Gondolom lesz a lemezhez kapcsolódó turné is. Ha pedig igen, akkor nagyon bízom benne, hogy az eddig is példásan működő Djabe-barátság hozzásegíthet minket egy hazai koncerthez!
Steve Hackett will release Genesis Revisited II on 22nd October 2012. The track listing is as follows:
Disc 1: 01 Chamber Of 32 Doors 02 Horizons 03 Supper’s Ready 04 The Lamia 05 Dancing With The Moonlit Knight 06 Fly On A Windshield 07 Broadway Melody Of 1974 08 The Musical Box 09 Can-Utility And The Coastliners 10 Please Don’t Touch
Disc 2: 01 Blood On The Rooftops 02 The Return Of The Giant Hogweed 03 Entangled 04 Eleventh Earl Of Mar 05 Ripples 06 Unquiet Slumbers For The Sleepers… 07 In That Quiet Earth 08 Afterglow 09 A Tower Struck Down 10 Camino Royale 11 Shadow Of The Hierophant
As well as Steve’s regular band the album includes stunning performances by guests such as Steven Wilson, Mikael Akerfeldt, Steve Rothery, Nik Kershaw, John Wetton, Roine Stolt, Neal Morse, Francis Dunnery, Nick Beggs, Nad Sylvan, Jakko Jakszyk, Simon Collins, Djabe and many more.
The album is available as a 2 CD mediabook, a 4LP + 2CD set plus various download options. HackettSongs exclusively has the vinyl edition available on 180 gram blue vinyl – only 200 copies will be pressed on blue vinyl.
Tegnapelőtt Ray Wilson újból bebizonyította (bár ehhez eddig sem fért kétség), hogy a Collins-éra számai sokkal jobban megérintenek az ő előadásában, mint ahogy Collinsnak az valaha is sikerült. Ezúttal egy százezres kisváros amfiteátrumában (cirka ötezer néző) volt szerencsénk élvezni a Genesis Klassik műsort, 100 percben a 10 fős társaság (rock band + vonósnégyes) előadásában. Mivel a koncert rövidebb volt a szokásosnál, az említett időszak adta a műsor gerincét és pont azok a dalok (pl. az abszolút kedvenc Constantly Reminded) maradtak el, amikért általában meglátogatom Ray koncertjeit.
Mindössze három dal volt Ray karrierjének egyéb szakaszaiból (American Beauty és First Day Of Change az új Stiltskin albumról, egy dal valamelyik szólólemezről - a címe nem jut eszembe - és persze ráadásként az Inside) és a CAS albumról is mindössze a Congo maradt. A nem-Genesis dalokat a ráadás Solsbury Hill az Another Cup Of Coffee és két PC darab (Another Day In Paradise és In The Air Tonight) képviselte, no meg Steve, aki ezúttal az All I Need Is A Miracle-t énekelte, meglepően jól. A Gabrieles időszakból szokás szerint a Carpet Crawlerst kaptuk. A többi pedig - a Ripples kivéve - a trió időszak dalai. Talán egyedül a Hold On My Heart-ot nem vártam, bár ezt is szokta néha Ray énekelni.
Nagy kár, hogy hozzánk ez a produkció eddig még nem jutott el. Persze a lengyeleknek könnyű, mivel Ray Poznanban él.
Az ős-, '70-es évek eleji Genesis-nél érdekes a dalszerzők témája. Sokszor a dalokhoz az egész ,,team"-et odaírják mint szerző: ilyen pl. a Lamia, az Anyway a Lamb-ről, amiket pedig egyértelműen Banks írt, a Supernaturalt is Steve Hackett. A címadó dalt Banks és PG írták. A Back in NYC riffjét Mike Rutherford szerezte (ami zseniális!...).
A Hairless Heart valószínűleg Hackett műve, a Fly on a Windshield instrumentális része szintén. Valószínűsítem, hogy amelyik dalokat előadja, abban jócskán közreműködött - pl. Watcher of the Skies.
A Dancing With the Moonlit Knightban feltűnő érdekes-emlékezetes gitártémát is ő szerezte, gondolom - senki a csapatban ilyen szólisztikus jellegű riffet nem tudott rajta kívül eljátszani, ha csak nem Rutherford. Az After the Ordeal szintén lehet az ő ötlete.
A Giant Hogweed eleji motívumot feltételezem, hogy ugyancsak Steve "készítette".
És amit még tudok: a fő dalszerző Banks és Rutherford. Hackettet nem igazán fogadták el, Phil Collinst hamarabb bevették. A két új írta a For Absent Friends-et. Amit kérdezek, hátha valaki tudja: Peter Gabriel volt a dalszöveg-író mindig is, de mennyire működött vajon közre a dalszerzésben? Szerintem jócskán, de nem tudhatom biztosan... Érdekel a téma, ha valaki tud, kérem segítsen!
