Két egyetemista lakott egy lakásban.
Az egyik szorgalmasan tanult, járt az előadásokra és sikeresen vizsgázott.
A másik bulizott, lumpolt, ivott, szivarozott, éjszakázott, hajnalban ért haza.
Addigra már alaposan feltöltötte magát és a szivaroktól krákogott, köhögött, öklendezett a fürdőszobában egy óra hosszan, mielőtt végigzuhant vetetlen díványán szobájában.
A szorgalmas lakótárs persze felébredt hallotta és végigszenvedte társa fuldokló hörgéseit.
Hiába igyekezett mérsékletre inteni cimboráját, mikor az reggelente ecsetelte élményeit, az bár megfogadott mindent, nem tartott be semmit.
Úgy döntött, hogy megtréfálja komáját.
Vett a hentesnél disznótüdőt és este elhelyezte a mosdóban.
A dinom-dánomból hazatérő az előszobából rögtön a fürdőszobába tántorgott és megkezdte zajos éjjeli koncertjét.
A már félig alvó hallgatta, majd hirtelen csend lett.
Várt-várt, de elaludt a csendben.
Másnap reggel a korhely szürkészöld arccal számolt be éjjeli kalandjairól:
hol járt, mit ivott, kivel és hányszor fedezgették fel a hús rejtelmeit…
…aztán rátért a hazajövetel megpróbáltatásaira is:
– alig találtam haza, négykézláb jöttem fel a lépcsőn és képzeld annyira köhögtem a fürdőszobában, hogy kiköhögtem a tüdőmet is,
… de a Jóisten és egy fogkefe segítségével sikerült visszagyömöszölni…
