Nem az volt a kérdés, hogy váljon-e vagy sem, hanem hogy hogyan. És lehetőleg szépen. Ha az ember érez valami felelősséget azért, mert tönkrement a dolog, és ebben a megcsalás már csak egy következmény, akkor talán több lesz a kompromisszumkészség is a válás során. Arra meg nagy szüksége lesz, ha szépen akarja. Ez a rögtön "harcoljunk mindenért, ami jár" hozzáállás inkább csak kihozza az állatot abból is, aki egyébként nem olyan alapból.
a csalás mint megoldás valóban elfogadhatatlan, de azt ne felejtsük,hogy annak is oka van, amin a másik félnek is változtatni kell; egy kapcsolat se megy tönkre csak az egyik fél hibájából illetve egy kapcsolat sem hozható helyre ha csak az egyik dolgozik ezen
ha anyukát verik és ő menne mert nem bírja, akkor is maradjon gyerek apánál, mert a másik akar menni? vagy ha nem veri de terrorizálja?azért ez nem egészen olyan egyszerű
"Szeretném megkérdezni, hogy aki azért vált el mert megcsalták, hogy viseli el ezt? ...Nem tudom, hogy lehet elfogadni ezt a helyzetet. Féltem a gyereket, és komoly gyűlöletet érzek. Békében kéne válni, de nem tudom, hogy menni fog-e...." Nálunk is 10 év után ment tönkre a kapcsolat. A gyűlölet nekem segített, hogy kiábránduljak exből, mert addig szerettem, és nem tudtam elképzelni nélküle az életet. De ez nem azt jelenti, hogy szemétkedtem volna vele, csak néha kifakadtam, amikor valamin vitatkoztunk. Igazából miután elköltözött, akkor eléggé lenyugodtam, előtte nem hittem el, hogy az a helyzet, amiben vagyok, tényleg valóság.. A válás ezután szépen zajlott, csak magamban morgolódtam néha ex miatt. A gyerekek érdekében szokam időnként piszkálni, mert eleinte úgy tűnt, nem nagyon akarja elvinni őket, de most már (vagy most éppen?) rendben van ez a dolog is.
"Az anya általában viszi a gyereket, miért ne vinné egyébként?" Nekem eről az a véleményem, ha rendes az apa is, és egyformán kötődik hozzájuk a gyerek, akkor ha a nő akar menni, az apánál kéne inkább maradnia a gyereknek. Aki menni akar, menjen egyedül. Persze ha a gyerek jobban kötődik az anyához, akkor neki tényleg jobb, ha vele megy, de nem csodálom, ha az apa ezt igazságtalannak érzi. Ha szereti a gyerekét, akkor kénytelen elfogadni ezt. Az anyukának viszont kötelessége úgy intézni a dolgokat, hogy minél többet láthassa az apukáját is a gyerek.
"Az bíztató, hogy a békés válás egyáltalán megfordult a fejedben, szerintem főleg rajtad múlik, odaát most biztos rózsaszín köd van, az olyanban lévő általában könnyebben egyezkedik békében. " Én ebben sem lennék biztos (bár én szinte semmiben sem vagyok az, főleg a válás óta)... Lehet, hogy annak ellenére, hogy ő az elhagyó, vannak benne sértettségek valamiért, amit aztán jól meg akar bosszulni. Etikus valóban úgy lenne a dolog, ha az elhagyó fél lenne az engedékenyebb, kompromisszumokra készebb, ha már ő döntött arról, hogy el akar válni.
Részemről a megcsalás abszolút elfogadhatatlan, már másnap én magam adnám be a válópert, ha ezt megtudnám.
Nincs kompromisszum és jópofizás.
A gyerekkel kapcsolatban pedig ragaszkodj a jogaidhoz: láthatás, a szünidő fele nálad, sátoros ünnepeken szintén legalább egy nap, amit csak ki tudsz harcolni. Ez jár.
