Keresés

Részletes keresés

Demokrapia Creative Commons License 2011.11.03 0 0 1351

 

Előzmény: CsireK (1349)
Demokrapia Creative Commons License 2011.11.03 0 0 1350

Mármint mit? Ha az új Aqualungra remixre gondolsz, akkor igen, hétfőn jött meg.

Előzmény: CsireK (1349)
CsireK Creative Commons License 2011.11.01 0 0 1349

Ha jól értem, Te ugyanezt már meg is vetted?

Előzmény: Demokrapia (1347)
CsireK Creative Commons License 2011.11.01 0 0 1348

Lemaradtam :-( Nem szedte le valaki?

Commemorative 40th Anniversary Collector's Edition of the classic 1971 album, featuring previously unreleased all new stereo and 5.1 surround sound edition, mixed by Steven Wilson

Stream the entire Aqualung album on Facebook today
To celebrate the 40th anniversary of Aqualung, we are giving you the chance to stream the entire Aqualung album free on Facebook for 24 hours! The stream will start today at 3pm GMT and will end at 3pm GMT on 1st November.

Demokrapia Creative Commons License 2011.10.31 0 0 1347

A Crest of a Knave-ig ismerem annyira, illetve nagyon jól, hogy véleményt tudjak alkotni. Az Under Wraps-et kivéve, amelyiket talán még egyszer sem voltam képes végighallgatni. Talán ez ijesztett el az újabbaktól. De felhívtad a figyelmemet a Nightcap-re és a Roots to Branches-re, ezeket figyelmesebben meghallgatom. Ez azt jelenti, hogy nem írtál egyáltalán feleslegesen. Megvannak mp3-ban, tehát nem gond.

A régebbiekről amiket nem említettem, pedig nagyon hasonló a véleményem, mint neked, azért nem említettem.

 

Egyébként azért néztem be ebbe a topikba, mert a múlt héten megrendeltem a Steven Wilson által újramixelt Aqualung-ot. Úgylátszik a King Crimson után kedvet kapott az ilyen munkához. :-) Ma megjött, a Songs from the Wood-al együtt (2003-as remaster). Azt is megrendeltem, hogy ne hiányozzon az az egy, most már az "A"-ig bezárólag mindegyik stúdió soralbum megvan eredetiben.

 

Még egy kis szösszenet, hogy a "Too Old to Rock 'n' Roll: Too Young to Die" borítójáról nincs nagy véleményed, de én LP-ről ismerem, emlékszem amikor 14-15 évesen először a kezembe fogtam, volt benne valami ördögi, kissé megborzolt. Olyan ördögnek láttam az alakot, mindjárt érdekessé vált nekem, szintén a képregénybetét is felhívta a figyelmemet. Persze mára ez kisé változott.

 

Előzmény: InteriorLulu (1346)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.31 0 0 1346

Köszi. :-)

A From a Dead Beat, ahogy ezt írom is a Little Light Music-albumnál, szerintem tud nagyon jó és izgalmas lenni, köszönhetően a letisztult hangszerelésnek, valamint a középrész meglepő és kristálytiszta szólójának. A Too Old-on a dal valóban semmi hatással nincs rám, "nem érzem". :-) Sok más olyan dal van, amit viszont érzek is, ilyen pl. ugyaninnen a Small Cigar...

 

Igen, az A kicsit alulértékelt album, noha szerintem hallatlanul izgalmas, elsősorban Jobsonnak köszönhetően. Érdekes, hogy míg a Heavy Horses nagy kedvenced, a (hangzásban, stílusban) gyakorlatilag ugyanolyan Songs már nem fog meg.

Kíváncsi vagyok, mi a véleményed a Broadswordről és a Rootsról. Meg persze a többiről, amiket nem említettél. :-)

Előzmény: Demokrapia (1345)
Demokrapia Creative Commons License 2011.10.31 0 0 1345

Az értékeléseiddel és véleményeddel egyébként sok ponton egyetértek. A Thick as a Brick és a A Passion Play  albumokat én is a legmagasabban értékelem, termsézetesen Too Old to Rock 'n' Roll: Too Young to Die mellet. Meglepett, hogy az "A" albumot a helyén tudtad értékelni, mert általában alulértékeli mindenki. Tulajdonképpen én az értékelésednél talán picivel jobbnak is tartom, bár az biztos, hogy nem a legjobb Jethro Tull album. Szintén nagy kedvencem a Heavy HorsesMinstrel in the Gallery és az Aqualung. A Crest of a Knave  albumról tulajdonképpen ugyanezt leírhattam volna, szinte tokéletesen ugyanezt gondolom, kivéve a Budapest címu számot. Szerintem az album csúcspontja.

