Keresés

Részletes keresés

szimix Creative Commons License 2010.04.27 0 0 1618
A szerelem almás

Olyat írtam, verset,
Mi minden sora herseg,
Édes létől csurran
Összes szép szava.

Ha azt mondja erre:
Kedves, ámde kerge,
Elteszem a pennám, s
Elmenek haza.

Ám ha reggelig még
Hordja pettyes ingét
Melyben megszerettem,
Költözzünk oda,

Hol, ha tréfát mondok,
Arra varrunk gombot,
S ha átölelve tartom,
Úgy kéri: soha!

Mesém eddig tartott,
Itten érünk partot.
Elsüllyedt a teknő,
És szentpéter lova

Visz minket a széllel
Szerte, szana, s éjjel
Átölelve tartom
Úgy érünk haza.
dromio Creative Commons License 2010.04.21 0 0 1617

Mintha

 

Soha nem kérdeztem, s Te soha se mondtad
Soha még egyetlen bókkal se hazudtad
Mégis
Szemedben, ha nézel, olyan fények gyúlnak
Mély-barna zöngéje úgy szól a hangodnak
Ujjaid hajamban néha úgy matatnak
Ajkaid a számra oly mohón tapadnak
Vagy, ha váratlanul, hátulról átölelsz
Nyakamba aprócska puszikat úgy lehelsz
Testedbe úgy burkolsz, vágyamra úgy felelsz
Mint hogyha szeretnél…
Testbeszéded érzem, sőt, érteni vélem
Bár óvatosságra int a józan eszem
Érvei nyomósak, de addig elvetem
Őket, míg karodban békémet meglelem

 

(Senior)

dromio Creative Commons License 2010.04.14 0 0 1616

szabad

           esés

 

épp a völgyhíd közepén jutott eszedbe?

engedni

el

szabadon

szállni

 

ja!

még nem is mondtam

nem tudok repülni

halkabban Creative Commons License 2010.04.03 0 0 1615

Zsefy Zsanett :


Az Élethez


Nem búcsúzom,
csak elmegyek egyszer.
Lehet egy ködös,
fáradt őszi reggel.
Lehet egy forró,
nyári alkonyon.
Mit számít akkor,
ha már nem tudom.


Nem búcsúzom,
csak gondolatban kérem,
ne legyen fájó
az utolsó emlékem!
Nem búcsúzom,
csak hiányzol nagyon
azon a hosszú
égi utamon...

csicsijja Creative Commons License 2010.03.14 0 0 1614

 

Senior


Illatod


Nyüzsög minden porcikám
Elaludni nem tudok
Párnámon és bőrömön
Itt maradt az illatod
Tiszta, ápolt, ismerős
A testedet idézi
Ahelyett, hogy lemosnám
Vágyamat felébreszti

csicsijja Creative Commons License 2010.03.11 0 0 1613

 

Székely Szabolcs

 

Hajnal

 

Fény, teagőzben.
Ágyamon alszol, közben
mosolyogsz. Győztem.

Prucika Creative Commons License 2010.02.10 0 0 1612

Sápadt árnyék csak

karikák szemem alatt

magamba zárva

 

 

pók fut falamon

élek és élni hagyom

aprócska élet

gyöngyvirág Creative Commons License 2010.01.28 0 0 1611

Csendedbe lépnék.
Dalt hoztam. De magadba
temetted hangod.
gyöngyvirág Creative Commons License 2010.01.28 0 0 1610
Fahéjas-almás


Csak egy korty tea:
számban olvad az íze,
mint múlt csókoké.
blrp Creative Commons License 2010.01.17 0 0 1609

Szerelem az időben


Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.
Titkát már görög
edények rajza rejti,
amint szemét a férfi
a nőn ott felejti,
s ahogy a nő karja
antik kőbe vésve
tárul örökös ölelésre.


Szerelem!
Csillagéleted
hányszor gyúl újra létre
főnixporodból megint,
hányszor igézed még,
ki rád tekint?


