Erdeilány,
azt hallottam több állatorvostól is, hogy az ivartalanított kutyák könnyen elhíznak... Tudom, hogy megoldás lehet, ha mérsékeltebbne etetünk, de hát szerintem a kutymók se nagyon szeretnek fogyókúrázni...
Neked mi a tapasztalatod ivartalanítás - elhízás ügyben?
Kedves Lisa,
tüzeléstelenítő injekció 1-2 alkalommal nem ártalmas, de többször nem ajánlatos egymás után alkalmazni, mert mégiscsak nagy adag hormon, ami a qsziknak sem tesz jót. Viszont, ha egyáltalán nem akartok kutyababákat, akkor talán a legjobb az ivartalanítás. Nálunk is a 4 lánykutyából 2 már nem lány. A műtétet kb. 1-2 nap alatt kiheverik, és aztán soha az életben nem lesz ilyen jellegű gond velük. Nem beszélve arról, hogy a lánykutyáknál meglehetősen gyakori női jellegű daganatos megbetegedések is kizáródnak. A fejlett állatvédelmi kultúrával rendelkező országokban a nem tenyésztésre szánt kutyák és cicák 95 %-a ivartalanított. Én is híve volnék, mert akkor legalább nem lenne ennyi fölösleges, senkinek sem kellő állat.
Kedves Lisa!
Mi otthon két tacskónál lakunk. Tacsi (ez a neve) egy férfi, hétéves, remek fickó. Tico idősödő hölgy, kb 14 éves, érdeklődés területe az evés, alvás és szeretet-csiholáson túl nem terjed. Szegénykém rosszul lát, alig hall, kissé büdös is (nem kissé, na!) mégis imádja mindenki.
No ami a problémádat illeti. Az idős hölgy (mert a kutyák halálukig tüzelnek) igen feldobott állapotba kerül tüzeléskor, nem beszélve Tacsiról, aki lázas lesz a szó szoros értelmében az izgalomtól.
A dolog csak három hétig tart, ilyenkor az őrület határára kerül a család, szenvedünk, mint a kutya. Szó szoros értelmében.
Nekünk még egyetlen tüzelést elmúlasztó szert nem sikerült fellelni, mint ahogy a hatásainak csökkentésére is próbálkoztunk már mindenfélével. Duma. De ha tudsz valamit, éppen most lesz aktuális.
Különben viszont nagyszerűen megvannak egymással. Tico talált hölgy, tízéves lehetett, amikor megtalált bennünket magának. Akkor Tacsi sokszor érezte magát jogaiban és szeretetben csorbítva, de ezt sosem a hölgy bántásával próbálta rendezni. Kutyáéknál a nő, az nő, a férfi pedig gentleman. Ma már annyira összeszoktak, hogy alig vannak meg egymás nélkül.
Tacsi, ha hall valamit, azonnal ugat. Ilyenkor Tico, aki csak az ugatást hallja halványan, szintén rázendít, és az ellenkező irányba rohan háborogni, mint ahonnan a hang eredeteileg jött. Tacsi közben konstatálja a veszély elmúltát, és abbahagyja az ugatást. Tico még dühöng egy párat, amiből viszont Tacsi érzi úgy, hogy mégiscsak lehet a dologban valami, úgyhogy megint rákezdi...
Imádnak a szomszédok, mondanom sem kell.
De ne hallgas senkire. Egy kutyánál csak kettő nagyobb boldogság. Tényleg.
Kedves Erdeilány, és Lütyő!
Köszönöm, tényleg megnyugtattatok, időközben beszétem egy állatorvossal, van valami injekció arra, hogy ne tüzeljen a Moha. Már szült tavaly, úgyhogy most kimaradhat egy-két tüzelési időszaka. Tud valaki valamit erről az injekcióról? Nem ártalmas ez?
