JJJÉÉÉ CSÚCS !
ez csúcs......
Vége a kutyakomédiának
– nyilatkozta Csúcs László a Népszabadságnak
Többen úgy vélik, hogy a tervezett adókedvezmények az „alsó középosztálynak” kedveznek. Csúcs László nemrég úgy fogalmazott, hogy pártjának életszemléletétől idegenek a Fidesz teljesítményorientált szabályozási törekvései. Akadnak, akik furcsállják, hogy a nemrég létrejött Orbán–Torgyán megegyezés voltaképpen „felülírja” a kisgazdafrakcióban született közös álláspontot.
--------------------------------------------------------------------------------
– Mit szól ehhez ön mint a kisgazda parlamenti csoport helyettes vezetője, a téma vezérszónoka? Van, aki úgy véli, hogy az egész előre megírt forgatókönyv szerint történik, magyarán szólva csúfot űznek magából.
– Kínosan ügyelni fogok arra, hogy válaszomban minden jelzős szerkezetet kerüljek. Csak a tényekre hagyatkozom. A kutyakomédiának vége. Nemrég beszéltem Bánk Attila kisgazda frakcióvezetővel, és ezt neki is elmondtam. Arra kértem, hogy keressenek valaki mást, aki majd a frakcióban az adó- és költségvetési kérdésekkel foglalkozik. Ezentúl a zárszámadás sem az én asztalom. A tényeket sorolom: május óta kőkemény munka folyt a frakcióban az adótörvények, majd a költségvetések ügyében. Az itt kialakult álláspontunkat minden lehetséges frakciófórummal egyeztettem, és az ülésekre meghívtam Torgyán elnök urat, illetve az ő jobbkezét, Szabadi Béla politikai államtitkárt is. Ők egyszer sem jöttek el. A fundamentális pénzügy-politikai kérdéscsomag gyakran volt téma az általam vezetett gazdaságpolitikai munkacsoportban is. Már csak azért is fontosak ezek a kérdések, mert a költségvetés két évre készül. A pénzügyi kormányzat mindig késve és hiányos információkkal látott el bennünket. Mi nem titokban dolgoztunk, és a nyilvánosságra támaszkodva próbáltunk érvelni.
– Torgyán József vagy Szabadi Béla nem is reagált a frakció javaslataira?
– Soha semmilyen visszajelzés nem érkezett tőlük.
– Ez mit jelent? Nem tartják fontosnak, amit ön mond, vagy mennek a maguk feje után, netán önöket, tehát a kisgazda frakciót megkerülve közvetlenül a Fidesz-szel vagy a miniszterelnök úrral egyeztetnek?
– A jelek szerint megkerülték a kisgazda frakciót a kétéves adócsomag ügyében is. Amikor vezérszónokként felszólaltam a parlamentben, akkor nem a saját személyes véleményemet mondtam, hanem a frakció álláspontját ismertettem. Igyekeztem tevőlegesen formálni a szakmai álláspont kialakítását, de hangsúlyozom: e mögött mindig testületi döntés volt.
– De miért lepődik meg mindezen, hiszen hasonlót már eljátszott önnel a kisgazda pártvezetés?
– Ebben csak az volt a meglepő, hogy ha valaki nem kísérte figyelemmel a frakciómunkát, akkor is megtudhatta a sajtóból, hiszen nem volt olyan hét, sőt az utóbbi időben olyan nap, amikor a napi sajtó ne szólt volna arról, hogy a kisgazda képviselőcsoport markáns különvéleményt fogalmazott meg a kétéves költségvetés ügyében. Ugyanígy markáns fenntartásokkal éltünk a kétéves költségvetést megalapozó adótörvényt illetően. A kisgazdapárt elnöksége részéről semmiféle olyan jelzést nem kaptunk, hogy „álljatok meg, más irányban gondolkozunk, más törekvéseink vannak, módosítsatok!” Ilyesmiről szó sem volt.
