Bocs, nem vettem észre, hogy már Te régebben hivatkoztál a Mancs cikkre. A fő gondom az volt -amire válaszoltál is- hogy nem találtam az Eőrsi cikket. Érdekes, hogy pont az nem fért az Internetes változatba!
TGM egyébként már nem ezzel foglalkozik, hét végén megint belecsapott a lecsóba! Nem tudom olvastad-e a MH-ban megjelent cikkét az osztrákokról? Persze erről már egy más topicvab kell merengeni...
azóta a Szekeres sokat fejlődött. Ma se kéri ugyan be a róla szóló cikkeket, viszont egyszerűen letiltatja őket a Princz-cel.
A MaNcs meg szépen fejet hajt, bár utána azt mondogatják, hogy még egy ilyen, és lemondanak.
Mindenesetre, javukra irandó: legalább a nyilvánosság elé tárták a cenzúra tényét. Vágvölgyi interjú
Kedves lewinfiú. Igazad van. Tényleg nem akarjuk a hiperdiktatúrát. Már az is sok belőle, ami most van. Mi demokráciát akarunk - miként Te is.
De a korrupcióról tett megállapításoddal nem értek egyet. Elméletileg erkölcs is van a világon. És uralma valószínűleg elviselhetőbb lenne, mint a diktatúráé.
Nem tudom, hogy modortalan-e Szekeres. Egyszer találkoztam vele, és akkor korrektül viselkedett. Sőt olyan nagyvonalú volt, hogy az interjú szövegét nem is kérte ellenőrzésre. Ezt persze értem. Biztos megelőzött a hírem:)))
De hatalmi arroganciája mindenesetre jól kifejlett. Netán nem erre gondolsz, amikor modortalanságáról írsz?
(Nem hagyhatom ki, a magyar újságíró társadalom kitikájaként ezt sem: Suchmann, amikor a vele készült interjú megjelent, a parlamanti folyóson már messziről mondta: Jé, te azt írtad le, amit mondtam.)
Ma a rádióban kétszer is elhangzott a hír (másodszor az Esti Krónikában): Gémesi György az MDF ügyvezető elnöke felszólította Szkerest, hogy adjon magyarázatot azt őt ért vádakra. Két napilapban is megjelent, de jellemző különbséggel. Ráadásul a Népszabadság rögtön cáfol is. Érthető. Amikor a sajátjukat védik, akkor mindig precízen betartják a halgatassék meg a másik fél elvet... Ráadásul név nélkül. De ez is jellemző.
**********************************
Magyar Nemzet 1998. április 18
Az MDF kifogásolja Szekeres Imre hallgatását
Nyolc-tíz százalékot várnak
Az MDF azt reméli, hogy az 1998-as választásokon nyolc-tíz százalékot fog elérni; erre feljogosítja az a tény is, hogy a képviselőjelöltjei több mint 300 ezer kopogtatócédulát gyűjtöttek össze - ezt Gémesi György, a párt kampányfőnöke jelentette be tegnap. Meghökkentőnek nevezte azt a kormányzati bejelentést, hogy a telefonok lehallgathatóságához kilencmilliárd forintos költségvetési pénz szükséges. Gémesi kifogásolta, hogy a beruházás finanszírozásába "belekeverték" az orosz államadósságot.
Azt is elfogadhatatlannak nevezte, hogy Nikolits István, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter két héttel ezelőtt nem jelent meg a nemzetbiztonsági bizottság ülésén, amelyre meghívót kapott, s a téma éppen a telefonok lehallgathatósága volt. Gémesi példátlannak nevezte, hogy Szekeres Imre, az MSZP kampányfőnöke - akinek kétes gazdasági ügyeiről terjedelmes cikk jelent meg a sajtóban - nem hajlandó válaszolni a neki feltett kérdésekre, s a vádakat kampányfogásnak minősíti. Gémesi közölte: az MDF szükségesnek tartja, hogy Szekeres a nyilvánosság előtt tisztázza magát; ha rágalmazták, perelje be a sajtót, ha viszont igazak a vádak, le kell mondania MSZP-s kampányfőnöki
posztjáról. (ő.-t. g.)
***********************************
Népszabadság
56. évfolyam, 91. szám 1998. április 18., szombat
Az MDF ügyvezető elnökének vitája Szekeres Imrével
Az MDF arra kéri Szekeres Imrét, hogy a nyilvánosság előtt cáfolja meg azokat az állításokat, amelyek családjának kétes gazdasági és üzleti ügyeiről a sajtóban megjelentek. Ezt Gémesi György, az MDF ügyvezető elnöke közölte Budapesten tartott, pénteki sajtótájékoztatóján.
Az Élet és Irodalom című lap többször is beszámolt a budapesti Hostel Marco Polo történetéről, és az üzlettel össszefüggésben Szekeresné Vásárhelyi Katalin ellen indított perekről. Gémesi szerint megengedhetetlen, hogy egy olyan párt kampányfőnöke, amely nyerésre áll a választásokon, hallgasson egy ekkora horderejű ügyről.
Szekeres Imre távollétében az MSZP választási irodája nevében Szeredi Péter úgy nyilatkozott lapunknak, hogy megérti, Gémesi Györgyöt aggasztja, hogy két kft. közötti jogvita nem zárul le a választásokig. Mint mondta: „Azt is megértjük, hogy a két cég közötti jogvitában bele kívánják keverni annak a pártnak kampányfőnökét, amely, úgymond, nyerésre áll. Ezzel együtt vissza kell utasítani az elhangzott alaptalan vádakat, amelyek kizárólag az MDF választási kampánycéljait szolgálják. Az MSZP a jövőben sem kíván hasonló módszerekkel élve kampányt folytatni."
hírösszefoglalónk
Kedves papaja, a válaszom nagyobbik része a másik Szekeres topicban, de kifeledtem belőle, hogy az Eorsi cikk a Népszabi netes változatában sosem jelent meg, csak papíron olvasható. Bezséltem is Eorsivel utána, de azt már mástól tudom (ha igaz), hogy az Eorsi cikket pedig eredetileg a Magyar Hírlap nem hozta le. Akkor vitte át a legkedveltebbhez.
Jár hozzám a Mancs hirlevél.Írnak benne egy választ egy olvasói levélre(TGM-nek) ami egy meg nem jelent cikkről szól.
Ez a Szekeres üggyel kapcsolatban a Magyar Narancs-ban NEM jelent meg.
Princz ugyanis odaszólt (bevallják) odaszólt, hogy ne jelenjen meg.
Erről az egészről Eőrsi (állítólag ) írt egy cikket a március 27-iki Népszabiban.
Keresem a Népszabi archívumban, NINCS !
Ezek után kíváncsi vagyok mit is írt az Eörsi, hova és mikor? Már utólag is cenzúrázunk?
Szóval folyik az utólagos takarítás.
Íme a legújabb Szekeres témával foglalkozó cikk. Ez is igazolja, hogy gyengül Princz hatalma, hiszen a Magyar Nemzet egyike azoknak a lapoknak, ahol nem jelenhetett meg még február végén az egyik (egyébként Világgazdasánál dolgozó) újságíró feldolgozása. Miután saját lapja nem jelentette meg, naivul átvitte a Postabank kitartott újsághoz... De a téma azóta is blokkolva volt máig, egyértelműen nem Szekeres, hanem a tulajdonos miatt. Elek még abban is korrekt, hogy eddig ő az egyetlen aki megemlíti a Demokratát is.
*******************
Az elfogultságok kertjéből
A kormánypártok "érdemeiről"
(április 14.)
"Az volna a legjobb, ha mindenki maga számolna el saját üldözési mániájával" - olvasom egy márciusi interjúban Szekeres Imrétől, a most záruló kormányzati ciklusban abszolút többséggel bíró kormánypárt, az MSZP frakcióvezetőjétől, aki egyben a '98-as választásra készülő pártja kampányfőnöke. És arra gondolok, az azért becsülendő mértéktartás a részéről, hogy nem ajánlja fel egyenesen a saját élete példáját mintául, közcélú hasznosításra. Bár megtehetné, hiszen ő a jelek szerint példásan - ha nem is elszámolt, de - leszámolt a saját üldözési mániájával. Ez már annak a kéthasábos beszámolónak egy részletéről jut eszembe, amely az Élet és Irodalomban jelent meg néhány hete, és azt a felettébb tanulságos történetet részletezi, hogy miként bánt el Szekeres frakcióvezető úr és szintén vállalkozó kedvű kedves felesége egy baráti házaspárral, akikkel 1996 tavaszán közös üzleti vállalkozásba, szállodaépítésbe és -üzemeltetésbe fogtak, döntő mértékben Szekeres úr kapcsolati tőkéjére alapozva.
A feltehetően e baráti házaspártól származó ismeretekből dolgozó cikk egy pontján arról is szó esik, milyen lelkiállapotban készült a jövőre a nagyreményű ifjú politikus, az MSZMP akkori Veszprém megyei első titkára 1990 elején, néhány héttel az első szabad választás előtt. A jelenet előzménye, hogy a titkárnője egy főelvtárs kapcsolása helyett azt kénytelen jelenteni főnökének: Szekeres elvtárs, baj van, a K-vonalakat kikapcsolták. A hír hallatán, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnhetett a legfelső vezetők bizalmas információs hálózata, Szekeresen "kitör a páni félelem. Gyöngyöző homlokkal, dadogva magyarázza lelkiállapota vétlen tanúinak, hogy fél az esetleges <>, hol kapna ő - aki már egyetemista korában KISZ-titkár volt, most pedig megyei első titkár - menedéket maga és családja számára". A vétlen tanú, Molnár Gábor - bár nem híve a kommunista rendszernek, és ezt Szekeres is tudja - "megszánja az első titkárt, és zavarában felajánlja esetleges segítségét".
Az MSZP kormányra kerülése után, amikor az addig szerény körülmények között élő Szekeres házaspárnak anyagi tekintetben is feltűnően meglódul a szekere, ám mégsem annyira, amennyire szeretnék, e segítőkész úrral és feleségével vágnak bele Szekeresék egy új vállalkozásba, az említett szállodaépítésbe. Nem akarom a dolgot részletezni, aki a rendszerváltozás közmorálját uraló lumpenburzsoázia viselt dolgairól szeretne néhány újabb hiteles pillanatfelvételt kapni, lapozza át az Élet és Irodalom és a Demokrata elmúlt havi számait. Csak arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, milyen rövid út vezetett a pártállami elit könnyű tavaszi pánikjától a mai közéletünkön elterpeszkedő
lumpenburzsoázia arcátlan öntudatáig.
És persze azért hozom szóba, hogy megkérdezhessem, hogyan is maradhatnak le egy ilyen botrányos ügyről a közszolgálati médiumok. A Híradó, A hét, az Aktuális, a Hírháttér, a Napkelte, hogy csupán a televízió és a rádió legfontosabb műsorait említsem. No nem mintha az állítólag független és botrányokra fogékony kereskedelmi rádiók és televíziók beszámoltak volna róla. Milyen érdekes, hogy ellenzéki politikusok ügyei, legyen bármilyen átlátszó politikai indíttatású vád az alapjuk, ismétlődően kivívják maguknak médiaszerkesztőink figyelmét, Szekeres frakcióvezető úr és felesége elképesztő története azonban hetek óta képtelen a figyelmük előterébe verekedni magát. Következésképp a polgárok sem ismerkedhetnek meg vele, akiket a közszolgálati médiának elemi kötelessége volna az efféle ügyekkel szembesíteni.