Kedves Lisa,
fiú kutya sose bánt lány kutyát (kivéve a legdegeneráltabbra nevelt pitbullokat). Fordítva gyakrabban megesik, de a fiú akkor sem harap bele a nőbe, legfeljebb rámorog. Meglátod, semmi gond nem lesz! A tüzelés viszont nem ilyen egyszerű. A méretbeli különbségeket is legyőzi a kutyaszerelem. Nálunk csak az vált be, hogy amikor tüzelnek a lányok, akkor arra az időre az egyszem fiúkutyánk átköltözik a szüleimhez, 10 km-rel odébb. Máskülönben fogpiszkálóvá alakított ajtók és 3 hét ordítás várható, nem beszélve az új, érdekes kutyafajtákat előállító kereszteződésekről (bár egészen izgi lehet a spániel-német juhász mischung!).
Szóval az összeköltözés miatt egy cseppet se aggódj, balhé nem lesz.
Üdv.: Erdeilány (évszázadok óta kutyás)
A tüzelés kezdeti időszakában szerintem nincs különösebb gond. A leányzó igen jól tudja védeni magát . A fiu pedig pláne örülni fog a reménybeli kedvesnek. / Adott szituba melyikünk nem?!?/ Annál inkább problémás lesz, amikor a hölgy is akciókész lesz. Hát arra a hétre nem tudok tanácsot adni. /Esetleg állatorvosi segitség?/
Addig is kellemes kert/telek körbepisilést!!! :-))))
Lütyő, kedves, nagyon megnyugtattál, igazán jól esett. A helyzet az, hogy mindkét kutya új helyre kerül, mert a kicsi a lakásban van most velünk, a nagy meg anyuéknál a kertben. És most - mint írtam - vettünk egy házat, és mindkét kutyát odavisszük. Szóval vadi új lesz mindkettőnek. Egy hét szabit kiveszünk, hogy tudatosuljon a kutyákban, hogy ez az új otthon. Remélem, tényleg így lesz, ahogy írod, egyik kutya sem degenerált, és beltenyésztett. Még egy aggodalmam azért van, talán éppen a költözés idején kezd majd el tüzelni a Moha, és nem akarom, hogy a Teddyke "akcióba" lépjen!
Szerintem nem kell félni. Hacsak valamelyik fél nem degenerált /elvaditott, beltenyésztett, stb./
akkor a genetikailag beléjük kódolt viselkedésnormák alapján fognak viselkedni. Ha ellenkező nemüek, akkor pedig pláne könnyü a helyzet. Tapasztalataim alapján csak arra kell ügyelni, hogy a honos kutya nyugvóvackára nehogy bepofátlankodjon a jövevény, mert abban az esetben kemény verésben lesz része. ( Egy-két ismerkedő pofon, odakapás - csak ugy, a miheztartás végett - azért benne van a pakliban./ Ezt ők hamar elrendezik, és beállitják a rangsort. Sok türelem, egyenlő szeretet /vigyázni ! féltékenység!!!/ és pár nap mulva mintha világéletükben együtt éltek volna. Persze nem árt vigyázni az esetleges befedezésre!
Nálunk a fentiek figyelembevételével már 3 alkalommal müködött a dolog, pedig a honos kutya nem piskóta a maga nemében.
Ha pedig az erősebb/nagyobb példány a kan, akkor a lovagiasság is belép!
Segítségeteket kérem! Kutyaszakértők, figyelem!