– Hírek szerint Torgyán József harminc perc alatt állapodott meg annak az ellenkezőjéről, amelyről önök előzőleg már a frakcióban megegyeztek. Ön például azt is mondta, hogy a kisgazda családtámogatási filozófia ellenkezik a Fideszével.
– Ez csak egy része az ellentétnek. Legalább ilyen fontos, hogy úgy tárgyalunk az adócsomagról, hogy mind a mai napig nem ismerjük a költségvetési sarokszámokat. A költségvetés tartalmáról pedig végképp nem tudunk semmit. Ez még csak most fog elkészülni. Márpedig bevételről, annak nagyságáról, mértékéről dönteni a kiadási oldal ismerete nélkül – ugrás a sötétbe. Ha a kormányprogramban vállalt államháztartási reform megtörtént volna, vagy 1999-ben legalább elindítjuk azt, akkor ma már igen jelentékeny adóforinttömeget lehetne megtakarítani a kiadások csökkentésével. Az egészségügyben például tovább tart a válságmenedzselés, ami önmagában garancia a pazarlásra. Túlhaladott struktúrák működnek tovább közpénzeken, megkérdőjelezhető racionalitással, amit az adózó állampolgároknak, a vállalkozóknak kell finanszírozniuk. Nem készült adóreform sem, és ebben a ciklusban már nem is lesz ilyen. Ez egyértelműen Járai Zsigmond pénzügyminiszter felelőssége. Meghökkentő számomra, hogy a miniszterelnök ezt tudván vállon veregette a Vigadóban. Az adócsomag és az elmaradt reform azt a veszélyt rejti magában, hogy miközben nagyszerűen alakul a gazdaság, a teljesítmények nagyon biztatóak, az elmaradt reformok következményei előbb vagy utóbb ránk dőlnek. A finanszírozás oldalán ez olyan kezelhetetlen helyzetet teremt, amely előbb-utóbb aláássa a gazdasági növekedést, nem ma, de holnap már igen. Nem öncélú követelmény tehát az, hogy térjünk vissza a kályhához, vagyis hajtsuk végre a kormányprogramban megfogalmazott reformokat. Az elmúlt két év egyébként a bizonyság arra, hogy soha nem személyes oldalról közelítettem meg különböző kérdéseket. Ha úgy tetszik, súlyos megaláztatások értek, de ezeken mindig igyekeztem túltenni magam.
– Milyen megaláztatásokon kellett túltennie magát?
– Ha az általam társadalmi munkában készített Fradi-jelentés megállapításait nem söprik a szőnyeg alá, akkor az FTC egy tisztult állapotban már nem a lét és a nemlét küszöbén vergődne. Ma a Fradi rosszabb állapotban van, mint az ötvenes években. Akkor a politikai üldöztetés összefogta az egyesületet és a támogatókat is, ma viszont a szétzüllés határára érkezett. A következő, a 413 milliárdos kincskereső történet valóban a kör négyszögesítésével egyenértékű feladat volt számomra, amelyet jobb ügyhöz méltó buzgalommal és szorgalommal igyekeztem teljesíteni. Ma hozzávetőleg ötvenmilliárddal többel gazdálkodhatna az agrártárca, ha akkor elfogadják az indítványomat. A kétéves költségvetésről ma is fenntartom azt a korábbi szakmai álláspontomat, hogy ennek megvalósításához a feltételek nem értek meg, a világgazdasági folyamatokat ugyanis nem lehet előre pontosan kiszámítani. A pénzügyi kormányzat által előterjesztett adótörvényekkel szemben is alapvető elvi fenntartásaim vannak, ezeket a kisgazdapárt vezérszónokaként exponáltam. A korábbiakhoz hasonlóan erre sem késett a válasz, a sajtó útján megkaptam a figyelmeztetést.
– Torgyán József nem közölte önnel, hogy miért állapodott meg ripsz-ropsz Orbán Viktorral az adótörvények támogatásáról?