Hová merül el vajon a közszolgálati szerkesztők és riporterek szép szemének világa, hogy nem veszik észre az ilyen izgalmas és tanulságos történeteket? Mondjuk, Mélykuti Ilonáé, aki ma is oly állhatatosan kérdezgette Zalatnay Saroltát bizonyos tisztázatlan anyagi ügyeiről, a Szekeres-sztori viszont, úgy látszik, nem tudja fölizgatni. Holott Zalatnay ügyeinél a Szekeres házaspár üzelmeinek nagyságrendekkel nagyobb a közéleti jelentősége. Lévén szó a vezető kormánypárt egyik első emberének viselt dolgairól: a politikai hatalommal való visszaélés, erőszakkal fenyegetés, korrupció, adózási manipuláció, a politikai és a gazdasági hatalom, illetve közigazgatás demokráciában tűrhetetlen összefonódásának többé-kevésbé alapos gyanújáról. Ha léteznének Magyarországon független közszolgálati és kereskedelmi médiumok, nem hallgathatnának erről az ügyről. A létező médiumok hallgatnak, tehát nem
lehetnek függetlenek.
*
"A párt központi jelszava - <> - arra utal, hogy az ország jó úton indult el, az összes hibájával együtt rendkívül sikeres kormányzást valósított meg. Hasonlatos lehet ez a kormányzati periódus a múlt század utolsó harmadának némely időszakához, a fellendülés kezdetei, a válságból való kilábalás ezeket idézik." Folytatja a szabad demokraták művelődési minisztere. Van benne valami. Bár én pontosítanám a mérleget. Nekem is eszembe jutott a minap e párhuzam lehetősége. Ám épp azon kezdtem töprengeni: nyolc évvel az első szabad választás után nehéz volna azt mondani, hogy egy győztes polgári forradalom utáni hangulatban élünk. Inkább az az ember érzése, egy újabb, hazugságra épített hamis politikai konstrukció utánját morzsolgatjuk. Mintha a '67 utáni korszak illúzióvesztését élnénk újra. A Délibábok hősét író Arany László fanyar soraira hangolódunk. Meg a Sodomát író Vajda Jánoséra, aki az akkori fellendülés kezdeteiről vetette papírra, de mintha a máról szólna: "Javában áll a vásár; a zsivajban / Megsiketül a lelkiismeret. / A cég feloszlik; ím végeladóban / Árverelik a kerületeket. / Kapós az áru; hogyne! sokat ér, / S potomság, mit a boltos érte kér; / Ki hazudik nagyobbat? E sivár / Föltétel a kikiáltási ár... Ah könnyű sor! mi drága még részletben - / Egészben szinte semmit ér hazánk... / Lemondott róla régen mindenik,/ Adó, vevő, hivén hogy sírba tért. / Csak még a bőre! ezt adják, veszik, / Igaz, hogy olcsón; egy üveg borért... / Mint mikor a hajó a víztölcsérben: / Hajrá, neki! hol a pezsgős palack? / Pokolba őrült becsület, szemérem! / Föl a kabinba, hol a szűz-ajak? / Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság,/ Vonít az irigy önzés éhesen. / Itt már hiába átok és imádság, / Én már csak a kénkő-esőt lesem."
A fellendülés akkor a mainál is kétségtelenebb volt, ám a cég: az ország, a haza képletesen szólva foszladozott; a közjót éltető erények java elpárolgott. És az első százezrek ama diadalmas fellendülés nyomában termő szociális nyomorúságtól űzve tántorogtak ki Amerikába, amelyet a múlt század utolsó harmada produkált. És mellesleg mintha Trianon előkészítésében is lett volna némi szerepe azoknak az évtizedeknek.
Ma persze nem Amerikába tántorognak ki a százezrek; az anyaméhből egyenesen a vödörbe fordulnak. Az életük virágjában lévők között pusztít az ezernyi fajta új népbetegség, az újmódi szapora halál.
értem én, azt hiszem, mit akarsz mondani... De az én szememben nem ad felmentést semmiféle hinterland a tisztességtelenségre. Btw a Szekeres egy frakcióvezető, és a szocialista padsorban lyó elvtársak ülnek, akik úgy szavaznak, ahogy azt a frakcióvezér előírja. Nem egy egyszerű képviselő. 183 szavazat fölött dirigál.
Az meg, hogy akiket helyettük választunk, miután elzavartuk a csibészeket (ahelyett, hogy a forradalom alkalmából falhoz állítanánk őket :), szintén ugyanilyenek lesznek...
Nem érdekel. Ez se felmentés semmire.
A hóhér is azzal védekezik, hogy valaki úgyis megcsinálná. A tolvaj is csak azért lop, mert még a végén ellopja valaki...
Addig kell a piszok gazembereket elzavarni a fenébe, ameddig nem találunk egyet, aki nem az. Vagy legalább annyira ügyes, hogy nem vesszük észre... :(
Na, ugyanolyan dekadens leszek a végén, mint Lewinfiú. Akit amúgy nagyra becsülök, de hát nekem még az elegáns, stílusos becstelenek se tetszenek, mit csináljak. Kétségtelenül jobb, mintha még bunkók is mellé, de azért nem az a kimondott felhőtlen öröm.
Szerbusztok!
Olvasom, olvasgatom és egy gondolatom támadott. Szóval, hogy ebben az országban, ahol a korrupció a társadalom kovásza (értsd: ha nem lenne korrupció, valami tündér egycsapásra megszüntetné, lehetetlenné tenné, akkor ez az ország megbénulna. A pékek nem sütnének, a gólyák nem golynának, stb.), ahol azokat az embereket választja meg az istenadta nép, akik negyven évig az istenadta szájába tojtak, és most az a bajotok, hogy ezek korruptak? Hát persze, hogy azok, mert ez a rendszer így müxik. Ezt a rendszert korrupció nélkül csak egy hiper diktatúra lenne képes vezényelni. Ezt meg ugye nem akarjátok?
A Szekeres féle fajankók, pedig nem képezik azon emberek körét, akikkel a magamfajta szívesen fogna kezet. Nem is azért amit csinálnak, hanem ahogy.
Az anyagyilkosnak ugye meg lehet bocsátani, de a modortalan embereknek soha. A Szekeres félék modortalansága és ízléstelensége a fájdalmas. Ahogy atyám mondotta, azokról, akiket végképp utált: ezek nadrágban b@..nak.
Nem is beszélve arról, hogy nincs humoruk.
Semmiféle kollektív felelősségre, meg kollektív felelősségrevonásra nem gondoltam - bár valóban eszedbe juthatott! Most azonban van egy kollektív felelőtlenség! Elzavarni az egészet - tényleg nem rossz idea, csak akiket választunk is ugyanolyanok lesznek.
Tényleg, jogos, Szekeres (i tak dalse): valamerre qurva halkan el, lépés indulj!!! De mit tudott volna Sz. tenni a rezső által is emlegetett hinterland nélkül? Nem éppen a molnárok mutatják meg annak, aki még nem ismeri a dörgést, hogy mit lehet elérni egy "pozícióval"? Hát valamilyen korlát csak kell, nem? Mert az, hogy nem választják meg 4 év múlva, az nem ügy! Úgy vélem, kevesen nem csinálták meg a szerencséjüket országgyűlési képviselőségükkel, azzal, amit finoman kapcsolatrendszernek szoktak nevezni. Ha pedig lsitára teszem, akkor nem is szavaznak rá közvetlenül, a listán pedig lehet optimálni, hogy a fontos embereim be is kerüljenek, de ne csökkentség érzékenyen a listás szavazatok számát.
Hol a határ? Persze ha én írok ki pályázatot, a jelentkezők közül én is a már ismertet választom, aztán jöhet valaki megítélni, hogy hogyan döntöttem.
Van egy ismerősöm, egy asztalos. Háza felépülte után mondta nekem, hogy öreg, én csak pénzért dolgozom, mert senki nem tudja, hogy egy villanyszerelés hány ajtó-ablak, én megfizetem, amit kérnek, a csöves is fizesse meg az ajtót, s akkor senki nem érzi úgy, hogy többet adott, mint kapott. Idealizmus lenne ez? Működött, viszonlag kevés haragost szerzett, lényegesen kevesebbet, mint amit az oda-vissza szívességekkel szerzett volna.
Persze nem tudom, hogy mi lenne a jó. Ha tudnám, gazdagabb lennék, mint most, és a lelkiismeretem is tiszta lenne - nem mintha kétségeim lennének, hogy tárgyalt urak nyugodtan alusznak-e.
ez a törvényhozás egészének elítélése... ez nekem nagyon nem jön össze. Kollektív felelősség, meg ilyen hasonló dolgok jutnak eszembe. Nem megy. Én nem tudok mit kezdeni a kis kocka fejemmel ilyen dolgokkal. Szerintem a "törvényhozás egésze" az csak arra lyó, hogy a szekeresek tudjanak mivel takarózni.
Nincs erkölcse, és nem lehet elítélni. Embereket lehet. Ők azok, akik a törvényeket kitalálják, megszavazzák, és szerintem elég nagy baly, hogy nincs minden egyes törvénynek nevesíthető, megfogható, tökönrúgható felelőse. Aki tartja a hátát érte.
A Szekeresre, meg az összes többi politikusra közpénzek, és felelősség van bízva.
Az a politikus, amelyikről kiderül, hogy furcsa fogalmai vannak az üzleti tisztességről, az mondjon le. Én nem akarom tovább rábízni az adómat. Sikkasztó könyvelőt se bízok meg a pénzügyeimmel, ha nem az én pénzemet sikkasztotta el, akkor se.
Azok a bizonyos "jól használható" törvények nem maguktól szaporodnak el. Előbb a megfelelő emberek a megfelelő helyen, mármint a törvényhozásban, és csak aztán az ilyen törvények.
Amúgy, azért tételezzük fel, hogy elítéljük a törvényhozás egészét, úgy ahogy van. Akkor mit csinálunk? Elzavarjuk mind az összest?
Ugye azért tudod, hogy mire gondoltam?! Persze, hogy törvényhozó a Szekeres is, meg befolyása is van, de 1 db szavazata.
Úgy vélem, hogy ha elszaporodnak azok a törvények, melyek "segítségével" egyre erkölcstelenebb játékokat lehet űzni, akkor nem biztos, hogy nem a törvényhozás egészét kellene legalábbis erkölcsileg elítélni. Mert én ma nem szavazok meg egy törvényt ezért, azért, amazért, de megszavazok egy másikat, ami ugyanúgy alkalmat ad erkölcstelenségre.
írod:
"Nem lehetne megpengetni a törvényhozók felelősségét?"
Az a helyzet, hogy a Szekeres (aki mondjon le) egy törvényhozó.