Na, mint alant írtam, van nekem egy spánielem, kislány (neve: Moha). A lakásban. De van még egy kutyánk, egy németjuhász (neve: Teddy) - az a kedvesemé -, és az anyuék kertjében tartózkodik, naponta látogatjuk, visszük sétálni. A két eb még soha nem találkozott egymással, mert félünk, hogy mi lesz, ugyanis a Moha harcias, a nála hússzor akkora kutyákra is rátámad, és amikor az megmorogja, vagy valami, akkor iszonyatos visítással fut a hátam mögé. (Néha eléggé nevetséges). A Teddy viszont egy iskolázott, gyönyörű kan németjuhász, és hát ő bizony kissé vad természetű. Vagyis inkjább őriz-véd. Most elköltözünk a lakásból egy házba a párommal, és oda vinni szeretnénk mindkét kutyát, végre legyen velünk Teddy is. DE HOGYAN? Nem eszi majd meg Teddyke a Mohát? Vagy mire számíthatunk az első találkozásnál? Én nagyon féltem a spánielemet, olyan kis buta. Hogyan szoktassuk őket egymáshoz? (Ja, a Teddy 4 éves, a Moha 3)
Megtörtént a csoda! :) A két "ellenség" kibékült, és hatalmasakat játszanak. Bár még mindig nincsenek egy súlycsoportban, és az egész kicsit arra hasonlít, amikor a báty a kishúg kedvenc babájával játszik...
Valentine: kaputelefon-ragas ellen kivalo modszer valami csipossel, pl. chilipaprikas vizzel, tormaval etc. bekenni a telefont (jo, kicsit gusztustalan lesz egy ideig). De a kuty nagyon meg fog lepodni, ha megint ragassal probalkozik.
Erdeilány, ha látnád a pici szemében azt a vágyakozást, könyörgést, hogy ugyan már, hadd menjek oda hozzád egy picit játszani... Lehet, hogy sikere lesz, mert a nagyot a kíváncsiság emészti nagyon... :)
Kedves Maminti,
már miért lenne baj, hogy te meg cicás vagy? Bár nekem kutyáim vannak, s macskalelkileg nemigen vagyok járatos, de úgy gondolom, ez az összeszokás hasonló lehet náluk is. Valahol olvastam, hogy az együtt tartott kutyák nem okvetlenül lesznek remek barátok, inkább olyasmi ez, mint amikor emberek közös irodába kényszerülnek. Kialakulhatnak nagyszerű kapcsolatok, de lehet, hogy egyesek inkább csak jólneveltségből tűrik meg egymást. Nálam is az 5 kutya közül az egyik rettenetesen utál egy másikat (aki viszont egyáltalán nem törődik vele). És ez így megy már csaknem 3 éve. Kezdetben az utálkozó bele-beleharapott a másikba, aki viszont sokkal erősebb, így hát megszűntek a balhék. De amikor az utálkozó kutya látómezejébe bekerül a másik, akkor látszik, hogy legszívesebben elhányná magát. Ez van, így is marad. De huzamos balhéktól nem kell tartani, mert ivarérettség után kialakul a rangsor, amit attól kezdve be is tartanak. Csak nem biztos, hogy kebelbarátok lesznek, bár még az is előfordulhat. Légy türelmes!
Üdv.: Erdeilány
Tényleg nem baj, hogy bemacskálkodok közétek? Annyira jó sztorik vannak velük is, de szerintem kár azért külön macstopikot nyitni, hogy dicsekedjem velük... :)
Úgy látszik, enyhül köztük a viszony. Főleg abból tűnik ki, hogy a kicsi egyre inkább szemtelenebb lesz. Olyan cica farkával játszani miközben az alszik!, aki két napja még le akarta pofozni a fejét, ráadásul legalább 3 súlycsoportnyi különbség van közöttük? Persze azért még mindig nincs elásva köztük a csatabárd, ma reggel is kapott a kicsi egy jó nagy maflást...
Lütyő,
a hal teljesen OK. Én sem értem miért, de az igazi kutyás szakemberek is ezt mondják (én is megkérdeztem annak idején). Az én kutyám nyáron mikor a Szúnyogszigeten (Népsziget), nyitva van a hátsó kerthelyiség, a sülthal gerincét mindíg megkapja már évek óta. No problem. (Nyersen is megeszi, csak attól az egész kutya napokig büdös lesz.)
Az előbbiekben leirt családi kedvenc uj szokást vett fel./Tudom, sulyosan terhelt vagyok, ugyanis pecázni is szokok/
Nos, a kutymorgó mostanában rákapott a halra.