Te bölcsek kövén törvényt hozol,
barbárok között ünnepet ülsz,
majd egyházadból kiátkozol,
bánatok óceánjába merülsz


Merre visz utad?


Csillagmiriádok hullnak nyomodban,
pénz, nyomor, vérfolyam ömlik zuhatagban,
utánad a lélek, mint Ikarosz
szárnyal egyre magasabban,
hogy aztán megtörten
zuhanjon alá.


Hol talállak?


Kereslek már évezredek óta,
Tibet fennsíkjain varázsolva,
om mani padme hum,
keresd a titkot a lótuszvirágban,
a Tigristől az Eufráteszig
egyetlen ölelésben,
bölcsőben és temetésben,
vert hadak útján a holtak
megtört szemének üvegén,
elmúlást lehelő mocsár ölén.


Kereslek én!


Keresni foglak,
ameddig egyetlen szerető,
nő és férfi létezik ölelő,
és törékeny testükben
léted szerteárad,
míg nap holdra, holdra nap,
és keringő bolygónk végleg kifárad
e csillagideje tartó zuhanásban.


/Santiago/

hopi Creative Commons License 2010.01.17 0 0 1608
Fodor Ákos:

s ha addig élek

is. inkább engem hagyj el,

mint magad, Kedves!
hopi Creative Commons License 2010.01.12 0 0 1607

Helen Bereg: Távolság



Ha távolság választ el tőlem,
Szívemben tombol, zenél a szél.
Vihar tépte fatörzs fájdalma,
Mi testemben és lelkemben ég.



Megpihenő lágy fuvallattá
Ölelő karodban csendesül.
Szívem szellő hárfáján penget,
Szerelmes dalt játszik ott belül.



Most messze vitt tőlem a muszáj.
Hárfadallam sír a húrokon.
Szomorú dala rólad mesél
Szívemre fátyolkoszorút fon.



Repülnék szél suhogásával
Simogatni arcod mámorát.
Átölelném bőrödön lengve
Tested minden édes hajlatát.



Lennék pajkos tavaszi szellő,
Megpihennék ajkad szögletén.
Mosolyodra csókolnám vágyam,
Ízlelgetve csodás szád ízét.



Ha távolság választ el tőled
Szélre kél percek koppanása.
Tudom, ott messze te is hallod,
Hisz szíved szívem tükörmása

halkabban Creative Commons License 2010.01.11 0 0 1606

Ellen Nitt:  Azt hittem


Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.


Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.


Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.


S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.


Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.


De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.


És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

Ezüstcsillag Creative Commons License 2010.01.05 0 0 1605
Zimonyi Zita

Szavak – köztünk

 

Köztünk fel s alá futó sziporka-szavak

– útjaik zörgő vizek, erogén tavak –

gyönyörben úszó megannyi virgonc sajka,

felajzott utasoknak izgalmas portya.

 

Szavakba mártózva villanyoz a világ,

örömre simogat szádról egy vallomás,

ha szólítasz: közel kerül a magas ég,

szívverésed viszi testemben vadóc vér.

 

Közlésed vágyat virágzó nyíló titok,

tudással bevetett bontakozó birtok,

Szavaid jeleket rajzolnak bőrömre,

őrizem rózsás nyomaikat szeretve.  

 

 

blrp Creative Commons License 2010.01.01 0 0 1604

Tompa Mihály:


ÚJ ÉVKOR


Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.


És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!


S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;


S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!

hopi Creative Commons License 2009.12.31 0 0 1603
Buda Ferenc

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
AnnKa Creative Commons License 2009.12.31 0 0 1602
Kaffka Margit

   HU-RO-KI

A lelked messze, idegenbe való,
Gyűrött, furcsa, öreg japáni lélek.
Tettetve kies, mint szigetbeli tó,
S a nagy, riadalmas, dús óceánnal
Titokszerűen eggyéfolynak a mélyek.
Ha ott árbocatörten elmerül egy hajó,
Fölzeng itt halk buborékja színének,
Tükrözve torzon, döbbentőn, visszásan
A hajót, a halált, a vihart, a tengert...
Ez a lelked.

