmiszer, melyre ez ne lenne igaz.
Nos e tekintetben szerencsés kivétel a szalonna. Még talán a tepertő is.
Nyammm!!!! Bár kevés disznótoron jártam, megindítottak soraid. Múltkor azt hallottam, hogy a bolti cuccokkal az a gond, hogy azok gyorsérlelésűek, míg az igazi házi cucc hetekig figyel a fülstölőben. Van szakértő a vonalban?
Nosztalgiázzunk kicsit: Faluról származom, bár évtizedek óta városban élek. Gyerekkoromban minden télen átlag két disznótoron vettem részt, egy az anyai nagyszüleimnél, egy nagymamám testvéreinél. Nagymamám bátyja volt, amíg élt a böllér, abszolút a helyzet magaslatán állt. Bár egy olyan esetre emlékszem, mikor a karámból kirángatás után megszökött a disznó és csapatunk hajkurászta a kertben. (A disznó vesztett egyébként.) Az étkek a szokásosak voltak: tízóraira paprikás szalonna és máj - én nem vetettem meg a sült agyvelőt sem, szerintem igen finom. Ebédre sült szalonna sült krumplival. Ezt követték a hurka- és kolbászkészítési munkálatok, aktív részvételemmel. Igencsak szerettem a nyers kolbászhúst kóstolni (meózni), volt eset mikor a kóstolástól annyira telítődtem, hogy este már alig ettem sültkolbászt. Vacsorára természetesen ettünk orjalevest, hurkát, kolbászt, de a csúcs az a fenomenális toroskáposzta volt, aminél finomabb ételt azt hiszem nem ettem. Nem maradhatott el a "desszert" hájas pogácsa sem. A böllér a vascora után "lámpással" járkált - így neveztük a pincéből hozott telt borosüveget. Mi következett vacsora után ? Ultiparti ! De szép idők voltak !
Aztán néhány idős rokonom halála után a vágások száma lecsökket egyre, majd sajnos a kilencvenes évek második felében nullára. Ma, ha igazi házi disznótorosra vágyok, egyetlen beszerzési lehetőség a városi piac, ahol a környékbeli falvakból jött asszonyok árúsítanak - de ez csak esetleges lehetőség.
Tavaly a MÁV Nosztalgia Kft. szervezett utat Lajosmizsére disznótorra, idén már nem. :-( Nem érte meg nekik ?
nekem apósomnál puncsoltak az olasz üzletfelei karácsonykor egy kedves csomaggal, benne sajtok és mindenféle disznóból készült anyag. az egyik szalámi a mi téliszaláminkra hajazott, de egész borsdarabok is voltak benne, volt egy dögös sonka, meg töltött disznóláb is. meg kel mondjam eddig tésztazabáló digóknak profanizáltam ezt a népséget, de rá kellett jöjjek, ott is tudják mitől döglik a légy. legutóbb egy olyan emberrel hozott össze a sors, aki valami haverjától a Mertóból szerez jó minőségű husit, amiből aztán otthon gyárt mindenféle fölstölt cuccokat, hurkát stb. a tegnapi csülök nagyon ott volt.
A topic - ha nem is teljes - átolvasása után elgondolkodtam, vajon melyik "bóti" élelmiszerben lehet megbízni. (Nincs módja mindenkinek sertést vagy más haszonállatot tartani ugyebár ...) Legtutibb a szalonna minden bizonnyal. A minap vásároltam egy szép füstölt csemege szalonnát (biztos jól nézett ki, egy nagyobb darab felét kértem, a sorban következő férfi pedig rögtön a másik felét). Tegnap sütögettem belőle ... hát nemcsak szép volt de kifejezetten finom. Káposztával töltött cseresznyepaprikát és Borsodi Bivalyt alkalmaztam élményfokozónak. Nagyon király volt. Azt hiszem csatlakozni fogok a "klubhoz".