Ki hallotta már Steve Hackett új albumát? Én személy szerint már igen, és azt kell, hogy mondjam, hozta a kötelezőt néhány ragyogó pillanattal színezve. Egyébként a The Phoenix Flown eléggé emlékeztet a Fly on a Windshield átvezető részére (amelyet mostanában nagyon szeretek, úgyhogy ez a kis, hangulatot átörökítő darab szintén tetszett!) Steve a lábjegyzetbe azt írta: "energy renewed", hm, a turnéjain a setlist része az említett Genesis szám... (Amúgy a Lamb az elejétől a végéig nagyszerű, főképp az első CD, amely tele van remek számokkal: az említett, In the Cage, Back in NYC, Carpet Crawlers, The Chamber of 32 Doors. Továbbá: Lilywhite Lilith, The Lamia, The Colony of Slippermen, It- micsoda nagyszerű zenék!)
Nekem is jobban tetszenek ezek a 2007-es mixek, mint a 90-es ével elején kiadott remasterek. Néha mintha pléhre pisálnának azoknál a remastereknél. Tulajdonképpen akkor már jobban tetszettek a régi remaster nélküli kiadások. De mondon ezeknek az új remixek számomra nincs hibájuk. Persze bizonyos hangszerek máshová kerültek. Ami régebben a háttérben szólt néha előre kerül, vagy fordítva. Ezért tűnnek néha durvának az újrakeverések, de nekem ezért is jobban tetszik. Ha pedig meg akarja valaki hallgatni a régieket, szerintem nincs akadálya. De akkor inkább a remaster nélkülieket ajánlom.
A "Calling All Stations" -hez nem nagyon tudok hozzászólni, mert nem a kedvenc lemezem, tulajdonképpen akkor hallottam először amikor megvettem a box kiadást.
"...Mintha nem lett volna ötletük, hogyan zárják le a nótákat. Mennek egy darabig, aztán lekeverik majdnem az összeset. Pedig a Congo-t és a címadó számot nagyon sajnálom emiatt, jóval nagyívűbbek is lehettek volna, akkor halkulnak el, amikor pont kezdenének érdekessé válni."
Igen, pont ez volt a gondom nekem is mindig, igaz, csupán a címadót és a Congót illetően, a többinél ezt nem érzem ennyire határozottan. Ahogy írod, a Calling a legvégén, az utolsó percében kezd igazán izgalmassá válni, a dal kvázi katartikus pontján, amikor egy fél hanggal már feljebb járnak, és a feszültség már szinte ráz - és ekkor jön a hirtelen lekeverés. Valószínű nem volt jobb ötletük a feloldásra. Koncerteken itt ugyan nem hagyják abba, de nem is bontják ki jobban a témát, nem is tudom persze, lehet-e egyáltalán...
A Congónál pedig ugye az utolsó perc - amúgy kurvajó - új témáját épp hogy elkezdik, az ember annyira várná, hogy ezt is szépen kiaknázzák, és erre nem, mintha hirtelen "megunták" volna az egészet, lekeverik, kész, ennyi. Komolyan, frusztrálják az embert... :-)
A napokban elkezdtem a régi kedvenc topikjaimat olvasgatni, és rábukkantam a cirka 4 és fél évvel ezelőtti irományaimra. A box-setek megjelenésénél írtam, hogy de jó lesz végre 5.1-ben hallani a Genesis albumokat. Ez a kijelentésem sajnos csak mostanában kezd megvalósulni, mivel a listaárakat nagyon drágának tartottam anno, aztán mire oda jutottam volna, hogy nosza, vegyük meg őket, szépen eltűntek a piacról, az SACD-formátummal együtt...
Eddig a 3 SACD+DVD doboz közül az 1983-1998-at sikerült megszereznem, de szerencsémre a többi is meglesz kis időn belül (az 1976-1982 már ismerősöm lemezboltjában várja, hogy elmenjek érte, az 1970-1975 is elcsíphető még pár boltban).
A vörös boxot már végighallgattam, nagyon durvák az újrakeverések. Ma került sor a Calling All Stations-re. Nem tudom, másnak is feltűnt-e, hogy ez a lemez eléggé összecsapottnak hangzik. Mintha nem lett volna ötletük, hogyan zárják le a nótákat. Mennek egy darabig, aztán lekeverik majdnem az összeset. Pedig a Congo-t és a címadó számot nagyon sajnálom emiatt, jóval nagyívűbbek is lehettek volna, akkor halkulnak el, amikor pont kezdenének érdekessé válni.
Külföldi fórumokon nagyon lehúzzák a 2007-es keverésű változatokat, pedig nekem néhol még jobban is tetszenek, mint az eredeti mixek, jóval dögösebben szólnak, mint annak idején...
Ami a 2007-es turnét illeti, azóta is bánom, hogy nem sikerült kijutni Prágába, dehát ahogy azt a bulit szervezték, az nem volt semmi. Újból meg nem hinném, hogy összeáll a banda. :(((
Nagyjából ugyanilyen élményt éltünk át tavaly az aradi Le Orme koncerten. Csak mi ketten a barátommal tudtuk, hogy miről is van szó (legalábbis a tetszésnyilvánításból így tűnt számunkra)