És a rezső is, meg a többiek is éppen az ő felelősségét pöngetik.
Milyen alapja van egy ilyennek bármiféle törvényről még csak szavazni is? Ki hiszi el, hogy nem a saját seftjét igyexik törvényesíteni?
Olvasva az ÉS-cikket, a hellyel-közzel megjelenő reakciókat, elmerengek. (Hát honnan a fenéből is tájékozódhatna egy ilyen lassú felfogású gyerek, aki ráadásul vidéki is, nem budapesti, ahol köztudomású, hogy mindenki mindent tud, sőt jobban tud.)Többféle gondolat jut eszembe, van közöttük eléggé cinikus is. Hogy egy politikus ilyen? Hát láttunk mást a legutóbbi 150 évben? Kérlek ne hozz 5 db ellenpéldát, úgysem azokat fogom általánosnak elfogadni! Azt is láttuk, hogy előbb-utóbb kiderülnek a dolgaik, bár inkább utóbb, és amikor kiderülnek, maga a kiderülés, annak időpontja is - bennem - kérdéseket vet fel, közöttük az alapvetőt: cui prodest? Annak idején az akkor már talán csak volt osztrák pénzügyminiszter ügyei is akkor láttak napvilágot, amikor Kreisky-be akartak belekötni. Nixont belebuktatták a Watergate-be, amikor napvilágra került, hogy Reagen a Carter-től ellopatott anyagból készült fel az elő televíziós vitára, nem történt semmi.
Szóval már nem igazán tudok felháborodni, ez lehet ha akarod egyfajta fogyatékosság is. De régóta úgy gondolom, hogy itt, ebben az országban jópár évtizede kiki azzal él vissza, amihez hozzáfér, s az egyszerű nép, aki felháborodik, ugyanúgy tenne azon a polcon, s bőven találna mentséget a maga számára, mint találnak az éppen helyzetben lévők.
Mond, miért nem esik egy szó sem arról a Molnár-házaspárról, akik fel akarták használni a Szekereséket? Ők kevésbé erkölcstelenek, mert nem vmilyen hivatalban lévő politikusok?
Ha különválik a törvények betartása és az erkölcs, akkor nem a törvényhozókon kellene elgondolkodni? Nem lehetne megpengetni a törvényhozók felelősségét? Akár nem csak az erkölcsi felelősségét? Ha valakik a semmiből meggazdagodnak, s abban nem találtatik semmi törvénytelen, akkor nem a törvényekkel van baj? S ezeket a törvényeket a természeti törvényekkel ellentétben emberek alkotják! S ha egy adott ügyben semmi törvénytelen nincs, de ordít róla, hogy erkölcstelen, akkor a törvény nem erkölcstelen? S milyen társadalmi berendezkedés az, ahol emberek egy csoportja felhatalmaztatik erkölcstelen törvények hozatalára? Ez a "mindent szabad, ami nem tilos" hozzáállás biztos, hogy alkalmazható ránk, a mi mai viszonyaink között is előre viszi a társadalmat?
Elnézést a hosszúságért, meg nem is számon akartam kérni rajtad, csak ezek (is) járnak a fejemben.
Magyar Narancs, X. évf. 16. szám, 1998. árilis 16.
A szerk.
Olvasóinkhoz, valamint TGM-höz
Az, amit a MaNcs-ban soha meg nem jelent, Vásárhelyi Katalin (Szekeres
Imre MSZP-frakcióvezető felesége) egyik üzleti vállalkozásáról szóló cikkről
és annak hányattatásairól (és ennek kapcsán a Magyar Narancs
hányattatásairól) Eörsi István a Népszabadság 1998. március 27-i számában
A sajtószabadság napján című írásában közölt, igaz.
TGM kérdésére (Mi van?, in: MaNcs, 1998. április 9., Olvasói levelek) a
válasz tehát: ez van (az, amit Eörsi megírt).
Azon, hogy hogyan történhetett meg az, ami megtörtént, mi is sokat
gondolkodtunk.
Legelőször is naivak voltunk. Úgy gondoltuk, hogy az alapvető tisztesség
megköveteli: ha egy újság (mint mi, például) valakire nézve kellemetlen tények
közlésére vállalkozik, akkor ildomos ezt a valakit is megszólaltatnia. Az illető
aztán e tényeket cáfolhatja, ha tudja, vagy védekezhet másképpen, ha nem
tudja. Azt viszont nem feltételeztük, hogy Vásárhelyi Katalin (vagy Szekeres
Imre) a neki elfaxolt cikkre nem a Narancsnak válaszol majd. Mindazonáltal a
minket ért kellemetlenségekért távolról sem őt, az MSZP frakcióvezetőjének
hitvesét hibáztatjuk. Ő olyan, amilyen, és biztos neki sem könnyű. (De hogy
valamit mégis rosszul tudhat erről az országról, arra az a bizonyíték, hogy az
ÉS-ben mégiscsak megjelent a Marco Polo ifjúsági szálloda peripetiáiról
szóló történet.) Még csak azt sem mondjuk, hogy többet nem fordul elő, hogy
a jövőbeni cikkek azon szereplőit, akikre e cikkek esetleg rossz fényt
vetnének, nem fogjuk megkeresni, ha tehetjük, és amíg tehetjük. Ebben az
esetben lehettünk volna kicsit okosabbak is, merő önvédelemből: V. K.
például ráért volna a megjelent cikkre is válaszolni, különösen, hogy a cikk
tervezett megjelenését megelőző két hétben riporterünk megpróbálta vele
felvenni a kapcsolatot (eredménytelenül).
Arról, hogy a Postabank elnökének kéréséről - hogy tudniillik a cikk ne
jelenjen meg - tudomást vegyen-e a lap, sokat és keservesen vitatkoztunk a
szerkesztőségben. Végül addig őrlődtünk, amíg az ÉS lehozta a sztorit, de ez
mellékkörülmény. Rosszul döntöttünk. Ezen nincs mit szépíteni. A Szekeres
házaspár tette a dolgát: befolyásolni akarták a sajtót. A de facto laptulajdonos
tette a dolgát: azt, amit a maga szempontjából a leghasznosabbnak ítélt.
(Azon, hogy nekik pont az-e a dolguk, amit tettek, és hogy meddig érzik még
azt, hogy igen, el lehet persze merengeni.) Csak mi nem tettük a dolgunkat, és
mi nem cselekedtünk a magunk szempontjából leghasznosabb módon. Ezt
mérhetetlenül sajnáljuk, és elnézést kérünk érte az olvasóinktól.
Egy cikk meg nem jelentetésére (vagy épp megjelentetésére) vonatkozó
nyomatékos és hatékony kérés a magyar sajtóban hétköznapinak számít: és
persze mély hallgatás övez minden ilyen esetet. A MaNcs lassan tízéves
története során ilyen - ettől az esettől eltekintve - még nem fordult elő (és lám,
amikor előfordult, akkor is nagy balhé lett belőle). És nem is fog többet.
Vagy ha igen, akkor az már nem ez a Magyar Narancs lesz.
***********************
Hm. A Demokrata tényleg nagyobb tabu még Szekeresnél is. A Mancs sem olvassa. Csak tudnám, hogy akkor miért dicsérte meg a sorozatomat éppen egy Mancs újságíró (Seres) és miért esett nekem ordenaré stilusban (Ragadozó elbújhatna mellette) egy másik (valami Bodonyi,vagy Bodóki) csak azért mert a Demokratába (is) írok.
Mindenesetre tényleg gyengült a Herceg. Cincogni mernek az egerek.
De Szekeres erős lehet. Hozzá egy rossz szava sincs a Mancsnak. Sőt azt írják: "A Szekeres
házaspár tette a dolgát: befolyásolni akarták a sajtót."
Furcsa egy demokrácia felfogása lehet annak szerkesztőségnek, amelyik szerint a politikus akkor teszi a dolgát, ha befolyásolja a sajtót.
Tegnapelőtt valami kis áttörés történt, hiszen a Petőfi rádió "ennyi" című műsorába Neumann Gábor behívta a Molnár házaspárt és az Ernitus ügyvédjét. Neumann teljesen felkészületlen volt, de az üvöltött, hogy nem szívleli a Szekerest. De ha volt semleges hallgató, leginkább a Szekeres társulat ügyvédjének teljesen hiteltelen szereplése győzhette meg.
Közben kiderült számomra, hogy van nagyobb tabu a magyar rádióban, mint Szekeres. A Demokrata. Amíg Neumann hivatkozott az Internettoban megjelent cikkre, addig a Demokratát nem olvasta...
No mindegy. Lesz ez rosszabb is május után...
ps. úgy látszik a matáv automata húscétkor 10 percre van állítva. Hogy az a!
A szombati Napi Magyaroszág szegedi tudósítójától megjelent egy beszámoló, hogy Gémesi György elítélően nyilatkozott Szekeres és családjának vállalkozói üzelmeiről, a keddi Népszabadság pedig közölte, hogy Szekeres harmadik az MSZP listáján.
Nem valami nagy durranás - közölte velem az egyik főszerkesztő, amikor bemutattam neki a Szekeres-saga egy részletét. Nem is közölte le. Bizonyos szempontból igaza volt. A jéghegy kilátszó csúcsa általában kicsi. Ami pedig alatta van - van-e most aktuálisabb a Titanic sztorinál ? - , csak akkor látszik ha belé ütközünk, mint Molnárék.
Maguk a konkrét események talán nem is felháborítóak sokak számára, hiszen erkölcsi érzékünk sokat tompult a lépten nyomon tapasztaltak hatására, és valljuk be, a Szekeres család által elkövetetteknél cifrábbakat tudunk sorolni akár a környezetünkből is. A probléma ott van, hogy egy politikust - ráadásul országosan ismert vezető politikust, aki nyíltan az egyik kulcsminiszteri posztra pályázik - másképpen kell megítélni. Egyrészt lazább normák vonatkoznak rájuk - például a köz érdekében néha szinte kötelező „hazudniuk", hiszen egy pénzügyminiszter nem árulhatja el, hogy holnap forintleértékelésre számíthatunk - másrészt sokkal erkölcsösebbnek kellene lenniük a „civileknél".
Legfőképpen arra kell vigyázniuk, hogy potenciális hatalmukkal maguk és családjuk számára ne éljenek vissza, sőt ne is engedjék meg környezetük számra, hogy kivételezzenek velük. Mivel nem mindenkinek olyan fejlett az erkölcsi érzéke, mint amilyen magas a pozíciója, jogszabályok is igyekeznek ezt a lehetőséget megakadályozni. De még ezek is kijátszhatóak, ezért figyeli a politikusokat - legalább is a polgári demokráciákban - a sajtó, hogy a nyilvánosság segítségével tartsa kordában őket. Ezért szokták emlegetni, hogy egy politikusnak nincs magánélete. Ezzel szemben annak a szocializmusnak - amelyben politikusaink életük javát élték -, éppen a nyilvánosság hiánya volt az egyik jellemzője.