Fürge, szomorú, apró mosolyod
Halvány redője aranyszőtt selyemnek.
Selymek... zizegők, rajzosak, nyugtalanok!
Ideges ábrák kúsza gyűrüin át
Félbenmaradt, bús fényálmok kerengnek. -
Sok tipegő, finom ösztöngondolatod
Játékos és bölcs, mint a beteg gyermek, -
És mint a tarka, lágy, bőráncú selymet,
Puhán, hízelgőn alakomra dobod
A mosolyod.

A te szerelmed gyümölcsfa-virág,
Némán hajolva simítja az arcom.
Hűs illathálóban pihen a vágy,
Mint nagy, szélcsendes, parti reggelek,
Mint lampiónos, felhős tavasz-alkony. -
S én feledem, hogy itt ős láva-láng
Tikkadt heve ég minden szirom-ajkon.
"Amen!" - szólsz; s kivirítnak pici csoda-fák.
Bűvész vagy, bölcs vagy! Engem egyszer elveszt
A te szerelmed.

1905
Törölt nick Creative Commons License 2009.12.29 0 0 1601
Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
csillag vagy fecske Creative Commons License 2009.11.21 0 0 1600
Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről
Tilla
"Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet."

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.
Lind88 Creative Commons License 2009.11.08 0 0 1599
Sziasztok!

Szerintem ez csodálatos:

Radnóti Miklós:
Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst-
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború :
sötétarany,-
ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,

mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
beezer Creative Commons License 2009.11.07 0 0 1598
Igazán nem fogok többet beszólni, de ezt akkor sem fogadom el. Velem is előfordult már, hogy le kellett írnom ilyesmit, de megtisztelem vele a vers címzettjét és a magyar nyelvet, hogy igyekszem hibátlanul írni. Bármilyen más topikban elfogadható mentségnek amit írtál, de sztem egy irodalmi, különösen egy verstopikban semmiképpen. A virágot sem sáros újságpapírban adod át annak, akit szeretsz.
dixi.
Előzmény: halkabban (1596)
halkabban Creative Commons License 2009.11.06 0 0 1597

KARIG SÁRA


A MÚZSÁNAK

 

                "...akár az erdőben a vadnyom..."


Az ember nemcsak egyszer hal meg:
a születés az első halál,
hisz végetér a tiszta béke,
mert két idegen gén rátalál


egymásra, hogy gyilkolja egymást,
s mindkettő mindig mást keressen.
Bölcsek és varázslók tudták, hogy
két gén, két lélek él egy testben.


Két gén, két angyal vívja harcát,
hol egyik győz, hol meg a másik:
két én így pusztítja el egymást
egy tesben, hervad és virágzik.


S bennem sincs tiszta béke, csak
félelem kushad, vak rémület
testemnek minden zsigerében,
hogy eltűnsz.
                  S meghalok nélküled

halkabban Creative Commons License 2009.11.06 0 0 1596

Meg ne haragudj te sem, és hogy más helyett válaszolok. Érződik, hogy úgy kiszakadt belőle ez a versrészlet, biztos csak úgy fejből, nem kereste a magyar ékezetes betűk átállítását, a költő neve is lemaradt.

Nem azt mondom, hogy nincs igazad, de igazán kár volt megdorgálni, vannak kivételes helyzetek.

Előzmény: beezer (1595)
beezer Creative Commons License 2009.10.30 0 0 1595
már ne haragudj, de ha egy verset másolsz ide, legalább az írásjeleket tedd ki tisztességesen. ennyi tisztelettel tartozol a költőnek.
Előzmény: Törölt nick (1594)
Törölt nick Creative Commons License 2009.10.30 0 0 1594
"...Csak en ulok ebren,
feligszitt cigarettat erzek a szamban a csokod
ize helyett es nem jon az alom, az enyhetado, mert
nem tudok en meghalni se, elni se nelkuled immar."
Prucika Creative Commons License 2009.10.22 0 0 1593

 

Börzsönyi Erika

 

 

 

Velem maradt

 

(Ikervers)

 

 

Láttam, még visszanéztél,

csak álltam az ajtóban,

legszívesebben utánad

futottam volna, hogy gyere

most gyere vissza...