A kisebb -10-15cm.-es keszegeket szőröstűl-bőröstűl-pikkelyestül felfalja. /Igaz. eddig is kapott halfejeket, de azokban nincs szálka/
No most az a dilemmám, hogy a halakban található szálkák, illetve az uszonyok tüskéi nem veszélyesek-e?
Valoban... Most, hogy megneztem a kepet, ez egy tigrisfarkas!
Maminti,
Nekunk ket kutyank volt (az egyiket fajo szivvel elajandekoztuk, mert eladtuk a hazat), azok ejjel - nappal gorombaskodtak egymassal. De ez nekik jo volt! Ok szerettek ezt csinalni. Ha csak az egyiket vittuk el orvoshoz, vagy kozmetikushoz, a masik totalis buskomorsagba esett. Amikor megjottunk, akkor meg tovirol - hegyire atszaglaszta az egyik a masikat (adtak-vettek a hireket).
(kepek a honlapomon talalhatok).
Kedves Lütyő,
nem akarlak elkeseríteni, de a helyzet elég reménytelen. A hempergőzés, vagyis az "álcázási ösztön", amelyik kutyában megvan (mert szerencsére nem mindegyikben), annál két eset lehetséges:
1. féléves korára magától kinövi;
2. úgy marad.
Nekem az 5 kutyámból csak egy hempergős, az viszont nem nőtte ki, a franc az arcát. Duzzogva mosom le mindahányszor Domestossal, miközben próbálom neki elmagyarázni, hogy Domestosnak álcázva is remek az élet. Mást nem tehetek, mint kínomban röhögök mindkettőnkön. Nincs megoldás. Sajna.
Üdv.: EL
Egy félénk cicás jelentkezik... Bár most két maccsal osztom meg a lakásom, mindig is nagy kutyás voltam. Csak sajna a kutyra most nem jutna elég időm... :( A másik cic is a társaság miatt van. Persze ez sajna nem megy olyan könnyen. Az idősebb cicám 4 hónapos, a kicsi 8 hetes. De a nagy még mindig próbál felébredni abból a rémálomból, hogy egy kis vakarcs pofátlankodott be a területére... Tudom, hogy türelem kell hozzá, de esetleg nincs valami jó ötletetek, hogyan gyorsíthatnám meg egy kicsit a folyamatot? A kapcsolatuk végülis eljutott az arab-izraeli viszonytól az északír-angolhoz, de ez azért még nem igazi barátság. Annak semmi értelme, hogy napközben külön szobában tartsam őket, mert így egy helyett két unatkozó macskám van...
A kutymorgó valahányszor emberi/szarvasmarha ürülékkel találkozunk, mindig belefetreng. (A fene az orrát, kilométerekről kiszurja az ilyen helyeket, és ugy intézi a dolgot, hogy mire észbekapunk, már fetreng. Ez egyébként az esős esti sétánk után tud igazán felemelővé válni, a lakásba való felérkezés után.) Sem a szép szó, sem a fenyités nem használ
Ha valaki tudna valami megbizható módszert!!
Pliiiiiiz!!! (Ugyanis ilyenkor Lütyőné COCOM listára tesz, amiben lehet némi igaza, ugyanis istentelenül büdös tud lenni olyankor az előszoba.).
Az én kutyám egy trikolor spániel. Sokan azt mondják, soha nem láttak még ilyen különös színű kutyát. Na, szóval: a hátán egy szőrszál fehér, egy szőrszál fekete, és így az összhatás szürke. A kobakja és a két hosszú füle fekete, de a feje tetején azért van egy fehér folt. A pofája fehér-vörös pöttyös, a szemöldöke egyszínű vörös, a lábszárai is fehér-vörös pöttyösek. A pocakján és a mellkasán fehér, hosszú szőrök lógnak.
A neve Moha, és lyányka az angyalom. Illetve már asszonyság, mert tavaly voltak kölykei. (Az csoda volt!!)