Ebben a történetben sem maguk a visszaélések az igazán érdekesek, hanem az, hogy Szekeres Imre és családja milyen természetességgel viselkedik a régi módón, és a kapcsolatrendszer mennyivel erősebb tud lenni a visszaélések elé emelt korlátoknál. Az is jellemző, hogy a „környezet" a volt tanácsi vezetők és a volt szocialista nagyvállalatok vezetői pillanatok alatt megértették miként kell viselkedniük.
De valójában annak a sajtónak a viselkedése a megdöbbentő - ritka kivételtől eltekintve - amelyik most lapít, bár az előző kormány idején szinte túlteljesítette ez irányú feladatait, és fogadkozott, hogy... (Ezért esik különösen jól Eörsi István korrekt kiállása. Remélem egy szabaddemokrata politikus viselt dolgainak eltussolása ellen is tiltakozna.) Bár az ÉS továbbra is vívja harcát, a demokrácia egyik alapvető „közintézménye" tehát levizsgázott.
Marad még a rendőrség és az igazságszolgáltatás, a független magyar bíróság, illetőleg az ügyészség. Azért is kell figyelnünk rájuk, hiszen újabban igen szomorú példák akadtak rendőrségi korrupciókra, és megütközhettünk néhány különös ügyészi és bírói magatartáson.
A Szekeres kontra Molnár ügyben is akadnak különös momentumok. Szilveszterkor ugyan megakadályozta a rendőrség, hogy az Őrmester Kft emberei elfoglalják a hostelt, de a későbbi reakciójuk igencsak Szekereséknek kedvezett. Bár Molnárék a korábban említett decemberi panaszon kívül januárban több ízben is kérték a rendőrség segítségét különböző ügyekben, az illetékes parancsnok január 21-i levelének átlátszó indoklásával gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy nem kíván fellépni védelmükben. A bíróság pedig mind a két megindított per esetében a választások utánra halasztotta a tárgyalást.
Talán a néhány cikk miatt, de az ügyészségen helyt adtak a nyomozást megszüntető határozat ellen benyújtott panasznak. Ezért azt az ügyész, dr. Lőrincz Árpád március 30-n hatályon kívül helyezte. A rendőrséget pedig az egyik pontban pótnyomozásra kötelezte. Igen sajátságos ugyanakkor az egyik indoklása, amely szerint elismeri, hogy Vásárhelyi Katalin megsértette a törvényt, amikor megtévesztő módon tett nyilatkozatot, de mivel ezt külön nem szankcionálja a törvény, következménye sincs. Az ember pedig elgondolkozik rajta, hogy tényleg joghézag-gyártó szerv-e a magyar törvényhozás, vagy csak minden lehetséges mentséget figyelembe vesznek az egyik oldalon.
Miközben az igazságszolgáltatás a maga döcögő módján beindult, az üzlet nem állt le, a jegyzői tiltás ellenére sem.
Talán szimbolikus, de éppen április negyedikén nyitott ki a huzakodás tárgyát képező szálloda. Most Ernitus néven, és nem Szekeresné Vásárhelyi Katalin erre a célra alapított cége az Argonat, hanem a tulajdonos Ernitus működteti. Ők fogadják ugyanis a még Molnárék által szervezett tavaszi csoportokat. Miközben elméletileg május 2-ig érvényben van a kerületi jegyző bezárási határozata. Vagy visszavonta? A napilapok máskor oly szorgos sajtómunkásai ennek valami különös okból nem jártak utána...
A történet vége most még nem látható, de sejthető, kiszámítható. Az viszont egyértelmű, hogy látszatdemokráciánk egyik szimptomatikus története zajlik éppen a VII. kerületben. A polgárok figyelme elől elzárva.
December 12-én pénteken – hat nappal az első számla módosított fizetési határidejének lejárta után – késő délután Vásárhelyi Katalin távozásakor odaszól a Marco Polo ügyeletes recepciósának, hogy hamarosan érkezik egy fax, mindent tegyenek aszerint, ahogy az rendelkezik. A fax-üzenet tanúsága szerint az Ernitus ügyvezetője, Juhászné Fancsali Mária péntek este még szorgalmasan dolgozik, 18 óra 41 perckor maga helyezi a gépbe a Marco Polo ügyeletes recepciósainak nevére küldendő faxot, mely „zálogjog érvényesítése" tárgyban íródott, s mely szerint 19 percmúlva, azaz 7 órakor a Marco Polo-ban megjelenik az Ernitus nevében eljáró Blaskovits László és a Három DOMŐR Kft. tagjai, akik érvényt kívánnak szerezni az Ernitus zálogjogának. Az eseményekről Molnárék a recepciósok telefonhívásából, majd faxából értesülnek. Az Ernitus megbízottai pontban 19 órakor valóban megjelennek a szállóban, és valóban igyekeznek érvényt szerezni a zálogjognak mind a készpénzre, mind az éttermi készletekre, mind a felszerelési tárgyakra, mind a használati eszközökre, mégpedig úgy, hogy az ingatlan recepciója elé biztonsági őr áll, aki minden mozgást figyel.
Szombat reggel Molnáréknál cseng a telefon. Szekeres Imre leverten közli: „Sajnálom, ezt már nem tudtam leállítani, fizetni kell." Molnárék mint addig is többször, egyidejűséget ajánlanak: az Ernitus hozza a hosszú távú szerződést, ők pedig az aláírással egy időben fizetnek. Szekeres ehelyett úri becsületszavát adja: ha fizetnek, meglesz a hosszú távú szerződés. Nem jutnak dűlőre, így december 15-re, hétfőre egyeztető tárgyalásban állapodnak.
Molnárék Csankó János ügyvédhez fordunak – ő ugye egyben az Ernitus felügyelő bizottságának tagja –, aki értetlenül hallgatja végig a házaspár megmagyarázhatatlan lépéseiről szóló beszámolót. Évtizedes ismeretségük tükrében több óvatosságot és üzleti megfontolást feltételezett volna a házaspárról, semmint hogy jogi biztosítékok nélkül mennek bele mégoly csábos üzletekbe is. Tanácsára Molnárék – minthogy egyelőre ők az Universum 100 százalékos tulajdonosai – azonnali hatállyal visszahívják ügyvezetői tisztségéből Vásárhelyi Katalint. Ezzel ugyanis megakadályozhatják további, ellenük irányuló intézkedéseit. Az erről szóló határozattal indulnak a hétfői megbeszélésre.
Az egyeztető tárgyaláson az Ernitus Kft-t Juhász József, az ügyvezető férje és egyben a kft-t alapító DOM Rt. vezérigazgatója és a három nappal korábban a zálogjogot érvényesíteni igyekvő Blaskovits László képviseli. Jelen van még Vásárhelyi Katalin, valamint a Molnár házaspár, Csankó János ügyvéddel. Molnárék ismét előadják, hogy addig nem fizetnek, amíg az opciós jogról is rendelkező hosszú távú szerződést alá nem írják. Az Ernitust alapító DOM Rt.vezérigazgatója akkor hall először az épületre szóló vásárlási opcióról, és arról is, hogy Molnárék csak ennek ígéretében vállaltak a piacinál lényegesen magasabb éves bérleti díjat. Juhászt ekkortól már csak az érdekli, Molnárék vajon mekkora bérleti díjat fizetnének – opció nélkül. A tárgyalás nem vezet sikerre, de arról még nem esik szó, amiről pedig másnap megérkezik a fax Juhászné aláírásával: az Ernitus – tekintettel a bérleti díj kifizetésének megtagadására – azonnali hatállyal felmondja a december 31-én amúgy is lejáró bérleti szerződést, intézkedik a közüzemeknél a szolgáltatások felmondásáról, és az épületet december 31-én víztelenítteti.
Az Ernitus képviselőinek távozása után Molnárék közlik Vásárhelyi Katalinnal, hogy visszahívják ügyvezetői tisztségéből. Katalin az erről szóló taggyűlési határozat átvételét nem hajlandó szignálni, azt Csankó János ügyvéd kénytelen postázni. Az így nyert egy-két nap haladék a későbbi események tükrében nyer jelentőséget. Másnap, december 16-án banki kivonatot kézbesít a posta az Universumnak, mely arról tanúskodik, hogy egy Argonat
nevezetű kft. 2,1 millió forintot utalt át az Universum számlájára, és a pénzt az érkezés napján valaki fel is vette. Molnárék a bankba sietnek. A készpénzt Vásárhelyi Katalin ügyvezető vette fel. Irány a cégbíróság. Ott újabb meglepetés várja őket: az Argonat Kft. – melynek fő tevékenységi köre hajszálra egyezik az Universuméval – november 30-án alakult (alapítói Gönczi János budapesti és Boros György sóskuti lakosok), ügyvezetője Vásárhelyi Katalin, székhelye pedig – a szekszárdi Ernitus írásbeli hozzájárulásával – a Marco Polo Yoush Hostel Nyár utcai épülete. Az aktus során a Marco Polo épületét az Universumnak kizárólagos használatra bérbe adó Ernitus a bérlő hozzájárulásának kikérésétől eltekintett (pedig megkapta volna, hiszen akkor még Vásárhelyi Katalin az Universum ügyvezetőjeként nyilván aláírta volna a saját új kft-jét befogadó nyilatkozatot). Az ügylet zökkenőmentes lebonyolításához Vásárhelyi Katalin személyes nagyvonalúságára is szükség volt. Mégpedig arra, hogy mint az azonosprofilú Universum Kft. ügyvezetője az őt megbízó tulajdonosok hozzájárulásának hiányában is aláírja a cégbírósághozbeadandó nyilatkozatot, miszerint „személyemet illetően összeférhetetlenségi ok nem áll fenn".
A felismerések és információk birtokában Molnárék visszapörgetik az idő kerekét. Kiderül, hogy Vásárhelyi Katalin személyes használatában lévő (mint már tudjuk, otthonában található) tárgyak jó időben, már az Argonat megalakulása előtti napokban megindulnak tulajdoni vándorútjuk legújabb állomásai felé, nehogy a 97 januárjában életbe léptetett pénzügyi rendelkezések – előrelátás híján – akadályává legyenek az ÁFA visszaigénylésének.
Az újonnan szerzett tudással Molnárék sokra nem mennek már, a következő hetek folyamataiban legfeljebb a náluk 10-20 évvel idősebbek mozogtak volna otthonosan. A február 2-ig még hátralévő másfél hónap alatt ugyanis – amikor Molnárék végül elhagyni kényszerültek a lezárandó épületet – mintha visszafordult volna az idő kereke; mintha a sorok
ismét összezárnának; mintha mindegy lenne, hol ki a tulaj, hol ül választott és hol kinevezett képviselő; mintha a jó helyről érkező eligazító szavak nyomán mindenki hadrendbe állna; mintha minden ellenük esküdne össze, és az elképesztő ügyintézési sebesség és következetesség nyomán tankként gázolnának át rajtuk.