A tobbi Jethro Tull album már nekem nem annyira tetszik, de Benefit-et és a This Was-t szintén néha szívesen hallgatom.

A Songs from the Wood  viszont engem nem tudott megfogni, de ez bizonyára az én hibám, mert általában sokan dicsérik. Úgy vagyok vele, mint a U2 egyuttessel, sokan dicsérik, de számomra semmitmondó.

 

Egyébként gratulálok, nagyon jó osszefoglalót írtál! Én csak a szubjektív véleményem írtam.

 

 

Előzmény: InteriorLulu (1293)
Demokrapia Creative Commons License 2011.10.30 0 0 1344

Ajaj, nagyon nem értek ezzel egyet. Persze a sok embernek hasonló lehet a véleménye, de nekem nem. Nem vagyunk egyformák.

 

"...From a Dead Beat… egy igencsak középszerű, unalmas dal..."

 

Nekem éppen ez a szám van a top tízben., olyan számok mellet, mint a "Pink Floyd - Shine On You Crazy Diamond", "Genesis - Firth of Fifth", "Yes - The Gates of Delirium", stb. Viszont igaz én inkább albumok szerint szoktam értékelni, de úgy is viszonylag elokelo helyzése van nálam ennek az albumnak.

 

Egyébként megmondom miért. Valóban egyszerű dalocska lenne, ha nem lenne az a csodálatos hangszerelése amelyik szintén egyszerű, de az egész a saxofonnal, vonósokkal, gitárral csodálatos. Igaz ezt a számot nem hallgatni kell, hanem érezni.

Előzmény: InteriorLulu (1298)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.26 0 0 1343

Igen, jogos, ebben a három dalban valóban nincs fuvola, már amennyiben elfogadom, hogy bármennyire megtévesztő is, a Goose-ban a fuvola helyett műanyag furulyát hallunk. És persze elfogadom. :-)

Igen, él a mailcímem, de köszi, Martint egyelőre még hanyagolom, hisz még Anderson szólóihoz sem mostanában kezdenék neki, márpedig ő jobban érdekel mint Barre. 

Előzmény: CsireK (1342)
CsireK Creative Commons License 2011.10.26 0 0 1342

Most hallgatom a Best of Acoustic-ot.

 

Nincs fuvola a következő számokban: Cheap Dayreturn, Wond'ring Aloud, Mother Goose (ebben műanyag Yamaha furulya van).

 

Él az itteni email címed? Ha érdekelnek Martin szólólemezei, privátban tudok segíteni.

Előzmény: InteriorLulu (1340)
CsireK Creative Commons License 2011.10.23 0 0 1341

Persze, szavahihető meg minden, csak én úgy érzékeltem, hogy nem mondta biztosra.

 

1996-ban olvastam egy interjún, hogy azt is tervezte, hogy 2001-ben befejezi az együttes a működését.

 

Előzmény: InteriorLulu (1340)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.22 0 0 1340

És ez a nagyon sok év két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy kész, vége, ennyi volt, hisz a tizenkét év önmagáért beszél, nem véletlenül nem történt ezalatt semmi. Vagy azt, hogy ez még a magukfajta idősödő szakiknak (pontosabban egy 64 éves zseninek) is elég idő kell hogy legyen új ötletek megszületéséhez és formába öntéséhez.

 

Szerintem egyértelműen az utóbbit jelenti, és ezt az interjún mondott szavai miatt is gondolom, melyben még időzítés is szerepel. Ilyet nem mond az ember, pláne nem egy sokmilliós rajongótáborral bíró zenész, ha nincs alapja. Egyébként meg tudomásom szerint nincs okunk kételkedni a szavaiban.

Előzmény: CsireK (1339)
CsireK Creative Commons License 2011.10.22 0 0 1339

A 2003-ast nem számítják új albumnak, mert csak kevés friss anyag volt rajta. Tehát 12 év eltelt. Ami nagyon sok.

Előzmény: InteriorLulu (1337)
CsireK Creative Commons License 2011.10.21 0 0 1338

Azért én még nem veszem készpénznek, hogy lesz valaha ebből új album.

Előzmény: InteriorLulu (1337)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.21 0 0 1337

Nocsak!