Ismerek teljesen kultúráltat, és évekmúltánissohamegnembocsájtóottdögöljönmeg-et is. Szerintem azon múlik, hogy állsz magaddal. Nem a megcsalón és nem is az új delikvensen (az ellenség szerintem nem ér) múlik alapvetően.
Mindegy, hogy hány hónap. Jobb lenne, ha többéves kapcsolatot állítana hirtelen az első helyre?
Az anya általában viszi a gyereket, miért ne vinné egyébként?
És egyáltalán, miért csalt, végülis?
Az bíztató, hogy a békés válás egyáltalán megfordult a fejedben, szerintem főleg rajtad múlik, odaát most biztos rózsaszín köd van, az olyanban lévő általában könnyebben egyezkedik békében. Sok sikert.
Szeretném megkérdezni, hogy aki azért vált el mert megcsalták, hogy viseli el ezt?
Feleségemmel 10 éve vagyunk házasok, és egy 2 hónapos kapcsolat miatt akar válni, vinni akarja a gyereket, és együtt akar élni az "ellenséggel". Nem tudom, hogy lehet elfogadni ezt a helyzetet. Féltem a gyereket, és komoly gyűlöletet érzek. Békében kéne válni, de nem tudom, hogy menni fog-e....
Maradtok egy fedél alatt, akinek nem tetszik, mehet szabadon, de üres kézzel. Ugyanis az a gyerekek háza, átalakítást, ilyesmit nem kezdeményezhettek rajta, átépítést pedig csak a tulajdonos hozzájárulásával (kiskorúaknál gyámhivatali engedéllyel, amit általában nehezen vagy sehogy sem adnak meg), eladni nem lehet, csak szintén gyámhivatali engedéllyel, és azt is csak akkor, ha a gyerekeknek vesztek belőle másik lakást. Ügyesen kisemmiztétek magatokat. :-(((((
sziasztok, úgy tűnik, nemsokára én is válok. férj ma reggel jelentette be, hogy máshol keresi boldogságát. kérdésem természetesen anyagi jellegű. 3 éve vettünk egy házat a közös lakásunk illetve a szüleim lakásának árából. a két lakás ára pont befedte a ház árát, fele-fele arányban. anyukám velünk él és a ház a gyerekeink nevén van a mi (szülők) haszonélvezetével. anyukámnak semmilyen jogviszonya (vagy hogy mondják) nincs a házzal kapcsolatban. bár nagyon remélem, hogy sikerül megegyeznünk, azért szeretnék a legrosszabbra is felkészülni -amennyire lehet- és ezért lennék kiváncsi arra, ha pereskedésre kerülne a sor, a bíróság vajon hogyan ítélne ilyen esetben. előre is köszi, ha valaki válaszol
Nem tudja valaki hogy hol lehet letölteni a válókereseti mintát? Na nem én válok már megint (3.-szor azt hiszem nem is fogok megházasodni -))) csak egy ismerősöm és én anno a Budai Közp. Bíróság honlapjáról töltöttem le de most ott nem találom.
Most készülök válni és teljesen zöldülü vagyok. De gondolom, hogy más is van hasonló cipőben. Természetesen rengeteg kérdésem van/lesz, de most hirtelen a késő estére hivatkozva csak egy jutot az eszembe.
Ha a házaság ideje alatt én vállalkozó voltam/vagyok, akkor az oda bevitt vagyontárgyak (pl. kamera vagy számítógép vagy egyebek) az osztozkodás alapját képezhetik-e vagy az szigorúan megmarad a vállalkozás részeként? Azaz továbbra is az enyém marad? ... és csak azok képezhetik az osztozkodás alapját amit magánszemélyként vásároltam? Mi erről az álláspont?