Vásárhelyi Katalin mindössze egyszer, december 16-án él azzal, hogy egy nappal előbb nem szignálta visszahívását, mégpedig amikor aláírja a MEVI (korábban Nolda) Rt-ből az Universumba vitt, és újabban az Ernitusnak és az Argonatnak értékesített műszaki és háztartási eszközei utolsó csomagjának adásvételét. A Renault Laguna sorsa addigra már rendeződött, a 16-án érkezett banki számlakivonat 2,1 milliós tétele jelezte, az Argonat ügyvezetője,
Vásárhelyi Katalin – nyilván megtekintett állapotban – megvásárolta a gépkocsit az Universum ügyvezetőjétől, Vásárhelyi Katalintól, és mivel a hitelt az adásvételhez ugyancsak Vásárhelyi Katalin nyújtotta az Universumnak, joggal vette fel ő maga készpénzben az átutalt összeget. Egyéb ügyeket személyesen már nem kell intéznie. A következő felvonás szereplői valamennyien kitűnően játsszák szerepüket, és valamennyien nagy hatékonysággal és szorgalommal dolgoznak, munkájukban pillanatnyi fennakadást sem okoznak a karácsonyi ünnepek, a közelgő újév, s ténykedésüket egyetlen esetben sem befolyásolja az, hogy intézkedésük tárgya egy újonnan bevezetett, egyre nagyobb számú külföldit vonzó szálloda.
A következő komikus közjátéktól eltekintve hamarosan véresen komolyra fordulnak a dolgok: Somogyi Imre Kisdorog Juhé-pusztai lakos december 23-án egy 50 (!) fős szekszárdi vadásztársaság számára szállást keres a Marco Poló-ban szilveszterre, majd mivel nem jár sikerrel, feljelentést tesz a tulajdonos Ernitusnál Szekszárdon (az nem késlekedik továbbküldeni a feljelentést a VII. Ker. Önkormányzat jegyzőjének), s egyben bejelenti 200 ezerforintos kártérítési igényét, mivel szállás híján nem tudta elfogyasztani 24 (!) főre előre kifizetett szilveszteri vacsoráját a közeli Orchidea étteremben. Végül kiderül, a Juhé-pusztai Somogyi Imre szilveszter éjszakáján 11 (!) fő társaságában jóízűen megvacsorázott az Orchideában 4.500 Ft/fő áron. Már csak azért is jól érezhette magát, mert az 54.000 forintos
számlát az Ernitus nevére állíttathatta ki. Idézet az Universum ügyvezetője által Majtényi László adatvédelmi biztoshoz írt leveléből: „… számunkra ismeretlen személyek (…) parkoló személygépkocsikból (CZZ-103 frsz-ú Polski Fiat 126-os, illetve AST-978 frsz-ú Mazda) napi 24 órás megfigyelés alatt tartják a szálloda épületét, illetve a Hostel Marco Polo-ba érkező és onnan távozó személyeket".
Idézet az Universum ügyvezetője által a VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán tett bejelentésből: „… több alkalommal előfordult, hogy több főből álló csoport láthatóan nem fogyasztási céllal érkezett a szálló sörözőjébe (…) gyanúsan viselkedtek, jelenlétükkel félelmet keltve az alkalmazottakban és a vendégek körében…".
Az Ernitus ügyvezetője sem tétlenkedik Szekszárdon. Mindenekelőtt – még az egyeztető tárgyalás napján, december 15-én – kiadja az Universum használatában lévő eszközökre vonatkozó leltározási utasítást, és értesíti Molnárékat, hogy a zálogjog érvényesítésére a Nyár utcába rendelt és azóta is ott tartózkodó DOMŐR Kft. tagjainak megbízatása a birtokbavételre is kiterjed. Az Universum Kft-t képviselő Csankó János ügyvéd azonnali hatállyal lemond az Ernitus felügyelő bizottsági tagságáról, még mielőtt megkapná Juhászné Fancsali Mária levelét, miszerint: „mint fb-tag betekinthet az Ernitus ügyeibe, és az onnan szerzett információkat megoszthatja az ellenérdekű féllel, az Universummal".
(Tegyük hozzá: az alakulás óta eltelt másfél évben sem Csankó János, sem más kinevezett Ernitus fb-tag nem kapott meghívót fb-ülésre, Szekszárdon egyszer sem jártak, jognyilatkozatot ebbéli minőségükben egyetlen alkalommal sem tettek.)
Csankó János segítségével Molnárék december 17-én jognyilatkozatot tesznek, miszerint az 1997. június 15-én kelt szerződést bíróságon megtámadják, és az 1997. január 3-án kötöttet kezelik érvényesnek, s ennek tükrében az Ernitus mindennemű, a bérleti szerződés megszüntetésére vonatkozó lépését törvénytelennek tekintik.
Ernitus ugyancsak még decemberben közli Universummal, hogy semmilyen formában nem kíván tárgyalni a bérleti szerződés meghosszabbításáról, és a VII. kerületi Polgármesteri Hivatalnál soron kívüli eljárást kért a szálloda működési és üzemeltetési engedélyének január 1-jével történő visszavonására, és kérik a dolgozókat értesíteni arról, hogy az épületet december 31-én éjfélkor hagyják el.
Idézet az Universum ügyvezetője által a VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságon 97. december 30-án tett bejelentéséből: „… mai napon több alkalommal telefonáltak ismeretlen személyek, akik megfenyegettek, ha 1997. december 31-én nem távozunk a fenti ingatlanból (…) akkor onnan akár erőszak alkalmazásával is kitesznek bennünket…".
És hamarosan a sötétség
Már az ünnepek utáni első munkanapon, január 5-én megszületik az erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal felszólítása, mely az Universumot szerződésszegőnek tekinti, ezt követi a MATÁV, a vízművek, a gázművek és az elektromosok – néhány nap leforgása alatt több felelős vállalati szintet megjárt – döntése, miszerint: „szolgáltatásaik megszüntetését (az Ernitus által keletkeztetett) tartozásaik megfizetése sem akadályozhatja meg" (!). A kerületi Polgármesteri Hivatal Általános Hatósági Irodájának útvesztőjében eközben néhány napra elakad az Universum január 5-én érkeztetett birtokvédelmi folyamodványa, miközben azonnal a helyes útra talál az Ernitus január 6-án kelt és 13-án érkeztetett birtokháborítás miatt tett bejelentése, s ez utóbbi alapján ki is tűzik a tárgyalást január 26-ra. S bár a hivatal előrelátásának hála, az Ernitust képviselő öt embert, valamint az Universumot képviselő Csankó Jánost aláírásra kész jegyzőkönyv várja, Csankó nem ír alá. Mindez nem akadályozza Budapest VII. kerület Erzsébetváros jegyzőjét abban, hogy 1998. január 26-án – élve azzal a jogával, miszerint bármely kereskedelmi egységet egy alkalommal 90 napra bezárathat –, elrendelje a Nyár utca 6. szám alatt működő melegkonyhás vendéglátó-ipari üzlet és szálloda bezárását 1998. február 2-tól május 2-ig, valamint azonnali hatállyal visszaadja azt az Ernitus Kft. birtokába.
Molnárék tehát február 2-án elhagyják a szállodát – zsebükben a húszmillió forint plusz ÁFA ki nem fizetett bérleti díjjal –, amit azonnal átvesz a tulajdonos. A vendégek szép lassan elfelejthetik a Marco Poló-t. Annak ellenére is van erre esély, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998. március 2-án felfüggeszti a Polgármesteri Hivatal Általános Hatáskörű Irodájának január 26-i, a bezárást elrendelő döntését. Az indoklás szerint ugyanis: „a nem lakás céljául szolgáló helyiségek mögöttes jogszabályi rendelkezése, a lakásbérletre vonatkozó szabályozás, a Ptk. 64. paragrafusa szerint birtokvédelem mindaddig megilleti a bérlőt, illetve a volt bérlőt, amíg a jogerős kiürítési bírósági határozatot végre nem hajtják". A következő tárgyalási nap 1998. március 27-én lesz a PKKB-n, és az Universum által a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumához benyújtott bérleti szerződést támadó keresetet pedig április 9-én már érdemben tárgyalja a bíróság.
Molnárék addig sem unatkoznak. A jövő hétre teljes körű APEH vizsgálatra rendelték az Universum Youth Hostel Kft-t az APEH Petneházy utcai székházába. Volt munkatársaik egyébként várhatóan nem maradnak munka nélkül. Az Ernitus megbízottai jobbnál-jobb ajánlatokkal bombázzák őket. Talán a kilencven napot sem kell kivárniuk, kis szerencsével a szálloda már áprilisban megnyitja kapuit. Vajon Marco Polo lesz a neve?
Na végre. Az És alapos késéssel feltette a Szekeres riportot a net-re. Sajnos egyhuzamban nem tudom ide másolni, mert egy topic egyszeri beírási terjedelme (tényleg mennyi?) nem teszi lehetővé. Érdemes elolvesni, mert alapos munka, és néhol egészen mást emel ki, mint a Magyar Demokrata cikkek.
Tervezem, hogy a többi (pl.Népszava) a neten megjelent cikket is idemásolom, hogy ey helyen úgy-ahogy együtt lehessen látni a reagálásokat. (Nem sok. ) De ehhez egy adlálék. Tegnap, csütörtökön Csapody Miklós (MDF) sajtótájékoztatót tartott a tervezett etikai kódexről, amelynek a végén kifejtette, hogy reméli ezt nem Szekeres Imre fogja aláírni az MSZP nevében. A déli krónikában, ez utóbbit már nem említették meg. Kíváncsi vagyok az írott sajtóban mi jelenik meg...
KOVÁCS ZOLTÁN ÉS TARNÓI GIZELLA RIPORTJA:
A fiúk még dolgoznak
Szálló a Séd partján
Molnár Gábor és Szekeres Imre ismeretsége még a rendszerváltás elôtt, 1988-ban
kezdôdik, amikor a Veszprém Városi Tanács elnökhelyettese, a népszerű, sokak által
nagyon kedvelt Szekeres Imre annak lehetôségét keresi, hogy a pénztelen város milyen
konstrukcióban juthatna egy évtizedek óta hiányzó szállodához. Molnár friss diplomás
közgazdászként az INART Mérnöki Iroda alkalmazottja, aki az iroda által tervezett
projektekhez befektetôk felkutatásával foglalkozik. Veszprém város egy Séd-parti telket
ajánl az építkezéshez, a terveket és a külföldi befektetôket a mérnöki iroda hozza. A
hamarosan meginduló, sikeresnek ígérkezô tárgyalásokat Grósz Károly Sportcsarnokban
elhangzott elhíresült, fehérterrort fölemlítô 1988 ôszi beszéde szakítja meg, amitôl számos
Magyarországon tárgyaló befektetô mondja vissza az üzletet – így távoznak a veszprémi
szálloda finanszírozását fontolgatók is.
Két évvel késôbb, 90 elején Szekeres Imre már mint az MSZMP Veszprém megyei elsô
titkára keresi a mérnöki irodánál a szálloda felépítésének lehetôségét. Tárgyalásaik ezúttal
sem vezetnek eredményre, az INART munkatársai szerint amíg Grósz Károlyé és csapatáé
a hatalom, komoly befektetôk nem teszik lábukat az országba. Szekeres azonban nem adja
fel könnyen. Hirtelen ötlettôl hajtva K-vonalon hívatja fel a Veszprémi Egyetem rektori
székébôl idôközben az MSZMP KB Tudománypolitikai Osztályvezetôjévé avanzsált
Korcsog Andrást, s ami eztán következik, az évekig tartó hűséges kötôdést gerjeszt
Szekeres Imrében Molnár Gábor iránt. A titkárnô ugyanis, néhány perccel a hívás után
reszketve és sápadtan jelenti: „Szekeres elvtárs baj van, a K-vonalakat kikapcsolták.”