Másfél hét telt csak el azóta, hogy azon sajnálkozom, a 2003 óta eltelt idő sajnos már túl sok ahhoz, hogy reálisan bízni lehessen egy új albumban, és erre tessék! :-)

Ráadásul én igazából nagyobb esélyét adtam annak, hogy az Under Wraps újrafelvételével jönnek ki, mint annak, hogy vadiúj anyaggal. Igaz, ez a "new album" e pillanatban jelentheti az első lehetőséget is.

Bárhogy is, mindenképp nagyon jó hír. Végre. Alkotás van.

 

Előzmény: CsireK (1336)
CsireK Creative Commons License 2011.10.21 0 0 1336

In 2011 while on the Aqualung 40th Tour, Anderson mentioned in an interview that Jethro Tull will be recording a new album this fall/winter with a potential release date set for Spring 2012.

InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.17 0 0 1335

A "bluesgitáros egy jól hangzó kifejezés"-t félig poénból írtam, de azért szerintem ez is az igazság része, mint ahogy az is, hogy Martin gyökerei, a kezdeti sikerei a blues-hoz köthetők. Mindazonáltal az igazi igazság valóban abban lehet amit írsz, és amire én nem gondoltam: a bluesgitárossága egy őrá jellemző játékstílusra utal.

Blackmore-t illetően egyetértek.

 

Ez a fő csapásvonal egy érdekes dolog. Én a Stand Up-Benefit-Aqualung albumok hangját, ezt a vonalat nem olyannak érzem, hogy ez egy olyan csapásirány, ami onnantól mindig jellemző lesz rájuk, mégha el-el is térnek néha tőle. Mert ugyan valóban, a Tull hangját illetően ennek a három lemeznek kulcsszerepe van, ám én ezt a hangot inkább egyfajta gyökérnek, alapnak érzem. Ami ezután, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de jelen lesz a zenében, meghatározza a zenéjüket. Erre a fuvolával kiegésztett folkos-bluesos-rockos alaphangra épülnek a különböző zenei elemek, a stílusok és irányzatok zenei elemei, jellemzői: mindenekelőtt a progrocké és a hard rocké, rockzenéé, de a popzenéé is és a világzenéé is, vagy akár a kelta dallamvilág is. Albumonként, sőt sok esetben az adott albumon belül dalonként eltérő módon, és az adott irányzatot illetően is eltérő módokon. 

Persze 1971 után is van sok-sok olyan dal, ami mintha az Aqualungra vagy a Benefitre íródott volna, ám olyan album, ami olyan lenne, mint az Aqualung, a Stand Up, vagy a Benefit, már nincs. Szerintem jó ez így, és pont emiatt szerettem meg ennyire a Tullt. Lévén az a hang, az a stílus egyfajta alap, amire - az aktuális trendnek, divatirányzatnak megfelelően, és persze még bevállalható módon, hiszen a Tull esetében mondjuk a punk vagy a hiphop már elég hülyén festett volna -, szóval amire minduntalan rakódtak ilyen-olyan rétegek, s főképp Anderson zsenialitásának köszönhetően koherens egésszé álltak össze.

 

Szerintem pont ezért játsszák a koncerteken aránytalanul nagy számban ennek a két-három albumnak a dalait, mert ezek a dalok a kályha, a gyökér, az amúgy igen jellegzetes, és eleve nívós alap. És mint ilyen, a közös nevező, az, ami az adott, és zenei ízlésben meglehetősen vegyes hallgatóságnak, a rajongóik döntő többségének tetszik, amiben zeneileg úgymond megegyeznek. Mert ahogy írod is, a Tullt a kőrockerek éppúgy bírják, mint a progosok, a bluesrajongók, vagy a folkosok, akik ugyan - főleg persze a progosok - az adott, erre a hangra ráépülő stílusjegyek miatt szeretik őket, de magában az alaphangban már eleve megyegyeznek.