Kedves Mallory,
így igaz. Este órákig ülök kint a kertben és nézem, ahogy anyával játszanak. Szívszorítóan gyönyörű, hogy a nagy erős kutya milyen gyöngéden tud bírkózni ezzel a kis erőszakkgéppel, aki időnként akkorákat harap bele, hogy a szeme kiugrik.
A másik kérdésben is igazad van. Nincs hülye kutya, csak hülye gazda (de az sok!).
Lütyô,
a kutyát vagy a szomszédot? :-)
Természetes, hogy a "staffordok" is lehetnek nagyon jó, békés kutyák, minden csak nevelés kérdése. A kutyasuliban van egy németjuhász, Pitnek hívják... Egy vadállat. Szóval amilyen (hülye) a gazda, olyan a kutyája.
Lütyő
A miénk is a harci kutyás könyvben szerepel, de ennél szelidebb jószággal még nem találkoztam. Bárki jön be farokcsóválás, nyalogatni akarás, plusz csuklóméret levétel, főleg csupasz csuklónál. De ezt sokan nem szeretik.
Ja és az lemaradt, hogy büdös kocsmatöltelék.
Sörből -ha nem vigyázunk- kegyetlenül be tud rugni. (Nem tudja valaki esetleg, hogy a szarban való hempergésről hogyan lehetne leszoktatni?)
Nem irom le, mert ezt a hülye kynofóbiások is elolvashatják. De aki ismerős kutyás berkekben, az alábbiakból ráismer: Nálunk hivatalosan nem elismert fajta, de kiirtandónak minősitették- ha rajtuk mulna a gazdájával egyetemben. 35 kg.
Szerintem kiváló őrző-védő, de csak kemény, következetes nevelés után. Egyébként nem az enyém, hanem CSALÁDTAG!!!!
(Története: A sors egy szószerint dühöngő, ténylegesen sárgacédulás beteg szomszéddal ver meg, aki fejébe vette, hogy a lányomat kirtja, mert nem kellő tisztelettel köszönt neki.Többszöri konfrontáció,- tettlegesség,- feljelentés,- stb., mind eredménytelen. Egy társaságban felmerült az én problémám is -mármint, hogy nem vagyok állandóan otthon, és - a család nőtagjait hogyan tudnám megvédeni.Egy jelenlévő ismerős felajánlott az épp akkor felfutó kutyatipusból egy kölyköt, két hónaposan. Nagy családi vita / félelem, rettegés, hisz a médiák vértől csöpögtek/ de a végén családfői hatalmammal visszaélve kutyakölyköt haza./ Nos igy került hozzánk.) Azóta megnőtt, bumfordi, játékos családtag lett.A környéken mindenkivel jóba van, kivéve a szomszédot, mert azt első perctől kezdve morogta. Érdekes, a kutya 6 hónapos korától előre köszön a lényomnak, és ha valami baja van, énvelem beszéli meg. Barátkozna is a kutymorgóval, de az vele nem hajlandó. Hát nem egy jellem??
Volt már egy alom is, mert hogy szuka a lelkem.
Olyan jól sikerültek a kölykök, hogy még az USA-ba is vittek belőle. /Egy degenerált példány kivételével valamennyi játékos, barátságos jószág/ Épp most lett nagymama.
A lánya 13 kölköt hozott a világra.(9 maradt meg)
Az unokák egyébként már kikeresztelkedtek /hivatalos MEOE törzskönyvileg elismert staffordshire terrierek/
Pocak,
nem írnál ilyeneket, ha látnád szegény ártatlan gazdi csontig rágott, összekarmolt kezét! Ez egy vadállat! Egy tigrisfarkasoroszlán!
Nem hiszed? Nézd meg!
Lütyő
Nyugodtan írd le a származását, mert aki a kutyákat szereti rossz ember nem lehet, a többiek véleménye pedig ne izgasson úgyis Tiéd a kutyu.
Typo