Szekeresen a hír hallatán kitör a páni félelem. Gyöngyözô homlokkal, dadogva magyarázza
lelkiállapota vétlen tanúinak, hogy fél az esetleges „boszorkányüldözéstôl”, hol kapna ô –
aki már egyetemista korában KISZ-titkár volt, most pedig megyei elsô titkár – menedéket
maga és családja számára. Molnár Gábor – aki pedig Szekeres által is tudottan nem híve a
kommunista rendszernek – megszánja az elsô titkárt, és zavarában felajánlja esetleges
segítségét.
1991-ben, egy évvel az elsô szabad választások után Szekeres Imre már mint a
profiltisztított MSZP ifjú reménysége kerül Pestre, és bár a mozgalom segítségével
hamarosan lakáshoz jut a Kárpát utca egyik tízemeletes házában, a család egy évig még
kényszerűségbôl Veszprémben marad, s a családfô minden hétvégén Lada Samarájával
rója a Budapest-Veszprém-Budapest utat.
A váltás
A rendszerváltás után kollégái Molnár Gábort is beveszik az alakuló „Ungarn Immobilien
Projekt GmbH.” magyar-német mérnöki irodába, így továbbra is az iroda által tervezett
projektekhez keres külföldi befektetôket. Az üzlet remekül megy, és mivel a külföldön
végzett munkák ellenértékét az iroda nyugati autók vásárlására költheti, Molnár Gábor Opel
Vectrával közlekedik. Mindaddig nem gondol Szekeresre, amíg cége egyik német
tulajdonosa meglepô módon nagy mennyiségű juhbél beszerzéséhez kéri az iroda segítségét.
Molnár Gábornak hirtelen eszébe jut a veszprémi ex-elsôtitkár, hátha van neki kapcsolata a
megyeszékhely közelében fekvô Pápa húskombinátjához. Ötlete jónak bizonyul, Molnár,
Szekeressel az oldalán néhány nap múlva Pápára indul juhbélért. Szekeres útközben
irigykedve konstatálja Molnár Vectráját, miközben elôadja, hogy mellékesen Hollandiában
élô ismerôsének, Tatár Györgynek – a magyar privatizáció mára közismert szereplôjének –
keres további magyar befektetési lehetôségeket.
1993-ban, amikor Szekeresék eladják veszprémi sorház-lakásukat, élnek a Molnár Gábor
által évekkel azelôtt kínált lehetôséggel, holmijaikat Molnárék hűvösvölgyi házának
pincéjében helyezik el. Hétvégeken gyakran találkozik a két család, hiszen a veszprémi
lakásért kapott 7 millió csak egy városszéli telek vásárlására kínál esélyt Szekereséknek, s
útban a város Solymár felé esô határához vagy vissza, rendre becsengetnek Molnárékhoz.
Késôbb az építkezés felé menet is rendre útba ejtik Molnárékat. Barátságuk – bár politikai
nézeteik alapvetôen eltérôek – vidám és felhôtlen. Molnárék ismerik Szekeresék anyagi
korlátait, hisz a családi ház építéséhez el kell adniuk a kisebbik gyerekkel még otthon lévô
feleség, Vásárhelyi Katalin édesapjának veszprémi lakását is.
A 94-es választások félkész állapotban érik az építkezést. Az MSZP fölényes gyôzelme
után a barátok néhány hónapig nem találkoznak. Molnár ugyanis nem gratulál, Szekeresék
építkezése pedig átmenetileg leáll. Amikor újra nekilódulnak a munkák, bontással
kezdenek. Néhány falat kiszednek és átraknak, a ház némileg átalakul, az építkezést
Szekeres már egy Seat Toledóval látogatja.
A 95-ös évet a határozott, agilis, rámenôs és tehetséges Vásárhelyi Katalin részben a ház
igényes berendezésével tölti – immáron pénztárcája is megengedi, hogy kényes ízlésének
eleget téve egyenként válogassa össze a bútorokat (Boris Sipek számozott székei, á:
350.000/db. stb.) –, részben vállalkozásba fog.
Tízmillió forintos tôkével alapít egy kis céget, a Nolda Rt-t, amely többek között
üzemanyag, élelmiszer és ruházati áruk kis- és nagykereskedelmével, külkereskedelemmel,
üzletviteli, piaci és műszaki tanácsadással foglalkozik. A vezetést nem tervezi kiengedni a
kezébôl, a tíz darab egymillió forint névértékű részvény egyszemélyes tulajdonosa ô maga, s
kézenfekvô megoldásként a baráti Molnár-házaspárt kéri fel az általa elnökölt Rt. (díjazás
nélküli) igazgatósági tagságára. A kérésnek Molnárék gondolkodás nélkül eleget tesznek. A
felügyelô bizottság tagjai veszprémiek, a könyvvizsgáló szekszárdi lesz. A cég a Bég
utcában, a VICO Rt. székhelyén kezdi meg működését, az Úrbéres utcai családi ház csak
telephelyként kerül cégbírósági bejegyzésre.
1995 vége felé Molnárék is hivatalosak Szekeresék ünnepélyes házavatójára. A fôleg régi
KISZ- és pártvezetôkbôl bankárokká, nagyvállalkozókká avanzsált népes vendégseregben
ôk némiképp idegenül mozognak, nem véletlen, hogy csakis ôk nem értik az est legnagyobb
poénját: a veszprémi delegáció díszes ajándékcsomagjából elôkerülô literes üvegnyi
MOL-motorolajat.
Molnár Gábor a fentiek ellenére sem zárkózik el Szekeres Imre frakcióvezetô javaslata elôl:
írjon gyorsan egy önéletrajzot – amit majd ô továbbít –, a Debreceni Dohánygyár új
tulajdonosa ugyanis igazgatót keres a gyár élére. A szédítô havi fizetés végül mégsem
Molnár Gábor egzisztenciáját alapozza, önéletrajza nem kellôen attraktív, a megcsillanó
lehetôség hamar kútba esik.
A befektetô
Szekeresék következô, Molnárékkal kapcsolatos javaslata már egészen más jellegű. 96
kora tavaszán Vásárhelyi Katalin felveti, csináljanak közösen valami vállalkozást. Pénz
lenne, csak ötlet kell. Molnárék elôrukkolnak régi vágyukkal: csináljanak a fôvárosban egy
jól működô youth hostelt. Egyetemista korukban ugyanis ifjúsági szállodákban voltak
recepciósok, végzésük óta pedig nyaranta – tekintve, hogy manapság ajánlatos több lábon
állni, így amellett, hogy Gábor közgazdászként, Molnárné Papp Judit pedig nyelvtanárként
dolgozik, és érdekeltek egy kis patika működtetésében is – három műegyetemi kollégium
youth hostelkénti üzemeltetését vállalják. Szekereséknek tetszik az ötlet, egy „feasibility
study”, azaz megvalósíthatósági tanulmány gyors elkészítésére bíztatják Molnárékat, ami
napokon belül el is készül. Tisztában vannak azzal, hogy vissza nem térô alkalom kínálkozik
számukra, hiszen ötletük elôl a bankok mindeddig elzárkóztak. Szekeresék ugyan elôször
néhány bankár-barátnál „vizsgáztatják” a tervet, de nem titkolják, hogy befektetôként
mindenekelôtt közeli jó barátjukra, Tatár Györgyre gondolnak. A majdani hostel tulajdonát
háromszor egyharmad arányban tervezik felosztani a befektetô, Szekeresék és Molnárék
között.
Molnárék Szekerestôl tudják meg: Tatár Györgynek tetszik az ötlet, így Papp Judit és
Vásárhelyi Katalin azonnal ingatlan-keresésbe fognak. A megoldást egy lejárt újsághirdetés
hozza: a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal 100 millió forintos kikiáltási árral licitet hirdetett
a Nyár utca 6. szám alatti ingatlanra, jelentkezô azonban nem akadt, így az önkormányzat
szívesen fogadja a vételi szándékot. A sikerrel kecsegtetô tárgyalásokat a Nolda Rt.
képviselôiként bejelentkezô asszonyok indítják. Molnárék hozzák a tervezôt, a statikust, a
pénzemberrel Katalin tartja a kapcsolatot. A rendkívül gördülékenyen induló vállalkozás
azonban a befektetô váratlan igényei nyomán néhány hét után megakad: Tatár György elvi
építési engedélyt szeretne látni (ilyet csak tulajdonos kaphat, ôk még nem azok), szeretné,
ha a kivitelezô a Bouygues Hungaria Kft. lenne, a terveket meg a kivitelezô álal hozott
Citinvest készítené stb. Hamarosan kiderül, Tatár Györgynek erre a vállalkozásra
momentán nincs pénze.
Az Ernitus színre lép
Néhány hét kényszerszünet után Molnárné nyugati típusú konstrukciót ajánl a
finanszírozásra: vegye meg az ingatlant egy bank, finanszírozza a felújítását is, majd a kész
épületet lízingelje az üzemeltetônek. Nem telik el három nap, és Vásárhelyi Katalin örömmel
közli, minden rendben, a bank a Postabank lesz, amely a komlói székhelyű DOM Rt.
közbeiktatásával létrehoz egy 100 millió forint alaptôkéjű kft-t, az megvásárolja a szóban
forgó épületet. A felújításhoz a Postabank nyújt majd hitelt, s a kész épületre szerzôdik
majd velük mint üzemeltetôvel.
Vásárhelyi Nolda Rt-je mindeközben működik még, és mivel nem hasznos a merôben
eltérô profilok keverése, Katalin új kft. létrehozását indítványozza Molnáréknak. 1996
áprilisában bejegyzik az egymillió forint alaptôkéjű Universum Youth Hostels Kft-t
(székhelye Molnárék hűvösvölgyi lakása), amelyben Vásárhelyi Katalin egyelôre nem kér
üzletrészt. Úgy állapodnak meg szóban, hogy majd amikor az idôpont erre alkalmas lesz,
Molnárék mellett 50 százalékos tulajdonrészt kap az Universum-ban.
Júniusban bejegyzik az épület megvásárlására alakuló kft-t is – neve Ernitus lesz (Vásárhelyi
Katalin imádja az író Tolkien-t, minden cég-elnevezésre vonatkozó ötletét az ô könyveibôl
meríti) –, székhelye Szekszárdon van, alaptôkéje a megállapodott 100 millió forint, vezetôje
pedig a DOM Rt. vezérigazgatójának felesége, Juhászné Fancsali Mária. Mivel a gyors
megalakuláshoz gyorsan kellenek megbízható emberek – felügyelô bizottsági tagok,
könyvvizsgáló stb. –, jól jönnek Molnárék barátai, közöttük Csankó János ügyvéd és
Takács Tamás könyvvizsgáló.