És pont emiatt lehet, hogy nekem, mint markánsan proggernek nem tud egy Tull-koncert az álmaim koncertje lenni. Mert a repertoárban ugye bőven fellelhető progrock(os) dalokat jellemzően hanyagolják, mint ahogy általában az 1978 utáni dalaikat is, és az előbb írtak miatt az amúgy persze teljesen rendben lévő, 1972 előtti számokat, mint zenéjük alapját részesítik előnyben. Pedig annyira, de annyira szeretnék már egy olyan Tull-koncertet, ahol játsszák a Baker Streetet éppúgy, mint a Heavy Horses-t, a Passionből egy húsz percet éppúgy, mint a The Whaler's Dues-t, a Seal Drivert, a Black Sunday-t, a Beside Myselfet, vagy urambocsá' a Part of the Machine-t...! És nem játsszák sem az Aqualungot, sem a Locomotive-ot, sem a New Day-t..., és csak azért nem, mert a fentieket nyomják, vagy azok kismillió társaiból szemezgetnek inkább. Jó lenne, baromi jó, de ez utópia. 2008-ban, a loreley-i progfesztiválon (progfesztiválon!) is majdnem ugyanaz volt a menű, mint a paksi bluesfesztiválokon, vagy mint mindig. És ez már nekem tényleg nem tetszik, ott, Loreley-ben legalábbis zavart. Hogy ennyire nem tudnak, nem akarnak idomulni, alkalmazkodni az adott keretekhez, a közönség ott és akkor jórészt homogén ízlésvilágához...

 

Ami a Thicket illeti, igen, van abban valami, hogy azért is készítették, hogy megmutassák, ilyet is tudnak, de ez szerintem csak részbeni oka a hirtelen progrockra váltásnak. A másik ok - vagy inkább talán főok - az, hogy a fiatal Anderson alapvetően nem tér ki a trendek, aktuális divatirányzatok elől, ami persze nem is baj, sőt. (Bowie ugye sokkal inkább ilyen, mégis a könnyűzene egyik kulcsfigurája). 72-ben, a stílus szárnyalásának kezdetén beáll a progrockerek sorába, a hanyatlás kezdetén, 76-ban részben felhagy vele, 80-ban ráül a felszálló new wave-re, 84-ben alászáll az aktuális mainstreambe... Persze ahogy idősödik, egyre kevésbé jellemző rá ez a trendkövetés, ami rendben is van, hisz ez egy "öregedő rockernél" veszélyes dolog, de azért még megvan, lásd a 95-ös album és a világzene igazán "trendivé" válása idejének a kapcsolatát.

Előzmény: altos (1330)
altos Creative Commons License 2011.10.14 0 0 1334

Az értékeléssel egyetértek, valóban a Thick a progresszív rock egyik ékköve. Az hogy ez lett volna a fő csapásvonal, az mint korábban írtam számomra nem ilyen egyértelmű, én inkább a Benefit, Aqualung vonalat érzem annak. a Tick kicsit olyan, mintha Andersonék megmutatták volna, hogy mi tulajdonképpen ilyet is tudunk ha akarunk...Ellenben a nagyobb közönségigény, mégis az előző irányvonalra volt, amit egy idő után Ők is határozottan érezhettek....

A két említett aprósággal nekem nincs bajom. Nem érzem hogy leülne az album, és az ismétlődő motívumok is remekül illenek a koncepcióhoz.

Előzmény: InteriorLulu (1296)
altos Creative Commons License 2011.10.14 0 0 1333

Egyébként a bluesgitárosság egy bizonyos gitározási stílusra utal, ami Martinnál is felismerhető.

Előzmény: InteriorLulu (1329)
altos Creative Commons License 2011.10.14 0 0 1332

Nekem az Aqualung (a Heavy Horses-al együtt) volt az első album(ok) amit megismertem a Tull-tól. Mint alább írtam az én véleményem szerint ez korántsem az útkeresés, hanem már a kialakúlt markáns Jethro Tull hang egyik zászlóshajója. Ha megnézzük mit játszanak a koncerteken, akkor bizony nagyjából ezt az irányvonalat követik folyamatosan, még ha időnként le is tértek erről az útról... A Honlapjukon ezt Heavy rocknak nevezik, amiben van is valami. A Jethro Tull a kőrockerek generációinál is komoly sikereket tudott aratni, nem csak a megrögzött progrock fanok között, talán nem is véletlenül...

Előzmény: InteriorLulu (1295)
altos Creative Commons License 2011.10.14 0 0 1331

Én egyébként nem érzem még igazán markánsnak a Benefitnél a folk vonalat. Az igazán a Songs From The Wood-nál lesz meghatározó. ellenben a Benefitnél érzem kiteljesedni azt a hangot ami a leginkább jellemző lesz majd a Tullra, ami nagyon sok összetevőből áll, de mégis nagyon egyedi. Ettől aztán majd időnkét eltéregetnek, de megmarad fő csapásiránynak.

Előzmény: InteriorLulu (1294)
altos Creative Commons License 2011.10.14 0 0 1330

Nem hiszem hogy Martin a jó hangzás miatt mondta volna....

 

A korai albumokról néhány szám folyamatosan a repertoár része volt. Egyébként én azt is szeretem a Jethroban hogy több általam szeretett műfajt tud remekül ötvözni...