– Én csak azt olvastam az újságokban, hogy azt mondta: közös a Fidesszel az utunk, közös a törekvésünk, teljes az egyetértés. Ezek után azt a költői kérdést már nem kívánom feltenni, hogy akkor a kisgazdapárt arculata hova lett, hiszen ezzel a megállapodással teljesen besimul a Fideszébe.
– Ez lehet esetleg a cél, vagy nem?
– A pénzügypolitika a legfontosabb politikai kérdés, mert az direkt vagy indirekt módon mindenkit érint az országban, a csecsemőktől az aggastyánokig mindenkire kihat. Ez az, amivel alapvetően lehet politizálni, az arculatunkat formálni.
– Torgyán elnök úr nem veszi ezt észre?
– Ha közös az utunk, ha mi vagyunk a Fidesz támasza, félő, hogy egy idő után a választók megkérdezik: miért van szükség a kisgazdapártra, miért kell két párt? Annál is inkább, mert Orbán Viktor meghirdette, hogy a jövő egy antikommunista párté és a kommunista utódpárté, azaz két- és nem többpólusú politikai rendszerről beszélt. Ez a tények ismeretében aligha tekinthető elszólásnak.
– Több kisgazda képviselő is úgy gondolja, hogy Torgyán József azért bólint rá mindenre, mert az ő minisztériuma megkapja a kiemelt költségvetési támogatást.
– Én ezt nem tudom. Visszatérve a korábbi kérdésre: úgy gondolom, a történet arról szól, hogy „nem baj az, ha ez a Csúcs okoskodik, ezzel muníciót ad ahhoz, hogy kedvezőbb helyzetbe hozzuk az agráriumot”. Egy alkumechanizmus tanúi vagyunk. Nekem csak az a gondom, hogy Magyarország nem egyenlő az agráriummal, miközben én magam is azt mondom, hogy ez a terület kiemelten fontos. Tehát hagyják, hogy mondjam a magamét, s miután elég egyértelműen szoktam fogalmazni, ettől valószínűleg már a Fidesznek, a pénzügyi tárcának vagy a kormánynak is borsózik a háta.
– Ez olykor talán indokolt lehet. Az adótörvények vitájában koalíciós vezérszónokként ugyanazokat a bírálatokat fogalmazta meg a kormány javaslatával szemben, mint az ellenzéki szocialista és szabad demokrata képviselők. Pedig önt nehéz lenne „balliberális” elfogultsággal vádolni.
– Egy jeles szocialista képviselő az említett felszólalásom után a parlament folyosóján odajött hozzám és azt mondta: „ugye, tudod, hogy téged eszközként használnak és használunk mi is”. Tehát amit én véres verejtékkel kihámozok ezekből a tízkilós költségvetési előterjesztésekből, abból építkezik az ellenzék is, a kormány is – s én vagyok a vesztes. A kisgazdapártban hagyják, hogy szaladjak előre és képviseljem azt a szakmai álláspontot, amely arculatot ad az FKGP-nek. Majd amikor élessé válik a helyzet, a háttérben elkezdődik a politikai alku, mely rám üt vissza, s a végén finoman szólva is azt veszem észre, hogy egyedül maradok a dombtetőn. Ezért mondtam azt, hogy ennek legyen vége.
– S a jövőben mivel kíván akkor foglalkozni?
– Majd meglátjuk, elképzelhető, hogy a kultúrával.
--------------------------------------------------------------------------------
Csúcs László
1942-ben született Mohácson.
1965-ben jogi diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen.
1970-1992: a PM munkatársa, az adó- és illetékrendszerrel foglalkozik.
1992-1994: az MHB igazgatósági tagja.
1992-1994: a Magyar Rádió alelnöke, majd elnöke.
1994-1998: a Fővárosi Közgyűlés tagja.
1998-tól az FKGP parlamenti frakciójának képviselője.
Csuhaj Ildikó
Pogonyi Lajos