A VII. kerületi önkormányzatnál nem okoz fennakadást, hogy a Nolda helyébe az Ernitus
lép, sôt, az Ernitusnak sikerül az ingatlan árából 10 millió forintot lealkudnia, így az
alaptôkébôl az átírási költségekre is futja. Ahogy tervezték, a Nyár utcai ingatlan
felújításhoz szükséges 160 millió forintos hitelt az Ernitus kéri és kapja a Postabanktól, és az
üzemeltetô pedig eredeti terveknek megfelelôen az Universum Kft. lesz. Vásárhelyi Katalin
már jó elôre közvetíti, hogy az Universum által az Ernitusnak fizetendô éves bérleti díj
mindig azonos lesz a felújításra felvett hitel aktuális törlesztési összegével. Az eredetileg
tervezett épület-lízing helyett olyan konstrukció kidolgozását tervezik, amely alapján a hitel –
várhatóan hét éves – futamideje leteltével az Universumnak már csak a Nyár utcai épület
kamattal terhelt eredeti vételárát kell kifizetnie az Ernitusnak, hogy a szálloda tulajdonosa
lehessen. A fejtörést az okozza, hogy a vásárlási opció legfeljebb öt évre szólhat, tehát a hét
évre szóló bérleti szerzôdés hiába tartalmazná az opciós jogot. Márpedig valamennyien
félve gondolnak arra, hogy hét-nyolc év alatt változhat a politikai helyzet, benne a
Postabank pozíciója. Ezen bizonytalanságon azonban kénytelenek valamennyien
nagyvonalúan túltenni magukat, vigaszt keresve abban, hogy éppen ez a bizonytalanságokat
is magában hordozó felállás szüli számukra magát az áhított megoldást. A felek számára
nem marad más, mint a kölcsönös bizalom.
96 júniusában, amikor Vásárhelyi Katalin és Papp Judit irányításával már javában folyik a
Nyár utcai épület felújítása, Katalin hivatalossá kívánja tenni mind tulajdonrészét, mind
ügyvezetôi mivoltát az Universum Kft-ben. Molnár Gábor és felesége a megbeszéltek
szerint 25-25 százalékos üzletrészérôl mond le javára. A cégbírósághoz beadott taggyűlési
jegyzôkönyvet és változásbejegyzési kérelmet azonban Vásárhelyi Katalin kérésére néhány
napon belül visszavonják. (Éppen akkor, amikor a sajtó sokat ír Horn Gyula miniszterelnök
óbudai házának ügyérôl. A ház építôje az Ernitust alapító DOM Rt. volt. Ráadásul ekkor
kerül terítékre az országgyűlési képviselôk vagyonbevallása is a parlamentben.)
A közjáték nem befolyásolja a két asszony jó viszonyát, mindent együtt és nagy
körültekintéssel intéznek. Ám hiába keresik a legolcsóbb anyagokat és megoldásokat,
túlköltekeznek, az Ernitus kénytelen 30 millió forintos póthitelért folyamodni a
Postabankhoz: ez nem okoz gondot, az építkezés egy pillanatra sem áll le.
A fiúk még mindig dolgoznak
1997 januárjában megköttetik a hosszú távú, 1997. május 1-tôl 2004. december 31-ig
szóló bérleti szerzôdés az Ernitus és az Universum között. Az Universum vételi jogáról a
szerzôdésben nem esik szó, mert – ahogy Szekeres Imre gyakran fogalmaz – „a fiúk még
dolgoznak a megoldáson”. És mintha az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot volna hivatott
felerôsíteni: 97 februárjában kitör a Postabank-pánik. A félelmek azonban hamar elülnek,
látva részben a bank segítségére sietô államkasszát, részben pedig a „fiúk” töprengésének
termékét, melynek eredményeképpen március végén a PB Invest Rt-tôl bianco tervezet
érkezik faxon „Vételi jogot alapító szerzôdés” címmel.
Amikor a Nolda Rt. neve már nem is Nolda, hanem MEVI, és már székhelye sem
Budapesten, hanem Fonyódon van, és már a végelszámolása is folyik, halaszthatatlanná
válik a Nolda által vásárolt igényes iroda- és lakberendezési tárgyak, műszaki és háztartási
cikkek, valamint Vásárhelyi Katalin személyes használatú Renault Laguná-jának adásvétele.
Nem megy minden egyszerre. Márciusban a kocsi, júniusban a mintegy ötmillió forintnyi,
amúgy Szekeresék lakásán található ingóság – köztük íróasztal (Misura Emme),
íróasztalszék (Martin Stoll), ülôgarnitúra (Dema Oblo), számítógép, műszaki cikkek:
rádiótelefon, fényképezôgép, videó stb., valamint háztartási eszközök: szájápoló, lábfürdô,
hajszárító, friteuse stb. – cserél gazdát. Molnárék nem gördítenek akadályt Katalin akciója
elé, már csak azért sem, mert az adásvételhez szükséges összesen 7,1 millió forintot
Vásárhelyi Katalin bocsátja (hitelként) az Universum rendelkezésére. (Nem minden hasonló
ügylet talál nyitott kapukra az Universumnál, 97 márciusában például hiába szól a Szekeres
házaspár és a két cseperedô gyermek: Hanna és András Budapest-London-Budapest
repülôjegyének számlája az Univesum Kft. nevére, nem kapják meg ellenértékét.)
A Marco Polo névre keresztelt Youth Hostel 1997. május 1-re tervezett átadása
valamelyest késik, a műszaki átadásra június 27-én, a hivatalos megnyitóra pedig július 8-án
kerül sor. Mindenki elégedett mégis, hiszen az új, egyébként egyetlen belvárosi youth hostel
iránt már az elsô hetekben hatalmas az érdeklôdés.
Molnárék és Vásárhelyi Katalin napi együttműködése amúgy másfél éven át igazán
felhôtlennek mondható. Molnárék a szálló szakmai vezetésével, vendégek szervezésével és
a recepcióval foglalkoznak, míg Vásárhelyi Katalin – aki végül csak 1997. július 28-tól
vállal hivatalosan is ügyvezetést az Universum Kft-ben, és akkortól is csak alkalmazottként
– intézi a pénzügyeket, vezeti az éttermet és tart kapcsolatot az Ernitus-szal.
Októberre mindenki elégedett a jelennel, a jövôvel, a szállodában alig akad üres szoba,
98-ra márciustól novemberig a szobák 90 százaléka elôre foglalt.
Egyetlen dolog késik hónapok óta: az opciót is tartalmazó szerzôdés véglegesítése és
aláírása. A szálló átadásának késedelme miatt nyár óta egyébként is sok szó esik a fizetési
határidôt ugyan meg nem jelölô, de évi 35 millió forint + ÁFA bérleti díjról szóló szerzôdés
módosításáról. Molnárék emiatti aggodalmuknak rendre hangot adnak, ám a válasz mindig
a korábban is titokzatosan hangzó: „a fiúk már dolgoznak rajta, a fiúkkal majd
megbeszéljük”. Különösebb okuk persze nincs az idegeskedésre, hiszen minden a
megállapodások szerint alakul, akár van róla írás, akár nincs.
November 16-án, épp a NATO-népszavazás napján telefont kapnak Molnárék, ugorjanak
át Szekeresékhez, megbeszélendô néhány dolgot: Imre 11-ig ér rá, akkor találkozik a
sajtóval a szavazóhelyiségben.
Szekeresék az érkezés pillanatában teszik eléjük a bérleti szerzôdés módosítását, melyen
1997. június 15-e szerepel dátumként, s amelyben az Universum – szemben az addigi 35
millióval – 97-re csak 20 milliós bérleti díj + ÁFA megfizetését vállalja, ám a szerzôdés
határozott idôre, csak 1997. december 31-ig szól. Molnárék hamar leküzdik mind a
váratlanul sürgôs módosítás, mind a szerzôdés érvényessége miatti pillanatnyi
megütközésüket, belátják ugyanis, hogy közeledik az év vége, az Ernitusnak szüksége van
annak igazolására, hogy idôben megállapodott a bérleti díj csökkenésérôl, a rövid határidôt
pedig lényegében megnyugtatóan indokolják Szekeresék azzal, hogy hamarosan elkészül a
hosszú távú szerzôdés, és „a fiúk már tudják, miként lehet érvényt szerezni az opciós
jognak”. Gyanakvás nélkül írják alá az alaposan módosított szerzôdést. (Meg se fordul
fejükben, hogy a módosítás nem átmeneti, hisz a szálló működési engedélyét a VII. kerületi
önkormányzat nemrég a hosszú távú szerzôdés csatolása után adta ki.)
Nem így a következôt, amit Szekeresék ugyancsak gyorsan eléjük tesznek, és ami az
Universum társasági szerzôdésének módosítását tartalmazza, írásba foglalva végre
Vásárhelyi Katalin tulajdonrészét. A leírt tulajdoni arányok azonban eltérnek attól, ami
addigi szóbeli megállapodásaikban szerepelt. Korábban úgy állapodtak meg ugyanis, hogy
az üzemeltetô kft-ben, az Universumban Vásárhelyi Katalin és Molnárék fele-fele részes
tulajdonosok lesznek, míg a szálloda majdani tulajdonosaiként 75-25 százalékos
részesedésben állapodtak meg – Vásárhelyi Katalin javára, mondván, nélküle nem tudtak
volna tulajdonhoz jutni. A Molnárék elé kerülô szerzôdés azonban már az üzemeltetô
Universum Kft-ben is 75-25 százalékra módosította volna a tulajdoni arányokat, Vásárhelyi
Katalin javára. Molnárék azonnal hangot adnak megütközésüknek, hiszen az új tulajdoni
arányok Katalint mint többségi tulajdonost bármilyen döntés egyszemélyes meghozatalára
jogosítaná fel az Universumban. Nem írják alá a szerzôdést, mondván, elôbb megmutatják
ügyvédjüknek, Szekeresék azonban az irományt nem engedik kivinni a Budapest határán
álló házból. Vitára persze idô nincs, Imrét várja a sajtó.
Molnárék november 19-én Londonba repülnek egy nemzetközi turisztikai kiállításra.
Útközben igyekeznek elhessegetni rossz elôérzetüket.
Egy héttel késôbb Molnárné súlyos influenzával tér haza Londonból, ágynak esik, így csak
telefonon értesül Vásárhelyi Katalin távollétükben tett különös intézkedéseirôl: néhány
állandó megrendelônél jelzi, hogy a Marco Polo emeli a korábban kialkudott árakat, árat
emel az étteremben is stb.
December 5-én Molnárnét még mindig ágyban éri Vásárhelyi Katalin telefonja: küldjön
pénzt az alkalmazottak fizetésére, mert ô pillanatnyilag – bár késôbb elismeri, hogy mintegy
2,7 millió forint volt nála – a saját pénzébôl nem tud fizetni.
A következô napokban egyre gyakrabban esik szó a még el nem készült hosszú távú
szerzôdésrôl és az Ernitusnak fizetendô bérleti díjról. Az elsô részlet fizetési határideje
november 24. (amit az Ernitus késôbb december 6-ra módosít egy „felmondás elôtti utolsó
figyelmeztetés” feliratú, december 12. elôtt csak Vásárhelyi Katalin által ismert tartalmú
levélben), a második részleté pedig december 20. Katalin rendre a bérleti díj azonnali
átutalását sürgeti, Molnárék pedig a szerzôdést, amin a „fiúk még mindig dolgoznak”.