 

Martinról mondta egyszer Ritchie Blackmore (még az első Blackmore's Night lemez megjelenése környékén, amin Ian Anderson is játszott) ara a kédésre hogy el tudná-e magát képzelni a Jethro Tullban. "Á, én nem tudnám azokat a bonyolult témákat eljátszani..."

Még ha hozzáveszem hogy azért valószínüleg el tudná, azért ez nem kis elismerés tőle!

Előzmény: InteriorLulu (1329)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1329

Hogy saját magát inkább bluesgitárosnak tartja, azon nem csodálkozom, mivel ez valahogy jobban hangzik, mintha az ember magát progrock-gitárosnak, vagy folk-rock-gitárosnak tartaná. A rockgitáros pedig olyan nagyon semmilyen, rockgitáros mindenki lehet. :-) A jazzgitáros az, ami még jól hangzana, csak épp ugye Martin nem az. 

De azért sem csodálkozom, mert a vele készült első két-három Tull-albumon elég sok bluest játszik, tehát mondhatja hogy bluesgitárosnak indult. Az ember, ahogy idősödik, szeret viszatérni a gyökereihez.

 

Nem hallottam még a szólólemezeit, csupán azt az egy Christmas Albumos dalt ismerem tőle. Ezek szerint a szólólemezei bluesok?

 

 

Előzmény: CsireK (1327)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1328

A Crimsontól én is ezt, az elsőt hallottam először, és bár volt róla, ami egyből megtetszett (21th Century...), az album maga nem igazán, így a Crimsont ezután is hosszú évekig hanyagoltam. :-) Egyébként elismerem hogy stílusteremtő, hisz talán nem tévedek ha azt mondom, ez volt az első progrock album, az első olyan, ami ennyire pregnánsan hozta a stílus fő elemeit. De az érdeme szerintem ebben ki is merül. 

Előzmény: altos (1325)
CsireK Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1327

Illetve ez most inkább Interiornak szól, aki idegenkedik a bluestól. Hallottad Martin szólólemezeit?

Előzmény: CsireK (1326)
CsireK Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1326

és ahhoz mit szóltok, hogy Martin saját magát blues gitárosnak tartja?

altos Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1325

A Crimson lemezt stílusteremtő volt, azért (is) értékelik sokan olyan magasra, de ettől persze nem kell mindenkinek tetszenie. Én azt hallottam először tőlük, és meg is szerettem gyorsan!:-)

Előzmény: InteriorLulu (1324)
InteriorLulu Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1324

A This Was-t illetően igazad van (pontosabban igazad lehet, lévén nem vagyok elég járatos a blues műfajában), hogy az egy kiváló blues-lemez, és hogy ha most vennék fel Andersonék, az nagyot szólna. Hisz írom is lentebb, hogy változatosak és jók a dalok, ez az, ami egyértelműen az album erőssége. Amúgy nyilván az égadta világon semmi köze a proghoz.

 

Igen, a debütáló ELP-ről elfeledkeztem, jogos: erős album és szívesen is hallgatom. A GG elsője számomra még (már) határeset, ám a Crimson In the Court-ját - tudom, furcsa és meglepő lehet - valóban nemigen szoktam hallgatni, de nem tudom, miért. Tényleg nem, valamiért nem jön be, kész. És noha elismerem, erős anyag, de szerintem erősen túlértékelt, nem tartom a műfaj egyik alapjának. (Ami véleményem nyilván összefügg azzal, hogy nem igazán tetszik. Egyéni ízlés, szubjektum...).

Előzmény: altos (1322)
altos Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1323

King Crimson, Gentle Giant, ELP? Egyik sem gyenge albummal nyitott....

Előzmény: InteriorLulu (1321)
altos Creative Commons License 2011.10.13 0 0 1322

A This Was-ban nem fogunk valszeg egyetérteni, mert érzésem szerint Te progrock fanként nézed azt a lemezt, holott az egy baromi jó blues album, maga kiforratlanságával együtt.

Azaz lehet hogy progrock lemeznek gyenge, de nem is az, blues lemeznek meg kiváló. Meg merem kockáztatni, ha mondjuk most vennék fel a mostani tapasztalatokkal felvértezve modern studióban, akkor az egy top 10-es blues album lenne.

A Jethro top 20-ban meg nálam a Song For Jeffrey, New Day Yesterday, Boureé, Aqualung, Locomotive Breath biztosan benne lenne.

Előzmény: InteriorLulu (1321)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!