Csak azért, mert ő a gyerekeim apja. Ha lenne valaki, aki sajátjaként tudná szeretni a gyerekeimet, és ők is elfogadnák (ha nem is apának, de apaszerepben) az illetőt, akkor valószínűleg én is tudnám még családnak érezni magunkat. De erre kicsi az esély, körülöttem sem hemzsegnek a férfiak valahogy :), meg a nagyfiam már elég problémás eset, nem tudom, mennyire tudna elfogadni bárkit is... Azért egy 84%-os család-érzés is is tök jó lenne! :)
Hat ha a teljes csalad csak vele ertelmezheto szamodra (el tudom fogadni, ez nem kritika hanem megallapitas reszemrol) akkor valoban elveszett... de ha megsem, akkor meg elotted az elet :) En a valasom es utana levo kapcsolatom utan, kozel 3 evig egyedul voltam a csajokkal... es utana lettunk megint... nem is megint, akkor lettunk teljes csalad.
En nem vagyom vissza es nem vagytam egyetlen pillanatig sem. Nem bantam meg a valast, leheto legjobb dontes volt, azota kiegyensulyozott az eletem... nem csak azert mert van egy parom akivel szamomra nagyon jo a kapcsolatom, mar o elotte is sokkal jobb volt a regi kapcsolatom nelkul.
Nem az exet vágyom vissza, csak azt az álmot sajnálom, ami vele elveszett: hogy teljes családként, boldogan együtt éljünk valakivel, a gyerekeinkkel együtt. Ez már végleg elveszett, nincs visszaút.
Nalunk is pepitaban... az igy nem foglalkozas, bar megmondom oszinten, mar nem banom. Szeptemberben 2 ev utan vetett ket pillantast a gyerekre, ezzel le is tudtuk egy idore... az otezer penzeket fizeti, en meg jol ellatom abbol a nocit. Aki szegeny nem igen ertette ezt a szeptemberi latogatast, mert nem nagyon tudta hova tenni a szamara idegen pasi es idegen 'nagymama' felbukkanasat, de azert adtam neki egy szamara elfogadhato es nem valotlan magyarazatot, igy utolag iszonyu gyorsan napirendre tert a dolog felett es nem is emlegette azota. De ugye neki koran lett es azota is van egy 'apja'... valaki az apa szerepben, ezert nem is tema, hogy az ove hol van, vagy miert nincs.
Haho!!! :) Akkor vegulis 'jol' zarul a tortenetm, ugy tunik. Na nem mintha ez idealis lenne, de a lehetosegekhez kepest...
Tavaszi osszefutasnak nincs akadalya, marcius a celido, ket hetet is leszunk ugyhogy nem is tul nagy rohanas. Mobilom valtozott (vodafon egyszeruen kicsukott a rendszerebol :D) de majd elotte akkor ugyis egyeztetunk.
Amugy szerencsere jol vagyunk, en csupan csak elegge fazom, de ne legyen nagyobb problemam :) Es amugy is mindjart itt a tavasz!!!!
A fene sem érti ezeket a férfiakat, hogy hogy képesek így nem foglalkozni a gyerekükkel. Mintha semmi közük nem lenne hozzájuk, sőt, még sértődöttek is a fizetnivaló miatt. :-((((((((((((((( Szomorú ez nagyon, de főleg a gyerekeknek.
A nagyfiam nyáron elmúlt 18 éves. Gimiben érettségizett, most nappalin szakmát tanul. Az apja nem tartja a kapcsolatot egyik fiammal sem, nem tud róluk semmit, nem telefonál, nem kérdezi, hogy vannak stb.... erről már írtam.
Erre, most képes üzenni anyósommal, hogy a fiam kérjen papírt a suliból, hogy nappalira jár. Ez mind jogos is lenne, de leszarja a gyerekek fejét. És ehhez hozzá tartozik, hogy magából indulhat ki, mert én soha életemben nem csaptam még be.
Arról nem beszélve, hogy 1 millión felüli a tartozása, mert évekig nem is fizetett.
Milyen ciki lenne, most gondoljatok bele, azt mondom a fiamnak, figyelj, apád nem hiszi el, hogy suliba jársz, kérj már egy papírt bentről. Saját magát járatja le. Amúgyis ekkora gyerekek után 10-10 ezer forintot fizet, ő meg építkezik.
Telefonáltam neki, hogy nem kaptam még meg a novemberi gyerektartást sem, egy szót nem szólt a papírról, aszonta, küldi.