Molnárék addig nem akarnak utalni, amíg a hosszú távú szerzôdést alá nem írják.
Kedwes OVO!
Lovagolni sosem kár - bár én nem szoktam, nekem túl magas az a kedves szimpatikus állat. (Tacskóm van, kettő is, azok viszint túl kicsik a tacskogolásra.)
Ki nevet a végén? Amikor én voltam olyan kicsi, mint Te, amikor ugyanolyan kicsi voltál - nos akkor azt a játékot úgy hívták, hogy "Ne nevess korán". Szegény szüleimet mindig azért nyúztam, hogy "társasozzunk". Persze akkor még nem volt tévé, így aztán nem vesztettek vele semmit, éppen úgy mint most, amikor van tévé, de szintén nem veszít semmit az aki társasozik a nézés helyett. Sőt, nyer.
Hogy aztán miért nevezték át a a mi nenevesskorán-unkat kinevetavégén-re, azt nem tudom.
~+ (ez itt egy virtuális békejobb)
Szevasz.
"Nos, nekem az a véleményem, hogy aki üres fenyegetőzéssel áll elő, azt..."
Kár lovagolni azon, hogy az ember mérges, mert már szakad a húr. És, hogy üres-e ? Sose tudd meg, mert akkor már nagy baj van.
"...előbb-utóbb kinevetik."
Igen, ehhez hozzászoktam. Volt Neked olyan játékod, hogy "Ki nevet a végén" ? Persze szerintem a helyzet nem olyan nevetséges. Úgy, hogy én nem is nevetek. El ment a kedvem.
"Üzenem annak, aki "türelemre és megértésre" kér..."
Tudod már kiről van szó ? Azt hiszem ő a fenyegetésnél többet is érdemelne, de nem fog kapni, mert ahogy tudom ahol a (piszkos)pénz ott a hatalom és ahol a hatalom... ott van ő. És holló a hollónak...
"Tényleg, ezt én valóban nem gondolom komolyan. Olyannyira nem, hogy ilyet
nem is állítottam soha."
Hát erről van szó. Montam én egy szóval is, hogy állítottad ?
"Így most egy-egy."
Ahogy gondolod. Legyen egy-egy.
"És most megismétlem: már hogyne lehetne Neked véleményed? Csak hát nekem is van. :-)"
Legyen is, különben kivel és miről vitatkoznánk ?
Üdvozlettel: OWO
(Ha valahol nem voltam világos a következő hozzászólásomban (mindig) megmagyarázom. Sajnos a Topicok olvasására-írására általában nem sok időm van.)
Kedves OWO!
1: jó az emlékezőtehetségem, hiszen azt állítom, amit Te: én nem intettelek türelemre. És tényleg.
2: ha neked lehet véleményed - amiben teljesen egyetértünk - akkor nekem is, nem? Nos, nekem az a véleményem, hogy aki üres fenyegetőzéssel áll elő, azt előbb-utóbb kinevetik. Ennél többet nem állítottam, ezt viszont most is állítom. Hogy fenyegetőzés-e a következő mondat, az ízlés dolga. (Szerintem az.)
"Üzenem annak, aki "türelemre és megértésre" kér engem és sok millió társamat, hogy vigyázat, a pohár kezd betelni !"
Hogy üres-e ez a fenyegetőzés, az is megítélés dolga. (Szerintem az.)
Azt állítod ezek után, hogy én sem gondolom komolyan, hogy "hogy itt (kis Hazánkban) mindenki mindennel meg van elégedve, senkinek semmi gondja, baja nincs, (több)pártunk és kormányuk a helyén van, és értünk dolgozik éjjel-nappal, és mi ezt még be is vesszük!"
Tényleg, ezt én valóban nem gondolom komolyan. Olyannyira nem, hogy ilyet nem is állítottam soha.
Cserébe küldöm ez a mondatot Neked:
Azt ugye nem gondolod komolyan, hogy a háztetők vannak alul, és a kapu felül!
Így most egy-egy.
És most megismétlem: már hogyne lehetne Neked véleményed? Csak hát nekem is van. :-)
Üdv
GLászló
"Nem emlékszem, hogy valaha is bármire intettelek volna, sem türelemre, sem egyébre. Most sem teszem..."
Csalodtam benned. Azt hittem, hogy jobb az emlékezőtehetséged. Ebben a topicban van valahol egy mondat, amelyből világosan látszik, hogy ki kér és mit. Nem Te voltál, tehát nincs mire neheztelned rám. Viszont elfelejtettem előző hozzászolásomban leirni azt, hogy akinek (egyik oldal/másik oldal) nem inge ne vegye magara. Viszont akinek inge az sürgősen öltözzön fel (Hofi után szabadon)!
REZSŐnek viszont gratulálok és minden tiszteletem az Ővé. Szívből drukkolok neki, hogy írásai miatt ne essen baja. Biztosan tudjátok miért. Szabad, demokratikus ország vagyunk és mindent szabad amit vagy nem vesznek észre, vagy nem akarnak észrevenni, vagy megengedik. Valaki nekem azt mondta tegnap, hogy egy bizonyos illető azt nyilatkozta nyilvánosan, hogy aki az ő utját keresztezni probálja azt esetleg véletlenül elütheti egy autó, vagy a villamos, stb. Nos, ettől féltem én REZSŐt. Idáig süllyedt a magyar közélet. Aki élni akar az befogja a száját, aki nem fogja be annak befogják. Hát szóval ez van.
GLászló, én nem fenyegetőzök, csupán tele van a hócipőm. És még mindig fenyegetőzés nélkül: gondold el, ha a többségnek is hasonló a véleménye. Azt meg ugye Te sem gondolod komolyan, hogy itt (kis Hazánkban) mindenki mindennel meg van elégedve, senkinek semmi gondja, baja nincs, (több)pártunk és kormányuk a helyén van, és értünk dolgozik éjjel-nappal, és mi ezt még be is vesszük !
Nos, most csak ennyi. Nem tudok olyan szépen fogalmazni, mint Te. Nem vagyok újságíró. De azért lehet véleményem nekem is, ugye ?
Kedves OWO!
Nem emlékszem, hogy valaha is bármire intettelek volna, sem türelemre, sem egyébre. Most sem teszem. De a fenyegetőzéstől óvnálak. Főleg, ha üres, mint a Tiéd. Könnyen nevetségessé válik tőle az ember.
"Egyébként most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy honnan
származnak az információk.
papaja"
Én nem vagyok rá kiváncsi. Arra viszont kiváncsi lennék, hogy meddig lehet büntetlenül szélhámoskodni ebben az országban ? Mert, ha a lenti állítások, információk igazak, akkor valakinek bünhődnie kellene. Nem nekem, vagy a többi csórónak ! Ha meg nem igazak, akkor annak, aki a valótlanságot állította. Üzenem annak, aki "türelemre és megértésre" kér engem és sok millió társamat, hogy vigyázat, a pohár kezd betelni !!!
(Bocs' az indulatért, egyébként békés természetű vagyok).
Bocs Rezső!
Igazán nem akarok külön lapot nyitni,
bár az jó volt, hogy fél napig ott díszelgett
a címlapon, hogy Ki szekeressek a közéletből!.:))))
Itt egy kicsit elszabadultak az indulatok, meg már nem is témáról szóltak a beírások.
Szóval én tényleg egy éles ellenkampányt szeretnék ami felráz mindenkit.
Most itt csak gittrágás folyik.Meg azt boncolgatjuk, hogy az ÉS (K.zoli) hogy védi meg magát egy esetleges per esetén.
Hát ez az! A szekeres nem is igacán cáfolta az ÉS-ben a vádakat. Csak annyit írt, hogy ejnye-bejnye.
Egyébként most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy honnan származnak az információk.
Kedves Gyopár. Részben igazad van, hiszen Molnárék tényleg akkor adták ki a dokumentumokat a kezükből, amikor kitoltak Szekeresék velük. Nemhogy konc,de semmi sem maradt nekik. Sőt félnivaló, hogy Szekeresék utána nyulnak, mert már a kollégiumok is fel akarják velük mondani a munkát...
De a dolog nem azért sem ilyen egyértelmű, mert Szekeresék is alaposan hasznot húztak Molnárékból. (Ismerek más sztorit is, példaként erre, de a mostani ügyhöz nem kapcsolódik szorosan) Most melyik ér többet, a szakértelem, a fantázia, vagy a kapcsolatrendszer? Nálunk sajnos az utóbbi. És ezért abnormális a szituáció. A Molnáréknak akkor is meg kellett volna kapni a Postabanktól a kölcsönt, ha egyedül kopogtatnak. De ugye Te is tudod, hogy ez nem megy.
A másik. Egy _vezető_ politikus nem engedhet meg magának ilyen simlisséget. Ha megengedi, nem lehet politikusként komolyan venni. Tudniillik bizonyos szempontból nekik korrektebbnek kellene lenniük a társadalom többi tagjánál.
A harmadik. Feljelentés volt, de ha olvastad amit írtam, tudhatod, hogy a pert a választások utánra halasztották.
K.istyu. Beírásodból tetszett, hogy végre megint vagy:)) A többi nem annyira.
Gyopar
adatok | e-mail
03-31-98 12:24 AM
Számomra nem szimpatikus a Szekeres! Az sem, ahogy az ÉS-ben
irtak róla. Zavarosabban már nem is lehetett volna. Nekem az volt az
érzésem, hogy a Molnárék elégedetlenek voltak a konccal és
mószeroltak. Az ÉS meg az elmondottakat ellenőrízetlenűl,
szenzációhajhászásból lehozta. Meg a választások is közelednek! A
drogballon kipukadt, kell más! Lesz még májusig több is!
Persze, hogy tiltakozni kell! De volt már feljelentés? Indult már vizsgálat?
Nem vagyok naiv. Nem hiszem, hogy politikusaink hófehérek. Azt sem
hiszem azonban, hogy nem rendel meg az egyik a másikra kompromitáló
cikket. Ezeket aztán mindenki a pártszimpátiája szerint olvassa és von le
következtetéseket, arra pártosan reagál. Ez az irás is pártos!!
k.istyu
adatok | e-mail
03-30-98 3:01 PM
Egyetértek!!!!
Ki!!!!
Valamint ki a traktorossal, a kombájnossal, stb. stb. stb...
Egészséges paraszti közélet csak ezek nélkül lehetséges. Éljen az
ásóbot, és a vaspapucsos faeke!!!!!
papaja
adatok | e-mail
03-30-98 7:33 AM
Javaslom Horn Gyulának, hogy vágja ki a Szekerest a pártból, és ha
választási listán ennek ellenére ott lesz a Szekeres, bojkottálja mindenki
a pártot!
Az még hagyján hogy lopnak csalnak tisztelt politikusaink, de amikor
kiderül róluk, még csak nem is védekeznek.
Ez ellen védekezni kell !
Kérem, hogy minden lehetséges fórumon tiltakozzunk !