Már kihűlt a szoba,

alig langyos a kályha,

tested melegét őrzi

a paplan, a párna

gyűrött lepedőnk árván

szárad az estében

velem maradt még tested,

érintésed és a szerelem

soha el nem tűnő emléke.

halkabban Creative Commons License 2009.10.12 0 0 1592

JAN WALKUSZ


Ajándék
(Darënk)


Neked adom
soha
meg nem írt
versemből
a szavakat
és...
a könnyekkel hullatott
virágokat
az esteli ködöt
amit
utolsó
sugarával
becézett
a tegnapi nap


neked adom
az álmatlan
éjjel
az égről
lelopott
csillagfényt


- neked -
tartogatom
emlékezetemben
a villámtól
reszkető
fák zokogását
és a kősírok
közé bújt
hófehér
lucerna
illatát


- sok mindent -
adok még neked
szavaidért:
- Te az enyém vagy!


/Dabi István/

blrp Creative Commons License 2009.10.09 0 0 1591

Balog Gábor


CSENDES ÉJ

 

Azt mondtad, meséljek,

mindig azt mondtad

szex után,

vagy elalvás előtt,

fejed befúrva

vállam hajlatába,

s engedve,

vagy tán kérve

 kimondatlanul,

hogy jobbkezem

magamhoz öleljen.

Hátamon fekszem,

a póz most is megszokott,

mint szárnyalás után

a végtelen nyugalom,

mit csak színesítene

fogható, valós magad,

ha mellettem pihennél

egy aktus után,

kielégülten,

és dorombolásra

sem lenne erőd.

 

Fekszem, se te,

se más mellettem,

csak a gondolkodás

és a kérés,

hajnali órán,

hogy meséljek.

blrp Creative Commons License 2009.09.16 0 0 1590


A szerelem ismerkedés


Kevés, kevés, mindez kevés,
várlak, szeretlek! Szeretnélek
át- és átjárni, mint a véred,
mint a levegő, mit beszísz.
A szerelem ismerkedés -
a léleknek? A testnek is!


Nem akarlak, csak megismerni,
csak megismerni, semmi mást,
a titkos azonosulást,
mit egyház és bölcselet hirdet.
Magányomat vágyom levetni,
a magányt rólad, mint az inget.


Benned szeretnék lakni, ott,
hol dolgos, szorgalmas szíved.
Egy szívet szeretnék veled!
Tagjaidban vágyom ezernyi
bajom, kínom egy jó nyugodt,
nagy nyújtózással kiheverni.


A ruhám, a házam, lakásom,
te légy a hazám, világrészem,
Európám, a Mindenségem,
végső kitörésem a vak
szolga-sorsból, a lázadásom,
mielőtt elpusztítanak.


Szégyenem már szó s gondolat -
bőrödön, húsodon keresztül  
bocsáss magadba mindenestül,
adj olyan otthont, amilyent
magzatának az anya ad,
adj egy lélekzet végtelent! -

 

/Illyés Gyula /

ésakkormivan Creative Commons License 2009.09.14 0 0 1589

Kedves Mindannyian!

Megtisztelőnek érzem, hogy feltetetek tőlem több verset is.  Tájékoztatásul: 2009. október 9-én, 18.00 órakor lesz az új kötetem, A csönd bemutatója az OSZK Idegennyelvű könyvtár kiállító termében. Bp. 5. ker. Molnár u.11. A bemutatón közreműködik a KAMMERTON kamara együttes. Ez a kötet nem kerül fel egyelőre a hálóra.

Mindenkit szeretettel várunk!

További jó böngészést!, és szép versélményeket!

Szeitz János

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!